Prágai Magyar Hirlap, 1924. július (3. évfolyam, 146-172 / 594-620. szám)

1924-07-16 / 159. (607.) szám

k magyar nyelv a megyékben (p.) — julius 15. A megycgyiilések tanácskozási rendjét wwaoályozó kormányrendelet megjelenését, mint az itteni kormányzati rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben elfoglalt „türelmes, méltányos és liberális44 álláspont­jának újabb bizonyitékát méltatták a kor­mánypárti lapok. Kiemelték a nyelvi rendelkezések azon intézkedéseit, amelyek a magyar nyelv hasz­nálatát megengedték a megyebizottsági ta-1 goknak mindenütt, ahol az összlakosságnak legalább 20 százaléka magyar. Intézkedtek a határozatnak magyar nyelven leendő közzé­tételéről is zavarosan és homályosan. E ren­delkezéseket kiemelve hangoztatták, hogy az alkotmány alapelveinek megfelelően, a St. Germain en Laye-ben kötött szerződésben vállalt kötelezettségeknek szigorú betartásá­val rendezték a nyelvkérdést. Valószínű, hogy dicsekedve hirdette ezt a külföldön Be* nes sajtóapparátusa is, nem mulasztva el üd­vös összehasonlítást tenni áz uj felszabadító és a régi elnyomó rendszer között. Nos hát, már két-három ülésre tekinthe­tünk vissza öt megyében és igy gyakorlati tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy amit a kormány a nemzetek nyelvi jogainak kérdésében elkövet, az egy példát ritkító ci­nikus porhintés. A cseh-szlovák kormányra joggal lehet alkalmazni Wilde Oszkár mon­dását, hogy honosságot adott Tartuffe-nek, megtagadja százezrek honosságát, de ugyan­akkor ünnepélyesen cseh-szlovák honosságot ad az egész kormányrendszer patronusának, az alakoskodások nagymesterének, Tartuffe- nek. Kenetteljes előadásokat tartani a de­mokráciáról, szemforgatva hirdetni az elnyo­mottak felszabadítását, kipirult arccal, mell­verdesve követelni a népek egyenlőségét, ne­mes haraggal szitkozódni minden korrupció ellen és — ugyanakkor kormányozni a né­peknek kifejezett akaratával szemben, csinálni egy kormánypolitikát, amelynek nem titkolt célja az állampolgárok millióit megfosztani nemzeti jellegétől, hogy igy ez a köztársaság egynyelvű nép állama legyen; a népek egyen­lősége helyett az államhoz tartozó népek kultúráját leztilleszteni, gazdaságilag a népe­ket szegénnyé tenni és végül a kormány hí­veinek meggazdagodását előmozdítandó a korrupciót fantasztikus méretekre megnö­veszteni. Ez a taríüfferia, amely orozva al­kalmaz erőszakot, amely szemíorgatva ke- gyetlenkedik s erkölcsökről prédikálva ad el benzint, fát, mandátumot. Elmondom, hogy néz ki a magyar nyelv használata saját megyémben. A 35 választott bizottsági tag közül kilencen vagyunk ma­gyar nemzetiségűek, tehát több, mint egy­negyede s igy több, mint egynegyed része a megye lakosságának magyar. Mégis, amikor az alakuló ülésen Gyapay Ede megbízá­sunkból azt a szerény indítványt terjesztette elő, hogy a közhír rétételt igénylő határoza­tok a hivatalos közlönyben magyar nyelven Its megjelenjenek, ezt az indítványt a kor­mánypárti 13 választott és 11 kinevezett bi- fottsági tag elutasította, 22 választott bizott­sági tag szavazatával szemben. E határo­zathozatalnál nem a szlovák nép elfogultsága nyilatkozott meg, mert hisz a 22 szavazatból 13 szlovák szavazat volt. Ennél a szavazás­nál a kormány elnemzetleniiő politikája ju­tott kifejezésre. Az állam nem gondoskodik arról, hogy a közérdekű határozatokról a magyar nép tudomást vehessen! A megy egy ülésen csak a hivatalos nyel­ven történnek meg az előterjesztések, a ja­vaslatok és azok indokolása, magyarul azo­kat nem tolmácsolják, aminthogy nem hirde­tik ki a meghozott határozatokat sem ma­gyar nyelven. Az elnök és a tisztviselők, ha tudnak is magyarul, megtagadják a magyar nyelven való tolmácsolást, hivatkozva a ta­nácskozási rendre, amely csak a hivata’os nyelven való nyilatkozatokat és előterjesz­tést engedi meg. Hát akkor miben áll a magyar nyelv használata? Nem több, minthogy a magyar nemzetiségű megyebizottsági tagoknak joguk van magyarul is beszélni. Igaz, ami magyarul elhangzik, azt nem tolmácsolják, aminthogy velük sem közük a szlovák nyelven elmon­dott beszédek tartalmát. így egy egész kis Bábel minden megyegyülés. Én azt hiszem, ehhez nem kell sok kom­mentárt fűzni. Nem kell nagy képzelőtehet­ség, hogy megállapítsuk, mit jelent az, részt venni sok órán át tartó gyűlésen és semmit sem érteni abból, ami ott történik? Szavaz- niok kell nem saját mérlegelésük szerint, mert erre nincs módjuk, hanem egyszerűen a hi­vatalos nyelvet értő politikai bará­taik intése szerint. Ott ülnek a magyar me­gyebizottsági tagok elszántan, hogy gazdag tudásukat értékesítsék a nép javára és értel­metlenül nézik a gyűlés folyását, nem tudják ellenőrizni, betartják-e a törvényeket, az el­járási szabályokat? Leheűséges-e egy nemzetet jobban meg­alázni, mint igy? A nép kiküldötte saját so­raiból a gyűlésbe képviselőit s ezen a gyű­lésen úgy tárgyalnak, mintha a magyar ki­küldöttei ott sem volnának, hoznak határo­zatokat és megtagadják, hogy e határozato­kat a magyar népnek is kihirdessék. Ez az igazi alakoskodó elnyomás. Azt mondják, technikai nehézségek te­szik lehetetlenné a kívánatos és becsületes megoldást. Először ez is egy szemforgató valótlanság, mert nincs semmiféle technikai akadálya a helyes megoldásnak. De ha ne­hézségek vannak, vagy államellenesnek tart­ják, hogy a magyar nyelv jogai a szlovák több­ségű gyülekezetben érvényesüljenek, miért nem állítottak fel magyar megyéket? Az itt élő magyar és német nemzetiségek számará­nya szerint két megyére jussunk lett volna. Földrajzi, közlekedési és gazdasági nehézsé­gek nem lettek volna; különben, az ilyen szempontokat, a megyék területének megál­lapítása mutatja, ez a rendszer ignorálja. Nekünk magyaroknak és németeknek nem szabad beletörődnünk nemzeti nyelvünk jogainak kijátszásába és egyenes kicsúfolásá­ba. Először egymás között kell megállapod­nunk az egységes taktikában, azután köte­lességünk szlovák nemzetiségű társainknál segítséget keresni s minden erővel nekimenni a harcnak nyelvünk törvényes jogaiért. Ha ezt nem tesszük meg, úgy népünk joggal mondhatná, hogy méltatlanok voltunk bizal­mára. B€ü€S: A maggar szanAMi iclcliscgc kttstgfdcn Németországot fő! kell venni a népszövetségbe — Benes nyilatkozata egy német újságíró előtt Bécs, julius 15. Benes a Neue Freie Presse tudósítója előtt nyilatkozott és-kijelentette, hogy mindég amellett volt, hogy Németországnak be kell lépnie a népszövetségbe, aminek minden megalázása nélkül kell megtörténnie . Ennek bekövetkeztét akként kell előkészíteni, hogy a népszövetségben ne kerüljenek azonnal vita alá a jóvátételek, a katonai ellenőrzés, a békeszerződések revíziója síb. Ez annyit is jelent, hogy mindezeket a kérdéseket valamilyen formában előbb kell elintézni Szerinte ezek a kérdések a következők: 1. A jóvátételi kérdést a Daves terv utján kell megoldani. 2. A biztonság kérdése rendkívül komplikált kérdés. Magában foglalja a Ruhr- vidék és a Rajna balpartjának kérdését, to­vábbá a népszövetség garanciájának kérdését egy non aggression paktum ügyében. A biz­tonságnak alapvető kérdésében valamilyen módon meg kell egyezni. Először Anglia és Franciaország között kell létrejönnie a meg­egyezésnek, csak azután beszélhetnek mind a ketten Németországgal, amellyel megér­tésre kell jutni, mert ez a kérdés nincs benne a versaillesi békeszerződésben. 3. A katonai ellenőrzés kérdése a biztonsági kérdéssel van összekapcsolva. Azt hiszi, hogy a népszövet­ség ezt hamarosan elintézi. Ha ez a három kérdés el van intézve, akkor lesz előkészítve a tulajdonképpeni alapja annak, hogy Német­ország beléphessen a népszövetségbe. Mindazt megkaphatja Németország a nép­szövetségben, ami egy nagyhatalmat meg­illet Technikai okokból nem hiszi, hogy Német­ország belépése a népszövetségbe ebben az esztendőben bekövetkezhetik. Ezután az osztrák kérdéssel foglalkozott, majd áttért a magyar kérdésre és kijelentette, hegy e tekintetben nincsenek nehézségek, mert Magyarországon nincs oly pénzügyi és ipari komplikáció, mint Ausztriában. A ma­gyar szanálás lehetősége kétségen felül áll. A kisaníaní és Magyarország A félhivatalos feltűnő előzékenysége Magyarországgal szemben Prága, julius 15. A félhivatalos Geskoslovenská Republika a kisantantnak Magyarországhoz való vi­szonyával foglalkozva megállapítja, hogy Középeurópában csupán a kisantant az, ameiy egységes fellépésével egy hatalmas politikai egységet alkot s igy méltán állhat a nyugati nagyhatalmak oldalán. Ez az oka annak, hogy Magyarország ellenséges szem­mel néz a kisantantra, mert jól tudja, hogy ha a nyugati hatalmaknak csupán kis álla­mokkal volna dolga Középeurópában, eme kis államoknak nem volna olyan súlya, mint amilyennel ma- tényleg rendelkeznek. A magyarországi sajtó az úgynevezett „magyar kérdés44 miatt is támadja a kisantan- tot. Kétségtelen az, hogy ez a kérdés mint háborús veszedelem ma már megszűnt, en­nek dacára a kisantantnak nagy jelentősége van most is. A „magyar kérdés44 ma is meg­van, azonban más formában. A középeuró­pai vezető állam kérdése ez: ha a kisantant megszűnnék, abban a pillanatban átalakulna politikailag egész Középeurópa. Magyaror­szág még mindig nem mondott le arról a gondolatról, hogy övé legyen a vezető sze­rep Középeurópában. Ha Magyarország valamely kisantant- beli állammal társulna a másik két szövet­séges ellen, úgy ez elsősorban a szláv eszme rovására történhetne. A legnagyobb baj az, hogy Magyaror­szág ellenséges szemmel néz a kisantantra s ebben ellenségét látja, pedig ennek az ellen­kezője a valóság, mert a kisantant szívesen siet Magyarország segítségére. (?) M Illetőség Kérdése Irta: Palkóvich Viktor nemzetgyűlési képviselő. Guta, julius 15. Az illetőség kérdése már sok vitát pro­vokált, engedtessék meg niekem, hogy pár szóvaj én is beleszóljak ebbe a kérdésibe. Egy tapasztalt politikustól, aki maga is tagija volt a törvényhozásnak, kaptam a következő sorokat: — Az 1896. évi XXII. törvénycikk 10. szakaszának alkalim&zásámai az volt a tör­vényhozók intencióira támaszkodó évtizedes magyar joggyakorlat, hogy a hivatkozott szakasz alapján ipso fűre megszerzi a községi ilfctiőséget az, aki valamely községiben négy; évig megszakítás nélkül lakik s a községi tér keikhez ez időben bármily csekély mér­tékben, vagy csak egy Ízben is hozzáijámlit — A 'törvénynek az volt az értelme és letzzel az interpretációval teljesen ellenkező álláspontra helyezkedett a prágai közigazga­tási bíróság, amikor immár hírhedté vált döntvényével kimondotta, hogy a törvény 10. szakkaszában megjelölt feltételek teljesi- tésével „a más községbe átköltöző személy abban a községben még ipso jaire nem sze­rez illetőséget, hanem ebben az esetben még hozzá kell járulnia az aj község kifejezett akaratnyilvánitásánaik, hogy ezt a személyt fölveszi polgárainak illetőségi kötelékébe.44 — A hírhedt döntvény megokoilása a íosiuiyt annak bizonyítására helyezi, hogy a község kötelékébe való -kifejezett fölvétel a 10- szakasz alkalmazásánál is konstitutív tényeróje az illetőség megszerzésének. — Annyit még a cseh-szlovák közigaz­gatási bíróság is kénytelen beismerni, hogy a magyar községi törvény szakasza egyma­gában olvasva megengedné, hogy ezeket a szavakat „ezen község illetőségi kötelekébe tartozónak tekintetik44, agy keli értelmezni, hogy „e község kötelékében illlötőséggel bíróvá válik44. Azonban ez az értelmezés a cseh-szlovák közigazgatási bíróság szerint ellentétben állana e törvény egyébb rendel­kezéseivel, nevezetesen a törvény 12., 13., 14. szakaszaival — A községi törvény utolsó helyen emlí­tett 14. szakaszának története világosan bi­zonyltja azt. hogy a közigazgatási bíróság jogi fejtegetései egészen téves nyomon ha­ladnak. A 14. szakasz első bekezdése ugyanis a képviselőház elé terjesztett eredeti szöve­gezésében a következőképpen hangzott: — „A községek a kötelékbe való felvé­telt mérsékelt díj fizetéséhez köthetik.44 (1884 —87. évi országgyűlési képviselőházi iro­mányok IX. kötet 212. lap.) — A képvise'lőház köz’gazgatási bizott­sága a következő kiegészítést javasolja, amelyet a képviselőház el is fogadott: . Ezen díj az esetben is követelhető, ba a fel­vétel a község kötelékébe a 10. szakaszban megállapított módon történt-44 (Az 1884—87. évi országgyűlési képviselőházi irományok X. kötet 351. lap.) — A ház elé terjesztett jelentésében a közigazgatási bizottság erre vonatkozóan a következőket mondja.’: „ A bizottság . . . megokolatlannak tartja, hogy ezen (felvételi) díj az esetben is követelhető, amidőn a fel­vétel a község kötelékébe a törvényjavaslat 10. szakaszában megállapított módon történt, vagyis midőn a községi kötél ók 4 éven át a községi teherviseléssel kapcsolatos folytonos lakás által ipso jure megszereztetek.44 (U. o. X. kötet 344. láp.) A félhivatalosnak ez a cikke fontos politikai célokat árul el. Elárulja elsősorban azt, hogy a kisantant ma a .középeurópai hegemónia pozitiv és presztízs céljait szolgálja s hogy a vezetősze­rep főn-tartása az, ami együtt tartja a három kong­ruens érdeket. De elárulja azt is, amit tegnapi cikkünkben kifejtettünk, hogy a kisantant külügy­miniszterei egyenként érzik súlytalanságukat s igy az összefogást és az államkapcsolatot hasz­nálják ki arra, hogy a realitáson túlmenő jelentő­séget biztosítsanak a maguk számára. 100 cseti-szl. koronáin fizettek ma, julius 15-én: Zürichben 16.075 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 210590.— osztrák koronát Berliülieü 12400 QQO 030 000.— német márkát JM ni. évfolyam 159. (607.) szám JW Prága, szerda, 1924 julius 16 gr ElfiHxctéal árak belföldön: Egész évié 500Ki., rjL .ji:jut jnui. g- mni,. f<3évre 150 KÍL* negyedévre 76 Ki., egy hónap­W ÜP j&X TsT, ra 26 K6. Egyes szám ára 1*20 K5. - Külföl­/wéT* ÉL3 M/IilJ ff ma süsi /ÉrT ÁSas? kés ztfiaég: Prága IL, Stépánaká tiltee 4Q/L ffl m .m m * v**,.. Ki«dáhiv.t.i: M 11% Vj? t>rAga L, LlHová uUce 18.szám. Telefon: 67P7. Sürgönyeim: Hírlap, Praho. Főszerkesztő: A Szlovenazkői és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő. PETROGALU OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents