Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)
1924-07-30 / 171. (619.) szám
így nem mehet tovább! (fi.) Prága, julius 29. Körmendy-Ékes Lajos és Paikovich Viktor képviselők esete, amellyel nem lehet elégszer foglalkozni, perdöntő bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a kormány az illetőségi ügy terén uralkodó káoszt rendszeresen és tervszerűen arra használja ki, hogy minden politikai ellenfelét elnémítsa. A csehszlovák kormányzati rendszer a politikai perszekuciónak egy uj, a történelemben eleddig ismeretlen módszerét találta ki, amely semmivel sem humánusabb, mint amilyen a feudális kor vagyonelkobzása, vagy száműzetés! rendszere volt. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy az illetőségi jog elkobzása mily végzetes hatást gyakorolhat az illető egyén exisztenciájára. Az, aki ma még joggal tartja magát idevaló államipolgárnak, holnap már azon veheti magát észre, hogy a kormány jóvoltából családjával együtt kenyértelenné és földönfutóvá vált és uj exisztenciát, uj életet kell kezdenie. A világért se gondoljuk, hogy ez a sors csak a politikusokat érheti és azokat, akik politikailag exponálják magukat. Nem! A kormány ugyanezt a módszert alkalmazza általában mindazok ellen. akik kényelmetlenek reá nézve ; wzt n módszert alkalmazta .akkor, amikor például a nyugdíjra jogosult tisztviselőket, azok özvegyeit és árváit fosztotta meg az illetőségüktől, hogy a szerény nyugdijat ne legyen kénytelen részükre folyósítani. Ezt a módszert alkalmazta, amikor gyári alkalmazottakat, iparosokat és biztosítási intézetek tisztviselőit tette ki a himi határincidens alkalmával. És ki tudja, hogy nem fogja-e egyszer ugyanazt a módszert alkalmazni, ha a nagy munkanélküliségre való tekintettel meg akar majd szabadulni a magyar munkásoktól?! A lateiner, az iparos, a kereskedő, a kistisztviselő, a munkás tehát egyaránt ki van téve a kormány kénye-kedvének és alig van a tárr sadalomnak olyan osztálya, amelyet az említett nagy veszély állandóan nem fenyegetne. Nem hisszük, hogy akadna Szlovenszkó- ban becsületesen gondolkodó ember, aki velünk együtt nem azt mondaná, hogy ez igy nem mehet tovább és hogy itt valamit azonnal tenni kell. Az alábbiakban megkísértjük összefoglalni azokat a módszereket, amelyeknek igénybevételével az orvoslást el lehet érni. 1. Az illetőségi ügyet állandóan napirenden kell tartani. A kormánynak meg kell győződnie arról, hogy a lakosság egyeteme elitéli azt a rendszert, amelyet a kormány meghonosított. Népgyüléseken kell tiltakozni a jogfosztásoknak eme szisztémája ellen és követelni kell az igazságos rendezést. Az önkormányzati testületeknek, főként a községeknek határozatokat kell hozniok, amelyekben tudormísára hozzák a kormánynak a lakosság nagy elégedetlenségét. A közvéleménynek és a sajtónak következetesen keresztül kell vinni ezt az akciót és nem szabad inegállani a félúton, mert hiszen a kormánynak számos erőszakossága eddig sokszor csupán azért sikerülhetett, mert nem talált magával szemben mindenre elszánt közvéleményt. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezt az akciónkat szlovák polgártársaink is támogatni fogják, mert hiszen nekik is érdekük harcolni a jogtalanság ellen. Ma magyar embereket dobnak ki szülőföldjükről, de holnap — a tisztviselők létszámának tervezett csökkentése során — már a szlovák tisztviselőkre járhat rá a rúd. Szlovák testvéreink meg lehetnek győződve róla, hogy a szlovák tisztviselők érdekében a magyar közvélemény éppen olyan eréllyel síkra fog szállani, mint amilyen eréllyel keltek védelmére ők a száműzetés veszélyétől fenyegetett magyaroknak. 2. Az egész parlamenti ellenzéket sorompóba kell állítani követeléseink megvalósítása érdekében. Ez a törekvésünk annál is inkább eredményre számíthat, mert hiszen — mint emlékezetes — a kommunista párt törvényjavaslatot nyújtott be az illetőségi jog rendezése tárgyában. Nem tudjuk elképzelni, hogy lehessen ellenzéki párt, amely ezt a javaslatot teljes erővel ne támogassa, Világnézeti különbségek itt szóba sem kerülhetnek, mert hiszen iparosnak, lateinernek, kereskedőnek és munkásnak egyaránt érdeke a kérdés igazságos rendezése. A parlamenti ellenzék számára önként kínálkozik az alkalom arra, hogy zárt sorokban követelje a kormánytól a legszélesebb néprétegek óhajtásának teljesítését. Ezt az alkalmat már taktikai okokból sem szabad elmulasztani és erélyes föllépés esetén a kormány valószi- niien kénytelen volna engedni az ellenzék egyöntetű akaratának és hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényhozás alkalmas formában véget vessen a tűrhetetlen anomáliáknak. Tudjuk, hogy a kormánypárti képviselők' sorában is vannak olyanok, akik a legfelsőbb köz- igazgatási bíróságnak hírhedt döntvényét jogi és emberi szempontból egyaránt helytelenítik. Elsősorban Dérer Ivánra és környezetére gondolunk. Dérer Iván elismerésre- méltó szaktudással fejtette ki nemrég egy jogi szaklapban e döntvény tarthatatlanságát. Eszébe juttatjuk most ezt a cikkét és vagyunk győződve róla. hogy a pohmöts Dérer nem fogja meghazudtolni a jogász Dérért, hanem minden befolyását érvényesíteni fogja, hogy az igazság és méltányosság diadalmaskodjék. 3. Már most gondoskodni kell arról, hogy a külföldi közvélemény tudomást szerezzen e tarthatatlan állapotról. A népszövetségi ligák lyoni kongresszusán már szóba került e példátlan eset és mindent el kell követni, hogy minél szélesebb körben találjanak rezonanciára a mi panaszaink. Az ellenzéki párt- szövetség ótátrafűredi határozatainak megfelelően, intézkedni kell aziránt, hogy a nép- szövetség, esetleg a hágai állandó nemzetközi bíróság asztalára formális panaszirat kerüljön arra az esetre, ha idebenn minden kötél szakad s a kormány törvényhozási utón nem hajlandó rendezni a nagy horderejű problémát. Általában sem minő utat és módot nem szabad elmulasztani, amely alkalmas a bel- és külföldi közvélemény főirázására. 4. A magyarországi lapok, amint azt hálával tapasztaltuk, szinte kivétel nélkül máris behatóan foglalkoztak ezzel a mi nagy bajunkkal. Különösen megszivlelésre méltónak tartjuk Ludwig Ernő főkonzulnak, a kisebbségi ügy lelkes harcosának egy cikkét, melyben azt indítványozza, hogy Cseh-Szlovákia és Magyarország minél előbb kössék meg az állampolgársági egyezményt. Ezt mi már régóta követeljük és ismételten hangoztattuk, hogy a két állam ezt a kérdést éppen úgy rendezhetné egymás között, mint ahogy rendezte a cseh-szlovák köztársaság Ausztriával és Németországgal. Minél inkább telik az idő, annál sürgősebb és pairancsolóbb az egyezménynek megkötése. Ily módon nemzetközi utón is megoldást nyerne a nagy probléma, ami mindenképpen csak kívánatos fenne. Az itt megjelölt eszközöknek egyikét sem szabad kihasználatlanul hagynunk, ha azt akarjuk elérni, hogy a létében, megélhetésében és szabad mozgásában veszélyeztetett számtalan egyén végre biztonságban érezhesse magát és nyugodtan végezhesse mindennapi munkáját. Incidens Masdonaid és TiSulescu között Macdonald nem kiváncsi a „kisállamok" véleményére Páris, julius 29. Az Ecbo de Paris szerint tegnap Titulescis román megbízott és Macdonaíd között incidensre került a sor, mikor Németország meghívásáról volt szó. Ez alkalommal a román követ megjegyezte, hogy szükséges lenne, ha e kérdésben a kis államok véleményét is meghallgatnák. Macdonald Ingerülten válaszolt erre a megjegyzésre s megállapította, hogy e kérdésben már megtörtént a döntés s az egész ügyet a megjelelő időpontban tíz perc alatt lehet elintézni. Általános szfrálk FelsósUléztakaii Varsó, julius 29. Tegnap este a lengyel nemzeti, a keresztéiiyszociaiista és szociáldemokrata szakszervezetek vezetőségei együttes ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy valamennyi üzemben kihirdet & az általános sztrájkot A munkabeszüntetés a tízórás munkanap bevezetése és a bérek terv bevett leszállítása ellen irányul. Szlovenszkó, julius 29. (Alkalmi tudósítónktól.) Az ellenzéki népgyüléseket veszedelem fenyegeti. A járási főnökök utasítást kaptak, hogy az ellenzéki népgyüléseken személyesen vagy kiküldöttel jelenjenek meg és minden szónok ellen, aki a kormányt támadja tegyenek följelentést a rendtörvény alapján. Az ellenzéket igy akarja terrorizálni a kormány, hogy ha egy-két temperamentumo- sabb szónokot elitéinek, az egész ellenzéknek kedvét vegye a népgyiilési agitációtól. Azt hisszük, hiába, kísérletez a kormány a rendtörvénnyel: az ellenzék szónokai vannak olyan gyakorlati emberek, akik tudják a határt, hogy meddig lehet elmenni a bírálatban. Különben is elég a bírálatra vonatkozólag, ha lapokból olvasnak fel már megjelent szemelvényeket. Ez az eset ismét egy újabb bizonyítéka, hogy a kisebbségi vidékeken működő járási hivatalok közigazgatással már alig foglalkoznak és működésüket a politikai ügyek merítik ki, amelyek pedig nem tartoznak rájuk. Azonban a számvetésből egyet felejtenek ki: a független bíróságot, amely nem lesz kapható a rendtörvény alapján eljárni olyan ellenzéki szónokokkal szemben, akik a kormány bírálatával foglalkoznak. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, hány delikvensei szállítanak a biróság elé ellenzéki szónokokból. Azt hisszük, ez a vállalkozás is kudarccal fog végződni, mert ha a népgyüléseken a klótü-rt be is hozzák, a taggyűléseken mindent el lehet mondani a kormányról, mert ezek nem nyilvános gyűlések és a szónok óikat itt senki és semmi nem feszélyezi. Szigorú utasítást kaptak még a járási hivatalok, hogy olyan helyeken, ahol államügyészség nincs, emeljenek vádat a magyar ellenzéki lapok erősebb cikkeinek szerzői ellen is, "" oiió c§ ton (g.) Prága, julius. 29. [Ál 'Nezavisle Listyt a landskroni. kerületi hatóság elkobozta. A chrudimi bíróság azonban föl oldotta az elkobzást s igy megjelenhetett a kővetkező cikkrészlet: „Az állami földhivatalba oly emberek fészkelték be magukat, akik rongyos ruhában jáTtak és ma autón száguldanak. Oly emberek jöttek oda, akik a föld iránti szeretet helyett a Maromon irá nti szere tetet hordozzák a szivükben, hogy ott a legszegényebb emberek kárára meggazdagodjanak. Ezért törekszik a cseh-szlovák parasztszövetség joggal az állami földhivatal reorganizációjára." Eddig az olló. A tói folytatja.:: — ezért ingott meg a legszélesebb politikai közvéleményben a közéleti morál hite és becsülete. Ezért sülyedt alá sok tekintélynek szánt pozíció, ezért lett ur a bizalmatlanság az emberi lelkekben. Ezért kell a demokrácia elvert kicsavarni és kacagtató karikatúrákat rajzolni eleven, húsból és becsületes munkából való emberek helyett. Ezért billeg a kormány és döcög annak gépezete, mert akiktől a hivatás tiszta becsületet és nemes kötelességteljesrtést követelne meg, azok a hivatás szeretető helyett olfhatatlanul lángoljak az id'éáLmkéít: á Mammouéri. # A Cech-ben R, Horsky dr. összehasonlítja az Amerikai Egyesült-Államok viszonyait Cseh-Szíovákia viszonyaival. — Az Egyesült-Államoknak (48 államból: áh) van 7 közös minisztere, vagy — amint ott nevezik — titkára. És ez a hét tökéletesen elég az óriási birodalomnak. Ezeket a minisztereket, vagy titkárokat az elnök nevezi ki és azokat választhatja ki, akiket kíván és a legalkalmasabbnak tart. Mi a köztársaságunkban, amely az Egyesült-Államokhoz hasonlítva, egy jelentéktelen országoeska, egész más emberek vagyunk. Nekünk 17 miniszterünk van!... A minisztereket képességeik szerint kiválasztani, ez a mi szemünkben régi. copfos amerikanizmus és igy helytelen. Nálunk a párthoz való tartozás a döntő... Az amerikai alkotmány az egyes államoknak meghagyja az autonómiát, nálunk azonban a prágai centralizmus még azt az autonómiát is megszüntette, amit a bécsi centralizmus meghagyott. Eddig az olló. A toll megfejeli: — Amerikában egészséges és a nép akaratából kisugárzott politika érvényesül. Nálunk a nagyravágyás patologikus kormányzata akar sugarakat reflektor ózni a nép felé. Amerikában alólról épül föl a rend, a rendszer és annak minden szervében benne lüktet a népakarat — nálunk felülről rombolja a rendet a rendszer és minden szerve arra szolgál, hogy agyonüsse, megsemmisítse és a maga kedvére alakítsa a népakaratot. # A cseh-szlovákiai nyugdíjasok havi szak- közlönyéből, az „Obzor Penzistu“-ból vesz- szük e sorokat: — Milyen a régi nyugdíjasok sorsa? Erre a kérdésre nem kell válaszolnunk. Ma. Cseh-Sziovákiában minden kisgyermek tudja, hogy mi a „régi nyugdíjas" és milyen ennek a sorsa. Elég elképzelni egy koldust, aki a nyilvános koldulást szégyeli — s ez a csehszlovák nyugdíjas. Minden kisgyermek tudja: ezt, azonban a kormány nem akarja megériiniiiimii fii'irirmimiiiiiii niniiii»rniiuiii«iiiiniiiir u n tttt—■""‘invriT 100 cscn-sil. K®r®natrf fizettek ina, július 29-én: Zürichben 16,05 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 209400.— osztrák koronát Berlinben 12405000000000.— német márkát x /JB ül. évfolyam 171. (619.) szám m m? Prága, szerda, 1924 julius 30 Politikai főszerkesztő: m „ . . r, „ „ . „n r. . . A feietős szerkesztő távoli etében PETROGALLI OSZKÁR dr. A SzloveUSZkoi 88 RttSZüSISZKOl öZOVetkCZett hilenzekl Fartok a szerkesztésért felelős: Felelős szerkesztő: Uol£f?kaÍ BapÜapja , ISTVÁN FLACHBARTH ERNŐ dr. ' P r adminisztratív főszerkesztő. A rendldrvényí alkalmazzák az ellenzéki szénokok ellen Bizalmas rendelet az ellenzék népgyüléseirö!
