Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-19 / 137. (585.) szám

f

Csütörtök, június 19.

elő. De vájjon a vám leszállításával járó idegen árunak beözönlése, a kereskedelmi mérleg passzívumának emelkedése, az ebből folyó magyarkorona-kinálat nem idéz-e elő v,a- lutaromlást és nem jár-e a drágaság emelkedésével?

A szabadkereskedelem hívei, ugylátszik. megfeledkeznek arról a nagy érdekről, amit az ország önellátásának biztoskása kritikus időben jelent, bár a világháború ezirányu tanulságai még elég közelfekvőké Nem gondolnak arra, hogy a vámvédelem nélkül hagyott magyar piacnak cseh-szlovák, osztrák és német árukkal való elözönlése súlyos ipari krízist idézne elő és Magyarország helyzetét a munkanélküliség leküzdésével járó áldozatok által még inkább lerontaná.

Autonóm vámtarifáról van szó, melynek tételeiből a kereskedelmi szerződések tárgyalásánál engedni lehetne akkor, ha ezt az ország érdekei megkívánnák.

Annak a kereskedelemnek érdekei, mely belföldi árut hoz forgalomba, lényegesen különbözik .azoktól a kereskedőkétől, kik főként külföldi áruk behozatalával foglalkoznak. Végeredményben minden kereskedelemnek, az iparnak úgy, mint a mezőgazdaságnak eminens érdeke az ország belső vásárlóképességének emelése és erre le nem becsülhető fontossággal bir az országnak aránylag jólkereső ipari munkássága.

Behozatali korlátozások megszüntetése a világversennyel szemben esek feltételesen nyuijt védelmet Az utóbbi évtizedekben nagy áldozatokkal megteremtett Iparnak a megmentése, sőt mindazoknak az iparágaknak fejlesztése, melyeknek gyártmányaiban ez- időszerint Magyarország jelentős behozatalra szorul, érdeke nemcsak a gyáriparnak, hanem az egészséges belföldi vásárlóképességet nélkülözni nem tudó mezőgazdaságnak és kereskedelemnek is, melynek az állam ilyen módon elmaradó jövedelmeit más utón kel- fedeznie.

A cseh-szlovák vámok magasabbak, mint az uj magyar tarifa

rAz uj tarifa által tervezett vámtételek nagyságáról azonban legjobban úgy szerezhetünk helyes képet, hogyha annak egyes tételeit azoknak az államoknak megfelelő vámtételeivel hasonlítjuk össze, melyekkel Magyarország kér esked ennének legnagyobb részét bonyolítja le.

Cseh-Szlovákia a magyar behozatalban körülbelül 30 százalékkal van érdekelve. Cseh-Szlovákiában a régi autonóm osztrák- magyar vámtarifa van érvényben, iparcikkek részére 10—30-szoros szorzószámokkal, melyek, tekintettel a cseh korona nemzetközi értékelésére, 1.5-tői egészen 5-szörös vámemelést, tehát a belföldi termelés részére ugyanilyen arányú vámvédelmet jelentenek. Ausztria készülő vámtarifájában lényeges vámemeléseket Óhajt keresztülvinni, sőt tekintet nélkül Ausztria nagy élelmiszerbeho- zatalára, még ezeket is vámokkal kívánja megterhelni.

Jugoszlávia a magyar árukat az 50 százalékkal emelt úgynevezett maximális vámmal sújtja. Franciaország 1.3—10-szeres

Hé, kozákok!

A Prágai Magyar Hirlap eredeti regénye.

Irta: Komáromi János. (22)

Egyedül maradt a fő-kozák s indulatosan forgott az ágyban. Ez a felindultsága azonban éthető volt: Paczal Jóska először kétkedni próbált a halál valóságos mivoltában s később — elég szemtelenül — fizetséget emlegetett. És vacsora után, .amikor elpihent a ház, sűrűn sóhajtozott az öreg. Gondoltam mindjárt, hogy alighanem a' másik nagyapám ajánlatán jártatja csüggedt eszét.

Miről is volt szó igazság szerint? Brugós felmondta a nézpesti ré.ség bérletét s mivel a kozákok fittyet hánytak a felmondásra, perre került a dolog. Azóta véres terveket kovácsolt a fő-kozák . . . Hiszen ha elesnek a bérlettől, mit is kezdtek volna a apjában? A rétségen legeltek huszonegy esztendő óta a falubeli gazdák lovai, a kozákok kevés jószága s a fő-kozáknak valami hathét remondája. A csikóslegények a kozákok fiaiból kerültek ki fölváltva s az indulatos öreg volt a főszámadójuk, mint minden egyéb közös vállalkozásban. Hiszen a bérlet nélkül is csak eltengődtek volna a kozákok, mert válalkoztak mindenre, szegények. De ők úgy érezték, hogy mégis ez a legelő- bérlet az alapja minden vackolódó életüknek és ha elesnek tőié: mintha a világ csúszna ki alóluk. S érezték a kozákok, hoy a kasz- rár csak h a t a lm a -f i t o s tatásból húzott velük ujjat: nem nézheti, hogy nélküle, sőt el'ené- re is boldogultak valahogy. S a kasznárnak ez a tisztátalan szándéka bőszitette föl any- nyira valainonnyiökct. A fő-kozák pedig kö- pöt ha csafk a nevét hallotta.

szorzószámmal, tehát a frank értékcsökkenését többszörösen meghaladó mértékben emelte a vámokat és ugyanezt teszi a készülő belga és spanyol vámtarifa is. Az egyes cikkekre nézve, például a cukornál az uj magyar vámtarifa 26, a cséh-sz’ovák 52, me- Lasszenál az előbbi 2 és fél, az utóbbi 16, papirosnál azok minősége szerint 7—21 korona, Cseh-Szlovák-iábm 16.6—27.6 aranykorona a vámtétel. Pamutíon;alaknál a magyar vámtarifa 20—40, Cseh-Szlovákiában 38.7—105.2, pamu szöveteknél az előbbi 135—310. az utóbbi 246—400, gyapjúszövetnél 500—635.. Cseh-Szlovákiában 769, a rudvasná! a magyar tarifa 7, a cseh-szlovák 12 korona, vas- és acéllemeznél az előbbi 9.50—11, az utóbbi 17.5—19.7 aranykorona vámot állapit meg. Amint tehát láthatjuk, a behozatal vámok Cseh-Szlovákiában az uj magyar tarifa vámtételeinél lényegesen magasabbak.

Magyarország nem akar vámháborút

Alaptalan tehát .a esdi sajtóban, különösen a külügyminiszter lapjában, a Prager Pressében felhangzott az a vád, hogy az uj magyar vámtarifa életbeléptetése egyértelmű a vámháboru proldamálásával. Magyar- ország érdekeinek a védelme az adóét körülmények között az észszerüség legelemibb követelménye, mely ellen csiak a, helyzet elfogulatlan megítéléséből fo’yó valamennyi konzekvencia levonása árán lehet védekezni és megteremteni azt az állapotot, melynek helyreállítása a íulfej'ett iparral bíró Csehszlovákiának elsőrendű íhdeke. Azok az ládátok, melyek Magyarországnak Cseh-Szlová- kiával lebonyolított kereskedelméről rendelkezésiünkre állanak és amelyeket alább köblünk, korántsem adnak helyes képet azokról a lehetőségekről, melyeket kölcsönös jóakarattal megteremteni lehetne, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a forgalom a kölcsönös bizalmatlanság és a kereskedelmi viszonyok rendezetlensége mellett bonyolittatott le. Magyarország behozatala Cseh-Szlovák5 áh ól 1922-ben 130.517 millió, 1923-ban 139.563

millió, kivitele 1922-ben 40.197 millió, 1923- b'2« 58.129 milliót tett ki. A behozatali többlet tehát Magyarország terhére 1922-ben 80 millió 320.000, 1923-ban 81,434.000 aranykoronát tett ki. Százalékokban Magyarország behozatalából Cseh-Szlovákiára 1922-ben 23.82 százalék, 1923-ban 24.11 százalék, Magyarország kiviteléből 1922-ben 15.03 százalék, 1923-ban 11.7 százalék jutott.

A megegyezés feltételeit Prágában kell megteremteni

Természetes, hogy bennünket elsősorban az uj magyar vámtarifának a cseh-szlovák— magyar kereskedelmi forgalomra várható hatása érdekel, annál inkább, mert Szlovenszkó geográfiái fekvésénél fogva ennek Iparára életkérdés a magyarországi piac biztosítása. Hogy eddig ezen a téren alig történt több a semminél, annak okát Cseh-Szlovákia külpolitikájában véljük megtaláld. Barátságos kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének előfeltétele .a politikai ellentétek kiküszöbölése. Ezen a téren pedig ;a kezdeméyezés csak

Cseh-Szlovákia részéről indulhat meg. Erre nézve azonban semmiképpen sem tekinhe.ő biztató jelnek az. hogy ugyanakkor, amikor a külügyminiszter lapja a vámháboru felidézésével vádolja Magyarországot, a Národny Listy fokozottabb ipari, a Venkov ped;g mezőgazdasági vámvédelmet sürget. Ezek a politikai elvakültságnak jellemző megnyilvánulásai, melyekkel a koalíciós sajtóban találkozni szoktunk.

Az uj magyar autonóm vámtarifa lesz az az alap, melyből a Cseh-Szlovákiát és Magyarországot egyaránt érdeklő kereskedelmi szerződés tárgyalásánál kiindulni fognak. Hogy ezek a tárgyalások majdan eredményesek legyenek és a népek javát szolgáló megállapodásokhoz vezessenek, annak előfeltételeit Prágában kell megteremteni.

Amíg ez meg nem történik, addig Magyarország részére csak egy lehetőség van: saját érdekeinek védelmé! ugyanolyan eszközökkel kell biztosítania, amilyeneket mások vele szemben alkalmaznak.

— A cseh-szlovák bankjegyeknek érc- íedezeíe ezidőszerkií 22 százalék. A Bankhivatal junius 15-iki kimutatása szerint a bankjegyforgalom junius második hetében 173 millióval 7708 millióra csökkent. Az ércfedezet körülbelül változatlan maradt, mivel a devizakészletek 1 millióval 679 millióra, a nemesfémkészletek pedig 0.6 millióval 1046 millióra emelkedtek. A bankszerti fedezet valamivel csökkent, mivel a váltótárca 6.8 millióval 623.7 millióra, a lombard pedig 21 millióval 733 millióra csökkent, viszont az értékpapirleszámitolás 12 millióval 711.7 millióra emelkedett. A cseh-szlovák bankjegyek ezidőszerint tehát mintegy 22 százalékos ércfedezéttel birnak. Az egyéb aktívák tétele 177.5 millió koronával szerepel a kimutatásban. A passzívák oldalán a felek zsiró- köveíelései 129.3 millióval 1199 millióra emelkedtek. Vagyonadóra 9.7 milliót fizettek be, úgy hogy az eddig befizetett bruttoösz- szeg 4040 millió koronát, illetve a nettoösz- szeg 3747 milliót tesz ki. Junius 15-én 10 milliárd 797.726.628 korona volt a megengedett bankjegyforgalom, a tényeleges bankjegy- forgalom pedig 7708,427.914 koronát tett ki és ennek alapján a bankiegytartalék az előző kimutatással szemben 159,639.693 koronával növekedett.

** — Nagy a munkáshiány a mezőgazdaság ban. Nyitrai tudósitónk jelenti: Az eddigi

nagyarányú kivándorlás — amely a munka- alkalom hiányának volt természetes következménye — már érezteti káros hatását. A cukorrépa- és szőlőtermelők panaszaiból kitűnik, hogy a nagy munkáshiány folytán a munkabérek rövid néhány hónap alatt 80— 100%-kai emelkedtek, ami maga után fogja vonni a cukor és a bor árának 60—90%-os emelkedését. Amig eddig egy munkás napi keresete 8—10 korona között váltakozott, addig ma 14—16 korona a napszám. A mai megélhetési viszonyokat véve figyelembe, még ez a napszám is kicsi mivel ebből csak a legnagyobb megszorítás sál képes megélni a munkás.

— Cseh-Szlovákia sóért dohányt kap Jugoszláviától. Belgrádból táviratban jelenítik: Stoja- dinovics pénzügyminiszter legközelebb Prágában tárgyalásokat fog folytatni arról- hogy Cseh-Szlo- vákia sószállitmányokkal fogja ellátni Jugoszláviát, ahonnét az ellenérték fejében nyers dohányt fog kapni.

— A Bankhivatal külföldi bankjegyeket

vásárok Félhivatalos közlés szerint a pénzügyminisztérium bankhivatala junius 20-tól kezdve külföldi bankjegyeket vásárol a devizák pénizárfolyamán, még ha a bankjegyek jegyzése a deviza jegyzését meghaladja is.

— Veszteséges mérlegek. A Koburg-mü- vek legutóbb tartott közgyűlésén az 1923. december 31-én lezárt mérleg veszteségét az előző veszteségátvitelekkel együtt 17,918.858 koronában állapították meg. A veszteségeket olyképpen kívánják elimináini, hogy az ismert 40 százalékos egyezségi ajánlattal párhuzamosan a 200 korona névértékű részvényeket 20 korona névértékűre szállítják le. — A Gácsi posztógyár r.-t., amelynek részvénytőkéje 3 millió és tartaléktőkéje 5,416.374 korona, az elmúlt évre 704.374 korona veszteséget mutat ki. A vállalat 1922. évi vesztesége e mérlegben 438.926 koronával szerepel.

— Krarnár egy orosz—cseh-szlovák részvénytársaság élén. A Pr. Pr. bukaresti értesülése szerint a Romániában levő orosz emigráns gyáriparosok 12 millió lei alaptőkével nagy textilkereskedelmi részvénytársaságot alakítottak, amelyben Kramár Károly dir vezetése alatt a cseh-szlovákiai textilipar is részt vesz. A vállalat cége „Nord-Ostge- ellschaft vortmals W. T. Ptasehnikov/1 és működését Kisinewben, Izmalléban és Gala- con fogja megkezdeni. A vállalat elnökéül Kramárt választották, igazgatói pedig Kaselv tanow N. T. és Riabow W. N. moszkvai gyárosok.

— Tőkét emel a Nyugatszlovenszkói VIIíamosmíivek r.-t. Pozsonyból jelentik: A

Nyugatszlovenszkói Villamosmüvek r.-t. részvénytőkéjét 8 millió koronáról 16 millió koronára emeli föl. Az állam a részesedését 2.5 millió koronáról 4 millió koronára fogja fölemelni.

— A Rimaszombati Takarékbank szanálása.

Rimaszombati tudósítónk jelenti: A rimaszombati törvényszék közzéteszi, hogy a Rimaszombati Takarékbank egyezségét jóváhagyó végzés jogerőre emelkedett és az e'járást befejezettnek nyilvánítja. A pénzügyminisztérium is megszüntette a moratóriumot az intézetnél és a Rimaszombati Takarékbank megszabadulván a háborús veszteségektől, ismét megkezdi rendszeres működését, melynek a Pozsonyi I. Takarékbank értékes támogatása biztosítja a jövőbeli prosperitást.

— A poszonyi tőzsde hagyma és borkereskedelmi Szokványai. A poszonyi tőzsde legutóbbi tanácsülésén megállapították a hagyma és borforgaloim tőzsdei szokványait, amelyek a hagyma te kín tétében juiius 1-én, a bonra vonatkozóan pedig szeptember l-én lépnek érvénybe. Ugyanezen az ülésen újból szabályosták a gabonaügynökök jutalékát amely azonnali hatállyal a búzánál 100 koronát a rozsnál 80 koronát tesz ki vagonon- kint, az egyéb gabonánemüekné' pl’íg a jutaék a vételár 1 százaléka.

szó hallatszott onnanfelől. Olykor nagyapám is feltűnt a tetőn, szekercéc fogott s személyesen vezette az építkezést. Szakértő szeme' itt is, ott is valami hibát fedezett föl s egy-két szóval utasítást adott a legényeknek. Azok meghallgatták tisztelettel, kopácsolni kezdtek oaafönt s rázendítettek valami csinos dalra.

Alkonyatidőben Brugósnak is szokása volt megjelenni a csűr alatt. Olyankor a nagyapám leszállt s attólfogva hosszan jár- kálgattak az udvar valamelyik sarkában, hátul Összefogott kézzel. Brugós rendszerint azzal vált el:

— Jól van, Balogh. Tegye, ahogy jobbnak látja.

Paczal Jóska azonban szemet szúrt a kasznárnak is, amint távolabb, a széles udvarral szemközt álldogált s egy-egy fának támasztván lomha vállait, órákon át figyel- getett a csűr irányába. Múlt valami előőrs. A kasznár, úgy messziről, farkas-szemét nézett vele egy darabig s amikor ráunt, bosszúsan szólt oda a nagyapámnak:

— Ezt a lingárt fel kellene jelenteni a csendőröknél. Nem töri jóba a fejét.

— Ártatlan fickó, — nyugtatta meg .a nagyapám. — Sokat világol a szájával, oszt lajhárküdik. Dologra meg úgyse lehet fogni, tekintetes ur . . .

Paczal Jóska e napokban feltűnő-sokat lőgérezett a kert, meg az udvar tájékán. Egyszer megleptem, amint a pázsiton heveré- szett, hanyatt s ingét kihúzván, csupasz hasát süketté a napon. Megálltam a fejénél:

— Mit csinál- Józsi bácsi?

(Folyt, köv.)

kán s csúnyán káromkodott. Botját maga után húzta a földön.

VI.

Néhány nappal ezután, egy szómba.estén, szekerek zakatolása hallatszott a távoli urszágutról. Mintha sok-sok fuvaros vágtatod volna sorjában a falu felé s harsány énekszó verte át a zörgő zakatolást.

A kozákok közeledtek ottan.

Úgy volt, hogy most, a mezei • munkák égő idején őszig felhagynak az idegenben lefolytatott vállalkozásaikkal. Mint minden esztendőben ilyentájt.

Tavaly még a grófi földeken arattaik nagy-serényen, miután Brugóssal sok huzalkodás után kiegyeztek valahogy. Az idén azonban nem lehetett tudni, hogy-s-mint alakulnak ki a dolgok?

A kozákok végleg megjöttek tehát a különböző világtájuk felől, de egyelőre nem mutatkoztak sem a házunkban, sem egyebütt. A fő-kozák is elrejtezett napok óta. Nagyapám sejtette csupán, hogy a nézpesti rétségen táborozhat valahol. Paczal Jóska is, ha előbukkant itt-ott. Egyszer a templomdombnál hasalt a gyepen s unalmában legyet, vagy kabócát fogdosott. Máskor neki- dütötte hálát egy fa derekának, bakanadrá- gos szűk lábait átvetette egymáson s miközben ,a gazdasági udvart vette szemügyre jó messziről, pipák olt a száratlan pipán, köpködvén hozzá serényen, avagy összehúzott szemmel pislogott a kastély pirbseserepes tornya felé. Mintha csak terepszemlét tartóit volna.

A cselédudvar mögött, a kert hátában hetek óla készült a csörtető, nagybátyám vezényletével. Tompa kopácsolás, vig énekÉs most mégis azon gyö rődött az öreg. hogy emberei távoHétében fel fogja keresni a kasznárt.

.... Valami öt nap múlt el ettőlfogva. Egy délután, ozsonna-felé, a kastélynak tartottam, mint rendesen.

Hangos szóváltás ütött meg a veranda irányából. Mintha a fő-kozák kiabált volna.. Közbe mintha a kasznár fenyegette volna az öreget.

Egy forduló mögül előbukkant a kastély eleje: összeszorult a torkom, amit láttam.

A fő-kozák a veranda feljárója előtt állt, botjára dűlve, bepólyált fejjel. Keselyű-nyaka lángolt a verességtől. Ordított . . .

A veranda felső lépcsőfokán Brugós hadonászott. Szeme az arcába dagadt, bajusza rángott, mialatt rikácsolt:

— Kuss, paraszt!

A fő-kozák kalapács-öklei reszkettek a bot végén. Megrázta a fejét:

— Paraszt, aki mondja!

A kasznár levegő után kapkodott, hörögve:

— Piszok fráter!

— Piszok, aki mondja! — ordított a fő- kozák. — Istenit az ilyen uraknak!

Vérbenforgó szemmel kapta félre a fejét. Talán, hogy meg ne fulladjon a méregtől Észrevett.

— Pusztulj haza, te faf'yu! Szétrepesz- telek, ha mégeccer idegyösz nyalakodni!

Már mellettem fújt. Megkapott, fellökött, Aztán megfordult a verenda felé, ökÖM:

— Máj Számolunk még!

Brugóst a guta kerülgette. Én lábujjhegyen futottam hazafelé, a fő-kozák a nyomomban. Előrehajolva sietett a kerti uiiacs-