Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-11 / 130. (578.) szám

Szerda, funius 11. 3 Magyarország is feszült figyelemmel köved az orosz probléma fejlődését, amely ba nem is közvetlenül, de közvetve, mint ahogy Európa többi államára, azon’ éppen Ma­gyarországra sem maradhat visszahatás nélkül. Az Aradi Közlöny hasábjain Barabás Béla ir „Románia és Magyarország14 címen vezér­cikket, amely kifejti, hogy a balsors az, amely ösztönszerüen nyitja meg azt a nagy törté­nelmi perspektívát, hogy Románia és Ma­gyarország egymásra vannak utalva, mert mind a kettőt közös veszedelem fenyegeti: az orosz rém. Megkondultak a rimaszombati uj harangok — A P. M. H. eredeti tudósítása — Rimaszombat, pünkösd hétfője. Ott, ahol most kéken díszíti a rirnapart- jáí a búzavirág, ahol lelohadnak a hegyek és az alföld belecsókol a lankásba, ünnepe volt egy árvaságra és tengődésre Ítélt magyar városnak. A pünkösd gyönyörű napsütéssel aján­dékozta meg az ünneplőket és a város élő magyar lelkiismereíe megdobbant és meg­mutatta magát. Rimaszombatban már sok magyar és lelketmozgató ünnepség volt s a mai úgy sorakozik azok sorába, mint az imádságos harangszó a nyári estébe, ami nem akar és nem tud sötétlő megvirradásnélküli magyar éjszaka lenni. A rimaszombati római katoli­kus hitközség ma szentelte fel rendkívüli fénnyel uj harangjait. A kassai Buchner test­vérek harangöntő cég öntötte remekbe a gyönyörű kiállítású és kitűnő hangú 533 ki- logram súlyú Mária Isten Anyja képével dí­szített nagy- és 375 kilogram súlyú Szent András nevére keresztelt kis harangot. A harangokért a templom előtti térről reggel nyolc órakor körmenet indult az egyházi férfiak vezetésével és az áhitatos hívők ezreivel a vasútállomásra, ahol Se- mann Endre pápai prelátus költői szépségek­ben gazdag beszédében üdvözölte a megér­kezett uj harangokat. — Abból a nagy világégésből, ahol mindnyájunknak úgyszólván mindenünk oda­égett, egyedül ti jöttetek hozzánk megujhod- va — mondotta. — Nagy szükségünk van reátok, hogy felzavarjátok már-már tespe- désíiek indult lelkünket, hogy felélesszétek bennünk az igazságos Istenbe vetett hitün­ket, hogy megerősítsétek csüggedő remé­nyünket, lángra szítsátok szeretetünk ham­vadé tüzét. Ezután impozáns és lelkeket megkapó menetben hozták be a vasútállomásról a ha­rangokat. A menet élén fehérruhás leányok soka­sága haladt, utánuk a magyarruhás Cselin- szky János, Viktor és Zsigmond susányi kis­gazdák hat felbokrétázott magyar ökre ál­tal vontatott szekéren hozták a szebbnél- szebb koszorúkkal valósággal betemetett ha­rangokat. A harangok mellett szárnyas angyalkák­nak öltözött kis leányok: Dabrovszky Babó, Gémes Ella, Grosz Babci, Hlozer Lenke, Im- reh Ilii, Miskolczy Cica, Sichert Midi és Za- kács Klári álltak, a szekér körül pedig re­mek magyar ruháikban haladtak a szépsé­gükről messze földön híres rimaszombati asszonyok és leányok. A férfiak és idegenek tömegei zárták be a hatalmas menetet. Ezután a város főutcáján keresztül- a templom előtti térre vonult a menet, ahol le­zajlott a tulajdonképepni harangszentelés. A szentelési szertartást Dittel István apátplé­bános fényes segédlettel végezte, mely után Traurn Péter losnoci esperesplébános tartott gyönyörű ünnepi beszédet. Utána Furmann István káplán ismertette a harangok törté­netét, különösen kiemelte a gyűjtök neveit, akik fáradságot nem ismerve, siettek egyhá­zuk támogatására. Kihirdette azt is, hogy a harangbeszerzés története nyomtatásban is meg fog jelenni s abban minden egyes ada­kozó neve benne lesz. Ezt követte az ünnepi szentmise, melyet Sémáim Endre pápai prelátus végzett nagy papi segédlettel. Az ünnepély végeztével felhúzták a ha­rangokat a toronyba s elhelyezésük után délután két órakor a litánia megkezdése előtt egy negyedóráig szóltak a plébánia el­esett hőseinek emlékére. A felejthetetlen napot este a Katolikus Olvasókör helyiségeiben többszáz terítékül vacsora fejezte be. Hazajöttek a föleki harangok is... Kiküldött tudósítónk jelentése Fülek, június 9. A napsugaras díszbe ötözött piros pün­kösd vasárnapja a füleki katolikusoknak is nagy ünnepe volt. Az ősrégi, szépséges füle­ld templom hadbavanult harangjai helyébe az uj harangok diadalmasan bevonultak. A feledhetedénül szép ünnepre messzi vidékek ünneplőbe öltözött magyarjai is el­zarándokoltak és a világháborúból vissza­jött harangok bevonul ásánál ezrek állottak ünnepi sorfalat. Már reggel hét óra előtt nagy tömegektől fekelélett a Cebrián-kas- íély előtti tér, ahol zászlók alatt gyű ekeztek az egyesületek, az iskolák és a községek. Hét óra után indult el az állomás felé a ha­rangokért a hatalmas menet. A pompás fel­vonulást Mocsáry Pál vezetése alatt lovas- bandérium nyitotta meg. Majd egy zenekar következett. Ezután jöttek az iskolák nö­vendékei utánuk a ftileki katolikus kör, az ipar testű el, a földművesek és szőlőmüvesek csoportjai zászlókkal, majd Fülek község elöljárósága és képviselőtestülete. Mögöttük „A koalíció nagy és szent dolog* Prága, junius 10. Valahányszor Cigányaira téved a koalí­ciós konyhán sült félangolos, nehezen emészt­hető falat s a koalíciót a megfulladás veszélye környékezi, a nemzet sorsát különösen szivü­kön viselő gondos öregek barátságos, vagy ha kell, barátságtalan hátbaütögetéssel igyek­szenek továbbjuttatni a fuldoklást előidéző darabot. Kramár dr. hangját ritkán halljuk; ha ő megszólal, úgy a hazának, illetőleg a koalí­ciónak igazán bajban kell lennie. Noha Kra- mártól, a nagykoncepcióju politikustól nagy és uj gondolatokat várunk — még ha azok nekünk nem is kellemesek —, ez alkalommal csalódtunk benne a Nár. Listyben a koalíció­ról írott eszmefuttatásának elolvasása után, mivel semmi újat sem mond abban, csak sze- lidebb és mérsékeltebb hangon ismétli azt, amit pártjának alelnökétöl, Sis úrtól hallot­tunk néhány nap előtt. A koalíciónak nem sza­bad buknia és ha megbukik, egy újabb, csakis cseh pártokból álló koalíciónak kell ismét ura­lomra kerülnie. Mit mondana az utókor, ha ezt az államot nem csupán a cseh nemzet emelné naggyá, hanem esetleg a kisebbségben lévő nemzetiségekkel együtt. A koalíció nagy és szent dolog; érdeké­ben kell, hogy háttérbe szoruljon minden pártszempont, mivel a koalíció nélkül nem áll­hat fönn a cseh-szlovák állam. Minthogy két­ségtelen, hogy a cseh-szlovák államnak élnie kell, tehát az államalkotó koalíciónak is élnie kell. Úgy van ... Éljen ... Hisz az egész do­log oly világos, mint a kétszer-kettő. Mer még ezután valaki abban kételkedni, hogy eb­ben az államban nekünk, kisebbségeknek is szavunk van? Nem, mert hiszen az államot Kramár, Svehla és néhány társuk alkotja. Kramár ur, önnek kedvenc eledele a ki­sebbségi jogok iölhabzsolása. Nem tart attól, hogy egyszer oly nagyot nyel, hogy az meg­árthat saját drága egészségének? ... Románia és Magyarország viszonya Prága, junius 10. Az utóbbi időben sűrűn hangzottak el olyan kombinációk, amelyek szerint Románia közelebbi kapcsolatot keres Magyarországgal a besszarábiai kérdés veszedelmével kapcso­latosan. A pünkösdi ünnepek alatt e kérdés tekintetében érdekes megnyilatkozások tör­téntek. A Brassói Lapok munkatársa beszélge­tést folytatott Zichy Rubidó báró bukaresti magyar követtel, aki kijelentette, hogy nincs tudomása arról, hogy a közeli jövőben na- gyobbszámu újabb tárgyalások lennének Ro­mánia és Magyarország között. Magyaror­szág és Románia viszonya a követ szerint egészen normális, sőt a múlttal szemben bi­zonyos javulás észlelhető. Az orosz kérdéssel kapcsolatosan a követ kijelentette, hogy — Kit híj jak?' Az asszony kicsit gondolkozott, aztán kivélekedte: — Tán jó volna Kőtörő Jánost? Kee is jó barátságba van vele, oszt tehetős ember is, meg oszt jó ember is. — Igazad van, — bólintott az ember — szólok neki. Még aznap előadta szándékát a komaság irányában. Kőtörő János igen megörült. Számított ö erre már régen, azért ólálkodott annyit Botosák körül, meg azért igyekezett az asz- szony kedvében járni. Azt ugyanis még azon az első vasárna­pon elhatározta, hogy a dohányzacskót meg­szerzi, de azt is tudta, hogy a megszerzése nem megy simán. Szép szóval hiába eről­ködne, nem jutna semmire. Úgy gondolta hát. lr-gy a komaság révén talán közelebb jutna hozzá. Nem is csalódott. Mikor a gólvamad'r megérkezett és csu­da nagy vörös gyereket tett Kati néni mellé, István bácsival még madarat is lehetett vol­na fogatni. Váltig azt halogatta, hogy ez a gyerek éppen olyan lesz, mint ő. Vörös, oszt nagy, szóval fáin ember lesz! A nagy Örömre még aznap áthívta Kö- törő Jánost, a leendő komát és a gye­rek megérkezésére olyant ittak, hogy éj­fél felé István bácsi már azt se tudta, ho­gyan van. Mindenáron a gyereket kívánta, hogy vigyék oda az asztalhoz, igyék velük, ott dalol;a el velük á nő'ájukat. Mivel pedig a huncut Kőtörő János a gyereket igen dicsérte, hogy ő olyan talpra­esett gyereket még sohase látott, pedig neki is van valami öt és ezenképpen ért a gye­rekhez, István bácsi olyan boldog volt, hogy maga se tudta, hogy a boldogságtól vagy a bortól-e, de kicsibe múlott, hogy az asztal alá nem szédült. János koma hunyorított egyet. Elérke­zettnek látta az időt, hogy rátérjen a szán­dékára. Előhozta, nogy ebben a házban min­den elsőrangú. A gyerek is, meg a dohány­zacskó is. Ezt nagy bőbeszédűséggel ráfor­dította, hogy neki meg semmije sincs s ha a koma megemberelné magát s a dohány­zacskót néki adná, hát mindaketten jól jár­nának. A komáé lenne a vörös gyerek, az övé meg a dohányzacskó. A zacskóról aztán mindig megemlegetnék egymást, merthogy István komának a vörös gyerekről mindig eszibe jutna a zacskó, ő neki meg a zacskó­ról a vörös gyerek. Botos Istvánnak kótyagos ésszel igen megtetszett a koma okossága: — Igazad van, komám — mondta szé- dölögve s a darulábas zacskót átadta a ko­májának. . Kőtörő János megköszönte s mert innen- onnan már a kakasok is kukorékolni kezd­tek, elkszönt a komájától és hazaballagott. Botos István meg odaszédelgett az ágy­hoz, beledőlt s akkorát aludt, hogy csak dél­felé keveredett ki az álomból. Egész éccaka a vörös gyerekkel bajmolódott. Azt álmodta róla, hogy földhő akarta teremteni, ólján erős volt. Jót mosolygott. Mikor aztán megnézte a gyereket, elővette a pipáját, hogy rágyújt. Nagyot nézett azonban, mikor a dohányzacs­kót nem találta a ködmenzsebben. Kereste itt, kereste ott, még a pincét is bejárta, de biz a híres zacskónak hire se volt. Mivel pe­dig a házban aludt már mindenki, mikor a zacskót odaajándékozta a komának s igy senki se tudott róla felvilágosítást adni, méregbe jött, elszaladt a csendőrökhöz, rettentő lár­mát csapott, hogy hát jöjjenek hamar, vala­mi gazember ellopta a dohányzacskóját. A lármára hamarosan összeverődlek az emberek s mikor megtudták, hogy miről van szó, István bácsival együtt szidták a gaz­ember tolvajt, aki mindig a máséra vágyik. Közben Kőtörő János is felérzett álmá­ból, igen kiváncsi volt, hogy István koma hogyan virradt meg, felcihelödött hát, pipára gyújtott, zsebébe tette a fáíntos dohány acs- kót s nagy hegyesen megindult a komáék felé. 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAA+ 3 -----^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ i \ t j . ~ r a \ Saját készítmény!) finom férfi £ 3 \ női fehérnemű, asztal- au » 5 \ ^ térítők és mindennemű lenáro £ 1 \ ^^**^*^ Árusítás nagyban és kicsinyben £ VvmmmTffrfmmwfffnimffmiummfiiummmmr au t következtek a fülekkovácsi, a füleki és a si- di leányok gyönyörű magyar csoportjai. Mindegyik csoport később egy-egy ha­rang bájos testörségét képezte. Két újabb zenekar után ismét magyarruhás ányok kö­vetkeztek, majd a fülekkovácsi és sidi egy­házközségek férfiküldöttségei jöttek, azután több község oltáregyesülete s végül &z ez­rekre menő közönség zárta be a kilométer hosszúságii felvonulást. A menet az állomásról a három harang­gal együtt indult vissza a templomtér fele. A díszkapunál a füleki egyházközség nevében Csaba József főgondnok és a községi elöljá­róság nevében Kovács József bíró szívhez szóló szavakká köszöntötték a harangokat. A menet ezután újból elindult s a templom­téren helyezkedett el, ahol a harangokat a nagyszámú papság élén Bálint Benedek plé­bános és ferencre.ndi házfőnök fogadta. Ez­után a hatámas harangokat elíhe’yezték az emelvényen, ahol következett a szentelés egyházi szertartása. Fehér Rózsika üdvözlő verse után megkoszorúzták a harangokat, majd a füleki magyar dalkör a Tedeumot énekelte. Áhitatos hangulatban megkezdődött a harangok felhúzása. Közben Lóska Béla hit- tanár föl éipett a szabadban fölállított szó­székre és szivbemarkolóan igaz szavakkal méltatta a nap jelentőségét és a harangok ál­tal hirdetett krisztusi béke örök értékeit. Szentbeszéd után Bálint Benedek plébá­nos felolvasta a haranga’apra adakozók név­sorát, majd fényes egyházi segédlettel meg­kezdte az ünnepi nagy,írásét. Mise után az összes harangok megszólaltak az elesett hő­sök emlékére. A Magyarok Nagyasszonyáról. Szent Lászlóról és a Szent Családról elnevezett uj harangok szavukkal könnyeket csa’tak ki a füleki magyaro szemeiből. Az öröm és a bá­nat könnyei voltak azok: az örömé azért, mert visszatért a békét jelentő harangsző, a bánaté azért, mert akik a régi harangokkal elmentek, sokan, nagyon sokan nem lőttek vissza az uj harangokkal . . . (fg.) — (A pozsonyi IV-ik nemzetközi duna- mintavásár kiállító!.) (23 VIII.—2. IX.) A Cseh-szlovák Köztársaság Ipartestülete kör­levélben hvta fel társulati tagjait, hogy mi­nél nagyobb számban vegyenek részt, mint kiállítók, a pozsony IV. nemzetközi Duna- mintayásár kááríitásán. Ami a -pozsonyi és a pozsonyi iparkamara kerületéhez tartozó kisiparosokat és ki sbi tokos okát illeti, ke. hét múlva a pozsonyi parkam,arában tanácsko­zás lesz azon lehetőségekről, hogy Pozsony város és a kereskedelmi- és iparkamara tá­mogatásával miyen eőnyök biztosittassannak a kiálláson résztvevő kisiparosok és kis­birtokosok kiállítói részére,. — Azok a kis­iparosok és kisbirtokosok, akik a IV-ik nem­zetközi Dunamintavásár kábításán részt venni óhajtanak, hald ék t alánul jelentkezze­nek saját ipart-estületeiikné!. JP$[imtSen/k<£t>F és natnAtcniátt liérd Mikor azonban a csendőrök elé ért és meglátta a sokadalmat, a sokadalom között meg a komáját, odament és megkérdezte: — Mi történt? István koma nagyot káromkodott, aztán elmondta, hogy valami gazember elcsente tőle a dohányacskót. A koma nagyot nézett. — A dohányzacskót? —kérdezte bam­bán. — Azt. Kőtörő János az első pillanatban nem tudta, hogy a komája tréfál-e, vagy igazán beszél, de mikor a hangulatból kivette, hogy a harag valóságos harag, nagyot pislantott, aztán odafordult a komához: — Hászen a zacskót nekem adtad! Most István bácsi nézett nagyot: — Neked? — Nekem hát! — Mikó? —- Az éjjee, a gyereked örömire. A zacskót elővette a zsebéből, aztán feltartotta. István bácsi felnézett a zacskóra, aztán megvakarta a kupáját: — A zanya keseriiségit! Eeerü nem is tudok! Az emberek nagyot nevettek. Mikor az­tán kitudódott, hogy a dohányzacskót ml módon ajándékozta gyérekmegemlegetési cél­ból a komájának, örökre rajtamaradt a do­hányzacskó és azóta csak úgy hívták, hogy zacskós Botos István. De azért az uj daru- lábas zacskót megcsináltatta Fitos József juhász urammal, amikor a következő hónap­ban megint „megkergiilt11 az uraság kosa.

Next

/
Thumbnails
Contents