Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-18 / 63. (511.) szám
I z a : kommunista 736, trudova és cseh nemzeti szocialista 172. R a h ó : őslakosok autonóm pártja 224 (208), kommunista 1216 (1062), cionista 172 (158), trudova és cseh nemzeti szocialista 397 (361), cseh agrár 78 (71), szidó demokrata párt 116 (66), cseh-szlovák szociáldemokrata 98 (78), chliborok 77 (93), ruszin ellenzék 47 (40), magyar független szociáldemokrata 5 (5), orosz nemzeti 12 (8), polgári párt 3 (18), Csánfki-Neuman-párt 5. Nagyszöllős : őslakosság autonóm A prágai visszhang A’ cseh nemzeti szocialista Ceské Slovo szerint a ruszinszkói választások a pálinka és a hallatlan demagógia jegyében zajlottak teA kommunista Rude Právo az uj kommunista párt képviselőit így mutatja be olvasóinak: Gáti, Mondok és Safr&nko 1921- ben te voltak zárva, Bodnár Iván szenátor pedig több Ízben volt bebörtönözve és állandóan esendőn fölügyelet alatt áll. A cseh agrárpárti Vécét mély rezignáPrága, március 17. A Lidové No vány vasárnapi számában befejezi Scotus Viatornak Szioverrszkó köz- gazdasági helyzetéről irt rejtegetéseit- Az angol publicista egymásután sorolja föl Szío- venszkó jogos panaszait. A nyugdijkérdés szerinte annyira rendezetlen, hogy sok tanító olyan nyugdijat kap* amely nem elegendő a legszükségesebb kiadások fedezésére sem. Ö mag.a is megismerkedett két özvegyasz- szonnyal, akik havonta mindössze 76 korona nyugdijat „élveznek". A szlovák közvéleményt nagyon izgatja az, hogy amíg Szlovenszkóban túlságosan bürokratikusán járnak el, addig Csehországban a nyugdijakat már többizben fölemelték. pártja 2151 (1807), kommunisták 1037, cionisták 116, trudova 945 (658), cseh agrár 452 (237), zsidó demokrata 338 (181), szociáldemokraták 736 (456), chliborok 321 (345), ruszin ellenzék 52 (46), független szociáldemokraták 8 (22), orosz nemzeti párt 79 (69), magyar polgári párt 655 (463), Csáiiki-Neu- man-párt 37 (0). Técső: kommunisták 369, cseh szociáldemokraták 118, trudova 40, a hátramaradó szavazatok nagyrésze az őslakosok pártjáé. dóval regisztrálja a Ruszinszkóból érkező hir-dket. A lap tónusa az eddiginél sokkal szerényebb lett egyszerre. Ma már így ir: „A meggondoltan dolgozó agrárpárt nagy megértésre (?) talált. Felületes becslés alapján elvárható, hogy az agrárpártnak a ruszinszkói parlamenti delegációban jelentékeny helye lesz." A Lidové Novmy szerint: A ruszinszkói választások eredménye nagy meglepetést fog 'kelteni úgy az egyes pártok, mint a kormány számára. A szlovenszkóiakat nagyon bántja az is, hogy a kormány Morvaországba helyezte át a magyar kormány által alapított mintaszerű erdészeti akadémiát. A kormánynak ezt az intézkedését élesen elítélik Szlovenszkóban, mert általános nézet, hogy erdészeti iskolák joggal megilletik Szlovenszkót. Annak bizonyítására, hogy Prága elhanyagolja Szloven- szkó gazdasági érdekeit, azt hozták föl előtte, hogy a kormány Belgráddal szerződést kötött a pilseni sör és a jugoszláv bor kölcsönös kicseréléséről. Scotus Viator informátorai szerint a kormány nem volt tekintettel az akkor válságos helyzetben lévő szlovenszkói szőlőiparra és súlyosan vétkezett annak érdekei ellen. Az illetékes tényezők a töríénelmu. —B—P— mi országokon kívül uralkodó viszonyokat egyáltalán nem ismerik, arai egyik legnagyobb hibája a ccntralisztikus rezsimnekA szlovenszkói iparosok szövetsége erősen fölpanaszolja Prágának azt a gyakorlatát, hogy közgazdasági vonatkozású törvényeket a nemzetgyűlés elé terjeszt anélkül, hogy megkérdezné a szlovenszkói lakosság véleményét. Két ilyen konkrét esetről tud: az egyik az 1922 július 13-án kelt és a munkaadók és alkalmazottak közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvény, a másik az 1922 július havában 199. szám alatt kiadott kormányrendelet, amely a balesetbiztosításról szól. E panasz részben jogos azért, mivel az utóbbi rendelet mintegy 30 százalékkal súlyosabb terheket ró Szlovenszkó, mint a történelmi országok lakosságára. Nézete szerint ezek a törvények — magasabb szempontokból tekintve — demokratikus haladást jelentenek, ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ezzel milyen nagy terheket rónak a munka adókra, akikor arra kell következtetni, hogy a szlovenszkói ipart megfelelő előnyben kell részesíteni, hogy le- kiizdhesse a legsúlyosabb válságot. Scotus Viator igazat ad annak a nézetnek, hogy a munkanélküliek improduktív segélyezése helyett ezt a pénzt sokkal fontosabb dolgokra lehetett volna fordítani: például a Vág szabályozására, vagy az ipar elekirifikáiására. Sürgősnek tartja a szloven- szkói tranverzális vasút, valamint a Duna— Elba- és a Duna—Odera-csatorna kiépítését, amelynek óriási gazdasági jelentősége leszEgészen hibásnak tartja a következő okoskodást: A cseh-szlovák ipar termékei sokkal nagyobb terület számára voltak szánva, mint amilyen a mai. Az elveszített külföldi piac helyett uj külföldi piacokat kellett volna keresni, de ez ma rendkívül nehéz. A mai helyzet még nagyon sokáig tarthat. Oroszország restaurációja Cseíh-Szlovákiia számára inkább gazdasági, mint politikát szempontból fontos. A cseh-szlovák köztársaság gazdasági helyzetének megjavítása céljából tehát egyes vidékeken meg kell szüntetni az ipari termelést és a munkásságot ismét hozzá kell szoktatni a földműveléshez. Szlovenszkóban szerinte sok olyan ipari vállalat van, amely nem felel meg a környezet kívánságainak. E vállalatok legnagyobb része magyar és zsidó iparosok tulajdonában van, akik kezdettől fogva mindig készséggel állottak a budapesti politika szolgálatába. Ezeknek kell elsősorban elkészülve lenniök arra, hogy áldozatai lesznek a legnagyobb válságnak. Seton Watson úgy véli, hogy a cseh politikusok elővigyázatlanságukkal sóik hibát követtek el. Szlovák részről többizben idézték előtte Winter exmlniszternek a Manchester Guardianban megjelent cikkét, amely szerint a szlovenszkói iparnak az áldozati bárány szerepét kell játszania, továbbá SonnKedd, március 18. tag exmíniszternek Liptószentmiklóson tartott beszédét, ahol a miniszter egész őszintén beismerte, hogy a csehek olcsó nyerstermékeket, olcsó munkát és piacot reméltek találni Szlovenszkóban, de csalódtak reményeikben. Nézete szerint a felelős cseh politikusoknak óvatosaknak kell lenniök, amikor Szlovenszkó gazdasági jövőjéről beszélnek.' Az izgalom és bizonytalanság már olyan általános, hogy egy kiváló szlovák iparos, akitől senki sem tagadhatná meg a nemzeti és az unionista jelzőket, egészen őszintén úgy vélekedett, hogy Prága Szlovenszkót gazdasági ballasznak tekinti. S. V. véleménye szerint nem állja meg helyét az az érv, hogy a szlo- venszkói ipar nyolcvan százaléka magyar és zsidó kézben van és ezért nem kell rá különös tekintettel lenni. Nem helytálló ez az érv azért, mert hiszen a történelmi országok iparának hatvan, sőt hetven százaléka szintén német és zsidó kézben van, akik éppen annyira kényszerűségből lettek a köztársaság állampolgárai, mint például a szlovenszkói magyarok. Nem a munkaadók, mint inkább a munkásság érdekeit kei a kérdés megoldásánál figyelemmel kísérni. Az eddigi politika folytatása a csőd beismerését jelentené és megerősítené azoknak érvelését, akik a régi Magyarország földrajzi és gazdasági egységét hangoztatják. — A szlovenszkói iparnak — írja S- V. — joga van ahhoz, hogy az állam elismerje igényeit, mert a szlovák alkalmazottak érdekei elválaszthatatlanok tőle. Még akkor is joga van ehhez, ha az ipar legnagyobbrészt magyar és zsidó kezekben van. A magyarok és a zsidók éppen olyan polgárai az államnak, mint a szlovákok és egyforma védelemre van joguk. Az egyenjogúságnak ezeket az elveit megsérteni annyit je'en- tene, mint letérni a kisebbségekkel szemben való engedékenység politikájáról, amelyet a cseh-szlovák államférfiak hangoztatnak és amelyet a békeszerződés biztosit. Beismerése fenne annak, hogy az állam nem viseltetik egyforma érdekkel valamennyi polgárának jóléte iránt, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül és hogy nincs is remény arra nézve, hogy a lakosságnak több, mint egyharmadrésze valamikor is kész volna a lojalitásra a köztársasággal szemben. Ebben az esetben erkölcsi csőd következnék be, amely sokkal rosszabb, mini gazdasági ekvivalense, Ha a szlovenszkói ipart a hatalmasabb cseh ipar megfojtja, akkor ez a szlovenszkói problémát nem oldja meg, hanem csak su- iyosbbitja. A köztársaság po’itikaj érdekei szempontjából a szlovenszkói ipart nem kevesebb, hanem több támogatásban és védelemben kell részesíteni, mint a szomszédos cseh ipart. M mi «b ite é.stRfíl&eeelf ■aaE^BBEBMBgEgr Egy pár szám a választások eredményéről Ungvár, március 17. Éjszaka két órakor 48 község választási eredményei voltak ismeretesek Ungiváron. E községekben 52,1568 képváis'éiőlházi és 41.456 szeinétitei szavazatot adtak le, amelyek így oszlanak meg: őslakosság autonóm pántja 7336 kép viselő v ál as ztáisl, 6546 szenátusi szavazat kommunista párt 18367 „ 15988 „ ,, cionista párt 6074 „ 4611 * ,, írtüdova partija (Gagaikó-párt) 5478 „ 3577 ,, „ cseh szodálidiemokraita párt 4261 ,, 2738 „ „ arrt. fökfrnrv.-szöv. ruszin ellenzék) 3810 * 3550 „ ,, zsidó demokraták 2929 .„ 1455 „ ,, esek agrárpárt 2721 * 1813 „ „ dáiborobok (Voioski-qxtrt) 1692 „ 1969 „ Scotus Viator a szlovenszkói ipar „leszerelése" ellen »A magyaroknak és zsidóknak egyforma védelemre van joguk" — „A szlovenszkói ipart több támogatásban kell részesíteni, mint a cseh ipart" Tárcarovatunk: Szerda: Molnár Jenő tréfái: Idegtamihnány. S t r e 1 i s k y József: Én nem vagyok én. Csütörtök: Radnay Oszkár: Egy szoborról, egy képről és a művészről. Péntek: Marék Antal: Az eltemetett vágyak (vers). Csermely Gyula: Don Juan tizedik tükre. Szombat: farkas István: Téved az ember. Vasárnap: Merényi Gyula: Esti ifjúság (vers). K! isszák Margit: Hattyúdal. Alfató dal Gügyögő édes altató szóval ölembe vágyom vonni fejed. Játszanék fürtös hofíóhajaddal, Kacagón sugnám drága neved. Mintha az én kis fiacskám volnál Elringatnálak... álmodj velem És míg aludnál megcsókolnálak Ne tudd és vissza ne add nekem... Mády Lajosnő. Smeíana- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Homo. Érdekes ellentmondás a művészetek történelmében, hogy az emberiség számára elsősorban azok az alkotó lángelmék bírnak jelentőséggel, kik nemzetük legjellegzetesebb tulajdonságait egyesítik magúkban. Csakis azoknak a költőknek, festőknek, zenészeknek neveit jegyezte meg magának a világ, kik magukban népük művészetét juttatták legtöké.ctesebb kifejlesztésre. Mert a szellem a nemzeti kötöttség határain túl tud valahogyan helyezkedni, de a képzelet és a lélek, melyek a művészet anyagát szolgáltatják, ösztönösen működik és a lánge'me, a zseni úgy keletkezik, ha egy kor, n íp Öntudatlanul működő művészi ösztönei, lelki megnyilvánulásai valami % Csoda folytán egyetlenegy emberi lényben talú’ko/nak, kinek még azonfelül egyéni ízlése, .tökéletes formaérzéke van. így például Petőfi Sándor kétségtelenül a legmagyarabb költők egyike és mégis, vagy jobban mondva csakis ezért, az emberi művészet egyik legnagyobbika. Költészetét lehetetlen elválasztani a magyar alföldtől, a magyar történelemtől, bármilyen nyelvre átültetik, mindig csakis magyar marad és mégis nincs nép, nincs nyelv, mely nem ismerné, nem szeretné. Dosztojevszkij ma talán a világ minden müveit emberének legelterjedtebb olvasmánya, mert az orosz népiélek legközvetlenebb megnyilvánuása. Ugyanígy nem lehet Rembrandt művészetét Németalföld barokk-korától elkülöníteni és ki vonná kétségbe, hogy az ö alkotásai az egész emberiség kincseivé lettek. Talán még szembeötlöbb e törvény a zenénél, pedig a zenéről azt szokták mondani, hogy nyelvhez, ruhához, korhoz nem kötött egyetemességénél fogva a legalkalmasabb talaj a nemzetek közötti kiegyenlítődésre. Mégis a zenetörténelem csak azokat a muzsikusokat sorozza halhatatlanjai közé, kik nemzeti zenét alkottak, kik, ha öntudatlanul is, művészi formába öntötték azokat a melódiákat, ritmusokat és temperamentumokat, melyeket népük művészete öntudatlanul alkotott. Ezért tartozik Smetana Frigyes is, a nemzetközi nagy alkotó zenészek közé. A leitomisli sörfözö fia már úgy jött a világra, hogy benne zenévé vált az egész cseh fö’d illata, hangulata, szine, népének szenvedélye, nyelve és történeti hagyománya. Neki nem kellett már gyűjteni zenei ihletet, csak meg kellett fejtenie mindazt, mi belsejében rajzott és búgott és kész volt a legragyogóbb muzsikai ötlet. A világhíres cseh zene Sínetanáig nem hozott létre egye fene gy nagy alkotó zenészt sem, mert a hangszerek virtuóz mesterei népies hagyományaikat megvetették és inkább idegen hírességek utánzásában merültek ki. Csak a 1.8. század végén kezd a csehek nemzeti öntudata ébredezni és ezt követi nyomon művészetük megszületése is, Smetanát szinte a dac teszi cseh művésszé; mikor külföldön keresett kenyeret Göteborgban és azt mondták neki, hogy a cseh muzsika voltaképpen csak reprodukálni tud, újat alkotni pedig nem, akkor szégyeli el magát annyira, hogy tudatosan ennek szenteli életét. Persze a szándék egyedül még a legnagyobb tehetség mellett sem avathatta volna európai művésszé, ha nem lappangott volna benne a cseh népművészet kiapadhatatlan forrása. Nem azért ünnepük ez évben születése századik évfordulóját európaszerte, mert otthagyta biztos állását és hazasietett a zsenge cseh zenei élet élére, nem azért, mert nagy nemzeti operájában: a „Libussá"- ban himnikusan zengi nemzete dicsőségét; nem is azért, mert „Hazám" cimii nagy zenei epopáájában a cseh földet és a cseh mondái hagyományokat mesterien dicsőíti meg, mert a cseh polkának szerzett népszerűséget; — mindezekért legfeljebb honfitársai szeretetét vívta ki. De zseniális muzsikussá az avatja, hogy bármi zenei alkotáshoz fogott, a tudatos gondolkodó és hangszerelő zenei szakmunka mellett egyszerre csak belülről kifakadt egy vadrózsa, melynek összőpsége és illata uralta a sok szándékosságot; az öntudatlan művészet csodálatos ihlete ez, mely müveiből még ma is és talán örökre felénk árad. Mikor szegénynek füle rég nem hallott már a mindennapi fogalmak szerint, ez a belső szózat azért mindig benne zsongott még és árasztotta belőle, úgy mint Beethovenből a legcsodálatosabb zenét. Mihelyt azonban félreértett ambícióból vagy divatból azt hitte, hogy el kell ncmita- nia ezt a belőle megnyilatkozó népszerűséget, alkotásai olyanok lettek, mint sok ügyes, tehetséges zenészéi; ma ötven-hatvan év után zenetörténeti vagy életrajzi érdekességgel bírnak ugyan még, de nem frissek többé, nőin élnek már. 'Tévedés .volna azonban azt hinni, hős ez a népies elem holmi egyszerű tánc- és dalalkotásban merül ki. Sőt ellenkezőleg, az „Eladott menyasszony" és a „Csók" falusi jelenetei és táncai mellett talán még sokkal közelebb állnak hozzánk azok a magasabb szimfonikus és kamarazenei müvei, melyekben a népéhez való szerves tartozás szinte akarata ellenére tolakodott bele. E'sösorban áll ez első vonósnégyesére, melynek az „Életemből" citnet adta. Mig' az opera és a nagy szimfónia szónoki tnu 'ek, melyekben a nagy nyilvánosság előtt ke’I kikészítve, pathetikusan fellépni, addig a 1 amarazenc hallgatagsága tragikus va.'omásokat rejteget: a férfi könnyét. És Srnetanának \ olt oka a könnyhullatásra! Regél e müve a sok kicsinyes családi bajról, mely munkáját megbénította, regei az átkos pártharcokról, melyek neki is véghetetlen keserűséget ^óztak. Mert hiába nem lett volna nagy ember, ha nem kóstolta volna meg ő is, mit jelent *. kicsinyek és irigyek értelmetlensége. Meg- rugtá'k, kigunyolták, olyanok túrták ki helyéből, akiknek nevét sem ismeri már ma senki sem. Ellenségei még a legkisebb művészi elismerést is irigyelték tőle: még teljes süketsége sem váltott ki belőlük kímélete*. Minderről tesz vallomást a gyönyörű vonósnégyes; olyan füttyszerü disszonanciával fejezi ki életének legnagyobb csapását, a hallás elvesztését, hogy nincs ember, akit lelke mélyéig meg ne indítana ez a végtelen fájdalom. És mégis e rettenetes vád is annak a nemzetnek félreismerhetetlen zenei nyelvéti szólal meg. amelynek részéről a csalódások serege érte; a zokogásának hangjából is kiírniuk a cseh dajka altató dalának végtelen ritmusa. Zeneileg legnagyobb alkotása a hat részből álló szimfónikns sorozat hazájáról. E müve megírásánál a we.im.arl magyar mesternek, Liszt Ferencnek a hatása észrevehető, aki mindig sziveden látta a fiatal művészt és r tanácsaival, meg pénzzel is látta el, De Liszt
