Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-14 / 109. (557.) szám

Szerda, májas ti. haveriek oly területeket, amelyeket az an­tant megígért ugyan nekik, de nem szerzett volna meg számúikra, ha már a béke per­ceiben nincs étnek megszállva és meghódítva, így Romániának az antanttal kötött szerző­dése megígérte a románok által lakott ma­gyar területek Romániához való csatolását, de ezt ahhoz a feltételhez fűzte, hogy a kér­déses terület a békekötés idején román bir­tokban legyen. AlS®®I,IIlS«lI f®SW€MSl«BÍ ti l»él*©S2Ker®é»€lé* f©wI®í^*S«bp*©1 Washington, május 13. A képvlselöház egyetlen szocialista képviselője, Berger Viktor, tegnap határozati javaslatot ter­jesztett elő, melyben megbízatást javasol az amerikai elnöknek arra, hogy hivja össze Washingtonba a Versailles! békeszerződést aláíró hatalmakat s vegyék revízió alá Wilson tizennégy pontja alapján a békeszerződést. Berger kijelentette, hogy a békeszerződés valójában csak burkolt háborút jelent, amely hatvanmillió németet tartós rabszolgaságra ítél. Románia Magtjarorszdg semiegességéf szeretné biztosítani orosz támadás esetén Ellenőrizhetetlen politikai menda-monda román intervencióról Mamii a kisebbségi jogok melleit Bukarest, május 13. Mariin Gyula, a román nemzeti párt ve­zetője a bukaresti szociális intézetben elő­adást tartott a romániai kisebbség'! kérdés­ről. Előadásában kifejtette, hogy noha Ro­mánia nemzeti állam, mégis köteles a más nemzetis égek jogait elösmerni, mert erre szorítja elsősorban az igazságosságnak érzé­se, másodsorban pedig azok a kötelezettsé­gek, melyeiket a szövetséges nagyhatalmak­kal kötött szerződésekben vállalt. Fölfogása szerint e kötelezettségek teljesítése lenne Romárán részéről a köszönetnek legszebb módja azért, hogy a szövetséges nagyhatal­mak Romániának segítséget nyújtottak. A kisebbségeknek meg kell adni azt a 'hatal­mat —- mondotta — hogy iskoláikban cs templomaikban, továbbá a helyi adtain isz- trativ autonómiában nemzeti jellegüket és egyéniségüket szabadon kifejthessék. Azt az alapelveit kell kötelezően elismerni és kö­vetni, hogy miniden népnek, amely más nyel­vű és nemzető nép között telepedett le és e letelepedés nagyobb mértékű, biztosítani kell a közoktatás, az igazgatás és a bíróság­nál a szabad nyelvhasználati jogot. Ki adta föl Magyarország integritását? Andrássy Gyula az októbristák vádjairól Budapest, május 13. Andrássy Gyula gróf vezető cikket ár lapjában, a Magyarságban, amelyben vissza­utasítja az októbristákmk azt a vádját, hogy Magyarország feloszlatásának ő az oka, mert ő adlta fel először az ország integritá­sának gondolatát. Hivatkozik arra, hogy az októbristák azt állítják, hogy az álital, hogy a Wilson-használta „cseh-szk>vák“ elneve­zést nem' kifogásolta, elismerte a cseh-szlo- váfc állam létesítésének jogosságát. Andrássy erre a vádra kijelenti, hogy ha Németország­tól elválva az összeomlás ellenére együtt bírták volna tartani az 'ország erőit s ha urópa nagyihatalmaiban azt a meggyőződést buták volna nagyranővelni, hogy a Duna völgyében az ő szempontjukból a legjobb megoldás a létező életerős államokat fenn­tartani, akkor sókat meg lehetett volna men­teni. A hatalmi kérdések alakulásától kellett politikánk sikerének függnie, — írja — nem pedig a névtől, melyet az uj cseh állam visel. Kijelenti, hogy Magyarországot az kénysze- ritette a trianoni béke elfogadására, hogy a háború bomlasztó hatását a forradalom anar­chiája még jobban fokozta, széjjelugrasztot- •ták az együttmaradt csapatokat, hogy nem akartak katonát látni, amikor első sorban katonákra volt szükség, de a világhelyzetet félreismerve a pacifizmus diadalát vélték föl­ismerni, amikor a legnyerselbb imperialzmus érvényesült s hogy olyan helyzet keletkezett, amely azt a látszatot keltette, hogy Magyar- ország végleg felbomlott s hogy önmagukat mentik meg azok a nemzetiségek, amelyek a bomlasztó hullától sorsukat elválasztják. A szoanszédok komoly áldozat nélkül birtok­óta valahogy úgy érezte, hogy minden ag­godalma merő agyrém volt csupán. Vörösképü termetes ember jött be a boltba és-körüljáratta szemét — Elfutok még egy-két helyre, ismerem már a maga öt perceit, de visszajövök, — felelt a borbély invitálására. Negyedóra múlva csakugyan visszajött. Óráját húzo­gatta: — Lemaradok a vonatról. — Dehogy marad le, — ellenkezett a norbély minden meggyőződés nélkül. — Ha esetleg Hlavnicska ur szives volna----------­És Hlavnicska váratlanul udvariasnak mutatkozott: — Én ráérek, csak tessék! — Most már bizonyos volt, hogy a segéd fogja borotválni. Izgatottság fogta el és szomorít lett... A kép! Mit jelentett ott a falon? — Hlavnicska ur ideges, ha borotválják, — szólt hozzá utóbb a segéd. Borotvája si­mán siklott vendége arcán. — Talán, igaza,lehet, — felelt lassan. A hersegő kés nem hagyta beszélni. Izgatottsága nőtt. A segéd biztosan meg­sejtette félelmét és óvatos • lesz... Közöm­bös akart lenni, de hangja föltűnően remegett: . — Mindennapi idegesség, ez már együtt jár a korrak mindenkinél előfordul. A segéd megfordult és tükörbeli képmá­sára nézett... Most végre jól látta... egé­szen tisztán látta: veszett kutyák vadságát és farkasok éhségét egyetlen tekintetben... Megborzadt... nem mert megmozdulni... a szive mintha ugrott és beszakadt volna a mellébe. A segéd még egyszer a tükörbe nézett. Budapest, május 13. Az Uj Nemzedék írja: A román—francia szövetségről szóló jelentésekkel kapcsolatban politikai körökben érdekes hir terjedt el. Az uj szövetség terve tudvalévőén szorosan ösz- szefiigg azzal az offenzivával, amellyel a vö­rös hadsereg fenyegeti újból Románia bessz- arábiai határát. Románia állítólag elküldte megbízottját Bethlen István gróf miniszterelnökhöz, aki napokon át két—két és fél óra hosszat tár-' gyalt a román kiküldöttel. A kormányelnök semmiféle közlést nem tett arról, hogy miről volt szó ezeken a tár­gyalásokon, de a beavatottak tudni vélik, hogy Prága, március 13. A szenátus mai ülésén újabb blamázs ér­te a fejetlen koalíciót. Az ülés napirendjére ugyanis kitűzték két alel nők választását, ami­se azonban nem került sor. Az egyik alelnöki állás Kadlcsak elhalálozásai miatt vár betöl­tésre, Mivel Kadlcsak a cseh néppárt tagja volt, a hely a cseh néppártot illeti meg. Kez­detben Prodhazka, majd Kokos szenátorokat emlegették legkomolyabb jelöltek gyanánt, de megválasztásukból nem lett semmi, mert ehhez a többi koalíciós pártok nem járultak hozzá. 'Zavokel premontrei apátot szerették vol­na erre megválasztani, de ö a jelölést nem fogadta eb mire Valousek szenátort jelölte hivatalosan a cseh néppárt. Valousek szintén visszautasította a jelölést, úgy, hogy — mi­vel hirtelen nem tudtak uj jelöltet találni — a mai ülésen nem foghattak hozzá az alelnök választásához. Az ügy különösen azért bo­nyolult, mivel a cseh néppárt morvaországi szárnya ragaszkodik ahhoz, hogy az alelnök az ő soraikból kerüljön ki. Ott azonban alig akad megfelelő egyéniség. Az ötödik alelnöki állást, amelyet legutóbb rendszeresítettek, Románia az orosz háborús veszedelem ese­tére Magyarország semlegességét kívánta biztosítani és meghatalmazta kiküldöttjét, hogy ezzel szemben bizonyos területi en­gedményeket helyezzen kilátásba Magyar- országnak. Hírforrásunk szerint az a terület került volna szóba, amely a mai magyar határ és a tulajdonképpeni Erdély között fekszik. Ezt a hirt természetesen csak főn tartással közöl­jük, úgy mint azt az ehhez kapcsolódó infor­mációt is, hogy Románia kívánságai teljesí­tése fejében még Erdély autonómiájának biz­tosítása elől sem zárkózott volna el. Franta cseh nemzeti demokrata szenátorral fogják betölteni. A ház mai ülése különben egészen min­den érdekesség nélkül való volt. Elhatároz­ták, hogy gyorsított eljárásban tárgyalják le a katonai előfogatok és tisztilakások rekvirá- lásáról szóló javaslatokat és a javaslatokat el is fogadták. Link (német szociálde­mokrata) huszonnyolc módosító javaslatát el­vetették; kár volt az elkészítésükre fordított időért. Két mentelmi ügy volt azonkívül na­pirenden. Duhaj szenátor kiadását megtagad­ták, ellenben Svraky mentelmi jogának föl- íüggesztéséhez hozzájárultak. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Akkorára talán meg tudják választani a két alelnököt. A magyar postatakarékpénztári egyezmény is a csütörtöki ülés napirendjén szerepel. Mivel a koalíció még mindig nem tudott megegyezni a sajtó-, az összeférhetet­lenségi és a mentelmi javaslat tekintetében, egészen valószínűtlen, hogy e javaslatok már a jövő héten a plénum elé kerüljenek. Kiván­csiak vagyunk arra, hogy Stránsky és Maros koalíciós szenátorok ellentállása elég hatásos lesz-e. Valami csúnyát szeretne kiáltani, vasmarok szorítja a kezét, amivel ütni akar... — Semmi, semmi, csak egy kis karcolás, Hlavnicska ur nagyon ideges, a fejét rán­gatja, — hallotta a segéd éles hangját és föl­rezzent ... Egyszerre ráeszmélt, hogy várt valamire és nem történt semmi. A segéd men- tegetődzik, a borbély korholóan közberecs- csen... Künn tavaszi napsugár tűz a túloldali kirakatok vastag üvegére, színes portékák elevenednek meg mögöttük... valaki bejön a boltba... a világ tovább forog és nem tör­tént semmi, de semmi, csak megkarcolták. — Hlavnicska ur ideges — mondja a borbély is —, a segéd válóban nem tehet róla. Ügyes Fiú! — Persze, hogy ideges, ez azért van, mert nem házasodik meg, — okoskodik a se­géd. Hlavnicska eltűnődik a válaszon. — Butaság, megházasodni, — hánytor- gatta magában künn az utcán. — Persze, a pénzemért mindenki hozzám jönne, fiatal lány is, de nem kell... butaság... szép éle­tem volna... és a végén, igen, a végén! Szeme elborult, lehorgasztott fejjel bal­lagott tovább. Mezítlábas gyerekek ugrálták körül és tenyerüket nyújtogatták. — Gyerekek — mondta balkan —, ha ne­kem is volnának... De jobb igy! Minden bizonnyal jobb. — Tovább ment a tavaszi napsütésben és egész testében elömlött a me­leg. Barna szemeivel aprókat hunyorgatott, a bárányfellcges égre nézett, arca derűs lett és csöndes elégedettség szállta meg a lelkét, amolyan boldogságféle, amely váratlanul .jön és hamar oda van. (Vége köv.) 3 Interpellációk Hanti és Jelinek német szenátorok inter­pellációt intéztek a kormányhoz, amelyben követelik, hogy a kormány helyezze hatá­lyon kívül azokat az osztrák rendé le tékát, amelyek szerint az állami nyug díjasok kül­földi tartózkodásuk esetében nyugdijat nem kapnak. — Spies és Ledob ur-Wi oh eln a pénz­ügyminiszternél tiltakoznak az ellen, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek a múlt évben szenvedett veszteségeik pótlásaira nagyobb összegű kamatnélküli előleget akar a minisz­ter nyújtani. — Ledebur-Wieheln azonkívül sürgeti amak .az interipefációjának megvá­laszolását, amelyben választ kiér a Standard Oil társasággal folytatott tárgyalásokról, amelyet az utóbbi időben többször emleget­tek bizonyos panamákkal kapcsosaiban. — Végiül Mayr-Hartin.g szenátor orvoslást kér a prágai japán követségnek az ellen az eljá­rása ellen, hogy egy német egyetemi tanárt* aki a követség palotájában lakik, arról érte­sített, hogy a követség palotája este 6 órá­tól reggel 6 óráig zárva van és igy szemé­lyes szabadságától megfosztotta. Magyarország amerikai adósságai Budapest, május 13. Washingtoni jelentés szerint -a képviselő- ház törvényjavaslatot fogadott el és terjesz­tett tovább a szenátushoz, amelyet arra ha­talmaz föl, hogy Magyarországnak az ameri­kai Egyesült Államokkal szemben fennálló1 1,685.000 dollárnyi tartozását az adóssági bi­zottság javaslatához képest 62 évre osszák föl. A pénzt annak idején a fegyverszünet után előlegezték Magyarországnak. Ez az adósság, mint ismeretes, komoly akadályként jött számításba a külföldi kölcsön fölvételé­nél. Áz amerikai szenátus döntésével a köl­csön fölvételének útjaiból egy újabb, — re­mélhetően az utolsó akadály hárult el. A magyar-jugoszláv tárgyalások Belgrádból jelentik: Tegnap a' külügy­minisztérium épületében megkezdődtek a magyar—jugoszláv tárgyalások. A magyar delegációt Wodianer Rezső rendkívüli kö­vet és meghatalmazott miniszter vezeti. Mesterséges földrengés lesz május 15-én, 23-án és 25-én Prága, május 13. A hang levegőben való terjedésének nemzetközi tanulmányozása és a mestersé­ges földrengések kiterjedésének vizsgálata céljából ebben a hónapban a Camp de la Courtine középfranciaországi mezőségeken, 45 fok és 45 perc északi szélességbenéés 2 fok 17 perc keleti hosszúságban Grenwechtől, három kísérleti robbantást fognak végezni. Csütörtökön, május 15-én 20 óra 30 perckor, pénteken, május 23-án 21 órakor és vasárnap, május 25-én 10 órakor közép-, európai időszámítás szerint az említett me­zőségeken tiz-tiz tonna robbanóanyagot fog-, nak felrobbantani Az eddigi tapasztalatok szerint ugyan nem valószínű, hogy a robbanás hangját a nagy távolság mellett (920 kilométer Prágá­tól délnyugatra) a köztársaságban hallani le­het majd, de a nyugati területeken ez nin­csen kizárva, nevezetesen az első két napon délután, ha a szélirány is kedvező lesz. A robbanás hangja valószínűen sokszo­rosan megszakított több perces időközökben fog jelentkezni, még pedig olyformán, hogy, a robbanás hangja a robbanástól számított 38 percen belül legkorábban Egerben, 43 percen belül Prágában, 55 percen belül Brünnben, 64 percen belül Pozsonyban és 73 percen belül Kassán lesz hallható. A robbanás hangjának megérkezési idő­pontjáról készített önkéntes feljegyzéseket szívesen fogad az Állami meteorológiai in­tézet Prágában, II., U Karlova 3., amelyet a párisi földtani intézetnek fog továbbítani. Negatív megfigyelési eredmények is ugyan­olyan értékesek. A hang megérkezésének idejét a valószínű órahiba felemlitésével a lehetőség szerint másodpercek szerint kell megállapítani. A hang érkezésének iránya és erőssége, a hanghullámok milyensége, valamint az egyidejű időjárási viszonyok (szél- és felhőjárás) följegyzendők. Pasics vagy Balugdzics ? Belgrád, május 13. A koncentrációs kor­mány alakításának tervét elejtették. Ma a kombinációik előterében isimét egy Pasics vezetése alatt álló választási kormány áll. Egyes hűek szerint a berlini jugoszláv kö­vet, Balugd/ics kap megbízatásit koiruiány- a&akitásra< Alelntikvfilasztö szenátusi flfós iICi!Íl¥ÍIiS!líS iCilfii _ Ez nem volt futólagos, véletlen tekintet: szú­rósan, ellenségesen nézte Hlavnicskát. Magá­ban ezt hánytorgatta: embervakarcs, úgy él, mintha koldus volna, pedig pénzben dúskál, mig mást a nyavalya töri utána!... És mivel elvei voltak, gondolatban még ezt is hozzá­tette: nősült volna meg, akkor nem nézne úgy mindenkire, mint a kivert eb! Hlavnicska merev szemmel várt valami iszonyúra... már érezte a segéd izmos ujját a torkán és iszonyában fölhördült. Ebben a pillanatban megvágta a segéd. Egy vörös vércsöpp gördült ki a parányi seb­ből és gyorsan végigfutott arcán. Két-három csöpp szivárgott még utána, szinte égtek fakó bőrén. Pókszerü, alattomos félés lud- bőrözött át rajta; behunyta a szemét és el­fúló lélekzettel várt... És ekkor, táncoló kö­rökben egy kép jelent meg, egyre tisztábban és élesebben előtte ... ... Egy szoba, a szülei hálószobája... A magasra párnázott nagy diófaágyak egyiké­ben, furcsán oldalra billent fejjel fekszik va­laki ... Egy halott... az apja! És nyitott tor­kából lassan szivárog feketésnek látszó vére ... félig meztelen... a fehér párnák, mintha ráhajló alakok volnának, nagy, vörös foltok égnek rajtuk és a padlón, a szőnyegen nagy, sötét tócsa. Leírhatatlan, észbontó szag... Az anyja, egy szikár, magas asz- szony görcsösen a kezét fogja és kiviszi a szobából: Könnytelen szemmel szól hozzá: — Gyere! Az apád megbolondult! — Több szava nincsen. És ekkor öt a gyerek megért mindent.

Next

/
Thumbnails
Contents