Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-13 / 157. (605.) szám
Vasárnap, julius 13, Az első magyar cigányprímás Bihary János Pedig Bihary még a kottát se ismerte, de lángesze az egyszer hallott nótát megragadta s hegedűjén úgy sirt. zokogott, kacagott, rikoltozott a magyar dal, hogy vele sírt, vele kacagott’ még a 'halvérü idegen náció is. Biíhary a muzsikus, nagy volt mint zeneszerző is. Dalai még most is zengenek a magyar portákon. Legjelesebb alkotása az a /híres D-moü rapszódia, melyet fia halálának emlékére irt. A híres magyar muzsikus tragikusan fejezte be pályafutását. Koncertköriitjóm Gyöngyös és Hatvan között felborult a kocsija és oly szerencsétlenül bukott ki, hogy eltörte a karját. Ezzel aztán a magyar sors is betelt a Heg első magyar cigányprímáson. Nyomorba jutott. Évekig élt a legnagyobb nélkülözésben s szomorú sorsán csak egyik-másik magyar művész enyhített, akik Bihary javára hangversenyeket adtaik. A végső kétségbeeséstől életéinek egy megható epizódja mentette meg. Szomorúan lógatta fejét egyszer a mjár-már elfelejtett ven cigány egy pesti kávéimban, amikor magyar máguásiíjak jöttek be a mulatóiba. Felismerték a magyar muzsika legnagyobb mesterét, asztalukhoz hívták s béna karját bepolálták — bankókkal. Ebből a pénzből élt a-zt’án haláláig 'Bihary János. Száz esztendeje hallgatott el csodahegc- diije. Azóta a magyarsors még szomorúbb, .a magyar nóta még busább lett. Mégis ha a vén cigány, jó Bihary János még egyszer rá- xánitaná híres kesergőiét, bizony-bizony j könnyebb lenne a magyar kálváriái . . , Prága, julius 12. IÁ telefon berreg. Kurtasz&vu jelentés: X miniszter megérkezett. Az örökké éber és ugrásra készen álló szerkesztő gyorsan cso- portosStja a ‘tényeket: X miniszter francia, kétszer megbukott, a háború alatt a muni- ciós ügyek előadója volt, újabban lelkes pacifista, a némeitókikeSi való együttműködésről gyakran — beszél. Ez lenne egyelőre a ürítsem seilo áldozat politikai kórisméje. De ezzel még korán sem fejeződött be az előkészítés nagy munkája. Meg kell tudnunk, vájjon egyedül, avagy titkárral érkezett-e? (Titkárnő néha könnyebbséget, néha nehézséget jelent — ezt majd meglátjuk alább!) Silóban lakik-e, vagy politikusinál ? Ki a kedvenc Írója — feltéve ha egyáltalán szereti az irodaimat? Vannak-e irodalmi ambíciói? Mennyi időre jött — vendég-e. vagy küldetésben jár? Végiül nemi utolsó sorban: hány órakor Ikeü fel reggel, a pezsgőt szereibe, vagy a bordeaux-ü, mikor és kinek ryifatko z ott u toli ára ? Föl az interjúra! Mindezeknek a körülményeknek tárgyi ismeretivel • felszerelve indul el az intervíewer — az újságíró egészen sajátos fajtája — az örök. .nap-aiap után megujolo (küzdelemre. Ha az olvasó tudná, hogy a politikának milyen Ihűrjszálfinom, részletes ismeretére, mennyi ösztönös lélektani tudásra, mennyi ravaszságra és fáradhatatlan ügybuzgalomra van szükség addig, míg a szálló körül terepszemlét tartó riporter eljut a „munkatársunk beszélgetése X miniszterrel4* feliratú cikkig, fokozott figyelemmel — s ki tudja, talán nagyrabecsüléssel — íeigyefeté az újságírói munkát. Próbáljuk meg elkísérni őt kissé kanyargós', de biztos célhoz érő utján. Mit tesz az interviewer akkor, ha az ioíerjuvolandő áldozat mini „magános vad“ egyedül jelenik meg? — Tájékozódás és az ostrom sikere céljából szükséges tudni a következőket: a) az áldozat német. Komor és bizalmatlan fogadtatásra számíthatunk. Politikai kabát ódig bég ombolya. Nehezen olvad fel; német egyetemi végzettség hangsúlyozandó, derűs-emlékeik a heidelbergi (esetleg jénai és freiburgi) diákévekből különösen előnyösek. Hivatkozni kell Hegelre és a porosz államfilozófiára; bajoroknál a sajátos nemzeti karakter megőrzésének nagy politikai hasznára. Ha mindez nem használ, idézni kell a közös politikai múltat! (Szeretnek látni .azt a nemzetet, amely az egész történelem folyamán nem le't't volna jóviszonyban minden más néppel!) Eredmény: teljes megnyugvás, óvatos, de még sem semmitmondó nyilatkozat! b) az áldozat francia. Udvarig fogadtatás, amely azonban rendszerint ezzel kezdődik: ,.á mon grand regre*. . . legnagyobb sajnálatomra," Mindez nem fesz. semmit. HU vatkozni keli a lap publicitására (példány- szám szükség esetén túlozható) arra, hogy „az események foroponícn vannak" az „esprit Gaulois" óriási jelentőségre Európa külturfej 1 ödésében. Az a) .alatt említett közös politikai múlt szükség esetén felhasználható. Eredmény: bő, de’ rendszerint kevéssé tartalmas nyilatkozat. c) iha az áldozat angol, a feladat módfelett súlyosbodik. Az angol politikus korrekt, udvarias, néha egyenesen nyájas, — de mondani — nem mond semmit. Viszont: nyilatkozatot diktál. Más nyelven, mént angolul nem beszél; nyilatkozatát angol fordításban óhajtja látni, másnapra visszaküldi azzal, hogy két mondatot hely telepit. Az európai egyensúlyra való hivatkozás, min* amelynek Anglia az őrzője, nem használ semmit, (hasonlóképpen keveset ér Oxford i.s. Gyakran segítenek angol ismeretségeikre való hivatkozások, ugyancsak hasznos az „Ob- server“-í citálni. Eredmány: udvarias banalitások. szükség esetén a hivatalos jelentés ismétlése. Sokkal könnyebb eset az olasz politikus. Ha az újságíró végig szívja a hazulról hozott s rendszerint elviselhetetlenül rossz olasz cigarettákat, biztosan számíthat a legbővebb, mindent felölelő s egyéni apercukkel tarkított nyilatkozatira. Másrészt igaz, hogy sehonnan sem cáfolnak olyan isteni köny- nyedséggel, mint’ az olaszok részéről. De (s ez tétel): egy megcáfolt szenzáció még mindig kétszer annyit ér, mini egy mcgiraílan igazság! ■A ama gyár politikust két szempontból kei] megvizsgálni: hogyan viselkedik otthon és hogyan külföldön. A parlamentben köny- nyen kezelhető s még az sem hozza ki a sodrából, ha a jelenlevő négy újságíró történetesen négyfélékében hallja és írja meg a történteiket. Újabb tétel: a folyosó a jó interjú legkitűnőbb táptalaja. Külföldön hasonlóképpen könnyen kezelhető a magyar poilitikus, legfeljebb túlságosam széles ivü gondolat- röptét kell némiképpen korlátozni az újságírónak'. Ellenben otthon vagy a hivatalában... Először: nem nyilatkozik. Másodszor: ha nyilatkozik nem engedi kiírni a nevét. Harmadszor: ha valami lényegeset mond, úgy sohasem mulasztja el megtenni a szörnyű és lesújtó megjegyzést: „ezt persze nem szabad megírni!“ A cseh-szlovák interjú bonyolult és még kiforratlan probléma. A kromány szívesen nyilatkozik, de nincs benne köszönet, müvei jobbára régi vezércikkekkel találkozunk. Az ellenzék pedig ... Én istenem, Ellentétek nagyatádi Szabó és Korányi között Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztőségünk teleionjelen- tése.) Nagyatádi Szabó István íöldmjvelésügyi és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter között a földmsgválíásra vonatkozó pénzügyi kérdéseknél elvi ellentétek merültek {el. A Nép értesülése szerint emiatt Nagyatádi Szabó már beJeSenietis lemondását. Nagyatádi a 8 Órai Újság munkatársa előtt kijelentette, hogy tény az, hogy ellentétek vannak közte és a pénzügy- miniszter között, ami érthető, mert a pénzügy- miniszternek kötelessége, hogy minél több pénzt szerezzen a földekből az állam részére, viszont neki a szociális érdekeket kell képviselnie. Szerdán Bethlen eínöklésével tárgyalás lesz .amelyen lehetőleg eHmhiálják az ellentéteket. Kenyértörésiö! egyelőre szó sincs — mondotta Nagyatádi —, mert amíg a tárgyalások nem fejeződnek be, nem vetem fö! a kabinetkérdést. A fearsl református egyházmegye közgyűlése Léván — Sajá* tudósitóniktol — Léva, julius 12. A barsi református egyházmegye tegnap tartotta meg rendes évi közgyűlését Léván. A közgyűlésen Patay Károly barsi esperes és Kersék János dr. egyházmegyei gondnok közösen elnököltek. Az egyházmegyei gyűlést a jelenlevők éneke után Patay Károly esperes magas szárnyalása imával nyitotta meg, majd beszédet mondott, melyben a be [misszió nagy jelentőségére és a beknisszió keretén belül a lelkészek munkájának nagy fontosságára mutatott rá. Majd előterjesztette jelentését, amit tudomásul vettek s az esperesnek köszönetét szavaztak érte. Nagy örömmel vette tudomásul a közgyűlés a losonci református egyháznak nagy áldozatkészségét, mellyel a felállítani tervezett magyar tanítóképzőintézet céljaira felajánlja a szükséges épületeket, ezek között a volt református gimnáziumot is. Sőt- hogyha a felállítandó magyar íanitóképzőintézetben tanítónők is képezteínének, azon esetben a leányinternátus céljára felajánlja a losonci egyház egyik alapítványát is. 5 A közgyűlés ezután köszönetét szavazott a barsi egyházmegye azon egyházközségeinek, melyek a magyar taniíóképzőinté- zet teltartásához szükséges százezer korona hozzájárulást megszavazták. Jóváhagyta az egyházmegye az esperesnek ama intézkedését, mely szerint hollandi egye temekre két teológust küldött ki. A közgyűlés megválasztotta Csekei Dávidot és dr. Tóth Sándort a közalapítványi, Csekei Dávidot, Bajksi Zsigmondot, Juhász Józsefet és Pásztor Eleket az építészeti, Pomothy Istvánt és dr. Tóth Sándort a uyug- d'ijbiz olts ágba. A közgyűlést Patay Károly esperes áhi- taios imája zárta be. Délután az egyházmegyei bíróság tartott gyűlést. Erzsi vagy nem szólt semmit, vagy szelíden,1 csititóan válaszolt, de ez még jobban felingerelte az öreget, egyre gorombább lett és - mikor arra került a sor, hogy miért nincs az Erzsinek gyereke, — ez volt neki magáinak is titkolt bánata, amelynek érintését úgy érezte, mint valami megszentségteleni- tést, — akkor már a fiatal asszony is érezte, hogy nem birja tovább béketüréssel. — Hagyja már, édesanyám, ne bántson, nem birom tovább ... mondta könyörögvek —Mit nem birsz, te meddő? — csattant s ki az öreg szájából a szó, amelytől Erzsi j1’ rettegett. Miket csinálhattál odafönn a városban, ahol szolgáltál, hogy ilyen meddő lettél tőle? Erzsi reszketni kezdett, szorította visz- sza magába a választ, de úgy érezte, hogy in-egfailad tőle- Hát csak kibuggyant beikbe is az első goromba szó arról, hogy az öregasszonynak mind a két fia, az is, aki él, az is, aki meghalt, törvénytelen gyerek. Olyan civakodás lett belőle, amilyen talán még soha, porba hullott Erzsi minden tegnapi fogadkozása, most ő is kikelt magából és a csúf, durva, dühös szavak, mint valami szennyes zuhatag ömlöttek az ő szájából is. Aztán, mikor az öreg belefáradt és kiment a szobából, Erzsiben ujra feltámadt a gondolat: — Hogy az ilyet nem veszi el az Isten! ; Nézte az öreget, amint vakon, siketen tipegve ment az utpn. Ott szokott üldögélni ) a szőlő végében, süttette magát a nappal, szunyókált egyedül is motyogott magában. Erzsi elkészült a konyhában a dolgával, kitakarította a szobát és fogta a kapát, elindult a szőlő mellett, a vasúti töltés mellett levő, kis konvenciós földjükre. Volt ott egy kis kukoricájuk, krumplijuk, azt akarta fölkapálni. Odaérve látta, hogy az öregasszony nem a szokott helyén ült, hanem a vasúti sínen, a kanyarodónál, ahol a tábla van, ezzel a fölirással: Vigyázz, ha jön a vonat! Nem törődött vele, hadd üljön, csak annyit állaipitott meg, hogy .az öreg alighanem szii- nyókál ültében. Eztán belefogott a munkába és elfeledkezett mindenről. Tizenegy óra felé lett, elkészült azzal a' kis kapálással. Ki- nyujtózott a napfényben. Eszébe jutott, hogy ilyenkor szokott jönni a személyvonat a város felől, a kanyarodon túlról; arra nézett és már látta is a füstöt, majd a feketén rohanó vonatot is. Egj^szerre reszketni kezdett, egy bor- < zászló gondolat járta végig egész testét A vonat ion, egy perc múlva bekanyarodik, az öregasszony ott ül, alszik a sinen, félig vak, csaknem egészen süket... Most. -. most... elveheti az isten, ha akarja, ö nem oka semminek, ő nem tehet róla, miért ül a sínre a vén bolondja. Leült a töltés aljára izgalmában. Betakarta kezével az arcát. Nem, nem fog odaszaladni, nem fogja fölkelteni, elhúzni onnan, történjék, amit Isten akar, ő nem avatkozik bele a végzetbe. Mégis nem birta megállni, felállt és oda- 'nézett. Az öreg még mindig ott gubbaszko- dik a sinen, aludt mélyen. Száz lépést tenne, megmenthetné. De leült újra, mégse teszi, tegyen Isten, amit akar, legyen meg az ő akarata. Rettenetes izgatottság fogta el most; most megszabadulhat kínzójától, ha Isten is úgy akarja, i Imádkozni próbált, nem tudott, sirni is szeretett volna, nem tudott. Csak eltakarta az arcát és sóhajtozott — Istenem, Istenem... már hallotta is a vonat dübörgését, a sinek kezdtek pattogni, zengeni Erzsi csak iiit a töltés aljában, eltakart arccal, reszketve attól, ami jönni fog és amit kívánt. Kényszeritette magát, hogy ne moccanjon, el ne szaladjon, keresztül- kasul jártak benne a zavaros félgondolatok. Aztán egyszerre fölmerült a leikében a zavaros gondolatok között egy kép, egy emlék, mikor a városban a villamos az ő sze- meláttára elgázolt egy kutyát. Az az utálatos érzés, ami benne még sokáig megmaradt a nyomorult állat utolsó visító üvöltésére, a szétmarcangolt, véres test láttára. Most úgy ébredt benne a kép, hogy az öregasszonyt látta a kutya helyén s az az utálatos érzés felöklendezett benne. Nem birta ezt az érzést, a vonat már egész közel volt, felugrott és kétségbeesetten minden erejéből futott az öregasszony felé. Éppen csak, hogy odaért, egy erős ránditással le- lódirotta az öregasszony sovány, könnyű testét a sínről 'és a mozdony elsüvöltött mellettük. A vonatvezető sápadtan, káromkodva nézett le rájuk az ajtóból. Az öregasszony bosszúsan dörmögte: — Milyen goromba vagy, belevágtam a térdemet ebbe a kőbe! A vonat már messze száguldott. Erzsi iszonyatos fáradságot érzeti. Leült a sínre, majd rádölt és a válla időnként vonaglott egyet. Mégis valami megenyhült érzés kezdett a lelkében, a zokogása alól felszakadni. r— J—TltH — I —1-----i i- ■■ *———, |M,|f |» U’UxavSXircnaaMNi 3 Pr ága, julius 12. A sokat’ szenvedett, sírva vigadó magyarnak nagy istenáldás a magyar cigány. Hej de sok gondot, nekibusulást, a nemzet sorsán kétségbeesést muzsikált ki varázsos nyirettyűje a szivekből, de sok boldog szerelem fakadt nótái nyomain, de sok közönyösnek, meddő küzdelemben fáradtnak öntött leikébe uj erőt, ui tüzet. A hála, a kegyelet parancsoló szavai juttatja eszünkbe cigány muzsikusaink elsejét, a legjobbat, a legkiválóbbat, Bihary Jánost, akit most száz esztendeje vesztett el a magyar haza. Bihary veit az első magyar cigányprímás, akinek hírneve egész Európát bejárta s a ki a magyar muzsikának külföldön nagy becsületet szerzett. Nagyszerű 'bandájával, melynek tagjai közül Bakos Ferenc, jeles cimbalmos neve máig fenmaradt bejárta Romániát, Horvátországot, Galíciát, Ausztriát’ és Németországot. Amerre csak megfordult, magyar muzsikájával meghódította a szíveket s mindenütt úgy fogadták, agy ünnep élték, mint a világ legnagyobb ze- nemeste.reif. Legnagyobb sikerét Becsben aratta, mikor a bécsi kongresszus tagjai előtt játszott 1814-ben. A császári udvar és diplomáciai testületek reprezentánsai eh agad tatásuknak olyan jelével halmozták el, amilyenben még zeneművésznek nem volt része soha, A (magyar cigánnyal hercegek iparolázíak, a legfelsőbb körök asszonyai versengtek kegyéért s a kitüntetéseknek, aranynak -és bankóiknak egész záporát zúdították rá. Amíg egy interjú eljut Idáig*,* A külpolitikai szerkesztő bemutatja a meginterjúvolandó áldozatokat — A P. M. H. eredeti riportja — $ Igazgatók! Gyárosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! | JS se I Surröiiycím: onro? Tclsfou szám; ix ^ * t a£í5 \ ww™* os@o. 1 tata n-aacKYJwrH 5 ______ «! *! ékasihpdxT ¥!EIPS A CIE, II., 5,
