Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-16 / 111. (559.) szám
Péntek, május 16. foeDett me'grvéd'eteezme. A gazda tehát egy adott békeaíany. A gazda az emberi társadalom testéi az az egészséges rész, amely megivédetaezfieti. önmagát a háborús sebek elől. A gazda, amikor önmagát védelmezi, védelmezi a békét. Az a látszólagos egoisz- tiikns küzdelem, amelyet munkájának kedvezőbb föltételeiért folytat, az általános emberi jólétért folytatott küzdelem. A demokrácia körkorszakában a mezőgazdasági elemnek kell a kormányban eldöntenie azt, hogy elhárít minden, oly körülményt, amely a munkát megzavarhatja s hogy megvédelmezi 'a békét. A pacifista problémának legmegbízhatóbb és legegészségesebb megoldása az, 'ha a gazdáknak az állami igazgatásban részt biztosítanak a döntésből és részt biztosítanak ama tárgyalásoknál, amely a népek együttélésének föltételeiről folyik. A béke a gazda számára neim absztrakt, művészien megkonstruált fogalom, de önmagától értetődő föltétel a mmrJka és étet számára. Mindenhol, ahol a 'gazda beleviszi programját a politikába, a béke fönntartásának követelését elsősorba állítja. Minden nemzeti egységnek és az egész emberi társadalomnak kötelessége a gazdatársadialomnak megbecsülhetetlen békeértékét kihasználni és ezt a társadalmat az igazi béke szolgálatába állítani. A demokráciának nemcsak az a feladata, hogy a gazdák közreműködését az állam fölépítésénél és az állami ügyék vezetésénél ne zárja ki, de hogy ennek a társadal omnak fölb ecsüllhete tlen béke alkotó diszpozícióit a béke biztosítása érdeklében kihasználja. Csak ilymódon lehetnek a pacifista törekvések a béke valódi alapjaivá és ■nem pasztán teoretikus fejtegetések tárgyai. • Svehla miniszter elnöknek ez a cikke az agfártörékvések legszebb és legnemesebb programszerű megvHágitása. Ha az 'ember kikapcsolja a cseh-szlovák kormányzati politikának légköréből s ha elszakítja a gondolatnak ama szálait, amelyek, önkéntelenül eszünkbe juttatják, hogy a cikk írója a csehszlovák kormányzati politikának irányító egyénisége, akkor a program az ideális szépség erejével hat. Osztályprogram, amely minden nép jólétét és boldogulását akarja, amelyből kigyomlálták az osztálygyülölet dudváit és bogáncsait és amely minden nép és minden nemzet agrártársadalma számára a mai politikai adottság mellett a történelmi hivatás erejével bíró életcél. De ha a cikket nem izoláljuk az ideális elgondolás helyzetébe, de a cikkben foglalt gondolatokat abból a szempontból mérlegeljük, mennyiben valósítja meg a cseh-szlovák kormány feje a gyakorlati politikában szépen megkonstruált és elméleti szempontból1 helyesen meglátott elveit, akkor (hatalmas kontrasztként zudul felénk az a tény, hogy a cseh-szlovák agrárpolitikának páftszerü alakulása és annak .vezető egyénisége, a praktikus politika terén semmit sem valósit meg abból, amit elvként hirdet és amit önmaga számára a létfeltétel erejével állirt föl. Ha mindazok az elvek, amelyek ki vannak kristályosítva Svehla cikkében a gyakorlati politika terén, érvényesülnének, akkor pillanatnyi gyorsasággal át lehetne hdidataá a cseh-szlovák kormány pohtikájátnak ma megoldhatatlannak tetsző, kérdéseit, mert az ideáiis agrárprogram önmagával hozná az állam kebelében élő nem-' zetiségek megértését a föld népének béke- szeretete és önzetlen munkája jegyében. Svehla programot adott, amelyben a praktikus pacifizmust a gazdatársadalom kezébe tette le, szembeszállt az elméleti pacifizmus gyönge lábú elgondolásaival s a politikai élet konstrukciójára szomorúan jellemző tény, hogy a valóság világánál a Sveh- la programja a cseh-szlovák köztársaságban a praktikus politikától mérföldnyi távolságokra eső és a béke paradicsomának meséjeként föltűnő teória. A lécsői cseh szlovák állampolgárok nagy sérelme Prága, május 15. Mai számában több cseh újság foglalkozik a románoknak azzal a íölháboritó jogtalanságával, amelyet a técsó'i cseh-szlovák állampolgárokkal szemben engedtek meg maguknak, amikor azoknak román területen fekvő birtokait egyszerűen lefoglalták, bérbeadták, majd birtokba is vétették. A prágai külügyminisztériumhoz közel álló Ceské Slovó első oldalon foglalkozik az incidenssel és a róla szóló beszámolót ezzel a címmel látja el: „Nyugtalanságok előtt a cseh-szlo- vák-román határon" s megvan győződve arról, hogy a külügyminisztérium már bizonyo* san foglalkozik azzal, hogy milyen diplomáciai lépéseket tesz a román kormánynál és elégtételt kér ezért az esetért, amelyet a C. S. véleménye szerint bizonyosan alárendelt román hatóságok követtek el, úgy, hogy magát a kormányt nem lehet okolni a cseh-szlovák állampolgárok vagyona ellen elkövetett merényletért. A szociáldemokrata Pravo Lidu azonnali diplomáciai intervenciót követel, amelyre az állam tekintélyének érdekében föltétlenül szükség van. Fölszólítja a miniszterelnököt és a külügyminisztériumot, hogy azonnal rendelje el a vizsgálatot és a legrövidebb időn belül tájékozódjék arról, hogy mi történt Técsön. A lap reméli, hogy a kormány haladéktalanul rendet teremt. A Národni Listy arról értesül, hogy a belügyminiszter azonnal közvetlen jelentést kért Ungvárról, egyldőben pedig Técső városának távirati jelentéséit áttétette a külügyminisztériumhoz a diplomáciai lépésiek megtétele végéit. A lap a román hatóságok eljárását érthetetlennek mondja. Benes és Nlmcsfics fi®ilür<§ie Románia Belgrád és Páris eilen — Dukát támogatják a francia radikálisok — A jugoszláv király nem megy Párisba Prága, május 15. Tegnap megtörtént a Rómába vezető ut megszakitáisáVal Benieis találkozása a Lai- ibadh melletti Veldesben Nitmcsics jugoszláv külügyminiszterrel. A tanácskozásiról kiadott hivatalos kommüniké rendkívül szűkszavú iés csak nagy általánosságban tájékoztat Mindössze annyit mond, hogy a tanácskozás előkészületét alkotta Ben.es olaszországi és Jugoszlávia franciaországi tárgyalásainak. A komimünükének van azonban egy mondata, amelyből a diplomáciai virágnyelv nyomán a kisantantnak egy úgynevezett pikáns kérdését lehet konstruálni. A kommüniké ugyanis megállapitja, hogy a két külügyminiszter konstatálta az egymásközötti érdek- közösséget és a tökéletes megegyezést a jövő politikai vonalának azonossága tekintetében, de nem szól egy szót sem arról, hogy a két külügyiminiszter együttes tanácskozásán megállapíthatta azt is, hogy a kisantant- nak harmadik kereke: Románia szintén ugyanazt a vonalat látja maga előtt, mint Prága és Belgrád. Pedig erről a kérdésről bizonyára szó esett Benes és Nincsics között, mert hiszen a besszarábiai (kérdésben Belgrád és Prága annyira cserbehagyták Bukarestet, hogy komolyan lehet mérlegelni azt a kérdést, vájjon tagja-e még egyáltalában Románia a kis- antantnak? A román sajtó etekimtetben érdekes megnyilatkozásokat tett a napokban. A Lup- ta kijelenti, hogy oly nagy az ellentét Románia és a kisaníaut másik két tagja között, hogy egyáltalában nem bámulna Romániában senki azon, ha a kisamtaut prágai konferenciáját véglegesen el is hagynák. De ez csak halk fiülemile-szólam ahhoz képest, amit az Auróra ir, amely kijelenti, hogy a mai jugoszláv állam nem más, mint egy agyrém, amelyet a jövő elfúlhat vagy megerősíthet. A reakcionárius és vad Kara- gyorgyevicsek és Pasics, a terrorista politikus királyságban, ahol a kormányzat módját a macedón komitácsiktól másolták le, minden az egykori cári Moszkva pánszláv reakcionalízimisának ipolitikai alapján vergődik. A lap megállapítja* hogy Jugoszlávia oly népeken uralkodik, amelyeknek hagyományai egyenesein ellentétben vannak a belgrádiakéval s ezek a népeik mind elérkezettnek látják a történelmi pillanatot, hogy leálcázzák az oroszlánt)őrbe öltöztetett szamár imperializmusát, Romániának ez a dolog tökéletesen közömbös, mert az átmenetileg leigázött Bánság a maga idején úgy is visszajön. De fejtörő politikát alkothatott Benes és Nincsics számára az a kérdés is, miképpen viselkedjenek a megalakítandó uj francia kormánnyal szemben és e tekintetben szintén mint zavaró momentum tűnhetett fel előttük Dukáoak az az előrelátó taktikája, amellyel megérezve á francia baloldali pártok nagyobb esélyeit, nem törődött azzal, hogy Poincaré húzza és halasztja a román—• francia szerződés megkötését, de hátsó ajtók mögötti tárgyalásokon megszerezte maga számára a francia radikálisok jóindulatát s a baloldali blokknak támogatását. Herriot már régen nagyobb barátja Romániának mint Cseh-Szlovákiának s amikor Duka látta, hogy a radikális irányzat számára nyílik meg a választási győzelem perspektívája, egyik megbízottja utján fölvétette az érintkezést a radikális párttal és párisi megbízható jelentés szerint nagyobb összeget ajánlott föl a radikálisok választási kasszájának ellenértékéül annak a támogatásnak, amit a jövendő francia parlamentben a radikálisok a román— francia szerződéssel és a Párisban felveendő román kölcsönnel szemben tanúsítani fognak. Hogy Benes és Nincsics kevésbbé jó orral nézték a francia választásokat s hogy Poincaré bukása után nem sok reménnyel kecsegtetheti Jugoszlávia önmagát a fraücia- jugoszláv szövetség (tekintetében, epre vall a Havas-ügynökségnek ma délben érkezett rövid kétsoros távirata, amely kijelenti, hogy a jugoszláv király a kormányválságra való tekintettel franciaországi útját elhalasztotta. Megírtuk egy pár nappal ezelőtt, hogy a jugoszláv királynak kellemetlen helyzete lőhet Párisban, mert ott tesz és nem tudja, mit csináljon. Ezt a kellemetlen helyzetet most elintézték azzal, hogy a jugoszláv király nem látogatja meg a megingoitt pozíciójú francia köztársasági elnököt. Amerika nem enged... London, május 15. Washingtoni Reuter- jelentés szerint a japán bevándorlás korlátozásáról szóló törvényt a mai formájában fogja a parlament mindkét háza elfogadni s e hét végén Coolidge elnök elé terjesztik. Washingtoni diplomáciai és politikai körökben a helyzetet Igen komolynak látják. Általánosan az a nézet, hogy Coolidge elnök nem tehet mást, minthogy jóváhagyja a törvényt. Japán állítólag elégedetlenségének jeléül vissza fogja hívni követét. — Havas jelentés szerint a kongresszus egybehivását junius 7-ére elhalasztották. A lengyel polgári pártok Js követelik á tescheni választások kiírását. Teschenböl jelentik: A lengyel polgári pártok vasárnap Trinecben gyűlést tartottak, amelyben azt követelték, hogy a tescheni választókerületben írják ki a parlamenti választásokat. A lengyel katolikusok szövetsége, a népszövetség és a Kozsdon-féle sziléziai néppárt együtt mennek bele a választási küzdelembe. A pártok remélik, hogy egy vagy két mandátumot szereznek. A gyűlésen olyan Vélemény is elhangzott, hogy a lengyel képviselők semmiesette sem fognak csatlakozni az ellenzékhez. Tárcarovatunk: Vasárnap: Bodor Aladár: Losonc felé (vers). — Komáromi János*. Nem jó képzelődni Az utcán A sarki hlrdetőoszlopról nevet rám pirosán, kéken, sárgán a reklám * . . Csengő békítl a tomboló zajt . . . Jaj, ki hallaná meg, most ha sóhajt egy ember? Villamos fut * . . Jaj, milyen semmi a zagyva tömegben menni, menni, erre-arra ödöngve, kószálva, míg rádhujjogat a síiket lárma . . . Mily szegények a kínok, gyötrelmek, jajgatók s mily koldusláz iíiggönyös ablak mögött a csók.,. Milyen egyforma a bohóc, a hős, az ember ha elesik és ha győz . . . S a versek Is árva, sebes szavak . . . Milyen semmi, ha a szíved megszakad . . . Boros Ferenc. Kankalin — A Prágai Magyar Hírlap eredet! tárcája —• Irta: Kilián Zoltán. Kankalin szép, sárga, gyertyatartőképü kis virág, bocsáss mej$, hogy annyi bizakodó, cmeltfejü kis társadnak halálát okoztuk. * Már &kkor teli volt a kezünk kankalinnal. Dal szállt ki belőlünk fűre, virágra, bokorra és felénk a tavaszba harapó leánynevetést hajtott a szél. Igaz emberek lettünk azon az erdőn, mert apró, igénytelen örömek nőttek meg bennünk hirteleniil és elteltünk velük lihegő boldogsággal. Szaladtunk; virággal lm.ligái tűk egymást; összccsókolództunk s ezután szél ugrottunk az erdőbe megint. Kel tiké, kankalin, ibolya, sárga, fehér, lilakökörcsin tarkított a fák közein, jártunk köztük vigyázva s szedegettünk belőlük, minden tövött hagyva azért gondosan szálat, mert Irmi erre bájosan, de szigorúan ügyelt: — A növény minden gyermekét megölni nem szabad, fiam! így vigyáztunk a virágöléssel... Egyszerre kiáltottunk fel egy tölgyfa előtt. Két virág feküdt ott, üde, ápolt, rózsaszín embervlrág... Elegáns burberryjükön kis erecskében szaladt végig a vér. Tiszta volt a dolog; a fiatalember kezében ott szorongott a kis Frommer-Liliput. Jobb halántékán férfinak is, nőnek is ott van a pörk, a golyóbemenet.,. Álltunk csak előttük megmerevedve, kankalinunk mind a lábunk elé hultt. Megborzongtunk. Élénkbe toppant a tavasztarló, ránk fújt a vágás szele; Istenem, Istenem, ezen a tavaszon! Egy ilyenSavaszon! Irmi sírni kezdett, kicsit először, aztán nagyon, nagyon ... — Miért nem lehettek egymáséi?! Két ilyen gyönyörű ember... Nézd a fiút! Milyen magas a homloka, csigás a szája, göndör a hajai... Bn a leányt néztem. Finom építésű, ápolt leány volt, még holtában Is grnziózits. ügy feküdt ott a fa tövén, mintha alvásra rendezte volna el magát, azzal a tudattal, hogy valaki, nőkhöz értő erre jöhet. Szemem ön- kénytekmíil is érezte a keble dugudó-síilyedő pihegését. Lehajoltam. Keblére szorítottam a fülem, bár tudtam, hogy már benne van a Csend. Irmi Is megkapta a kezét. Szorongatta, simogatta azt a még meleg fehér lánykezet s úgy kérdezte: — Mondja, hát miért tette?!? Miért?!? Semmise szólt s Irmi rettenve dobta el a kezet. — Irtózatos! Itt van, ügy, mintha élne és semmi, semmi nem támaszthatja fel! Hiába rázom, kiába kiabálok neki.!. Néztem Irmire és lelkemben felsereglett a sok-sok szürke halott. Akiken igy döbbentem meg valaha én is a világ sok tája felé.. feküdtek azok is, némán, mint akik alusznak ... Akaratlanul elalusznak ... Félrezzenlem az elgondolkozásból. — Mennünk kell, Imiikéin! Majd találunk valahol egy rendőrt, azt idevezetjük ... Vagy valami erdöört! Írmi letörölte könnyeit. — Nem! — mondotta határozottan. — Nem?! — Nem! Semmi köze ezekhez a rendőrnek. Hiszen ezek a szerelem hatlottal! *— De drágám, kötelességünk... — Kötelességünk! A társadalom halálba üldözte őket... Most elvonultak Ide. Ml meg mindjárt rendőrt hozunk a nyakukra! — Irmi, de értsd meg... — Ne beszélj, ne beszélj! Akkor jött volna az a sok mindenféle közeg, amikor életben voltak! —- Csacsikéin, akkor sem segíthettek volna rajtuk. — Nem? Ki tudja?! Te biztosan tudod? — Nen), de .., — De hallgass! Szerelem miatt haltak meg és én együttérzők velük. Mi fogjuk ökot eltemetni! — Irmi, a hatóság. s, — Bánom is én a hatóságot! Fütyülök rá! Ezeket a drágákat beszórjuk virággal! Egészen teli, teli! Ez lesz a temetésük, Már szórta is Irmi a fiúra a kankalint. Könyörgött, hogy szórjam a leányra én is. Vállat vontam. Jó! Irmit úgy szeretem, de úgy, hogy ... Hogy vele együtt szedtem a kankalint* messze és messze az erdőben, mindenfelé. Beborítottuk vele a két halottat. Irmi víg volt a nagy kahkalittos temetés után. Boldog vagyok, hogy legalább valaki jót tett velük! — mondta és hozzám bujt. De te ne halj meg Soha, drágám! Negyednap olvastuk, llögy megtalálták őket. . „Érdekes. — mondta a rendőri jelentés, — hogy tisztán tőzsdei differenciák miatt menekültek a halálba, mint ahogy a hátrahagyott levelükben Írják és mégis — a végzetes tett előtt t c 1 e s z ó r t á k magukat virággá 1. Üzletfeleiknek egyébként aligha térül meg valami.4* irmi csak annyit mondott rá: — Ha igy van, még inkább mcgslratrtt valók! Hiszen, szegények, még a szerelemig sem jutottak el! Azóta sokat gondolkodom a dolgon. Ir- minek igaza van: siratni való valóban az az ifjúság, melynek szerelmei helyett tőzsdei differenciái vannak életre-halálfá.
