Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-11 / 83. (531.) szám
/ g ___________________ is meretlen tényezők játékszere lett. Végül követelte az autonómia megadását és a szojmi választások haladéktalan kiírását. Egry beszéde közben Rohacsek cseh agrárius szenátor többször közbeszólt, úgyhogy az elnök kénytelen volt öt csendre inteni. Babka cseh szociáldemokrata azt a közbekiáltást kockáztatta meg, hogy csak a rossz hazafiakat utasítják ki. Matuscsák találóan megjegyezte: „Rossz hazafi az, aki lop és csa!.“ Egryt beszéde végén lelkesen megéljenezték, hasonlóképpen a karzatra belépő Kurtyákot is. Az ütés mség tant. A következő ülés csak husvét utam, -mégpedig valószínűen április 34-én tesz. Az ötödik aíeluöki állás A szenátus alkotmányjogi bizottsága mai üléséin elfogadta azt a javaslatot, amely .szerint az ©dicSgá négy áktoöflci áilláls helyett ezen tud öt akínöiki állás fesz a szenátusiban. Az- igy betöltésire kerülő helyet Pnanta cseh nemz£ii demokrata szená t-orral fogják hetei- tenll Lemondott a képviselőház mentelmi bizottságának elnöke A képviseiőház tegnapi ülésének végén kínos íölitünést keltett, hogy a koalíció a mentelmi bizottság jelentésével ellentétben Tau- sik kommnnisa képviselő ügyében úgy határozott, hogy azt föíüfvizs'gálás végett újból visszaküldi a bizottságnak. A bíróság azérí kérte Tausük kiadatását mivel egy nagyszombat! gyűlésen a következőiket mondotta: „Éppen most áll háború előtt Németországban a francia-belga hadsereg éts ura, vagy Íróinap a mi burzsoa-korrnányurik is ki fogja függeszteni a 'mozgósitáis parancsokat. Kérdem tőletek proletárok, hogy ti, ba ezt a mozgósítási hirdetményt olvasni fogjátok, be fogtok-e vonulni a katonjaságtaz?1* A mentelmi bizottság úgy határozott, hogy Tausük mentelmi jogának föüfüiggesztéis-ét nem ajánlja a ipié-rmmnak. Amikor ez a határozat nyilvánosságra került, a koalíciós sajtó nyomban heves kampányt indított, amelynek az lett a következménye, hogy a koalíció tizes bizottságának megbízásából Dyík cseh nemzeti demokrata kéip,viselő ellen indítványt terjesztett elő’ amelyben azt javasolta, hogy az ügyet ismét küldjék vissza a bizottsághoz. A koalíciós többség megváltoztatva eredeti fölfogását, a tegnapi ülésen meg is szavazta Dyík indítványát. Tausik mentelmi ügye ilyen módon ismét visszakerült a mentelmi bizottsághoz, amely ma délelőtti ülésén foglalkozott vele. Az ülésnek nagy szenzációja lett. Péntek, április 11. Mazanec cseh néppárti képviselő, a klub elnöke ugyanis a koalíció tizes bizottságának és Dyk képviselőnek eljárása miatt lemondott nemcsak a bizottság elnöki állásáról, hanem bizottsági tagságáról is. A további fejlemények igen érdekesnek Ígérkeznek. Az összeférhetetlenségi javaslat Az alkotmányjogi bizottság a 9. 10. és 13. szakaszok kivételével elfogadta az összeférhető! ens égi javaslatot, amelynek hátralévő részeit legközelebb veszik elő, majd hozzáfogott a választási bíróságra vonatkozó törvény kiegészítés érő? szóló javaisftat vitájához, *»»♦♦»«»»»«♦♦»»♦»♦»»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»»♦»+♦»*♦»♦>♦♦♦ A közigazgatási feiréság dösit¥ésiyei az illetőség kérdésében Irta: Peírogaíli Oszkár dr. IV. A közigazgatási bíróság nem ismeri éls nem Is hivatkozik a joggyakorlatra, ahelyett idézi az 1871. és 1876. évi törvényeket olyan beállításban, amelyre válaszolni azért nem tudok, mert nem értem, hogy mit akar azzal bizonyítani. Ugyanolyan joggal 'lehetne hivatkozni az 1848 előtti törvényekre, amikor Magyarországon éippen trgy. mint egész Európában a város engedélyétől függött nemcsak az illetőség megszerzése, hanem a letelepedés, sőt a város falain belül akár éjszakán át való tartózkodás is. Ez a határozat nem jöhetett volna létre, ha a jog éts a célszerűség követelményeinek megfelelően csak egy magyar nemzetiségű bírája is lett volna a tanácsnak, e.gy bírája, aki ismeri a magyar törvényeket és a magyar jogfejlődést. De egy sem volt, amint tudtommal a bíróságnak egyáltalán nincs magyar bírája s igy döntöttek olyan bírák, akiknek egész idegen a magyar törvények szelleme ás ismeretlen a magyar joggyakorlat Tudom, hogy e fejtegetéseim nem igen illenők egy napilap kereteibe, mégis igény- bevettem a P. M. H. hasábjait egyrészt, mert jogi szaklapunk nincs, másrészt, mert ez a döntvény elsőrangú politikai éts jogi sérelmet jelent. Ha ez a döntvétny a közigazgatási bíróság végleges álláspontját fogja jelenteni, úgy mindenki, aki a kormánynak nem kedves, akár azért, mert poptikailag neki nem tetsző tevékenységet fejt ki, akár azért, mert nyugdíj, vagy egyéb címeken az államtól követelni valója van, ki van téve annak, hogy máróbhofinapra megfosztják keresetétől, például eltiltják az ügyvédi, vagy orvosi gyakorlat folytatásától, elveszik nyugdiját, kiutasfftják és ezzel földönfutóvá teszik. Ez a sors nem egyeseket, nem tizeiket, Ivarnem ezreket és ezreket fenyeget. Nem nézhetjük tehát tétlenül a dolgokat és nem törődhetünk abba a sorsba, amelyet ez a döntvény reánk zuidit. Igen, de mit kell és mit lehet tennünk? Elsősorban mindent meg keli! tennünik annak érdekében, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság ezt az álláspontját változtassa meg. Jogilag nincs akadálya ennek, hiszem, hogy egyéb akadálya sem lesz, mert ez a bíróság számtalanszor igazolta pártatlanságát és emelkedett igazságérzietéf, igy mihelyt meggyőződik álláspontjának téves voltáról, © beismerésének következményeit le fogja vonni és más álláspontot foglal el. Sürgősen meg kell tennünk a lépéseket, hogy a parlament utján orvoslást találjunk. A törvényhozásnak, vagy talán a kormánynak is módjában áll egy magyarázó novellával, vagy egy végrehajtási rendelettel a törvény helyes értelmét érvényre emelni. Reméljük, hogy ez eszközöknek alkalmazásba vétele ezúttal nem lesz hiábavaló, ha mégis azok lennének, úgy élnünk kell azokkal a törvényes jogorvoslati eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állanak, mert ez az álláspont nemcsak a Saint-Germain en Laye-ben, de a Trianonban kötött nemzetközi szerződések kötelező redelkezéseit is sérti. Háfaorns fairek Beszaráfaiáfaó! Paris, április 10. A Matm tegnapi száma belgrádi jelentés alapján azt a hirt közli, hogy a jugoszláv kormánykörök véleménye szerint a besszarábiai kérdés miatt Románia és Oroszország között a helyzet rendkívül feszült A lengyel-cseh-szlovák és jugoszláv kormányok Bukarestből olyan híreket kaptak, hogy az oroszok a besszarábiai határon háborús előkészületeket tesznek. Belgrádi lapok táviratokat közölnek Bukarestből, melyek szerint ukrán önkéntesek több helyen átlépték a határt. Egyes román haíárösége- ket megtámadtak. Kavarodás a koaliciós sajtóban a sajtónovella miatt. Jieíeutettüik, hogy a esdi újságírók szervezetei a képvisielőbáz alkotmányjogi bizottságánál élesen tiltakoztak a készülő saijitójavasliait ellen. Jellemző, hogy a Ceské S-óvo tegnapi számában, a Venkov pedig mai számában nemcsak hogy védtelimébe veszi a javaslatot, hanem neki támad azoknak az ujsági rótkrnak, akEk a sajtóiavasliat ellem tiltakozó küldöttségben részt vettek. Szomorú jel© a pártabszolü'tjiizimuisinak! A javaslat különben ma v ag y holnap nráír a képvisel eh a z alkotmányjogi bizottsága elé kerül Cipéi CSAK „SA®Sr“ NAL vegyen ✓ MÁSSÁ, FO-UTCA 23. . 177a A kormányszlovákok klubot alakítottak Prága, április 10. A koaikiióhoz tartozó szlovák képviselőik éis szenátorok tegnap tartott értekezletükön isimét életire keltették a szlovák klubot, amely a fórradialimi nemzetgyűlés idején egyszer már működött. Ez a közös szervezet a kiadott kommüniké szerint „éber figyelemmel fogja kísérni a szlovemsizkói gazdasági, kulturális és politikai életek hogy Szlovén sz-kó érdekeit kell óiképpen megvédellmezzék“. A klub Elnökévé Pocisfk szocááMeimokrata képviselőt választották meg. — Úgy hírlik, hogy a uuszinisizkói képviselők is pártállásra való tekintet nélkül közös szervezetet készülnek alakítani, amelynek az lennie a feladata, hogy Ruisziiüszikó és lakosságának e.gyetemies ér- dekeiit képviselje olyan ügyekben, amelyek nsam pártkérdések. ( A 'tanácskozások folyamatban vannak. Érdekesnek tartjuk fölemliteiná, hogy a cseh légionáriusok lápja befejezett ténynek veszi Soenedki teimontíiását, Kamiinszkyval azonban rdniosen megelégedve és helyébe inkább Petrigallát (?) ajánlja. Lapszáiráskor arról értsülünk,. hogy a ruszinszkói képviselők tanácskozásán egy olyan közös míerpeí’áció benyújtása került szóba, amelyben mind a nyolc ruszinszkói képviselő követelné az autonómia sürgős megvalósítását és az autonómiára vonatkozó törvényjavaslatok haladéktalan benyújtását. Az interpelláció hét nyelven készülne. Értesülésünk szerint a kommunisták, a keresz- tónyszodalista és magyar kisgazdapárti bép- viselők^jkal^mint a német polgáriak támogatnák aláírásukkal. Az ellenzéki képviselők kivétel nélkül hozzájár utak ehhez az eszmé hez, míg Necas és Gagatkó hónap délutánig meggondolás! időt kértek. J^T*! CTsdrr #n<ss>sK<ákTsSi tssvrt&&0f. tartsd S&&üe£<ss8ég<sf&v3£& ti$ ííáre&e* is . f53e«»jr«'Kini 7 Tárcaíró vaftmk: Szombat: Szent mihál yi Ödön: A rádzsák kincse (regény). Vasárnap: Kersék János: Mit bánt, ha arcom sápadt... (Vers.) Lórin czy György: A lelkek virágoskertje. Á lencse Igaz történet két sokat látott köztisztviselő életéből — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor Az élet olyan, mint a kerék. Hol az alsó része kerül fölül, hol meg a felső alul. A felső és alsó rész kicserélődése sokszor komikus, sokszor tragikus körülmények között történik. Engem inkább a komikus helyzetek érdekelnek, mert benne látom a legnagyobb tragédiákat, a tragikus rész pedig azért nem érdekel, mert a mai fölfordnlt világ közepeit minden nap leélem a magam életében. T ellát! János adótiszt volt, András pedig kataszteri mérnök. Az egyik Dunántúl lakott, a másik Erdélyben s mivel sógorok voltak és igen szerették egymást, minden esztendőben meglátogatta egyik a másikat. János nyáron vette ki a szabadságát és akkor ment Erdélybe. András nyáron a falvakat méregette, neki télen volt a nyara, hát január felé kérte a 1 szabadságát és akkor ment látogatóba Jáno- sékhoz a Dunántúlra. Amint mondtam, nagyon szerették egymást s mert úgy gondolkoztak, hogy a szeretet csak akkor ér valamit, ha azt ki is mutatják. minden látogatásuk alkalmával ajándékot vittek egymásnak. Ezt, azt, apróságokat. I Koronás cigarettaszopókát, egy-egy .skatu- i lya kandirozott gyümölcsöt a sógorasszony- nak. Szóval mindig olyasvalamit, ami igazán . arra volt jó, hogy vele a rokoni szereletet \ külsőleg is kifejezzék. Akkor még lehetett, hiszen pár fölösleges f koronája volt mindenkinek. De aztán hirtelen fölfordult a világ. Meg- I változtak az országok, emberek, az élet. 'András egy napon fölszedte a sátorfa iát és feleségestől, Bözsi leányostól együtt pár várossal errébb húzódott az Alföldre. Attól kezdve aztán ott méregette a falvakatMinden megváltozott, a két sógor azonban most is, ezután is törhetetlen szeretettel szerette egymást. János is meglátogatta Andrást, András is Jánost. Pontosan minden nyáron és minden januárban. Éppen úgy, mint eddig. A különbség csak a rokoni szeretet külső megnyilvánulásában változott. János is úgy gondolta, meg András is, hogy a kandirozott gyümölcs és a cigarettaszopóka helyett talán jobb volna valami más. Teszem azt, valamiféle darab szalámi, egy jókora szál debreceni. Amiből a nehéz viszonyok között harapni is lehet. Akkor még mindig akadt pár megtakarított krajcár az ilyesmire. Aztán megint fordult az élet kereke- Esett a korona, mint az őszi levél. Andrásnak elszakadt a cipője, Jánosnak kirojtosodott a nadrágja. Az asszonyok négyesztendős kalapban jártak s a kis Bözsi leány csak hir’oöl ismerte a torkosságokat. És jött a tél, közeledett január. András mérnök ur gondolkozott, hogy mit vigyen a sógoroknak. Akkor már a pénz másra kellett, a megtakarított garasoknak csak emléke élt, magát a garasokat régen elvitte a drágaság. Andrásnak csak annyi pénze volt, hogy a vonatjegyet megválthatta oda, meg vissza. Busán ballagott haza. Most mit csináljon?! A régi, kedves szokás, mint édes emlék, húzta, ha elkergette magától, megint csak visszatért és nem hagyott neki békét. Törte a fejét, hogy mit csináljon. Mert azt nem teheti, hogy annyi év ajándéka után beállítson üres kézzel. Mit szólna a sógor, meg a sógor asszony? Két éjszaka nem aludt. A harmadik napon azt mondja neki a felesége: — Tudod mit, András! A kamrában van néhány kiló lencse. Még Erdélyből hoztam. Vidd el azt Jánoséktnak, András arca földerült: — Igazad van! — mondta boldogan. — Elviszem a lencsét! János úgyis szereti. Nagyon boldog volt, összecsókolta okos asszonyát, a harmadik éjszaka nagyot aludt s a negyedik nap reggelén ultrákéit Jáno- is ékhoz. János ék örömmel fogadták s amikor a sárga kis utazótáskájából az egész család, jelenlétében kiemelte a fehér vászonzacskóba kötött lencsét, a rokoni szeretet külső megnyilvánulásaképpen olyan lármás boldogság támadt, hogy a sógor bácsi tiszteletére a két apró gyerek mindjárt hajba is kapott s mivel mind a kettő azon mesterkedett, hogy ő viszi ki a sógor bácsi lencséjét, a lelkes hangulatban úgy összepofozkodtak, hogy alig lehetett őket szétválasztani. Aztán eltelt a szabadság, a sógor visszamentA sógorasszony megnézte a lencsét. János ugyanis inár napok óta piszkálta, hogy főzze meg a sógor lencséjét, hadd egyen már belőle kedvére. A sógor hozta. Az asszony meg is nézte. De biz* el is ment tőle a kedve. A lencse zsizsiikes volt, csak úgy mozgott. Nem állhatta meg, hogy el iné mosolyodjék: — Na, a sógor ugyan finom ajándékot hozott! Először az volt a szándéka, hogy a lencsét kiönti a csirkéknek, de aztán meggondolta magát. Pá(r kiló lencse ma sokba kerül, ki tudja, hogy mi lesz ezután! A lencsét jól leforrázta, aztán visszaön- tötte a zacskóba. Hátha szükség lesz rá valamikor! A napok közben múltak, a hó elolvadt, a. fák kizöldiiltek, a nyár teljes melegével megérkezett. Most Jánoson volt a sor. Most ő megy a sógorokhoz. Szabadságengedélye már megérkezett, mehet. Hiszen ő ment is volna. De tn cg ál Htoil't a v al ami. Mit vigyen a sógoroknak? Mert az nem teheti, hogy ne vigyen semmit. András is hozott nekik a téten. ,0 se aludt két éjszaka, A harmadik napon megszólalt a menyecske: — Tudod mit, János! — mondta örömmel. — András nagyon szereti a lencsét. Vigyél neki pár kiló lencsét. János ránézett a feleségére: — Van neked lencséd? — Van, — bólintott a menyecske. — Még megvan az, amit a télen András hozott — Na és? — csodáikozoitt az ember —, azt akarod, hogy én most visszavigyem neki azt, amit a télen ő hozott? — Márt ne — felelt az asszony —, lencse lencse. Arra a lencsére nincs ráírva, hogy éppen az az, amit ő hozott. Az ember elgondolkozott: — Igazad van! — mondta s a szeme fölcsillant. — Elviszem a lencsét. És elvitte. A sógorék megörültek a kedves ajándéknak s a zacskóba kötött lencsét — amis az otthoni állapotokról kikérdezik egymást — odaállították: a sarokba, hogy a hangulatot ne zavarja. Beszéltek, kérdezősködtek, örültek, nevettek. De legjobban János örült, hogy a lencse- histórián szerencsésén átvergődöttAz ám, csakhogy a java ezután jött. A pufókkápü kis Bözsi leány ugyanis nagy munkában volt. Nagy fakalapáccsal agyalta a celluloidbabáját s amikor a zacskót odatették a sarokba fölneszeit. Női kíváncsisága lábujjhegyre csuccsant benne, odanégy- kézlábolt a zacskóhoz, kioldozta a száját, belenyúlt és egy marék lencsét kiemelt. —- Mi lehet az? Alig vetett azonban egy pillantást a furcsa lencsére, a marék szemet hirtelen ledobta a padlóra s amint Kolmnbus Kristóf tehette, amikor Amerika partját meglátta, telkesen fölkiáltott: — Anyukám! A sógor bácsi visszahozta a zsizsikeket! A fölkiáltást halálos csönd követte. Csak a fakalapács kopogott a padlón, amint Bözsi leány hősies elszántsággal verte igyon a ti 1 úszkáló állatkfókat.
