Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-29 / 145. (593.) szám

Vasárnap, jmu'tts 29. A ssloveuszké} és nisziaszkói irodalmi termékek összegyűjtése KÉRELEM Szíovenszkó és Podkarpatská Rirsz Kiadó- vállalataihoz, NyomílíitiííaitíoüoSaihoz és íróihoz. A Szövetkezett Ellenzéki Pártok Knltur- referátusa több oldalról jövő komoly érdek­lődésre elhatározta, hogy összegyűjti az államjogi változás, („Prevrat") óta Szloven- szkó és Ruszinszkó területén megjelent vagy Szlorveuszkó és Ruszínszikő térni létén élő íróktól és költőktől külföldön megjelent ma­gyar könyveiket íA mozgalomnak rendkívül nagy biblio­gráfiái értéke van de a teljes gyűjtemény értéket fog képviselni a magyar irodalom szempontjából is, inért a decentralizációra törekvő, önállóvá induló szlovenszkói és ruszin szik ói irodalom első lépéseit fogja do­kumentálni. Kérem azért az összes könyv kiad áváll a,- latokat, nyoimdatulajdonosokat és írókat, hogy a kiadásúikban megjelent, vagy nyosn- dájnkbarj készült önálló köteteket .szépiro­dalmi, tudományos vagy szakkiadványokat, valamint az ezután megjelenendő mindetn- netoiü munkákat is, lehetőleg 3—3 példányban a dmemre (Kosi-oe, Éder u. 9.) -tekintve, hogy kulturális közcélról van szó ingyen- meg­küldeni szíveskedjenek. Amennyiben egyes könyvek teljesen elfogytak volna, azoknak legalább bibliográfiái adatait bocsássák ren­delkezésemre. (A könyv szerzője, címe, tar­talma^ a kMIEíó nyomda v. kiadó címe, a kiadás helye, évszáma, a könyv alakja, lap­száma.) A könyvtár bibliográfiái feldolgozását a kulturreferátus fogja elvégezni s azt publi­kálni fogja a bel és külföldi lapokban és szakfolyóiratokban s gondoskodni fog arról ■is, hogy a müvek alapján az önállónak induló szlovenszkói és ruszinszkói irodalom pártat­lan esztétikai megítélése is szakemberek ál­tal összeáílittassék. Csak a megjelent müvek teljes és egész megismerése alapján lehet megállapítani a bennük foglalt értéket, csak ezen megisme­rés alapján fejlődhetik ki egységes irodalmi szellem idebent. És csak úgy állhatunk önér­zettel a külföld elé is, ha tökéletes sereg­szemlét tartunk Íróink és müveik fölött s an­nak eredményeit együttesen állítjuk kira­katba. — Kérésemet az érdekeltek legmele­gebb figyelmébe ajánlva maradtaim teljes tisztelettel. Kassa, 1924. június hó. Dr. Sziklay Ferenc, íkulturreferens. A bolsevik! fővárosban Az utca népe — Az asszonyok — Mit táncol­nak Moszkvában? Moszkva, junius 28. Az oroszok fővárosa ma a tiz év előtti Moszkva. A város külső képén alig van vál­tozás. A régi szobrokat leszerelték, uj szob­rokat állítottak, a Kreml elé felépítették Le­nin mauzóleumát, — ez minden újítás. Meg a város tultömöttsége. Mióta újra főváros lett Moszkva, mióta a hivatalokat centralizálták, valóságos népvándorlás indult meg Moszk­vába s ma kétszer annyi a lakosa, mint a forradalom előtt. Ennek természetes követ­kezménye az óriási lakásínség. Nincs Európá­nak olyan városa, melyben a lakáshiány ily nagy lenne. Drákói rendelettel szabták meg mindenkinek férőhelyét. Egy személynek ki­lenc négyzetméternél nagyobb lakásterület nem juthat. Nincs az egész városiban szoba ágy nélkül s nincs lakás, melyben egyetlen lakó lakna. A legtöbb család egyetlen lakrész­ben húzódik meg. Ez alól a szabály aló is van azonban kivéte. A népbiztosok bizony ké­nyelmes, főúri házakban élnek. Mióta a szovjet merev kommunista el­veiből engedett s a magántulajdont nem mi­nősíti lopásnak, a moszkvai utcák képe is megváltozott. Az üzletekben rengeteg árut halmoztak fel, a kirakatok tele vannak íny­csiklandó csemegékkel és finom divatcikkek­éi. A bevonult német tőke és német kereske­dők teljesen restaurálták a fővárosnak már teljesen elhalt kereskedelmét. A luxuscikkek rengetegétől tultömött boltok nem sejtetnék az idegennel, hogy a kommunisták fővárosá­ban van. Az uj társadalom kivételes osztálya bizony nagyszerűen él s a borzalmas vér- tenger árán győzelemre jutott egyenlőség elvét a gyakorlatban Diogenes lámpájával kell keresni. A moszkvai utca élénk, mozgalmas, em­berek, kocsik ezrei hemzsegnek. Csak túlsá­gosan „egyszerű." Elegáns hölgyet, jól öltö­zött férfit alig láthatunk az utcán. A női divat jó néhány évvel elmaradt. Az asszonyok legnagyobb része egyszerű blúzban és bőr­kabátban jár. A régi dámák nyomtalanul el­tűntek. Elnyelte őket a hazai börtön, vagy a világ fővárosainak padlás- és pinceszobái. A moszkvai nők proletár és polgári körök leányai, kik nem igen hoztak hazulról Ízlést. A nőknek csak egy fajtája maradt a régi, — a kokottok. Ezek még most is jól öltözköd­nek, festik az ajkukat s finom cigarettát füs­tölnek. A proletártársadalomban különösen nagy a keletjük. Az esti korzón, mely néhány hónap óta rendesen világított, csapatosan vonulnak fel s nem hasztalan horgásszák a cservoneceket a kopottnihás „urak" zsebé­ből. Az uj társadalmi életnek egyetlen konzer­vatív osztálya a kereskedőké. A kereskedők azonban elzárkóznak, nyilvánosan nem sze­repelnek s asszonyaikat is csak a zártkörű otthon számára öltöztetik, nehogy fölkeltsék az uralkodó profefárkörök irigységét. A jobb éttermekbe is csak külföldiek járnak. A A tőzsdeügynökség Budapesten, ugyanis már meglehetősen gyilkos, hogy ne mond­jam öngyilkos üzletnek bizonyul, amennyi­ben, nemcsak hogy nincs hét, de nincsen nap sem, amikor legalább egynéhány tőzsdeügy­nök ne menekülne Tönk határállomáson ke­resztül, vagy külföldre, vagy a másvilágra, Munkatársunk — aki különben a delphii orá- klumirnal vetekedve minden hónapban, bizo­nyos (anyagi) körülményekből, hajszálnyi pontossággal meg tudja mondani, mikor van a hónapnak vége — a napokban látomása volt a túlvilágról, amelyről a következők­ben számol be: Amint a kapun benyitottam, a portás azonnal észrevette, hogy riporter vagyok és minthogyha leolvasta volna arcomról, hogy mit akarok, udvariasan egy táblára mutatott: Tőzsdeosztály: Vezérigazgató: MERCUR Aha, gondoltam magamban, hát itt is, itt is? miközben elindultam a nyíl után, persze, “hiszen az öreg Mercur a direktor, hisz isme­rem még a görögpótlóból. Nem kellett so­káig keresgélnem, biztos léptekkel arrafelé tartottam, ahol a legnagyobb a lárma. Be akartam észrevétlenül surrani, de a „terem­őr" (akár a tőzsdén) megszólított; Ő: A Margiihidról tetszett? Én: Nem értem kérem. Ö: Hogy a Margiihidról teszett-e e be­ugrani? Én: Hová kérem? Ö (türelmetlenül): Hová? . . , hová? hát a Dunába. Én: Ne haragudjék, kedves szellem ur, de egyáltalán nem értem. Ö (észbekap): JaH*most látom, hisz ma­ga él. Hogy került ide? (Nyájasan.) Ez itten tudniillik i» tulvilági tőzsdeosztály öngyilkos- csoportja. Hogy áll kérem 'b szokol odalenn? Én: 2560—2615. ő (feljegyzi noteszébe): Nagyon köszö­nöm. (Magyarázóan.) Erre jobbra-balra van­nak ,az egyes öngyilkossági módok fülkéi, úgymint, víz, kötél, gáz, revolver, stricim in, veronál, beretva, arzén, gyorsvonat, subli- mát, morfium, I., II., III.. IV. stb. emelet, stb. öngyilkossági mód fülkék. Megköszöntem és elindultam. Előttem éppen ketten veszekedtek: — Ugyan! Nekem mondja, a legbizto­sabb .a veronál! — No, azt pedig kétlem, mert a kötél sokkal biztosabb. — Dehogy is biztos és ha elvágják? — Nagyszerű! És ha magánál a mentők gyomormosást csinálnak? ■ — Attól schse féljen, mert amíg -a köz­moszkvajaiknak vagy nincs pénzük, vagy ha van, tanácsosnak tartják, azt el nem árulni. A művészetek dekadenciája a legszomo- rubb. Az igazi művészi értéknek itt semmi ér­téke sincs. A bretfli tud csak közönséget von­zani, de a kabarék is tiz évvel visszamarad­tak. A „Bananes", mag a „Josef1 helyett még a békebeli kupiék járják. A világhíres orosz táncosok is kipusztultak. Valamennyien a kül­föld városait és falva rt mulattatják művésze­tükkel. Moszkvában táncművészeket ma hiá­ba keresünk. A lokálokban a legmodernebb tánc a foxfrott. A javát, simmyt s egyéb uj táncokat itt még híréből sem ismerik. Koldus ugyan nem látható Moszkva ut­cáin, de lerongyolódott, éhes, beteg emberek, ványadt, rosszul táplált gyermekek csak úgy hemzsegnek itt is, mint a kapitalisták főváro­saiban. Ez a mai Moszkva külső képe. Milyen lesz a holnapé? — ki tudná azt megmondani? pont jön és kapcsol és a mentők jelentkez­nek, no meg megérkeznek, addig nekem már rég végem volt. Tovább mentem a folyosón és egy ki­csit odébb . . . I. No és hogy történt? II. Hát úgy, hogy hosszra spekuláltam és iá Grün megkontremiinált, • aztán belerán­tottam az összes ügyfeleim pénzét és meg­szöktem Paris felé, már majdnem eljutottam Szobig, akkor veszem észre, hogy egy de­tektív külsejű válláraira teszi a kezét ... er­re előrántottam revolveremet . . ? aztán fel­jöttem ide . . . I. Tudtam én az Weisz, hogy 'mi itt talál­kozunk, emlékszik, mondtam én magának a Marikó-utcában, amikor együtt voltunk . . . Hát, egyik előbb, másik később. Egyszerre nagy zsivaj támad a kapu környékén: valaki uj megjött, mindnyájan körülveszik: Szervusz Blau, szervusz Blau... te csirkefogó, mi lett az én 25 szalámimmal... hát te is vén tőzsderóka . . . hogy áll a dollár . . . legalább valamennyit hoztál ma­gaddal ... és hasonló kiáltások. Azt hittem, szavamra, a pesti tőzsdén vagyok. Hát itt is? hát itt is? gondoltam ma­gamban. Ez borzasztó. Az egyik ajtón kiirva: MERCUR Vezérigazgató Na ettől interjút kérek, bekopogok: az előszobában a titkárja fogad, mikor meg­tudja szándékomat kijelenti, hogy Mercur ur épp most veszi rádión a Zürióhet, sajnálja, de nincs ideje. Kitámolyogok. Nem hiszek érzékeimnek. Akárcsak a Földön! — Jó napot kedves szerkesztő ur, szólít meg valaki. Odanézek, hát ia Krairsz. az ifjabb Krausz, a Krausz cég főnöke, a tőzsdebizományosom. — Hát már Ön sem él, Krausz ur? ki­áltom. — Amint látja, hajol meg mosolyogva. — Hiszen odalenn az előbb még élt, hát mióta halt meg? — Vagy egy negyedórája kérem, még ott fekszik a hullám az irodáimban, menjen és nézze meg. — Te jó ég, akkor mi van a papírjaim­mal? ifjabb Krausz ur legyint: — Eljátszottam. . . kisded játékaimat, mondja szellemesen az ifjabb Krausz ur szel­leme. Lerohanok a Földre és tényleg, ott fek­szik-.ifjabb Krausz ur, a mentők ellenben még most sincsenek ott. sőt a telefon-központ sem jelentkezett még. Buda Lász!ó. 1 Kalhsteln lörincz | 2 férfifehérnemű- és divat-szalon t UtlESl VaiaSZÍeK | x _f3r« -yg.. S a legizlésesebb divatcikkekben, legfinomabb r9j Y t női- és férfiharisnyákban, nyakkendőkben, £ £ Rfaaa&uKfcStíM-sajíicffiO <S>. szzróusa | zsebkendőkben stb. x | (Az udvarban.) | §zo]j({ Előzékeny kiszolgálás! aseg-cgogo-c^Q. txjooöQOőcoaboocöööööácásxJöööcxsö^ öröaaöoöa Í Igazgatók! Gyárosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! g JÍ tegjsoASb <nn*&rí6kaii 9xénnnM»SÁ&é& a ö nmmmmm 5 Sürgönyeim: Telefon szám: •mttvnO*** rMiww, i®*«® 8 wmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmaananmmmamtmi/mm'imnmMamammaam r7} » <asss.1l Q Í íi«E#B><iáir*a04»5E 5 1 X vmmmti nmmtumímvxrmmv&jvwnxir W ck véteniSk&mvgis&er wnéfi’fxiM. vraegfiriarösra 0ctoimíűb#J«i A CIBE, M., 5, | iQCXXXXTOOOCXXXXXXXXSOOOOOaCOOOOOOC-OOOOOCXSCOOaOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^ Tőzsdeügynökök a túlvilágon MAPaBHREK —»!Mj Junius | Elsejéig az előfizetést :: meg kell wjüanom:: Glin képeskönyvéből A huszonnégy éves [Iflflí'IflI'lllijim^F’éríL Szomorú korban nőtt bele SV01’éhségből az emberségbe, körülötte történt aikkor, mikor 1 viaszpulha volt a lelke és minden | ifj |f||sim-o'gatás nyomot hagyott rajta, az hirtelen keményítette meg a Ihlekburkot és egyszerre tálalta a szem elé az életnek egészét. Vi- barbára nőtt és viharhoz szokott -a lelke. Már-már úgy volt, hogy az ő fehér bőrére és gyenge, illatos életére is ráéhezik a halállal cimboráié háború s ez korán érlelte ki benne az élet kötelességtudatát és korán sodorta eléje a „ki tudja meddig tart az élet“-problémáját. Sóikat megélt és sokszor érezte, hogy az életének jelentősége van a világban. Ennélfogva kidoizzadt az öntudata, megerősödött az önérzete s ma készen van az életre, sőt sokszor az élet­tel is. A szive nem hangolódott föl ábrándos, gye­rekes szerelmek melódiáin, de egyszerre szakadt reá a bomlott hangú szerelem nagy szimfóniája s a gondolkodásában a nagy változások, a világ- .fordulásoik és az emberi törekvés hatalmás élőre- szökkenése úgy hatott, hogy lépcsők uélküí tö­rekszik az emeletre és kielégíthetetlenül szomjaz az uj életnek minden parányi oseppjére. Nagyot akar és nagyot vár. Nem csalódik önmagában és a gondolkodásában, mert hite szerint ő alakítja a világot és ment a világ sokszor úgy alakul, ahogy ő akarja. A fájdalmas érzések, a nemzett érzés, az otthoni szeretet, az emlékek zajongása vagy tökéletesen letörték és elfásitották a szív hangjait vagy vaduló idegességbe sodorták. Vagy flegmatikus örökvén vágj'" szangvinikus lázbeteg. A szerelmet, az asszonyt, a lányt, a csókot és a házasságot ugyanazon a szarukeretes oku­lárén nézi, mint a börzejelentést, a politikai híre­ket és a sporteredményeket. A szerelem nem több neki, mint a pénz, a politikai frázis és a1 futball apda. Nem lírikus szel adón, nem gavallér­ja az asszonynak és bolondja a szerelem apró szépségeinek, de éli a szerelmet, amit úgy sodor eléje az élet szele, mint a szalma-szálat, amibe kapaszkodva legyőződnek hiszi az élettenger hullámait és viharait... Velem nem barátkozik, én avult és szenti­mentális vagyok neki, én a régi életnek lejáró órája vagyok, ő az örökké járó művön töri a fejét... glin. — (Érettségi vizsgák Komáromban.) Koma­romi tudósitónk jeleníti: Igen szép eredménnyel végződtek a komáromi bencésrendi főgimnázium! érettségi vizsgálatai, melyek érettségi biztosául Tomay János lévai reálgimnáziumi igazgatót küldte ki a kormány. A 27 érettségiző közül 5 ki­tünően, 10 jól, 9 egyszerűen érett lett és 3 pótlás­ra utasittatott. Az érettségit tett ifjak és leányok vasárnap, Péter-Pál ünnepén „érettségi bál“-t rendeznek a Komáromi Dalegyesület gyönyörű kerti helyiségében. — (Komárom költségvetése.) Komáromi íuclósitónlk jelenti: Komárom város költség- vetését -a jullíus 3—4. napjain tartandó képvi­selőtestületi közgyűlés tárgyalja, mely izgal­masnak ígérkezik, mert a cseh és kommunista pártok a magyar iskolák államosítását kiván- ják és az összes kegyúri terhek és felekezeti segélyezések törlését. A városi tanács a to­vábbi létszámcsökkentésre tesz javaslatot, mely az év végéig fokozatosan vihető ke­resztül. — (A kassai szociáldemokraták városi klubja.) Kassai tudósítónk jelenti: A kassai cseh-szlovák szociáldemokratapárt kezdemé­nyezésére a kassai magyar—német szociál­demokratapárt bevonásával megalakították a szociáldemokrata városi klubot, amely egy­séges fronton készül harcolni az egészséges várospolitika érdekében. A „klubnak" össze­sen három tagja van s így alapjában véve nem sok vizet zavarnak az ötvennél több tagot számláló képviselőtestületben.

Next

/
Thumbnails
Contents