Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-05 / 150. (598.) szám
Szombat, julius 5. Medísiger a kisebbségek jogaiért Lyon, július 4. A népszövetségi li-ga'k un ionjának kongresszusa tegnap este veget ért. A Cseh- Szl-ovákiai német népszövetségi liga javaslatát, amely az utfevélfonmalitások megszüntetését kövebeli, elfogadták és akként határoztak, hogy fölkérik a népszövetséget, hogy ez ügyben egy nemzetközi konferenciát hívjon Össze. Elhatározta továbbá a konferencia, hogy a népszövetséghez azzal a kéréssel fordul, hogy minden fontosabb kisebbségi sérelem ügyében szerezze be a nemzetközi törvényszék javaslatát. Ennél a kérdésnél Medmger dr. német népszövetségi liga elnöke megjegyezte, hogy a népszövetség eddig nem teljesítette a kisebb égek hozzáfűzött reménységeit. Az általános helyzet mégis javulni kezd, me^t úgy az egyes államok miint a kisebbségek kezdik belátni hibáikat. Kifejtette, hogy a kisebbségeik védelmét a valóságban az ön rendelkezési jog egyenlő alkalmazása bizto- sithatja s hogy mindaddig, amíg a népszó Y' ség Wilsom széliemében nem veszi revízió alá a népszövetségi paktumot, nem lesz jogon alapuló béke. Sk RiiEidenhaSó 9»i61 Prága, julius 4. A brünni Tagesbote informált helyről származónak látszó vezércikkben foglalkozik a cssh-szlovák kü 1 ügymirisztér iuimban uralkodó állapottal A lap te írja, hogy a közvélemény bizonyára nőm tud arról, hogy a köztársaságnak ez a fontos minisztériuma, amely a külfölddel a hivatalos érintkezést közvetíti, amelynek kezén az összes külföldre irányított hírek átmennek, sőt a belföldi bitiek egy része is, teljesen a légionáriusok kezében van, akik az álamalakulás első napjában megvetették ott a lábukat és ma a legfontosabb tisztségeket töltik be. A miniszter helyettese, a kabinetfőnök, az elnöki főnök, az osztályfőnökök mind légionáriusok. De a tisztviselők és a szolga személyzet legnagyobb része is a légionáriusokból került ki. Könnyen eh lehet képzelni azt, hogy milyen szempontok irányadók ezek számára, akik, mint korlátlan területen — sokszor a jelen nem lévő miniszter kívánságárnak ellenére — a külügyi hivatalban uralkodnak. Senki sem csodálkozhatik azon, hogy azok a tisztviselők, akiknek személyi aktáján az ..L“ betű (légionárius) szerepel, oly előnyökben részesülnek és oly karriert csinálnak, amely merev ellentétben áll képességeikkel. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a mai napig nincs nyilvános ranglista. Rendkívül furcsa ,hogy sem a jobb, sem a báloldal cseh pártok a mai napig még csak kísérletet sem tettek arránézve, hogy a közvélemény figyelmét ezekre a körülményekre felhívják. Igen tanulságos lenne, ha a legfelsőbb közigazga- tási biróság véleményt mondana a felöl, hogy mily tények alapján lehetséges az, hogy légionáriusok az előirt képesítés nőikül az előmenetelben túlszárnyalják a jobb képzettségPrága, julius 4. Ben esnek német lapja, amely rendes körülmények között a kisantant ügyeivel kapcsolatosan csak a szűkszavú és rideg hivatalos kommünikék, vagy a harmónia mártásával föleresztett vezércikkek közlésére szorítkozik, mai számában ismét a kisantant konferenciájának szenteli első hasábjait. Rendkívül erőltetett okfejtéssel igyekszik rámutatni arra, hogy a londoni konferencia nyomán várható uj európai politikában ugyanazok az államközi kötelékmetódusok fognak dotminá- lóan szerepelni, amelyeket a kisantant honosított meg. Ezt a metódust a szerződések politikájának nevezi a Prager Presse és úgy véli, hogy a bekövetkezett és bekövetkezendő idők szankcionálni fogják a kisantantraak eddigi és a szerződéses rendszerre vonatkozó politikáját. Ez a vezérellek nem tekinthető másnak, mint a prágai konferenciát megelőző reklámcikiknek, mint a kisantant válságos helyzetét megvilágító belföldi és külföldi lap- véleményekkel szemben küzdeni akaró hivatalos defenzívának. A vezércikknél sokkal érdekesebb a Prager Pressének második cikke, amelyet Moszkvából rendelt meg Benes lapjának re- dakciója és amely Vladimír Antonov-Ovs- jejenko, Prágába kinevezett uj, teljhatalmú szovjetmegbizott nyilatkozatát közli Ez a nyilatkozat kijelenti, hogy a kisantantnak meg kell szabadulnia a nagyhatalmak Imperializmusától függő helyzetéből és Középeurópában és a Balkánon önállóságát kel! biztosítania s hogy ez az ut a szovjethez való közeledéshez vezet. Kijelenti, hogy Szovjetoroszország és a kisantant jószomszédi viszonyának előfölgel biró kollegájukat, miképpen lehetséges az, hogy magas tisztségekre, (követekül) oly embereket állítanak, akik az államot a külföldön diszkreditáljaik, anélkül, hogy visszahívnák őket és felelősségre vonnák. Föl lehetne vetni a propagandaalapnak a tanulmányi és ösztöndíjaknak, a különleges misszióknak és különleges diétáknak kérdését is s azt a nagy kérdést, hogy miért van csodálatos hatalma a nagy. „L“ betűnek, miért véd ez meg kiváltáságos módon egyeseket és miért tolija, kAváltáságos* módon egyesek szekerét. tétele az, hogy a kisantant államai de jure ismerjék el a szovjetet. Csak ez alkothatja jogi alapját a nyugodt érdekközösség kifejlődésének, továbbá a rokonnemzetek kulturális közeledésének. Ez jelentheti a gazdasági összeköttetések megteremtését is. Hogy ezt a nyilatkozatot Benesnek leg- kimondottabb és legszemélyesebb sajtóorgánuma közli, ez a körülmény nem egészen két héttel a prágai konferencia előtt nem egyszerű zsurnalisztikái ténykedés, de mindenesetre politikai háttérrel és célzattal rendelkező eset A politikai logika mindenesetre azt a következtetést vonja le belőle, hogy Benesnek szüksége van arra, hogy előkészítse a belföldi és külföldi politikai közvéleményt az orosz kérdésnek prágai rendezésére és pedig abban az értelemben, hogy a kisantant államai, ha nem is azonnal és föltételek nélkül — tehát Macdonald példáját követve —> de á Iá Heniot, el fogják ismerni az uralkodó orosz rendszert és kormányt. Ha meggondoljuk azt,‘hogy ennek a hatalmas 'pálfordulásnak diplomáciai előkészületeit már észrevehettük Jugoszláviában, ahonnan csöndesen kitessékeltók az eleddig dédelgetett orosz ellenforradalmi elemeket, ha szemügyre vesszük a román politikának óriási eíkanyaredását a megszakadt bécsi román—orosz konferenciától a háborús veszedelmek jajgatásának skáláján keresztül Dúcának a múlt napokban elhangzott kijelentéséig, amely a besszarábiai kérdést eiinté- zettnek tekinti és végül, ha a Prágában élő ellenforradalmi orosz kolónia körében észlelhető idegességet és a csalódásnak némi jeleit figyelemre méltatjuk, akkor szemünk előtt áll 1 ilillMilI Hifii# Üi€SlIf|ifÍii a szovjet lel A pálforduISs logikus láncolata — A kisantant prágai konferenciájának leplezett programja Tárcarovatunk: Hegyaljai Kiss Géza: Nagyasszonyok az Íróasztalnál clniii tárcájának mai közlése technikai okokból elmaradt. Tiltakozás — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irtai: Falu Tamás. I. Margit asszony az egyik ablaknál ült, az anyja a másiknál. Kézimunkáztak. Az anya harisnyát stoppolt, a leánya valami modern kézimunkán babrált. Az utcán alig járt valaki. A kakukos óra ajtócskája' szabályos időközökben engedte maga elé a kis, barna kaku- kot, hogy elkiáltsa a múló időt. Az anya és lánya íöl-fölnéztek, egymás kezére, arcára, szemébe néztek, azután megint visszaesett a tekintetük a kézimunkára. Mindegyikük a maga gondolatait szurkálta a tűvel, tűzdelte a tü hegyére-s teregette a pamutra, cérnára. Az udvaron két gyerek lármázott. Két félárva. Az apátlanok. Nekik jó kedvük volt, vonaíosdit játszottak az eperfa alatti szekérrel. Rálépkedtek a kerekek küllőire s a lábuk épségét veszélyeztetve, irányították előre. Még egészen kicsik voltak, mikor az apjukat elveszítették. Nem is emlékeztek az arcára s meg sem ismerték volna, ha véletlenül visszajön onnan, ahonnan nincs visszatérés. — Uzsonnáztak már a gyerekek? — kérdezte a nagymama, aki a harisnyát javította. — Még nem. Maid bejönnek, ha éhesek lesznek — felelte az anya, aki a modern kézimunkán babrált. A szemben lévő járásbíróság épületéből épp akkor lépett ki az uj járásbiró, Bajnoky Barna. Szép szál ember, agglegény, a halántékán egészen őszinte ősz hajszálakkal, de egyenesen mint egy regi világbeli húszéves ifjú. Bajnoky három hónapja volt mindössze a városban. Nem járt sehová. Még a szokásos látogatásokat sern tette meg Kevés, nagyon kevés emberre volt szüksége s azokat megkapta fölös számmal a kaszinóban. Konok asszonykerülő volt s nem tudtak a barátai olyan cselt kieszelni, amellyel női társaságba csalhatták volna. Nagyszerű szimattal előre megérezte a női illatot. — Áh, áh, oda nem megyeik. Asszonyok lesznek! — És te félsz az asszonyoktól? — Nem én. Csak kerülöm őket. Aki aszszonyok közé megy, az úgy jár, mint aki fordítva veszi szájába a cigarettát: megégeti magát. És elővette ezüst cigarettadobozát, cigarettát sodort szép sárga dohányából, kát ujja közé vette s nagy biztonsággal gyújtott rá. Nem keltett félteni, hogy fordítva veszi ajkai közé. A kézimunka zás pár pillanattal tovább szünetelt a két munkás ölében, mint azelőtt. A szemek tovább, beszédesebben tapadtak egymásba. — A járásbiró, — mondta a.z anya szeme fölcsillanva. — Nézd csak, lányom, a járásbiró. Látod, lányom? — Látom, anyám, — felelte a fiatal asz- szony szeme. — Persze, hogy látom. Jobban látom, mint ezeket az apró cémahurkokat. Érdekes ember. Csinos ember. Különös ember. Agglegény ember. Magános ember. Pár nélküli ember. Nekem tetsző ember. Látom bizony, anyám. A tekintetek elengedték egymást s visz- szasülyedtek a kézimunkára. De csak egy percre, mert Margit asz- szony fölállt, a két ablak közötti tükör elé állt és széttárta karjait. Mintha a levegőt ölelte volna. Meg volt elégedve önmagával, a haja fényével, a karjai gömbö'lydedségével, a csípője rugalmasságával. — Istenem, — sóhajtotta és még egyszer megölelte a levegőt. Kopogtak. Mari néni jött. A jó, a beszédes, a sok újságot tudó Mari néni. Uzsonnaidő lévén, teríteni is keltett. A kékmintás kávésabrosz fölrepült az asztalra. Széles tálcán belengett a finom illatú kávé s már a küszöbről besárgállott a frissen mosolygó kuglóf. — Hallotta már. Maxi néni?, — Mit? — kérdezte Mari néni kíváncsian. Margit asszony gyorsan lenyelte a kuglófdarabot és kicsit akadozva mondta: — Pletyka. Azt mondta rám valaki, hogy azért ülök itt mindig az ablakban, hogy Baj- nokyt lessem. Mari néni a kávét fújva szörnyüködött: — De mást is mondott valaki, — fokozta Margit asszony a fölháboxodást. — Azt mondotta valaki, hogy Bajnokynak is föltűnt az ablakban ülésem s ő is megjegyzést tett rá. Olyanfélét, mintha valóban okozati összefüggés lenne az ablak között és ő közötte. Hát ez ellen tiltakozom! — Bizony én is tiltakozom! — dörögte Mari néni. Évek óta, mióta szegény urad meghalt, ez az ablak a rendes kézimunkázó helyed. Furcsa! Csak nem mégy a pincébe kézimunkázni! Az ember, amikor kézimunkát vesz a kezébe, odaül, ahol a legvilágosabb van. És hol van a legvilágosabb? Az ablakban. Ez csak természetes. Ne hagyd magad, fiam, ugratni. Különben majd a végére járok én a dolognak. A fiam jó barátságban van Bajnoky jegyzőjével — a többit bízd rám. — De aranyos Mari nénikém — kérlelte Margit asszony a kuglóffal együtt reszkető nénit —, csak lármát ne! Csak tapintatosan. Ügyet sem vetnék az egészre, kis városban nem lehet az ember pletyka nélkül, de ez ellen mégis tiltakozni kell! ^ Mikor Mari néni elment, Margit asszony anyja leült a díványra és maga elé hívta a lányát: — Kitől hallottad ezt a pletykát? — Senkitől, én magam találtam iki. — Mi jutott eszedbe? — Csak bízza rám, mama, csak bízza rám. Reám és Mari nénire. És leült az ablakhoz, de már nem kézimunkázni, mert sötétedett s az ábrándokat gyújtogató csthajnali csillag ragyogni kezdett a földre. II. Mari néni a hóna alá kapott esernyővel sietett a kaszinó felé. Az emberek kitértek egy tervszerű, előre elkészített ut, amely végeredményében a szovjet elismeréséig vezet. Hogy ezen az utón Kramár „halt“-ot 'kiált Benes felé, hogy ennek koalíciós fölbomlás lehet a következménye, az — úgy látszik — nem aggasztja Benest, aki minden diplomáciai iskola nélkül is elsajátította azt az érzéket, hogy meg tudja érezni a történelemnek azt a pillanatát, amikor a külpolitikai konjunktúráknak sok mindent alá kell rendelni. Az ünnepek eltörlése és Szlovenszkó autonómiája Prága, julius 4. A Lidové Listy vezércikkben foglalkozik az ünnepek eltörléséről szóló kormányjavaslatnak Szlovenszkóra tett hatásáról. A cseh néppárt Lapja úgy vél, hogy a törvény szigora a szlovenszkói lakosságot a kormány •ellen fogja fordítani, A szlovák ember nossza- karatoí fog abból a törvényből kiolvasni, amely 7—8 olyan ünnepet töröl el, amelyet ö mindig meg szokott ünnepelni. Az autonómia elérése iránti törekvés megfog erősödni,mert a szlovák arra a meggyőződésre jut, hogy az autonóm Szlovensz- kóban nem törlik el a neki nagyon fontos ünnepeket Bizonyos, hogy ebből a szlovák néppártnak lesz haszna. A javaslatot nem fogja örömmel üdvözölni a szlovenszkói püspöki és lelkész! kar. A lelkészek a messzi Prágából jövő reformokat eddig is kritikus szemmel bírálták, most pedig elutasító magatartást fognak tanúsítani A szenátus tízperces ülés után nyári szabadságra ment Prága, julius 4. A szenátus mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Donát elnök. A szenátus •minden vita nélkül rövidetett eljárásba első és második olvasásban megszavazta a kisbirtokosok bérletéről szóló javaslatot, melyet tegnap részletesen ismertettünk. Az ülés tíz percig tartott. A következő ülést írásban hívják össze, Lafoietti az uj emenkai " elnökjelölt Newyork, julius 4. Ma megnyílt dev&laizd- ban a progresszív politikai akció konferenciája, amely úgy látszik a leghstatmjasabb amerikai párt lesz az elnökválaztásnál. Laiolctti szenátor elfogadta e párt jelöltségéi. A demokrata kon vént már hatvanegyszer szavazott, de mindeddig nem jutott megállapodásra. 58 neki, mint a trombitáló postakocsinak. A kaszinóból kihivatta a fiát és élénk tagi-ejtések kíséretében adta neki elő a történteket. Azután megnyugodva, lassított lépésekkel sétált haza. A méreg el volt hintve s csak várni kellett a hatását. Bajnöky Barna iöliháborodással értesült a kíméletesen tudomására adott mende-mo-n- dáról s első pillanatban arra gondolt, hogy áthelyezteti magát, ö nem marad ilyen plety- kavárosban. De azután meggondolta a dolgot, mert belátta, hogy ezzel nem intéződnék el az ügy, legalább is nem úgy, ahogy lovagias érzése diktálta. Nagy dohogások és a cigaretták mély mellreszivása között fölvette tehát zsakettjét s elindult a kedve elten való látogatásra. Margit asszony nem is mutatta a megle- pődöttet. Természetes könnyedséggel fogadta a vendéget s amikor az nagy köhécselések után magyarázni kezdte jövetele célját, közbevágott: — Ugyan, ne is beszéljünk róla! Csak nem képzeli, hogy komolyan elhinnék magáról ilyen valótlanságot. Én jó emberismerő vagyok s a túlsó oldalról is meg tudom állapi tani, hogy ki kicsoda. De vannak pletyka- készitők, vannak pletykahordók s az embernek mégis tiltakoznia kell bizonyos beállítások ellen. No, de ezzel az üggyel egyszersmin- denkorra végeztünk. Megszokott már? Jó a lakása? A vendég estig felelgetett a kérdésekre. Közben a gyerekek is bejöttek. Margit asz- szony tréfásan az egyiket az egyiV, a másikat a másik térdére ültette a bírónak. — A viszontlátásra, — búcsúztak a kert- ajtóban. III. A kaszinói majálison Bajnoky Barna, összes elveit elvetve, sétálgatott Margit asz- szaranyai a hűvösséget lehelő lugasban. Már egészen más színben látta a világot, az életet s még az sem hozta ki a sodrából, hogy egy forró kézszoritás után fordítva vette szájába a cigarettái
