Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-10 / 106. (554.) szám

2 Szombat, május 10.‘ Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia a francia-román szerződés ellen Belgrád, május 9. A román—francia tárgyalások, valamint Miílerandnak Ferdinánd román királyra mondott pohárköszöntöje Prágában rendkivül rossz benyomást keltet­tek. Cseh-szlovák kormánykörökben az a vélemény uralkodik, hogy Franciaország Románia javára épp egy oly kérdésben szándékozik túlságosan lekötelezni magát, amely­ben Románia érdekei nem egyeznek meg Cseh-Szlovákia érdekeivel. A kisantantnak a status quo íöníartására irányuló célja csakis Közép- és nem Keleteurópára vonatkozik. Ebből az következik, ha Franciaország a besszarábiai kérdésben folytatja Románia támo­gatásának föltételnélküli politikáját, úgy minden baráti kötelék dacára sem számíthat Jugoszlávia segítségére. A finn-ugor népek politikai és szellemi együtt­működését hirdeti Észtország párisi követe Páris, május 9. (Saját tuidósütónkttói.) A békekötés óta Párás tarka diplomáciai élete két trj követ­séggel gazdagodott, amely mindéin magyart Szeretettel fogad: a finn és észt követségek-, kel- Valami rendkívül bátorító és megnyug­tató érzés tapasztalni, hogy ezek a népek, amelyek alig egy évszázaddal ébredtek aiz- e gyű vét autózás tudatéra, milyen őszinte sze­retettel keresik naigy egyedlíilétüklben a ve­lünk való érintkezést. Ezt az érzésünket csak megerősítette aima beszélgetés, amelyet Pusta irrrai Észtország rendkívül rokonszenves és nagy képességű követével völt alkalmam foly­tatni — A békeszerződések, amelyek Önök­nek olyan súlyos megpróbáltatásokat okoz­tak, — kezdte Pusta ur — megnyitotta az utat Észtország megalakulására és évszáza­dokkal ezelőtt elvesztett önállóságának visz- saaiszerzéséne. Amióta Párásban vagyok, vagyis a béke tárgyal ások óta, Franciaország­ban a finn,-ugor népeik iránit minidienütt csak ro- konszenvre akadtam. És amikor finn-ugort — A magyar közvélemény nagyra érté­keli a két észáki rokounépnelk politikai, gazdasági és szellemi jelentőségéit s mieg vagyok győződvie, hogy Követ ur felhívása élénk visszhangra fog 'találni a magyar közvéleményben. Hogyan méltóztatilk ezt az együttműködést a gyakorlatban elkép­zelni? — kérdeztük a követitöll­— Elsősorban arra gondiolok, hogy min­déin nemzetközi vonatkozásban az ilyen együttes föllépésnek csak előnyei lehetnek. Ilyen alkalmaknak tekintem a légözelebbi párisi olympiai versenyeket, ^hol a rendkí­vül fejlett finn-ugor, nevezetesen a finn, magyar és észt sport és atlétika együttes jelentkezésének rendkívül morális és azon túlmenő eredményei is lehetnek! liyen al­kalomnak mutatkozik az 1925-í párisi nem­zetközi iparművészeti kiállítás is. Ilyen együttműködésre látok lehetőséget magá­ban a Népszövetségben is. — Politikai együttműködésre is méltóz- tatik gondolni a Népszövetség körétén belül? még más alkalom és terület is nyitva fog ál- lani, még pedíig annál inkább, minél inkább fog a Népszövetség tekintélye és befolyása érvényesülni. — A magyar közvélemény — különösem kezdetben — kevés bizalmat tiamusiitott ama feltevés iráwt, hogy a Népszövetség csak morális erejével hatalmi kérdésieket is meg tűid oldani. Miniszter Uir ■optimista ebiben a tekintetben? — Optimista vagyok. Igaz, hogy az egész világ legégetőbb problémáját, a német-kér­dést, a Népszövetség még nem elég erős megoldani, dte mint minden emberi intézmény, a Népszövetség is fejlődni fog. Azt hiszem különben, bogár bizonyos eredmény már is mutatkozik és hogy úgy Német- mint Fran­ciaországban növekszik azoknak a politiku­soknak a sízárrta, akik a Népszövetség Jövőjé­ben hisznek. Természetesen nagyon,* növel- süt Áflamok *fs rászánnák magukat a belé- né a Népszövetség tekintélyét, ha az Egye- pésre. Németország felvételének a kérdése hamarosan naipirendre kerülhet. Miinél erő­sebb és teljesebb Slesz a Népszövetség, mi, kis nemzetek annál többet remélhetünk tőle. A német kormány alakítás kérdése fog­lalkoztatja ugyan a politikai közvéleményt, de a meg'ntdutlit kombioádók még csak a kez­det iegesség stádiumában vannak. A két alap­vető kérdés: a naigy (koalíció feltámasztása vagy a polgári blokk, még mindig nem moz­dult ki merev helyzetéből. A megoldást .rend­kívül nehézzé tieszi az a körülmény, hogy mindkét koafficiós alakulás 'bizonytalan, köny- nyen f elborulható s önmaigábaün véve ellen­téteket tartalmazó alakulás lenne. A centrum minden .esetire közelebb áll a német nernze- tiekbez, mint a de.m okra iáikhoz vagy a szo­ciáldemokratákhoz, -mert úgy a német nem­zetiek, mint a centrum a keresztény fölfogás alapján álliíanak s ezen az sem változtatott semmit, hogy a választásoknál számos zsidó szavazat esett a centrum listáira. Hogy mégis nehéz elképzelni a két párt praktikus együtt­működéséit, annak legfőbb oka abban rejlik, hogy míg a centrum mindét lábával, vagyis úgy a demokratikusabb, mint a konzervatí­vabb szárnyával a köztársaság alapjaira he­lyezkedett, a német nemzetiek végeredmény­ben a imonarohia visiszaállitás ár.a töreksze­nek. Ez az *oka annak, hogy egyes politikai körökben inkább elképzelhetőnek tartják a centrum együttbaladását a szociáldemokra­táikkal, mint a német nemzetiekkel. Egyes pollitikusok azt vélik, hogy a szociáldemo­kraták. ákik tulajdonéppeni okozói voltak a Marx 'kormány burkolt bukásának és a bi­rodalmi gyűlés feloszlatásának, most a vá­lasztások után inkább hajlandók a kompro­misszumos politikára, mint a választó sok előttit A centrum orgánuma. a Germania, ez­zel a fölfogással ellentétben ma arról ií, hoigy semmi szükség sincs arra, hogy Marx kormánya sürgősen lemondjon, de sokkal = Cipői == CSAK NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 Azután kissé elgonidolkoizva még a kö­vetkezőket mondotta a követ: —, Optimisztikusian látom a legközelebbi jövő békés irányban valló kialakulását és a Népszövetség jövőjét. A mi egész munkál­kodásunk, egész országunk erre az optimiz­musra var.* építve- Mi nem engedhetjük meg magúinknak a kételkedés lukszusát.. Semmi­méi, ami fiatal ne nézzük csak a felhőket, hanem bízzunk benne. Kis nemzetek számára ez a bizalom jövő hatalmuknak forrása lehet célravezetőbb az, ha a régi kormány az un birodalmi gyűlés elé lép, ott kifejti program­ját, kifejezi a kormány átalakítására vonat­kozó kívánságát s azután szabad folyást en­ged az őt támogatni vagy megbuktatni igye­kező áraimlatok mérkőzésének. Akinek van bátorsága ahhoz, hogy megbuktasson egy kormányt, annak erővel kell hinni álhoz, hogy megszervezzen egy ni kormányzatot. A lap örömét fejezi ki afölött, hogy a né­met nemzeti párt a kisebb pártok csatla­kozásával a birodalmi gyűlés legerősebb pártja lesz, mert igy nincs szükség arra, hogy egy szocialista kormány alakításá­nak kilátástalan kísérletével gondolkozza­nak. A 'Beírlimer Tageblatt kijelenti, hogy senkinek seim lehet kifogása az ellen, ha a német nemzetieknek egyszer alkalmat adnak arra, hoigy a gyakorlatban: megmutassák azt, mit tudnak. Ennél a kísérletnél azonban ügyeké kell, hogy a birodalmat ne szolgál­tassák' ki teljesen a német nemzetieknek. A római Giornale d‘Italia Bülow herceg­gel beszélgetést folytatott és megkérdezte, mi igaz azokból a hírekből, hogy Bülowot a birodalmi kancellári székbe kívánják ültetni. Bülow kijelentette, hogy amíg él Olaszor­szágban akar maradni és politikával nem foglalkozik. ■ -1—— 1 ..— — 11 w 1 ■-■■■———.............. A román királyi pár Genfben. Bern­ből jelentik: A .román királyi pár tegnap este dinert adott a szövetséges tanács tiszteleté­re. A királyi pár égéikor elbúcsúzott s ma délelőtt Genfbe érkezett. <ss> nxíntlcnüiít ftérd <ra Jíífflénunr Jfirfapoíf mondok, M-agyairországra is gondolok. Ezt a rokmszenvet kötelességünk állandóan életben tar tani és táplálni. Az ismertető és felvilágo- isiíbó propagandának mi igen nagy fontosságot íhílajdonitunk. Err*e nagyon idllemző Finnor­szág péMája. Az egész finn nemzeti mozga­lom történetében döntő esemény volt az, ami­kor Finnországnak aiz akkori cári kormány minderj intrikája ellenére sikerült keresztül- viininie az 1900. évi pálrisi világkiállításon való részvételét. A finn festőművészet és szobrá­szat alkotásain, az iparművészeti és ipari ter­mékeken keresztül ismerte meg a külföld Finnország politikai és gazdasági törekvéseit és azt lehet mondani, hogy a finn íötezabadi- •tá’sd mozgalomnak ez volt a kiinduló pontija. — Ezt a példát nekünk mindnyájunknak követnünk keli és minden alkalmait megragad­ni, hogy kereskedelmünket, iparúinkat, művé­szeti és szellemi életünket, szellemi és testi kultúránkat megmutassuk a világnak. Kis né­peik kezében az ilyen propaganda hataltmias fegyver. És ezekben az időkben, amikor Ma­gyarország történelmének súlyos válságán megy keresztül, arra gondolok, vájjon nem lehetne-e az Önök nagy nemzetének és az enyémnek közös törekvéseit egyesítem? — Bizonyos tekintetben igen- Ez az együttműködés megnyilvánult a. kis nemze­tek együttes fellépésében a Népszövetségnél a legutóbbi görög—olasz-viszály idején, ami-1 kor ennek az együttes fellépésnek meg is lett az eredménye. Vallóban, a kis nemzeteknek közös érdekük, hogy a Népszövetség tekin­télye megőriztessék és befolyása növekedjék. Az együttműködésnek van egy másik alapja is. Bár a történelmi folytonosság, ha a múlt­ban valaha meg is volt, a valóságban meg­szűnt, .azonban a közös népcsaládnak az elve elfogadható és lehetséges alapja *a kollabo- rációnafc. Egyébként egy ilyenfajta együtt­működés — a magyar delegátus nagyon ener­gikus és hatásos támogatása mellett. — már is testet öltött akkor, amikor a Népszövetség­nek a szellemi együttműködés propagálására hivatott alosztályában a három finn-ugor nemzet mint egységes csoport jelentkezett és sikerült is a bizottságban olyan eredményt elérni, amelyet külön fellépéssel talán nem vívhattak volna ki. Igaz ugyan, hogy ha sza­bad magam igy kifejezni, finnek és esztek mint újonnan fölszabadult nemzetek, más ka­pun léptünk be a Népszövetségbe, minit Önök, mégis azt hiszem, hogy az együttes fellépésre k nemei centrum a nemzetiekhez közelcűik Berlin, május 9. Tárcarovatunk: Vasárnap: Vass Béla dr.t Jelenések (vers). — Csermely Gyula: Az ősbölény. Győry Dezső versei — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Schöpflín Aladár. Szép könyv, külsőre; mi itt, Magyaror­szágban irigykedve nézzük finom, vastag pa­pirosát s örömmel vesszük tudomásul, hogy odafönn, Rimaszombatban, magyar könyv­nyomda — Rábely Károly a tulajdonosának a neve — ilyen szép, gondos és ízléses mun­kát tud produkálni. Győry Dezső nyilván megbecsüli a saját verseit s ezt könyvének külső megjelenésével is jelezni akarta. Igaza is van, verseskönyvnek, különösen fiatal költő verseskönyvének szépnek kell lenni, olyannak, mint egy menyasszony, aki szivet kér és szivet kínál. S ahogy a menyasszonyt a nyoszolólányok, úgy segítik a költőt a mű­vészek, hogy szépen jelenjen meg a tiyilvá-1 nosság előtt. Cseh I. Lajos, H. Gerö Gusztáv, Tichy Kálmán rajzai, melyek a könyvet éke­sítik, értékes próbákat adnak a Szlovenszkó- ban élő magyar művészek grafikai törekvé­seiről, tehetséggel és szeretettel vannak csi­nálva cs levegőjükkel, valahogy úgy érzem, kongeniálisan Összeillenek a versek levegő­jével. Ebben a szép köntösben egy nagyon fia­tal költő versei kerülnek az olvasó elé. Nem­csak évekre fiatal, hanem temperamentumra, a kiforrotttag fokára, mondanivalóinak érett­ségére is. Győry Dezső, ha jól vagyok érte­sülve, körülbelül abban a korban van, mikor Petőfi első virágzását élte. — ez körülbelül a lirai pubertás kora. A költö hangja most a férfibaritonba, egyelőre még sem az egyik, sem a másik, hanem hol az^egyik, hol a má­sik. A világgal szemben való attitudeje, az élet dolgaira való reagálása még nem öntu­datos, hanem önftdatra ébredő, még nincs alakul, kezd átmenni a gyermeki diszkantból világfelfogása, de már elindult benne az a rejtelmes folyamat, amelyből valamikor vi­lágfelfogás lesz, érzések, eszmék, indulatok gomolyognak és surlódnak benne, élmények még alaktalanul formálódnak, lelke leydeni palackjában gyűlik a villamosság, feszültségi foka egyre nő és minden egy lendületbe te­vődik össze. Ez a lendület mind egy cél felé igyekszik: a forma felé. Mert végső ered- j ményben a formáért való küzdelem a mű­vészet, a formát hatalmába keríteni a mű­vész munkája. Magában a forma semmi, üres tömlő, amely csak akkor kap értéket, ha megtelik az élet borával, de tömlő nélkül el- omlik a bor a homokban s elfoszlik a gondo- dimenziókba rögzíti és kantárt ad neki, amely dimetiziákba rögzíti és kantárt ad neki, amely elválasztja az egész többi világtól. A forma-elvet kell hangsúlyozni Győry Dezsővel szemben, mert minden megvan a verseiben, ami egy kö'tőnek kell, csak a fór-1 maképzésc nem áll tehetsége cs becsvágya színvonalán. A mondanivalója nagyjában adva van: egy mai temperamentumos, he­ves tempóban élő, az élményekre erősen reagáló fiatalember mondanivalója ez. A fe­szültsége azonos a mai idők feszültségével: olyan korban élünk, amikor minden túl van fokozva és az élettempó hőmérője legalább 08 fokot mutat. Ami a költő saját egyéni mondanivalója, az még belevegyül a kor dik­tálta mondanivalókba, még nem zeng ki a versekből teljes erővel, mint vezérszólam, de már érezhető, már minden versében meg­fogunk egy szólamot, egy képet, egy ritmust, egy gondolatot, ami az övé és senki másé. Az élet mustja forr a költőben: a cukor még nem erjedt benne teljeséh alkohollá, a színe még zavaros, az ize még csípős és fanyar — meg kell várni, amig igazán bo;r lesz be­lőle. Ez nem baj, sokszor ugyanis, ha egy költö olyan nagyon hamar ki van mór forr­va, a formája, mondanivalója nagyem korán kész, sokszor ez azt jelenti, hogy csekély a mondanivalója és kölcsönvett a formakincse. A súlyos mondanivalók nehezebben érnek, a későn érő gyümölcsnek mindig töményebb az ize. Abban az életkorban, .amelyben Győry Dezső ma van, Ady Endné a „Még egyszer14 könyvét irta és ebben a könyvben még csak rudimentumaiban volt rpeg a ké­sőbbi költő. ' ■ Nem véletlen parallelául irtana ide az Ady nevét. Minduntalan eszembe jut ez a név, mialatt Győry Dezső verseit olvasom. Egy gesztus, egy szó, egy intoná’iás Győry- nek majd minden versében arra fi pryelnieztet, hogy ez a fiatal költő sem keni Él te ki Ady szuggeszcióját. Az egész attitűdévé, ahogy a világ elé áll, beszédének hőfoka nem a sa­játja, hanem Adyc, lírájának hurjjai az Ady dlaparonjára vannak hangolva. Éhtől szaba­dulnia kell, ahogy Ady hamar megszabadult a kilencvenes évek lírikusaitól. Tüd-e szaba­dulni? Ettől függ, hogy lesz-e belőle költö, igazi művész, aki önmagát cl tjudja különí­teni minden mástól, ami a viliágon van és volt és olyan hangon tud megszólalni, amely az ö egyéni hangja, felismernietö a világ minden hangjai közit’; 1 És hogy lesz-e igazi művész, attól is függ, meg tudja-e találni a maga forma-elvét, amely testet ad gondolatainak. Ebben látom ma még legnagyobb hiányát. A belső formá­ról van itt szó — bár lehetne szó a külső formáról is, mert a ritmusa nem elég tisztán lüktet és a rimei nem csengenek elég érceel, a technikája alatta van a mai magyar vers technikájának — azt a titkot nem tudja még, hogy miképp kell a szavakat, képeket, szó­lamokat úgy fűzni, hogy pontosan, hiánytala­nul. organikusan kiadják annak, amit mon­dani akar. a magvát a velejáró lényeges hangulati mellékzöngékkel együtt. Még na­gyon szerelmes a szavakba, túlságos értéket tulajdonit nekik, pedig a versben nincs ön­magában véve szép szó, minden szó csak a többiekkel való kapcsolatában kap értéket, súlyt és zengést. A zongorán 85 billentyű van, aki egy melódiát akar kikapni, annak pontos egymásutánban kell megütni bizonyos meghatározott billentyűket s ha csak egy­szer melléje üt, nem a megfelelő billentyűre, már összezavarodik a melódia. Győry Dezső minduntalan melléje üt s ezért zavar van majd minden versében, a gondolatai körül rajzó képzetekből és szavakból nem mindig választja ki biztosan azokat, amelyek a lé­nyegesek, a legkifejezőbbek. Innen szárma­zik a minduntalan szembeötlő képzavar is, nem ura a szavainak, tehát képeit nem tudja végiglátva, végiggondolva kifejleszteni. Tehetséges ember, de nem kész költő. Egy lépéssel innen van attól a ponttól, hogy igazi költő legyen. Ez az utolsó lépés, de a legnagyobb lépés. Meg kell tenni, de csak az igazi tehetség tudja megtenni. Most. most fog elválni (jyöry Dezső sorsa is, ennél a lépesnél.

Next

/
Thumbnails
Contents