Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-22 / 190. (638.) szám

Péntek, au gusztus 22. Coolidge elnök támogütja a német kölcsönt New York, augusztus 21. A World jelentése szerint Coolidge elnök kijelentette, hogy az Ame*- rikában elhelyezendő 100 millió dolláros kölcsönt minden erkölcsi erejével támogatni fogja* jóllesiot maga a kormány nem biztosíthatja a német kölcsönt. Az elnök tanácsadói azt hiszik, hogy a köl­csönt gyorsan tető alá fogják hozni, mivel Coolidge az Európából érkező híreiket nagy érdeklődés­sel kiséri. Több politikus véleménye szerint Franciaország és Olaszország Mellon államtitkárral a két ország adósságainak ügyében tárgyalni fog. és időmegtakarítás céljából s a kereskedelmi minisztérium minden export- és importárura a szláv trikolort ragasztja; Németország ha­lálbüntetés terhe alatt ki lesz zárva a külke­reskedelemből. Ily „örvendetes44 hangon ir a pártonki- vfili cseh Tribuna. Huszonegyre — fuccs Prága, augusztus 21. A Právo Lidu vezércikke a parlament Kapuinak megnyitásával foglalkozik. Felső-* rolja azokat az unalomig elcsépelt tárgya­kat, amelyeket el kellene intézni, őszintén bevallja azonban, hogy a peíka első összejövetelénél Is erős né­zeteltérések jelentkeztek. A parlamentnek egyébként még huszon­egy hónap áll rendelkezésére az uj válasz­tásokig, valószinii azonban, hogy ezt az időt nem lehet alkotó munkára fordítani teljes egészében, mivel a pártokban már most je­lentkezik a választások előtti idegesség. Noha a huszonegy hónap csak apadhat és sohasem lesz belőle huszonkettő, a petka kormány rezsimje mégis ,,fuccs“-ot mond — a huszonegyre. WzAr/eárváomkm Százegy kitépett oldal a magyar képviselők klubjának panaszkönyvéből Prága, augusztus 21. 32. A köztisztviselők elbocsátása még mindig nem ért véget. Avagy talán most újból kezdődik? irdeább ez utóbbi a valószínű. — Varga Ferenc beregszászi állami pincemesterről derítette ki az ungvári földmi vei ésügyi rété rá tus, hogy az állam háztartása meg lesz mentve, ha ez az alkalmazott is útilaput kap. Minden esetre érdekes, hogy ud állami alkalmazott csakis a miniszter tan ács tudo­másával vehető fel, mig végleges, régi tisztvise­lőket minden további nélkül közvetlen elöljárójuk kidobhat máról holnapra. Érdekes továbbá az is. hogy a tisztviselői létszámapasztás nem Prágá­ban, hanem Beregszászon s nem egy Novak Ven­cel, hanem egy Varga Ferenc nevű közalkalma­zotton kezdődik. A miniszter takácsnak egyébként lesz alkalma foglalkozni ezzel a kérdéssel képvi­selőink interpellációja 'kapcsán. 33. Pataky Ferenc nagybocskói állami erdőőr elbocsátásánál már másképpen jártak el a fölídmi- velésiigyi hatóságok. Ráfogták, hogy a saját fele­lősségére fát adott el az állami erdőkből, vagyis lopott. A tolvajnak bűnhődnie kell. Igen' ám, csak­hogy az a kis hiba történt az alaptalan feljelentés­nél, hogy Pataky éppen abban az időben súlyos betegen feküdt otthon, amikor a névtelen feljelen­tő az erdőben látta öt. A bíróság természetesen felmentette a lopás és hűtlen kezelés vádja alól, mindez azonban nem elég b'zonyiték a földmive- lésügyi referátumnak, amely nyilván azt tartja hogy ha a bíróság független, úgy ő is független s fütyül a bíróság véleményére. A marokkói lázadók veresége Paris, augusztus 21. A lapok madridi je­lentései szerint a spanyol csapatok Marok­kóban Afram vidékén a lázadókat megver­ték, akik 90 halott és 360 sebesült hátraha"- gyásával elmenekültek. Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az állítólagos Erzberger-gyilkosok letartóztatásának ügyéről még mindig nagy cikkekben számol be a pesti sajtó, de már egészen bizonyos, hogy az egész dolgot fel­fújták, anélkül, hogy valami lényegesebb tartalma lett volna. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a rendőrség ugyan még folytatja a nyomo­zást, de hivatalos jelentést már nem is fog az egész ügyről kiadni, mert bebizonyi- tottnak látja, hogy a letartóztatott bajo­roknak semmi közük sincs Erzberger meg­gyilkolásához és mindössze az a bűnük, hogy résztvettek a Kapp-puccsban. Ma­gyarországra azért jöttek, mert attól tar­tottak, hogy a Kapp-puccsban való rész­vételük miatt Németországban üldözésben lesz részük. A három bajor azóta Magyar- országon él, semminemű büntetendő cse­lekményt el nem követlek és ezért még közigazgatási utón sem fognak ellenük el­járni, mert a belga menedékjogtörvény alapján Magyarország azilumot biztosit a politikai menekülteknek. Budapest, augusztus 21* A trianoni békeszerződések által terem­tett uj állapotok rendezetlen kérdéseinek egyik legnagyobbja a Magyarország feldara­bolásával szétszakított egyházmegyék to­vábbi helyzetének kérdése, amely állandóan foglalkoztatja a magyar, cseh-szlovák, ro­mán és jugoszláv kormányokat, anélkül azonban, hogy az ügy érdemleges megoldást nyerne. A változott viszonyokkal ez az állapot sehogysem tartható fenn. A kiegyenlitő tár­gyalások azonban eredményre még megkö­zelítőleg se vezettek. Kénytelen tehát a ró­mai Szentszék arra, hogy intervencióra szánja rá magát az érdekelt kormányoknál és megtegye a maga közvetítő indítványát az egyházmegyék uralmi ügyének rendezé­sére, ami a legközelebbi időben megtörténik már a forszírozott békeállapot érdekében is. A jelen visszás helyzetről és a kilátásos rendezésről a legilletékesebb helyen a követ­Az Est munkatársa érdeklődött a rend­őrségen, hogy ilyen körülmények között miért nem bocsátják el a rendőrség őrize­téből Förster Henriket. Erre azt válaszol­ták, hogy ez tisztára Welzer gróf neme követ iránti előzékenységből történik, aki kormánya nevében a íegerélyesebb nyo­mozást sürgette. Mindaddig, amíg kétség­kívül meg nem állapítják Förster személy- azonosságát és alibijét, a rendőrség őrize­tében fog maradni. A 8 Órai Újság bizalmas forrásból ar­ról értesül, hogy a nyomozást rövidesen beszüntetik. Németországból megérkeztek az ügyre vonatkozó iratok, amelyek azon­ban semmi bizonyítékot nem szolgáltatnak Förster bűnössége mellett. Valószínűen Förster rövidesen szabadlábra kerül. A MTI. jelenti, hogy a néniéit kormány ama kérelme ügyében, ha Förster Erzberger gyilkosa lenne, szolgáltassák öt ki, az igaz­ságügyminiszter utasítást adott a bíróságnak, hogy vizsgálja meg a németek kérését, váj­jon teljesithető-e a kérelem, vagy sem. kezőket mondották a Prágai Magyar Hírlap műnk a társának: — A trianoni békeszerződéssel ketté­szelt magyar katolikus egyházmegyék uralmi ügye jogilag még mindig teljesen rendezetlen. Ezek ugyanis sok évszázados fejlődés képződményei, függetlenek min­den politikai és államhatalmi behatásoktól, tehát a békeszerződés által szét nem ta­golható, jogilag egységes egészet tesznek és kizárólag a római Szentszék alá tartoz­nak, akkor is, ha az orszg letét részekre osztották. Ezzel szemben a mai tényleges helyzet az, hogy az egyház­megyék fejei, a püspökök az egyik ország területén levő székhelyeikről nem kormá­nyozhatják egyházmegyéiknek ama ré­szét, melyet a másik ország határai mögé csatoltak el. Minthogy egy egyházmegye fennállása a kormányzó püspök nélkül el nem képzelhető egyliázjogi abszurdum, ezért Ideiglenesen az elcsatolt részeken székhellyel biró püspökök méltóságukkal összekötött kormányzói és egyéb egyházi funkcionáriusi jogkörüket átruházták egyes a magyar területen székhellyel b ró főpa­pokra, akik most a csonka egyházmegyék ügyeit átruházott püspöki jogkörrel, de a méltósághoz szorosan tartozó személyes jogok gyakorolhatása nélkül intézik. így a rozsnyói egyházmegye csonkjában Tornay János sajópüspöki plébános látja el a püs­pöki teendőket, a kassaiban Payer Ferenc sátoraljaújhelyi prelátus plébános, a nagy­váradiban Lindenberger János debreceni prelátus kanonok és plébános, a szatmári­ban Székely Gyula mérki plébános és vé­gül a Csanádiban a jelenleg Szegeden szé­kelő Glattfelder menekült püspök. — A viszonthelyzetben azonban súlyos komplikációk keletkeztek, amelyek legki- rivóbbja a csonka-Eszíergom egyházme­gyei eset, melynek ugyanis kétharmadré­sze került Cseh-Szlovákla területébe. Az egyházmegyének kormányzója a herceg- prímás, aki szintén kinevezte a maga ideiglenes püspöki helynökét cseh-szlovák területre, aki ott egy ide g el is látta a csonka egyházmegye kormányzatát. Két óv előtt azonban a cseh-szlovák kormány nem respektálva a viszonosság nyugalmas előnyeit, a hercegprímás által kinevezett érseki helynök elmozdítását kérte minden ok nélkül a Szentszéktől, ami súlyos bo­nyodalmakat idézett elő. Politikai kérdés­sé élezték ki ezt a politikától eddig mindig független egyházi kérdést, amit aztán a pápa úgy volt kénytelen — az egész kér­déskomplexum rendezéséig — ideglenesen megoldani, hogy külön pápai adminisztrá­tort nevezett ki oda, aki kizárólag a Szentszéknek tartozik felelősséggé!. — A nehéz probléma körül már számta­lan megoldási terv merült fel. Ezek közül három volna az a megoldási lehetőség, amelyből a pápa válassza ki a neki tetsző és a békeállapotnak leginkább megfelelő egyiket. Ilyen: 1. önállósítsák a szétsza­kított egyházmegyei részeket és küldjön ki kormányzásukra a Szentszék teljes jog­körű egyházi kormányzót; 2. d smembrál- ják a csonka egyházmegyéket, azaz ol­vasszák be a szomszédos ilyenek testébe, a szomszéd egyházmegyei kormányzó kor­mányzata alatt; 3. erősítsék meg mai álla­potukban ezeket, azaz a csonkaterületek kinevezett helynökei korlátolt jogkörrel marádjanak meg végérvényesen és álta­luk gyakoroljon ura'mat az egész egyház­megyéjében a püspök. — A római Szentszék intervenciója nem­sokára bekövetkezik, amikor is rövidesen összeül egy utódállamközi konferencia a nagy kérdés rendezése ügyében a pápai kiküldött elnöklete alatt. A kérdés most már sürgősen megérett a végleges megol­dásra, mert igen sűrűn nyugtalanítja az összes fórumokon keresztül az érdekelt kormányokat főként, melynek pedig íöíö- rekvésük keJ, hogy legyen a békeállapot megszilárdítása. (r. o.) SRaress <eíé»f 3f8$[ivtdlervzl&&T és nttndtcniMí ftérd THXndnuciT ? A feldarabolt egyházmegyék jogállapotát utódállamközi konferencián fogják rendezni A Szentszék intervenciót határozott el ' zvet/tt Indítványt tesz a kettészakított egy­házmegyék jogrendezésére —? Nyilatkozat az egyházmegyék helyzetéről és sorsáról a Prágai Magyar Hírlapnak — A P. M. H. eredeti tudósítása — Vasárnap: FALU TAMÁS: Saroglyán. (Vers.) — BÉRÉNYI JÁNOS: Liliom. (Vers.) — FINTA ZOLTÁN: Nevetség tárgya. Ventur Gáspár — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Hamvas József. II. Délebédnél nem volt az asztalnál Erzsé­bet. A mester a£ egész házban kérdezősködött felőle. Azt tudták, hogy, amint szokta, tem­plomiba készült, de máskor jó félóra alatt minőig visszatért. Az öreg hozzá se nyúlt az ételekhez, Bar holomeónak se ízlett az ebéd. Vége felé jártak a szomorú lakomának; mikor be lépkedett az ajtón Pflüger Keresz- tély szomszéd, testes öreg ember* a gombkö­tő céh atyamestere, ia tanács tagja. Vele né­metül kellett beszélni, bár tudott diákul is. de csak az idegenek számára. Leült az asztalhoz. Látszott rajta, hogy újságot bozo'tt, de nem akarja mindenki előtt elmondani. Egy kicsit ivott az eléje tett bor­ból, aztán csak hümmögetett. Nem akart meg­indulni belőle a szó. A pénzverő mester izgalmas fáradtságá­ban nem vette mindjárt észre a dolgoit, de aztán fölneszeit rá. Ilyen tájban ok nélkül nem jönne át hozzá a szomszéd. Ijedten éb­redt föl benne a sejtelem: —- Valami baj van? Eüsabeittával? Csak hümmögött rá az öreg szomszéd, végre annyit kimondott: — Hát persze. Baj van. A pézverő reszketve kapta el a gomb­kötő kezét és úgy kérlelte, hogy beszéljen. — Ha úgy akarja, hogy ne négyszemközt mondjam, hát el módiam. A Lizike ma délelőtt feljött a városházára és azt vallotta, hogy Ventur Gáspár nem tehet arról, amit tett. ö igézte meg boszorkányos varázslattal, mert hogy Szent Márton éjszakája óta bejáratos a boszorkányok társaságába. — Nem igaz! Nem igaz! A szerencsétlen! — hörögte a pénzverő és leboruít az asztalra. Bartholomeoval forogni kezdett a szoba. — Pedig úgy van, — mondta, tovább nyu­godt méltósággal a szomszéd. — Azért Gás­párt sem eresztették el. Még ma kimondták volna rájuk az ítéletet, de hire jö't, hogy Zsigmond őfelsége Mária királynénkkal Po­zsonyba érkezik. Hódolattal nekik ajánlják ebben az ügyben az ítélkezést és az ítélet végrehajtását. — Hány nap? — nyögte ki Barfcoliqmeo. — Jövő vasárnapra érkeznek. — Istenem, Istenem! — nyögte a pénz­verő és nem emelte föl fejét az asztalról. A szomszéd megpróbálta vigasztalni, hogy a királyi kegyelem, igy-ugy, de látszott a sza­I váii, hogy maga se hitt benne. Azért felszede- llőzködött és kilépkcdett a szobából. Hire jutott az esetnek a városban, elju­tott a vidékre is. A rossz hir igen régen föl- .lalálta már a gyors postát. Kezdtek hazaszál- Hngózni a pénzverő emberei. Nem illő, hogy ilyen nagy családi esetnél távol legyenek. Egyik-másik rokonuk is velük jött, mert nem mindennap láthat az ember ilyesmit. A pénzverő mester, ahogy fájdalmának első lázán keresztül esett, fortélyos olasz eszét vette elő, hogy kioldja vele valahogyan a csomót. Kedvelte a meglepő leleményeket. Ha csendben, egyedül volt, sokat olvasta Messer Gíovanni Boccaccio Decameranját. Már nem a szerelem érdekelte benne, hanem az ötletek, fordulatok, meg ennek a fél olasz, fél franciának a könnyűsége, amivel .az éle­tet elintézi. Elmúlt egy nap, elmúlt kettő, már bizo­nyosan tudták, hogy holnapután megérkezik a királyi pár. A pénzverő beüzente leányá­nak, meg Gáspárnak, hogy reméljenek. Ha Is­ten is úgy akarja, megszabadulnak. Az öreg mester tudta, hogy ha arannyal keni meg a zárat, kinyílnak előtte az ajtók a trónusig. Felöltötte aranyhlmes bársony pa­lástját, be is bocsátották Mária királyné elé. Itt már magyarul kellett beszélni, mert Nagy Lajos leánya ezt a nyelvet szerette legjob­ban. Törte egy kicsit a nyelvet az öreg, de szépen mondta. A sokat szenvedett királyné szivét megfogta u szó, mikor hallotta a fájdalmas panaszt. De aztán, hogy tovább beszélt az öreg, nőtt az érdeklődése, végül mosolygás J ült az arcára és kegyelmesen elrendelte, hogy I hozzák föl hozzá a város tömlöcéből Ventur Gáspárt. A leányt pedig azonnal bocsássák szabadon. Az öreg az ablak mélyedésbe húzódott. Önelégülten csavarodott bele palástjába Hoz­ták már Ventur Gáspárt. Bilincs a kezén, a fogságban egy kicsit lesoványodott, az arc-r is halaványabb lett, de két fekete szeme annál szebben csillogott. A királyné levétette a bilincseket. Intett a többinek, hogy elmehetnek. Egyedül marad­tak hárman. A királya sszony kedvteléssel nézte a fiatal pénzverő legényt: — Jól van Ventur Gáspár, mindent tu­dok. Az én arcomat vésted az uj aranyra és nemes lovagi lélekkel nem árultad el, pedig a halállal néztél szembe miatta. A menyasszo­nyod is derék leány. Ugy-e a menyasszonya? — kérdezte a mester felé fordulva. A mester rábálintott, Gáspár meg azt hitte, hogy álmodik. — Úgy hallom, hogy a mester át akarja adni néked a pénzverőt. Királyi szavammal elrendelem, hogy úgy legyen. Meghatom a városi tanácsnak, hogy a pénzverő utcájának ezentúl Ventur-utca legyen a neve. Ezt fogadd tőlem elismerésül. Csókra nyújtotta a kezét. Gáspár arra eszmélt, hogy neki most a királynő kezét meg kell csókolnia, hát megtette. Aztán mes­terével úgy támolygott ki a szobából, mint az alvajáró. A városi tanács hódol ttúl fogadta a ki­rálynő parancsát. Az utcát Ventur-uteának nevezik mind a mai napig. Nincs blzontfttk a budapesti bajorok ellen. Közigazgatási eljárás sem indul ellenük — Miért tartják lógva Förstert?

Next

/
Thumbnails
Contents