Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-11 / 155. (603.) szám
Péntek, julius 11. 3 Picksnson nem mondotta, hogy panaszaink alaptalanok Bonyodalom az agrárvámok miatt Berlinben f Berlin, julius 10. A birodalmi kormány gabona és jószág véd'vámjavaslata ma valamennyi lapban megjelent. A javaslat megokolása főképpen arra utal, hogy a mezőgazdasági termékek ára ma a háború előtti ár 85 százaléka körül mozog, amíg a legfontosabb mezőgazdasági üzemi cikkek, műtrágya és a mezőgazdasági gépek ára átlag 115 százalékát teszi ki a háború előtti árnak. Ha a kormány nem tesz azonnal messzemenő intézkedéseket a fenyegető külterjes gazdálkodás leküzdésére, akkor beküvetkezhetlk az a helyzet, hogy ősszel nagymértékben csökken fognáak a gabonával bevetett területek. A világpiacon a búza és a rozsfölösleg ezidőszerint 6—7 millió tonnát tesz ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vám nagyrészét a külföld fogja viselni. A baloldali lapok a javaslat ellen foglalnak állást és a demokrata lapoknak sem tetszik a javaslat. Készül az aranyköltségvetés Magyarországon Augusztus elején írják ki a kölcsönjegyzést a belföldön Budapest, julius 10(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A külföldi kölcsön nagy sikere és a kölcsön folyósításának közelsége kötelezővé teszi a pénzügyi kormányzat részére, hogy minden vonalon áttérjen az aranyalapra.. A pénzügyminisztériumban napok óta tanácskozások folynak, amelyeket Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vezet és amelyek az aranyköltségvetés összeállítására vonatkoznak. Hír szerint a pénzügyminiszter rendkívül energikusan lépett föl és minden tárcánál jelentős meg takarításokat szándékszik elérni. A pénzügyminiszternek az a terve, hogy újabb nagyarányú létszámcsökkenés helyeit az egyes tárcák dologi kiadásait mérsékelj' Ezzel van összefüggésben az is, hogy a kormány rövidesen rendeletet ad ki, amelyben a szanálási törvény rendelkezéseire hivatkozva a főiskolai végzettséghez kötött állásokat betöltő tisztviselőkre nézve a hivatalos munkaidőt legalább heti negyvenkét órára, a többi állásokra nézve pedig legalább heti negyvennyolc órára emeli föl. A rendelet, amely egyes hírek szerint csak október 1-én lépne életbe, fölhatalmazza a hivatalfőnököket arra is, hogy a munkaidőt a szükség szerint fölemeljék, de ezért a túlmunkáért a tisztviselők részére semmiféle külön illetmény nem utalható ki. Szó sincs az igazságügyminiszter lemondásáról A Weltner Jakab ellen indított eljárás egyre nagyobb hullámokat ver. Néhány budapesti és ennek idomán egy prágai lap is jelentést adott arról, hogy Pesthy Pál igazságügyminiszter, aki a Weltner ellen megindítandó bűnvádi eljárást teljes mértékben helyteleníti, felajánlotta lemondását a kormányzónak. A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről nyert fölhatalmazás alapján ezt a hirt, mint teljesen alaptalant megcáfolja, sőt maga Pesthy Pál is kijelentette, hogy a lemondásáról szóló hírek egyáltalában nem fedik a valóságot. ' A belföldi kölcsön. A pénzügyminisztériumban ma délelőtt ankét kezdődött meg, amelyen a külföldi kölcsön belföldi jegyzéseinek feltételeit állapították meg. Ezek közül legfontosabb az, hogy a kölcsönt magyar pénzzel is lehet fizetni és a kötvényeket lombardirozni lehet. Ezenfelül fölmerült az a kívánság is, hogy a kölcsön jegyzését kisebb címletekben (10—20 dollár), állapítsák meg, hogy ezáltal a kölcsön jegyzéséi mindenki részére lehetővé tegyék, kt Uj Nemzedék arról értesül, hogy a kívánságok legnagyobb részét a pénzügy- miniszter honorálta. A konferencián teljes megegyezés jött létre és a pénzügyminiszter valamennyi előterjesztett kívánsághoz hozzájárult. A kölcsönt augusztus első hetében, valószínűen augusztus elseje és 9-ike között fogják az országban jegyzésre kiírni, — (A pénzügyminiszter szabadságon.) Becka pénzügyminiszter további intézkedésig nem fogad, mert szabadságra ment. A pénzügym'nisztert Novak kereskedelemügyi miniszter helyettesi i, a pénzügyminisztérium belső ügyvezetését petlg Vlasák dr. osztályfőnök látja el. Prága, julius 10. Megírtuk annak idején, sőt. több Ízben foglalkoztunk cikkeinkben is azzal, hogy a Ceskoslovenská Republíka című félhivatalos junius 5.-i számában, továbbá a kormány szolgálatában álló összes orgánumok azt a hirt közölték, hogy Sir Willoughby Dickinson, a kisebbségi jogok ismert előharcosa, Pozsonyban tartott beszédében megállapította, hogy a Szlovenszkóban élő nemzeti kisebbségek s ezek között különösen a magyarok í panaszai a nemzeti kisebbségi jogok terén alaptalanok. E cikkek megjelenése után a cseh-szlovákia-i németek népszövetségi ligájának utjának érintkezést kerestünk Dickin- sonnal, hogy világosságot derítsünk e kérPrág?, julius 10. Klofác Vencel volt hadügyminiszter, a szenátus alelnöke és a cseh-szlovák nemzeti szocialista párt vezető egyénisége az elmúlt napokban fogadta Az Est Prágába küldött munkatársát és beszélgetést folytatott vele, melyet budapesti megjelenésével egyidőben közölhetünk: — Mielőtt a részletekre térnénk — kezdi a beszélgetést — meg kell önnek mondanom, aki Magyarországról jön, hogy mindazok a Magyarországon elterjedt vádaskodésre és megállapíthassuk azt, hogy a valóságnak megfelelően tájékoztatta-e a közvéleményt az említett félhivatalos és a többi cseh és szlovák híradás. A németek nép- szövetségi ligája kérdésünket Dickinson elé juttatta és most abban a helyzetben van, hogy a Ceskoslovenská Republikának fenti jelentését, amellyel kapcsolatosan a cseh lapok hosszú és kimerítő vezércikkeket írtak, a valósággal meg nem egyezőnek jelentheti ki. A német népszövetségi ligának ez a megállapítása egy félhivatalos hazugságot világit meg az igazság fényével és jellemző adat lehet arranézve, miképpen sugalmazzák és írják a kormány szolgálatában álló lapokat. dósok, amelyek szerint én a magyarság esküdt ellensége vagyok, alapjukban hamis és rosszindulatot rágalmak. Egész politikai tevékenységem alatt reális szempontok vezettek, amelyek eleve kizárnak minden rosszindulatot és gyűlölködést. Az ellentétek, amelyek a múltban tagadhatatlanul ki- élesitették a cseh-szlovák köztársaság és Magyarország viszonyát, ma már jobbára kiküszöböltnek tekinthetők s bízom benne, hogy Magyarország a demokrácia felé való őszinte fejlődésében nem fog megállni a fél utón. Egy nap a franzensbádi szép asszonyok között A P. M. H. kiküldött munka társának fíirdőlevele Franzensbad, julius 10. Amikor zsúfolt vonatunk az utóbbi időben immár szokásossá vált egy órás késés- si©1 befut az égeri ódon pályaudvarra, egyszerre megváltozik a kép. A cseh-szlovák vasutasok egyszerű kék uniformisa- eltűnik és helyettük jóképű baijor vasutasok tűnnek a szemenkbe. Egyenruhájuk: kék színű, piros idiszitéssel és rangjelzéssel, nem cifra és mégis iléses. Fejüket tányérsapka fedi. Itt-ott ejvegyül közöttük egy-egy szürkés-zöld ruhába öltözött cseh-szlovák pénzügyőr is, de akárhogy is hegyezem fülemet, mást, mint német szót nem hallok. A nürnbergi személyvonat, amelyen keresztül Franzensbadba jutunk, lassan elindul1. Egy bajor kalauz nyit be fülkénkbe. Zamatos, tel'tszáiu bajor tájszólássál! kéri a jegyemet. Átadom neki a cseh-szlovák vasutügyi minisztérium által kiállított szabad'jegyemet. Forgatja, nézi, végül is udvariasan megkérdezd, hogy mi is az, amit neki átadtam Mikor a hosiszu, kanyargó vonat befut a franzensbadi pályaudvarra, csak úgy önti magáiból! az ember tőimé get. Jó pár percbe kerül, míg áttöröm magamat a sűrű embergyürün és bejutok a városba, azaz pardon a fürdőbe. Mert itt nincs város. Télen alig lehet egy lelket látni itt, a hatalmas szállodáik kapui zárva bámészkodnak arra az idegenre, aki véletlenül idetéved, a kutak, források elzárva, alig néhány száz ember lakik itt a szezon után. De most. hatalmas ember tömegek sűrűsödnek az utcákon, a korzó kábító toilattekkel van tele, a sétányok lailiatt párosával sétálnak a nők, olykor olykor egy-egy ötven éven felüli ur társaságában. ;A fürdő már tele van, évek óta nem voit olyan jó szezon, mint az idén. Bár Németországból neim jöttek olyan sokan, mint eddig szoktak vo5t, Magyarország mindent kárpótolt. A nyolcezer fürdővendégnek több. mint a fele magyar, vagy magyar országi. Ha az ember végigsétál a hűvös sétányokon, vagy a ragyogó tisztaságú utcákon, innen-onnan is mgyar szó üti meg a fülét. A magyaroknak ma semmi sem drága, miég Franzensbad sem. Pedig az árak . . . Erről jobb nem beszélni. Egy törzsnyaraló panaszkodik, hogy az idén legalább ötven százalékkal drágább, mint tavaly volt. Szoba 20—100 korona, a koszt a legszerényebb igényeik mellett is közel1 50—70 korona naponta, egy fürdő 32 koronába kerül, ehhez járul az orvosi díj, fürdőidül borravalók stb., tehát könnyű kiszára tan’/ hogy egy személynek már napi 150—200 koronából szerényen ki lehet jönni. A vendégek nagyrésze nő, férfi alig akad itt. Nem csoda tehát, ha mindjárt megérkezésem után kellemes feltűnést keltettem és amint végigsétáltam az korzón — szerénytelenség nélkül mondhatom — nem is tudtam megszámlálni azt a sok szép női szempárt, amely reám szegződötí. De szórakozás az van. A színházban, moziban sohasem lehet jegyet kapni és a Döeflerhez már félnyolckor be kell ülni, ha az ember helyhez akar jutni. A bárok z*uf- fbltva, a pénz és a pezsgő folyik, a vendégeknek itt semmisem drága. Este kilenc órakor kezdőik a főkorzó. Egymás hegyen-hátán tolong a sok szép asszony, aki azért jött ide, hogy a mórfürdők seg tségővel megkapja azt. ami nincsen neki és amit nagyon akar. Ruha ntoes sok rajtuk, festék azonban annál többi Félórai gondos kutatás után azonban mégis sikerült két nőt fölfedeznem, akik nem voltak kifestve. Ezt a bűnüket azonban mentesíti az a körülmény, hogy már tol voltak az életnek azon a határán, amit a köznapi életben hat X-eÜ szoktak megjelölni. Mintha, egy eleven Pár is lüktetne itt ilyenkor esténként. A szebbnél-szebb, tüneményes toilettek kábítanak, az ember nem' is tudja, hogy hová nézzen. Kalapot senki sem hord. a nők ötven évig bezáróan rövid frizurával igyekszenek szédíteni, azt a pár fiatal embert, aki véletlenül vagy anyagi érdekeinek helyes adminisztrálásával idevetődött. Mert itt nagy keletje van a férfinek. És még valamit. A legtöbb vendég nagy hatalmas bojtokkal ékesített román sálat hord amely sím illékony an feszül a testre és látni engedi azt, amit látni szabad. Vagy talán többet is? Engedjék meg, hogy erre a kérdésre ne feleljek. óső. férjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot. A fegyverkezés keltette föl Magyarország bizalmatlanságát — Hogyan látja alelnök ur a kisantant és Magyarország viszonyát a jövőben? — A kisantant csak magja annak a nagy középeurópai államszervezetnek amelynek megvalósítására én és pártbarátaim minden erőnkkel törekszünk. A régi monarchia az imperializmust s az imperializmus a háborút jelentette, a modern demokrácia az államok föderációját s ezzel együtt a tartós békét fogja meghozni. Rég ismert és ezerszer hangoztatott igazság, hogy Magyarország és Cseh-Szlovákia az agrár- ország és az ipari állam, szükségképpen egymásra vannak utalva. Ennek az egy- másruautaltságnak politikai konzekvenciáit eíöbb-utóbb le kell vonni és az uj államcsoport kiépítését meg kell kezdeni azoknak az államoknak, amelyek a külső és belső konszolidációban eddig a legmesz- szebbre jutottak. Ez a gondolat teremtette meg a kasantantot, a melynek sohasem volt offenzív, csupán védelmi jellege, — Az offenzív vagy defenzív jelleg lényegében egyet jelent akkor, mikor a védelmet egyes egyedül a fokozott fegyverkezéssel vélik biztosíthatni. Éppen ez a fokozott fegyverkezés volt az, amely Magyarország bizalmatlanságát a klsantantíal szemben fölkeltette. — A kisantant fejlődésének ezt a periódusát ma már lezártnak tekinthetjük. Kelke jobb bizonyíték erre, mini Cseh-Szlovákiá- nak a magyar kölcsönnel szemben elfoglalt szerepe? Abban a pillanatban, mikor Magyarországnak sikerül meggyőznie a kisantant államait őszinte demokratikus törekvéseitől, mi sem áll útjában annak, hogy Magyarország is csatlakozzék a kis- antanthoz s ezzel ismét kibővüljön az a lánc, amelynek a Balti-tengertől az Egel- tengerjg kell érnie. „Sző lehet Középeurópa parlamentiéről Isfó — Hogyan képzeli alelnök ur az uj középeurópai államszövetséget? — Középeurópa e pillanatban egészen mozaikszerü, de a kis népek, amelyek máig nem tudták megtalálni a közös érdekek politikai kifejezését, együttvéve jelentős hatalmat reprezentálnak s csak együtt tudják biztosítani az európai egyensúlyt. Az uj középeurópai államszövetségnek semmi köze Friledrich Neumann pánger- mán „Mitte?europa“-jához, amely a német imperializmust Berlintől Bagdadig akarta uralomra vinni. Ebben a szövetségben, nevezzük azt Dunaföderációnak vagy kisan- tantnak, biztosíttatnék minden állam teljes szuverenitása és önállósága. A politika irányelve mindig csak a produktivitás és az önállóság lehet; egyik államnak sem érdeke, hogy hataiams protekíorok veszélyes védelme alá kerüljön. Az államszövetségen belül kereskedelmi és vámszerződések, külpolitikai megegyezések stb. biztosítanák a gazdasági egység prosperitását s talán egyszer a távol jövőben szó lehet Középeurópa parlamentjéről is. A Habsburgok alatt látszólag megvolt ez az egység, de a monarchia politikai tehetetlenségét a gazdasági előnyök nem tudták egyensúlyozni. Most az önálló államok szabad akaratukból kapcsolva össze érdekeiket, Középeurópa újjászületését teremthetik meg. Céltalan a megalománia és presztizspolitika — Lehetséges-e Oroszország nélkül végrehajtani ezt a tervezetet? — Éppen ez az államszervezet lenne hivatva megteremteni a hidat Európa és Oroszország, nyugat és kelet között, Tudom, hogy a fejlődés ebben az irányban hosszú évekig fog tartani s e kis államok mindegyikének el kel! hagyni a megalo- mániát és a presztizspolitika céltalan hajszolását. A háborút győzők és legyőzőitek egyformán elveszítették, a rettenetes anyagi és erkölcsi károkat a ml generációnk már helyre nem hozhatja. Éppen ezért szükség van a koordinált munkára és munkamegosztásra. A revánspolltika és a szláv, magyar, germán stb. politika kikapcsolására. Munkára van szükségünk és e munkához arra a bizonyos polgári bátorságra (Zivilcourage), amely a régi monarchia népei előtt sajnos, ismeretlen fogalom volt. Az osztrák delegációban a szerb—magyar vámháboru kitörésekor megmondottam: ne ágyukat és tábornokokat, de ügyes kereskedelmi utazókat küldjenek a Balkánra, amelyet csak ezen a réven hódíthatnak meg, 1919 júliusában Budapest ellen akart vonulni Klofác szerint Tisza felelős volt a háborúért amelyben a magyar népnek bejelentem, hogy néni ellene, de érette s a demokrácia megvalósításáért harcolunk. Talán jobb lett volna, ha a legfelsőbb tanács Parisban nem veti el ezt a tervet... — Kötelességemnek tartom megmondani önnek, hogy a bécsi levéltárból olyan okmányokat kaptam, amelyek az eddigi bizonyítékokkal szemben azt mutatják, hogy Tisza István gróf igenis felelős volt a világháború kitöréséért s különösen Romániával szemben, amelyre a törökökkel való kapcsolat megteremtése céljából szüksége volt, lépett fel több ízben provokálóan. Ezeknek az okmányoknak féuyképmásola- tait augusztusi publikálásukkal egyidőben szívesen bocsátom az ön rendelkezésére. MofóC isi líiiépcirípil illiiisiiwclscícl altér Nyilatkozott egy magyar újságíró előtt — Én magam személy szerint mindig nagyrabecsülíem a magyar népet és csupán hadügyminiszíerségem alatt 1919 júliusában akartam fegyveres erővel bevonulni Magyarországba, De akkor már kinyomtatásra készen állott a proklamáció,
