Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-11 / 130. (578.) szám
Szerda, funius 11. 3 Magyarország is feszült figyelemmel köved az orosz probléma fejlődését, amely ba nem is közvetlenül, de közvetve, mint ahogy Európa többi államára, azon’ éppen Magyarországra sem maradhat visszahatás nélkül. Az Aradi Közlöny hasábjain Barabás Béla ir „Románia és Magyarország14 címen vezércikket, amely kifejti, hogy a balsors az, amely ösztönszerüen nyitja meg azt a nagy történelmi perspektívát, hogy Románia és Magyarország egymásra vannak utalva, mert mind a kettőt közös veszedelem fenyegeti: az orosz rém. Megkondultak a rimaszombati uj harangok — A P. M. H. eredeti tudósítása — Rimaszombat, pünkösd hétfője. Ott, ahol most kéken díszíti a rirnapart- jáí a búzavirág, ahol lelohadnak a hegyek és az alföld belecsókol a lankásba, ünnepe volt egy árvaságra és tengődésre Ítélt magyar városnak. A pünkösd gyönyörű napsütéssel ajándékozta meg az ünneplőket és a város élő magyar lelkiismereíe megdobbant és megmutatta magát. Rimaszombatban már sok magyar és lelketmozgató ünnepség volt s a mai úgy sorakozik azok sorába, mint az imádságos harangszó a nyári estébe, ami nem akar és nem tud sötétlő megvirradásnélküli magyar éjszaka lenni. A rimaszombati római katolikus hitközség ma szentelte fel rendkívüli fénnyel uj harangjait. A kassai Buchner testvérek harangöntő cég öntötte remekbe a gyönyörű kiállítású és kitűnő hangú 533 ki- logram súlyú Mária Isten Anyja képével díszített nagy- és 375 kilogram súlyú Szent András nevére keresztelt kis harangot. A harangokért a templom előtti térről reggel nyolc órakor körmenet indult az egyházi férfiak vezetésével és az áhitatos hívők ezreivel a vasútállomásra, ahol Se- mann Endre pápai prelátus költői szépségekben gazdag beszédében üdvözölte a megérkezett uj harangokat. — Abból a nagy világégésből, ahol mindnyájunknak úgyszólván mindenünk odaégett, egyedül ti jöttetek hozzánk megujhod- va — mondotta. — Nagy szükségünk van reátok, hogy felzavarjátok már-már tespe- désíiek indult lelkünket, hogy felélesszétek bennünk az igazságos Istenbe vetett hitünket, hogy megerősítsétek csüggedő reményünket, lángra szítsátok szeretetünk hamvadé tüzét. Ezután impozáns és lelkeket megkapó menetben hozták be a vasútállomásról a harangokat. A menet élén fehérruhás leányok sokasága haladt, utánuk a magyarruhás Cselin- szky János, Viktor és Zsigmond susányi kisgazdák hat felbokrétázott magyar ökre által vontatott szekéren hozták a szebbnél- szebb koszorúkkal valósággal betemetett harangokat. A harangok mellett szárnyas angyalkáknak öltözött kis leányok: Dabrovszky Babó, Gémes Ella, Grosz Babci, Hlozer Lenke, Im- reh Ilii, Miskolczy Cica, Sichert Midi és Za- kács Klári álltak, a szekér körül pedig remek magyar ruháikban haladtak a szépségükről messze földön híres rimaszombati asszonyok és leányok. A férfiak és idegenek tömegei zárták be a hatalmas menetet. Ezután a város főutcáján keresztül- a templom előtti térre vonult a menet, ahol lezajlott a tulajdonképepni harangszentelés. A szentelési szertartást Dittel István apátplébános fényes segédlettel végezte, mely után Traurn Péter losnoci esperesplébános tartott gyönyörű ünnepi beszédet. Utána Furmann István káplán ismertette a harangok történetét, különösen kiemelte a gyűjtök neveit, akik fáradságot nem ismerve, siettek egyházuk támogatására. Kihirdette azt is, hogy a harangbeszerzés története nyomtatásban is meg fog jelenni s abban minden egyes adakozó neve benne lesz. Ezt követte az ünnepi szentmise, melyet Sémáim Endre pápai prelátus végzett nagy papi segédlettel. Az ünnepély végeztével felhúzták a harangokat a toronyba s elhelyezésük után délután két órakor a litánia megkezdése előtt egy negyedóráig szóltak a plébánia elesett hőseinek emlékére. A felejthetetlen napot este a Katolikus Olvasókör helyiségeiben többszáz terítékül vacsora fejezte be. Hazajöttek a föleki harangok is... Kiküldött tudósítónk jelentése Fülek, június 9. A napsugaras díszbe ötözött piros pünkösd vasárnapja a füleki katolikusoknak is nagy ünnepe volt. Az ősrégi, szépséges füleld templom hadbavanult harangjai helyébe az uj harangok diadalmasan bevonultak. A feledhetedénül szép ünnepre messzi vidékek ünneplőbe öltözött magyarjai is elzarándokoltak és a világháborúból visszajött harangok bevonul ásánál ezrek állottak ünnepi sorfalat. Már reggel hét óra előtt nagy tömegektől fekelélett a Cebrián-kas- íély előtti tér, ahol zászlók alatt gyű ekeztek az egyesületek, az iskolák és a községek. Hét óra után indult el az állomás felé a harangokért a hatalmas menet. A pompás felvonulást Mocsáry Pál vezetése alatt lovas- bandérium nyitotta meg. Majd egy zenekar következett. Ezután jöttek az iskolák növendékei utánuk a ftileki katolikus kör, az ipar testű el, a földművesek és szőlőmüvesek csoportjai zászlókkal, majd Fülek község elöljárósága és képviselőtestülete. Mögöttük „A koalíció nagy és szent dolog* Prága, junius 10. Valahányszor Cigányaira téved a koalíciós konyhán sült félangolos, nehezen emészthető falat s a koalíciót a megfulladás veszélye környékezi, a nemzet sorsát különösen szivükön viselő gondos öregek barátságos, vagy ha kell, barátságtalan hátbaütögetéssel igyekszenek továbbjuttatni a fuldoklást előidéző darabot. Kramár dr. hangját ritkán halljuk; ha ő megszólal, úgy a hazának, illetőleg a koalíciónak igazán bajban kell lennie. Noha Kra- mártól, a nagykoncepcióju politikustól nagy és uj gondolatokat várunk — még ha azok nekünk nem is kellemesek —, ez alkalommal csalódtunk benne a Nár. Listyben a koalícióról írott eszmefuttatásának elolvasása után, mivel semmi újat sem mond abban, csak sze- lidebb és mérsékeltebb hangon ismétli azt, amit pártjának alelnökétöl, Sis úrtól hallottunk néhány nap előtt. A koalíciónak nem szabad buknia és ha megbukik, egy újabb, csakis cseh pártokból álló koalíciónak kell ismét uralomra kerülnie. Mit mondana az utókor, ha ezt az államot nem csupán a cseh nemzet emelné naggyá, hanem esetleg a kisebbségben lévő nemzetiségekkel együtt. A koalíció nagy és szent dolog; érdekében kell, hogy háttérbe szoruljon minden pártszempont, mivel a koalíció nélkül nem állhat fönn a cseh-szlovák állam. Minthogy kétségtelen, hogy a cseh-szlovák államnak élnie kell, tehát az államalkotó koalíciónak is élnie kell. Úgy van ... Éljen ... Hisz az egész dolog oly világos, mint a kétszer-kettő. Mer még ezután valaki abban kételkedni, hogy ebben az államban nekünk, kisebbségeknek is szavunk van? Nem, mert hiszen az államot Kramár, Svehla és néhány társuk alkotja. Kramár ur, önnek kedvenc eledele a kisebbségi jogok iölhabzsolása. Nem tart attól, hogy egyszer oly nagyot nyel, hogy az megárthat saját drága egészségének? ... Románia és Magyarország viszonya Prága, junius 10. Az utóbbi időben sűrűn hangzottak el olyan kombinációk, amelyek szerint Románia közelebbi kapcsolatot keres Magyarországgal a besszarábiai kérdés veszedelmével kapcsolatosan. A pünkösdi ünnepek alatt e kérdés tekintetében érdekes megnyilatkozások történtek. A Brassói Lapok munkatársa beszélgetést folytatott Zichy Rubidó báró bukaresti magyar követtel, aki kijelentette, hogy nincs tudomása arról, hogy a közeli jövőben na- gyobbszámu újabb tárgyalások lennének Románia és Magyarország között. Magyarország és Románia viszonya a követ szerint egészen normális, sőt a múlttal szemben bizonyos javulás észlelhető. Az orosz kérdéssel kapcsolatosan a követ kijelentette, hogy — Kit híj jak?' Az asszony kicsit gondolkozott, aztán kivélekedte: — Tán jó volna Kőtörő Jánost? Kee is jó barátságba van vele, oszt tehetős ember is, meg oszt jó ember is. — Igazad van, — bólintott az ember — szólok neki. Még aznap előadta szándékát a komaság irányában. Kőtörő János igen megörült. Számított ö erre már régen, azért ólálkodott annyit Botosák körül, meg azért igyekezett az asz- szony kedvében járni. Azt ugyanis még azon az első vasárnapon elhatározta, hogy a dohányzacskót megszerzi, de azt is tudta, hogy a megszerzése nem megy simán. Szép szóval hiába erőlködne, nem jutna semmire. Úgy gondolta hát. lr-gy a komaság révén talán közelebb jutna hozzá. Nem is csalódott. Mikor a gólvamad'r megérkezett és csuda nagy vörös gyereket tett Kati néni mellé, István bácsival még madarat is lehetett volna fogatni. Váltig azt halogatta, hogy ez a gyerek éppen olyan lesz, mint ő. Vörös, oszt nagy, szóval fáin ember lesz! A nagy Örömre még aznap áthívta Kö- törő Jánost, a leendő komát és a gyerek megérkezésére olyant ittak, hogy éjfél felé István bácsi már azt se tudta, hogyan van. Mindenáron a gyereket kívánta, hogy vigyék oda az asztalhoz, igyék velük, ott dalol;a el velük á nő'ájukat. Mivel pedig a huncut Kőtörő János a gyereket igen dicsérte, hogy ő olyan talpraesett gyereket még sohase látott, pedig neki is van valami öt és ezenképpen ért a gyerekhez, István bácsi olyan boldog volt, hogy maga se tudta, hogy a boldogságtól vagy a bortól-e, de kicsibe múlott, hogy az asztal alá nem szédült. János koma hunyorított egyet. Elérkezettnek látta az időt, hogy rátérjen a szándékára. Előhozta, nogy ebben a házban minden elsőrangú. A gyerek is, meg a dohányzacskó is. Ezt nagy bőbeszédűséggel ráfordította, hogy neki meg semmije sincs s ha a koma megemberelné magát s a dohányzacskót néki adná, hát mindaketten jól járnának. A komáé lenne a vörös gyerek, az övé meg a dohányzacskó. A zacskóról aztán mindig megemlegetnék egymást, merthogy István komának a vörös gyerekről mindig eszibe jutna a zacskó, ő neki meg a zacskóról a vörös gyerek. Botos Istvánnak kótyagos ésszel igen megtetszett a koma okossága: — Igazad van, komám — mondta szé- dölögve s a darulábas zacskót átadta a komájának. . Kőtörő János megköszönte s mert innen- onnan már a kakasok is kukorékolni kezdtek, elkszönt a komájától és hazaballagott. Botos István meg odaszédelgett az ágyhoz, beledőlt s akkorát aludt, hogy csak délfelé keveredett ki az álomból. Egész éccaka a vörös gyerekkel bajmolódott. Azt álmodta róla, hogy földhő akarta teremteni, ólján erős volt. Jót mosolygott. Mikor aztán megnézte a gyereket, elővette a pipáját, hogy rágyújt. Nagyot nézett azonban, mikor a dohányzacskót nem találta a ködmenzsebben. Kereste itt, kereste ott, még a pincét is bejárta, de biz a híres zacskónak hire se volt. Mivel pedig a házban aludt már mindenki, mikor a zacskót odaajándékozta a komának s igy senki se tudott róla felvilágosítást adni, méregbe jött, elszaladt a csendőrökhöz, rettentő lármát csapott, hogy hát jöjjenek hamar, valami gazember ellopta a dohányzacskóját. A lármára hamarosan összeverődlek az emberek s mikor megtudták, hogy miről van szó, István bácsival együtt szidták a gazember tolvajt, aki mindig a máséra vágyik. Közben Kőtörő János is felérzett álmából, igen kiváncsi volt, hogy István koma hogyan virradt meg, felcihelödött hát, pipára gyújtott, zsebébe tette a fáíntos dohány acs- kót s nagy hegyesen megindult a komáék felé. 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAA+ 3 -----^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ i \ t j . ~ r a \ Saját készítmény!) finom férfi £ 3 \ női fehérnemű, asztal- au » 5 \ ^ térítők és mindennemű lenáro £ 1 \ ^^**^*^ Árusítás nagyban és kicsinyben £ VvmmmTffrfmmwfffnimffmiummfiiummmmr au t következtek a fülekkovácsi, a füleki és a si- di leányok gyönyörű magyar csoportjai. Mindegyik csoport később egy-egy harang bájos testörségét képezte. Két újabb zenekar után ismét magyarruhás ányok következtek, majd a fülekkovácsi és sidi egyházközségek férfiküldöttségei jöttek, azután több község oltáregyesülete s végül &z ezrekre menő közönség zárta be a kilométer hosszúságii felvonulást. A menet az állomásról a három haranggal együtt indult vissza a templomtér fele. A díszkapunál a füleki egyházközség nevében Csaba József főgondnok és a községi elöljáróság nevében Kovács József bíró szívhez szóló szavakká köszöntötték a harangokat. A menet ezután újból elindult s a templomtéren helyezkedett el, ahol a harangokat a nagyszámú papság élén Bálint Benedek plébános és ferencre.ndi házfőnök fogadta. Ezután a hatámas harangokat elíhe’yezték az emelvényen, ahol következett a szentelés egyházi szertartása. Fehér Rózsika üdvözlő verse után megkoszorúzták a harangokat, majd a füleki magyar dalkör a Tedeumot énekelte. Áhitatos hangulatban megkezdődött a harangok felhúzása. Közben Lóska Béla hit- tanár föl éipett a szabadban fölállított szószékre és szivbemarkolóan igaz szavakkal méltatta a nap jelentőségét és a harangok által hirdetett krisztusi béke örök értékeit. Szentbeszéd után Bálint Benedek plébános felolvasta a haranga’apra adakozók névsorát, majd fényes egyházi segédlettel megkezdte az ünnepi nagy,írásét. Mise után az összes harangok megszólaltak az elesett hősök emlékére. A Magyarok Nagyasszonyáról. Szent Lászlóról és a Szent Családról elnevezett uj harangok szavukkal könnyeket csa’tak ki a füleki magyaro szemeiből. Az öröm és a bánat könnyei voltak azok: az örömé azért, mert visszatért a békét jelentő harangsző, a bánaté azért, mert akik a régi harangokkal elmentek, sokan, nagyon sokan nem lőttek vissza az uj harangokkal . . . (fg.) — (A pozsonyi IV-ik nemzetközi duna- mintavásár kiállító!.) (23 VIII.—2. IX.) A Cseh-szlovák Köztársaság Ipartestülete körlevélben hvta fel társulati tagjait, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt, mint kiállítók, a pozsony IV. nemzetközi Duna- mintayásár kááríitásán. Ami a -pozsonyi és a pozsonyi iparkamara kerületéhez tartozó kisiparosokat és ki sbi tokos okát illeti, ke. hét múlva a pozsonyi parkam,arában tanácskozás lesz azon lehetőségekről, hogy Pozsony város és a kereskedelmi- és iparkamara támogatásával miyen eőnyök biztosittassannak a kiálláson résztvevő kisiparosok és kisbirtokosok kiállítói részére,. — Azok a kisiparosok és kisbirtokosok, akik a IV-ik nemzetközi Dunamintavásár kábításán részt venni óhajtanak, hald ék t alánul jelentkezzenek saját ipart-estületeiikné!. JP$[imtSen/k<£t>F és natnAtcniátt liérd Mikor azonban a csendőrök elé ért és meglátta a sokadalmat, a sokadalom között meg a komáját, odament és megkérdezte: — Mi történt? István koma nagyot káromkodott, aztán elmondta, hogy valami gazember elcsente tőle a dohányacskót. A koma nagyot nézett. — A dohányzacskót? —kérdezte bambán. — Azt. Kőtörő János az első pillanatban nem tudta, hogy a komája tréfál-e, vagy igazán beszél, de mikor a hangulatból kivette, hogy a harag valóságos harag, nagyot pislantott, aztán odafordult a komához: — Hászen a zacskót nekem adtad! Most István bácsi nézett nagyot: — Neked? — Nekem hát! — Mikó? —- Az éjjee, a gyereked örömire. A zacskót elővette a zsebéből, aztán feltartotta. István bácsi felnézett a zacskóra, aztán megvakarta a kupáját: — A zanya keseriiségit! Eeerü nem is tudok! Az emberek nagyot nevettek. Mikor aztán kitudódott, hogy a dohányzacskót ml módon ajándékozta gyérekmegemlegetési célból a komájának, örökre rajtamaradt a dohányzacskó és azóta csak úgy hívták, hogy zacskós Botos István. De azért az uj daru- lábas zacskót megcsináltatta Fitos József juhász urammal, amikor a következő hónapban megint „megkergiilt11 az uraság kosa.
