Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-22 / 139. (587.) szám
Vasárnap, .Vjrrius 22. Az ügyvédek szervezkedése, melyről az ügyvédek zöme nem tud _ A P. M. H. eredeti tudósítása — Pozsony, junius 21. Napokkal ezelőtt több napilapban egy lrir iá tótit napvilágot, amely beszámolt arról, hogy a sziovenszkói ügyvédi kar Zlocha József dr. pozsonyi ügyvéd elnöklete alatt Turócszent- mártonban értekezletet tartott azzal a célzattal, hogy az ügyvédi kar szervezetére megállapítsa az alapszabályokat. Az értekezlet egy szükebbkörü bizottságot küldött ki az előmunkálatok elvégzésére Szegő Károly dr. pozsonyi ügyvéd elnöklete alatt. A cikkek szerint a közgyűlést június 29-én Trencsén- teplicen tartják meg. E közgyűlésen fogják megállapítani a szervezkedési szabályokat és megválasztani a tisztikart. Mint illetékes helyen értesülünk, ennek az úgynevezett „szervezkedésnek*4 sötét háttere és egy pikánsnak nevezhető kulisszatitka van. Ugyanis az ügyvédek zöme nem bir tudomással arról, hogy tulajdonképpen szervezési mozgalom indult meg. E mozgalom hírének elterjedését a mellőzött sziovenszkói ügyvédek tömege nagy megdöbbenéssel vette tudomásul. E szervezkedési mozgalom meggátolása nem áll módjukban s igy, mivel el akarják kerülni, hogy „rólunk — nélkülünk44 döntéseket hozzanak a Síi választottak, akik azzal a kiváltsággal dicsekedhetnek. hogy meghívót kaptak a gyűlésre, elhatározták, hogy meghívó nélkül részt fognak venni a gyűlésen, nem félve attól, hogy „hivatlan vendégnek ajtó mögött a helye44 alapion fogják kezelni ck.eí a kollegialitásról megfeledkezett kollegák. Kiutasított magyar tanítónő Aki fölíebbezni mer a járási főnök határozatai ellen — Paikovich Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációja Komárom, junius 21. (Saját tudósítónktól.) Az alábbiakban elmondjuk, hogyan lehet egy békés és egyedül csák hivatásának élő tanítónőt kenyerétől, lakásától megfosztani és kiutasítani is a köztársaság területéről. Gcre Mária tanítónő esete hangosan beszél a magyar kisebbségi jogokról és a nemzetközi megállapodásokról, amelyek ebben az államban, úgy látszik, csak a magyarokra kötelezők. Gere Mária, aki zentai születésű, 1914. év Óta tanít Bajos-Farkasd pusztán, az ógyalali járásban, ahová a hercegprímás, mint a pusztai iskola föntartója az 1914. évben élethosz- sziglan kinevezte. A fogadalmat letette és a nosztrifikációs vizsgán is megfelelt; ötévi tanítás után az iskolai referátus állásától elmozdította, mert nincsen állampolgársága. Ezt az ógyallai járás főnöke, Rutsek Aurél dr. azzal közölte vele, hogy lakását nyolc nap alatt hagyja el. Jól figyeljünk a mondottakra: a primási birtokon lévő pusztai Tárcarovatunk: Kedd: SEGESDY LÁSZLÓ: A mestercsalók. Szerda: SCMÖPFLIM ALADÁR: Babits Mihály. (Résziét a Gorkij számára irt nagy tanulmányból.) Csütörtök: SCHALKHÁZ SÁRA: Jó föld. Péntek: MARÉK ANTAL: Sokszor úgy érzem.; (Vers.) — BÁLLÁ IMRE: A titok. Szombat: WILLANT REZSŐ: Kuructréfa. Vasárnap: PÁL PÉTER: A Mesevár alatt. (Vers.) — NYÁRY ANDOR: A szfinx. Tavaszi sürgöny Mint háborús halálarénán kifosztott szívek, sürgöny póznák, úgy álltak árván, fázva, bénán a tél] fák: kísértetekként álltak s rájuk cgy-két holló hintázni járt. ...Most hirtelen valami történt: nehéz mámortól részeg lombbal új testamentumot, új törvényt ujionganak rajongó, szent apostolokként, míg fent vígan bolyong a Nap. Mert ök csak álltak szent alázat kérgében, mint sok sürgönyoszlop, várták a borzongást, a lázat, üzenetet: mely mostan minden apró ágon olvashatóvá született... Valahol messze, titkos kézzel ezer sürgönyt küld szét az Elet: zúgnak a iák s amerre nézel nő a virág, fakadnak a sürgöny-levélkék, lehérek, bíborak, lilák... iskolából az iskolai referátus bocsátja el a primási birtok alkalmazottját é-s a lefoglalt primási birtokokhoz tartozó iskola lakásából a közigazgatási hatóság lakoltatja ki. Éppen kétszeres törvénysértés, mert a tanítónőt csak fölöttes hatósága bocsáthatja el fegyelmi utón, a lakásából pedig a lakásadó kérheti bírói utón a kilakoltatását. A tanítónő föílebbez a határozatok ellen; a nácselnik a föllebbezést visszautasítja; ez ellen a határozat ellen ismét föílebbez a tanítónő jogi képviselője utján, erre a nyitrai zsupán kiutasító határozatot hoz ellene és 3 napi határidőt kap a fölleb- bezésre. Bukarest, junius 21. Amíg a román parlamentben az ellenzék bizalmatlansági javaslata Bratia-nu kormányával szemben 35 szavazattal 135 ellenében kisebbségben maradt, addig a pártok egymásközötti vonatkozásaiban erős mozgolódás észlelhető, amely a Bratianu-kormány megbuktatását tűzte ki célul. Az események komolyságát igazolják azok a kihallgatások is, amelyek a király előtt az utóbbi napokban lefolytak s amelyek az ellenzéki vezérekben hatalmas reménységeket ébresztettek. A királyi kihallgatások eredményeként biztosra veszik, hogy a liberális kormány sorsa véglegesen meg van pecsételve s hogy Bratianu után egy koncentrációs kormány következik, amelynek háta mögött Románia egész közvéleménye állna. A román politikát eme belpolitikai szenzáción kivül változatlanul izgatja a problémává növekedett besszarábiai kérdés, amellyel kapcsolatosan Romániának és Oroszországnak egymáshoz való viszonya is élénk 'megtárgyalásra talál. A román közvélemény nagy része Take Jonescu nézeteit vallja s meg van győződve arról, hogy Jugoszlávia és Cseh-Szlovákia csak mint kövek a 'gyűrűben, sorakoznak a szláv eszme vezérképviselője, Oroszország köré, melynek a múltban, jelenben és jövőben egyik célja, hogy Romániát letörölje Európa térképéről. Ennek a politikai nézetnek ad hangot Derussi Belgrád, junius 21. Tegnap még Belgrádiban tartott minisztertanácsot a jugoszláv kormány és tárgyalták Nincsics referátuma alapján a bolgár kérdést, de nem lehetetlen, hogy a következő minisztertanács már Veldesben lesz, ahol a jugoszláv király nyaral s ahová áthelyeződik a jugoszláviai politikai élet központja. Nem lehetetlen, hogy a legközelebbi minisztertanács drámai fordulatokban gazdák lesz, mert ismét bekövetkezett az, ami már krónikussá fejlődött betegsége a jugoszláv politikai életnek: Pasics lemondásra készül. Állását be is töltötték a magyar tannyelvű iskolában egy szlovák tanítóval, az uradalom béreseivel, a tanulók szüleivel ivet Írattak alá az uradalmi igazgató irodájában, hogy kérik a szlovák nyelvű tanítást az Iskolában, tehát a magyar tannyelvű iskola szlo- vákosifásat. A bajcs-farkasdi gyerekek közül egy sem tud szlovákul, de a tanítás már szlovákul folyik. Ha ez nem az elnemzeíienités munkája, akkor nem vagyunk azzal tisztában, mit jelent ez a szó. Ebben az ügyben Paikovich Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációt intézett az iskola- és sziovenszkói miniszterekhez. tette a küldöttséget. Ez az eset érthető és nagy felháborodást váltott ki s a Pasics pártjának politikusai szintén kénytelenek elösmer- ni, hogy a „bukom vagy r.em bukom44 politikai találós kérdések sorozata annyira megviselték az öreg balkáni diplomata idegeit, hogy sürgősen szüksége van arra, hogy mielőbb kipihenhesse fáradalmait a szép Ma- rieríbadban, ahol a ki sántán t mesés harmóniájának érzését teremtheti meg számára a július 7.-i kisantant konferencia. „Itt ma mmiszterfejek fognak porbahnliam" Belgrád, junius 21. A miniszterelnökség hivatalos, kommünikében , jelenti ki, hogy a Pasics miniszterelnöki fogadószobájában történt incidens a szerb agrárpárt öt képviselőjének durva viselkedése következtében keletkezett. Noha a miniszterelnök figyelmeztette az említett képviselőket, hogy mérsékeljék magukat, azok tovább folytatták a hangos tiltakozásit és a végén azzal fenyegetőztek, hogy itt még ma miniszterfejek fognak porba hullani. Ennek következtében a miniszterelnök kénytelen volt a portást és egy hivatalszolgát eiőszólitani, hogy távolítsa el fogadószobájából a képviselőket. Az első pillanatban a képviselők nem akartak eltávozni, de ismételt fölszólitásra elhagyták a termet. „4 líorvátok balkáuias revánsra készüljek*4 Belgrád, junius 21. A Búsakban megjelenő Primorski Növi List című lapot a határvidék főispánja betiltotta. A betiltás egy cikk miatt, történt, amelynek ez a cime: iAiost kezdődik tragédiánk negyedik föivonása. A cikk a szerbek és horváíok között egyenetlenséget igyekszik szítani azzal az állítással, hogy Pasics miniszterelnök a horváíok által lakott területek amputációsa mellett foglal állást. A cikk azzal fenyegetőzik, hogy a horváíok a németeknél, olaszoknál, magyaroknál és boi- gároknáí fognak menekvést találni és segítséget keresni, hogy egész erejüket egy borzalmas, egyenesen balkánias revánsra fordíthassák. — jBenes perel.) Benes dr. külügyminiszter tegnap tért haza külföldi útjáról s azonnal inform áltatta- magát a cseh néppárti lapok részéről őt érő támadásokról. A cseh néppárti sajtó ugyanis azt hiresztelte, hogy Benes dr. .több milliónyi összeget adott Kaderka volt néppárti képviselőnek, hogy az megbolygassa a párt sorait. Benes dr. megtette a kellő lépéseket hogy megfelelő elégtételt kapjon a sajtó részéről. Ha ez nem történik meg, úgy becsületsérts miatt bíróság elé vonja a koalícióban lévő néppárt lapjainak szerkesztőit. — (Szerdán lesz ítélet a Svatek ügyben.) A Svatek ügy tárgyalása ma véget ért s az ítéletet szerdán délelőtt fogják kihirdetni. A hadosztálybiróság előtt folyó tárgyalásnál Bukik n kiikaresft és belgrádi termiig Bizalmai szavaztak Bratiammak, de azért készül a koncentrációs kormány — Besszarábia a nagy probléma A P. M. H. eredeti tudósítása. Pasics ismét lemondásra készül tartásától, de csendőrt hivatott és kivezetmég mindig a. vádlottak kihallgatása folyik. György, Románia vöt külügyminisztere Is, aki most Jorgia franclanyelVü folyóiratában kifejti, hogy Románia nagyon messzi van attól a szoros és testvéri uniótól, amelyet 1921-ben a Belgrádban váltott pohárköszöntök pro- klamáltak. Rámutat a Dnyeszíeren fenyegető veszedelemre és sürgeti a francia-román szövetség szorosabbrafüzését, mert a mai helyzetben Románia szükebb szövetségeseire, a kisantm-t másik két tagjára számítani nem lehet. De nemcsak a sajtóban van hangja a besszarábiai kérdésnek, de Lupu dr. tegnap a parlamentben is szóvá tette a Szovjetoroszor- szággal szemben követett és követendő román politikát. Hogy mennyire fontos és életbevágó kérdése ez ma Romániának, azt legjobban igazolja az a körülmény, -hogy Bratianu és Duka válaszoltak az interpellációra, kijelentve azt, hogy Románia még a többi nagyhatalmak előtt hajítandó volt Szovjet- oroszországgal a normális összeköttetést felvenni ama. föltétel mellett, hogy Oroszország elismeri Romániának Besszarábiára vonatkozó igényét. Ez a korrnánykijelentés semmivel sem járult hozzá a helyzet tisztázásához s a román közvélemény előtt ma épp olyan súlyos és aggodalmas kérdés a besszarábiai probléma, mint annakelőtte volt. Ezt az eseményt egyrészt az a körülmény ökolja meg, hogy Rasics a mai parlamenttel semmiféle munkát nem képes végeztetni, másrészt egy kellemetlen incidens, amely tegnap játszódott le s amelynek utóhangjaitól viharos ma a jugoszláviai politikai helyzet. A parasztszövetségnek egy deputációja járt tegnap a miniszterelnöknél és a deputációt Pasics rövid válasszal elégítette ki, illetve a válasszal nem elégítette ki, úgy hogy a depu- táció tagjai nem voltak hajlandók a miniszterelnök szobáját elhagyni. Pasics azonban nem riacC-vissza a konok küldöttség magaEgyik fától a másik fáig itt futkosom és hallgatózom... Nagy tél volt: szívünk fájt sok tág, hollók dalát, halál dalát hallgattuk s rémek karcolták szívünk jégfalát... Valami ős lakodalomból ezer sürgönyt küld szót az Élei: „Bolond ki most halálra gondol, nem engedi átzúgni lelkén lázak lázát s szirommal lombja nincs teli!" Hallgassunk mostan víg zenéket ember, testvér, a téli jégcsap szíved lombján csorduljon néked! Most add kezed, álljunk be sürgönyoszíopoknak, kezem testvér-fákhoz vezet! Megmérhetetlen messzeségből rajtunk is zúgjon át az Élet s kéregből, vad keserűségből tenger virág feseljen: sürgönyös levélkéik, fehérek, bíborak, lilák... Mécs László. Randevú Szentendrén — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Kilián Zoltán. Fiaim, az élet őrült dolgokat produkál... A nyár elején friss hurberry-ruhában, barnaszegélyes félvászoncipőben álldogálok egy villamos megállónál. Rózsaszinarcu, fekete-hajú, szcplábu leány lépeget előttem, vár ő is. Szemébe nézek, elfordul. Újra szemébe nézek, odábbmegy. Jön valami kocsi, a leány főlugrík, T.cs.tszioharisnyás szép lábára rátapad a szemem. Fölkapok én is a perronra. Látom az üvegen át, hogy belülről keres engem. Rendben vagyunk, gondoltam. Vigyáztam erősen, hol száll le. Mit részletezzem tovább? Tíz perc sem telt bele, beszélgettünk is. Kedves egy teremtés volt, finom a feje, meleg a beszéde. Föllelkesültem s igyekeztem elragadó lenni. Sikerült is. Csak az volt a baj, hogy a leány nagyon sietett és a Pálffy-téren máris ■leintett. — Ne jöjjön tovább! Megláthat valaki! — Kérem, kérem, — mondtam izgatott engedelmességgel. — Mikor láthatom? Kuncogott. Aztán rámnézett hosszan, melegítőn. — Mi' van ma?... Kedd... Tudja mit? Jöjjön ki Endrére holnapután! Hatkor legyen a Duma.parton, a 32. számú ház előtt... Boldogan csókoltam meg a kezét: — Hatkor, Dunapart 32... Szentendre ... — Pá! — bólintott. — De biztosan! Vígan vágtattam a nyári estben. Hatkor, holnapután! Másnap délelőttre higgadni kezdett bennem ez az egész szentendrés szamárság. Csak nem mászom oda ki a pokolba azért, hogy lássam, hogy megfogjam a kezét! Van ■itt leány helyben elég. Igazán sült ostobaság volna. El is határoztam, hogy nem megyek ki. Hanem csütörtökre már reggel furdalni kezdett valami. Micsoda fráter vagy? A te korodban még gyalog is ki kell menni cny- nyire egy ölelésért, nemhogy vicinálison! S az a szegény kislány vár ott, vár s szép kis pofija szomorúra borul.., Bizony úgy ott voltam hatkor, mintha csak ezen fordult volna meg a világ! Ott voltam, pontosan a 32-es számú ház előtt s fü- työrészve bámultam a Dunát. Aztán meg a házat, a 32-est. Félreeső ház volt, errefelé már nem igen járt nép. Csak egy seiyemvászonruhás, jólszabott fiatalember álidigált ott, szintén makacsul. S nézett engem, nem kevésbé markacsul. Félhétig méregettük igy egymást. Akkor kinyitott a ház utcaajtója s egy szuszogó, ing- ujjas bácsi lépett ki rajta. — Mit keresnek az urak? Vonogattuk a vállunkat. A' vászonruhás sem szólt, én sem. A szuszogó ur elmosolyodott. — Azért, mert a tavasz óta majd mindennap áll itt ilyenkor két-liárom pesti fiatal ur... Állnak egy darabig, nézegetik az órájukat, aztán csak elmennek egy idő múltán... Ki az istennyila lehet, aki pont az én házam elé bo- jonditja az embereket?! És pont ide, Endrére?! Rámeredtem a szuszogóra. Aztán elkezdtem nevetni, nevetni, nevetett a szuszogó és végül nevetett a vászonruhás is. — Fekete haj, barna ruha, sárga cipő? — kérdeztem. — Terrakotta kalap, — bólintott rá a vő- szonruhás s kezet nyújtott. — Bozzay Géza vagyok. Bemutatkoztam én is. — Tegnap? — kérdeztem azután. — Tegnapelőtt. Négykor a Láncúidnál. — Csinos! Szintén tegnapelőtt, hétkor a Margithidnál.., Nevettünk.
