Prágai Magyar Hirlap, 1924. június (3. évfolyam, 123-145 / 571-593. szám)

1924-06-17 / 135. (583.) szám

a junius Heves támadás a felekezeti oktatás ellen Prága, juinruis 16. Uhlir dir. képviselő a parlament kultu­rális bizottságának elnöke a Geske Slovó va- Isámapi számlában a kulturális politika hanyatlásával foglalkozik s élesen kritizálja Becliyné iskolaügyi minisztert és a mai köz­oktatás politikát. Kétségtelen — Írja —, hogy az iskolaügyi miniszter beteg sze­mélyét minden illedelmes ember sajnálja, de bizonyos viszont az is, hogy az iskolaügyi minisztérium műnk á Hanságé ért annak fö- tisztvitselöi is fetetösek. Egy orvostól (Sro- bár) és egy újságírótól (Bechyne) nem is 'lehet elvárni, hogy pedagógusok legyenek. Kiejti .hogy számtalan iskolaügyi probléma vár megoldásra s hogy a parlament a kisis­kola törvény megalkotása óta semmi más iskolaügyi kérdéssel nem foglalkozott. Rend­kívül fontosnak tartja azt a kérdést, mi tör­ténjék a felekezeti iskolákkal. A modern hala­dókat gondolkodóba ejheti már maga az a tény, hogy a néppárt teljesen meg van elé- vedve Bedhynie működésével. E sorok sze­rény Írója — hja — nem tartja szerénytelen­ségnek, hogy rámutasson azokra a bokros ■érdemekre, amelyek őt a kisiskola törvény megalkotásánál és egyéb iskolai problémák 'célkitűzéseinél megilletik s így az iskolaügyi rmnisztórium nem veheti -rossznéven, ha most kiadja a jelszót, méh'' szerint a felekezeti iskoláik államositauidók s a * felekezeti oktatás teljesen kiküszöbölendő. ' Ez a cikk a prágai politikai körökben érthető feltűnést 'keltett s annak tendenciáját általánosságban úgy magyarázzák, hogy öhlir képviselő ur a bársonyszékhez vezető utat igyekszik a maga számára egyengetni. Ugyanakkor, amikor LMir így nekiront Beohynének, megszólal az iskolaügyi minisz­tériumért felelős szociáldemokrata párt lapja, a Pravo Lidu is és „fontos" iskolaügyi célki­tűzéseket szegez le. Ebben a lapban Filip ta­nár ot kifejti, hogy a felekezietti oktatást és a vaEásoktatást el kell törölni, mivel a diá­kok nem szívesen járnak vall ástam órákra s amvel a komolyabb diákok kinevetik a hi't- oktatékát és tanításaikat. Ebben szögezi le célkitűzéseit Filip tanár ur, aki bizonyára azt hiszi önmagáról, hogy ő az az egész különleges tanári típus, akit a 'diákok nem viccelnek és nem nevetnek ki. Fffip tanár ur legyen nyugodt, önt épp úgy kinevetik, mint a hitoktatókat! Többségben a német pártok Hultschin­ban. Troppauból jelentik: A tegnap megtar­tott hultschini községi választáson a német pártok tizenkilenc mandátumhoz jutottak a cseh pártok tizenegy mandátumával szem­ben. A német pártok közül a német keresz­tények pártja tizenöt és a német munkáspárt négy mandátumot kapott, mig a cseh nép­párt öt, a cseh munkáspárt és a cseh polgári párt három-három mandátumot szerzett. T árcaro vatunk: Szerda: SCHÖPFLIN ALADÁR: A kilencvenes évek. (Részlet a „Magyar irodalom a huszadik században11 című s Qorki számára készített ta­nulmányból.) Csütörtök: MIKLÓS JENŐ: Fekete madár (vers). — KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA: Fenyőtoboz anyóka. Szombat: DUTKŐ ZOLTÁN: Szlovenszkói kalauz (I. Selmecbánya). Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Tavaszi sürgöny (vers). — KILIÁN ZOLTÁN: Randevú. A gyérnáníszemü asszony- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péteríy Tamás. Fogaras város nagyközség piacán há­rom hétig csodájára járt a nép a Placsintár Bogdán fortélyos lovának. Gyönyörű szép állat. Fekete a szőre, — feliér hold a homlo­kán — kese a hátsó ballába... Nincs annak semminemű testi fogyatkozása, — csak ép­pen, hogy fortélyos!... Az öreg örmény ló­kereskedő két kiszolgált huszár kocsist tart. Ezek törik be nagy szakértelemmel a mak­rancos lovakat. Kstúnt, a fiatalabb kocsist már összetörte ez a beste állat. Az időseb­bel, Jánossal még nem végezett, mert az oko­sabb ... István király napján, forró meleg napon, ott ültünk a „Verespipa" fogadóban, az Olt- utca sarkán. János kocsis bort idogált, én szebeni sört fogyasztottam. Beszélgettünk s bámultam ezt a kiszolgált huszárembert. Ma­gas, formás, gyönyörű férfi- Gondolkozás nélkül besoroznák fcstőrgárdistának, mert az arca is kellemes, a bajusza meg éppen hatal­mas Szenes Jánosnak. lenest pcrptflz üli felleli az üíiráriassls A Venkov szerint Benes kétségbeesett helyzetbe keriiit — Csapnivaló kereskedelmi szerződéseket köt Prága, junius 16. A P. M. H. megírta, hogy a cseh agrár­párt a kereskedelmi szerződések ratifikálásá­nak megtagadásával kezdte meg a mezőgaz­dasági vámokért vívott harcát. A három hét •előtt tartott képviselőházi ülés napirendjén szerepelt a Dániával kötött kereskedelmi szerződés ratifikálása, melyet azonban a mai napig sem intézett ed a Ház. A szocialista sajtó — főleg Benes lapja, a Ceské Slovo — a legsúlyosabb szemrehányással illette az agráriusokat a kereskedelmi szerződések negíigáláisa miatt, az agráriusok azonban mé­lyen hallgattak s nem törődtek azzal, hogy Benes hiába köti a kereskedelim szerződése­ket. Végül vasárnap megszólalt a Venkov. Közgazdasági rovatában szigorú bírálat alá veszi a dán kereskedelmi szerződést, mely kritika azonban nem ás magának a szerző­désnek szól, hanem Benes külügyminiszter és Novak kereske­delmi miniszter személyének, akik éppen a dán kereskedelmi szerződéssel csapniva­lóan rossz munkát végeztek. Ily módon a kritika méltán helyet foglal­hatott volna a Vemkov politikai hasábjain an­nál is inkább, miivel a cikk élénk politikai vi­tára fog alkalmat nyújtani. Három hétig sza­botálták az agráriusok az összes kereskedel­mi szerződéseket s most — hogy az összes pártok visszavonulót fújnak — az agráriusok is előkészítik a visszavonul ás útját a kereske­delmi szerződésekkel szemben elfoglalt me­rev álláspontjuktól. Ezt a visszavonuíálst azonban, nem köszöni meg Benes, mert hi­szen az agráriusok szerint egyáltalán nem tud,, kereskedettül szerződéseket kötni. A Venkov kritikájának lényege az, hogy Dánia eilsösorban mezőgazdasági állam s Cseih-Szlovákia is az. Anglia elzárta határait a dán mezőgazdasági termények elől. Cseh­szlovákia pedig arra kötelezi magát Dámá­val szemben, hogy a dán vaj, tej, vágómar­ha st)b. számára a legnagyobb vám- és szál­lítási kedvezményeket biztosítja. A helyzet annál súlyosabb, miivel a dán valuta a leg­utóbbi hónapokban esett, a cseh korona pedig szilárd, így Dánfia olcsó mezőgazdasági ter­ményekkel árasztja el a köztársaságot. Annak megítélését, hogy a dán kereske­delmi szerződés mennyire felel meg Cseh- Szfl'OViákfi'a közgazdasági követelményeinek, a közgazdászokra bízzuk, bizonyos ellenben az, hogy Benes egyáltalán nem fogja megköszönni az agráriusok bírálatát. annál is kevésbé, mivel tarsolyában még néhány ily szerző­dést hordoz, melyet ratifikálni kellene s ha ez nem történik meg, egy időre minden bi­zonnyal elmegy a kedve az áTandó külföldi utazásoktól és szerződéscsinálásoktól. Hogy a kritika Benes címére szól, ez a Venkov első oldalán hozott közleményéből állapítható meg, ahol a vámkérdés; kifejlődése kapcsán azt mondja ki, hogy a zavaros vám- poRtika következtében a külfölddel kötött kereskedelmi szerző­dések alkuszai kétségbeesett helyzetbe ke­rültek. Scpcrjeiielf safif hfiznK elöli a kormánglapeh a párt a maga részéről hajlandó volna részt venni egy ellenzéki ,.koalícióban", hogy ez azonban nem jött létre eddig, annak okát egyáltalában nem lehet ott keresni, hogy a szlovák néppárt nem hajlandó a keresztény- szocialista párttal való együttműködésre. Egy elsietett, elhamarkodott ellenzéki biok­nak egyébként sincs nagy értelme, miként azt éppen a kormánykoalíció négyéves tör­ténetéből látjuk, amely életképtelen azért, mivel nincs meg az erkölcsi alapja. . __ „A gyakorlatban teljesen értéktelen munkának bizonyul ez a röpirat" mondja a Prager Presse. Itt csak azt kérdezzük a Pra- ger Pressétől, hogy mennyire értékes mun­kának bizonyult eddig, négy év alatt, a koa­líciónak gyönyörű elokvenciájával összeállí­tott programja? Mit valósított meg eddig a szép terveiből? A saját lapjaik bevallása szerint: semmit. Pedig most ők vannak ha­talmon. Jöjjön csak az uj választás, amelytől annyira fázik a koalíció s akkor bebizonyul, hogy az autonómia nem üres frázis, hanem Szlovenszkó minden polgárának szivében élő valóság. Nyilatkozat Alulírottak, mint az „Országos Magyar Kisgazda, Fölmives és Kisiparospárt" és az „Országos Keresztényszociális Párt“ ruszin- szkói kerületének elnökei, miután tudomá­sukra jutott, hogy a Prágai Magyar Hírlap 1924. évi május 18-iki 112 (560.) számában is napvilágot látott és az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparospárt ruszin- szkói kerületének 1924 május 11-én Bereg­szászban tartott elnöki tanácsülése alkalmá­val tett rezoluciója, mely egyedül a párt autonómiájának megvédése tekintetében akart direktívául szolgálni, félreértésekre, Válasz a Prager Pressének és egynéhány kormányíapnak Prága, junius 16. A kormány prágai német lapja, a Prager Presse s egyik-másik cseh nyelvű kormány­lap éles támadásban részesítette az országos keresztényszocialista pártnak egy röpiratát, amelyben a párt autonómista álláspontját szögezi le. Kérdést intéztünk a keresztény- szocialista párt Prágában tartózkodó tör­vényhozóihoz az iránt, hogy mi a vélemé­nyűk ezekről a támadásokról; a kapo-tt fele­leteket az alábbiakban foglaljuk össze: — A Prager Presse és a cseh koalíciós lapok jobban tennék, ha ily éretlen megnyi­latkozások helyett a saját házuk előtt seper­nének, úgyis annyi szemét van a koalíció előtt,hogy az elegendő munkát ad nekik, fö­lösleges, hogy még az ellenzéki pártok gond­jait is a saját roskadozó vállukra vegyék. — Hogy a keresztényszodalista párt mindig Szlovenszkó autonómiája alapján ál­lott, azt fölösleges részletesen bizonyítgatni. A röpirat nem ad ugyan autonómiaterveze­tet, egy ilyen iratnak azonban nem Is lehet az a célja. A Hlinka-párt már másfél évvel ezelőtt benyújtott a ház elé egy autonómia- tervezetet, amely a további tárgyalások alapjául szolgálhatna, így teljesen üres szó­beszéd az, hogy a szlovenszkó! autonómis­ták csupán agitációs jelszónak használják az autonómiát s nem adnak ehhez programot. A baj másutt van: a koalícióban, amely egy­általán nem mutat hajlandóságot arra, hogy az autonómiáról tárgyaljon, ennek oka pedig abban rejlik, hogy a rozoga koalíció nem­csak, hogy az Hy nagyjelentőségű ügy meg­valósítására képtelen, hanem még a saját koalíciós programjából sem tudott megvaló­sítani semmit, mert minden idejét a kicsinyes pártérdekek és torzsalkodások kiegyenlítése foglalja le. Az autonómia alapját Scotus Viator Is megadta nagy vonásokban, ime, itt a második tervezet is, amefynek alapján a kormány előkészíthetné Szlovenszkó önkor­mányzatát, érdekes azonban, hogy eme ter­vezetnek egy sort sem szenteltek azok a la­pok, amelyek most pártunk egy kis röpíratá- nak oiy bőszen nekitámadnak. — Hogy a keresztényszociális párt a szlovák néppártot a közös ellenzéki frontba csalogatta, arra vonatkozóan az a megjegy­zésünk, hogy a keresztényszociáüs párt sen­kit sem csalogatott a közös ellenzéki biokba; vagy téves magyarázatokra adott alkalmat, kijelentik, hogy a két párt között a szövet­ségi hűség ma is változatlan és az is kell, hogy maradjon­Ezen félremagyarázásra vezethető visz- sza az Uj Közlöny 1924. évi május 21-iki 116-ik számában, valamint a Lidove Noviny- ben is megjelent azon, már tendenciózus cikk, illetve beállítás, mely Korlát Endre dr. pártszövetségi elnököt a pártszövetségen be­lül diktatúrát gyakorló egyénként tünteti fel, kivel szembeni a pártok a védekezést tartják szükségesnek. A valóság ezzel szemben az, hogy a tisztán adminisztratív teendőket végző pártszövetségi elnök és a pártszövet­ségben helyet foglaló pártok között teljes a harmónia. Ungvár. 1924 május 24-én. Kerekes István dr„ sk., Egry Ferenc s. k., mint az Országos Ke- mint az Országos Ma resztény Szocialistapárt gyár Kisgazda, Földmi- ruszinszkói politikai el- vés és Kisiparospárt ru nöke. (P. H.) szinszkói kerületének politikai elnöke. (P. H.) nwr»aEElAlfciWflBMB3MI WBÉBMBWBWBBiaWWBHWtMSHBSBmUBH — Ugyan bizony, János, — kérdezem érdeklődve, — miért kínlódik azzal a vesze­delmes lóval? — Mert olyan szép állat instállom ... — Nincs maga erre a nyaktörő életre rászorulva!... — Igaz, de hát jólesik ... — Csak egy szavába kerül s első hajdú lehet a vármegyeházán . -. — Azt es tudom instálom, de... — s él­akad a szó a torkán a széptermetü, derék embernek. < Gondolkozom. Itt van valami a dolog­ban. Elakadott a szóban. Tapintatosan kell bánni az ügyes-bajos emberrel. Kocintunk. Iszunk és kibámulunk a piac felé igyekező sokaságra. Hirtelen, csak úgy, eszembe jut, hogy szép ló?-., ehhez a szép asszony is illik!... — Aztán szép az az asszony? — kérde­zem csendesen. — Nem ... — De csinos? ... — Azt sem mondhatnám . •. Magamban gondolkozva mondogatom! — Se nem szép, se nem csinos?... s mégis az életével játszik miatta a fortélyos !ó hátán?... — Hcj-haj!... — sóhajt János kocsis. — Ugyan mit szerethet azon az asszo­nyon? ... _ Csak a szemit... a két ragyogó sze- mit... Hiszen a feleségem, de elhagyott... — No, fikkomteremtette! — gondolom, itt nem tanácsos sokat beszélni, mert családi ügy s illetlenség a beleszólás. Koccintunk. Iszunk s kibámulunk a járókelők sokaságára s János egyszerre bennebb húzódik a fal mögé* — Éppen ott jön... — mondja lassan. — Melyik az? — kérdezem. — Az a selyemrojtos keszkenős ... Ott ment el éppen az ablak előtt. Jól megnéztem, hogy melyik menyecske hagyta el a vármegye legszebb férfiját... Középter­meti aszonyka volt. Közönséges mozgás. Nem szép. Nem csinos... Hanem a szemei!? ... Ej-ha!... Mintha igazi, fekete selyembár­sonyból volna a szemöldöke s alatta hosszú, sötét szempillák mélységéből tüzes, fekete gyémátok tündökölnének elő ... — No, — mondom — ennek, ha megné- mulna az ajaka, még akkor is beszélne a két ragyogó, gyémántszeme!... — Ez az instálom, — beszél János ko­csis. — Most már ugy-e érti, hogy miért akarom kitörni a nyakamat azon a beste ál­laton?! Csak azért, hogy lássa Boriska, az ő gyémánt szemeivel... Közben elősántikált Están. a másik kocsis a piactérre. Vezette a gyönyörű lovat, a szép Hergeliát, amelynek három hete csodájára jár a város népe. Csoda egy szép állat. Já­nos fizet és búcsúzik. — Isten megáldja! Ma az utolsó próba ... Ezt még soha senki sem csinálta, mert én találtam ki... Föláll a hatalmas férfi és kilép a „Veres- pipádból- Az ajtón kívül várja az öreg ör­mény. Nem beszélget János, hanem ripp- ropp! huszárosán felpattan a ló hátára a nye­regbe. Bogdán ur mellette sürgölődik, kezében egy hatalmas, vörös, cserépfazék ... A gyönyörű állat rúg, kapál, harap, tom­bolva ördögtáncot jár a huszárember alatt. Előszedi három hét alatt, bemutatott minden fortélyát... Szaladna a hátoldalnak, hogy ledörzsölje a lovas lábaszárát, de a bámuló, hátráló sokaságon nem juthat ki a piac köze­péről. János kiált, hogy utat csináljanak Sze- ben felé!.*. A gyöngyörü Hergelia két lábra ágaskodik, hogy lovasával hányát vágódjon és maga alá törje. János zablarántással az első ágaskodásnál megfékezi és leszól az öreg örményhez: — No, most!!... A vén lócsiszár két kézzel nyújtja fel a nagy fazekat. János oldalhajtással kapja fel, kétkézzel és éppen a kellő pillanatban, mert a ló ismét emelkedik, kétlábra áll, de az ügyes János hirtelen fejéhez vágja a nagy cserépfazekat. Zsupsz!... A vékony cserép széttörik és az égető, forró nap hevében jeges víztömeg szakad a ló fejére. Recsegve, ropogva zudul rá a jeges tus... A toporzékoló állat leg­alább is jeges istennyilának véli, hogy az csapott a fejére. A cserépdarabok csöröm­pölve hullnak le a piac kövezetére és vei3 a jegesviz-zuhatag ... Mindez csak pillanatok alatt történt. A megrettent állat levágta fejét a szügyibe, be egész a hasa alá és elszaladott oly rémitő sebesen, hogy csupán a felvert por maradt meg a nyomában... János a hátán ült és két kézzel kapaszkodott a megvadult állat kantárjába, sörényébe •.. A fogarasi piacon a bámulók ezrei mint­egy óriás méhraj; zúgtak, beszéltek, zaiong- tak. Az öreg örmény magyarázott szájjal, kézzel, lábbal... Olyan lelkesülve beszélt Bogdán ur, hogy még a szája is habzott köz­ben. A gyémántszemü asszony mellette állott. Egészen közelről hallgatta a dicséretet. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents