Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-07 / 128. (576.) szám

Szombat, junius 7. dése kultúránknak, mert nem lehet közömbös reánk nézve, hogy a jövő nemzedéke milyen forrásból meríti tudását. A velünk szemben ellenséges felfogású és indulata iskolai köny­veket a magyar iskolákból a legrövidebb idő alatt ki kell küszöbölni, mert azok az elnem- zetietlenitést szolgálják. Az iskolából szám­űzni kell a nemzetiségi e'íogultságot, az iskola legyen az egyetemes tudásnak forrása és ne legyen semmi propagandának színhelye és eszköze. A magyar ifjú tanulja meg nemze­tének igazi történetét, ismerje meg irodalmát minden célzatosság nélkül. Ma nagy feladat hárul a családra, hogy kitöltse az iskolai ta­nítás hézagait egyes tárgyakból. Sajnálattal kell nélkülöznünk azt a kultu­rális szervet, mely az iskolai könyvek ügyét is eredményesen vehetné a kezébe és azok kiadását irányítaná. A magyar kuiturszövet- ségre gondolunk, mely öt év múltán sem ölt­hete tt testet, de nem az itt élő magyarság mulasztásából. A Pozsonyban alakult Ma­gyar Irodalmi Szövetség lenne hivatva arra, hogy az iskolai könyvek ügyében képvisel­hetné a magyar tudományos és nemzeti ér­dekeket, egyúttal őrködnék ezeknek a könyveknek a színvonala fellett, amelyek kö­zül nem egy mélyen a színvonal alatt buk­dácsol. De addig is, míg ennek a Szövetség­nek alapszabály szerű működése elkezdőd­nék, a magyar sajtóra hárul a feladat, hogy fénycsóvárva! belevilágítson egyes iskola­könyvek sötétcélu romboló munkájába. Miniszterek és magyar kép­viselők ügyei a mentelmi bizottság előtt Á német bizottsági tagok viharos tüntetése Prága, junius 6. W képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen az elnök min­denekelőtt visszavonta a német képviselők­nek kiadott referátumokat. Azzal okolta meg intézkedését, hogy a német képviselők a re­ferátumokat hosszú ideig maguknál tartották anélkül, hogy jelentést terjesztettek volna elő róluk. Á német képviselők óriási zajjal, viha­ros méltatlankodással tiltakoztak ez eljárás ellen, majd pedig testületileg kivonultak a teremből. így az éppen „szőnyegen lévő" magyar képviselők mentelmi ügyeinek tárgyalása az ő távollétükben történt meg. A magyar képviselőik ügyeinek letárgya- lása előtt a bizottság Svehlik és Taussik kom­munista képviselőket kiadta, mig Strlbrny és Franké dr. miniszterek ügyelt levették a napirendről, „hogy a bizottság határozathozatala előtt to­vábbi információkat szerezhessen be“. A mentelmi bizottság többségének ez az úgy­nevezett „egyenlő" elbírálási módszere, mely csődöt mond abban a pillanatban, amint ma- gasállásu közéleti tényezők, sőt miniszterek ügyéről van szó, rendkívül jellemző. Azután a mentelmi bizottság áttért Jabloniczky János dr. kétrendbeli mentelmi ügyére. Az egyik esetben a turócszentmártoni ügyvédi kamara fegyelmi eljárást indított meg és Jabloniczky dr. kiadatását kérte hatóság megsértése miatt. A bizottság ez ügyből kifolyóan javasolta Jabloniczky dr. kiadatását. Majd ugyané kép­viselő ellen ugyanennek az ügyvédi kamará­nak kiadatására irányuló kérvényét egy más ügyből kifolyóan, elvetették. A turócszent- mártoni ügyvédi kamara szőrszálhasogatá- sára élénken jellemző, hogy a második ügy­ből kifolyóan Jabloniczky dr.-t amiatt kérte ki, mert levelezésén a Bratislava név helyett mindig a „Pozsony" elnevezést használja. A másik magyar képviselő, akinek men­telmi ügye a bizottság elé került, Szent-Ivány Optikai intézet Mindennemű szemüvegek, csíptetek __[ ...Mindennemű '/ / szállítások, ja­J vitások bár­jai' / mely recept alapján azon­f&Ly ■ nal és p°nt°­JunMcmlÍ€&$&f’ san eszközö1­^ tetnek. Magyar kiszolgálás Magyar levelezés Beinhacker Samu Praha II., Pofic 29 József volt, aki állítólag azzal követett el szörnyű kihágást, hogy kilenc nappal tartóz­kodott tovább a külföldön, amint erre vonat­kozó engedélye szólott. A mentelmi bizottság nem javasolta Szent-Ivány képviselő kiada­tását. Calvin Coolidgenél, az Egyesült Államok elnökénél Dobay István dr., a Prágai Magyar Hírlap munkatársa az amerikai elnöknél Washington, május. Clevelandba kaptam Széchenyi László gróf, amerikai magyar követ hivatalos ér­tesítését: Calvin Coolidge, Amerika elnöke husvét hétfőjén, délelőtt tíz óra tizenöt perc­kor magánkihallgatáson fog fogadni a Fehér Házban. Nyolc hónap óta vagyok tanulmányúton Amerikában. Kelettől nyugatig végigjártam ezt a nagyszerű országot, beutaztam Kana­dát, Kaliforniát s immáron másodízben va­gyok Washingtonban, az Egyesült Államok gyönyörű fővárosában, hogy tanulságokkal gazdag körutam érdekes befejezéséül a világ leghatalmasabb országának fejénél tiszteleg­jek. A Feliér Ház klasszikusan szép egysze­rűsége az amerikai néplélek puritánságának kifejezője. Igaz, a Withe Housenál sok szebb palotát, kastélyt láttam Magyarországon s minden miniszterünknek — nem is beszélve nagybankjaink vezetőiről — pompásabban berendezett fogadótermeik vannak, mint az Egyesült Államok elnökének hivatalos dol­gozószobája. A fehéroszlopos épület földszinti jobb­szárnya az Executive House, itt folynak a kihallgatások, bejáratához a Fehér Ház park­jának gondosan ápolt pázsitja, nyíló orgona­bokrok, nehéz illatú magnólia fák virágpom­pája között vezet az ut. Mac Kenna, az elnök titkára fogad az előcsarnokban. Kilenc óra ötvenöt perc: húsz perccel előbb érkeztem. — Az elnök ur pont tiz tizenötkor fogja fogadni. Kérem foglaljon helyet a váróte­remben — szól a titkár s máris bevezet a feltűnő egyszerűséggel berendezett belső szobába, melynek tapétázott ajtaja egyene­sen az elnök dolgozótermébe nyílik. Negyedórái idő van mégegyszer átgon­dolni, mit fogok mondani az elnöknek. Rö­viden és tömören kell beszélnem; Ameriká­ban mindenütt, azonban legkivált e fontos helyen aranydollárral mérik a perceket. Kí­vülem még két ember tartózkodik a szobá­ban. Pápaszemes, őszhaju öreg ur az egyik, magas, sovány, angolos kinézésű a másik. Az öreg ur fekete kabátot, a fiatal szürke utcai ruhát visel. Magam sötétkék zakkóban je­lentem meg. Az elnöki audienciáknak nincs meghatározott formaruhája. A demokrácia országában mindenki úgy jelenik meg az el­nök előtt, amint jól esik neki. Eszembe jut néhai Ferenc József. Másképp, mint frakk­ban, vagy d is zm agyar bán senkisem állhatott meg előtte. Mi a helyesebb, melyik a szebb szokás — ha nem is fontos a kérdés — ér­demes fölötte egy percig gondolkozni. Lesem az óramutatót, néhány másod­perc hiányzik az egynegyed tizenegyhez — nyílik az ajtó, a titkár jelenti: — Az elnök ur kéreti. — Sápadt arcú, rendkívül okos nézésű, sovány alak áll fel Íróasztala mellől. Kezet nyújt s az Íróasztal melletti karosszékre mu­tat: — Szívesen üdvözlöm — mondja az elnök. — Értesültem, hogy hosszabb tanul­mányúton van Amerikában, kérem, mondja el tapasztalatait, benyomásait. — Különös megtiszteltetésnek keli te­kintenem, elnök ur, hogy nagymérvű el­foglaltsága melleit kegyes a mai audienciá­nak időt szakítani, — kezdem beszédemet. — Az Egyesült Államokban szerzett tapasz- pasztaíataim életem legértékesebb kincsét fogják képezni. Benyomásaimról a legna­gyobb elismerés hangián emlékezhetem csak meg. Amerikát többnyire félreismer­ték az átutazó idegenek, mert ritkán vesz­nek annyi fáradságot, hogy azt igaz való­jában megismerjék. Nyolc teljes hónapja tanulmányozom Amerikát s hiszem, hogy most már annak teljes nagyszerűségét, a civilizált világ szemében való jelentőségét is megismerhettem. Legfontosabb egyete­meik s egyéb intézményeik vezetőivel való közvetlen tárgyalásaim folyamán sok újat hallottam és tanultam. Megismer­tem Amerika lelkét s annak fontosságát, micsoda nagy befolyást kell az egész mü­veit világ fejlődésére ennek az erős, mun- káshatalmas országnak a jövőben gyako­rolnia. Mert immáron kétségtelen, hogy a legközelebbi száz évben a világ vezető­szerepe Amerikának jut. — Nem vagyok politikus, nem politikai propaganda üzése végett jöttem Ameriká­ba. Az egyetemek vezetőivel, elsősorban a diákcsere akció jelentőségéről tárgyaltunk. Hosszas volna a kivitel eshetőségeit El­nök ur előtt részleteznem, örömmel jelent­hetem azonban, hogy ama gondolat, hogy magyar és amerikai diákok kölcsönösen .látogassák egymás egyetemeit, Ameriká­ban kivétel nélkül mindenütt nagy tetszés­re talált. Az egyetemek látogatói nemcsak tudásuk anyagát fogják szaporítani, hanem egymást s egymás nemzeteit megismerve, szokásait, történelmüket, tradícióikat, kul­túrájukat tanulmányozva, szorosabb össze­köttetésbe kerülnek nemcsak Magyaror­szággal, hanem általunk az egész müveit Európával is. — Úgy erről, mint egyéb, mind a két országot kölcsönösen érdeklő ügyekről hosszasan tárgyaltam a többek között Professor Douggan, a Carneggie intézet igazgatójával, Sellgman, Lindsay, Adams, Luíz, Martin egyetemi tanárokkal, Wilbur, a stanfordl egyetem, Mac Lean, a winni- pegi egyetem, Widmeyer, a pasadenai egyetem, Hardy a san diegoi egyetem, Campbell, a berkeleyi egyetem, Klinck, a British Columbia egyetem elnökeivel, Wil- son admirálissal, Henry Forddal és Edsel Forddal, Davis kormányzóval, Dunning mi­niszterelnökkel s számos másokkal. Kivé­tel nélkül ígéretet kaptam, hogy tervünk megvalósulása esetén erkölcsi tekintélyük teljes erejével támogatni fognak bennün­ket. Tisztelettel kérem elnök .urat, kegyes­kedjék tervünkre vonatkozó magas véle­ményét nyilvánítani. Néhány másodpercnyi hallgatás után lassú, nyugodt hangon válaszolt az elnök: — Kétségtelenül fontos, hogy kölcsö­nösen ismerjék egymást a nemzetek. A tervezett diákcsere-akció mindenesetre a jövőbeli megismerés egyik leghathaíósabb útja Nemzeteink jövő generációinak legja­vát, a vezetésre szántakat fogja egymás­hoz köze! hozni. Örömmel üdvözlöm ter­vüket s kívánom, hogy siker koronázza fá­radozásaikat. Magyarország iránt műidig érdeklődéssel viseltettem, járuljon ez a terv is súlyos megpróbáltatásokon keresz­tülment országuk újjáépítéséhez. Tudtom­mal a magyar-amerikai érdekek ápolására néhány intézmény áll már fenn, helyesnek tartanám, ha a diákcsere-akció tervével ezek valamelyikébe belekapcsolódnának. Mindenesetre érdeklődéssel fogom figyelni tervük keresztülvitelét. Még néhány általános udvarias szó s az audiencia véget ér. Az elnök kézszorítással vesz búcsút vendégétől. Az egyszerűen, de otthonias kényelem­mel berendezett földszinti szoba földig érő magas ablakai egyenesen a Fehér Ház kert­jére nyílnak. Százával játszanak a gyerme­kek a parkban. Tiszta ruhácskáikban mint fehér pillangók ugrálnak az angol simaságu pázsit bársonya felett. A parkot nem zárják el, gyermekeknek minden szabad a Fehér Ház kertjében. Azt mondják, az elnök sze­reti, ha munkája közben gyönyörködhetik a kicsik mulatozásában. Erősen igénybe vett idegzetére nyugtatólag hat a látvány. Huszonöt percig tartott az audiencia. Bucsuzás előtt autograf-könyvembe Írja be nevét az elnök- Mint jellemzően érdekes ap­róságot említem: autograf-könyvem azon oldalát ajánlottam fel az elnöknek, melynek másik felén Boris bolgár cár aláírása diszlik. Egy pillanatig tétováz, majd tovább fordít a könyvben s az utolsóelőtti oldalra írja be finom, vékony belükkel: Calvin Coolidge. Néhány óra Ruszinszkó „tetejében” — A P. M. H- eredeti riportja. — Ungvár, junius 6. Ruszinszkó teteje: Uzsok. Ezer év óta híres hely ez. Tele történelemmel, egészen visszamenőleg a történelmi hitelességet meg nem állapitó hagyományokig. Ilyenkor, a má­jusi ragyogás fényésségéen, amikor a felkelő naptól zöldben ég az erdlő, a rét is. kékbe játszik a ,,Polonina Rúna" a kirándulók ezrei lepik el Ruszinszkónak ezt a részét. Uzsok ... ez a történelmi név ma min­denkiben a legborzalmasabb embermészárlás képét eleveníti fél. Az uzsoki hágó kelet és nyugat emlbervérének összefogó csatornája volt. A tavaszi élet mindenünnen mohó éffod- vágyással tolakszik elő és derékig ér a fü, melynek tövén ma már jeltelen hantok takar­ják a magyar és orosz hősök csontijait. In­nen az a bő táplálék, amely égnek hajtja a sudár fenyőket és a kéjesen pusztító halál írniuk áj úból igy válik diadalmasan zöldelő természeti élet . . . Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztunk, mikor a délelőtti naphőségben, az uzsoki há­góra vezető szerpentin utat átszelőn, madá­riránynak vettük az utat, hogy minél hama­rabb rá lehessük lábunkat Ruszinszkó hatá­raira, ahonnan túl, az eltakarított „fedett állások" helyein lengyel katona lépked és egykedvűen nézi a határt átölelő hősök te­metőiéit, ahol a kötél ességtel jesités mártírjai nyugszanak. Az uzsoki hágónál, az 1028 méter ma­gasságban a világ kerülete kiszélesül és az elhagyott havasok belekönyököllhek a sze­münkbe, mig a lengyel területen Siiamki állo­másának hosszú épülete szegélyezi azt a szolid lejtőt, ami az uzsoki hágóról a galíciai dombosvidék alá fut. A vonat itt szuszogva, kínlódva emelke­dik fel a mesterien megépített és. egész sor alagútba futó vaspályán. Ahogy fekete füstje leszáll, szétszórt sírokat takar be gyászfá­tyolként . . • Izzadunk és pihenünk- Nem tehetünk róla, de egy gondozottalbb sir a támaszté­kunk. Uzsok a világ egyik legnagyobb teme­tőjévé lett . . . Egy veit?1 \ fáradó Puszin ember odabök a botiávai. a hantra — Ez nem volt hős . . . —■ Hát mi? — Közönséges gyilkos . . . kozák volt ... Itt érte el az Isten büntetésié . . , — Hát ez az? — ötlött agyamba egy emlék és hirtelen lenéztem a hites uzsoki völgybe, ahol uj tetővel állott egy kincstári épület, az uzsoki erdiöőr háza. — Persze, ami egy Pólyák nevű kincs­tári erdőörrel történt! A ruszin bólintott: — Igen! Fog vacogva beszélte el egyszer nekem ez a Pólyák nevű erdőőr azt a történetet. — . . Akkor történt, amikor az uzsoki hágón beözönlött az orosz hadsereg. Az első ház az erdőőré volt. Egy kozák tiszt beron­tott hozzá és röviden mondta: — Na. gyere . . ­És elvitték. Hosszú volt az útja, keresz­tül az uzsoki hágón, valahol Galícia belse­jében pihent meg egy pajta szalmáján. Este még százan feküdtek ott, reggelre kelve csak maga maradt. Csak nagysokára fedezett fel a pajta tövében egy csendesen imádkozó szakálas zsidót. Mikor történetének ehhez a részéhez ért a kezében lévő vadászfegyver reszketett. ... Az udvaron egy őr sétált, — mon­dotta szakgatottan, — unottan cipelte puská­ját, olykor-olykor nagyokat ásított. Percek múltak, amikor az udvaron lévő házból egy kozák katona lépett ki. Fegyverét a hóna alatt szorongatta és hosszas keresés után ráült a pajta előtt heverő tölgyfatönkre. Ásitozott. Benézett a pajtába. Vizenyős zöld szeme fennakadt a zsidón. Elröhögte magát: — Zséd . . . Aztán csak úgy, mintha tréfálna, ráfogta a fegyvert. — Na most meglőlek . . . Kényelmesen, fütyürészve nyitotta ki a tölténytáskát és golyókat sülyesztett a fegyverbe. — Ügyi félsz? És megint nevetett. A zsidó összekulcsolt kezekkel könyörgött neki és héber szavak­a „ _ JL rn - A A Mm. óm. htthil. félpohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándi keserüvíz, melegítve ■ o la í mí f$ÉI <jjA @4 Ír 1^ Üli ííllliiS enKen L éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered­r \ ~r | f 7 f V® T H fóíS IS 1 ára wfl H jl & ja Ájga wjfj ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. in. étvágy- és gj mM ^ emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, má! és lépdaganat, aranyér, elkövércdés. j8 acvvértódulás, vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. — Kapható minden gyógyszertárban és iobb faszerüzletben I gflsr w,w^111,?!!3íiiinj!rnu0'i iii11mfmiaui■ ij^iii IIwffinmíiiriiwrn |,f,*, ,„í' .............................................. Jj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents