Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-15 / 158. (606.) szám
Kedd, julius 15. % ________________________________________ Sz eriéi Mielőtt hezdűűik a londoni konferencia Jugoszlávia a jóvátétel! kvóta fölemelését kéri A P. M. H. londoni tudósítása. London, julius 14. A londoni konferencia szerdán délelőtt tizenegy órakor kezdődik. A Financian Times közlése szerint a jugoszláviai kormány jegyzéket intézett a konferenciához, melyben a német jóvátételek elosztásánál a reáesfí kvóta felemelését kéri. Ezért nem teremtett semmi pozitívumot a kisantant prágai konferenciája, ezért szürkült bele a napi aktuális kérdések fölötti akadémikus meditálásba, ezért nem voltak és nem lehetnek célkitűzései és ezért nem tekinthető a lefolyt tanácskozás másnak, mint egy, közkereseti társaság felügyelőbizottsági ülésének, ahol a felügyelőbizottsági tagok elmor- íonűlroznak az üzletmenet fölött akkor is, amikor már régen nincs semmi üzlet a társaság számára. A kisantant konferenciája csupa „nincse- ket“ állapított meg. Nincs besszarábiai kérdés, nincs emiatt egyenetlenség, nincs akadály az orosz kérdésben, nincs baj a magyar kérdéssel, nincs intézkedni való Ausztria ügyében, nincs szükség a kisantant kibővítésére, nincs baj a népszövetségnél tárgyalandó kérdések körül és nincs veszedelem a kisan- taníra nézve a nyugati politika nagy átalakulásaival kapcsolatosan. Ezek a „nincse'k“ beszédes jelei annak, hogy a kisantant ma már üres és súly nélkül tengődő alkotás. Hogy meg van, annak legfeljebb egy értelme lehet: készen lenni arra az eshetőségre, ha szembe keli szállani a nagyantanttal, mert a nagyantant kebelében uralkodni kezdő uj rendszer és uj éra semmiképpen sem lehet kedvező a régi antantrendszer fattyúhajtására, a kisan- tantra nézve és mert a kisantant konferenciája semmit sem tett annak érdekében, hogy ő is alkalmazkodjék az uj idők szeléhez, nem lehetetlen, hogy egy szép nap előáll az a helyzet, hogy a nagyantant európai politikája és a kisantant középeurópai céljai között megszakadnak az összekötő fonalák. Hogy erről szó volt-e a konferencián e tekintetben mélyen és bölcsen hallgatnak a kiadott közlemények. Olcsóbb lesz a trafik Prága, julius 14. A íralfikárak julius 15-től tiz-tizenöt százalékkal csökkenni fognak. A szivar, cigaretta és dohányáruk uj árai a következők: Szivarok. Száz darabonként: Oracíóza 240, Regalia Media 180, Havama-Viirgima 180, Trabukó 130, Britannika 130, Virginia 120, Operasz 110 korona. Cigaretták. Száz daraibonkint: Ghiíbek 70, Egyiptomi 30, Prága 20 korona. Cigarettadohány. Macedóniai dohány huszonöt gramm 7 korona. Pipadohány. Maryland 100 gramm öt, 25 gramm 1.30, amerikai pipadohány 100 gramm öt 25 grarn pedig 1.30 korona. A dohányjövedéki igazgatóság beígéri, hogy az egyes trafikáruk minőségét meg fogja javtani s a közel jövőben újabb árleszállításokat eszközöl. Prága, julius 14. A harmadik internacionálé legutóbbi kongresszusán a cseh-szlovákiai kommunista pártot az a szemrehányás érte, hogy a párt eddig semmit sem produkált és a kommunista internacionálé kiadta a parancsot a csehszlovákiai kommunistáknak, hogy pártjukat igyekezzenek a legerőteljesebben bolsevizáíni. A Rudé Právo tegnapi számában Zapo- tocky a párt főtitkára kijelenti, hogy a pártvezetőségnek kötelessége a moszkvai kritikát figyelembe venni s felhozott hiányokat megszüntetni, az eddigi munkát és akciót fölülPrága, julius 14. A kisantant prágai konferenciáján s még inkább az azt követő sajtófogadíatáson sok szó esett a kisantant politikai szükségességéről s a három külügyminiszter nagy jóakarattal, de kevéssé meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a kisantant mennyi minden bajt, politikai kavarodást s a jó ég tudja még mit, akadályozott meg annak idején. Különösen Benes hangoztatta, hogy a kisantant érdeme, hogy a burgenlandi kérdésből és a Károly-puccsból komoly zavarok nem támadtak. Benes miniszter urnák Burgenlandra vonatkozó megállapításai némi helyesbítésre szorulnak. Tudomásunk szerint mikor a trianoni béke efektuálására s ezzel együtt Nyu- gatmagyarország egy részének átadására került a sor, Auszria és Magyarország kormányai között azonnal megkezdődtek a közvetlen tárgyalások. Kezdetben úgy látszott, hogy ezek a megbeszélések sikerre vezetnek, azonban az osztrákok túlzott követelései megakadályozták a békés megegyezést, a vizsgálni és a hibákat kiküszöbölni. A bolse- vizálás azonban nem csak a párt belső reorganizációjára vonatkozik, de azt jelenti, hogy az összes helyi csoportoknak és az Összes párttagoknak fokozottabb aktivitást kell kifej teniök. Ennek a fokozottabb munkának első állomása egyes kommunista frakciók működésének kiterjesztése a műhelyekre és üzemekre. Minden egyes kommunistának kötelessége ebben a munkában résztvennie, hogy a moszkvai internacionálé előtt bebizonyíthassák azt, hogy a párt munkaképes. Ekkor lépett fel Benes, aki felajánlotta közvetítését, amelyet azonban egyik nagyhatalom nyomására egyik részről sem fogadtak el. Hasonlóképpen visszautasították a nagyantant Sopronban székelő képviselői Gordon tábornokkal élükön azt az ajánlatot is, amely szerint a kisantant szállja meg Nyugatmagyarországot mindaddig, amíg népszavazással nem döntenek a vitás területek, hovatartozandóságáról. Cseh-szlovákia erős aktivitása végül is idegessé tette Olaszországot, amely akkoriban — mint emlékezetes — erélyesen leintette a kisantantot Az utóbbinak szándékai nyilvánvalóak voltak: megteremteni a cseh-jugoszláv korridort, Ausztriát politikai és gazdasági koncokkal lekenyerezni és teljessé tenni a Magyarországot körülzáró vasgyürüt. Olaszország a velencei konferencia egybehivásával ezt a nagyarányú tervet megakadályozta s r rWW^rwWW /VWTYWTTVTTWVVWTTVTl W ▼ rvv wv, v t rT ----* A kisantant béls©¥ásya és Bur^enland Hogy fest a valóságban Benes dicsekvése és a kisantant érdeme Tárcarovafunk: Szerda: DUTKÓ ZOLTÁN: Körmöcbánya (Szlovenszkói kalauz II.). Csütörtök: NYÁRY ANDOR: A szénakazal. Péntek: KLÍMITS LAJOS: Álmok (vers). — DOBOZY ISTVÁN: A bárányka. Szombat: PÉTERFY TAMÁS: A játékos asszony. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Üzenet milói Vénusznak (vers). — FÖLDI MIHÁLY: Akit az asszony szeret. Zuhanó csillagok Nappali égen is éreztem mindig egy dús csillagot, Nékem egy fénylő, vérző Vezérlő mindig ragyogott. De jött a zord Hold és bakíislánya, a barna Este, Fátirmos útját minden csillagom görbén beeste. Belém zuhant s (bár utódja révén uj fény takarta) Szivemre lelt; kijáró üszkét csak kikaparta. Szivem egy uj, hibás csillagot kisirt magából, Mint hemar-bánásí az uj menyecske násznyoszo[lyából. Hát nem tudom (de jó ez így!), hogy ér-e véget [örök hullásom: Üszköt feledni uj csillag fényén, uj csillogáson?! Hogy birom-e még, jajj nem tudom! De jó e hüs [vakság-veremben, (Pedig csillaggá fogy szivem s fél már a lélek én [fél-szivemben). Pál Péter. A Pista lova — Elbeszélés — — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Boros Ferenc. A Pista most ötesztendős. Egész nap hallani a hangját az udvaron s a Bodri, ha mindenki másban utszéli zsiványt sejt is, neki külön mókákkal kedveskedik, mintha soha életében nem is tudott volna ugatni, morogni. A Pista tudja is nagyon jól, hogy ö a kutya gazdája s egész nap kommandiroz neki, a Bodri csak győzze fülelni. Az édesapja vasárnap óta tüntetőleg haragszik rá, akkor ugyanis az történt, hogy Pistának a vadonatúj fehér ruhájában az utcai árok po- csétájában tetszett véletlenül topicskolni. — Agyoncsaplak — förmedt rá az apja, ahogy a gyerek sárosán, vizesen előkerült. — Majd becsukják a papát a csendőrök — feleselt vissza a gyerek s ezzel el is intézte a súlyos eset komolyabb részét. Nem lehet haragudni rá. Velem különben is rendkívül nagy barátságban van, bizonyára a képeskönyvekért, a falóért s a pléhcincérért, amelyik a földön szalad, hogy csakúgy tapsol neki csillogó szemmel s a cukorért is, amit olyan hatalmas csomaggal hoztam neki egy hete, mintha legalább is cukorgyáros volnék. Pista el tudja képzelni, milyen nagyszerű lehet nálam, ahol csupa ilyen jó dolgok vannak s a nyakamba csimpaszkodva, hálásan fogadja könnyelmű meghívásomat s mosolyogva, tág szemmel hallgatja, mi mindent kap majd, ha eljön velem. Már reggel óta érzem is, hogy kár az ígéretekkel annyira feltüzelni, a Pista ugyanis komolyan fölkészült az utazásra. Mint ahogy az egy gondos, rendes emberhez illik, előrakta a kék matrózruháját, kabátkáját, becsomagoltatta a összes holmiját a faló kivételével, mert azon még délelőtt lovagolni akart. A ló külön szenvedélye. Most is, hogy az apjával beszélgetek napi gondokról, nyomorúságról s más férfiaknak való bajos dolgokról, félszemmel figyelem, ahogy huszárosán legényen ül a falovon, és kedveskdve simogatja a sörényét, megsarkantyuzza, nógatja, gyi... gyi... te. S ahogy igy elfeledkezve játszogat, szemközt a biróék portájáról épp jártatni viszi a szolgalegény a makrancos pejkót, a kapuban fölvágja magát rá s csakúgy porzik az országút utána. A gyereknek ragyog az luxa, ahogy nézi... Hozzám szalad s váratlanul azt kérdi: — Van igazi lovad is? — Van — felelek rá, Már benne vagyok a liazudozásban, hetykén mondom: — Hogyne volna. Csikó is van. — Hány? — Hét szép csikó — mondom a szemébe nézve. — Csak egy óra múlva kezdődik aztán a baj. A kisfiú az udvaron játszogat, amikor jelentik, hogy a kocsink mindjárt itt lesz- Utazom, én megyek az állomásra. Ahogy a kocsit hallja, rögtön abbahagyja a játékot és rohan öltözni, öt perc múlva a szép kék matrózruhájában útra készen áll. A falovat is bevitte, gondosan a csomagja mellé tette s nem is hallja meg, hogy az édesanyja bátortalanul megjegyzi: — Pista, te még ma nem mehetsz el a bácsival, még nincs is elkészítve mindened. Különben is a bácsi ma estére még visszajön s csak holnap utazik. Közben mindent megpróbálnak vele. Az édesanyja el akarta valahova küldeni, de ő most már nem ér rá. Be akarják csalni a belső szobába. Nem megy. Amikor a kocsi a kapuhoz jár, ő lenne az első felszálló, de az anyja megfogja: — Te nem mehetsz, fiam. Aztán int a szemével, hogy én is mondjak a gyereknek valamit. — Estére visszajövök — Ígérem neki bizonytalanul. Még jó, hogy ez az ötlet eszembe jutott. A gyerek most már sírva, kapálózva akar felszállni. Az apja mérgesen szól rá az anyjára: — Erigy, vidd be addig a szobába. A kisfiú könnyes szemmel néz ránk. — Pistikám — mondom neki — nem utazom el, hiszen tudod, hogy csak holnap megyek. — Hazudsz! — kiáltja most a szemembe dacosan, keményen — hazudsz! Ezt aztán már nem tudja elhallgatni az apja s nyakonlegyinti a gyereket. — Szabad ezt mondani a bácsinak? Te bitang, te — s erőszakkal becipeli a sivalko- dó fiút a szobába. Ezt már az anyja se szereti nézni. — Nem kellett volna azért úgy megütni — mondja bosszúsan, kedvetlenül. Én az udvaron hallgatom a gyerek keserves sírását, az órámat nézem. Félóra múlva indul a vonatom. Hirtelen a magyar-osztrák érdekek kölcsönös ösz- szeegyeztetése mihamarabb teljes összhangot teremtett a két ország között. Ilyen körülmények között nem értjük miért mondja Benes ur, hogy a kisantant mentette meg Közéeurópát a burgenlandi kérdés nyomán beállható bonyadalmaktól? Ha a cseh-szlovák megszállás csakugyan bekövetkezett volna, úgy a cseh-szlovák—jugoszláv korridor sem maradt volna el. Hogy ezt a körülményt Olaszország nem nézte volna csendesen — ez ugyancsak természetes: az európai bonyodalmat tehát majdnem felidézték. Ilyen körülmények között még sem szabad éppen ebben a pontban a kisantant békét szolgáló érdemeire hivatkozni! Amerika visszahívta bukaresti követét A román bányatörvény az idegenek vagyon- érdekeit teszi tönkre Kolozsvár, julius 14Az Északamerikai Egyesült Államok bukaresti követe utján tiltakozott a Bratianu- kormány bányatörvénytervezete ellen, melynek egyes részei az amerikai állampolgárok szerzett vagyonjogait veszélyeztetik. Az Unió tiltakozásával egyidejűén kijelentette az amerikai követ, hogy amennyiben a román kormány • a bányatörvényt a sérelmes rendelkezésekkel megszavaztatja és törvényerőre emeli, úgy az Unió bukaresti követét visszahívja és az amerikai polgárok védelmét nemzetközi fórum elé viszi. A bányatörvényt ennek dacára a parlament megszavazta, mire — értesülésünk szerint — Amerika beváltotta retorziós fenyegetését. Az Unió bukaresti követe már el is hagyta Bukarestet. Hir szerint Anglia és Franciaország a bányatörvény kérdésében szolidáris Amerikával s részükről is mindennap várható az amerikaihoz hasonló diplomáciai lépés. Masaryk nyilatkozata Ruszinszkóról. A Rude Právo a külügyminisztérium hivatalos cáfolata ellenére is fentartja ama közleményének valódiságát, hogy Masaryk már 1922-ben az oroszoknak Ígérte Ruszinszkót. A Právo Lidu értesülése szerint Kreibich kommunista képviselő ellen ..hazaárulás" miatt indjt eljárást az ügyészség, mivel a moszkvai kongresszuson Masaryknak impu- tált nyiltkozat szellemében nyilatkozott Ruszinszkóról. A Rude Právo nem ijed meg a bírói eljárás következményeitől s állításait a bíróság előtt is hajiadó bizonyítani. Mikor szólal meg a kabinetiroda? elhatározom magamat. Bemegyek a szobába. Azt mondom neki akadozva, restelkedve: — Pistikém, nem igaz, hogy lovaim vannak. Úgyis hiába jönnél. A gyerek ámulva, értetlenül néz rám. Félve tekintek rá s megcsókolom a homlokát. Az ajtóból még visszafordulok. Ott áll a szoba közepén az apja, anyja közt matróz- ruhában s egyszerre abbahagyta a sírást. Úgy pislog ránk, mint az idegenre. S aztán már csak a kocsiról gondolok rá, amely a terhes nyári ég alatt visz a poros országúton. — Visszafelé megázom — szól hátra hozzám a kocsis és a sötét, nehéz felhőkre mutat az ostorával. Szél kerekedik s a szemembe csapja a port. Mire az állomáshoz érünk, már szakad a zápor. Pár perc múlva befut a förgeteges esőbe a prüszkölő vonatA kocsi perronján két kereskedő beszél üzleti ügyben. Rám néznek, ahogy elhelyezkedem, aztán nem törődnek velem. Én a vonat ablakából nézem a villám ostorát. Sűrűn dörren. A szakadó esőben nagyokat sóhajtanak az utszéli fák. Most egész világosan látom az arcát. Nem tudok másra gondolni. — Hol tanulunk meg hazudni? — kérdezem megdöbbenve. Eladtam volna az igazságot s tán észre se vettem, hol kötöttem a szörnyű, rettenetes alkut? És régi napokra emlékszem, amikor egyedül álltam s nagy árvaságomban birkóztam rettentő hatalmakkal tehetetlenül, összeroskadva. — Bocsáss meg —sóhajtom el messzire — talán ma vertek meg először azért, mert igaz voltál. És messze, az esővert fák alatt most tisztán látom, ahogy matrózruhásan, komolyan tiszteleg a viharnak. Szalutálva, katonásan áll a bömbölő zivatarban — Felejts el sírni — mondom neki. Aztán fázósan behúzódom a kocsi sarkába. Keményen, keserűn összeszorltom a fogamat. A vonat meg örült vágtában rohan tovább a förgeteges, villámfényes ég alatt. Megkezdődik a cseh-szlo?Akloi kommnnlsfa párt kolsevlzáiása
