Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)

1924-05-31 / 122. (570.) szám

SzomSaf. május 3f.

I SoHcuf veftzli

az a kereskedő és iparos, aki nem keresi föl idejekoián hirdetésével

I ho jÜ nagy eredményt akar elérni,

m P. P1L ÜL püiibUsiii

| mert nincs Szlovenszkóban és Ruszinszkóban magyar, aki azt

| R®iB ®ÍW®§S€1.

Milyen idő

lesz holnap?

A felhőzet csökkenése, csak helyenként jelentkező zivatarok, meleg időjárás várható, gyöngülő délnyugat? szelekkel.

— (Tűzharc két vitorláson.) Berlinből jelentik: Tegeiben, egy Berlin közelében fekvő kirándulóhelyen két vitorlás utasai összetűztek. A civódás egyre hevesebb lett és egy Dőrhard nevű berlini rokkantat már- már a vizbeesés veszélye fenyegette. Dör- hard erre szorult helyzetében revolvert ragadott és a másik vitorlás irányában tüzelni kezdett. A golyók két utast súlyosan megsebesítettek, egyet pedig megöltek. A halott egy Dolejs nevű Berlinben élő csch-szlovák állampolgár. Dörhardot a rendőrség letartóztatta.

— (Angol és amerikai misszionáriusok kinai folyami kalózok kezén.) Pék ingből jelentik: Kínai folyami kalózok Pinglónál, a ikwangsi tartományban, két angol és két amerikai misszionáriust foglyul ejtettek. Az angol és amerikai követségek azt követelik a kínai kormánytól, hogy az haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a rablók a foglyokat azonnal szabadon bocsássák.

— (Rockefeller egymillió dollárt ajándékoz a háborúban megsérült francia műemlékek restaurálására.) Párisból jelentik: Rockefeller közölte Poincaréval, hogy az amerikai francia bizottságnak egymillió dollárt bocsátott rendelkezésére abból a célból, hogy ezt az összeget a háborúban megsérült francia műemlékek, igy a reimsi dóm, a fontaine- bleusi kastély, valamint a versaiflesi szökőkút restaurálására fordítsák.

—- Orvosi hír.) Dr. Gajzágó Tibor sebész, nőgyógyász és gyermekorvos rendelőjét újból megnyitotta. Rendel: Nyitra,

Wilson-utca 8. sz» alatt délelőtt 9—12-ig és d. ti. 3—5-ig.

— (Elfogott vámcsaló.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A rendőrség letartóztatta a tranzitószállitó cégnek Blau László nevű volt alkalmazottját, aki Becsből hamis vámnyugtákkal több milliárd korona értékű selyemárut átcsempészett. Blau bécsi .kereskedőktől, jó összeköttetéseire hivatkozva, átvette a vámilletéket, amelyet megtartott magának.

— (Tízéves találkozó.) Fölkérem mindazokat, akik 1914-ben a rimaszombati egyesült prot főgimnáziumban érettségiztek, hogy az e hónap végén megtartandó tízéves találkozónk előkészítése céljából pontos címüket és a találkozáson való megjelenésükre vonatkozó hajlandóságukat'velem sürgősen közölni szíveskedjenek. Jelűnek Ferenc, Rímavská- sobota, Városikért.

— (A cseh-szlovák osztály sorsjáték.) Az

Ungár-Jbankház (Kassa) közli, hogy az osztálysorsjáték V. osztályának május 30-án tartott húzásán az összes 31-el és 87-el1 végződő számok nyertek.

— (Tornádó Oklahomában.) Ok lakomából- jelentik: Oklaihoma keleti részében tegnap heves tornadó pusztított. Kilencen meghaltak, harminc ház romhadült.

— (Oroszországon át lehet levelezni Perzsiával.) A prágai ín in ta vásár teher áni képviselőjének közlése szerint Oroszországban újabban lényegesen javult a levélforgalom, úgy hogy az európai nyugati határállamok (Anglia, Belgium, Hollandia) postahivatalai a Perzsiába címzett leveleket Oroszországon át irányítják. A Cseh-Szlovákiából Teheránba és egyéb nyugatperzsiai helységekbe Pori-Saidon át irányított levélküldőmé..yek harmadfél hónapig, télen még hosszabb ideig teszik meg az utat Perzsiába. Azok a levelek pedig, melyeket Németországból Oroszországon át küldenek Perzsiába, tizennégy nap alatt, a Belgium és Hollandiából küldött levélposta pedig tizenhét nap alatt teszi meg az utat Perzsiába. Az Egyiptomon át való levélváltás roppant késedelmes és ezért hivatalos helyről arra figyelmeztetik az érdekelteket, hogy Perzsiába irányuló leveleikre írják rá: „Via Russia“, hogy ezek a küldemények Oroszországon át legyenek továbbíthatók.

— (Egy Bourbon-herceg bejelentette a Népszövetségnél a spanyol trónra való igényét.) New- yorkii tudósítónk jelenti: Don Alfánzo Louis Jero- ine Bourbon herceg, aki mint naturalizált amerikai polgár Newyorkban él és aki nemrég a pápánál jelentette be, hogy jogot formál a spanyol trónra, most ezt az igényét a népszövetségnél is bejelentette. Az a jogalap azonban, amelyre hivatkozik, nagyon is ingatag, mondhatnák kalandos. A népszövetséghez intézett beadványában ugyanis azt mondja, hogy ő XII. Alfonz volt spanyol királynak, a jelenleg uralkodó XIII. Alfonz király apjának az idősebbik fia, mert 1884 julhis 15-én, tehát két évvel előbb született a román Galucban. Az anyja törvényes hitvese volt XIII. Alfonznak, mert egy spanyol főpap eskette meg őket 1883-ban Madridban két spanyol girand jelenlétéiben, akik mint házassági tanuk szerepeltek. A . beadványban kijelenti, hogy mindezt hiteles okmányokkal fogja bizonyítani.

xx Fővárosi nívójú uriszabósás: MARKOVICS és SAKULIN, Ko§ice, Fő-utca.48. Telefon 697. sz.

xx Angol import férfi szövetek ENGLXN- DÉR és MARKOVÍCS cégnél KoSice, Főutca 48. Telefon 697.

— (Beiraíósok a pozsonyi állami kereskedelmi akadémia magyar párltuzamos osztályaiba-) Beiratások csak 1924. junius 30-án eszközölhető'k. Az intézet tagozatai: a) négyéves kereskedelmi akadémia és b) a kétéves kereskedelmi iskola. A felvételi vizsga követelményeire, valamint a leányinternátusra vonatkozólag készséggel ad felvilágosítást az igazgatóság (Bratislava. Apácapálya 13.) Megjegyzendő, hogy mindkét kereskedelmi iskolában nem számíthat felvételre oly polgári iskolából jövő tanuló, kinek bizonyítványában elégséges van.

— (Izgatásért elitéit bányász.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Macgan István handlovai bányász izgatás! bünperét tárgyalta május 28-án a nyitrai törvényszék — a vádlott távollétében. A tanuk vallomásából megállapítást nyert a vádiratban foglalt tényállás, mély szerint az iszákos természetű bányász erősen illuminált állapotban — kifakadt a csehek ellen Handlovápi a marit , év őszén. A bíróság ölheti fogházbüntetéssel sújtotta a bányamunkást.

— (A gal&óci hitvesgyilkos és a legfelsőbb

bíróság.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Május 28-án

hirdette ki a nyitrai törvényszék a legfelsőbb biróság ítéletét a gaigóci családi dráma főszerepleje előtt. Tudvalévőén Weisz R'chárd szekérgyári tisztviselő a múlt év tavaszán egy családi perpatvarból kifolyólag végzetes tettre határozta cl magát. Feleségével való veszekedés hevében egy a kezeügyében levő törülközőt oly erővel szorított össze a szerencsétlen asszony nyakán, hogy az pillanatok alatt kiszenvedett. A vizsgálat folyamán a gyilkos tagadta bűnösségét, azonban kétéves kisfia, aki szemtanúja volt a borzalmas esetnek — terhelő vallomást tett apja ellen. Ugyanis azt mondotta a kis csöppség: „Papa — mama —

dádá“. Weisz ekkor megtört és töredelmes vallomást tett. A nyitrai esküdtszék kétévi fegyházbüntetéssel sújtotta a hitvesgyilkost. Az ügyész, íelebbezése 'folytán a legfelsőbb' biróság elé ' került * az ügy, amely hat-évre 'emelte fel a büntetést.

IKOPMOM t% Flff f SÍÉI

Mégegyszer a kritika feladata

Ungvár, május 30.

A kritika feladatáról a Prágai Magyar Hírlapban írott cikkemre Kelleír Imre a Kassai Újságban válaszolt. Már cikkeim megírásakor tudtam, hogy a kritika feladata érdekében tett felszólalásommal a Keller Imre keserű epéj'cböl magam is kapok, de ezzel eleve leszámoltam, mivel engem Keller Imre a „hiúságomon “ át le nem bunkó zhat. Pedig megpróbálta. Mindjárt válasza elején (lásd

K. U. 114. számának „Napi problémák" c. rovatát) azzal a nem egészen korrekt fogással él, hogy azt állítja rólam, miszerint én azért kritizáltam meg az ő tevékenységét, mert elbeszéíő-köteltemről és a magamnak „faragott bálvány" Mécs Lászlóról' nem hizei- gően nyilatkozott. Idát ez ismerős fogás már a szellemi birkózásban, de nem szabályos. Fair birkózók nem használják. Én például — noha magam is azon régi ízlésű embernek sorába tartozom, mint Keller Imre, — nem alkalmaztam volna, írásának ezzel a pontjával tehát nem is foglalkozóim tovább. Ellenben mégegyszer foglalkozom azzal a feladattal, melyet Keller Imre maga elé tűzött, ide .amelynek eddig — bármelyen kijelentéseket is imputál nekem — ismétlem, retn felelt meg.

Én sohasem álíitottairn, hogy a kritikának az a feladata, amit Keller Imre az én soraimból kiolvasott. Elleniben csak egy kicsit kellett hiúságának hóoaalját megesik!andoz- nom, máris — kérdő formában ugyan — de értékes megállapít ásókat fektetett' le a kritika mai feladatáról. Talán maga sem vette észre és azért nem hiszi el, hogy lehetséges az, amit maga is lehetetlennek állít.

De vegyük sorra. Azt maga Keller Imre sem tagadhatja, hogy a háború utáni iszonyú összeomlás alatt semmi sem maradt ép. Nemcsak anyagi, die szellemi javaink Is elpusztultak. A háború után azonban Keller Imre nem elölről kezdte, de folytatta kritikai tevékenységét, mintha mi sem történt volna ezen a földön ötödifél esztendő alatt. A Kcl- ler Imre tevékenységeitek aloigjbiibája tehát

ebben van. Én magam nem tartom lehetségesnek, hogy a kritikus irodalmi nevelőintézetet nyisson. Szükségesnek tartom azonban, hogy a világfel fór dúl ás után a kezdet nehézségeivel küzdő szlovemsz'kój és ruszinszkói irodalmi életbe az arra hivatottak közszelle- met vigyenek bele. Mert bármilyen legyen is az az „igazi művész, iró, költő", aki „előbb- utóbb rákényszeríti magát alvilágra", ha az arra hivatottak megalkotják azt az egészséges irodalmi légkört, amely ezeket a tehetségeket és tehetségeseket felneveli és élteti, lábrakap az a nélkülözött irodalmi közszellem, .amelynek nemcsak a költőket, írókat és általában a művészeket kell átlengenie, hanem magát az elanyagiasodött közönséget is.

Ma min dér, téren a kókierkedtöké a világ. Ezek a mai lelki burjánzásban valóságos érdek társas ággá 'tömörültek. A kritikusnak nincs mit választania, hogy ezeknek hangadójává szegődjék vagy a magára hagyatott, de igazi tehetségeket és a szervezetlenül küzdő tehetségeseket támogassa, irányítsa. buzdítsa és hiresztelje. Azt Keller Imre, mint érdemekben gazdag pedagógus maga sem tagadhatja, 'hogy a helyesen alkalmazott és a mai1 helyzettel okosan számoló nevelő-kritika micsoda átalakító hatással lehet egy-egy emberöltő irodalmi köz szellemiéire.

A hatalmas francia irodalom és művészet ma is tetszeleghet abban, hogy a legkülönfélébb irodalmi és művészeti irányok egyhangú képviselője lehet, mi azonban nem.

Nekünk a szellemi értékek kibányászá- sával kell bíbelődnünk és az ellentéteket szinte hatalmi szóval elnémítva — nem a tehetségek és ■ tehetségesek ,,önérzetére menő" — hanem általános irodalmi és művészeti elvek rendszerbe foglalásával az igazi tehetségeket oda kell irányítanunk, ahol a nemzetünk kultúrájának hasznára és dicsőségére válik.

Majd ha Keller Imrét valaki meggyőzi arról, hogy a kis nemzetek irodalmában és művészetében a nemzeti .sajátosságé és a faji temperamentemé a jövő (mert különben elnyeli a nagy nemzetek internacionálissá nőtt hatalmas méretű irodalma) akkor ö iis el fogja ismerni, hogy egy darabokra szak- gatott nemzet újból zsendülő irodalmát nem lehet a régi doktrínák alapján kritizálni. Szégyen ide, szégyen oda, ehhez a zsenge palántához a kritikust védő karónak dugja oda a kultúránk iránti kötelesség.

Keller Imre tehát téved, ha azt állítja, hogy a kritikus, nem mehet az író segítségére. Ezzel megcáfolja önmagát, aki több Ízben is hangoztatta, hogy sehol sem teremnek kész, kiforrott tehetségek. Hát ha nem teremnek, akkor bizonyára nevelnie kell valakinek. És itt kezdődik a Keller Imrének a nemzeti kultúra iránti kötelezettség révén kiosztott feladata: átfogni a szlovcnszkói és ruszinszkói magyar irodalom mai helyzetét, számot vetni a tengő-lengő, szétszórtan senyvedő, minden támogatás éis. biztatás nélkül küzködő Íróikkal és költőkkel és a szám- bavehieíő anyagi feltételek mérlegelése mellett rendszerbe foglalni azon kijegecesedett irodalmi elméletet, melynek alapján a jövőbe való haladás a legbiztosabb!

Ez a kritika, illetve a Keller Imre feladata, nem pedig az unalomig ismételt „napi problémák" vénaisszonyos bogozgaíása, az oktalan csipkedés, az irodalmi utópiák rajzolgatása és végül az a felesleges beismerés, hogy „a kritikus is ember, tévedhet".

Ezt annál határozottabban olvashatom a Keller Imre fejére, mert fent jelzett válaszában — a szlovenszkói és ruszinszkói írókra vonatkoztatva — kivonta magát ama kritikusok közül, akik „tévedhetnek". Ez az önérzet és magábabizáS tehát megkívánja tőle, hogy hagyjon fel eddigi kényelmes passzivitásával és vegyen részt a szlovenszkói és ruszinszkói kulturális élet újjáépítésében tehetségéhez mérten. Ha azonban nem érez rá hivatóttságot, akkor tévedtem, jobban mondva: csalódtam benne.- Rácz Pák

SPOS7

A párisi fotbalolimpiász

Paris, május 30.

(Kiküldött szerkesztőnk jelentése. Repülőpos- ■tán érkezett.) A vasárnapi spanyol-olasz mérkőzés óta egyetlen játék sem keltett olyan érdeklődést, mint a szerdán lezajlott svájci—cseh-szlovák mérkőzés. Teljesen egyrangu telek állottak egymással szemben. A két csapat eddigi eredményei nem nyújtottak alapot az összehasonlításra. Harmincezer ember terhe alatt roskadtak a tribünök és a. tömeg zajos ovációi között vonult föl a két jóhirü csapat. A fölállítás a következő volt:

Cseh csapat: Staplik; Hojer A. és Seriért; í Kolenaty, Kada, Ccrveny; Sedlacek, Stapl, Vicék,' Capek, Jelinek.

Svájci csapat: Pulver; Reymond, Ram-, seye-r; Oberhauser, Schrrriellin, Politz; Ébremből-1 ger, Sfcurzenegger, Dletvich, Abegglen, Bedouret.1

A cseh csapatban, mint látható, több helycsere ' történt amely nem volt minden ponton szerencsés.. Vicék például a hibák egész sorozatát követte el.

Az első tíz percben a csehek, akik nap ellen ; játszanak, határozott fölényben vannak. Ezután a , svájciak kezdenek támadni és veszélyeztetik a cseh kaput, de Staplik mindent véd. Rövidesen a1 cseh csatárok ellentámadásba mennek át. Svájc tizenegyest vét, amelyet a csehek gólba lőnek, Ezután változatos mezőnyjáték, amely csakhamar durvasággá fajul. A svájciak több kedvező helyzetet kiaknázatlanul hagynak. Le rohanásaik és sz-ök- tetéseiik mintaszerűek, védelmük is kitüő, de támadásaikat nem dolgozzák ki kellőképpen és a kapu előtt tehetetlenek. A félidő végén a csehek veszedelmesen ostromolják a svájci kaput, de Pulver brilüánsan véd.

A második félidő a svájciak támadásával indul. Staplik eg3r veszélyes lövést kornerre véd. Most a játék rövid időre a csehek mezőnyére szorul, majd a csehek lerohannak, de Vicék számos helyzetet ront. A játék egyre jobban eldurvul. A biró Capeket kiállítja. A csehek újból ostrom alatt tartják az ellenfél kapuját, de a svájci hátvédek mindent leszerelnek. Ramseyer egy ilyen alkalommal a' csatársorhoz továbbítja a labdát, amely villámgyorsat! a cseh kapu előtt" "terem és a 35. percben • kiegyenlít. Elkeseredéssel indul meg a finis és a hátralévő tíz percet mindkét csapat ki akarja használni. Először a csehek indítanak vehemens rohamot, majd a svájciak indulnak rohamra, éles lövésüket Staplik kornerra védi. Végül a csehek támadnak, de a félidő végéig nem tudnak eredményt elérni.

A mérkőzést kétszer tizenöt perccel meg kellett hosszabbítani, A cseh támadásokat a svájci1 ; védelem biztosan leszereli. Stapl védhetetl ennek látszó lövése a kapufélfáról pattan vissza. Az újabb tizenöt perc ismét a csehek offenzivájával kezdődik és a svájci kapus sokszor kerül kritikus helyzetbe. Pulver kapus brilüánsan véd, majd a svájciak ellenofíenzivába mennek és komolyan veszélyeztetik, a cseh kaput, időközben Stapl elterül a földön, kimerül és rosszul lesz, nem vesz többet részt a játékban. A cseh csapat most már csak kilenc emberrel játszik, mire a svájciak hatalmas iramot diktálnak. Gólt is lőnek, amelyet azonban a norvég Andersen biró — többek szerint pártos elfogultságból — nem itél meg, mivel a lő- : vés lefütyülés után történt. A csehek támadnak, de rendszertelenül suttolnak és igy nem tudnak ered- ; ményt elérni. A. svájci csatársor mégegyszer le- ; rohan a cseh kapuhoz, de egy tiszta gólhelyzetet elhibáz.

Mivel a mérkőzés igy a kétszer meghosszabbított félidő ellenére is 1:1 arányban eldöntetlenül végződött, azt ma délután meg fogják ismételni. ;

Amire beérek a városba, az utcán árulják már a L'íntransigeant esti kiadását, amely már néhány részletet közöl a mérkőzésről. A tudósítás falirata: „Süsse contre Slovaquie‘\ Megdörzsölöm a szememet: mi az, talán csak nem kapta meg azalatt, amig távol vagyok, Szíovenszkó az autó- ( nómiát? Nem, csak a franciák közmondásos föld- i rajzi -tudománya téved most njból és a L’Intran- 1 sigeant-nuk bal vány fogalma sincs arról, hogy mi az a cseh-szlovák szövetség és hol is fekszik az a Slovaquie.

Az ir— bolgár mérkőzés 1:0 (0:0)

Az első félidőben a bolgárok voltak állandó fölényben, inig a másik félidőben az írek kerültek felül, akik most már a széllel játszottak.. A második félidő 30. percében sikerült is Duncan nevű centerüknek a bíró által észre nem vett offside után gólt lőniök, amelyet a bolgár kapus csodálkozva engedett át a kapun. Pár perccel később a labda ismét begurult a bolgár kapun, de azt a biró offside miatt most nem ítélte meg. A bolgárok tehát végképp kiestek a versenyből, inig az írek bekerülnek a második fordulóba is, persze semmiféle kilátással. A mérkőzés kezdetének egyik érdekessége volt az, hogy az Írek nemzeti zászlójuk alatt vonultak föl, amivel azt akarták kifejezésre hozni, hogy Írország- most már szabad állam. (f. ej