Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-29 / 97. (545.) szám

a

,9°iRÁmTMiffmx76Rwa>

Kedd, április 29.

írn-1 — i—i ~r*r—r-rtTTiiii-iiBm

A z

ólyomi nagymegye első közgyűlésének lefolyása

A német kancellár a fanatikus hazafiasság ellesi

Düsseldorf, április 23.

Marx bkodialifai kancellár Düsseldorfijain egy iiépgyülésein mondott beszédében a választások történelmi fontosságát emelte ki és annak a reményének adott kifejezést, hogy a centrum a kötelezettségek tetjesi lésének politikáját fogja támogatni a német—francia közeledés érdeklőben, fia a szélsőséges jobboldali párt ken:ütove uralomra, úgy ez Németország Szerencsétíenséget és egész Európa összeomlását okozná. A fanatikus hazafiasság propagandája vétek a német nemzet eí~ kin. Azok, akik a megegyezésre való törekvést kritizálják, eifékítik, begy a minden katonai erejétől megfosztott kormány nem csői ekedbe tik ugy, ahogy esetleg szeretne. Meg kell alapítanom, — mondotta Marx ér. I

_ hogy minél közelebb érünk a megszállóéi'

területekhe

z, annál inkább sz erűbe ötlőbb, Imgy mennyivel éMiroesebfo a lakosság és mennyire idegenkedik az ultranaciofniai'is ta eszméktől. Szeretném látná, vájjon mii történne, ha a megszálló hadsereg néhány ezredé bevonulna Bajorországba és mit cslnál- náoafe azok a hangos tónknak, akik most bizton iszónokoigaírnak, mert tisztes távolban érzik magukat tőlük. Marx ér. beszédét azzal fejezte be, hogy ellenzi Németország belépését a nép-szövetségbe, annak maii formája mell éti és kSjelentiettie, hogy a szakértői ja- vasiatok megva iósitásá-nak feltétele, a birodalom gazdasági és kormányzati feuirihaíósá- gának helyreálátása, a kiutasítottak visszatérése és a fogly ok s zabado-nfeocs áfása.

Választási előjáték rendőrségi beavatkozással

BerSn, április 28. A német fajvédők választói gyűlése után a kommunisták gummi- botokkal megtámadták a gyűlés résztvevőit. Parázs verekedés támadt, melynek a rend Őrség beavatkozása vetett véget. Három súlyos sebesülés történt. A rendőrség tizenhat verekedőt letartóztatott.

Berlin, április 29. A Mootegspost düsseldorfi jelentése szerint Marx dr. tegnapi beszédében a többi között a weimari alkotmányt is megvédte a szélisőjobboídabákkal szemben és azt mondta: Ha Münchenben, a HHier-pör aikailmából maguk a jogi niagysá- gok is megállapítokáfc, hogy: számukra a

weímiari szerződés nem kötelező, ugy erre csak azt a választ lehet adni, hogy a müncheni törvényszéknek ■nemcsak a szeme előtt volt kendő, hanem az egész feje be volt burkolva. '

Ha Németország a jóvát-ételá poliitika mellett van, azt nem vezetői bátorságának hiányában teszi, han-em azért, mert egyszerűen nevetséges lenne, sétálótokká! támadni a világ legerősebben felfegyverkezett hatol- ma ellen.

A Hitler-por következményeit már is érzi Németország, mivel Anglia, mely már a katonai ehenörzás enyhítéséért lépett közbe, most arra a felfogásra jutott, hogy az ellenőrzés mégk nélkülözhetetlen.

Losonc, április 28.

(Saját tudósítónktól. Hlkésve érkezett.) A P. M. H. szombati számában röviden már beszámolt a zólyomi nagymegye első közgyűléséről. Mivel azonban e közgyűlés jelentősége fölülmúlja a hétköznap jelentőségét, szükséges annak lefolyásáról részletesebb képet adni.

Az ülés elején a bizottsági tagok letették a fogadalmat. A hét szövetkezett ellenzéki és két kommunista tag magyarul tette le a fogadalmat. A zsupán hosszabb előadásában a megyei reform „előnyeit" fejtegette, majd indítványozta, hogy Masaryk elnököt üdvözöljék, amit egyhangúan elfogadtak. A nyolctagú megyei választmányba négy ellenzéki (két néppárti, egy szövetkezett ellenzéki, egy kommunista) és négy kormánypárti (három rolnickár, közöttük két kinevezett darabont és egy szociáldemokrata) tagot választottak, mire a zsupán fölolvasta bizottsági tagok névsorát, közöttük a darabontok neveit is. P e t r o g a 11 i Oszkár dr. a kinevezésre vonatkozó miniszteri rendelet fölolvasását követelte, de a zsupán ezt megtagadta azzal, hogy a rendelet a hivatalos lapban megjelent.

Az egész ellenék a magyar nyelv tói vényes jogaiért

A zsupánnak azzal az indítványával szemben, hogy: a képviselőtestület határozatait a hivatalos lapban csak az állam nyelvén tegyék közzé, Q y a p a y Ede dr. azt az indítványt terjesztette elő, hogy a határozatok magyar nyelven is megjelenjenek, inig H e r z (kommunista) ezt az indítványt azzal egészített e ki, hogy az egész hivatalos közlöny jelenjék meg magyar nyelven is. A zsupán Gyapay indítványát szavazás alá bocsátja, mig Herz indítványáról, mivel nem vették föl a tárgysorozatba, nem rendeli el a szavazást. P e t r o g a 11 i Oszkár dr. tiltakozik az ellen, hogy Gyapay indítványát a zsupán szavazás alá bocsátja, mivel kétségtelen, hogy a megyében a lakosságnak több, mint húsz százaléka magyar anyanyelvű és igy a zsupán köteles a határozatokat magyar nyelven is kihirdetni. Ezt a jogot az állam alaptörvénye biztosítja és ettől a többség szavazatával bennünket megfosztani nem lehet Bándy azzal is támogatja Gyapay indítványát, hogy a szlovákul nem értő bizottsági tagok legalább utólag megtudják, hogy mi történt a megyei képviselőtestületben. Elvárja a zsupántól, hogy szavazás nélkül is érvényre emeli Gyapay indítványát és ilyen értelmű kijelentést tesz. A zsupán azzal a megokolással. hogy azt, amit Gyapay javasol, a nyelvtörvény nem írja elő, elrendeli a szavazást.

Gyapay indítványa mellett szavazott a hét szövetkezett ellenzéki, tiz szlovák néppárti és öí kommunista bizottsági tag, összesen huszonkefíen, tehát az utolsó emberig az egész ellenzék, azaz a megváJ lasztoít megyei bizottsági tagoknak több, mint kétbarraadrésze. Eiíene tizenhárom választott és tizenegy kinevezett kormánypárti szavazott, összesen tehát huszonnégyen. A szavazásnál gúnyos közbekiáltásokkal illették a kinevezőiteket: „főrendek, darabontok, mágnások** és hasonló jelzők röpködtek feléjük.

A zsupán ezután azt indítványozta, hogy a megyei bizottság március, június, szeptember és december hónapokban tartson rendes közgyűlést. Tarján Ödön élesen támadta a kormányt amiatt, hogy a törvény rendelkezései ellenére a választások után hét hónapig nem hívta össze a megyegytiléseket, ugy, hogy a letárgyalásra váró anyag összehalmozódott, amiért is a nép érdekében követeli, hogy a megyei bizottság minél előbb kezdje meg az érdemleges munkát. Törköly József dr. kifogást emelt az ellen, hogy a többi bizottság megalakítását nem tűzték ki napirendre, noha a megyebizottságok komolyságával ellenkezik ez a halogatás. A zsupán több hasonló értelmű fölszőlalás után kijelentette, hogy még májusban összehívja a megyei választmányt, junius első felében pedig a megyei képviselőtestületet.

Ezután az egyes pártok szónokai tették meg előterjesztéseiket. A roinickárok nevében Slávik János evangélikus esperes olvasta föl pártjának hosszú nyilatkozatát, amelynek legépületesebb része az, amelyben a magyar iskolák számának leszállítását és az „elmagyarosiíott" szlovák községek visz- szaszlovákcsitását követelte. A szlovák néppárt deklarációja, amelyet Ravasz Viktor dr. terjesztett elő, a párt rózsahegyi gyűlésének határozata alapján készült, amelyet annak idején részletesen ismertettünk. Támadta a kinevezési rendszert és kijelentette, hogy a darabontokat a nép választott képviselőivel egyenrangúaknak elismerni sohasem fogják.

Tiltakozás a daraboltok kisaevezéíse ellen

Petrogalli Oszkár dr. emlékeztet arra, hogy a zsupánnak a köztársasági elnök üdvözlésére vonatkozó inditványát a bizottság egyhangúan, tehát az ellenzéki szavazatokkal is, elfogadta. Az üdvözlés ellen nem tesz észrevételt, de kiemelni kívánja, hogy az ilyen konvencionális és hódolatteljes üdvözlések erősen emlékeztetnek a monarchiákban otthonos bizantinisztikus szellemre. Majd a kormánj/ kinevezési rendeletét támadta s kijelentette, hogy nem vagyunk kötelesek tűrni olyan kormányrendeletet, amely beleütközik a törvénybe. Ennél a pontnál hosszabb disputa fejlődött ki a szónok és a zsupán körött, aki meg akarta akadályozni Petrogallit beszédének folytatásában azon a elmen, hogy a kormány ténykedéseit támadni nem szabad. Petrogalli azonban a bírálat szabadságára hivatkozva, folytatta beszédét, majd előterjesztette a következő indítványt: — Mondja ki a megyebizottság, hogy a kormánynak az 1920. évi február 29-én kelt 126. számú törvény 12. szakaszának 2.

CSAK NAL VEGYEN

gtL&SSA, FŐ-UTCA 25. 1779

bekezdése alapján kibocsátott azt a rendeletét, amellyel tizenegy megyobizottsági tagot a megyei képviselőtestületbe kinevezett, tudomásul nem veszi és mint törvénytelent a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál panasszal támadja meg.

— Panaszát indokolja a megyei képviselőtestület a következőkkel:

— A megyei törvény 12. szakaszának 2. bekezdése értelmében a kormány a XV—XX. számú megyékre, tehát erre a megyére is, a megyei képviselőtestületbe tagokat csali azzal, a törvényben megállapított eloíöltétellel nevezhet ki, „ha rendkívüli viszonyok azt kívánatossá teszik" e megyék valamelyikében. Kétségtelen, hogy ilyen kivételes körülmények megyénkben nem forognak fönn. Kétségtelen az is — ezt a legfelső közigazgatási bíróságnak állandó gyakorlata bizonyítja —, hogy a kormány kinevezése csak az esetben rendelkeznék a törvényesség kellékeivel, ha a rendelet részletesen fölsorolná a törvén}/ által követeit kivételes körülményeket és azok tényleges fönnállását igazolná is. A most idézett kormányrendelet azonban e törvényes követelményeknek eleget nem tett és igy e rendelet sérti a törvényt A kormány által kinevezett képviselőtestületi tagoknak megbízatása éppen ezért szintén nélkülözi a törvényes alapot.

Az indítvány föloívasása után a tanácskozási rend 24. szakasza ’alapján azt javasolta, hogy a darabontokat szólítsák föl, hogy az indítvány tárgyalásának tartamára hagyják el a termet. Megjegyzendő, hogy az indítványt az egész ellenzék, tehát huszen- ketten Írták alá. A zsupán viharos tihakozás közben megtagadta az indítvány ^ szavazás alá bocsátását, mível az szerinte politikai jelleggel bírt.

Az ellenzéki pártok erre bejelentették, hogy saját nevükben fordulnak panasszal a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz a darabontok kinevezése ellen.

Dvoracsek Márton a cseh nemzeti szocialista párt nevében, Swarz Jaroszlav pedig a kommunisták nevében olvasott föl deklarációt. M i s c h á k István szlovák néppártit, aki pártjának határozati javaslatát olvasta föl, a zsupán kétszer Is rendreutasi- totta. A cseh szociáldemokrata párt programját Brychta Bedrich ismertette. Bitesek Mátyás néppárti a kormány visszaéléseit ostorozta.

Tárcarovatunk:

Szerda: OttHk Paíma: Magyar zenei élei. Csütörtök: Kárpáti K- Jenő: Alig virrad... (vers).

— Lőrlnczy György: A messzilátó.

Szombat: Nyáry Andor: Az ördög és az asszony. Vasárnap: Segesáy Lászlót Arckép (vers). —

Maróthy Jenő: Eső előtt, eső után.

Kant

Csodálatos jelenség az emberi szellem fejlődésének történetében, hogy nem egyszer akadnak kivételes emberek, akik távol a szellemi és anyagi javak kicserélődéseinek gócpontjaitól szürke, kisvárosi környezetben, könyvtárak magányában élik le életüket és mégis birtokába jutnak annrk a császárokénál és királyokénál is nagyobb hatalomnak amely azzal az erővel ruházza föl az embert, hogy még századokkal a halála után is irányító hatást gyakoroljon az utódok gondolkodására, szellemével serkentse az emberi észt és meghatározza a helyes cselekvés törvényét.

A mi Bolyai Jánosunk, akinek emlékéi csak nemrégen ünnepeltük abból az alkalomból, hogy egy század telt el azóta, amióta „Tentámenjévcl“ megdöntötte az euklideszi matematika megdönthetetlennek hitt tételeit egy kis erdélyi városból Marosvásárhelyről amelynek hírét előtte talán sohasem hallotta a világ, mutatott 113 irányt az oxfordi, cambrid- gei, párisi, göttingai és más nevezetes egyetemek világhíres matematikusainak.

Kant élete még a Bolyaiénál is szcmlél- tetöbben igazolja állításunkat. Kön'gsberg- ben, a Keleti tenger mellett fekvő keletpo•roszországl városkában, amelyet állítólag sohasem hagyott el, pergett le külső négerben egészen szürke, nyárspolgárias élete. E város egyedüli nevezetessége az ö föllépéséig csak az, hogy itt koronázták meg a porosz királyokat. Az egyetem pedig, amely eddig hamupipőkéje volt a nagyszerű német egyetemi szervezetnek, szintén csak annak kő- I szönhette hírnevét, hogy egyszer Kant Imit) ánel volt a professzora. Ezt a csöndes miliőt predesztinálta a tudomány géniusza arra, hogy minden zavaró momentumot távoltartsa a bölcstől, aki itt teljesen elmerülhetett önmagában és az emberi gondolkodás törvényeinek vizsgálatában. Itt jelentek meg vaskos kötetekben „a königsbergi remete" gondolkodásának eredményei, amelyeknek híre hamarosan bejárta az egész világot. Nehezen olvasható, rossz stílusban megírt könyvek ezek de hatásuk olyan maradandó, mint amilyet a korabeli szépirók között legfeljebb Goethe ért el.

Egy magyar gondolkodó az emberiség hat legnagyobb bölcsét igy sorolja föl: Tha- les. Sekrates, Platón. Arístotefcs. Leibmitz és Kant. Kétezer esztendő: a nagy hellén flozómsolc halála óta valóban Kant rendszere jelentette az első határozott lépést előre. Verulami Bacon. Descartes, Spinoza és Look előtte s Fichte, Hegel és Spencer utána rendkívül értékes kincsekkel gazdagították az újkori filozófiát, d’e Kant működése fölét mindazzal amit ők egyenként és Összesen alkottak.

*

Megi.mérésünk a létező világról csak annyiban van, amennyiben reánk hat, 4c hogy

micsoda önmagában, vagyis micsoda mint magán-való dolog (Dingan Síeli), arról müts-em tudunk. A Tiszta Ész Kritikájának logikai fundamentumát ebben az egy mondatban foglalhatjuk össze. A létező világ dolgait Kant tanítása szerint sohasem ismerhetjük meg igazi valóságukban, az — legalább egészében — mindig titok marad számunkra: „ignora- mus et ignorabimus" —• mondhatnék Dubois Raymond!dal. Ebben rejlik Kant kriticizmu- sa, logikai rendszerének középpontja. Az emberi megismerés nem határtalan; a tudás fájához csak a tapasztalás, valamint a térbeli és időbeli szemlélet úján juthatunk el; az utóbbi szemléleti formák á priori valók, azaz egyetemesek, szükségképiek és függetlenek a tapasztalástól; összevetve: „a világrend észelvekben gyökerezik". — Milyen végtelen korlátolt, mégis milyen végtelen nagy emberi elme; nem ismerheti ugyan meg a létezés lényegét, a teremtés minden titkát, de azért maga is alkot és a maga képére teremti a létezőket!

m

Kant működésének súlypontja nem a logikára és metafizikára esik. Ezen a téren nem egy tételét döntötte romba a kritika és nem egyről mutatta ki, hogy csak korábbi kifejtése annak) amit már Sokrates, a logika és Aristoteles, a metafizika megalapítói tanitattak. A filozófia történetében működése ellenben korszakalkotó azért, mert ő alapozta meg az etika és esztétika autonóm rendszerét, amikor a Jót és Szépet önmagukban vizsgálta meg.

Erkölcsi tanításának veleje ez a mondat: ,r.C&ele.kedj ugy, hogy akaratod elve mindenkor az általános törvényhozásnak is elv gyanánt szolgálhasson." Kant tanítása szerint nem azért kell az embernek igy, vagy amúgy cselekdnie, mert attól az ember hasznot vár, hanem függetlenül a váriható haszontól, egyszerűen az erkölcsi törvény iránti tiszteletből amely törvény fölötte áll a létezésnek. A Jó tehát abszolút fogalom Kantnál, aki a büntetést sem arravalónak tarja, hogy vele a jövőre nézve megelőzzék a bűncselekmények megismétlődését, hanem az szerinte a bűn szükségképpeni következménye. Ha a társadalmi tudományokban lehet beszélni relativitás! elméletről, ugy annak legnagyobb ellenfele a gyakorlati Ész Kritikája és az Erkölcsök Metafizikájának Alapvetése szerzője, aki a Jót fölébe emeli a tér és idő változásainak és egy magasabb, tisztultabb szférában ragyogtatja meg azoknak örökfehér fényét A íegszögesebb ellentétben áll ez a felfogás a Bentham utilitarizimisával is, amely szerint az ember minden cselekvését csak a hasznossági belátás szabja meg, amint azt min álunk például Pikler Gyula hirdette. E fölfogás szerint igazi kötelességről sincsen szó, mig Kant éppen a kötelességteljesiiésnek legnagyobb apostola. Szerinte az erkölcsi törvény ugyanis kategorikus imperatívusz, föltétlenül kötelező az emberi akaratra. Nemzetének egyik ősrégi erényét öntötte itt filozófiai formába a német tudós, de tanításával nemcsak kifejezte, hanem fokozta is a kötelességérzetet, amely egyik legértékesebb utravalója népének a reá váró küzdelmes utón.

Ahogy a Jót is független entitásnak tartja, ugy a Szép is abszolút fogalom nála. Szén ugyanis az, mii érdek nélkül tetszik.

*