Prágai Magyar Hirlap, 1924. május (3. évfolyam, 99-122 / 547-570. szám)
1924-05-25 / 118. (566.) szám
Vasárnap, május 25. Megkéselik Tátraszéplák radionalizálását A P. M. H. tátrai munkatársától Tátraszéplak, május 24. A Prágai Magyar Hírlap nemrég részletesen beszámolt Guhr Mihály dr-nak, a tatra széplaki szanatórium igazgató-főorvosának nagyszabású rádió-programijáról, mely a rádió-telefonia csodáit a nagy amerikai szanatóriumok mintájára az intézet összes fekvő és lábbadozó betegei részére liozzá- f énbe tőivé fogja tenni. A tátra széplaki fürdő- igazgatóságnak a rádió-állomások felállítása tárgyában a postaiigyi minisztériumhoz intézett kérvényéire már meg is érkezett a postaigazgatóság válasza, melyben felszólítja a íürdőigaz'gatóságot, hogy terjessze be a fürdő rádiónalizálásúnak részletes tervezetét, mert az engedélyezés ennek alapján történik. Egyben a prágai „Rádió Jonrnai“ című vállalatot nevezte meg, mint amellyel úgy a felvevő-állomások felszerelése, illetve szállítása, mint a rádtó hírszolgáltatás kérdésében a tárgya ások folyta tandók. A tátra- szépl aki fürdőigazgatóság haladéktalanul érintkezésbe lépett a „Rádió Journal “-la 1, mellyel a radionallzálás tervezetét elkészítteti. A tátraszéiplaki kurszalonban tehát nemsokára felzendíülnek a rádió-operák, a fekvő- csarnokok előtt megszólal a rádió-térzene s az ágyban tevő betegeket egy fura kis ládikó összeköti az éteren át a rádió-telefonia minden csodájával. ítélet a Micsura elleni rágalmazás! perben A P. M. H. besztercebányai tudósítójától Besztercebánya, május 24. Nemcsak a cseb-szlovák közvéleményben., de az egész európai sajtóban feltűnést keltett annakidején az a hír, hoigy a József főherceg tulajdonát képezett tapolesányi kastélyból 1919 tavaszán eltűntek a bútorok, ezüstiiemüek éis a kastélynak bor- és pezsgő- készlete. Taussig képviselő, mint ismeretes, erre vonatkozóan interpellációt is jegyzett be, amely nyíltan megvádolta Micsura volt minisztert azzal, hogy része van a tapol- csányi .kastélyban történt ese'tben. [922 június 25-én Besztercebányán egy nyilvános nép-gyűlésen Krsiá'k Mátyás kijelentette, hogy Micsura volt miniszter a tapolesányi kastélyból bútorokat, pezsgőt és borokat lopott. Micsura ügyvédje, Tánzer dr. kassai ügyvéd utján rágalmazásért beperelte Krsiák Mátyást. A nagy feltűnést keltő rágalmazási ügyet csütörtökön tárgyalta a beszteroebá- nyai törvényszék. Krsiák Mátyást Singer dr. beszterceibányai ügyvéd védte. A tárgyalás során számtalan tanút hallgattak ki, legnagyobbrészt a tapolcsániyí kastély volt és Plaiiarország belpolitikai licüiele meiMfafó A szocialisSákiaak el kell szakadniuk a kommunista elemektől — Makovszky Sván belügyminiszter nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap részére tanuvállomásokból megállapítható, hogy a borokat mások itták meg és nem Micsura. Ezután Singer dr. ügyvéd mondotta cl védő- beszédéi s kifejtette, hogy a vádlott nem annyira Micsura személyével foglalkozott, mint inkább kritizálta a mai gazdasági és politikai rendszert és ennek ere tőben tért ki Taussig képviselő interpellációjára. Ezután a bíróság visszavonult s rövid, tanácskozás után az elnök kihirdette az Ítéletet, mely Krsiák Mátyást egy hónapi fogházbüntetéssel és 200 korona pénzbüntetéssel sújtják. A védő és az ügyész három napi gondolkodási időt kért. KaluzSay Emil. Budapest, május 24. (Budapesti tudósítónk jelentése.) Ma alkalmiam volt hosszabb beszélgetést folytatni Rakovszky Iván bciügyminisz térrel, aki volt szives tájékoztatni a Prágai Magyar Hírlap olvasóit Magyarország általános belpolitikai helyzetéről: — A belpolitika] helyzet — mondotta — általában megnyugtatónak mondható. Határozottan konstatálható a lelkek és az erkölcsök konszolidációja. Belpolitikai helyzetünknek azonban sajátságos tünete, hogy mindazonáltal, hogy a kommunizmuson már egyszer kereszíülesíünk, a szocialista párt szociáldemokrata és kommunista frakciói között a szakadás még mindég nem történt meg. Amidőn tehát a mi szocialistáink a külföldi szocialista pártoknak a közéletben való szereplését a saját maguk szereplésével akarják összebasonlitani, Iselyteienül járnak el, mert hiszen lényegesen másnak kell lenn? a társadalmi rend őrzésére hivatott hatóságok magatartásának egy oyan párttal szemben, amelyik a kommunista gondolatot már szervezetében és külsőségeiben is elvetette magától, tásának egy olyan párttal szemben, amely a szociáldemokrata és kommunista gondolatok követői között ilyen éles elválasztó- dás nem történt meg. — Bizonyára vannak a ml szociáldemokrata vezéreink között is olyanok, akiknek politikája az állami és társadalmi rendre veszedelmesnek nem mondható. Ezeknek az uraknak azonban, hogy a polgári társadalom velük bizalommal működjön együtt, előbb el kell szakadni azoktól az elemektö, amelyek a kommunizmust nemcsak ideális célképpen tűzték maguk elé, de azt hazánkban egyszer már mindnyájunk romlására meg is valósították. Nincs kisebbségi jog és folyik az asszimiláció Elzászban — A Prágai Magyar Hírlap kiküldőit szerkesztőjének úti jegyzetei — II. < Sírashourg, május. 23-« Bennünket, akik nemzeti kisebbségi jogaink védelmében folytonosan küzdelemben, állunk, igen közeiről érdekel, hogy más államok miképpen bánnak minoritásaikkal, Kisebbségi védelem nincs Itt Elzászban és Loíharingiábau a nemzeti kisebbségek védelme még a legminimálisabb 'követelményeket sem elégíti ki. A ver- saillesi szerződés jottányi rendelkezést sem tett a minoritások érdekében és a nacionalista Franciaország a maga jószántából bizony sohasem fog az elzásziaknak olyan jogokat biztosítani, amelyek a beolvadást késleltethetnék. Ezért azután a kisebbségi védelem intézményes biztosítása teljesen hiányzik. A bíróságok és a közigazgatási hatóságok hivatalos nyelve a francia; a német nyelvet, vagy az elzászi dialektust csakis tolmács alkalmazása esetén lehet használni olyanoknak, akik nem tudnak franciául. Az iskolákban, az elemi iskoláktól föl az egyetemig, francia nyelven folyik a tanítás. A vidéken a tanítók legnagyobb része kisegítő .nyelvként igénybe veheti az elzászi dialektust, A tanítóknak, doun: tömegbüntény. De akkor is, kell valahol lennie valakinek, egy átkos vezérnek, aki kezdeményezte, aki vezeti ezt a szölnyü- séget, aki felbujtja a tömeget. Mert az emberek rosszak és ostobák, de valahol mégis csak van valaki, aki kizsákmányolja az ö rettenetes ösztöneiket, aki rálázitia őket a nevetésre, amikor pedig... Itt ülnek éskö- •'ZÍilök sok azt se tudja, miből fog ebédelni, de azonkívül valamennyien, köztük a gazdagok és gondtalanok is öregszenek és romlanak. Még senki sem ment ki a sz'nházból olyan fiatalon, ahogyan oda bejött. Nincs az a röhögte tő bohózat, amely alatt a néző ne öregedett volna legalább két órával. A teste rom- - lőtt és a szervezete is ment — menthetetlenül előre — azon az utón, amelynek a végén tehetetlen lesz, összeomlik, beszéljünk egészen szárazon: felmondja a szolgálatot. És itt mégis ennyien együtt egy csoportban, öngyilkos kábulatban és ha majd kimennek a színházból, mindenki azt fogja mondani: — De jó! nevettem. Egészen felfrissültem. — Szamarak. Itt lehet felfrissülni. Itt? Ha még cirkuszban nevetnétek, az legalább valódi. De itt, kitalált butaságok miatt ennyi izom-gimnasztika. Ez nem felfrissülés. Ez a test és a lelek kopása. Mindenki aki a színházban nevetett, vesztett valamit, abból a szűziességből vagy rejtelniességböl, amit ugy ahogy mégis csak megőrzött addig. Mert a. színház nem tanít meg az igazi nevetésre, hanem leszoktat róla. Ez éppen olyan, mintha valaki először képről látta meg a tengeri. Mennyit veszített cs mennyivel szegényebb lesz abban a percben, amikor igazán először találkozik a nagy vízzel. Aki a színházban bruhaházott, az sírni fog az életben, amikor szemben találkozik a sok ostoba félsz.egséggel, amit először színpadról mutattak meg neki és milyen rosszul! Értsétek meg emberek, én nem az igazi nevetést gyűlölöm. Pán kacagását, hanem ,.. — Na most megvagy! Végre! Megcsíptelek! Hát te vagy mz. És itt ülsz, — merészelsz — éppen előttem! Ügyvéd vagy pékmester, ami vagy, elfuloan kövér és hájas, kopasz koponyád körül az a pár vörös tüske; ___Hát te lázitod őket! Te mérgezed a tömeget. Te vagy a vezérharsogó. Te dirigálod a nevetést... Aztán csak próbáld tagadni, aztán... Hiába lesz. Én itt ülök a hátad mögött elfogulatlanul és igazságosan és látok és hallok és figyelek. Figyelek: Most is te kezdted. Átkozott anyósvicc. A tömeg már átsiklott fölötte, elszmiditott volna ezen a szomorú ostobaságon, amikor te hirtelen vészjelet adtál a torkodból, belefürészeltél a levegőbe és utánad az egész csürhe, ezer torok, ezer automata, ezer érckakas elkezdett reszelni és krákogni... Micsoda hangok. Mint egy őserdőből zug fel most az emberi ostobaság. Nagy, színtelen' harsogás. Repedt zaj egy barlangban, amit színháznak neveznek. Igen, most már látlak, most már figyellek. Te lázitod fel a barlang népségét. Te! Te! Te! És éppen én előttem. Micsoda vakmerőség. Mondd: talán megőrültél, hogy szántszándékkal teszed ezt! A kövér vállad, a hátad, belereng az arcomba.., Most is. Most már csöndben voltak és mert ez a színész odafent dadogni kezdett, hát te felrobbantottál egy tömegnevetést. Nevetni azon, hogy valaki dadog! Hát mondd: anyád, apád nem volt neked, aki megtanított volna rá, hogy az emberi nyomorúságon nem nevetni kell, hanem sírni. Én, ha a társaságomban valaki dadog, ugy teszek, mintha nem hallottam volna, pedig nekem is van fülem, ha nem is szőrös és szeinölcsös, mint a tied... Én elmegyek egy dadogós mellett, de te figyelmezteted a többit, uszítod őket, az egész csordát rá arra a szerencsétlen színészre, akin pedig bizony mondom, sírni, nem nevetni kellene, hanem... És most megint. Te kezdted! Te, te... És te azt hiszed, hogy ma este színház után nyugodtan vacsorázni fogsz. Hát majd... Ne félj, az arcodat nem felejtem el. * ... A rendőr éppen az utolsó pillanatban, hogy meg tudta akadályozni, hogy a sovány, fekete fiatalember ne döfje hátulról kését X. Y. városatyába. A merénylet este tiz óra után történt egy kis mellékutcában az N. színház táján. A városatya is éppen a Sziuházból jött, ahol nemrégen végződött az előadás. Kabátja felett látcső lógott. X. Y. városatya a rendőrségen jegyzőkönyvbe mondta, hogy a merénylőt nem ismeri, nem látta, annál kevésbé véthetett neki. A merénylő különben, akinek nevét a rendőrség lapzártáig nem tudta megállapítani, sovány, lexaltált fiatalembernek látszik, aki.. akik előbb német nyelven tanítottak, meg kellett tanuiuiok franciául; francia részről meg vannak elégedve az eredménnyel. Hasonlóképpen meg vannak elégedve a tanulók előmenetelével is, amely állítólag messze fölülmúlja az országos átlagot. Az asszimiláció tehát gőzerővel halad előre. Nehogy egyes cseh-szlovák barátainknak eszébe jusson c példára hivatkozni, mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy — amint ez már a tegnapi számban megjelent cikkünkből is kitűnt —< ezek az asszimilációs törekvések azért nem találnak ellentállásra, mivel a lakosságnak egy nagy része maga is asszimilálódni akar, míg a cseh-szlovák köztársaságban éppen ellenkezően áll a helyzet. Igen jellemző az, amit egy itteni német lap szerkesztője, aki mint német bellctrista is számba jön, mondott el nekem az asszimilációról. „Nem bocsátjuk meg a németeknek — igy szólt —, hogy megakasztották az asszimilációt, amely az ő beavatkozásuk nélkül már régen befejeződött volna. Most újból elölről kell elkezdeni/4 Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ezt egy német ember mondotta. aki saját bevallása szerint jobban ír németül, mint franciául. A közös történelmi múlt adja meg ennek az érdekes kijelentésnek magyarázatát: a nagy forradalom, amelyben az elzásziak igen tevékeny részt vettek, volt az a forrasztó tűz, amely őket összeforrasz- íotta a francia köztársasággal. Éppen ugy, mint ahogy például minálunk a szabadságharcok közös emléke olvasztotta össze a magyart számos másnyelvü honfitársával. Közigazgatási és gazdasági regíonaiizímis Az asszimilációs törekvések tehát mindkét részről meg vannak. Éppen ezért csak igen kevesen akadnak olyanok, akik politikai téren érvényesíteni szeretnék az elzásziak különleges érdekeit. Politikai autonómiáról, amint ezt a német rezsim alatt követelték az elzásziak, ma csak egy elenyésző töredék beszél. Ellenben a lakosság túlnyomó része, (egyik informátorom szerint annak 80 százaléka) közigazgatási és gazdasági regionaliz- must követel, mig a lakosság hátralévő kisebbsége, a La Francé íme et indivi- s i b 1 e elvi álláspontjára helyezkedve, a teljes centralizmus mellett foglal állást. Az utóbbiak a Commissariat gé n é r a 1 e, az elzászi kormánybiztosság megszüntetését követelik, amelynek kezében az egyes köz- igazgatási ügyágak szálai eddig összpontosultak. Rohamuk — ugy látszik — sikerrel jár; mivel a Commissariat générale az 1925. évben előreláthatóan meg fog szűnni és be fog olvadni az egyes párisi minisztériumokba. (Az első commissaire générale Millerand, a francia köztársaság jelenlegi elnöke volt.) Az uniííkálás tehát itt is befejeződik, miután az iskolaügyet már régebben beolvasztották és az iskolákat a francia rendszer szerint átalakították. Az uj elzászi képviselők A politikai regionalizmus után való törekvések hiánya magyarázza meg azt is, hogy különleges elzászi pártok nincsenek. 1919-ben egész Elzász, hogy kifejezze Franciaországhoz való hűségét, mint egy ember a bloc nationaira szavazott. A május ll-iki választások előkészítése során azonban elérkezettnek látták az időt arra, hogy politikai választásokat vigyenek keresztül, azaz szabadjára engedjék az egyes pártok versenyét. A Bas-Rbinben most is a nacionalisták kapták a legtöbb szavazatot cs hat mandátumot szereztek meg maguknak, mig a szocialisták két, a kommunisták pedig egy mandátumot kaptale. A nacionalisták a két szocialista dé- putével: Péraulte é Weyll urakkal meg vaunak elégedve, mivel jó franciáknak bizonyultak. Az előbbi Strasbourg városának volt a mairje és most is büszkén viseli a légion d'honncur piros szalagját. Az utóbbi pedig, szociáldemokrata létére, a háború alatt átszökött a határon és mint tolmácstiszt szolgált a francia hadseregben. Nem olyan jó véleményen voltak nacionalista körökben Hii- ber ur felől, aki mint a kommunisták jelöltje került be a kamarába. Ö ugyanis azzal a „lehetetlen44 gondolattal foglalkozott, hogy Parisban németül fog beszélni, mivel nem tud franciául. Azonban vele is kezdenek kibékülni, mivel nemrég ugy nyilatkozott, hogy már nagyon szépen halad előre a francia nyelv tanulásában. Félitek a szekularista iránytól Azok, akik — mint említettük — a köz- igazgatási és gazdasági regionalizntusl sürge1 ^ Á «& félpohárS^HMID^^^UER-Í^T^gni ándi ke™rü viz, melegi We| ■ §r fij É& Íj áli llílJiJIIlli 5$ ■ ■ CU1, éhgyomorra, mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered- y ) f ? V T* * “ y vf tJI . 88 ggB 8 (S B 8 isii IjS* mennyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy- és I MbB ’ífc® m. i&me emésztéshíány, felfúvódás, sárgaság, mái és lépdagartaf:, aranyér, elkövéredés. || a"vvértódulás vérbőség atb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. — Kapható minden .gyógyszertárban cs iobb füszerüzletben a ~v írmama- Jb.Kmamn nem levesztem!* *ssze mésJaHa teserüvízefctel mostani alkalmazottait A tanúikkal igazolni igyekeztek azt, kifizetett számláik fölmutatásával, hogy a Micsura által elfogyasztott pezsgők ki lettek fizetve és a kölcsönzött bútorokat visszaszolgáltat rák a kastélynak. Lég érdekesebb volt Löw József volt uradalmi pincemester vallomása, aki kijelentette, hogy 1061 palack óbor szállíttatott Ravasz dr. akkori főszolgabíró utasítására Micsura dr. akkori zsupán lakására. Mikor 1919 júniusában a vörös katonák közeledtek s Rá- vasz és a többiek elmenekültek, a cseh-szlovák katonák az összes drága borokat Micsura lakásán magitták. Délután az államügyész mondta el vádbeszédét s kifejtette, hogy a
