Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-21 / 189. (637.) szám

Csütörtök, augusztus 21.-2 Mi lesz a lebélyegzett pénzekkel? Prága, augusztus 20. Az 1919 február 25-iki törvény szerint a kormány végrehajtotta a pénzlebélyegzést. A visszatartott összegeket vagyondézsma és vagyonnövekedés'! adó törlesztésére lehe­tett forditani. Ez adók előírása javarészt már elkészült. Oly esetek is előfordultak, hogy az adóalany készpénzben fizette ki a vagyondézsmát s az egész visszatartott ösz- szeget meg kell kapnia. Mások viszont egy­általán nincsenek kötelezve a vagyondézsma fizetésére, mégsem kapták vissza a pénzü­ket, noha az 1922. évi november 9-éti kelt 319. számú kormányrendelet első és negye­dik paragrafusa kétséget kizáró módon rendelkezik arról, hogy a pénzügyigazgató­ság köteles visszatéríteni a lebélyegzés­nél visszatartott összeget, ha az érdekelt a vagyondézsmát lefizette s egyéb állami adó­tartozása nincs. Az igazságosság és a jogér­zet megkövetelné, hogy legalább a kormány respektálja a saját rendeletéit. Ez a rendelet például idestova két év óta nincs végrehajt­va s ez már bizonyára több, mint a szokásos szent bürokrácia. »♦»♦♦♦♦♦ »«c-» «-»»»♦ Két megjegyzés Prága, augusztus 20. A Dow-niog-street komor palotája becsukta xapoü — a londoni konferencia befejeződött . . . azazhogy nem is fejeződött még be. Sőt! — a kon­ferencia csak most kezdődik igazában. A zöl'ci vagy fehér asztalnál az óvatos és mindig nyugodt delegátusok személyes rokons zen vükkel meg- nywgtathat’iák egymást — de vájjon ki és mi fogja megnyugtatni a pártokat vagy — last butih nőt least — a népet? Az istenadta népet, amely nem ért a diplomáciához s a poétikáról való vélemé­nye nem éppen szalonképes, de amely a meg­egyezések megigért aranyát verejtékkel fizeti vissza? „A londoni konferencia a békekötés óta a világtörténelem egyik lesfontosai* ténye“ — mondotta az Egyesült Államok elnöke s ha egy kissé e mondat mélyére nézünk, sok minden ér­dekes furcsaságot látunk meg benne. A békeszer­ződések valóban fontosak voltak — de kinek el­sősorban? A győzőknek vagy a legyőzőiteknek? A válasz — ugy-e — nem nehéz s a konferencia párhuzamba állítása éppen ezért veszélyes. Hisz- szük, akarjuk hinni, hogy a konferencián hosszú évek óta első Ízben megint a békés szándék és jó­indulat lett uralkodó motívum — de micsoda jó­indulat az, amelynek komoly aggodalma és gát­lója Loucheur vagy Poincaré? Hogyan ügyiünk a (szeplőtlen igazság győzelmében akkor, mikor az Igazságnak nemcsak a szemét, de a kezét is meg­kötik? Ha a londoni konferencia nem adna más eredményt, mént azt, hogy t’z év hosszú kábulatá­ból megismerésre rázza föl az embereket —- már­is sokat tett de még korántsem * eleget! * Péntek: HAMVAS .JÓZSEF: Ventur Gáspár II. Szombat: PÉTERFY TAMÁS: A Csintáné pulisz­kája. Vasárnap: FALU TAMÁS: Saroglyán. (Vers.) — BERENYI JÁNOS: Liliom. (Vers.) — FINT A ZOLTÁN: Nevetség tárgya. —---- M.. ii in-romi . Ve ntur Gáspár — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: fia tavas József. I. Dicsőséges emlékezetű Zsigmond király i idejében megint igen szegény vol. az ország és erősen gazdagok voltak az urak. Zsigmond őfelsége föllépett a német császári trónusba is, körülötte pompáztak a magyar előkelők, a németek meg is orroltak érje. hogy magyar tanácsosok intézik s német birodalom sorsát De a nagy dicsőségből nem sok áldás fakadt a magyar népre. Még az ország becsülete is roskadt, mert mindig rosszabb lett a magyar pénz. Nem a pénzváltóknak valamely gonosz fortélya következtében- hanem azon egyszerű okiból, hogy nrndí" több hamisságot kever­tek az arany köze A pozsonyi pénzverő még elég tisztes­séggel dolgozott. Nagy Lajos idejében került ide olasz főidről a mester és nem csak min­tában őrizte meg az olasz finomságot. Ír nem anyag dolgában is nehezen alkudott a lelki- ismerete. Emberei is vele költöztek ide. Egyik-másiknak már s felserdiilt fia is be­került a műhelybe. A legelső legény lett kö­zöttük Ventur Gáspár. Ffcketeszcmü, nyug alan ifjú volt a Gás­pár. Mindig törte a fejét valamin, ami még nem volt. Az uj minták egész üorát rajzolta meg és Köpcnh ágában cserkés zkon gresszus volt — 'illetőleg nem is 'kongresszus, .amely veszedelme­sen emlékeztet a konferenciáikra, de világverseny. Harmincnyolc ország ifjúsága mutatta meg, hogy az emberrel szemben műidig ellenséges természet •ezer akadályát hogyan tudja legyűrni, hogyan áll készenlétben, hogyan teremt magának ideiglenes szállást — hogyan tud biztos és céltudatos lenni abban a nagy küzdelemben, amelyre elóg jókor ■sohasem lehet elkészülni. Magyarország csapata a •nagy verseny harmadik helyezettje lett Amerika és Angha után s úgy gondoljuk, hogy ennek a ■félig játékos módon szerzett sikernek van annyi jelentősége, mint holmi olimpiai győzelmeknek. A ■sport sajátos tultengése a XX. század vívmánya; a tömegek testíkultiiszának -rovására fejlődött kli az egyéni rekordhajhászás, a másodperceltért folyó hosszú hónapos tréning, amelynek nevelő és fejlesztő hatása végső fokon nagyon jelenték* ■telem. Ha egy-egy futballmeccset — huszonkét ember játékát — hatvanezer főnyi tömeg nézi vé­gig, nehéz elnyomni az önkéntelen gondolatot: vájjon nem lenne-e helyesebb, ha ez a hatvanezer játszana, erősödne a friss gyepen és napsütésben — s nem lenne több nézőjük huszonkettőnél? A cserkészek világversenye nem egyéni rekordokat teremtett meg — jóval többet ennél: egy nemzet erős, fegyelmezett -testű és lelkű ifjúságának adta meg a világ elismerésének kitűnő bizonxdlttvámyát. —ó— „Minden kisebbségi jogsérelem a hágai állandó nemzetközi bíróság ügyköre legyen''* Az Interparlamentáris Unió magyar tagjai erőteljes akciót kezdenek a nemzeti kisebb­ségek és az általános leíegyverkezés ügyében — Apponyi Albert gróf csak a népszö­vetségi konferencián vesz részt Magyarország képviseletében — Berzeviczy Albert volt minfszter, az Interparlamentáris Unió magyar delegációjának vezetője nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlap részére a konferencia munkarendjéről és az elkészült magyar ja­vasla tokról Budapest, augusztus 20. (Saját tudósitónktól.) Az Interparlamen­táris Unió e hó 22-ikén kezdődő berni és genfi konferenciái nagyszabású világpolitikai eseménynek Ígérkeznek. Az ülésezések dá­tuma ugyanis a most lefolyt londoni tanács­kozásoknak és a szeptemberben összeülő népszövetségi konferenciának dátumai közé esik és így megbírálhatja az elsőt és előké­szítheti az utóbbit. Ezenkívül három pontból álló nagyfontosságu munkarendet fog tár­gyalni a nemzetek parlamentjeinek uniója: 1. a nemzeti kisebbségek tömeges jogsérel­meinek ügyét a kopenhágai határozatok alapján; 2. az általános leszerelés javasla­tait; 3. végül a japán—amerikai konfliktus­ból eredő be- és kivándorlás, az egyedek szabad mozgásának kérdését. Az Unió kon­ferenciájára tehát minden nemzet delegációja a legerőteljesebben készült fel. Természetes, hogy a legtöbb sérelem erejével a magyar csoport vonul fel, mint a legjobban meggyötört nemzet képviselői. Erőteljes akciót kezdeményeznek az összes nemzeti kisebbségek védelmére és a kölcsö­nösségi alapon követelt általános lefegyver- kezés ügyében. Több javaslatot dolgoztak ki különösen e két tárgyában a munkarendnek, amikről Berzeviczy Albert volt miniszter, a magyar delegáció vezére a következők sze­rint nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlap munkatársának: —- Az Iuterparlamentáris Unió ezévi konferenciája tulajdoképp két részben fog ülésezni: az első szak, amelyen a nemzeti kisebbségek kérdése kerül plénum elé, ■■ iJMUJBinnin ll —A KgBMBMraBflMW'BHSaBl Bernben lesz. Itt Apponyi Albert grófnak lett volna nagy szerepe, aki azonban a né­hány nappal utánunk következő népszövet­ségi ülésre való tekintettel, ahol ugyanis Magyarországot fogja képviselni, az Un.o ülésein nem vesz részt. Tervezett teendőit nagyrészben magam vállaltam el és igy én fogom előterjeszteni a kisebbségek sérel­meinek orvoslásáról felolvasandó főtitkári jelentés után az újabb magyar javaslatot a kisebbségek radikális védelme ügyében. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy reformájtatását kérj a múlt évben Kopen- liágában elfogadott javaslatnak, amely szerint alakítsanak minden érdekelt or­szágban az illető kormányok a kisebbsé­gekből és a többségből egyenlő arányú ál­landó védelmi bizottságot az összes sérel? mek felülvizsgáltatására és szolgáljanak ezek a szervek közvetítőül is úgy a ki- í sebbségek és az illető kormány, mint a népszövetségi felső hatóság között. Az uj re­formjavaslat a kisebbségek védelmét e bi­zottságok utján a hágai állandó nemzet­közi bíróság fóruma elé utalja. Az itt kez­deményezett viták és tárgyalások befeje­zésével, tehát öt ülésnap után, az egész konferencia átmegy Genfbe és ott nyílik meg a tanácskozások második periódusa az általános leszerelésről és a be- és ki­vándorlás kérdéséről ugyanabban a te­remben, ahol a szeptemberi népszövetségi ülést tartják meg. — A munkarend leszerelési pontjának tárgyalásán elő fogom terjeszteni nagyje­lentőségű javaslatunkat, amely az emberi a pénzv-erőgiépék szerkezetén is talált elég ja­vítani valót. Az öreg olasz mester elgondolta, hogy ha ő ktöregszűk a mestersgéböl, aligha­nem a Gáspárra bízza -a vezetést, ha lehig­gad. Mert neki nem volt fia, csaik leánya. Erzsébet. Aztán Gáspár és Erzsébet . . . Nem lehetetlen! És csakugyan éppen nem volt lehetetlen. Sőt ellenkezőleg! Ha az öreg nem merült vofl- na el annyira a mesterségébe, meglátta vol­na. hogy Gáspár és Erzsébet kezdenek igen jóban lenni egymással. A legény az első ibolyát, gyöngyvirágot meghozta a hegyek­ből és a virágok Erzsébet hoíictsi bögréjében Illa'óztak tovább. Azt a selyemkendőt pedig, amit ünnepkor az öve me’lé dugott Gáspár, alighanem valami leánykéz hímezte. Lett pedig, hogy uj pénz verésére érke­zett rendedet. De a rendelet azt is meghagyta, hogy ismét kevesebb arany vétessék a.z ed­diginél. mert ebből lesz a kamara haszna, a kamarának nagy szüksége lévén a haszonra. Az öreg olasz mester elszégyenkezve hallotta a rendelkezést. Hogy ö olyan hamis pénzt verjen? Hogy az ő jelzésével kikerült aranyat kicsinvléssel dobja félre Bolognában Páduábon a pénzváltó? Ott Is megszólják, hogy hova erkölcstclenedett cl öreg napjaira? Nem Ehhez a pénzhez ö nem nyúl hozzá. Megbízta vele Ventur Gáspárt, hogy csi­nálja. Ez lesz a mester müve. Rajzolja meg. vésse ki. veresse a pénzt, ö ugyan látni se akarja. Ventur Gáspár még jobban neki tüzese­déit ehhez a munkához. Ezerféle minta há­borgott a fejében, de azért mos* is Gitt ragyo­gott a kuszáit tervek között Erzsébet arca. így leit1, maga sem tudta hogyan, hogy amint a Patrona* Hungáriáét megrajzolta az uj aranyra, az arc rajta egészen, mindenestül az Erzsébet arca lett. K-yUf'.v vanília ni .a halk csengésű pénzek a prés alól. Dicsérő szóval ’vet'ék a kezükbe a műhely emberei. Finom, szép munka volt. meglátszott rajta, hogy olyan ember csinálta, aki tud rajongd ni a szép formáikért és meg is tudja fogni, amiről álmodik. Az öreg mester is helyeslőiig bólintott “á. Gáspár megmutatta a pénzt Erzsébetnek és megmondta neki, hogy ez az ő arca. A leány elpirult, de aztán elhalványodott: — Ha ezt megtudják, jaj nekünk, hogy az Isten anyja képét földi teremtéssel ábrá­zoltad! És csakugyan baj lett belőle. Erzsébet elég szép leány volt ahhoz, hogy másnak a szeme is megakadjon rajta. Aztán velejárt, hogy aki a kezét megkapja, azé lesz a mű­hely. Azért Bartholomeo. a nyurga toszkániai sanjadék, mohó vággyal kisérte Erzsébet lép­teit és keserűséggel látta, hogy ezek a lépé­sek nem feléje tartanak, hanem Gáspár felé. Az uj pénzt is nem csekély bosszúsággal vette a kezébe. Hibát keresett rajta, hogy ki­csinyítéssel dobhassa félre. De amint a Patro­non a képét vizsgára, egyszerre elhűlt benne a vér. Az ő lelke is tele volt ezzel az arccal. Ráismert. Erzsébet arca az, semmi kéltség. Ilyen isteniké romi! ást követett el ez a Gás­pár! Főit benne ez a felfedezés, forralta az irigy keserűség. Ezzel tönkreteheti Venturt. de hátha Erzsébetet is? Ej, ha nem lesz az övé, másé se legyen! Följelentette az ügyet a városbirónak. Nem sok instanciát kellett hozni. A porosz­lók hamar elvitték, akit ilyen főbenjáró bűnnel gyanusitot'ak. Gáspár bekerült a városháza tömlöeébe. A várkapitány ugyan követelte, hogy neki adják ki a gonosztevőt, mert nekik most éppen semmi dolguk sincsen, majd elin­tézik. De a város nem akart lemondani az ér­demről, hogv az isteniké romlót ö küldhesse az örök kárhozat heilyére. Ventur Gáspárt előbb csak úgy barátsá­gosan vallatták a tanács előtt, de a legény megtagadott minden felvilágosítást. Meghall­gatták az öreg mestert Is, ez csak annyit mondott, hogy ö nem csinálta és hogy az a kicsire metszett arc kinek az arca, azt egé­szen határozottan senki emberfia nem tudja megmondani. szabadság és nemzeti fejlődésjog szent el­vének igaz alapjain nyugszik. Követeljük benne az általános, rajtunk és a legyőzői­teken végrehajtott azonnali lefegyverke- zést, szárazföldön, vizen és a légi haderők tekintetében. Megállapítjuk, hogy az álta­lános leíegyverkezés ténye tudja csak ki­egyenlíteni a népek közt még mindig ve­szedelmesen táplált ellentéteket, megerő­síti a béke müvét és lehetővé teszi kizá-. róan azt, hogy a nemzetek egymással együtt működhessenek az általános kultur- fejlődés javára. A leíegyverkezés dolgá­ban az Unió többsége javaslatunk lényege mellett áll, csupán a kivitel módja és idő­rendje kérdésében lesz hivatva határozni a konferencia. Bizonyosan hiszem, hogy az Unió határozata döntő hatással lesz a népszövetségi ülésre is és ezért számítha­tunk az érdekeltek részéről vehemens el- leníállásra. — A magyar delegáció tagjai egyébként két csoportban utaznak el, úgy hogy az Unió előkészítő értekezletén a vezetőség már résztvehessen. A konferenciákon résztvesznek részünkről kívülem Erdélyi Aladár, Erödi-Harrach Tihamér, Gratz Gusztáv, Illés József, Lukács György, Mailloí Nándor báró, Marschall Ferenc, Pintér László, Rubinek István, E. Szabó István, Szíerényi József báró, Dénes Ist­ván és Póka-Pivny Béla főtitkár, a Ma­gyar Külügyi Társaság igazgatója. — Megemlítem még, hogy a svájciak nagy vendégszeretettel készülnek az In­terparlamentáris Unió fogadtatására, sőt 24-ikén, vasárnap az Unió összes tagjai a Jungfrau csúcsára ránduinak fel, utána pe­dig többszáz terítékes bankettet rendez tiszteletükre a svájci szövetségi tanács. Radnay Oszkár. Orasz-jápán tárgyalások Moszkva, augusztus 20. Pekingben Ja­pán és Oroszország képviselői között a tár­gyalások újból megkezdődtek. A német nemzetiek mégis el­fogadják a londoni egvezméisvt? Berlin, augusztus 20, A miniszterelnökök tegnapi ülésének egyik nevezetes momentu­ma, hogy Bazüle würtenbergi állam tikár, aki a német nemzeti párt parlamenti frakciójának tagja, a birodalmi kormánytól nem tagadta meg a würtenbergi kormánynak a londoni egyezményhez való hozzájárulásé . A Bőr- senzeitung megállapítja, hogy a német nem­zeti párton belül a gazdasági csoport a lon­doni egyezmény mellett foglalt állást, mivel véleménye szerint a néme kölcsön a gazda­sági helyzetet teljesen szanálhatja. A pénzverő boltos, füstös ivei alatt nagy volt a csendesség. A városbiró megtiltotta az istentelen pénz verését. Szabadjára széled!, aki tehette. Némi családi összeköttetésűik akadt már a pénzverő olaszoknak. Az öreg Baptista leánya cserzövarga félesége volt Ba­zárban. Odament hozzá egy kis jó borra. Bar Iholomeo, az áruló, ebiben a kiürült világiban kelletlenül bolyongott. Ebéd fölött látta, csak Erzsébet hálávány arcát. Most még inkább Madonna volt, nem az ég diadalmas királynője, akinek országokat ajánlanak fel hódolattal, hanem a földi, a szenvedő, akinek a fájdalmai most termelik a mennyei dicsősé­get. Nbm is dicsőség az, amiért- .nem kell megszenvedni. Harmadnapon az udvaron Llálkozott Bartholomeo Erzsébettel. Lekapta süvegét, mélyet hajolt, megszólította. Egymás között olaszul beszélteik a pénzverőik Megkérdezte öle, hova megy? A tem­plomba, felelt szomorú komolysággal a leány. Imádkozzék 5 érette is, kérlelte édes­késen a 'legény. Eliisabetta felütötte a fejét 6s éles 'tőrök hullottak a szeméből' —■ Most? Csak kettőért sertk' nősért! Gáspárért, hogy szabadítsa meg az Isten nyomorúságából és azért, aki elárulta, hogy verje meg az ég haragja testét lelkét fekély- lyel, utálattal, Örök kárhozattal! Hej, hogy lobogott a firenzei vér a leány­ban, Bartholomeo olasz természete is meg- gyulLdt tőle. Ha férfival áll szemben, már markolja a tőrét, a leányt szavával ütötte meg: — Csak imádkozz, szép EHsabcta. siess vele. Holnap kezdik el kínozni Ventur Gás­párt. Olyan erős volt a leány, hogy meg se tánforodott ettől az ütéstől; csaik egy árnya- lattafl lett halványabb az arca. Aztán nyu­godtan mondta a le vénynek: — Köszönöm. Bartholomeo, hogy meg­mond t ad. Tudom, hogy most már nem csak imádkozni kell. (Vége következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents