Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-26 / 168. (616.) szám

-» Szombat, julius 26. Tombol az élet Karísbadban Exotikus vendégek — A Halál mint házas* ságközvetitő Karlsbad, julius 25. A csehországi világfürdőknek a háború ki­törése óta nem volt olyan szezonjuk, mint az idei. Karlsbad zsúfolva van. A június elejé­től egyre nagyobb tömegekben jövő vendé­gek eleinte mindent nagyon olcsónak talál­tak, de ma sem panaszkodnak, noha az árak az előidény óta megduplázódtak, sőt meghá­romszorozódtak. Elegáncia, fényűzés és látogatottság te­kintetében a csehországi fürdők közül most is Karlsbad vezet A Prágából délután induló gyors már Prágából zsúfoltan indul. Első- osztályu utasok is csak üggyel-bajjal tudnak ülőhelyhez jutni. Nekem már csak az étkező­kocsiban jut hely, amely azonban az indulást követő pillanatokban szintén megtelik. 5 A gyorsvonat kerekei ritmikusan zaka­tolnak. A rétekről jövő enyhe szellő üde szénaillatot hoz a forróságtól eltikkadt utasok­nak. Egy órai ut után a vonat simán megáll egy kis fehérre meszelt állomásnál. A perro- non az áJIomásfőnök és egy szolgálatban levő csendőr feszes „vigyázz“-ban állnak. Lana: a köztársasági elnök nyaralóhelye. Nem száll ki senki és uj utas sem kapaszko­dik a zsúfolt vonatra, amely lassan tovább gördül. — A második Schönbrunn — mondja valaki németül... a többi elvész a zakatolás zajában. A vonat ezután komióföldek között ha­lad. Megérkezünk Saazba. Itt a nyelvhatár, innen kezdve már német területen haladunk Karlsbadig. A levegő egyre hűvösebb lesz és a kiszállásnál bizony előkerült a felöltő is­A karlsbadi pályaudvar előtt rengeteg autó és kocsi fogad. Érdekes és tipikusan fürdőhelyre valló, hogy a bérkocsik hátsó részén saroglya van, amely a vendégek ren­geteg podgyászának kényelmes elhelyezésé­re szolgál. A gondozott, tisztára felsepert széles utcákon gyönyörű fogatok, ragyogó autók estélyiruhás hölgyeket vagy smokin- gos, frakkos urakat szállítanak. A Pupp ét­terméből pazar fény árad a sétányra. A fény­sugarak szikrázva verődnek vissza a szem- kápráztatóan csillogó fejékekről és egyéb ékszerekről. Kincs, gazdagság és jólét nyoma mindenütt. A nyitott ablakokból jövő zene­szó összekeverödák a Tepl-patak csobogásá­val és a sétálók csöndes morajával. A nyelvek terén a zűrzavar bábeli. Itt angolul, ott olaszul, emitt meg spanyolul be­szélnek. — Alázatos szolgája, Böhm ur — mond­ja valaki a hátam mögött — csinálunk tiz reimert? A pestiek természetesen sehonnan sem hiányozhatnak — állapítom meg erre. Itt beszélhet az ember kínaiul és az sem kelt íöltünést, mint ahogy senki sem fordult meg egy olajbarnabőrü, villogószemü, fehcr- turbános hindu előkelőség, vagy a selyem­kaftánba öltözött, hófehérszakállu orientális zsidó főrabbi után, aki körül legalább négy tincses titkár buzgólkodott­Karísbadban az idén ismét találkát ad­tak egymásnak a hires emberek. Itt üdül Ma- saryk Tamás, a cseh-szlovák köztársaság el­nöke. Néha egész napokat tölt itten a Ma- rienbadban nyaraló Litvinov, a szovjet nagy­hatalmú népbiztosa. Nyugati pénzfejedelmek, exotikus hercegek, irók, politikusok és ál­lamférfiak nyaralnak itten, közöttük tekinté­lyes számban magyarok. Itt van a cseh-szlo­vák miniszterelnök és itt a cseh kormány- koalíció öt pártvezére, közöttük a cseh nem­zeti demokrata Kramár. Szegények; ezeket sajnálom a legjobban, mert ahelyett, hogy élveznék itten az élet szépségeit, ahol a be­tegeken kívül mindenki szórakozik, él, vidul és táncol reggeltől estig, ők itt is folytatják a koncért való marakodást... 6 Szórakozás az van itt bőven. A Városi Színházban kiváló német művészek zsúfolt házak előtt vendégszerepeinek. A szórako­záshoz tartozik a kártya és a lóverseny is- Mindakettőt szorgalmasan kultiváljak. A sze­rencsejáték ugyan szigorúan tilos, de azt nem képes megakadályozni a hatóság, hogy zárt ajtók mögött, magánlakásokban ne állítsanak oltárt Fortuna istenasszonynak, a bakkarat, vagy a rulett hódolói. A beavatottak sokat suttognak arról, hogy egy német arisztokrata egyetlen éjsza­ka minden vagyonát elkártyázta. Utolsó té­tül családi ékszereit tette föl. Miután azokat is elvesztette, fölhajtott egy pohár pezsgőt, udvariasan elbúcsúzott, hazament — és meg­mérgezte magát. A barátai — talán sejtettek valamit — utána siettek és tüstént orvost hívtak. A fiatal grófot megmentették. Apja táviratilag bocsánatát küldte és másnap sze­mélyesen jött fiához. A fiatal gróf egy elő­kelő grunewaldi szanatóriumban heverte ki a kaland következményeit. S — ilyen az élet — ott megismerkedett egy amerikai gyanta­gyáros leányával, aki gépkocsijával össze­ütközött egy igás szekérrel s a karambolnál karját törte. Az ismeretségből barátság, a barátságból szerelem lett. A LokaJ-Anzeiger rövid hirt közölt: r------—^ 1 X. gróf és Miss Y. jegyesek Miss Y. hozománya körülbelül tízszere­sét teszi X. grófék egész vagyonának. A karlsbadi kúrának valóban csodás ha­tása van. T. L. Ahol még nincs vége a háborúnak A baksis világa IX. Szkoplje, julius 24. Ragyogó, millió színben opálózó hajnal a kumanovói szelíd hajlású dombok felett, az arnauta fiakkeres kacskaringó, alig kocsi­nyom széles utcákban kinozza apró lovait föl s alá, amíg összeszedi azt az öt utast, akikkel már este megállapodott a fuvarra. Fejenként 20 dinár a körülbelül két kilomé­ternyire fekvő pályaudvarig, ahonnan isméi akad egy pár utas és tekintve, hogy sürü a vonatjárás, szerény 3—400 dinárt megkeres a „kocsijas“ naponta. Kell is, mert drága az — ostornyél. A macedón csakis és kizáróan az ostor nyelével, annak is a vastagabb felé­vel píifföli a lovait, süriin, mondhatnám foly­ton és mindig véres dühvel. Nem is látni egyetlen becsületes képű lovat, sem egyetlen becsületes képű kocsist. Az átéjszakázott, rosszpáráju vonatban egy sirdogáló asszonyka. Nagy könnyhulla- tások között beszéli a tragédiáját: bolgár ko- mitácslk elrabolták az urát, azt megy kivál­tani. A dolog úgy történt, hogy a zombori származású Serkovics Zsarkót a bolgár ha­tárra nevezték ki tanítónak és a vakáció kezdetén hazafelé indult a feleségével Zom- borba. Türelmetlenségükben nem akarták be­várni, amig katonai fedezet alatt lesz alkal­muk a vasúiig menni, sokallták azt az egy­két napot is, nekivágtak szamárháton egye­dül, csak a szamaras ember kíséretében. Egy szakadékban fegyveres férfiak állták útjukat, a tanítót elvitték, az asszonyt pedig — a sa­ját, piruló állítása szerint bántatlanul — toyAbbereszíeíték,di.G.g-y..|<ét Rét alati.hoz- zon m ap f él millió dinár -válság,d'lat, vagy agyonlövik az urát. De akkor is agyon­lövik, ha bármilyen hatóságnak szólni mer. Az asszonyka elutazott Zornborba, fölhaj­szolta a rokonságot és össze is szedte ennek a horribilis összegnek a tizedrészét, most ez­zel a 150.000 dinárral megy szerencséi pró­bálni. Arról hallani sem akar, hogy segítséget kérjen — ő ismeri jól a bolgárokat —, azt a tanácsot azonban mégis megfogadja, hogy csak 80, vagy 100 ezer dinárt kínáljon elő- szörre. Szkopljén elválunk, az asszony megy tovább, Bitolj felé, én pedig, hajnali négy óra­kor, szállást keresek a törökök szent Üszküb városában, ahol tizenhét mecset tizenhét mi­naretjéről üvölti egyszerre tizenhét imám: Allah il Allah, Mchammed razul Allah! Di­csértessék az ő neve, aki mégparancsolta, hogy felkeljen ime a nap, itt az első ima ideje! A hordárom leteszi a poggyászt, az öve mellől tenyérnyi szőnyeget von elő, arra le­térdel, apró üvegből pár csepp vizet önt a tenyerébe, azzal mosdást miméi, hajlong és morog, elmondja a reggeli szukát és vele együtt, egyszerre száz meg ezer hordár, ful­lajtár, cipőtisztító, kocsis, kofa, borbély, pék, ténfergő és alkalmi baksiskeresö a Vardar két partján épült muzulmán városban. Hajnali négy óra, de a vasúttól bevezető főutcán minden üzlet nyitva, a borbély ba­rátságosan invitál, a kafedzsia kávét kínál, a nagy mecset előtt egy sorban ülő tizenhat cipőtisztító taktusban veri a keféjét a ládikó tetejéhez, úgy jelzi, hogy munkára kész, a piac zsivajosan élénk cs a nadrágban szalad­gáló albán asszonyokat már másodszor ver: meg a — bej, az ur, csak a szállodák portásai alusznak, mert szoba, az nincs, sehol, ara­nyért sem. Pedig hát ez a kifejezés éppen itt nem is mond olyan sokat, mert Üszkiib- Szkopljéban és tőle délre, a legsötétebb Ma­cedóniában arany járja, meg ezüst és sok or­szág állambankja boldog lenne, ha annyi aranyfedezete volna, mint Mehmedvim Szu- 'lejnxan, vagy Albahari Sólem ópium- és do­hánynagykereskedőknek. Ezek persze költött nevek, de olyan általánosak, mint Nagy Já­nos, vagy Kohn Mór, török az egyik, spanyol zsidó a másik, csakhogy ilyen Mehmedvim és Albahari sok száz meg' ezer él ezen a tájon. Szkopljéről kötetnyit lehetne elmondani. Akkora város, mint Nagyvárad, vagy Pécs, 6(J—70.000 lakossal. A lakossága: szerb, hor- vát, albán, török, arnauta, cigány, spanyol zsidó, arab zsidó, arab, görög, kuco-oláh, bolgár, ezeknek a minden elképzelhető és ki­számítható kombinációban lehetséges keve­réke, és ez mind a saját nyelvén beszél, de mindegyik beszéli a többi tiz, vagy tizenkét nyelvet is. Az építkezése: Páris, Kordova, Algír, Belgrád és Nis. Csakhogy mindezeknek a szélső külvárosa. Ellenben az utcákat auto­mobilra szerelt öntözőkocsi változtatja lagú­nákká és a remekül kiépített rakpartokon, a Vardar két oldalán soha hajó, vagy akár lé­lekvesztő szandolin ki nem kötött még. Mert nincs. A hat-hétszáz kilométer hosszú Var- daron, .annak a körülbelül háromszáz kilomé­teres első szakaszán sem egy csónak, sem egy komp nem zavarja a vizet, sőt a szkopl- jei három és a veleszi egy közúti hídon kívül Ilid sincs rajta, csak vasúti, vagy há­rom. Egy hatalmas, szép, nagy folyó, akár a Tisza, de amelynek a balpartja messzebb van a jobbparttól,( jnint.Prága Kassától. Majdnem ölvén liléié''. ................ . . , . Ott ülök a hajnali zűrzavaros forgalom­ban a szerb, királyhoz címzett szálloda íe- rasszán, amikor odasompolyog egy fiú és — baksist kér. Miért? A letagadhatatlanul szu- dáni néger származású, öklömnyi kölyök vi­gyorogva mutat a szemközti London-szállo- dára, ő .megmondta, hogy ott kaphatok egy — ágyat. ' Tényleg, egy ágyat kínáltak ott, amely­ből abban a pillanatban kelt föl egy jól kihú­zott athéni marhakereskedő és amely ágy négy másikkal együtt disztelenkedett egy szobában. A négy elfoglalt ágyból izgató hor­kolások buzdítottak a lefekvésre, viszont a portás schcgyscm akarta megérteni, hogy lefekszem ugyan, de adjon tiszta ágyneműt. Tiszta ágyneműt? Hiszen még két hete sincs, hogy ezt kiadták! Micsoda krakélereske- dés ez? Az öt-ágyas szoba egyetlen mosdójában valaki lábvizet vett az este, szóval még mos­dásra sem kerekedett kedvem, de a portás megkapta a maga öt dinárját és ime, a kis berberfiu baksist kér. Hát ez az, ez a baksis hazája. Itt baksis- hól élnek az emberek, a baksisra számítva, alapítanak családot és biztosak benne, hogy a baksis elég lesz a temetési költségekre is. Baksist kér az állomáson az a hordár, akinek nem adtad oda a poggyászod, csak azért, mert el akarta venni; baksist kér a ka­lauz, mert kilyukasztja — megnézetlenül — a jegyedet; baksist kell adni az orosznak (mi­lyen kulturnép ez, milyen hamar asszimiláló­dik!), aki figyelmeztet, hogy a cipőd nem sza­lum a kupé bársonyülésére rakni; baksist kór a rendőr, akitől megkérded, hogy ez, vagy az az utca merre van és baksist kér a főtisztvi­selő, mert közölte veled, hogy megbüntet, mert rosszul állítottad ki a bejelentőlapot. A baksison kívül az igazolás. A vonaton minden öt percben neked megy egy állig | fegyverzett csendőr: ki vagy, mi vagy, hová utazol, minek utazol, honnan jössz, meddig maradsz, hol születtél, ki az apád, anyád, test­véred, rokonod, szeretőd, hiteleződ, adósod? Tuzlán például ezt még cifrábban csinálják. Itt a vonaton történt igazoltatás után, még a pályaudvaron is elfog egy csendőr, fölir min­dent és amikor elutazol, a rovatodba fölirja, hogy kivel beszéltél Tuzlán, mit ettél, ittál és mikor hagytad el a várost. Emellett és ennek dacára, a szállodában harminchét kérdésre kell még válaszolni egy elébed tett bejelentő­lapon. Nagyon barátságos, csábitó fogadtatás idegenek részére. Csoda, hogy a külföld nem küld expedíciót erre a tájra: Két megjegyzés Prága, julius 25. A londoni konferencia vagy megbukik vagy elnyúlik — áfapitotta meg az öreg szakállas Ti­mes, amelynek, mint köztudomású, a mindenkori kormányzattól függetlenül igen jó értesülései szoktak lenni. Kinek van még kedve, idege és ide­je Európa sorsán kétségbeesni? Az államférfiak­nak és az úgynevezett ,.felelős politikus oknak*4 aligha, hiszen akkor Le sem ülhetnének a kon­ferencia kietlen zöld asztalához, amelyen legföl­jebb elvetélt jószándékok maradványait jegyző­könyvezik. Maradna a „misera plebs“, az adó­csavarral, újjáépítéssel és jóvátétellel fejbekólin- tott szerencsétlen polgár,- aki Európa nyomorúsá­gát a saját bőrén érzi. ö nem érti a Havas- és Reufer-ügynökség komplikált jelentéseit, amelyek szerint ,,a bizottság albizottsága által kiküldött szakértők szükségesnek láttáik megállapítani, hogy Németországot meg kell hivni a konferenciára, erre azonban mégsem kerülhet a sor, mivel an- nakutána éppeuazért, miszerint hogy igen . . .“ — ez csak azt tudja, hogy a konferencia rétestésztá­jának kinyitásában ő játsza a gyúródeszka hálát­lan és kevéssé kellemes szerepét. Reményeveszt- ve és jogos aggodalommal néz minden ujaibb kon­ferencia elé, amely újra meg újra meggyőzi őt arról, amit — fájdalom — már régen tudott: az egyéni tehetetlenség még elviselhető, de a kon­ferenciákon összegyűlő kollektív tehetetlenség ellen még. az istenek is hiába harcolnak. S magá­ban így imádkozik: ments meg Uram bennünket a. konferenciák bölcseitől! Miniszterválságról rebesgetnek ama bizonyom „jól ér tesül tek“ és Srárnek egészségügyi miniszter lapja megállapítja, hogy az ország és parlament helyzete válságos, n:ncs tehát idő arra, hogy a közvélemény a kabinet esetleges személyi válto­zásaival foglalkozzék. Való igaz: a parlament vál­ságban van, ez a válság krónikus — éppen ezért nagyon' jogosult, a közvéleménynek az az érdek­lődése,- amely-a kabinet összetételében a parla­menti helyzet hü képét látja. Elvégre mégsem közömbös, hogy hivatalnok- vagy politikus-kor­mány vezeti az ország ügyeit — és nem közöm­bös a parlamenti szokások esetleg uj interpretá­ciója, amely a kisebbségek ellenvetéseit is tudo­másul veszi. A jelenlegi parlament álló vizét fel kell kavarni — uj emberekkel vagy uj politikai direktíváikkal, ez ma nem is fontos. De mozogni kell ezen a sekély vizen, amely a hosszu-hosszu áiiláuban majdnem elposhadt. —o— Lakbérlosztráik fenyeget Budapesten ? A szanálási program szerint augusztus 1-től fölemelik a házbéradót, aminek követ­keztében a lakbérek ismét megdrágulnak. A Világ jelentése szerint a lak'bérlők követe­lik, hogy a'magasabb lakbért ne negyedéven­ként. hanem havi részletekben fizethessék. Abban az esetben, ha kívánságaikat nem tel­jesitik. számolni lehet azzal, hogy lakbéríök sztrájkba lépnek és nem fognak lakbért fi­zetni. Fegyvereket csempésztek Angliából Oroszországba London, julius 25. A Sacher-szállóban ma 1 a rendőrség letartóztatott két angol állampol­gárt, akik állítólag a törvényes rendelkezé­sek ellenére gépfegyvereket szállítottak Oroszországba. Az alsóházban a belügyi ál­lamtitkár kijelentette, hogy újabban elszállí­tásra váró fegyvereket nem koboztak el. ^Mindennap add df cd lapot eéP tétovásó ismerőstfdneft, mú& meg nem tfydtődift anróf, #ko£«i a (frászai Hlía^pai 3£t*- fap a ma^uar.idtí érdefteff scofóáfja f | MIEQNVILT fáik ifit Mii megnyílt jjl (Ived, afe® sT«n .,JfnollM a Qp EW DEIAIE. | i == — *€<ra»®«i ==: Fö-ufca 59 g H _1 - — 11 ■ ■! ■ !■■■■ IMII Ifi il I ir-rr-TnmiTfiT mnn—i — i idu Din im nir m n niranifir'irimnT rm 'iTirr'TrT—rin~mrTrn-mirTiWirrTriTttfllllVwfWftVllH<¥ii ^BtrHyTiTihli’MlíT'hnniTr R

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents