Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-18 / 136. (584.) szám

Szerda, junius 18.-S A z uj f.tseci©!. politika Egy magasálJásu párísl diplomata nyilatko­zata a P. M. H. részére Paris, junius 17. Azokban az órákban, mikor a francia politika uj irányai kibóniakoziii kezdenek, egy niagasállásu párisi diplomata igy nylatkozott a francia politika helyezőéről a P. M. H. szer­kesztője előtt: — Franciaország viszonya a többi kül- hat alomhoz az utóbbi években általánosság­ban véve rossz volt. Ez ugyan nem nyilvá­nult meg külsőségekben, de azért Németor­szággal szemben nagyon rossz, Angliával szemben inkább rossz. Olaszországgal szemben pedig nem volt jó a viszony és Amerikában sem aperciipiálíák a francia po­litikát. Mi volt ennek az oka? A világ köz­véleménye olyan irányban alakult ki, hogy Franciaországnak Németországgal szemben követett politikája katasztrofális súllyal ne­hezedett a világgazdaságra. Németországnak választása volt tönkremenni azáltal, hogy megteszi, amit Franciaország kíván, vagy pedig tönkremenni azáltal, hogy visszauta­sítja e kívánságokat, Németország az utóbbi megoldást választotta. — Németország gazdasági élete kihatás­sá! van a legtávolabbi világrészek gazdásá­gira is. H;a a német gazdaság pang, akkor ez egész Európa gazdasági életére káros kiha­tással vau. Ha az argentínai gyapottermelő maga előtt látja termését s azon töprend, mi­ként találhat annak számára felvevőpiacot, akaratlanul is arra kénytelen gondolni, hogy a gyűlölettel telitett gondolkodásmód vég­eredményben egyik föoka annak, hogy ő sem tudja értékesíteni áruját. Nem szabad sze merői téveszteni, hogy az általános vi­lágpolitikai bizonytalanság, amelyet az orosz-francia-német viszony hozott létre, a másik fontos akadálya a gazdasági föllen­dülésnek. — A különböző nagyhatalmak — úgy Játszik — egységes platformot alkottak a né­met kérdés tekintetében. Érdekes, hogy ez az egységes front már meg volt, mielőtt Pamcafé megbukott és ezt Checquersben akarták Poincaré tudomására hozni. Az uj francia kormány azonban abba a csoportba fog beletartozni, amely a szakértőik javasla­ta alapján akarja megoldani a kérdést. Né­metország aligha fogja kikerülni a jóvátétel fizetését, de minthogy gazdaságilag gondol­kodó kormányok (Anglia és. Amerika) vették most kezükbe a kérdés rendezését, mivel Franciaországban és Belgiumban sem kizá­rólag nacionalista alapon fogják immár ezt az ügyet kezelni és minthogy továbbá nem fekszik távol azJ a pillanat, amikor e kérdést nemzetközi kérdésnek fogják minősíteni és az a Nemzetek Szövetsége elé kerül (ha nem oldják meg rögtön és simán), ma több re­mény van arra, mint bármikor a háború óta, hogy ez az Európa testén tátongó nyílt seb szakszerű orvosok ápolása mellett a gyó­gyulás útjára térjen. — A világpolitikában azonban e kérdé­sen kívül, amely egyszerre el nem tűnhet, rengeteg más gyujtóanyag is van. Kiraga­dom biőle a következőket. Angliában óriási adókat fizetnek. Amerikában a vons bilinek az elnök vétója dacára való elfogadása olyan terhet ró a. kincstárra, amelyet minden való­színűség szerint abból a pénzből fognak .akarni megfizetni, amelyet Franciaország tartozásának törlesztéseképpen fognak jut­tatni Amerikának. De ha Franciaország Amerikának fizet, akor Angliának is fizetnie kell. Francia-ország rengeteg kül- és belföldi tartozásának csak akkor tehet eleget, ha liagy adókat vet ki, ez azonban népszerűt­lenné tenné a nagyon csekély többséggel rendelkező uj kormányt. A kistőkéseknek Oroszországgal szemben fönnálló követelé­seiről való lemondásával viszont a kormány clidegenitené magától a kisembert, mint .ahogy a vagyon megadóztatásával elidege- nitenó a nagytőkét, amely ennek folytán ki­szivárogna az országból, úgyhogy ismét egy nacionalista kormány jutna hatalomra, pedig fegyverkezésekkel és a hatalmi politikával folyó más túlterhelésekkel még rosszabb pénzügyi helyzetbe hivatnák az országot. Az pedig, hogy Franc' országnak, mint a kontinens ma vezető nagyhatalmának pénz­ügyi helyzete tovább romlik, nagy veszélyt rejtene magában. — Franciaországot a természet minden­nel megáldotta, amivel csak lehet, kitűnő éghajlattal, rendkívül intelligens emberekkel, ór-iási munkákészséggél. Franciaországba11 minden nő dolgozik és aki korán reggel ki­megy az állomásokra s látja, hogy a vonalok a közeli községekből mint ontják a munkás­népet, az, egészen más, tiszteletreméltóbb képet szerez magának Franci; országról, mini az. aki csak .sárgakőié1,íi regényekből ismeri a francia életet. Minden nyersanyag inegte­rom Franciaországban. Tengerpartjai révén könnyen kereskedik az egész világgal és be­szerezheti a kevés hiányzó anyagot. Az em­beranyag gyér volta, illetőleg a lassú szapo­rodást nagyobbarányn bevándorlás kezdi pó­tolni és amerikai mintára — habár kicsiben — oroszok, lengyelek, spanyolok. és olaszok jönnek be az országba. Az idegenforgalom aranyesőt hoz az országba, az idegenek nép- vándór 1 ásszeriien árasztják el Parist, a Ri­viérát és a tengeri fürdőket. Van ezenkívül még. -egy fényező, amelyet rendesen nem vesznek figyelembe az emberek a francia .gazdasági kérdések megvizsgálásánál és ez az, hogy a kivitel a legtöbb cikknél nem igazi anyagi értékeket juttat ki az országból, mert hiszen az exportált cikkek árával legfeljebb egy negyed részben fizeti meg a külföld az anyagot, három negyed részben ellenben az Ízlést, az invenciót rövidesen a civilizációt honorálja. — Szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen ország rossz anyagi viszonyok közé jusson. Talán ez a megfontolás volt egyik oka annak, hogy Poincaré megbukott. De rossznéven vették Poincaré tói .azt is, hogy azt a szeretetet. amellyel a világ minden orszá­ga Franciaországgal szemben viselkedett, -nem tudta érintetlenül megőrizni és fokozni, hanem elidegenitette magától erőszakos po­litikájával. Az egyetlen világraszóló nagy gondolat, amely a háborúból kinőtt, az volt, hogy ezután már senkisem lehet bíró a sa­ját ügyében. De aki ezt Po in cárénak meg merte volna mondani, az csak cinikus mo­sollyal találkozott volna. — Azt a mérget, amely a háborús pro­paganda következtében Franciaország egész­séges testébe került, a szervezet immár kez­di kiküszöbölni magából, .mert ahol a nap oly szépen süt, ahol az emberek egészsége­sek testben és lélekben, ott előbb-utóbb az egészséges gondolkodás is elfoglalja azt a helyet, amely megilleti. Tévedés volna azt hinni, hogy a radikális szocialista párt a re­formokat erőszakkal hajszoló, veszedelmes emberekből áll. Herriot — saját kijelentése szerint' — perborreszkál minden túlzást, jöj­jön akár jobbról, akár balról. A jobboldaliak úgy áldják be. mint kommunistát, de lehet-e kommunistának nevezni egy államférfiig, akinek programjába az van beírva például, hogy a középiskolákba való fölvételt attól teszik függővé, vájjon az illető tanuló az elemi iskolát milyen sikerrel végezte.- Éppen olyan helytelen, mint veszedelmes, egy em­bert, aki a békét mindenek fölött szereti, aki a nyugodt és biztos haladást irta zászlajára, aki keresni fogja az utat ta világ minden álla­mával való békés egyetértés felé és aki Wlil- son tizennégy pontját nemcsak abból a szempontból tekinti, hogy azok jók voltak arrat, hogy az ellenfél lakosságát visszatart­sák a háborít továbbfolytatásától, mert a hadi szerencse balrafordulásán kívül ez a morális tényező igen fontos tényező volt ia háború kimenetelének eldöntésében, hanem' rájött arra, hogy az emberek és az országok léte oly súlyos lett a mai időkben, hogy nem lehet többé kizárólag soviniszta, nemzeti szempontok tekintetbevételével kormányoz­ni, nem törődve azzal, vájjon ilymódon tönkre megy-e a szomszédunk, vagy sem. Nem lehet egy rossz viszonyok között lévő, tartozásait nem fizető államnak fegyverke­zési célokra nagy kölcsönt nyújtania, nem lehet a háborús mentalitást föntartani, nem lehet azt mondani, hogy az egyik oldalon csupa ördög, a másik oldalon pedig csupa angyal van. nem lehet többé in schimmern- der Wiehr megjelenni, nem lehet lóhátról be­szélni hanem be kell hódolni az egyedül üd­vözítő modern vallásnak, amely a szeretet jegyében áll, .nemcsak az egyes emberek kö­zött, de az államok között is. .Tánctermem New-Yorkban a 17* emeleten volt* A P. M H. ereded riportja az araerikai tánctermek tájékáról Prága, junius 17. Az, hogy most már a nyárba hajlott az idő, hegy a sötét téli ruhák már régen a szekrények ienekén nyugszanak, nem zavarhaja az Egyesült Államok ifjúságát és már nem is ifjúságát abban, hogy a tánc kultuszának továbbra is ne hódoljon. És ha patakokban csorogna arcáról a veríték, ak­kor is táncolna és ha még estének idején is pász­mákban sütne a napsugár a terem nyitott ablakain keresztül, akkor is táncolna, pedig a táncdüh már alábbhagyott — állítólag — a jenkik hazájában. Mi az a „pöncsölés“? — A tánctermek irgalmatlan nagyok — mondta egy Amerikából hét hónapos tanulmány­újáról visszatért s a redakcióba bekopogtatott tánctanár — és ha kell, a földszinten, vagy ha nem lehet, hát a negyvenedik emeleten vannak, ahova természetesen örökké mozgó lifteken lehet jutni, melyeknek egy-egy fülkéjében mintegy ötven ember számára van hely. Az Egyesült Államok a praktikusság hazája és egyúttal, hogy úgy mond­jam, a bizalmatlanságé is. Egy-egy tánckurzusnak mintegy százötven-kétszáz résztvevője van. Ilyen tömegben bajos lenne számontartani, ki a beirat­kozott tanítvány, ki pedig csak amolyan „lógós“, aki fel akarja használni a nagy tolongást arra, hogy ingyen tanuljon meg táncolni. A tánctanárok tehát a lógósok ellen úgy védekeznek, hogy mind­egyik tanítványnak a beiratkozáskor egy olyan jegyet adnak, mint nálunk a borbélyok az „abon- nenseknek“. A táncterembe csak ilyen jegy fel­mutatásával lehet belépni. Az ajtóban egy ellenőr áll, aki a kártyán kilyukasztja a táucórának meg­felelő sorszámot. Ezt nevezik pöncsölésnek. A padrakati utódai Európában az emberek nem ismerik, mi az a simi — mondja informálom megvetéssel —, azt hi­szik, hogy azt igy táncolják (mutatja). Pedig ez semmi, nem simi. Az igazi süninek nincs is koreo­Macdonald a mexikói konfliktusról London, junius -7. Az alsóház tegnap tartotta; pünkösd után első ülését. Mac dón áld miniszterelnök egy hozzá intézett kérdésre válaszolt a mexikói konfliktusra nézve. Kijelentette, hogy a mexikói kormány s az ottani angol ügyvivő között egy idő óta viszálykodások folytak s május 13-án a mexikói kormány közölte Mac- donalddaf, hogy ha Cummins angol ügyvivőt nem hívják vissza, július 10-én Mexikóból ki fogják utasítani. Az angol kormány a mexikói •kormány eljárását a nemzetközi diplomáciai szokásokkal ellentétesnek tekintette és kö­zölte a mexikói kormánnyal, hogy-ha Cum­mins ellen oly intézkedéseket tesz, amelyeket az angol kormány nem helyesel, úgy nem valósítja meg azt az eredeti szándékát, hogy a kérdés rendezésére Sir Thotnras Hokiért küldi Mexikóba. Kijelentette továbbá Mac- donal'd, hogy az angol-orosz tárgyalásokról csak akkor adhat részletes beszámolót, hogy ha a tárgyalások elérik azt a fokot, amikor a parlament imformálósia bekövctkezlhietiik. graiiája, mert azt igy táncolják igazi negermodra (mutatja). Ne kívánja tőlem az irgalmas olvasó, hogy én leirjak itt egy olyan táncot, amelyiknek még koreográfiája sincs és bambuszbokrok tövén találták ki a legsuvixfeketébb négerek. Amikor a mester mutatta, hogyan táncolják, szédültem, tá­molyogtam és nagyon örültem annak, hogy nálunk nem tudják, mi a simi. Annál szebbek azonban a többiek, a fox-trott jegyében született táncok. Lassúak, íépésesek, ke­vés figurális változattal és egymástól úgyszólván csak ütemben különböznek. A iává, zamba mellett most uj tipusu táncát járnak Newyorktó! Cleve- landig. Az uj táncot, melyet az amerikai tánctaná­rok egyesülete elfogadott és jewettnek keresztelt, a bennünket meglátogató Bőd mester eperjesi tánctanár kreálta. A legszebb tánc, a legnobilisabb. simább, könnyenhajlóbb a valse francaise és a tangó mi- longa. Az igén kecses kéztartástól a legnehezebb figuráig csupa harmóniából van kreálva ez a két tánc... Kivonat az amerikai illemszabályokból Végül az amerikai szokásokból tudtam meg egyet s mást, melyekről azt ajánlom, ha minden­ben tanulunk a jenkiktől, ezeket mégse tartsuk példaképnek. Amerikában kevesen tanulnak a tánciskolákban táncolni; néha otthon kísérletez­nek, ez még a jobb eset, de leginkább minden tu­dás nélkül eljárnak a táncmulatságokra (különösen vonatkozik ez a férfiakra), mindaddig, inig a fel­kért áldozatok ki nem képezik őket a nehéz mes­terségben. Aztán a felkérés!! Tulajdonképpen nem is létezik. A fin megáll a neki tetsző lány előtt és minden meghajlás vagy más ceremónia nélkül viszi is a körbe, melynek bejáratánál nem ritkán hiányzik — a rendőr. A tánc végén a lányt egy­szerűen otthagyják. Helyrekisérés a gardehoz? ilyet még hírből sem ismernek, talán mert a gardet .szintén nem ismerik, szintén még hírből sem. —I. A következő magyar javaslat az. hogy a népszövetségi ligák uniója kéri a népszövet­ségi tanácsot, dolgozza ki saját hatáskörében a kisebbségi eljárás jogszabályait, mert énei­kül, bár a kisebbségekre vonatkozó nemzet­közi szerződések életben vannak, a kisebbsé­gek jogai nem érvényesülhetnek, mert nincs megállapítva az a jogi eljárás, amely szerint a kisebbségi sérelmeket kezelni kell. Az el­nöki tanácsülés még nem. határozott arról, hogy Magyaországot ki fogja Lyonban képvi­selni, anyi bizonyos azonban, hogy Apponyi Albert gróf nem megy ki, mivel e hónap 21- éri gyógykezeltetés céljából Karlsbadba uta­zik. Hiba voít-e Bosznia és Hercegovina okkupáciéja? Auifenberg volt hadügyminiszter cikke Prága, junius 17. Autíenberg-Komarow báró volt osztráK- magyar hadügyminiszter és gyalogsági tá­bornok a világháború okaival foglalkozva a berlini 8 Uhr Abendblatt hasábjain a délke­leteurópai probléma tárgyalása során fölveti azt :a kérdést, hogy hiba volt-e Bosznia és Í1 e rcc g ov i na okk u pációja. Aufíenberg tábornok maga is részt vett az okkupációs 'hadjáratban. Később pedig 1909-töl 1911-ig mint vezénylő tábornok tel­jesített szolgálatot Boszniában. A múlt század hetvenes éveiben a Bal­kán-háborúk következtében az európai Tö­rökország fölbomlása annyira előrehaladt, hogy Törökország nem volt képes a Balkán- félsziget északnyugati részét megtartani. Ek­kor már csak arról lehetet szó. hogy az a rész. vagyis Bosznia és Hercegovina hova kerüljön: Szerbiához, vagy az osztrák-ma­gyar monarchiához. Boszniának Szerbiához való csatolása a monarchia szempontjából elfogadhatatlan volt, mert Szerbia e rendkí­vül értékes tartomány birtokában egész bi­zonyosan rövid időn belül Dalmáciára és az egész adriai partvidékre igény: tartott vol­na. Ennek ‘természetes következménye lett volna Trient Galícia, Erdély és a Bánát e - vesztése. Tehát beké vetkezet: volna a mai állapot, mely igy csak egy élet-halálra va!ó küzdelem következtében történt. Az Adria elvesztése halálos csapást jelentett volna nemcsak a monarchia, hanem Németország számára is.. Tény, hogy Boszniában gyűlt ki a világ­háború tüze* és tény. hogy Bosznia és Herce­govina annektálása nagyban hozzájárult a világháború okaihoz. Auffenberg báró sze­rint azonban Bosznia és Hercegovina méltó volt arra, hogy érette a monarchia veszé!y- r.ek tegye ki magát. Bosznia lakossága an­nak ellenére, hogy három teljesen különböző rétegből állott: szerb, katolikus és mohame­dán benszülőttekből, rendkívül lojálisán vi­seltetett a monarchia iránt A lakosság tisz­tában volt azzal, hogy három évtized alatt egy kulturrezsim áldásaiban részesül. Leg­nagyobb bizonyítéka ennek az a tény. hogy valamennyi bosnyák és hercegovinál ezred legénysége az utolsó percig hősiesen küzdött a különböző harctereken. A tábornok azzal fejezi be a cikkét, hogy az osztrák-magyar monarchia küldetésének becsülettel tc‘t ele­get. r———— -------------——r"——i Vevőimmel s a vásárló közönséggel tisztelettel közlöm, hogy szünetelt fehérnemű mfiltelye- met inból megnyitottam. Díszes kiállítású, olsőrau£u n uyaprbói készített menyasszonyi kelengyét rendkívül kedvezd árak mellett szállítok s "kívánatra. telies kollekcióval látogatást is teszek. 6UTTMAN IZSÓ, Kassa Fö-u, 5, [Sohalkház,) | Kassa. K®§ice. | I! léi, ölesén c§ de-1 !í gánsan riüíiMifl § ! I csak % j j w | ;; Havas és Dudovics | Í férfi-, fiú- és gyermekruba § || áruházában lehet. § < > || Küllőn lEiértékosziáisii. % II Halom sí. l. Halom it, i. | I A Magyar Külügyi Társaság a kisebbségi jogokért Apponyi Albert Karl&badba érkezik Budapest, junius 17. (Budaipesti szerkesztőségünk jelentése.) A Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsa Aptponyi Albert gróf olnöklésével ülést tar­tott és ■clöikészitette a június 27-én kezdődő lyoni népszövetségi unió konferenciájára a társaság szereplését. A magyarországi javas­latok közül, amit az elnöki tanácsülésen álla­pítottak meg, a legfontosabbak azok lesznek, amelyek a kisebbségek jogi helyzetének sza­bályozására vonatkoznak .Ezt a jogi szabá­lyozást ama nemzetközi szerőelések alapján kívánja a magyar delegáció, amelyeket a nagyhatalmak iaz uj államokkal kötöttek. Ebben a kérdésben a magyar álláspont az utódállam beli magyarság érdekében az, hogy a nemzetközi szerződéseknek minden körülmények között érvényt kell Szerezni még akkor is, hogy ha az egyes államok szuverén jogait érinti

Next

/
Thumbnails
Contents