Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-02 / 147. (595.) szám
A református teológiai fakultás Irta: Fiissy Kálmán, nemzetgyűlési képviselő Prága, julius 1. A kormány állami protestáns teológiai fakultást állit fel Pozsonyban. Ez ismét egy oly csodabogár lesz, amilyenhez hasonlót már nem egy látott napvilágot a cseh-szlo- vákiai törvényhozó testületben. Hogy egy ily javaslat egyáltalában szóba kerülhet, azt csak annak tulajdonítom, hogy sem a kormányban, sem a parlamentben egyetlenegy személy sincs, aki a szlovenszkói református egyház lényegével tisztában lenne. A szlovenszkói református egyház teljesen független erkölcsi testület úgy berendezkedését, mint hitbeli felfogását illetően az ágostai evangélikus egyháztól. A kormány mégis közös lelkészképző állami intézményt akar felállítani a két egymástól merőben különböző felekezet részére. Én nem vagyok felekezetiig türelmetlen ember, azonban felteszem a kérdést, hogy miért csatolták a református teológiát éppen az evangélikus hittudományi szakhoz? Miért nem mondják ki azt, hogy a református papjelöltek a katolikus vagy görögkeleti, esetleg a rabbiképző hittudományi intézeteken végezzék tanulmányaikat? Avagy remélik talán, hogy rövidesen bekövetkezik az az idő, hogy az összes felekezetek számára közös teológiákat fognak felállítani? Szép dolog a felekezeti béke, azonban nagyon kétlem, hogy akár mi, akár gyermekeink megérjék azt a boldog időt, amikor majd a világ összes felekezete a cseh-szlovák unifikált teológián fogja gyermekeit képeztetni a papi hivatásra. Miért oly nagylelkű a kormány, hogy állami teológiát kíván a református egyház részére és ha már igazán kívánja, miért nem állit fel önálló, független lelkészképző intézetet, hanem oly felemás szörnyszülöttet nemz, amelynek a világon párja nincs. A magyar reformátusok három évszázadnál hosszabb időn keresztül maguk tartották fenn iskoláikat s% lelkészképzők minimális államsegélyben részesültek s megvoltak. Miért akarják most elrabolni a reformátusok emez évszázados jogát? Ki adott a kormánynak erre hatalmat? Tudom, hogy ennek a szégyentörvénynek létrehozását nem lehetek képes megakadályozni, hangsúlyozom azonban, hegy ezen a közös lelkészképző akadémián nem folyhatik maid olyan íanitás, amilyet a vallás, a hittudományok szent eszméje megkövetel. Tudom, hogy a kulturbi- zottság referense a javaslat tárgyalásánál majd ellenveti azt, hogy a kiadandó kormányrendelet a közös teológián két párhuzamos tanfolyamot állíthat fel, külön az evangélikusok, külön a reformátusok részére. Egy lesz azonban a vezetés, közös lesz a dékán és pedig minden kétséget kizáró módon megállapíthatom már most, hogy a vezetésben nem kap kellő és őt megillető szót a magyar református egyház, hanem az evangélikus felekezeí. Azonban pénzügyi okokból is lehetetlennek tartom, hogy közös fakultásnak két ága legyen. Az állam az evangélikus teológiának juttatott ötszázezer koronás államsegélyből akarja fentartani most mindkét felekezet lelkészképző tanfolyamait. Vagyis kétszer- annyi tanár, kétszerannyi helyiség, könyvtár, berendezés, fűtés kell. Nem vonom kétségbe, hogy a csehek között vannak kitűnő közgazdászok, nem akad azonban olyan, aki ugyanabból az összegből most kétszerannyi eredményt tudna felmutatni, mint eddig produkált. A református egyház tagjai között óriási többségben vannak a magyarok. Szlovák református hitközség egész Szlovenszkó és Ruszinszkó területén csak nyolc van, igen csekély lélekszámmal. Ennek dacára a tanítás kizárólag az állam nyelvén fog történni, mivel sokkal szomorúbb tapasztalataim vannak a cseh-szlovák iskolaügyi miniszterekkel, semhogy elhihessem azt, hogy az iskolaügyi miniszter tényleg éljen a törvényben biztosított ama jogával, hogy egyes tantárgyak magyar nyelven való oktatását meg fogja engedni. Ha olyan őszinte ez a szándék, miért nem foglalják hát törvénybe, hogy mennyi tantárgy adandó elő magyar nyelven? Igazán nem volna nehéz megállapítani, hogy például a teológiai tantárgyak közül melyek tanitandók magyarul s melyek az állam nyelvén. Össze-vissza tizenhat-tizennyolc tantárgyról van szó. A református magyarok követelése, hogy valamennyi tantárgy magyarul taníttassák, semmi kifogásunk, hogy az állam nyelvének lektorátusa legyen, hogy a nyolc szlovák egyházközség lelkész jelöltjei elsajátíthassák s művelhessék a nekik szükséges nyelvet. Ez is egy oly elvi ellentét, amely magában véve is elegendő arra, hogy az egész szándékot, mellyel a kormány a nép hite és nemzetisége ellen tör, a legélesebben elítéljem. A cseh-szlovák kormány rezsim ötéves fennállása óta egyetlen nagy eredményt tud felmutatni. Kitűnő eredménnyel sikerült feltámasztania ezen a kis területen élő nemzetiségek egymás elleni gyűlölködését s mialatt a felizgatott nem: égek egymás ellen acsarkodnak, a hatalmon levők maguk számára használják ki a helyzetet, a népboldo- , gitők tömegeivel árasztják el Szlovenszkó-.' és Ruszinszkót, mely tömegek a zavarosban csak a maguk részére fogdossák a jó kövér potykákat s ha jól megrakodtak, szépen haza-mennek. A kormány ebben az áldatlan munkájával most egy lépéssel előre megy, helyesebben: hátra, de nagyon hátra. Három-négy évszázad előtt lefolyt felekezeti villongásokat akar most uj életre kelteni. A vallásháborúk kora régen letűnt. Ugylátszik, Cseh- Szlovákia nem élvezte ki azokat eléggé s ezért reparálni akarja történelmi mulasztását. Oly törvényeket aikot, mely sem az evangélikusnak, sem a reformátusnak nem fog javára válni, csak arra jó, hogy a köztük levő esetleges ellentéteket kimélyitse, elmér- gesitse. Tudom jól az okot is, amely a kormányt eme javaslat benyújtására késztette. A külföldnek meg kell mutatni, hogy milyen atyai gondoskodás történik itt a magyar reformátusokról. Nos hát én, mint a törvényhozás tagja és mint a református egyház tagja is rámutatok arra s világgá kiáltom, hogy a református egyház nem kér ebből a mostoha elbánásból és nem fogja elárulni sem vallásos, sem pedig nemzeti meggyőződését csupán azért, hogy ez a köztársaság a külföld előtt a gondos anya szerepét játszhassa. Szlovenszkó népe felekezeti különbség nélkül — mindegyik a saját módja szerint igazán vallásos meggyőződésű. Önök az ultra modern vallástalanok tömegét bocsátották erre a népre, hogy magukkal rántsák az istentelenség sötétségébe. A szlovenszkói katolikusok elől véres fejjel voltak kénytelenek menekülni lelkiismeretlen agitátorjaik. Most hát a reformátusok türelmét teszik próbára. Ne rabolják el a nép legszentebb kincsét, a hitet, mert igen kemény fába vágták a fejszéjüket Ne hallgassák meg a kisebbségek tanult és szakértőit! Lyon, julius 1. Havas-Jelentés szerint a népszövetségi ligák uniójának kisebbségi bizottsága Díckinson elnöklete al-ajtt tárgyalta a népszövetséghez intézendő kisebbségi panaszok kérdését. A bizottságnak jelentősebb meggondolásai voltak a jogi albizottság által kidolgozott tervvel szemben, amely a tanuk és szakértők kihallgatását és a helyszínen való ankétot javasolta a panaszolt sérelmek megvizsgálásánál Cseh-szlovák részről Brabec szenátor szólalt fel, akinek fejtegetéseit a lengyel román és görög delegáció támogatta. Brabec szenátor szerint a tanuk kihallgatása rendkívül meggondolandó dolog és az állam tekintélyével összeegyeztethetetlen, mert az állam belső konszolidációjára nézve veszélyes. A cseh-szlovák javaslathoz a kisebbségi bizottság hozzájárult. Brabec lyoni diadala: az európai bébe veszedelme Prága, julius 1. E p ihatna tlban csak a Havas-jelentés van kezünk között, úgy hogy e reánk nézve magyfontos- ságn határozatról és annak tárgyalási előzményeiről csak a oseh sajtóiroda retortáján keresztülment s elfognia Illannak nem minősíthető jelentésből alkothatunk képet. Az a hír, hogy a népszövetségi l«gák uniójának kisebbségi bizottsága a kisebbségek panaszainak bizonyítási eljárását, a tanuk, szakértők meghallgatását és a helyszíni' tárgyalást elvetendőnek tartja, a kisebbségi jogvédelem nézőpontj.álról rendkívül sajnálatos körülmény. Brabec szenátor, a kisebbségi védelemnek Benes szellemében félként álapostola, úgy lát- iszövetségii ligák uniójában fötölkerekedett a kís- szövetségi lig-ák uniójában fölölkerekedet t a kís- amtant nagyhangú s az ideális és praktikus megoldásra nézve étetveszed elmet jelentő ági fád ója. Úgy látszik az európai közvélemény még nem érzi azt, hogy a kisebbségi védelem tökéletessége alapja az európai béliének és nyugalomnak s hogy a Brabecek szereplése akadályát alkotja annak,, hogy ez a béke és nyugalom megteramiessék. Jugoszláviát nemzoflíösi törvényszék elé lehet állítani Pribicsevics subád beszéde és annak visszhangja. A P. M. H. belgrádi tudósítása Belgrád, julius 1. Priibicsevics jugoszláv közoktatásügyi miniszter az elmúlt napokban Sábáéban beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy sem Wiilson, sem Cl eme ne e au, sem Lloyd George nem gondoltak arra, hogy a nemzeti kisebbségeknek egyenjoiguaknak kell lenniök az államalkotó népekkel, mert ha ezt akarták volna, akkor nem kötötték volna meg a kisebbségvédelmi konvencióka:. Ezzel az állásponttal M. Ivanic dr., volt szerb képviselő a belgrádi Novosti egyik múlt (heti számában polemizál és Pribicsevicset ignoransnuk nevezi és kijelenti, hogy az említett an tantál- lamtféríiak azért kényszeritették a kis államokra a kisebbségvódelnii konvenciókat, hogy a kisebbségek védelmet nemzetközi szerződések erejével biztosítsák. Mivel attól tartottak, hogy a kisebbségek elnyomása következik be, megteremtették annak lehetőségét, hogy a kisebbségi védelem befőgyéből nemzetközi kérdés váljék. Mindenesetre hibát követtek el az antant nagyhatalmak, hogy önmagukat szántén nem kötelezték a kisebbségek 'védelmére, úgy hogy Olaszország saját kisebbségeivel erőszakos módon bánba tik el. Pribiesevios miniszter, bestédével igen rossz szoágálaiojt tett a jugoszláv államnak, mert a legjobb fegyvert nyújtotta a kisebbségek kezébe. A kisebbségeknek csak el kell küldeniük a sabáci beszédet a népszövetséghez és már ezzel beigazolják azt, hogy Jugoszlávia az iinepiesen elvállalt kötelezettségeket lábbal tiporja. De a miniszter állításaival feloldja a kisebbségeket ama kötelezettségük alól, hogy az államhoz ' hűek maradjanak, mert jogok nélkül nincsenek kötelességek sem. Végül a Jugoszláviával nem barátságos nagyhatalmak kezébe annak eszközét adja a miniszter, hogy Jugoszláviát nemzetközi törvényszék elé vihessék és a békeszerződés aláíróit feloldja Jugoszláviával szemben vállalt kötelezettségeik alól, mert bizonyítékát adja annak, hogy Jugoszlávia nem teljesiti kötelességeit. »♦♦»»♦♦♦♦ ♦❖♦<»♦♦♦ oooooe O ♦ 0 <> C- 0 OOOO* ♦ ♦<$• »♦♦♦♦ * Klofác és a hadsereg Prága, julius 1. A cseh-szlovák hadügyi politikával általában nem sokat foglalkoztunk lapunk hasábjain, mivel a legszelídebb kritikánkat is lazításnak tekintették a sovinizmus szemüvegén át néző hatóságok s ennek eredménye az lett, hogy lapunkat a kaszárnyákból kitiltották a gondolatszabadság nagyobb dicsőségére. Tegnap egy koalíciós szenátor, a cseh szocialista Klofác bírálta .a hadsereget s most e beszéd nyomán foglalkozhatunk a hadügyi kérdéssel, bízva abban, hogy ha egy koalíciós hangot pengetünk, talán visszaengedik a P. M. H.-t a kaszárnyákba. Klofác, a volt •hadügyminiszter, a svájci milidiarendszer ta- mámátnyozója oly erős, éles kritikát mondott a köztársaság hadügyi politikájáról, hogy ezzel megnyerte a törvényhozás legszélsőségesebb ellenzékét, a német nemzeti pártot, amely Hart szenátor utján bejelentette, hogy a hadügyi kormány javaslata mellett fog szavazni. Klofác elsősorban azt kifogásolta, hogy a hadügyminiszter semmi kezdeményező lépést sem tesz a hadsereg tényleges demokratizálása céljából. Ma már tisztán látjuk, miként azt két hét előtt Fitssy képviselőnk is megállapította, hogy a katonai kiképzést a jelenlegi időnek felére is le lehet szorítani; ha tehát a kiképzésre elegendő hat-hét hónap, úgy a további szolgálati idő egyformán teher a katonára, aki a polgári életben produktív munkát végezhetne és teher főképpen az államháztartásra, mivel az állam semmi hasznát nem látja annak, hogy a kaszárnyákat a kiképzett katonák töltik meg. Az úgynevezett demokratikus egyenlőség megszüntette a köztársaságban az egyéves önkénteseknek nyújtott előnyöket. Klo- fáé, a köztársaság első hadügyminisztere, mindenesetre döntő befolyással rendelkezett eme kedvezmény megszüntetésénél. Annál nagyobb most a mi erkölcsi elégtételünk, hogy maga Klofác is átlátja, hogy semmi célja sincs annak, hogy a főiskolai végzettséggel bíró fiatalemberek életük legszebb, legintenzívebb munkára hivatott éveit a kaszárnyákban töltsék. Klofáé azt követeli, hogy a hadvezetőség ezeket az intelligens elemeket egyévi tényleges szolgálat után tartós szabadságra bocsássa. Klofác gonosztettnek mondja azt, hogy intelligens emberek 24 hónapig a kaszárnyákban tartatnak. 100 cseli-sil. Koronáért fizettek ma, julius 1-én: Zürichben 16.50 svájci frankot Bndapesten —.— magyar koronát Bécsben 209500.—osztrák koronát Berlinben 12290 QOBODOQ00>— német márkát J ||nk jm |T ffl. évfolyam 147. (595.) szám fg ífí ff Prága, szerda, 1924 julius 2 Előfizetési árat belföldön: Egész évre 300Ké., _ jj&fSZKp -iiji i mjii Jjgsl’ MgÜ v-1TirTi———TTni'.i io iiii i iin iimi ve*®'félévre 150 IícL, negyedévre 76 Kö., egy hónap1T Jlr#lSr jfm Mi* Mm «26 **■***** “ám ára - Kaif5<fWmJL wZB^ér^Wrm/MjmJf ¥ Jffi® tff i&sr Mm aga Awr keaartöség: Prága 1I„ Sfépénská uUce 4<yL B Jw ®|L Mg® 'm. JBr Jaj* BOB am ff JyT Teíefom 4171 és 30M9. . Kiadóhivatal*. tidlGaL Prága L, Ltltová olice 18. szám. Telefon: 6797. ^^0^ Oy SSrgSnycltn: Hírlap, Praha. Főszerkesztő: 4 Szlovenszkói és Ruszünszkm Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felefős szerkesztő: PETROGALL! OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
