Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-24 / 140. (588.) szám
Kedd, funfos 24, A magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződés Cseh-Szlovákia érdeke Prága, junius 23. A Právo Lidu vezércikkben foglalkozik a cseh-szlovák kereskedelmi szerződések történetével s kimutatja azt, hogy eme szerződésekre főleg 1923 nyarán volt nagy szükség, amidőn a cseh pénz stabilizálódása folytán meg kellett védeni a belföldi ipart a szomszédos államok versenye ellen. A lap elítéli az agrárpárt ama eljárását, hogy az szabotálja a már megkötött kereskedelmi szerződéseket, pedig a köztársaság elsőrangú gazdasági érdeke, hogy további szerződések is köttessenek, így elsősorban Magyarországgal. Maguk a magyarok is kívánják a kereskedelmi szerződés megkötését, kifejezetten kívánják azonban a liszt, szalámi, bor és élelmiszerek behozatali engedélyezési eljárásának a törlését. Magyarország felemelte most a vámtarifáit s ezzel a cseh ipart lehetetlenné tette ott, igy Cseh-Szlovákiának kell most törekednie arra, hogy szerződéses utón vámkedvezményeket biztosítson a maga számára. Magyarországnak most már nem érdeke a kereskedelmi szerződés, mivel gazdasági terményeire szüksége van Cseh-Szlovákiának, mig a köztársaság nem biztosított a maga ipara számára Magyarországon piacot A rnszinszkéi második magyar gimnázium Ungvár, junius 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói magyarság egyik legfontosabb követelése volt az Ungváron felállítandó második magyar gimnázium. Az utóbbi időben ezt a kulturális ügyet a szociáldemokrata párt és a Polgári Párt koríescélokra használta fel, de a választások megtartása után ismét szegre akasztotta. A tanítási év befejezése előtt, mikor a jövő tanévre való beiratkozások ideje ismét elérkezett, a ruszinszkói ellenzéki magyar pártok ismét akcióba léptek, hogy a kormányt a ruszinszkói magyarság eme jogos követelésének teljesítésére felhívják. Evégből junius 21-én, szombaton délben Egry Ferenc, Árky Ákos, Korláth Edre dr., Jaross Gyula és Szász Gyula, mint a ruszinszkói ellenzéki pártok kiküldöttei, megjelentek az ungvári tanügyi referátuson és ott a magyar gimnázium megnyitásáról kérdést intéztek a refe- rátus vezetőjéhez. A küldöttséget a helyettes tanügyi referátus távolléíében Beszkid egyházi referens fogadta. A küldöttség előadta, hogy az ungvári gimnázium ruszin és cseh- szlováknyelvü osztályaiba való beiratkozásokat az iskola igazgatósága junius 25—26-ra tűzte ki, intézkedjék tehát a tanügyi referátus, hogy a felállítandó magyar gimnázium első osztályába beiratkozni óhajtó tanulók az intézet más nyelvű osztályaiba fel ne vétessenek. A magyar gimnázium első osztályába ugyanis eddig több mint száz ungvári és több mint nyolcvan vidéki tanuló jelentkezett. Mivel pedig, az igazgatóság a magyar gimnáziumba való beiratkozás lehetőségét nem jelezte, kéri a küldöttség a tanügyi re- ferátust, figyelmeztesse a magyar szülőket, hogy amíg a magyar gimnázium felállítása végleg el nem dől, más intézetbe ne Írassák be gyermekeiket. Beszkid egyházi referens a küldöttségnek kijelentette, hogy neki, mint egyházi referensnek a magyar gimnázium' ügyének állásáról semmi tudomása nincsen. Annyit tud, hogy Hradzyl tanügyi referenshelyettes Prágába utazott, ahova a magyar gimnázium ügyének aktáit is magával vitte elintézés végett. A magyar gimnázium sorsa tehát rövidesen eldől. Megígérte a küldöttségnek azonban, hogy a magyar gimnázium első osztályába jelentkezők számát, mint újabb adatot a referen-shelyettessel táviratilag fogja tudatni. A küldöttség azzal a benyomással távozott a tanügyi referáíusról, hogy a magyar gimnázium ügye most van a forduló ponton. Ezért Korláth Endre képviselő elhatározta, hogy azonnal Prágába utazik és a gimnázium felállításához szükséges tárgyi feltételek adatait személyesen fogja az iskolaügyi minisztérium elé terjeszteni. Addig is, mig a gimnázium sorsa eldől, a ruszinszkói magyar pártok vezetősége kéri a magyar szülőket, hogy gyermekeiket ne írassák be más nyelvű intézetekbe, mert a magyarság a jogos kulturális követelését a kormánynak teljesítenie kell, $ , Választások lesznek a f#v# ét tavaszán Hirtelen hazaraenesztik a képviselőket és szenátorokat —- A kibontakozás ősszel még1 nehezebb lesz, mint most — A P. M. H. eredeti politikai értesülése — v Prága, junius 23. Mive! a koalíciós pártok megegyezését tökéletesen elmosta a hirtelen támadt politikai zápor, a mindenható peíka elhatározta, hogy a parlamentet e héten, vagy legkésőbb július 2-án hazakiiidi s hogy mindazokat a javaslatokat, melyeket a múlt héten, mint fontos és sürgős pénzügyi javaslatokat emlegettek, az őszi ülésszakban fogják majd tárgyalni. Egyszerre nem lett sürgős a szociális biztosítás, a régi nyugdíjasok éhezhetnek tovább, a bankbetéteket nem védi Becska pénzügyminiszter, a kereskedelmi szerződések ratifikálásának elmaradása továbbra is gondját alkotja az amúgy is gondterhes Benesnek, sőt a szlovenszkói iparíörvény is őszre marad s szó sincs arról, hogy a hadikölcsönkérdést elővennék. A képviselőház és szenátus holnap ül ismét össze s a képviselőház szerdán, vagy csütörtökön valószínűen be is fejezi üléseit. A szenátus még összejön a jövő héten, hogy letárgyalja a képviselőház által jóváhagyott javaslatokat s azután jön egy hosszú julius és. egy hosszú augusztus, amikor csönd lesz a Rudolfinum környékén. A légionáriusok lapja kifejti, hogy így kellett következnie a parlamenti helyzetnek, mert a pártok egoizmusa túlságosan nagy. Ha lehull egy differenciacsiüag a koalíció egéről, más támad helyébe... Nem kell hozzá túlságos pesszimizmus, hogy előrelássuk, hogy a latens válságot az őszi ülésszak örökségképpen kapja a mostanitól, sőt bizonyosra vehető, hogy a kibontakozás ősszel még nehezebb lesz, mint most. A légionáriusok lapja szerint nem lesz más kivezető ut, mini az uj választások. Jólinformált képviselők arra számítanak, hogy a választások a következő év tavaszán föltétlenül meglesznek. Mit tud egy antánt hercegnő a magyarokról? — A P. M. H. eredeti riportja — Budapest, junius 23. óriási, vaspántos bőröndjei mellett ült s a komorna ruháit és fehérneműit rakosgatta ki a szekrényekből. A hercegnő nyári turnéjára készül olasz- és franciaországi rokonságához, aztán Can- nesbe, Nichbe, Mentonba fürdőzni, aztán talán visszajön Budapestre vagy Kinába, Amerikába, esetleg Japánba viszi a követségi dámák sorsa. — Ismerem a Prágai Magyar Hírlapot, — nevetett. Mi, antantbeliek mindenről értesülünk. Sokszor nevetünk azokon a valótlanságokon, amiket a nevünkben írnak, — önök soha, ezt sietek megmondani — de más lapok e célra direkt kijelölt munkatársai. Pedig higyje el, a külföldi diplomata inkább a nyelvét vágatná ki, semhogy politikáról nyilatkozzék. Azt hiszem, a szolgaszemélyzettől nyerik az információkat, hogy az életmódunkról, nézeteinkről írhassanak a hátunk mögött. — Amit most magának elmondok, nyugodtan leírhatja, sőt sok tekintetben szeretném, ha olvasnák, bár ez nem politika. De azért a nevemet igen kérem, ne hozza nyilvánosságra. — Maguk magyarok azt hiszik, hogy a világ nem ismeri önöket. Tévednek. A világ minden tájékán élnek magyar művészek, akik összekötő kapcsai a kultúrának, diákok, akik jóbarátságba, esetleg rokonságba jutnak idegenekkel. A külföldi Sacré Coeur-ökben is mindig nevelkednek magyar leányok. Nekem is van a párisi intézetből egy-két magyar mágnásasszony barátnőm, sőt rokonom is. — Királyukat, Ferenc Józsefet is ismertem. Igazi grand seigneur volt! Zita királynét, az öccse, Sixtus herceg révén ismerem. Sixíus herceg és az öcsém sokáig dolgoztak egy hivatalszobában. Pár pillanatnyi nyomasztó csend után folytatta: — Maguknak lesz még királyuk, de például a franciáknak soha!... A Humanité nagyon elhatalmasodott... Hátradőlt a széken, lábait pikánsul meghimbálta, igyekezett kedvesen csevegni. — Csak azt sajnálom, hogy a maguk gyönyörű országát nem ismerem eléggé. Voltam ugyan Visegrádon, Gödöllőn, Sopronban is, mikor a magyarok visszakapták. Sohasem felejtem el azt a jelenetet... Tizenöt éve vagyok diplomata felesége, de nem láttam olyan látványt. Voltam a környéken, Pesten a múzeumokban, színházakban, a palotákban. Minden csodaszép, bár néha pitto- reszk. De nem voltam Vajda-Hunyad várában! Ezt éppúgy sajnálom, mint azt, hogy mikor Franciaországban éltem, nem láttam Provence-ot. Az egyik gyermeke — szőkefürtös Ra- fael-kép — kinyitotta az ajtót. Az anya kihívta, aztán a kisebbiket is és átölelte őket. — Látja, kérem, magyar stilusu ruhát viselnek, ki sern mondhatom, milyen bájos a maguk szabósága, mihelyt eredeti. Különösen a kékkel, meg halványpirosakkal himzett gyerekruhák. Ezekből már a rokonaimnak is küldtem ajándéba. Nagyszerűen értenek a habkönnyű anyagok varrásához és behimzc- séhez. A selyemblúzok erdélyies aranyhim- zésekkel. Elles sont splendides. Az a tervem, hogy jelmezes bált rendezek a télen külföldön, ahol régi erdélyi stilusu ruhákban kell megjelenni. Egy müvészismerősünk tanácsolja, hogy a „Régi erdélyi lakodalom14 című darab jó előtanulmány lenne erre a célra. De sajnos, még nem láttam színpadon. Önök nagyon kevés hazai darabot játszanak. Kár, pedig nagyon szépek lehetnek a magyar történelmi drámák. Attila korát ismerem. Majd egykori illusztrációk nyomán fogom a bált rendezni. A gyerekek játszadozni kezdtek. Bár hat évnyi korkülönbség van köztük, játékuk, hajviseletük, ruhájuk egészen egyforma — amerikai divat szerint A tea is elkészült már, a beszélgetés még bizalmasabbra változott — Tudja, a magyarokat nagyon meg lehet szeretni. Gavallérok és gyerekesek. Mindig veszekesznek, de csupán egymással, az idegent hihetetlenül finom tapintattal fogadják és respektálják. . ’ — Csak a pesti nők speciális szokása lep meg, ha néha-néha gyalog sétálok az utcákon. Szeretnek könyöközni. Valósággal taszigálják, oldalba öklözik egymást jól irányzott kis mozdulatokkal, mig az arcuk egészen nyugodt kifejezésü. Miféle passzió lehet ez? — Azután nagyon szeretnek deputá- ciózni. A követségen mindig van egy-két nőlátogató, akinek alig akad komoly dolga ott. Egy alkalommal hivatalosak voltunk az urammal egy politikushoz, aki nagyon szereti a külföldieket és akivel nagyon jól lehet angolul meg franciául beszélgetni. Az uram elkésett a látogatásról, mert egy hölgy azzal a kéréssel kereste fel, hogy váltson be neki száz magyar koronát idegen valutára, pedig akkor szabad volt a devizaforgalom. — Különben nagyon szeretjük a magyarokat. Nem is hiszik, milyen tehetséges és erős nemzet ez! Iparban, művészetben s ami szintén nem csekély — a szinérzék és az egészséges testápolás kultusza is megvan önökben. A nők alig festik magukat. Legfeljebb a mannequin-ek és a manicure-ök. S mily elegánsan szolgálnak itt ki!... Kár, hogy a gyermekek tehetségét nem fejlesztik eléggé. Énekelni egyáltalában nem tudnak, mintha ez nem volna nemzeti sajátságuk. A Margitszigeten vagy a Hűvösvölgyben sétálgatva gyakran találkoztam kiránduló gyerekekkel, akiket a tanító kísért. Énekeltek. Tele, jó tüdőből, de mind csa egy hangon kiabált. Egy tercettet például nem tudnának összeállítani, mint az oroszok. Bucsuzásnál tréfásan fenyeget: — Megtudom ám, mit irt rólam, habár nem beszélek magyarul. A személyzetem lefordítja. Itt nem állhattam meg, hogy a magyar nyelvre tereljem a beszélgetést. Megint nevetett: — Tudja, eleinte meglepett. Durvának, keménynek tűnt fel a magyar beszéd. Lassanként megszoktam s úgy tetszik, nagyon tiszta és értelmes. De azért sohasem tanulnám meg. Bizonyságul pajkosan tördelte: — Viss-seg-rráád, Ssopp-rron, Angól- park, csirr-ke-fógó ... Berendy Katalin. mát áozssdrraA ieaeta9ss,c9í. ttcawúsd JU vnm&ViGBK jpes&zg. a tfe A magyar képzőművészet Trianonja Éhező müvésznövendékek — A magyar kálvária hősei Budapest, junius 23. Trianon a magyar képzőművészet életében ugyanolyan katasztrofális hatásokat váltott ki, mint politikai vonatkozásiban, és gazdasági tekintetben. A magyar művészet sziuvonalának megáí.apiíása és eredményeinek felsorolása tiszta örömöt válthat ki, de éppoly leverőek azok az adatok, melyek anyagi helyzetére világítanak reá. Tulajdonképpen két magyar művészi generációval kell megismerkednünk. Az egyik az öreg művészgeneráció, mely békebeli állapotok között nőtt nagyra és képezte ki magát. Ez a nemzedék előljár a mai művészek csoportja között. Ka tisztán művészi szempontból Ítéljük meg őket, úgy minden faibeli elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy ez a nemzedék minden más állam hasonló mii- vészeivel mindenkor* felveheti a versenyt. 'Bizonyíték gyanánt utalhatunk azokra a fényes eredlményekre, melyeket ez az öreg müvészuerazedék külföldi kiállítások alkalmával, tehát nemzetközi versenyben elért. Talár, elégséges lesz svájci, hollandja, német és legutóbb a Velencében rendezett kiállításokra utalnunk. Ez utóbbin a magyar művészet veteránjai az összes európai államok művészei közül egyenesen a legjobbaknak bizonyulták. Jellemző erre a tényre az, hogy az olasz állam nemzeti kép tárlata részére kizáróan magyar művészek műveit vásárolta- meg; emellett más olasz kép tárlatok is igyekeztek legnagyobbrészt magyar képeket biztosítani maguk számára. A magyar művészi életnek a dicsőségteljes képviselői azonban ma már érett férfiak, 50 és 60 évesek. Csók István, Rudinay, (akitől az -olasz állam két képet is vásárolt), Vaszary ,Réthy, Iványi-Grünwald, és Kosztka nemzetközi összehasonlításban is elsőrangú képviselői a festőművészeinek, amint Sz-entgyörgyi, Kisfaluidy-Strobl, Si-dló, Med- gyiessy Beck FüJöp síb. a szobrászművészet reprezentálói De mi fog történni akkor, ha ez a nemzedék, mely a békében az anyagi helyzet kedvező alakulása következtében tmegengedhette magának, hogy külföldi tanulmányutak és belföldi mesterek legjobb- jajtól, kapott irányítások segélyével képezze ki magát, — lassan ki fog halni? — Lesz-e maiid egy uj nemzedék, mely a nyomába fog lépni és a magyar művészetet éppen oly ■magas színvonalon tudja maid tartam, ami-nőt az „öregek44 elértek? — Ha a kérdést abból a szempontból vizsgáljuk, hogy .a magyar ; föld tud-e megfelelő számú tehetségeket termelni, ügy az ifjabb müv észnemzedék szem- 1 léje és a képzőművészeti főiskola hallgatóinak nagy száma teljesen megnyugtathat bennünket. A magyar anyaföd, mely egy Mun- - kácsit, egy Fesztyt, egy Benczúrt, és a szobrászművészeiben egy Fadruszt adott a j világnak, ma is hatalmas tehetséggel rendelkező ifjakkal ajándékozta meg a nemzetet. Ha azonban azt nézzük, bizhatunk-e abban, hogy ez a fiatal müvésznemz-edék a művészi életben méltó követője lesz-e nagynevű elődeinek, akkor oly ijesztő képpel állunk szemben, mely nemesek a magyaroknál váltja ki a legnyomasztóbb gondokat, hanem az egész világ mindama köreit meg kell, \ hogy döbbentse, melyeknek érzékük van a ; szépmü vészetek iránt. Békében a magyar művész növendékek legnagyobb része a külföldön tanult, vagy a már kész művészek ott fejlesztették tovább és tökéletesítették művészetüket, mig ma úgyszólván egyetlen magyar fiatal művész sem tud a külföldre menni. A trianoni békeszerződés következtében reánk zúdult gazdasági katasztrófa teljesen megrabolta őket attól a lehetőségtől, hogy tanulmányaikat külföldi iskolákban végezhessék, vagy tanulmányi utakra mehessenek. A fiatal magyar müvésznemzedék ma anyagi okokból kifolyóan csak a budapesti Képzőművészeti Főiskolát látogathatja. j Hogy fogalmunk legyen arról az elképzelhetetlenül nehéz anyagi helyzetről, mellyel ez ifjaknak^ küzdeniük kell, hogy ideális cél- jakat elérjek, — talán elégséges lesz rámutatnunk arra, hogy ifjú művészeinket Trianon olyan koldusokká tette,, hogy még a tanulmányaikhoz elengedhetetlenül szükséges cikkek és anyagok beszerzésére is majdnem teljesen képtelenek. A magyar korona elértéktelenedése következtében e legnagyobbrészt importált külföldi cikkek árai hihetetlen magasra szökkentek és fiatal művészeink ezeket az árakat sohasem fogják megfizetni tudni. Egy szerényebb hivatalnok fizetése ma Magyarországon 600.000—1,000.000 korona. Ez körülbelül az az összeg, melyből annak a társadalmi rétegnek meg kell élnie, aaucly-bö'1
