Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-06 / 102. (550.) szám

Kedd, tnáins 6. VS sá atádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és az egységes párt számos tagja. A nemzetgyűlés május 14-én délelőtt 11 órakor tartja legközelebbi ülését, amelyen már tárgyalás alá veszik az uj vámjavasla­tot. A közbeeső szünet alatt a bizottságok­nak módjuk lesz a javaslatot általánosság­ban és részleteiben is letárgyalni. A főbiztos működése Smiúh népszövetségi fölbiizitios hivatalos helyiségei Ideágleinesen a pénzügyimmisztérium­ban lesznek, lakása a Hungaria-szállóban van. A kormánynak az a szándéka, hogy a főbiztos részé,re egy palotát bére’ ki, ahol a főbiztos U-aikni fog és hivatalát :is ott helyezik el. Búd május 15-án búcsúzik Búid János közélelmezési miniszter május i5-én e'lhagyija á'lliásiáit. A miiniisiziteriiuim meg­szüntetését juráig végére tervezik, die Búd ezt a terminuísit nenn várjia be, hanem már iniájns 15-én elbúcsúzik a mliniszteriuiin tisztvi­selői karától. Internáltak szabadulása A midit hétéin imáimszterközi bizottság járt Zalaegerszegön, anielyTnek működéséről Dió- szeglry János irrárászteri tanácsos kijelentette, liogy a bizoittság föllülvizsigálita miniden inteir- nált ügyét és összesen 193 iinitemáítat bocsá­tott szabadion. Ezek között 14 politikai inter­nált volt. S zab ad1’ ábrakeröl! t Gyallay Mihály is. A táborban még összesen 271-en vannak, Ezek között csak 8 a politikai internált. Május végén újabb vizsgálat lesz, amikor — hiszi ■— újabb elbocsátások történhetnek- A tábor raegsziiuteitésénél tenmészeteigen cstak a pöK- tikial intemiáltakat bocsátják ki. Kramár mÍMSzter akar lenni A nemzeti demokraták kifogásai a koalíció ellen Prága, május 5. A nemzeti demokrata párt brünni kon­gresszusán határozatot fogadtak el, amely­ben a párt sajnálatának ad kifejezést hogy Rasin halála óta a párt a kormányban nincs politikai vezetősége által képviselve. Elfogadtak egy javaslatot, amely szerint a párt kifejezi nemtetszését afölött, hogy a korrupciós afférok főeredménye a sajtótör­vény novellája volt, amely a sajlószabadsá­got korlátozza. A párt energikusan tiltako­zik a korrupciós törvénynek szándéka éllen, mely büntetlenséget akar biztosítani ama tisztviselők számára, akik állami, vagy nem­zeti érdekeket szolgálva hivatalos tárgyalá­sok anyagát, vagy akták tartalmát valakinek elárulják. A nemzeti demokrata párt morvaországi és sziléziai kongresszusán a Tribuna értesülése sze­rint Jelentős nézeteltérés támadt a mérsékelt és radikális irányzat között Az a látens válság, mely a mérsékelt szárny: Stransky és Englis és a radi­kális cioport: Krajnai és Sis között fönnáll, elérte tetőponí'át Kevés remény van arra, hogy a párt kettesre dúsát meg lehessen akadályozni. Az eszmeire!! különbségek — ina a lap — túlságosan nagyok rhhoz, hogy áthidalhatók legyenek. , Közel van egy antantkonferencia —- mondotta Hymans Theunis az antant antantját kovácsolja — Macdcnaid és a német konkmrencia réme Prága, május 5. A belga miniszterek tegnap visszatértek Londoniból Belgiumba. A Times szerint a bel­ga miniszterek londoni látogatásának nagy jelentősége van, mert a francia és német vá­lasztások után Európa Brüsszeltől várja az uj útmutatást. Párisi távirat szerint a londo­ni tárgyalásokon Theunis egy gazdasági blo­kád tervét vetette föl Németország elleti az esetre, ha Németország nem teljesítené köte­lességeit. A Havas-ügynökség úgy tudja, hogy c terv megvalósítása nehézségekbe üt­közik, mert ebihez szükség van Németország szomszédainak, tehát Cseh-Szlovákiának hozzájárulására is. Az angol kormány á Utó­lag hajlandó hozzájárulni e tervhez, ha a blo­kádot a népszövetség ellenőrzése alatt hajta­nák végre. A Havas-ügynökség hagsulyozott föntartással közli .azt a hirt, hogy Macdonald és Theunis a Ruhrmegszálíás azonnali felfüggesztésének esetleges követ­kezmény eb is mérlegelték. Theunis ama fejtegetései, mely szerint a német konku­rencia veszedelmes lehet Angliára és Bel­giumra, Macdonaldra állítólag mély benyo­mást gyakoroltak. Londoni jelentések szerint Theunis a Ti­mes tudósitója előtt Ostendében kijelentette, hogy ked'-vező benyomásokkal távozik Lon­donból s hogy utjának célja volt a szövetsé­gesek közötti tökéletes antantot helyreállíta­ni. Hymans arra kérdésre, vájjon remélhető-e hamarosan egy szövetségközi konferencia, kijelentette, hogy egy ilyen konferencia ak­kor fog összeülni, ha meg van annak bizonyi- télka, hogy az megegyezésre jut. á&nint a helyzetet tárgyalásaink után m égi terem — mondotta — úgy hiszem, hogy egy ily konferencia közelebb van, mint azt általánosan hiszik. A gazdasági megértés sídiai Bclgrái és Mapes! Egy jugoszláv diplomata nyilatkozata a P. M. H. munkatársa előtt Budapest, május 5. A Magiyairoirszág és Jugoszlávia között folyó tárgyalások még márciusban! befejeződ­tek. E megbeszéléseken mindkét fél részéről! felmerült az óhaj, hogy a két szomszédos ország gazdasági életé­nek szabályozását bizonyos kereskedelmi megegyezéssel könnyítsék meg. Ilyen Irányban indulták meg az újabb tárgyalások, amelyek rövid megszakítással március vége óta folynak s máris sok ered­ményt tudnak felimutatnii. A P. M. H. munka­társának módjában volt meghallgatni egy magasállásu jugoszláv diplomata e tárgyban tett 'nyilatkozatát, aiki mint meg­hatalmazott miniszter a Budapestien folyó tár­gyalásokban tevékenyen részt vett. — Nem maii keletűek — mondotta Anifor- mátorunk — azok a törekvések, amelyek a két szomszédos és gazdaságilag egymásra- utalt országot kereskedelmi szerződés kap­csaival akarják egymáshoz közelebb hozni. Már, három évvel ezelőtt történitek haisoníó irányú kísérletek, ezek azonban sok egyéb mellékkörülmény miatt kielégítő eredmény­hez nem vezettek. Másként áll a helyzet ma, mikor az uj tárgyai ások kedvező politikai at­moszféráját Jugoszláviának a magyar sza­nálási tervezettel szemben lefoglalt előzékeny álláspontja már megteremtette; hiszen köz­tudomású, 'hogy Jugoszlávia a jóvátétel! bizottság előtt igen hathatósan támogatta a magyar kormány ilyenirányú javaslatait. — Az előkészítő tárgyalások, amelyeken csupán a későbbi, lényegbevágó megbeszélé-' sek 'egyes programpontjait vitatták meg, már­cius végén kezdődtek s április hó elején fe­jeződtek be, csupán a jugoszláv kormányvál- toizás okozott néhány napi technikai szünetet, — E megbeszélések folyamán mindkét részről a legmesszebbmenő jóakarat volt ta­pasztalható, amelynek megteremtéséihez: nagy mértékben hozzájárult a jugoszíláv nemzeti közvélemény­nek a magyar gazdasági nehézségekkel szem­ben tanúsított megértése és jóakarata. — Bizonyos vámszabályzati kérdéseket, egységes adópolitikai tervezet kidolgozását, az állategészségügy kölcsönös rendezését, a levéltári állampolgársági stb. kérdéseket nagyrészben már letárgyaltuk. — Úgy látom, hogy jugoszláv és magyar körökben egyformán felismerték azoikaf a nagy érdekeket, amelyek a két állam kecs­kédéi mi forgalmának normálissá tételéhez fű­ződnék s remélem, hogy a tárgyalások végül is egy konkrét kereskedelmi szerződés meg­kötéséihez fognak vezetni. Egy ilyen szerződés a magyar ipar — kü­lönösen a gépipar — szempontjából épp oly előnyös lenne, mint a jugoszláv állattenyész­tés számára. — A .gyakorlat különben itt i;s előtte járt a hivatalos tárgyalásoknak; a magyar vas- és gépgyárakhoz már eddig is számos jugoszláv megrendelés futott be. Április 23-tól kezdve a tárgyalásokat kéti­két bizottság Belgrádiban és Budapesten pár­huzamosan vezeti s előreláthatóan tiz-tizien- négy nap után ül össze a teljes bizottság Bel­grádiban vagy Budapesten. ~== CipSi ==s CSAK NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. P79 ¥<ÉWÍr«ilí«BÍ€ —BBB CTB3HÍ A szovjet Belgiummal is tárgyalni fog Moszkva, május 5. A szovjetkormány megbízásából Rakovsky közölte a londoni belga meghatalmazott miniszterrel, hogy a szovjet hajlandó május hónapban Londonban fölvenni a tárgyalásokat Belgiummal. Moszkva, május 5. A szovjet és Hollan­dia között folyó tárgyalások során nehézsé­gek merültek föl, úgy, hogy a tárgyalásokat •megszakították. Feloszlatták a vajdasági magyar politikai egvesileteket Belgrád, május 5. A minisztertanács el­határozta, hogy a vajdasági összes magyar politikai egyesületeket a magyar egyesülési törvény alapján feloszlatja. E törvény sze­rint ,a nemzeti kisebbségek csak politikamen­tes kulturális egyesületeket alakíthatnak. A jugoszláv király nem akarja feloszlatni a skupstinát Belgrád, május 5. A király tegnap Ma- rinkovics volt belügyminisztert, a demokra­ták programalkotóját fogadta kihallgatáson. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy a ki­rálynak az a meggyőződése, hogy ezidöszerint nem szükséges a szkupstina feloszlatása s Így azt hiszik, hogy egy munkakabinet alakul koncentrációs alapon. E terv ellen szól a radikálisoknak az az élhatározása, hogy egy ily kormányban nem vesznek részt. A radikálisok ragaszkodnak a parlament feloszlatásához és az uj választá­sokhoz. A horvát képviselőket nem fogadja a király, mert a horvát képviselők visszautasi- tottáik azt a felhívást, hogy audienciát kérje­nek. Feszült a francia-török viszony Róma, május 5. A Messagero jelenti Kon­stantinápolyból, hogy a sziriai benszülöttek és francia csapatok közötti összeütközések egyre nagyobb arányokat öltenek és a fran­cia-török viszonyt ennélfogva rendkívül ki­élezte. Mossul környékén felkelési mozgalom észlelhető az angol csapatokka szemben. Tárcarovatunk: Szerdai Farkas István: Jánosból csillagász lesz. Csütörtök: h. ő.: Lord Byron. Péntek: Mécs László: Floridor. Szombat: SchöptHn Aladár: Győry D.: Százados adósság. Vasárnap: Vass Béla dr.: Jelenések (vers). — Csermely Gyula: Az ősbölény. A kolibri — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Szegedi István. Nagy nehezen vergődtem ki a pályaud­varra aznap. Nem volt sem ünnep, sem a szabadságom riem volt még sehol sem, úgy kellett pénzt és időt kerítenem a soronkívüli utazásra, amelyet mégsem halaszthattam el. A harmincéves érettségi találkozómra utaztam haza, az ősi ko légiuin falai közé. Az ország legkülönbözőbb pontjairól hozzám ha­sonlatos tépett madarak, erősen őszbecsava- rodott legények, keltek útra ezen a nyári reg­gelen, hogy egy napra összejöjjünk mindany- uyian, akiket oly igen széjjelszórt az élet. De éppen, mert olyan nehezen vereked­tem ki az elutazásom lehetőségét, annál na­gyobb megnyugvással helyezkedtem cl a fülkében, amely egészen üresen várt, hogy elringasson a gondtalanság és jóleső magány e néhány elfutó órájában. Nem siettem a vonathoz és alig, hogy felraktam kevés podgyászomat a hálóba, vo­natom lassan kigördült a csarnokból. A sza­bad pályára érve, teljes sebességgel robogott é'. egy jó órahosszat meg sem állt, hogy az­tán egy nagyobb vidéki állomás előtt vesz­tegeljen vagy öt-hat percig. Néhányan be­szálltak a vonatba, fülkémbe azonban nem került senki. Nagyon örültem ennek, mert az egyórai magány felüditette lelkemet s telje­sen'elringattam magam a harmincéves múlt­ból felszakadó emlékek hullámain. Gondolat­ban már ott időztem a régi pajtások között és abban a különös, fojtogatóan zavart han­gulatban éltem, amelyben az emlékek hosszú sorban, nagy erővel támadják meg a lelket, hogy az szinte visszahököl, majd aztán an­nál nagyobb örömmel tárul az ostromló se­reg előtt.. Ilyenkor kitágul a múltba tekintő szem pupillája és szinte földöntúlivá válik a pillantás, amely átfúrja az elválasztó idő érc- falát. Világosan láttam mindent: a régi is­kolát, a nyolcadik osztály tantermét, a pro­fesszorokat a katedrán és a fiukat a padok­ban. A fiukat, a nyolcadikosokat, az én paj­tásaimat. Furcsa keverékét a gyermeknek és a fiatalembernek, akinek a tizórai vajas’- kenyerét az édesmama keni fel, de már a borbélyhoz jár, aki még napról-napra a lec­kére készül, de dobogó szivében már édes álmokat hordoz a tündérszép királykisasz- szonyról, akit a vidéki korzó egyik-másik szépe testesít meg számára ideállá. Oly pon­tosan állottak előttem az én pajtásaim, hogy szinte a hangjukat véltem hallani és rögtön megismertem annak is a hangját, aki a fül­kém előtti folyosóablakon át kiabált le a már induló vonalról: — Legyen csak egészen nyugodt, Nagy uram, azt a patikaügyet majd elintézzük oda­fent. Vegye úgy, mintha már a zsebében volna az engedély! Apró, pöttömke ember volt, aki fejedelmi leereszkedéssel nyugtatta meg a lenn szo­rongó vidéki bácsit. Meg sem kellett fordul­nia, már megismertem a hangjáról, az alak­járól. — Nini, a kolibri. A kolibri a legkisebb volt közöttünk. Keménykötésü, apró legényke, aki már első- osztályos kora óta mindent elkövetett, hogy testi elmaradottságát szellemi téren pótolja. Rettentő szorgalom, fáradhatatlan energia volt a kolibri, akiből lassan-lassan egészen tehetséges stréber kovácsolódott a gimná­ziumi tanévek során. A nyolcadikban inár az osztály réme volt a kolibri, utolérhetetlenül és kimagaslóan első tanuló, a tanári kar dé­delgetett kedvence, az elégedetlen szülők ál­landóan hánytorgatott példája: — Láitod, a kolibri — mondták nekünk intőn és más egyéb diáktragédiák alkalmá­val — alig látszik ki a földből és milyen jó tanuló. Példát vehetnél róla! Példát ugyan nem vettünk róla, de an­nál inkább meggyülemlett az ellene érzett ellenszenvünk. Mi ugyan semmiképp sem osztottuk sem a tanári, sem a szülői véle­ményt és már-már úgy tekintettünk a kolib­rire, minit valami kellemetlen idegen testre, az osztálynak egyébként homogén szerve­zetében. A nyolcadik év vége is clkövetke­zett azonban, az érettségi is és a banketten minden elsimult, annak felejthetetlenül en­gesztelő hangulatában a kolibri sem volt már sem több, sem kevesebb, mint jópajtás, aki­től örökre válni kell. — A kolibri! — kiáltottam fel meglepett örömmel tehát és az apró emberke rögtön megfordult. Sima arcán, amelyet mély, ra­vasz ráncok szántottak, zavar és emlékezés tükröződött. Látszott rajta, liog.v harminc éve nem hallotta ezt a nevét, mégis rögtön meg­ismerte, hogy ez őt jelenti, apróságának egész tekintélyes mivoltában. A fülkében egyedül ültem, csak én lehet­tem tehát, aki ezt a régi nevet feldobtam a múlt homályfedte mélységeiből. A kolibri rámszegezte fürkésző pillantását. — Szervusz — mondta zavarát palás­toló nyugalommal. — Ugy-e, te is a találko­zóra utazol? — Szervusz, kolibri! Hát persze. De te ugyan hiába szervuszozol, mégsem tudod, hogy ki vagyok. Engedtem, hadd vergődjék egy kicsit, aztán megmondtam a nevemet. A kolibri mellém ült, megölelt. _Ne haragudj, de olyan régen volt min­den. Es én eddig egyik találkozóra se men­tem el. Ti engem nem szerettetek. De most elhatároztam, hogy mégis elmegyek. Otven felé járok, a negyvenévesre, ki tudja, clme- hetnék-e. Me gvigasztaltam, hogy az osztályból ki­kerülve, senki sem neheztelt többé a kolibri­re. Rögtön összemelegedtünk és három perc irinlva elkeseredetten emlegettük a fizika ta­nár kérlelhetetlen szigorát. _ De igazságos volt, azt meg kell hagyni! — Ezt a megjegyzést az egykori praematurus meg ma, harminc év után sem hallgathatta el. Aztán elmondta élete sorát. Ügyvéd lett, természetesen régóta képviselő, politikus. __ Ahol felszálltam, - mondta fontos­kodva • az a kerületem. Sok dolgom van a választóimmal, de megérdemlik. Több ciklu­son át kitartottak mellettem és sok igaz hí­vet szereztem magamnak.

Next

/
Thumbnails
Contents