Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-27 / 143. (591.) szám

3 : <7>a> ÍG4rM&w7fa ‘ ■ 1 nmmrnwav\m mm "!■" u ~ Péntek, junius 27. watranf •ima MaunememsT-------------------­A benzínpör ítélete és a cseh sajtó Prága, junius 26. A beuziíipör Ítéletéről a cseh sajtó így ir: A Cesiké Slovo semmi meglepőt sem lát az ítéletben. Meglepetve legfeljebb a közönség egy 'bizonyos része volt, még pedig az, amelyik nem a C. S.-ból értesült a per lefolyásáról; a közön­ség eme rosszul tájékoztatott csoportja nem tud­ta megérteni, hogy miért mentették föl a Légió- bank igazgatóját, Sípot. A Tiribunát főleg az bántja, hogy a külföldi lapok négy és fél hónap előtt telekürtöllték Fran­cia- és Angolországot, sőt még az egész Ameri­kát is a benzinbotrány nagy jelentőségével s a .per folyamán eme külföldi lapok közül egyetlen­egy sem közölte azt, hogy a köztársaság a bű­nösökkel érdemük szerint járt el. (Eme szavakat feltétlenül fontolóra veszi Benes külügyminiszter, aki nem fogja elmulasztani a>z alkalmat, hogy a külföldön elterjedt panaimahlrek ellensúlyozására egy-két olcsó lapocskát alapítson s vásároljon Párásban és Londonban. A szerk.) A Ptávo Lidu a bíróság függetlenségéről el­mélkedik. A napisajtó oldalakon foglalkozva a benzinpönrel, szégyenletes munkát végzett, mi­vel az egyes politikai pártok és gazdasági ér­dekcsoportok sajtója feltétlenül befolyásolta az Ítélkező bírákat. Ma még kivonta magát a bíró­ság főképpen a nemzeti demokrata sajtónak legicfnáriissellenes izgatása alól, kérdés azonban, hogy képes lesz-e megőrizni függetlenségét egy legközelebbi hasonló panamáról hozott ítéletben. A Nár. Osvobozeni, a légionáriusok kúpja, nagy megelégedését fejezte ki az ítélettel szem­ben, főleg azért, mivel a biróság „felmentette azokat a vádlottakat, akiknél nem szerzett bizo­nyosságot; ezeknél megelégedett azzal, hogy er­kölcsi oktatásban részesítette őket. (Ez az öröm a felmentett légi óbanki igazgatónak, Síp légioná­riusnak szól. A szerk.) A Nár. Listy, a Légi óbank kontarrensétiek, a 2rvn óba rácnak a lapja, más véleményen van. A felmentő Ítéleteket azzal indokolta a bíróság, hogy Síp légionárius és a Leglóbauk másik két vezető igazgatója, a Naftaspol vezetői azt gon­dolták, hogy csak ajándékokról van szó, melye­ket vállalatuk a hadiigyminisztórium, tisztviselői­nek kifizet. Ilyen ajándékok ellen nincs még tör­vényünk, de előkészítés alatt van. Hátra van az a kérdés, hogy a közvélemény előtt milyen tisz­tán fognak áífera a felmentettek, főleg ha meg­gondoljuk, hogy ma még fel lettek mentve ugyan, a rövidesen életbelépő megvesztegetési törvény alapján azonban feltétlenül megkapták volna megérdemlett büntetésüket. — Ezenkívül farizeusi módon sürgeti a lap a tisztviselők fizeté'sjavifá- sát, azt azonban szerényen elhallgatta, hogy ép­pen az ő pártjának miniszterétől függ ennek a kérdésnek rendezése.. Pénzügyigazgatésági kirendeltség mint „titkos* rendőri nyomozó hatóság A losonci péfiziigyigazgatósági kirendeltség „titkár — Losonci tudósítónktól — Losonc, junius 26. Ntéfh ányhét előtt kezdte meg működését Losoncon a besztercebányai pénzügyigazga­tóság kirendeltsége. Az uj hivatal megszerve­zésé. mindenki szívesen látta és mindenki­nek az volt a véleménye, hogy a pénzügyi kormányzat ezzel a losonci és kékkői járások közönségének érdekeit kívánja szolgálni. E két járás közönsége*ugyanis eddig csak nagy időveszteség és sok költség árán juthatott él a legcsekélyebb jelentőségű utievélügyben is az il'le.ékes pénzügyi hatósághoz. Alig ren­dezkedett be azonban az uj pénzügyigazga- tósági kirendeltség, az érdekelt közönség máris megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy az uj hivatal nem könnyebbségeket, de min­den eddigieknél képtelenebb és egyenesen tar Ihatatlan szekatúrákat jelent számára. Különösen az útlevelek kezelése ad a legtöbb panaszra okot. A kirendeltség veze­tői az utlevéikérvényezőktől nemcsak a ki­vetett összes és mindennemű adók kifizeté­sét követeli meg, hanem a jövőben az elmúlt esztendőkre visszamenőleg kivetendő adókra is kauciók letételét, vagy bankgaranciákat kö­vetelnek. De nem hajlandók az utlevélkér- vények elintézésénél azon méltánylandó kö­rülményeket sem tekintetbe venni, hogy egyesek h: lasztást nem tűrő egészségi okok­ból, vagy fontos üzleti érdekből, vagy csak szórakozás céljából kivánnak utazni. Egy­forma bürokratikus ridegséggel emelnek gá­tat az utlevélkérelmek sima elintézése elé. Legutóbb például a budapesti áruminta-vásár alkalmával a losonci iparosok kérelmét nem intézték el és csak egy-két iparosnak — ezeknek is csak a politikai hatóságok ajánlá­sa lapján — adták meg a lehetőséget a min­tavásár meglátogatására. Még lehetetlenebb indokolással utasítják el, vagy ,a végtelenségig késleltetik az asz- szonyok u ti evéflk ér elmeinek az elintézését. Az üdülés, vagy gyógykezeltetés céljából külföldre utazni szándékozó asszonyok sür­getéseire a kirendeltség azt a meglepő felvi­lágosítást adja, hogy a adófizetési kötelezett­ségről. vagy adóhátralékról ugyan nincs szó, azonban a pénzügyi láttamozá* előtt felsőbb utasí­tásra „titkosan" nyomozniok kel] az utle- véíkérelmezők kiléte után. (!?) Debrecen, junius véé. — Elment már a hortobágyi vonat? — kérdezi egy nagy tajtékpipás atyafi a debre­ceni állomáson. — Az el, — feleié a vasutas, — de 5.20- kor megy a bummeráng. — Bummeráng? — szólítom meg a vas­utast — mi az? — Az, kérem, a hortobágyi vásárra ex­tra beállított tehervonat, azoknak, akik a személyre nem fértek fel, vagy elaludták. Mert ilyenkor tenger nép tódul a Hortobágy- ra, ki jószágot vesz, vagy ad, ki meg csak nézelődik. No, gondoltam, nekem ugyan nincs jó­szágra pénzem, ^em eladó marhám, de a nézelődést ingyen is gyakorolhatom. Kime­gyek én is a világhíres hortobágyi vásárra. Gyorsan megiszom egy teát a restiben, de a kapus már sürgeti a beszállást s azzal fe- nyegetődzik, hogy a felmászó deszkákat rög­tön felhúzzák. Beevezek tehát a „negyven embernek, hat lónak" szánt vagonba s a „Bummeráng" nagy lökdösődések közt meg­indul. Lassan kezd zötyögni, majd csendesen, méltóságteljesen halad, olyan meggondolt ké­nyelmességgel, akár egy hortobágyi szám­adó-gulyás, mint akinek semmi sem sürgős. De mintha megszégyelte volna lustaságát, amint a kisállomást elhagyjuk, gyors iram­ban kezd száguldani s úgy belejött a svung- ba, hogy a „Látóképcsárda" előtt elfelejtett megállani. Ezt a hanyagságot jóváteendő, Balmazújvároson egy félórát vesztegelt Pe­dig nem is város ez a Balmazújváros, hanem falu. Falu, de a javából. Haragoszöld kuko­ricája, rengő búzatáblái jólétet hirdetnek. Éppen 7 órát harangoznak, a nap már erő­sen süti a falu két tornyát, pielyben két ritka széphangu harang kong egyszerre. Vég­re kiindul a „Bummeráng." A harangszó mind halkabbá lesz, mig egészen elhal. Már csak egy állomás s Nagyhortobágyon leszünk. Amint elhagyjuk Balmazújvárost, elmaradoz­nak a szántóföldek is, következik az óriási kiterjedésű legelő, a végtelennek látszó déli­bábos róna. Itt poétává kell változnia a leg­prózaibb riporternek is. Jobbra legel a cifra­ménes, ott száguld a pányvával kifogott tü­zes lován a Hortobágy legendás alakja a deli csikós legény. Fején kifakult fekete ka­lap, szájában piros cseréppipa. Lobogós ing, korcos gatya, sötétkék posztó mellény van rajta, rézgombokkal. Csizmája fakófekete, felkötve rá a pengő sarkantyú. Himzéses cifraszüre ilyen meleg időben a kalyibában pihen. Nyerge egy zsákdarab, csak úgy rá­vetve a ló hátára, rajta a kengyelszij a va­sakkal. Ebben a primitív nyeregben jobban megüli a puszták vad csikóját, mini más kö­zönséges emberfia a kényelmes angol nye­regben betanított hátilovat. Mikor ellátogat­tam később a ciframéneshez, arra a kérdé­semre, hogy miért használnak ilyen furcsa összeállítású nyerget, a számadó nagyot pe- derintve bajuszán, feleli: — Azir\ kérem áfásán, h-ogyha esünk, essünk „cakumpaik." A másik oldalon van a törzsménes; ettől nem messze a kancaménes legel. Odább a cifragulya, ennek közelében a törzsgulya, majd az anyagulya lesz látható. Azután a ha-' talmas juhnyáj s az óriási sertéskonda tűnik í szemünk elé. Ki tudná ezt mind felsorolni? •. Nyolc óra 15 perckor megérkezik vona­A kirendeltség egyik fiatal referense, bi­zonyos Grazer Alfréd nevii ur a következő titokzatos kijelentéssel utas! otta el egy asz- szony útlevelének azonnali elintézését: „El kell küldenünk az útlevelet elintézés előtt még valahová." Azon további érdeklődésre, hogy hová, az volt a válasz, hogy „kérem ez titok"! Ilyen titkos személyi nyomozások a ke­vésbé demokratikus országokban is a rend­őri közigazgatás hatásköréibe tartoznak. Hogy miképpen történhetik meg ez, hogy egy pénzügyi hatóság ilyen rendőri hatáskört sa­játítson ki magának és ilyen illetéktelen s jogtalan közbelépésekkel vexálja a szegény, útlevélre jogosult állampolgárokat — az egy újabb „demokratikus" rejtély! Kívánatos vol­na, ha az illetékesek ezen „titkos" ügyre egy kis világosságot vetítenének. tünk a Nagyhortobágyra. Már az állomásról látható a Petőfi által megénekelt híres csár­da mellett elterülő óriási vásártér. Elöl a nagy kirakodóvásár, mellette a lóvásár, utána sorban a szarvasmarha, juh és sertés­vásár. A lóvásáron láthatjuk a szebbnél- szebb Nonius-okat, melyek azonban a 10— 15 milliós ár mellett nehezen találnak uj gaz­dára. Pedig van választék bőven. Épp igy a marhavásáron is, hol egy jó pár ökörért 18 milliót is elkérnek. A kirakóvásárban van minden, ami más nagyvásárban szokott len­ni, de itt árulják a híres cifraszürt- Egyszer­re 5—6 pásztor — nagybajuszu, őszhaju, zsi- roskalapu gulyás, kondás, kampósbotos ju­hász, hetyke csikós — próbálja fel a cifrább- nál-cifrább szűrőket s amelyik „pászos", azért szemrebbenés nélkül fizeti ki a másfél, kétmilliót. Nagy pénz, de megéri. Hejh! de büszkén lépked az, akinek uj ciíraszür fedi a vállát. Egyik sátorban juhász kampósbo- tokat árul. Itt is nagy a kereslet, kell a kam- pósbot, hogy legyen mit akasztani a birka lábába. A debreceni kulacs sátrában pang az üzlet, ez igen drága portéka. A mézeskalá- csosoknak ellenben bő aratásuk van. Igaz, hogy sehol olyan jó mézeskalácsot nem lehet kapni, mint a hortobágyi vásáron s erre a mézeskalácsra van legszebben rápingálva, hogy: „Szív küldi e szivet a szívnek szívesen, Fogadja a szív a szívtől tiszta szívből kedvesen." Sok kis pásztorlányt meghódítottak már ezzel a verses mézeskalács-szívvel. Vagy a kipedert bajusznak is volt benne némi sze­repe ? Én nem tudom... No, de térjünk be a „Laci konyhá“-ba. Van itt elég, lehet köztük válogatni. Tiz so­rakozik egymás mellett. Mindenikben hangos az élet. Magyarruhás, pártás leány hozza a ropogósra sült zsiványpecsenyét A cigány húzza egy sarkantyus-csizmás, lobogós iug- ujju csikósnak: „Hét csillagból van a Göncöl szekere.. Felcsendül a csikós mély bajusza, bu­sán, keservesen tör elő hatalmas melléből a nóta. Karikás nincs nála, egy fokost szőrit vasmarkában, hogy az szinte összelapul. Vájjon kit sirat?..,. Egy másik sátorban a cifragulya egyik bojtára „a legény a csárdá­ban." Fülébe huzatja a cigánnyal, hogy: „Kint lakom én Kisperjésen .. Ö pedig énekel, fújja hosszan elnyújtva, mintha kálvinista ének volna. Majd vásáro­sok jönnek be áldomást inni. Nagy a forga­lom, cseng a pohár, zeng a nóta. Közeledik a vonat indulásának ideje, bú­csút intek a Hortobágynak s lassan ballagok az állomás felé •.. Gelenczei Fintha Miklós. Cipői CSAK „MAö¥-“ NAL VEGYEN KASSA. FÖ-UTCA 25. 1779 MAPI—REK ■: ii ihHmWBBWMmmmtmmwmmmmwwiniwwMMKmmmmmmmmwmmB Junius 27 Péntek Elsejéig az előfizetést n meg kell újítanom u Bokakőtő Lehet, már nem újság, amit mondok, de ne­kem most tűnt íel először. Villanyosban tűnt fél, azáltal, hogy egy halványkék könnyelműségbe csomagolt bájos hölgy ült velem szemben s nem céltalanul tette keresztbe jobb térdét a bal fölött. Ezt a mozdulatot szerencsére osalk a szépláibuak knltiválják azon általunk eléggé meg nem kö­szönhető célból, hogy alkalmunk legyen formáik­ban gyönyörködni. Udvariatlanság volna, ha az így kegyesen nyújtott alkalommal nem élnénk. Részemről igyekszem udvarias lenni s igy éltem az alkalom­mal. Eközben fedezőm fel, hogy az alkalom egé­szen rendkívüli. Mert a csakugyan szoborszépnek nvezhető lábacskán, a finoman mintázott boka fö­lött hajszálvéfcony ezüst láncoska volt felkap­csolva, melyet nem tudom, hogyan nevezzek: bokakötő, lábperec, vagy mi más? Ez egyébként nem lényeges. Lényeges az, (hogy a finom ezüstlánc a pókhálóvékony selyem­harisnya alatt volt bájosan alkalmazva. Hát, kérlek, ez már aztán nem járja. Mert csak termé­szetes, hogy ha az ember valami csinos éikszer- tféiét vesz észre, igyekszik azt áttanulmányozni. Amennyiben a lánc a harisnya fölött helyeztet­nék el, kitünően észlelhető. A harisnya alatt azon­ban csak dereng, mint az ujhoM sarlója a tavaszi felhők mögött és nyugtalan izgalmat hagy hátra a szemlélő kedélyében. Teszem azt, az ember gondolatban elképzeli, hogy milyen pompás lehet az a lámcocska a márványfehér bokán, aztán hogy uigyan milyen fehér és milyen márvány, vagy pláne bársony, viszont mindezzel kevésbé ‘törődnék, ha a lánc kívül volna. Az összes jelek arra mutatnak, hogy szépeink ezzel az újítással éppen a fent részletezett nyug- talianitást célozzák s ha ők akarják, úgy nincs íelebbezés. Mindössze eggyel gyarapodott a férfi­sziveket ostromló arzenális fegyvereinek száma. Ha kedves a nyugalmad, ne nagyon nézegess a láncos bokákra . . . Addig találod csodálni, míg 'magad leszel megláncolva! Tyn, — (Körmendy-Ékes Lajos dr. interpellá­ciói.) Körmeny-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő az abaujszinai vasúti állomás kibő­vítése érdekében a vasutiigyi, Péter János és Fischer Jakab csendőrök nyugpénze ügyé­ben pedig a belügyminiszterhez interpellációt intézett. — (Srámek Trencsénteplicen.) Trencsén- teplicről jelentik: A kassai közkórház ünne- pies megnyitása után Srámek közegészség- ügyi miniszter Kállay szlovenszkói minisz­ter kíséretében Szliács-fürdőre utazott. A mi­niszter onnan Besztercebányára ment, ahol meglátogatta Blaho Marian püspököt. To­vábbá megtekintette a körmöcbányai hires pénzverőintézetet. Azután Trencsénteplicre érkezett. — (Orvosi hir.) Goldberger Árpád dr. galgóci orvos Prágában, Weinberge, Fochova 37. III. 12. alatt megnyitotta rende­lőjét fog- és szájbetegek részére. — (Tömeges nyugdíjazás a vasútnál.) Kassai tudósítónk jelenti: Az államvasutak kassai igazgatósága tömeges nyugdíjazásokat készít elő. Általánosságban azokat nyugdíjaz­zák, akiknek a szolgálati ideje betelt, vagy egészségügyi okokból nem alkalmasak a szolgálat teljesítésére. Ezenkívül azokat nyug­díjazzák, akilk mindezideig nem tudták cseh­szlovák állampolgárságukat megszerezni. ridegséggel emelnek gá­E raur ! ■ fűik fi '11 ”EÜ™f I dflsxnftőfcőiMrőBlteátaaE, 4b» «■ ..Jfínoli" Tir«:Bf«5S B»«f5sr«Kan^«a£«5S«5B*. EW fl®ESTIBB,. ....":::r Malacé — Motssot = fu-uiccs . iiiiimnii mmm i iwmni mii inni m mii Hiii[nrrBTTTTii»nrTT~n"r-r-iriinnMTiiBTTiiimrrinnmnmi»TwnrniffTTnn‘w^ ........ -■ fl ....... .................. um |, m - *amm**JT Na gyvásár a Hortobágyon — A P. M. H. eredeti riportja —

Next

/
Thumbnails
Contents