Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-19 / 90. (538.) szám

•a-T.T.J --r~rr— - *Eaw»uar»wyw»--■■**>'.iuiw wrn'W»'i»o««ii Sg ömferf, .itófeJt Előkészületek a májusi U'ima-koiifereM€Íára Egy éven belül szabályoznák a Vaskaput ~~ Budapestig jöhetnek a pariménál tengeri ha­jók — Egységes tarifa lesz a Dunán Budapest, április ÍS. (Saját íudósitónktól.) A békeszerződések tudvalévőén nemzetközinek deklarálták a Darát, egyelőre azonban annyi nehézségibe ütközik á-.duna-menti államok egymásközti forgalmának lebonyolítása, hogy egész sereg függőben tartott kérdés tisztázására a közel­jövőben újabb konferencia lesz szükséges- Magyarországra és különösen Budapestre íiagy szerep vár a Dunán hihetőleg rövidesen meginduló hatalmas kelet—nyugati forgalom lebonyolítása körül és ezért a konferencia anyagára vonatkozóan kérdést intéztünk Fi- rtácsy Béla dr. miniszteri tanácsoshoz, a ke­reskedelmi minisztérium illetékes osztályának vezetőjéhez, aki a következőket . mondotta munkatársunknak: — A Dunán forgalmat lebonyolító ha­józási vállalatok íölszólitást kaptak a ma­gyar, illetve román, jugoszláv, bolgár, cseh­szlovák és osztrák kormányoktól, hogy. május hó folyamán konferenciára gyűljenek a függő dunahajózási kérdések tisztázása végett. A békeszerződések a Dunát tudva­lévőén nemzetközinek deklarálták, de a hajózás meglehetősen elszigetelten folyt a?; egyes államok határain belül és éppen a hajózás nemzetköziségének biztosítása teszi ezt a konferenciát szükségessé. A konferen­cián természetesen részt vesznek az egyes államok teljes hatalmú kiküldöttel is, akik a hajózási vállalatok és az egyes nemzetek érdekeinek összeegyeztetésével a föltétien megegyezést fogják forszírozni. — A dummenti államok legfőbb célja, hogy a Dunán könnyen megközelíthető bal­kán! és ■közeikeleti államaikkal a közép- európai államoknak olcsó és egyszerű ke­reskedelmi összeköttetést tegyenek léhet- ségessé. E tekintetben kiosztják az egyes államok szerepéit a.forgalom lebenyoldása körül, úgy, hogy ez a forgalom folyamatos legyen. Magyarországnak különösen jelen­tős szerepe lesz ebben az együttesben, a. "csépéíf vámmeMés'kikötő ié.v|n?'inaséit Rizsért, mert egy esztendőn belül íéítétkuüi "kié’pitík a Vaskaput és akkor a'Thíha. a tengeri partmenti hajók számára Budár. 'pástig lesz hajózhatóvá. A Vaskapu sza­bályozásáról meg keli még cmrlitenein, hogy á 'szoros szabályozásának költségeit az alánnal államok közös költségein tartoznak -fedezni — A legróntfosabb kérdések egyike a ■tarifakérdés. Ennek megoldására két alter­natíva vau: vagy az egyes államok pénz- íremében kmön-küíön iopák megáilapítani a tarifákat, amelyek természetesen ebben az esetben is valamely stabil érték arányá­ban emelkednek, vagy csökkennek az illető állam pénznemében, vagy pedig egy­ségesen dókákban fogják megáliapitatű a tarifákat. — A kereskedelmi forgalom meg­körmyitése érdekében úgy az egyes kor­mányok képviselői, mmt pedig a liajós- v&fatatofc olyan .megállapodás létrehozá­sára törekszenek, amely mellett a s-záFi- í-arrdó árucikkek csak egyszer, a föladáskor vámkezeltessenek és minden átrakás és késedelem nélkül legyeitek tovább számít­hatók. _ • ír. o.) Tavaszi séta a cseh-siémet határon Tanulságos történet három részben Líbavidék, április közepe. (Saját tudósítónktól.) A csehországi Svájc legszebb pontja Herrnskretschen. Az Elba mentén fekszik. Apró házikói a hatal­mas sziklák alján úgy tűnnek föl, mint a Meseváros cukorból, marcipánból készült és csokoládéval díszített játékházacskál. A titokzatosan és haragosan zöld Elba a sziklák és hegyek között hömpölyög szűk völgyben. Komoly, mint egy igazi határfo­lyó. A jobb partján Csehország terül el, míg balján a szász állainvasut kényelmes vona­lai robognak. Herrnskretschen ismert kirán­dulóhely, minden második háza szálló: Ho­tel zűr Krono, Kaiscrhaus és Herrenhaus a legismertebbek. Az utóbbi az Elbaparton van. Vendégeinek legtöbbje német, akik aranymárkáikkal éppen olyan olcsónak ta­lálnak nálunk mindent, mint amilyen olcsó­nak találtuk mi tavaly ilyenkor a ucmetor- ozági arakat. Az éttérénél! vidám kacaj hallatszik. Turista ö'tözctíi hölgyek és urak kocintgatnak odabent. Kint pedig az Elba 'izéből visszatükröződik az ezüstös hold* Bécs, április IS. Egykori pólai barátomat, aki a régi, Is­tenem, ímilyen régi, jó időkben, mint fiatal sorhajóhadnagy, annyi eleganciával s oly ta­gadhatatlanul sok önérzettel viselte sötétkék aranyos egyenruháját a császári és királyi flottának, a Kámtnerstrasse százszinü for­gatagában láttam viszont, kevésbé imponáló civilben, mint egy itteni elektrotechnikai nagyvállalat .nem is oly szánaloraraméltó üzemvezetőjét. Az extengerészkapUány be­lülről nem sokai változott, rapszódtkus cse­vegésében most is lépteu-nyomcm elöbuík- ;k^na%,örök -mániájának,technika • és. a mechanika. bonyolult szakkifejezései s ezek- "kapcsán azzal a fantasztikus ötletszerűség­gé], amivel mindig annyira le tudta egysze­rűsíteni az életet s amit én már régen meg­szoktam és megbocsátottam nála, azon me­legében meg invitál magához radio-five o cíockra... . Bent,, a kényelmes és intim legényott­hon meleg iuíeriörjében a felszálló teagöz opálos párái alatt már egész kis társaság leste feszülten az ominózus öt órát izgatott türelmetlenséggel, mint szenvedélyes iiazár- d'őrök a zöld asztalok körül az első kártya leosztását. Naiv pesti létemre, ki még a teleíonkap- cs olások szimpla. misztériumaival is örök hadilábon állok, szinte áhitatosau nézeget­tem a számomra oly megfoghatatlan csodát: az Íróasztalon feketéid kecses kis lakk-ka­zettát, különös formájú villanylámpáival s alig néhány drótból, gombból és csavarból konstruált primitív szerkezetével, melyet egy különálló kereszta’aku favázra feszített sodrony egészített ki, alig nagyobb méret­ben egy jókora könyvnél. A láthatatlan konferencíer Pont öt órakor a házigazda néhányat csavarint a szerkezet egyik forgantyuján, a lámpáik kigyuladnak s az asztalon sötétlő tölcsér titokzatos öbléből tisztán, minden meilékzörejtől mentesen csendül k'i a Radió- koncert láthatatlan konferencier-jának bari­tonja: „Itt Radio-hecctphon leadóállomás.. Hölgyeim és uraim, mai Radio-konceríünket Strauss Donauwalzer-cvel nyitjuk meg.44 Ajtó, ablak zárva, — honnan hatolnak be e finom éteri messzeségből ideszürődő, nem túlságosan erős, de kristálytiszta ak­kordok: Grieg Solveigslicdje, La Mattinata, Faust Margarethen-árldja s Bécs legszenzá­ciósabb operettujdonságának, a Gráfin Mari- cá-tiak „Konnn mit nach Waraschdhi“ ref- rénü magyaros ritmusú dala, — az egész terjodelmes és művészi program, bármelyik zeueszalon re portoi rjávnl vetekedő! Ml lett n Morse-jeles gépbífl? A magyarázat — mint minden igazán mély értelmű dologé — felette egyszerű: a város túlsó felén a felsőipariskolai múzeum­ban van a rádióelektromos kísérleti központ s ebben a drótnélküli telefon leadóállomása.. Az elektromos elemekkel, fizikai gépekkel s különféle motorokkal teli rádió-laboratórium mellett egy előadóteremben, hol nemrég még szorgalmas ipariskolai növendékek ültek sza­bályos sorokban, drapériákkal s egyéb sú­lyos, hangfogó szövetekkel lefojtott ajtók, / Nem szabad megszorozni ezeket pici számokat, mert akkor kiderül, hogy ezért a néhány márkáért, amit htfczomiégy óra alatt itt elköltöttem, sokkal jobban élhettem vol­na akár három napig is a Riviérán. A Küíiöldimeníes fürdőhely De nézzünk szét, ha már itt vagyunk. A nap bőkezűen ontja „arany” sugarait. Az Elbán számtalan csónak siklik föl és alá. Ko­moly hajók méltóságteljes lassúsággal szál­lítják a tavaszt habzsoló városi kiránduló­kat Zöld lombok, tarka virágok, a szőke- hajú nők és férfiak kezében. Ismeretlenek is zsebkemíölobogta vassal üdvözjlk egymást. Kényelmes szállókban már fiirdövendégek laknak, az utcákon atttók robognak, De se­hol sem hallani mást, mint német szót. A külföldi íürdővendég ritkább, mint valaha. Ezt az olcsóságot csak német ember győz­heti pénzzel. Még egy apróság. A Berlin—prágai gyorsvonat harmadik osztályú kocsijai Né­metországban zsúfoltak, inig az első és második osztály úgyszólván teljesen üres. Az ctkezöikocslbart mindössze két-három el­keseredett utas feketézik. Bodenbachnái a harmadik osztály kiürül és a másodikban, sőt az elsőben is alig lehet ülőhelyhez jutni. Még azok az utasok is, akik a harmadik osz­tályban húzódtak meg, a határon innen már az étkezőkocsiban vacsoráznak két német- országi fekete árából. T. L. ablakok, falak között egy rádióniikröfón előtt énekel a Hofoper egyik tenoristája. A han­got a kis szerkezet, elektromos hullámokká változtatja $ ezt az átváltoztatott muzsikát az épület négy emeletnyi tetőién felállított antenna-hálózat szétszórja az éterbe, hogy az éterrezgések aztán számtalan kilométer­nyi körzetben sugározzák tovább. Ezeket az ablakon, a falon, mindenen áthatoló elektro­mos hullámokat fogja fel ez a kis hoszor- kánymasina s mint tapasztalhatjuk, ismét összesüriü, visszavarázsolja zenévé, hanggá. A háború jó, öreg Morse-jeles dróttalan távírójából, ‘mely.-: csak--..abszolút kis -körre szorítkozó rövid -jelzésekei, párheiite-. primi- tiv - figyelmeztetéseket tudott leadni* • a < mo­dern technika egy csodálatos kis szerkeze­tének hozzáadásával -íme ez lett,.. ■ • Függetlenség a központtól — Tökéletesített telefonhírmondó — mondanák talán a kevésbé beavatottak.. De épp itt a tévedés... a rádió nem ez, más, jobb, hasonlíthatatlanul több ennél... A te­lefonhírmondó előfizetői csak azt hallgathat­ják, amit a központ bemond.vagy belemuzsi- kát az apparátusba s természetesen, ezt is csak azok, kik a központtal drótvezeték ut­ján össze vannak kötve. / A rádió ezzel szemben teljesen függet­lenné teszi az embert a központtól, a kis csudaapparátus a kul túr világ összes metro­polisaiban felállított rádióbroadcasting-állo- mások elektromos hullámait minden vezeték nélkül felveszi s az ugyanegy centrumból, ugyanegy mikrofonba leadott hangot ugyan- egy időben a világ minden rádióamatőrje hallgathatja. Természetesen minden rádió-állomás más-más hullámhosszal adja le a maga pro­gramját s így a rádiópublikumnak pontosan ismernie kell az éter „menetrendjét44 ezt a rejtélyesen rubrikázott táblázatot, mely a külföldi lapoknak ma már éppúgy állandó rovata, mint a tőzsde vagy a színházi mű­sor. Ennek alapján nem kei egyéb, mint megfelelő időben megfelelő hullámhosszra beállítani az apparátust és így azt a helyet hallgathatjuk, azzal a programmá!, amihez épp kedvet érzünk, — a párisi Operát, lon­doni Musiikhallolkat, zürichi börzét, nizzai operettet, berlini humoros előadást, az Eif- fel-torony idöprognózisát, — szóval minden leadóállomást X-kilométornyi körzeten be­lül. Rádló-íizparancsolat Csoda-e, ha a legutóbbi évek alatt ilyen­képpen az egész kulturvllágnalk valóságos mániájává fajult a rádióku’tusz, nem keve­seknél egyenesen az őrületig fokozódva, holott a rádlő-tizparancsolat — mert ilyen is van — mérsékletre inti a túlzókat: „Ne kö­vetelj többet a rádiótól, mint amennyit tel­jesíteni képes! Ne hlgyj e! inlndept vakon, amit az embereik össze-vissza mesélnek! A hírek túlhajtottak jó és rossz értelemben; győződj meg magad a valóságról, tanulj és gyakorolj s mindennap uj meglepetéseket fogsz kapni.. Az Egyesült Államok kerek tizenkétmil­lió ríidlótulajdouossal dicsekedhetnek. Az el­ső rohamon azonban már Nyugat-Európa is szerencsésen 4ule»eif. Parisban. Londonban, Berlinben, Brüsszelben valóságos hétköz­napi életszükséglet a rádió, luxusadómentes* zsebben hordható kényelmi eszköz s a kira­katokban, hlrdetŐQSZ'Iopokoii, könyvek cím­lapján látható három betű: T. S.'F. (Tele­phoné sans fii) tulajdonképpen csak a jám­bor Külföldi számára szolgáló reklám. Oda­kint az egész kis polgári passzió nem -is olyan drága: 496 frankért már kapni egy négy lámpás állomást, mellyel 1000—121X1 ki-, lométeres körzetben tetszés szerint lehall­gathat jók az összes feladóállomásokat. Rádió mint egészségügy! s mint antiszociális intézmény Egy előkelő, londoni orvos legújabban kisütötte, hagy az elektromos hullámokkal való mindennapos érintkezés rendkívül ked­vező az egészségre, kedélyre és fiatalságra s ezt a meglehetősen fantasztikusan hangzó felfedezését a broadcastlng-előfizetőkkel egy körkérdésben is megerősítette, viszont az angol alsóházban, épp a liberális oldalon, erősen debattiroznak ellene, mert állítólag zavarja a hajók S; 0, S, segélykérő jelzését Rád óujságok és rádiózsurofc A konzervatív Középeurópában Bécs az első étappe, hol a rádió'az kitört... s hogy milyen tömegestől szedi az áldozatait, azt- csak az tudja elképzelni, aki ennek a mohón élő, minden .internacionáiis szélsőségei oly intenziven magába szívó modem Babilonnak fejlődési talentumát és kulturambicióit iga­zán ismeri.., Rádióujságok, illusztrált heti­lapok, rádiókönyvek és lexikonok, rádiőama- íörklubok teremnek egyre-másra, a rádió- szalonokban rádiózenére folyik a tangó és a Jáva kora délutántól záróóráig, a rádiókon­certek jegypénztára előtt már reggel tiztöl fekete embersorok állnak s valóban barbár el­maradottság lenne még priváthelyen is, leg­alább néhány rádiószátnot nem szervírozni az obiigát csésze teához a kaviáros szendvi­csek és Dehmel-toría mellé ... Jobbfajta ap­parátus hat-nyolcmillió, de már másfélért is egész használható akad. v Az ökonomikusain szürke és száraz napi­lapok: „Mi újság az éterben?” cim alatt íe<* rebéiyes hasábokon kommentálják az újnál-' újabb, rádtóhireket, a legkomolyabb államiéi-' fiák nyilatkoznak sorra a legfantasztikusabb;; rádióppöhlautókról. Seitz polgármester nagy cérenióniák. között felavatja a. városháza el; se .hi\:,i-talos itílvevőállomását s a pénzügy- miniszter és a postaigazgatóság között úgy a rádiótörvény és rádiójog körül, mint . az „Amstria-Vox. broadeasting-társaság'4 elnök-. sége kérdésében viharos csaták és rivalizá­lások dúlnak. * Rádió és politika ■ Minthogy a íea-dóáüomás létesítéséhez állami koncesszió szükséges, természetesem .a politika sem maradhat tkl a kis játékból! Akié a föld — azé az orszáig, akié az állomás — azé az éter . . . Felhasználhatja az egy- ház istentiszteletek, prédikációk továbbítá­sára, — egy angol társaságnak kizárólag ez a programja, a publikumnak állandó pro és kontra érvelése között, — viszont a legszél­sőbb politikai agiíácó’kra is minden sze­mélyes mopa sandánál alkalmasabb, mert: •ugyanegy időben és fá.radsággaí a •legszéle­sebb rétegeket átfoghatja. Radlótírárnáfc és éiersíárok Külön kellene még ismertetní^m rádió szerepét a művészetben. A lehetősetek üt. talán még a. filmnél is szélesebbek. — rádió- színdarabok és rÁd!ómcmodráimáik fejlődnek napról-uapra, egy egész speciális előadó­művészét, melynek egyeben eszköze: a hang — kiváló reprezentánsai ped'i®, kiknek orga- miina a rád!óá'tv'telekre különösei alkaCimas — az „é te rs tárók!” . . . Aki csak egyszer főiére kapcsolta a kettős hallgatókagylót, annak vége . . A babonás kis szekrényke megfogja és nem ereszti többé ... Rádió áldozat lesz, műit, előtte annyi miihó . . A kollektivizmus korában, — elég para- doxO'jlszerüőr: hangzik! — ágy desz a modern tceÜHKixa íegnépszeriibb vtvjmányálból sivégk. a legs'zé'söbb md'i'\ndíualizmus szolgá’óia, a lelki exkluzivitás és splendid isolatiou leg­tökéletesebb eszköze . . . A mai Nietzsché- ket, ha ed akarnak vomúui valami hegytetőre, ez a bűvös Pandora szelencéje megmen-tíiétl. *az életből és kultúrából való teljes kikapcso­lódástól. Néhány diróthuzal képében zsebük* beu vihetik magukkal az egész világot. Kivehetnek az wnibeniségbö! mitndem, mindé..! tudományt, művészetet poézjjst muzsik T, mirdent, ami szépséges. Színes és értékes bennütk, anélkül, hogy mindezekért — szo­morú cserébe, magát az embert, a;- eitnbci* t'ii'iájdonkvppcm lényét és valóját ehdselniök kelletné ... * Az ettfész vívmányban ez. a legcsáKtóbb. Oyörfliyné Megyery Elln. Rádióláz Bécsben fény, mely -összekeveredik a sziklák alján meghúzódó töltésen álló szemafórok piros és zöld sugaraival. Ai ózondus levegői mé­lyen a tüdőmre szívom. Élvezem a csöndet és a fölséges nyugalmat Csak a vizcsobo- gás és egy távoli vízesés tompán ideszüru- dő hangja hallatszik. A szászországi Svájc Herrnskretscheuből hajó viszi át az utast Sehönába. Ott van a pályaudvar. A cseh határ rendőr elragadóan kedves szász tájszólással kérdi, hogy van-e útlevelem. Megvallom, hogy nincsen, de csak a harma­dik állomásig szeretnék utazni, mondom. Borzasztó komolysággal jelenti ki, hogy tőle ugyan mehetnék, de a túlsó parton posztok* szász finánc vissza fog küldeni, A szász „Beamter” azonban jó! viselte magát. Be- bocsátott az aranymárka birodalmába. Istenem, mennyivel olcsóbb lett itt min­den tavaly óta. A miliiárdok pfennigekké és a billiók márkákká változtak. A tizenöt per­ces ut Schönától Sdiandau-ííirdöig „csak44 egy márkába került. Az ebédért potom nyolc márkát fizettem é$ tizenkétpfenniges ciga­rettát szívhattam a másfélmárkás Blüm- chen-Kaffee mellett. Olcsó, bámulatosan ol­csó itt minden — csak átszámítani nem sza­bad semmit, mert akkor vége az illúziónak és kisül, hogy Németország ma sokka! drágább a legfi­nomabb nemesvaiitáju országnál is.

Next

/
Thumbnails
Contents