Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)
1924-04-19 / 90. (538.) szám
24 Vasárnap, április 20. ’a törvényszék elé, hiszen az is tisztátalan hírbe, keverné magát, aki ezt rnegcselekedné és bűnt palástolna. Aki bűnös, vegye el büntetését. Nem akadt bizonyság és a bírók komor arccal szabják ki az ítéletet Varga asszony felett, aki sápadtan várja főbíró uram szavait:...' a bizonyságok vallásából és a Ko- ; csisné vallásából, aki meg Is holt és halálával megpecsételte vallomástételét, megtel- szettek az alperes asszonyszemély gonosz j magaviselésének környül álló dolgai, az pa-1 ráznaság vétkének némi nemű jelensége, | ! mértföldnyire itt ne találtassák; ha pedig itt, ' avagy közel való tartományokban találtat- : nék, megfogattatván, nem a kivesszőzésnek j büntetését szenvedgye, sőt a. megérdemlett Jhalálnak szentenciájával exequáltassék élete; Komáromba való bejövetele pedig soha emlékezetben se légyen, mostan pedig tüstént megfogattassék . . . Mikor a porkoláb rátette nehéz kezét Szabó Katus gyenge vállára, elborult vele a világ és összerogyott a törvényszék előtt. A „szelíd44 j ítélet Tolnai Varga István uramat is lesújtotta. Hóhérkézen látni az ő feleségét, még ha bűnös volt is, szörnyűség. Világ csúfja marad örökre, ha ez megtörténik. Ennek nem szabad megtörténni, nem akarja ott látni a péntekösök között, gyüttment akasztóíaci- merek, íélkézkalmárok és festett személyek, cégéres országkerülők közt, akiknek minden pénteken nyilvánosan, bámészsokaság előtt szolgáltatja ki méltó büntetésüket Mátyás mester, a városi hóhér. ' Futott a főbíró uramhoz, a törvényen ülő , bírák uraimékhoz, hogy ne tegyék vele ezt a szégyent, mindig becsületes céhbeli mes- , terember volt, híven szolgálta a várost, sírázsát áll legényeivel a hidaknál, a város Bözsike hirtelen megérinti apja karját, az hátra néz, Bözsike kezével a bokrok közé mutat: „Róka44, de szeme a tovaröppenő szalonkák után tekint. Róka persze nincs, a két szerelmes szalonka „Bözsike és én“ megmenekült. Vége a húzásnak, Indulunk haza. A bácsi nagyon boszus, Bözsikének és nekem kurtán mondja: „Menjetek előre!4* Ö maga a vizslával hátul marad, bizonyára azon gondolkozik hogyan írja meg apámnak, hogy az ilyen mulya csakugyan nem való erdőmérnöknek, Eri pedig éppen ekkor végleg elhatároztam maagmban, hogy az leszek, ha az apám min- gyárt kitagad is. Szó nélkül megyünk Bözsikével egymás melleit, nem tudok egy hangot kihozni, pedig Selmecen, úgy mondják, inkább csak a vizsgákon hallgatok. Egy idő múlva azoban tekintetünk mégis találkozik, hogy nyomban elforduljunk, de most már ő kérdezi: „Miért nem iöít?‘* Pillanatnyi habozás után merészen felelek: „Magára gondoltam.4* Fejét hirtelen elfordítja, de kis vártáivá mondja: „Apukát meg én nem engedtem lőni.44 Tehát Ő is arra gondolt amire én! istenem !eheíséges-e?! A völgyből felhallatszok az esteli harangszó, a nyugvóra térő falu hálaadó imádsága és szál! száll fel a végtelenbe a csillagok fölé az egek Urához, ki mindenek Alkotója és Kormányzója, mely miatt mind az Istennek törvénye és az hatodik parancsolat (az holott no paráznál- kodgyál, parancsoltatok), mind pedig az ország élő törvénye szerint is az alpörös asz- szony méltán halált szenvedhetne, mind aféle nyilvánvaló. De mivel mind isten ö szent felsége, mind a világi törvények is az irgalmasságot az embereknek fölöttébb parancsolják, a bírák az. igazságnak mérő serpenyőjét véve kezökbe az Ítéletnek szentenciáját ezzel könyebbitették meg, hogy az alperes asszony a mester kezébe adassák és keményen megvesszőztetvén a városból kiverettessék és 12 Schöpflin Aladár: irodalma. Néhány pontban felsorolom, műket tartok a há- ] ború utáni magyar irodalom legfontosabb és; legjellemzőbb jelenségeinek. Nem egyes köny- j vekről szólok, engem mint Írót érdekel minden ! ügy elem remél tó könyv, de elsőnek és legérde- j Íresebbnek azt érzem, miként és hol kapcsolódnak | a könyvek és még inkább az irók az életbe, hogy tükröződik az élet a könyvekben és hogy szülét- j aek a könyvek az életből. Megvallom, szkeptikusan nézem azt a kritikát, amely kínos pontossággal ' méregeti finom gyógyszerészi mérlegén egyes müvek úgynevezett jó és rossz tulajdonságait és j ezeknek valamiféle középarányosából igyekszik kiszámítani értéküket s az író értékét. A génié a hibáival együtt génié, a dilettáns a jótulajdonsá- gaival együtt dilettáns és nincs céltalanabb dolog, j mint kimutatni a génié hibáit. Azaz: egy céíia- J lanabb dolog mégis van: kimutatni a dilettáns ^ jótulajdonságait. A kritikus feladatát kettőben látom: küzdeni az igaz: tehetség elismeréséért és: üldözni a tehetségteleneket. Becsülete és szava j az irodalomban — általában minden művészetben ; — csak a tehetségnek lehet Viszont pedig a tehetség sohasem idegen az élettől, sőt ellenkezőleg mennél nagyobb és igazabb, annál több benne az élettartalom. Még akkor is, ha a Fart pour Fart illúziója mögé bújik, — minden Fart pour Fart tulajdonképpen tiltakozás valami neki nem kedvező aktualitás vagy a művészi szabadság valami aktuális korlátozása ellen. A művész munkája mindig az élet nagy perspektívájába van beállítva. kapuinál, nem vétett soha senki ellen, tanúsága erre a tiszteletes prezsbiterium, amelynek érdemeden személye is tagja légyen. A bírák szive nincs köböl és hogy az igazság mostohájának ne láttassanak, bírák uraimék „mint kegyes atyák*4, — szól az újabb ítélet, — az irgalmassághoz accomodálván magukat, úgy határoznak, hogy az alpörös asz- szony a jövendő pénteken a község láttára a városból kimenjen minden vesszőzés nélkül jövendőbeli maga megtartóztatásának és jámbor maga jó viseletének reménysége alatt jó penitenciataríás által, hogy Istenét, aki ellen véteti és az eklézsiában való híveket, akiknek boíránkoztatására volt, siralmas és alázatos gyász magaviseletével megkövesse és kérje, de a városon kívül legyen és szabadság vagy ok nélkül bejönni szabad ne legyen. Ezt is csak azért engedi meg az Félét, mert a törvényszék „jámbor nemzetségének jó hírüket és nevüket s könyörgésüket44 tekinti. Az okos bírák azonban nem csukták le véglegesen a város kapuját Szabó Kata asszony előtt Az ítéletben tovább f'k k a gondolatot: Varga István nem pö: el 1c a felségét, hanem a város bírája, mint ! atőság; Varga István uram, mint iámkor hűvös, m g- tartoti hűségét feleségéhez és él is vele, nem méltó tehát arra, hogy ezért büntetést szenvedjen. így tehát, ha a jövendőh''n a feleségét magához akarja íogadnk az is szál" tógában áll Varga Istvánnak. Félesztendő múlt el, az ’dö őszre vált azóta, hogy a nyárelő egyik szomorú péntekjén Szabó Kata elhagyta a várost, melynek kapujáig a porkoláb kísérte. Tclnni Varga István uram özvegyi sorra jutott, pedig megvolt a felesége. Nemcsak a gazda, Asszonyeffiber: böcsüld meg hites tirad. Irta: Alapy Gyula dr. Tolnai Varga Istvánná Ifjasszony nem szerette az urát a vénecske Varga Istvánt, az értelmes magyar varga céhnek ragját, egyébként tisztes és becsületes komáromi polgárt. Ha valaki az urát nem szereti és jóravaló asszonyszemély, nem üti azt dobra, hanem békességes tűréssel viseli keresztjét. Istvánná Szabó Katus azonban úgy látszik nem csinált ebből titkot, pedig sok keserű órától szabadult volna, ha parancsolni tud a nyelvének. Fia csak a négy írd őrzi ezt a titkát, semmi baj sincs belőle, de ha egyszer kimegy a hír a házból, végig a Káposztás utcán szét- fut az messzire, mert az asszonynénéni, meg az öcséniasszony a komámasszonyhoz siet és megsúgja hogy Szabó Kata gonosz személy, belegázol a hites ura becsületébe és nem érdemli meg, hogy a szent eklézsia templomának második székében zsoltárt és dicséretei zengedezzen az urnák. A hir nőííöii nőtt és eljutott Kovács Imre főbíró urain fülébe is, aki szivére vette a dolgot és fcevádolta a melegvcrji menyecskét. Akadt ellene bizonyság elég. A vádlevél csúf dolgokat mond Tolnai Varga Istvánná asszonyról. Hogy az urát nem szereti, hogy mást szeret és Fogy így, meg amúgy, ami bizony nem volt tréfa dolog Komáromban e jeles véghelyen az emberi üdvösségnek 1632 - ík esztendejében. A város; törvényszéken Dómján Mihály veit a menyecske fogadott prókátora, tagad, mint a karikacsapás, megmustrálja a tanuk vallomás alt, akik haragosai az alpörösnek, azután meg az egyik cllenmond a másiknak, nem szóhihetők és semmi olyasvalamit nem vallanak, amiért Szabó Katus büntetési érdemelne. Hahogy szolgál-e valamely törvény az olyan asszony személyre, aki az urát nem szereti? A iélekösmerctre tartozik ez, meg az élő Istenre, aki mindent lát. Még a papra sem, mert Ágh Jakab szenior esperes uramnak elég baja van a jezsuita páterekkel, hogy- sem ilyen kicsinységekkel vesződjék... A közvádló, város fiskálisa azonban nem engedi magát kiforgatni, állja a sarat és keményen vagdalkozik vissza. Az alpörös kifogásainak semmi helye, meri úgymond: .senkinek sem engedtetik a más ember tegzébe rakott nyilakkal lövöldözni . . . Megértették i szót a tanács idő törvén/bírók uraimék és agy határoznak Varga Isívánné asszony felől, hogy tizenöt nap alatt tisztázza magát auszonöfc tisztcséges személy bizonyságával, Hogy az ellene emelt vádakban nem lenne részes, hogy tiszta és ári.dián. Ha purgália magát jó, ha pedig nem, törvény mondatig reá. Varga Istvánná Szabó Katus szive megrengett. Az bizonyos, hogy huszonöt bizonyságot nem szed egész Komáromban, ahol íz említett Káposztás utcái.*01 Kaja-r István (teáján vég’g, amit a közön-.eges ncp csak tarátok utcájának nevez, Maróba Nagy (fiháiy száraz vajda utcájáig rossz ..he volt ^köleseinek. Ki áll az ilyen személy mellett Az Irodalom pedig nem egyes emberek, írók önkényes munkájának eredménye, hanem a társadalom egyik fontos életfunkciója. Két tényezőből áll: az iróbóí, illetőleg az Írói műből és a közönségből. A kettő folytonos kölcsöhatásból áll. Az iró mindig hat a közönségre, ha nagy irő, formálni tudja magának és magához. A közönség hat az iróra, aki végeredményben maga is a közönség egyik tagja és akarva sem bír ellentálíni a ráható tőmegszuggesztíónak. Tehát: miket gondolok én a háború utáni magyar irodalmi élet legfeltűnőbb jellemvonásainak? 1. A közönség határozottan megkeni o 1 y o d o t í. Jobban mondva: a komolyabb rétege kiszélesedett. A nagyobbik tömeg még mindig a felületes, léha, szórakoztató olvasmányért esenkedik, de sokkal többen vannak ma, I mint tiz évvel ezelőtt, azok, akik szükségét érzik ! a komoly irodalom olvasásának. Á háború előtt j például vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy j nehezen lehetett rávenni egy kiadót a világi ro- 1 dalom valamelyik nagy regényének kiadására. Ma | versenyeznek ' a kiadók Dosztojevszki, Tolsztoj, j Balzac, Flaubert és a többi nagyok miív dnek ! kiadásával. Nem cs!ná1nák, ha nem találnának í kiadványaikkal jó és hálás piacra. A magyar kö- i zönség fölvevőképessége a viliág regényirodal- j mának nagy remekművei dolgában hatalmasan ' meggyrapotíott. Példa erre a Révai-.' le Klasz- ! szikus Regénytár. Vagy húsz évvel ezelőtt, amikor ’ elkezdték kiadni, igen szerény visszhangra talált, I még részletfizetésre sem vették valami élénken. | Még a háború első szakában is nagy készlete volt • belőle a kiadónak, formális kiárus tást rendezett j belőle, garasokért lehetett kapni egyes példá- : nyalt. Ma minden példánya után kapkodnak az ! antikváriusok es ha teljes sorozatot tudnak be- j iőle összeállítani, milliós árakon találnak rá ve- j vöt, egyes köteteit ped.g nagy s'ker e! adogatja ki újra a kiadó. Teljes Doszíojevszkit kelten is adnak ki, Balzacja, legalább nehány, . van minden nagyobb kiadónak, Zola Kougon-Mac- ; quart-ciklusát és egyéb müveit is sorra kiadják, I teljes Dlckensröl is van szó, — nagy irók nagy | müveit kiadni kitűnő kiadói üzlet. Vegyük ehhez i Babits Dante-forditásának, Babits, Tóth Árpád és | Szabó Lőrinc Baudlairc-forditásának nagy V"nyv- kiadói síké:ét, vagyuk hozzá a Nem énház Shakespeare-ciklusa iránt megnyílván . példátlan érdeklődését — és ki mondhatja ezek után, hogy közönségünkben nincs érdeklődés a nagy ! dolgok iránt? Az élet mai rettentő zavaráé n az emberek keresik a kivezető utat. A politikából rettentően kiábrándultak — egy nép sem annyira, mint mi, magyarok. Támasztó pontot keresünk magunknak valahol, ahol a megbomlott élet hullámverésében nngállhassunk. Világnézetet keresünk, amellyel legalább erkölcsi valónkat kimenthessük abból a wxáűHs, gazdasági és politikai irrealitásból, amely- j ben élünk. Az emberiség nagy szellemeihez1 fordulunk tanácsért, péidaadásért, bennük keressük meg az élctértékeket, amelyeket elvesztettünk. A vallás uj érvényre Jut. Uj érvényre jut a filozófia. Uj éi vényre jut a génié. 2. Az Irodalmat készületlenül t a - j iá 11a ez a fordulat. Nem bírja táplálni az ujjonan támadt uj érdeklődést. Most látszik meg kirívóan, az utolsó évtizedek magyar irodalmának gondolatszegénysége. Az irókk nem tudnak, vagy nem mernek hozzányúlni az élet nagy kérdéseihez, legnagyobbrészt kis témák kis esetle-. gességelvel játszanak. Hogy az aktuális élet megragadásától irtóznak, azt értem. A társadalom, élete olyan zűrzavaros ma, olyan kietlen, az ezeréves egyensúlyi helyzetből kitaszított nemzet lelkileg is olyan kaotikus állapotban él, hogy a legnagyobb mértékben kényes és kínos hozzányúlni. Beteg van a háznál, csendben kell lenni. A közviszonyok is megbénítják az irodalmat. A társadalom beteg állapotában olyan türelmetlenség veit erőt, amely csaknem lehetetlenné tette a szabad szólást. Az irodalom pedig mai értelmező- ( seben nemcsak gyönyörködés eszköze, hanem társadalomkritika is, — ma pedig a mi társa-dai-! műnk olyan lelkiállapotban van, amely nem bírja | ki a független kritikát. Csak a legpregnánsabb és 1 legmerészebb egyéniségek tudják és merik meg-' szólaltatni s ok is túlnyomó tömeg heves elíent- fnondása közben. Móricz Zsigmond töprengő szelleme keresi az őrök magyar enigma tneg'ejtő formuláját a mai élet képeiben, Babits Mihály újabb verseiben a forma minden közvetettsége mögött ott remeg a kor kínos izgalma. Szabó Dezső magára lazítja túlzott gesztusával az egész társadalmat. Ők nagyon kevesek — magukkal vállalják az eretnekség ódiumát a közvéleménnyel szemben. A tőbbbiek a történelembe menekülnek. Soha annyi történeti regényt nem irtok, mint ma és azok száma még szaporodik, ha tekintetbe vesszük, hogy ma már történelmi számba megy minden regény, amely z háboru előtti idö-j ben játszik, mert elmúlt idők többé vissza nem térő képét idézi fel. A ma problémái, a mai nap szenvedései alig, jutnak szóhoz. Apró lelki és társadalmi konillk- \ tusokkal próbáljuk irók elterelni a szemünket a ma nagy komplikációitól rettentő emberi és j magyar szenvedéseitől és rosszul es'k nekünk, hogy a közönség nem figyel ránk ngy, ahogyj szeretnek. Mert nem azt adjuk neki, amire szűk-j sége van: világnézeti irányítást, élete értelmében való eligazítást, emberi vágyainak öntudatra való' de az öreglcgcny és a kislegény, meg az inasok is érezték a háziasszonynak irányát, nem tudta ezt pótolni a rokonság. Mert h'ába: nem lehet el asszony nélkül a ház. Szegény Varga István tehát megint kilincselte a törvény biráit, akik biztatták is jó reménységgel és Dömjék Mihály prókátor uram szívhez szóló könyörgő levelet irt a komáromi tarákhoz, érdemes elolvasni: í — „Alázatos szolgálatunk nyilvánítása után Kegyelmeteknek az Atya mindenható Istentől szent fiáért egésséget, békességet, minden lelki és testi jókat, mint kegyes, jóakaró uraiméknak minden kegyelmetekhez tartozókkal egyetemben megadatni kívánunk. — Jói emlékezik Kegyelmetek reá tisztelendő Bíró uram és egész tanácsbeli uraink íejenkint, nekem Varga Istvánnak miben legyen ügyefogyott és elfordult, nyomorult állapotomnak gazdám asszonnyal, Szabó Katussal, mint ki nyavalás a Kegyelmetek kegyesen és könyörületesen tett törvényétől arra szentenciáztatott, hogy penitenciatartá- sig, maga megalázásáig a városból kimenne, a Kegyelmetektől nyerendő szabadságig se visszajönni, se. a városban neki lakni szabad ne lehessen. Melynek immár, mely jó darab ideje legyen, jól tudhatják Kegyelmetek. — Könyörgök azért és egész atyafiak alázatosan könyörgünk és kérjük Kegyelmeteket, mint tisztelendő urainkat, hogy az egy élő Istent tekintvén és a megnevezett személynek ennyi ideig való büntetésével megelégedvén és könyörüljön rajta és mirai- tunk szánja meg őt és minket, kik az ő büntetésének vétkét és vétkének isszonyu nehéz súlyát nem kevésbé, mint ő, mi is viseljük és elviselhetetlenül hordozzuk. —• Gondolja meg kegyelmetek, hogy az ember mily romlandó mily törékeny és mely erötelen legyen. Tudni illik, mint az, ki eleshetik és megeshetik. Ismét mondgyák, hogy vétkezni emberi dolog, de a vétektől föl nem J r hozását, — vagy talán romantikus illúziókkal való vigasztalást szenvedéseiben? Tolsztoj és Doszío- jevszki kellene ma, vagy a Dickens humora kellene. Lehet, hogy megköveznék őket — legjobbjainkat meg is köveztük — de nem tudnák meg nem hallgatni őket. 3. Ady posthumus sikere nagyon érdekes jelenség. Könyvei a legkelendőbb könyvek, egyre másra jelennek meg róla a könyvfüzetek, amelyek tn’nd olvasóközönségre találnak, minduntalan idézik hangversenyeken a költő szellemét, amelyre rátette a kezét az üzleti vállalkozás is, mindig készen aprópénzre váltani a szellemi értékeket is. A hivek serege egye nő, az ellentmondás egyre lanyhul — már utolérte a költőt a legsirr’masabb végzet is: politikai pártok exponensei elvitatják egymástól maguknak a költő emlékét. Jobban a közérdeklődés előterében áll rna Ady, mint valaha. Régi Ilivel és íegy- verhordozói már-már kezdik kényelmetlennek érezni a kü ide való lármát, amelyből nagyon is kihallatszanak az üzleti, spekuláció, a kapaszkodás, a túlbuzgó’om, a költő rovására való érvényesülni akarás torz hangjai. De nem szólunk s tudóik, ez az elmaradhatatlan második etappe, amelyen keresztül kell esni, hogy eljussunk a teljes megértésig: a sub speele alternitatis perspektívájáig. 4. A magyar irodalom decentrafiz á 1 ó d i k. A Magyaroszáson kívüli magyar nyelvterületeken uj kis irodalmak keletkeznek. Derék magyar fiuk, köztük nem egy figyelemreméltó te beié cg, komoly és szép erőfeszítést tesznek a magyarság szellemi összefogására az irodalomban. Míg a mi erőmk javát — pedig nincs is sok belőlük — jórészt lekötik a politikai herce-hur- cák és kínos gazdasági küzdelmek, addig ök odaát egy létfentartásában kulíurádis erőire szőri tott nép élni akarásának gyújtogatnak fáklyát. Ebből elöbb-utóbb a magyar irodalom olyasféle regionális tagozódása lesz, mint ahogy a német tagozódik birodalmi, ausztriai és svájci német irodalomra. Nem féltem ettől a magyar irodalom egységét, ellenben jót várok a magyar irodalom kiszinesedése dolgában. Mennél több szín, mennél több árnyalatban, annál gazdagabbak vagyunk. 3 a magyar népjellcm mennél több fazettára csiszolódik, annál teljesebben és szebben ragyog. A magyar nemzet uj történelmi helyzetének bekövetkezésével uj arcvonás jelenik meg a magyar irodalom arculatán. Figyelnünk; kell rá, hátha onnan jön az uj ígéret?
