Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-25 / 94. (542.) szám

Péntek, április 25.

u. jmawcqiww*r:~.i«rvag?tf. i

A szociális biztosítás kérdéséhez

Irta: Qaar Iván.

• Ungvár, április 24.

Win tér Leó dr-, a képviselűház szociális ibiztositási albizottságának elnöke a Lidové Noviny munkatársa előtt nyilatkozott a szociális biztosításról. Kijelentette,, hogy a javaslatnak a szociális biztosítás szervezetére vonatkozó része inég nem került tárgyalás alá.

Szóról-szóra ezeket olvastam az utóbbi napokban, jeléül annak, hogy a szociális biztosítás évek óta tárgyalás alatt lévő ügye még ma is csak embrió, anélkül, hogy bárki is tudná, bárki is sejthetné, miként fog annak kialakulása megtörténni.

A múlt év folyamán a P. M. íi. hasábjain három közleményben igyekeztem kimutatni, hogy az abban az időben kibocsátott törvénytervezetnek abban a formában való törvénnyé emelése sem a biztositásra kötelezett alkalmazottak, sem a munkaadók érdekéből nem kívánatos, sőt határozottan káros s végkonkiuzióm az volt — amit ma is fontartok —, hogy a szociális biztosítás csakis akkor fog a kitűzött célnak megfelelni, ha az összes biztosítási ágazatok (betegsegé- Jyezés, balesetbiztosítás, nyugdíj-, aggkori és rokkantsági biztosítás) egy szervezetbe fognak tömörittetni, egyrészt a munkaadók bejelentési kötelezettségének könnyebb teljesií- lietése, másrészt a munkaadókat terhelő kezelési költségek apasztása, harmadsorban pedig a biztosításra kötelezett egyének jól fölfogott érdekéből.

Amikor e cikkeim megjelentek, akkor az volt az általános nézet, hogy a szociális biztosítás 1924. év január hó 1-én életbe fog lépni — s ámbár a tervezet folytonos tárgyalás anyagát alkotta, ma. kilenc hónap után —, még mindig azt olvassuk, hogy a javaslatnak a szervezetre vonatkozó része még tárgyalás alá sem került.

Nehéz szülés- Nagyon nehéz szülés.

Még az 1921. évi december hóban megtörtént a 483. számú törvény kihirdetése, amely a már akkor szervezés alatt lévő aggkori és rokkantsági biztosítás céljaira egyelőre 130 millió koronát kitévő összeget állapított meg s tna, majdnem három év után, azt Kell olvasnunk, hogy a szociális biztosítás szervezetére vonatkozó javaslat még nem került tárgyalás alá.

Úgy sejtjük, hogy a szociális biztosítás szervezetére vonatkozóan nagyon ellentétes vélemények lehetnek a szociális biztosítási bizottság tagjai között.

Valószínű, hogy a kisebbség az egységes szervezet megalkotását tűzte ki célul, mig a többség a jelenlegi széttagoltság híve s mert, a közérdeket tekintve, föltétlenül a kisebbség álláspontja a helyes — a kérdés eldöntését azért halogatják.

És csodálatos, amíg sokkal kisebb fontosságú ügyek úgy a munkaadók, mint az alkalmazottak testületéit, szervezeteit erős ellenpropaganda kifejtésére késztetik, addig a szociális biztositás ügye úgy a munkaadókat, mint az alkalmazottakat hidegen hagyja, holott a biztosítási ágazatok elkülönített, tehát nem egységes szervezete egy-egy munkaadót egy-egy alkalmazottjának három-négy helyen való be- és kijelentésére is kötelezi

és kötelezi egyúttal a négy intézmény fonnia rtási költségeinek viselésére is és emellett — ismételjük — magának a biztosítottak érdekeinek is sokkal megfelelőbb, ha egy az intézmény, amely róluk gondoskodni köteles.

Azonkívül az egységes biztosítási szervezet megszüntetné azt a sok anomáliát is, amely ma a különböző biztosítási szervezeteknél és szervezetek között fönnáll.

igy például a pozsonyi Zernska Ura- dovna pre poistovanie robotnikov na SIo- vensku ngy a saját erdőben alkalmazott, Tűint az iparszerben űzött erdei üzemekben foglalkoztatott munkások balesetbiztosítását az ő hatáskörébe esőnek állítja, mig az ugyancsak Pozsonyban székelő Slovenska Poklád- r.ica pre hospodarskych robotnikov (gazdasági munkáspénztár) azt vitatja, hogy az ösz- szes erdőmunkások balesetbiztosítása az ő ügyköréivé esik- És ez a vitás kérdés —■ a biztosítottak nagy kárára — ma sincsen eldöntve.

Másik példa pedig az az eljárás, amit az Általános Nyugdíjintézet követ- Ez az intézmény ugyanis oly egyéneket is bevon biztosítási körébe, akik a most tárgyalás alatt lévő szociális biztosítási törvénytervezet értelmében aggkori és rokkantsági biztosítás alá fognak esni.

Ma pedig a szociális biztosítási törvény a létesítendő Országos Szociális Biztosító szervezeteket (egyet Prágában, egyet Pozsonyban) oly működési körrel ruházna föl, amely címének megfelelő is lenne, akkor a beíegsegélyezés, a balesetbiztosítás, a nyug- dijellátás, a rokkantsági és aggkori ellátás, a mezőgazdasági munkások biztosítási ügye az ő ügykörébe tartoznék s mert a különböző biztosítási ágazatok jelenleg mind külön vezetőséggel és tisztviselői karral bírnak, az egységes szervezet folytán mindenesetre lényegesen csökkennének a kezelési költségek, megszűnnének azok az ellentétek és súrlódások, amelyek ma — a biztosítottak nagy kárára — a mai biztosítási intézmények között íonnállanak s végül egy nyomtatvánnyal Ie- róhatná a munkaadó bejelentési .kötelezettségét *

Hogy az egységes biztosítási szervezet létesítése a biztosítottak százezreinek mily előnnyel járna: ezt külön kiemelni, külön hangoztatni fölösleges.

Elég, ha rámutatunk arra, hogy az országos munkásbetegápoló intézmények, a munkáskórházak, üdülő- és gyógyhelyek sokkal könnyebben és rendeltetésűknek teljesen megfelelőbben volnának létesíthetők, ha a biztositás egységes lenne, mint ha minden biztosítási ágazatnak külön-külön kellene ezekről gondoskodnia.

A lényeg, a főcél s a biztosítási kötelezettség érdekkörébe bevont alkalmazottak százezreinek érdeke az, hogy ezek az intézmények mielőbb létesittesenek és nem az, hogy a szociális biztosítás négy-öt külön igazgatással bíró, adminisztrációjában súlyos és kizáróan a munkaadók terhét képező milliókat fölöslegesen fölemésztő szervezetekből álljon.

Ha Winter Leó dr., a képviselőház albizottságának elnöke által már elkészültnek jelzett szociális törvényjavaslatnak a szervezetre vonatkozó része is odairányul, hogy a szociális biztosítás egységes országos szervezet keretében leljen elhelyezést s a szervezetre vonatkozó törvényjavaslat-rész azért nem került volna még tárgyalás alá: mert az egységességnek nagyobbszámu ellenzői vannak, úgy nincs és nem lehet oka sajnálni senkinek, hogy a tervezetből még nem lett törvény.

De ha nem igy lenne, ha a szociális biztosítást nem teszik egységessé, akkor igazán nem kár, ha a tárgyalások mindaddig elhúzódnak, amíg az egységesség közkívánatommá nem válik.

Azegfeelli panama

Bkraska bányafotanácsos letartóztatásának részletei — Ki fedezte föl az egbelis nafta forrást ? — Újabb letartóztatások várhatók

Pozsony, április 24.

(Saját tudósítóinktól1.) A pozsonyi állam- ügyészség fogházának — mint irtegirtülk — az egbelli panamával kapcsolatban- „előkelő** foglya van, akit zárt fiakeren szállítottak be a főpályaudvarról. Az első napon a nevét szigora titokban tartották, az áílamügyészek tflég húsvéti szabadságon voltak, igy nem is osztották ki a -bűnügyet, de meg különben is az iratok még a nyomozást vezető csendőröknél vannak.

Megbízható forrásból a 'következő részleteket tudtam meg a panamáról és -az ed'díg foganatosított lé tartóz tatásokról:

Horák Vencel őrmester, az egbelli csendőrség parancsnoka már egy é-v óta figyeli az állami naftabám/ák üzemeiben folyó visszaéléseket, de pozitív bizonyítékokra csak körülbelül egy hónappal ezelőtt tett szert, amikor is Paulik József irodafő tiszt ellen járt el, akit sorozatos, megvesztegetésekért letartóztatott és beszállított a pozsonyi államügyészség fogházába. Paulik eleinte tagadott, maid az-t mondotta, hogy ő csak egy

jelentéktelen személyiség, aki alig húszezer korona vesztegetési pénzhez jutott, de a valódi „r-aigy bűnöst" más személyében kell keresni.

A csend-őrség gyanúja már akkoriban a naítabámyák igazgatójára: Bouska Ferenc hány afő tanácsosra irányult, aki a Paulik elleni vizsgálat idején

hirtelen három havi szabadságra ment egy a csehországi Pribram mellett fekvő kis falucskába.

H-orák őrmester utána utazott és titokban tovább nyomozott az igazgató életmódija után. Megállapította, hogy megrongált egészségi állapotról szó sincs, a direktor a legjobb egészségnek örvend, sőt költekezik, nagy lábon él.

A beszerzett bizonyítékok alapján a csendőrőrmester a Pribram melletti faluban tartóztatta le Bouska Ferenc bányaíőtaná- csosí, akit először Egbelíre, mafd kedden Pozsonyba szállítottak.

A főpályaudvaron megengedték Butuskáinak, hogy a saját költségén csukott kocsit

fogadjon és ezen szállították az államügyészség Kisfaludy-utcai épületébe.

Bouska báryaíőíanácsos eleinte tagadta, hogy megvesztegetés: pénzeket elfogadott,

majd beismerte, hogy a felszámolás alatt álló „Lignurn" faipar irészvénytársa-ságtól tizenötezer, a pr-eraui H-einigg cégtől tízezer, a Breitfelld és Danek cégtől , tízezer, a gö dingi Honig cégtől huszonnégyezer korona megvesztegetési pénzt fogadott el, hogy a szállítást -e cégeknek juttassa.

Bouska igazgatónak .nagy vagyona van részint részvényekben a Zsivno-banikban és a gödíngi bankban. Hetvenhatezer korona készpénz vagyonára a bírói zárlatot fogják ekem- délink -A megvesztegetés utján kapott összegek negyedéii-lfió kor-onéra rúghatnak.

Égben' község Nyi-trame.gye malackai járásában fekszik. Mintegy háromézerha-t-szúz szlovák -és német lakosa van és naftaforrásáról nevezetes, -amelyeket mintegy tizenöt- tizenhat évvel .ezelőtt fedezett föl egy Rusz- nyáik nevű szlovák paraszt. Rusznyák ugyanis észrevette, hogy a szántóföldijén nem terem meg az elvetett gabona, mivel a piszkos, zsíros felületű talajvíz minden -növényi életet kiöl. Egy szép napon aztán Rusznyák ásni kezdett a földijén és egyszerre csak hatalmas nyolc-fizm-éteres viztöPcsér szökkent a magasba. Nyomban fellármázta a falu népét, amely s-eiregestőí tódult ki a „csoda" megbá- irmulására. A magyar állam még akkoriban megvásárolta Ruszin,yáktói és a szomszédos gazdáktól a földeket, mert ilyen forrásokat ásás közben több helyütt is •találtak.

A magyar állam a legmodernebb ül kiépítette Egbellt, amely .rövideséin Ékes nafta- forrás lett. A cseh-szlovák állam már berendezetten vette át az egbelli álfám! müveket és a magyar állam által fúrt harminc kúton kívül még hetven kutat furafoft. Cseh mérnökök léptéik -el az egész vidéket az összeomlás után és nyakra-főre építkeztek- kutakat fúrtak, pedig forrás már nem is vo't. Így a

hetven újonnan htrt kút közüt úgyszólván egy sem működik, csak a régebben fúrt harminc kút van üzemben.

Természetesein -egész kotornák ! elethez- •tak a források körül. Ezeknek állami .szállításokra volt szükségük: fát élelmiszeri és minidéin föld-i jóikat visznek Egbelíre az iparvas- irt-alk. Bcu-stka Ferenc igazgató és Paulik e szállítások körül követték ei a visszaélésieket.

A nyomozás még folyik, Számi tarnak arra. -hogy .még wiafofo letartóztatások tos-zimk.

|

v - áruló sayugia

A botrányt közveílenül egy Rybia nevű I vasúti ellenőr pattaötotta ki. Ryba ugyanis februárban egy vasúti kocsi félreeső helyén az egbeli állami naítatelepek igazgatóságának tíz kocsi rakomány feketeszénről szóló megrendelését találta meg. A rendelés a pozsonyi, .most felszámolásban levő Montana- cég cirnére szólt. rendelés mellett egy tizenötezer korona : rákról szóló nyugta feküdt. Ryba ellenőr gyanút fogott és a ren- deíől-spot, valamint a nyugtát átadta a pozsonyi rendőrségnek.

______________________R. J.

sr

adStr űimirit&'Z'issí. í«mrtfs<rS

e*«í*ve»c*r*l9

T árcaro vatunk:

Szombat: Radnay Oszkár: Hasis. Vasárnap: Marék Antal: Befogták a lelkem vers). — Dániel né Lengyel Laura: Király halála. __________________________

Az író a pult mögött

Népv ándoríás M a gy arorszá gon — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Földi Mihály

Alapjában véve nagyon rövid ideig tartott, amig az író felállt ,az Íróasztal mellől és elhelyezkedett a pult mögött. Két-három esztendő alatt ment végbe ez a fpiyamat. amelynek eredményepéppen ma a legtöbb magyar író nem az íróasztal előli ül és ir, hanem a pult mögött áll és várja a vevőt.

Szimbolikusan is, valóságban is. A valóságban: Szőllő’si Zsigmondinak hívják azt a magyar írót, aki például könyvesboltot nyitott az elmúlt hónapokban. A könyvkereskedés, amelyet megvásárolt, ott van Budán, a Fekete-tenger felé hömpölygő sárga Duna partján, a királyi vár alatt, romantikus kis zeg-zugos hegyi utcák előtt. Nagyon rossz kis bolt volt — Isten látja lelkünket, ijedten megdobbant a szivünk, amikor Szőilősi urnák erről ,a — végső elhatározásáról hallottunk. Ám mit keli látnunk! A szakértelem néha még a mi korunkban is többet ér a konjunktúránál: Sz-öllősii ur kezében a kis budai bolt valahogy egyszerre megállt a lábán, — mint dü fedező ház, amelybe egy rejtélyes kéz hirtelen tapasztó maltert mázolt, Sző Hősi ur kincseket fedezett fel a sötét pult mögött; írókat, akik iránt még v-a-n érdeklődés az olvasók piacán s akik már jó ideje nem voltak kaphatók. Kiásta s eladta könyveiket; bevételre tett szert; keresetit. Meg tud élni.

Szóval: nem bánta meg vállalkozását, ősz fejével, csöndes finom arcával ott áll most a pult mögött és kasszája van. amelybe nem folyik ugyan a pénz, de legalább csöpög. Reális ember lett; van létalapja, sőt vagyona: e.gy egész könyvtár. Olvashat s pénzt adnak azért, amivel foglalkozik. Ez a lényeg. Mert egyre kevesebb és kevesebb pénzt adtak azért, amivel harminc esztendőn át törődött. Irt. Micsoda isten kisért,és-! Arra használta három évtizeden át agyvelejűié', hogy költött formába öltöztette megfigyeléseit és álmait s az volt a szándéka, hogy olvasmányokkal szórakoztassa és gondolatokkal nemesítse az embereket. Erre a luxusra tna egyre ekveseíbb pénz telik Magyarországon. Ma már a színház is rossz üzlet, még az ötletes színház is; kipróbált kasz- szaszerzőknek is vannak premierjeik, -amelyekre nem tudnak minden jegyet eladni. Hát még az irodalom! Száz szónak is egy a vége; a magyar irodalom koldusbotra jutott.

A magyar Íróik és költők megélhetésével mindig baj volt. Ha végig lapozzuk a magyar irodalom életrajzait, azt látjuk, hogy az Írás nemes művelésén kívül a magyar Íróknak mindig volt egy reális foglalkozásuk is, amelyből megéltek. A legnagyobb magyar epikus költő, Arany János jegyzősködött élete végéig az Aakadémián; a klasszikus magyar irodalomnak egy másik értéke, Tompa Mihály, pap volt; ennek a klasszikus kornak legnagyobb esztétikusa, Gyulai Pál, sze-rkesz tűsből élt meg; Kemény Zsigmond, a régi magyar irodalom legmélyebb regényírója politizált, napilapot szerkesztett s ősi vagyonát költötte el; a klasszikus irodalom legcsodálatosabb lírikusa, Petőfi Sándor, élni sem ért rá, mert huszonhat éves korában elesett a szabadságharc segesvári debaelejában, a modern magyar irodalomnak világirodalmi viszonylatban is hatalmas lírikusa, Ady Endre, egész életében kölcsönökből, baráti és mece- nási támogatásból tartotta nívóját úgy, hogy állandó anyagi zavarokkal küzdött, melyektől végül egy ideális házasság mentette meg. ó. hol vauinak nálunk Amatole Francé könyvtár- szobái, Rostand kastélyai, Shaw jövedelmei. Wells cseklkönyveü Jókai Mórnak, a legnagyobb magyar meséidnek volt ugyan villája a Kis Sváb-he gyen. de nemzeti adakozásból ültette rózsáit s kétihónaponként kellett egy- egy könyvet kipréselnie Íróasztalából.

Ez a múlt, amelynek legalább megvan a romantikája, — a jelen annál könyörteleneb- bül józan. A legnépszerűbb író sem tud évenként kettőnél több könyvet elhelyezni, ennek jövedelméből pedig nem tud megélni, ment oly kicsiny példányszámban jelennek intés. Alig van ipa már magyar író, aki életének vegetatív fentartását tisztára irodalmi alkotásokból fedezheti. A magyar íróasztalok szinte kivétel nélkül meginogtak, a magyar ir.ók megindultak az Íróasztal mellől. Nagy részük bevonult a redukciós szobákba s az újságírás napi lázában él; a másik részes valamely reális foglalkozásban, mint például egy könyvesboltban; s igen sokan ott állottak a tőzsdei konjunktúra izgalmas, véres aranyborjúja körül, mint tájékozatlan, ideges kilbicek, akik a professzionátus játékosok hátán át nyújtogatták reszkető kezük kis tétjeit a hal ál táncban vonagló papírpénz roskadó asztalára.

Nem az Írók az egyetlenek, akik a háború utáni letiport Közép-Európábau ott hagyták régi társadalmi helyüket és elindultak uj pozíciók felé, — csak ez a legfájdalmasabb, mert ez jelzi a középeurópai kultúra szivének 'bénuló elakadását. Megrázó népvándorlás folyik most öt-hat év óta Magyarországon. Kettő is egyszerre. Az egyik kifelé, hosszában a föld tekén; a másik bent az országban, 'keresztben. A magyar föld már a békében is leadta a külföldnek, főként Amerikának ember energ iájának egy értékes részét; a háború után ez a folyamat megduzzadt. Ma már magyar embereik dolgoznak mindenfelé az egész világom Moszkvától Buenos-Airésig. A délamerikai kaciertdák tüzes lovain valaha társaságbeli magyar asszonyok lovagolnak. Cle- velandban magyar írók írnak újságot, Philadelphiában magyar orvos gyógyítja a betegeket. Ezt a 'kifelé vándorlást állandóan nö-