Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)
1924-06-18 / 136. (584.) szám
2 Szerda, junius 18. SfödmiiMAitPíAÍpftRmp nek. Eme kérdésen azonban a földhivatal és a földmivelésügyi minisztérium között igen erős véleményeké rés mutatkozik, amelyből azonban soha sincs haszna a földet váró népnek. A domovinárok azt Ígérik párthiveiknek, hogy csak az aratás után fogják fizetni a va- jgyondézsmát. Igen helyes gondolat, azonban nem csak a domovinárok részére, hanem a mi pártjaink tag'ai részére is. A pénzügyminisztérium is ugyanilyen módon fogja föl a helyzetet és ha már nyújt kedvezményt, abból a magyar sem marad ki. A visszatartott pénz kifizetésére és a hadikölcsönre kár a szót vesztegetni. Itt egyelőre nem kap senki semmit és ha valaki kap, úgy megtaláljuk a módját annak, hogy a magyar vérünk — akit eddig legtöbbször *,senki“-nek néz a hatalmas agrár kortes — megkapja ugyanazt, amit a cseh, vagy szlovák „valaki* kapott. És ugyanígy áll a helyzet, ha a magyarság számára kulturális előnyöket, jogokat és vívmányokat helyez kilátásba valamelyes kortesigéret. Elhangzottak ilyenek elégszer Ttol a szociáldemokraták részéről, hol pedig a választások opportunus alakulásai, az úgynevezett polgári pártok számára nyújtott mézesmadzagként. De elhangozhatnak a jövőben is, mert nem valószínű az, hogy a kormány a Csánki-párt teljes és csúfos letörését végleges eredménytelenségnek ismeri el, hogy egyszerűen fölhagy a magyar politikai akarat léprecsalogatásának taktikájával, de sokkal inkább várható az, hogy egy szép napon más köntösben és más jelszavakat üvölt ve jelennek meg a magyar meggyőződés alkuszai a sziovenszkői politikai piacon és tetszetős Ígéretekkel árasztják el azt a magyarságot, amelyet megfosztottak mindenétől s amelynek ígérni ma oly sokat oly 'töméntelenül bőségeset lehet. Ez a trükk a iegmezitelenehb politikai szélhámosság. Elvenni azt. ami a magyarságot megilleti és azután az elvett jogok vissza- igérgetésével kizsarolni tőle a fejhajtást, a hatalom iránti behódolást, a le: kiismer ötének odadobását — egy kegyetlen és szemérmetlen játék a türelemmel és a magyarság politikai értékével. Erre csak azok képesek, akik a politikai iskolának zugtanfolyamait látogatták s akik a saját lelkiismeretük után Ítélik meg más lelkiismeretét is. Ha ez a trükk érvényesülni kezd s ha a lélekkufátok ígérettel környékeznek meg téged, magyar vérünk, ne felejtsd el, hogy a közmondás második része: „ha betartják, csak "agy jó“ sohasem vált be s nem is fog addig beválni, amíg uj választások nem lesznek, de akkor sem váltja be azt az agrár titkár és a Domovina, hanem az igazi népakaratból kikerülő parlament. Annái pedig mi is ott leszünk, még pedig kevesebb argalássa! és szociáldemokratával. Doiimsrflue -lsénél© a két kamarákps Héráiét pocié ója gyöngült London után Brüsszelbe utazik A Prágai Magyar Hirlap párisi tudósítása Paris, junius 17. Noha Herriot már a törvényalkotás akcióit készíti elő, a mai napnak mégis az alkotja jellegzetes vonását, hogy párisi politikai körökben Herriot pozícióját erősen gyengült- nek ítélik. Egyes fanatikus párt barátja! Herriot ellen fordulnak s egyes lapok is kétségbevonják azt, hogy a francia radikális miniszterelnök nieg fogja valósítani a választások alatt hangoztatott programját. Az Éclair ironikusan ir Herriotról s kijelenti hogy a francia miniszterelnök már többször megváltoztatta álláspontját s Elervé pedig kijelenti a Victoireben, hogy a francia kormányváltozás körüli nagy lárma csak vak handa'eandázás volt, mert Herriot Marsall pénzügyi politikáját és Poincaré külpolitikáját fogja folytatni. Egyesek már afölött kombinálnak, ki lesz Herriot utóda. Értendői ©integetik, sőt vannak, akik azt állítják, hogy elérkezett CaUÜaux ideje. A politikai újságíró ezekből a hűekből nem hámozhatja ki a realitásokat és bizonyosságokat s meg kell elégednie a keringő hírek regisztrálásával. A Quotidien szerint az uj kormány két törvényjavaslatot már előkészített s az egyik az ugynevezett dekrétum törvény megszüntetésére vonatkozik, a másik pedig az általános amnesztiára. Havas jelentés szerint Herriot megbízta Nollet tábornokot, hogy a megszállott területen elitéit németek amnesztiájának kérdését tanulmányozza. A két kamarában ma felolvasásra kerül a köztársaság elnökének üzenete, amely kifejezésre juttatja az elnöknek azt az akaratát, hogy a köztársasági intézményeket meg akarja védeni s hogy az alkotmány kereteit nem akarja túllépni. Herriot egyébként készül angliai útjára, sőt a Times úgy tudja, hogy Herriot közölte Theunls miniszterelnökkel, hogy Londonból visszatérve szeretne vele és Hymans külügyminiszterrel tárgyalást folytatni a jóvátételi kérdésről. Reuter szerint nagyon valószínű az, hogy egy pár hét múlva összeül egy szövetségközi jóvátételi konferencia. RénsfcSrak a fölfeléit Uaa*sas:s réssvétteisség* aa ülést eremben Prága, junius 17. A képviselőház folyosóján ma kínos feszültség uralkodott. A kormány és a koalíció válságáról valóságos rémhírek voltak forgalomban és a legjobban tartotta magát az a kombináció, hogy Svehía uj kormányt alakit a pet'ka öt képviselőtagjával és hivatalnokokkal. A sok kombinációból annyi felel meg a valóságnak, hegy a vámpetka ma délelőtt elhatározta, hogy legkésőbb péntekig eldönti, létrehozható- ea koalíciós megegyezés. Az ujságirókarzaton rémületet idézett elő az a hír, hogy vége a júliusi szabadságnak, mert a koalíció meg fog egyezni és a parlament július végéig együtt marad. Más hírek szerint, ha a koalíció péntekig megegyezik, úgy a jövő héten hétfőn és kedden lesz még ülés, azután megkezdődik a nyári szünet. Amíg a folyosók tele voltak rémhírekkel, addig az ülésterem jóformán üres volt. A szenátus által visszaküldött s módosított összeférhetetlenségi javaslatot Kaffka dr. és Hak- kenberg fölszólalásai után a többség elfogadta. Több második olvasás letárgyal ás a után a mezőgazdasági állatok fajzásáröl szóló javaslatot kezdte tárgyalni a ház. Lapzártakor az előadó ismerteti a törvénytervezetet. A napirenden 6 mentelmi ügy szerepe! még. Síelői lipjü a stis$pr gazdaság! polililiál wcüi Belessel szerűen A cseh agráriusok folytatj ák a Dénes' elleni akciói Prága, junius 17. A vámkérdésre vonatkozó első összecsapások után az egyes pártok a pro és kontraargumentumok egész tömegéi sorakoztatják föl lapjaikban. A Venkov Mrgyar- ország, Lengyelország és Ausztria példáját említi köveíésremélíónak. Főleg Magyarországgal már lobbizben akart kereskedelmi szerződést kötni a köztársaság, ez az állam azonban — a Venkov szerint is igen JÍelyeseii — előbb a vámdüszabásál akarja rendezni s csak az után fog szerződéseket kötni más államokkal. Ezt a bókot sem köszöni meg Benes a Venkovnak. A Geské Slovo előszámlálta Benes hetvenhét kereskedelmi szerződését, ezzel szemben rámutatott a magyar külpolitika ama hiányaira, amely a kereskedelmi szerződések kötését nem tartotta sürgősnek s most a Venkov, amelyet a legjobb akarat mellett sem mondhatunk magyarbarátnak, szintén Magyarországnak ad igazat Benes külügyi gazdasági politikájává;! szemben. Matteotti ügye a magyar képviselőházban •. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon; A nemzetgyűlés mai ülésén Farkas József képviselő interpellációt jegyzett be a meggyilkolt Matteotti olasz szocialista képviselő ügyében, de a Ház nem adta meg felszólalására az engedélyt. A mai ülés folyamán Korányi pénzügyminiszter nyilatkozik a magyar kölcsönről. A nemzetgyűlés elnökségének napirendi javaslatánál Farkas Isóvám képviselő azt a javaslatot tette, hogy vegyék be a holnapi ülés tárgysorozatába, hogy a Ház fejezze ki az olasz kormánynak Matteotti meggyilkolása.fölötti részvétét. Bethlen miniszterelnök felszólalt Farkas napirendi indítványához s annak visszautasítását kérte, mert szerinte a politikai udvariasság megkívánja, hogy várják be az ügy fejleményeit, miután azokat mindez ideig még nem sikerült tisztázni. A Ház igy határoz. Az indemnitási vita befejezése után a nemzetgyűlés áttért Dréhr Imrének a pénzügyminiszterihez intézett interpellációjára, aki a népszövetségi tárgyalások és a kölcsön tekintetében megnyugtató kijelentéseket kér. Korányi pénzügyminiszter azonnal válaszolt és részletesen ecsetelte a; lefolytatott tárgyalások kielégítő sikerét. A cseh néppárt is megszólalt. A koalíció belső harcait figyelemmel tartó cseh lapok már több Ízben rámutattak arra, hogy a vámkérdést, illetőleg csupán a cseh néppárt nem nyilatkozott még. Végül ez is megtörtént s a cseh néppárt végrehajtó bizottságának tegnap este tartott értekezletén hozott határozatot ma reggel közlik a párt lapjai. A néppárt levonta az eddigi viták tanulságait s ezért bölcs mérséklettel megállapítja azt, hogy a párt „elvben* kívánja a mezőgazda- dasági termelésnek mérsékelt vámokkal való megvédését, egyúttal az ipari vámok leszállítását. El kell ismernünk, hogy a néppárt rendelkezik a legjobb politikai iskolázottsággal biró vezérekkel. Köztudomású, hogy ez a párt csak nyerne az uj választásokkal, ezért nem száll fejébe a dicsőség, nem ragadtatja el magát könyelmüségekre, hanem szépen bevárja a pergőtűz beszüntetését s csak akkor jön elő, amikor az első rohamcsapatok már véres fejjel vonulnak visszafelé. T árcarovatunk: Csütörtök: MIKLÓS JENŐ: Fekete madár (vers). — KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA: Fenyőtoboz anyóka. Szombat: DUTKÓ ZOLTÁN: Sziovenszkői kalauz (I. Selmecbánya). Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Tavaszi sürgöny (vers). — KILIÁN ZOLTÁN: Randevú, _________ A mag yar irodalom a huszadik században Két részlet Schöpflin Aladár Gorkij Maxim részére irt nagy tanulmányából Jelentettük már. hogy a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségének kezdeményezésére Schöptilin Aladár nagyobb tanulmányt ir Gorkij Maxim részére, aki a nála Marienbadban járt tudósítónk előtt kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne egy magyar iró ismertetése alapján tájékozást nyerni a magyar Todu'om mai törekvéseiről és eredményeiről. Schöpilin Aladár tanulmánya elkészült, most {ordítják oroszra s amint a íorditás is kész lesz, el lógjuk küldeni a nagy orosz írónak. Mutatóba két részletet közlünk belőle, amelyek egyike a ki'cncvencs évek általános közhangulatáról, a másik pedig B.ibi.s Mihály költészetéről szól. I. A kilencvenes éveli A 19-ik század véginek magyar irodalma az újonnan alakult középosztály irodalma volt, ennek általános ideológiáját és élet- filozófiáját fejezte ki- Ennek alapja egy na ciorialista optimizmus, a s/tezad közepe óta elért politikai és gazdasági sikerekben való gyönyörködés, az ezredik évi fennállását ünneplő nemzet önbizalma, a politikai válságokon át helyreállított gazdasági és társadalmi egyensúlyban való bizalom, a politikai és társadalmi hatalom teljesség "nek összpontosítása a középosztály kezében; gazdasági dolgokban bizonyos kapltal sta-libcralizmus, társadalmiakban enyhe és elasztikus arisztokratizmus. Az ebből az atmoszférából keletkezett irodalomnak meg volt adva az attittideje az egész néppel és a világgal szemben s egyúttal adva volt témáinak kezelése is. A falusi földmivelő néppel szemben az úri ember jóindulatú fölényével állott, szerette életét és tipikus alakjait diszkrét idealizálással beállítani, rousseaui reminiscentiákkal beszélt róla mint az egyszerű természetes élet egyszerű, természetes emberéről, örvendezve gyönyörködött gyökerességében, tipikus faji jellemvonásaiban, melyeket a falusi nép teljesebben és feltűnőbben megőrzött, mint a nyugatias kulturhatás alatt, internacionáli- sabb városi életformák közt élő többi társadalmi osztályok. Észrevette és sok művészettel tudta ábrázolni ennek a falusi életnek és alakjainak érdekes jellemvonásait. Gyönyörködött a népben, mint ahogy a fiatalon városba került ember gyönyörködik későbbi életkorában azokban a falusi emlékekben, melyek a fiatalság szépségével kapcsolódnak tudatában. Anyira azonban nem érdeklődött ez az irodalom a parasztember iránt, hogy észrevette volna szociális bajait, a még csak egy-két generáció óta levetett jobbágyság nyomait jellemén, kultúrában való elmaradottságát, az állami hatalommal szemben való tehetetlen kiszolgáltatottságát, helyzetéből és foglalkozásából származó speciális paraszt-erényeit és bűneit. Hasonlóképp nem vette észre a falusi paraszt-társadalom tagoltságát, amely kicsiben ugyanolyan, mint az egyetemes társadalomé és megvan benne minden osztály a leggazdagabb parasztok arisztokráciájától a két keze munkájából élő proletariátusig. Még kevésbé vette figyelembe ez az irodalom az ipari munkásosztályt mint külön társadalmi tényezőt és speciális lélektani típust. Ez az ipari munkásság még akkor egészen friss alakulat volt, hiszen az ország iparosodása csak az 1867 utáni években kezdődött meg. A nagy városokban már látható volt, de rnég aránylag csekély, bár évről-év- re növekvő szánni és kezdetleges szervezett1 ságü, — a nemzeti életben még alig érez- | tette hatását, politikai jogokról még csak ak- i kor kezdett álmodozni. Az ipari munkás ti- i pusa még akkor alig fordult elő az irodalom- ; bán. amely inkább még csak a kisiparost is- i merte és rajzolta, bizonyos patriarkális jellemvonásokkal. A legszélesebb tért a középosztály életének rajza foglalta el. Az írók túlnyomó része ebből származott, belőle kapta élményei és emlékei leggazdagabb anyagát s akik alábbról, falusi parasztkunyhóból vagy mesterember házából jöttek, azok is siettek hoz- j záhasonulni a középosztályhoz és annak ide- s elégiájához. Ez a középosztály pedig akkor ■ a hatalom birtokában, nyugodt biztonságban élt, nem érzett súlyos, nagy problémákat, közszelleme nagyjában egységes volt, erkölcse a konvencionális társadalmi erkölcs, a valláshoz való viszonya a tradicionális egyházi viszony, gazdasági helyzete polgáriasán konszolidált, a kiáltó nyomor és a fényűző gazdagság végleteit alig ismerő, általános hangulata derült és optimista színezetű. Nagy rázkódások és szenvedélyek nélküli életforma volt ez, kevéssé alkalmas arra, hogy nagy eszmék és nagy egyéniségek teremjenek belőle. Önmagával korigeniális irodalmat is produkált, amelynek nem voltak nagy izgalmai, nem tudta és nem igyekezett a nagy elemi szenvedélyeket ábrázolni, a közvélemény sodrában úszott, nem állt vele szemben kritikai állásponton s ha mégis gyakorolt valamelyes kritikát, keserűség nélküli, kedélyes és családias szatirázálás formájában gyakorolta. A nagy problémák feszegc- tősétől óvatosan tartózkodott, életfilozófiája azonos volt az átlagos müveit emberével, a vallás örök nagy kérdéseit egyáltalán kiküszöbölte tárgyalási köréből, a szociális eszme felületeit is alig érintette, óvakodott a konvencionális erkölcsi intézmények niegboly- gatásától. Arra törekedett, hogy az embereket kellemesen szórakoztassa, nem volt az a pretenziója, hogy nyugtalanítsa és gondolkodóba ejtse őket. Nem vet fel nyugtalanító kérdéseket, mert nem volt meg benne a nyugtalanság szelleme. Nem adott nagy életideálokat és ember-ideálokat, köznapi emberek köznapi dolgait raizolgatta. A nagy ember, a nagy szenvedés, a nagy küzdelem, a nagy szenvedély, a nagy eszme hiányzott témái közül. Legnagyobb alakjai: a hatalmas politikus, aki hatalmának gyakorlásával fas- cinálja az embereket, az előkelő klubbeli gentleman, aki megállja helyét vagy elbukik valami társadalmi vagy anyagi komplikációban, az elegáns társaságbeli hölgy, aki a férfiakra gyakorolt szerelmi hatásával szerez magának társadalmi sikert és asszonyi ravaszsággal tudja szerelmeit megalkuvásra juttatni a társadalmi konvenciókkal s még egy-két hasonló alak. A témák: kis emberek naiv intrikákkal folytatott harcai valami kis vagyonka megszerzésére, anyák ravasz ügyeskedése nagyszámú lányaik hozománynélküli férjhezadásában, a parlamenti klub, folyosó és a képviselőválasztás béka-egér harcai, kacér asszonyok kicsiny, sohasem tragikus házassági komplikációi és egyéb hasonlók. A kicsi dolgok művészete volt ez és a kicsi formák művészete. A nagy regény, a nagy vers, a nagy dráma nem volt meg podgyászában. A rövid novella és genre-rajz, a kecsesen hullámzó, hangulatos kis dal, a szelíd humoru ártatlan vígjáték voltak ennek az irodalomnak gennin formái. Ezekben alkotott legkiválóbbat. Ami regényt produkált, az is inkább hosszúra nyújtott novella volt, mint igazi, sokrétű és szélesskáláju regény. A kis műfajokban brilliáns eredményeket ért el, a magyar novella fényes virágzásba jutott, néni egy példája eléri a világirodalom legkiválóbb novellaköltöinek színvonalát, az irók különösen a maupassanti novella formájában rendkívüli biztonsággal mozogtak...
