Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-15 / 61. (509.) szám
& Szombat, március 15. — (A komáromi reformátusok harangja.) Komáromi tudósítónk jelenti: A reformátusok komáromi híres nagytemplomát még Péczely József, a nagy magyar iró, a legnagyobb magyar református papok egyike építtette. A háború két harangját szerelte le a templomnak, amelyek közül egyet a komáromi gazdák lelkes áldozatkészsége visszaállít, akik erre a célra húszezer koronát gyűjtöttek. — (A tenyészállatok tartási joga.) A parlament mezőgazdasági bizottsága tegnap ismét eredmény telemül tárgyalta a mezőgazdasági állattenyésztés nemesítésének kérdését. Ugyanis az érdekeltség állást foglalt a 3. szakasz elten, ainey meghatározza, hogy a község köteles tenyészállatokat beszerezni és tartani és ezeket vagy egymaga köteles tartami vagy pedig etetés végett más állattartóknál szerződésszerűen elhelyezni. Valamennyi állattenyésztő alá van rendelve a „gazdasági állattenyésztő bizottságnak41, tehát -egy közjogi testületnek. Feltűnő, hogy a már gyakran megvitatott kormányjavaslat ellen élesen harcol két koalíciós párt: a cseh nemzeti demokrata és a csieh néppárt. Sama- lik és Bergmann képviselők e pártok nevében ugyanis azt indítványozták, hogy azokra a nagybirtokosokra, akiknek saját tenyészállataik vannak, ne vonatkozzék a készülő törvény. Ezt az indítványt a bizottság többsége azonban elvetette. — (A londoni villamosvasúti alkalmazottak bérmozgalnia.) Londoniból jelentik: A londoni váll átmos vasúti alkalmazót iák és a vállalat igazgatósága közötti bértárgylások mi'ndedid&g nem vezettek eredményre. Az Igazgatóság kijelentette, hogy a Vállalat válságos anyagi helyyzetéré való tekintettel a kért nyolc shilhnges heti béremelést nem adhatja meg. Azt várják, hogy a munkaügyi miniszter közbelépésével meg fogja kísérelni a sztrájk kitörésének megakadályozását. — (Lengyelzsidó katonaszökevények Cseh-SzSovákiában.) Tesehenböl jelentük: Az utóbbi időben egyre növekedik azoknak a iengyelzsidóknak a száma, ak’k katonai szolgálatuk teljesítése elől cseh-szlovák területre menekülnek. A szökevények legnagyobb része a koloroeai és a stamslawi körzetbe való. A oseh-szloválk hatóságok a nem kívánatos elemek beözöniése ellen meg fogják tenni a kellő intézkedéseket — (Készül a tisztességtelen verseny megakadályozásáról szóló törvény.) A kereskedelemügyi minisztérium a Lidové Listy értesülése szerint elkészült a tisztességtelen verseny megakadályozásáról szóló törvény- javaslat előkészítésének munkálataival. A javaslatról az egyes minisztériumok és az érdekeltek képviselői tanácskoznak. A javaslat a nemzetgyűlés őszi ülésszakában kerül parlamenti tárgyalás alá. — (Angliában betiltják a parforszvadá- szatot?) Londonból jelentik: Az alsóházban a liberális és munkáspárti képviselők törvény- javaslatot nyújtottak be a parforszvadásza- tok betiltásáról. A javaslat tárgyalásánál valószínűen nagy vita fog megindulni, mert a paríorszvadászat angol nemzeti sport— (Növekedett a munkanélküliség februárban.) Február első felében a népjóléti minisztérium statisztikai adatai szerint Csehszlovákiában 60.200 munkanélküli egyént részesítettek támogatásban. Ezek közül 49.900 férfi és 10.300 nő volt; 67.000 pedig háztartási tagként szerepelt. Csehországban 40.300, Morvaországban és Sziléziában 14.200, Szlovenszkóban és Ruszlnszkóban 5700 volt a munkanélküliek száma- Ezen kívül vállalatok közvetítésével 16.800 ideiglenesen munkanélküli egyént és 9960 háztartási tagot segélyeztek. A munkanélküliek száma a januári 57.857-tel szemben emelkedett. — (Aki látta Napóleont.) Jeruzsátemböl jelentik: Hussain, Hedzsasz királya, aki ez- Időszerint Jeruzsákimben tartózíkodlk, egy szüriai látogatását fogadta, aki saját bevallása szerint százharmónck'lenc éves. A tisztes aggastyán, akinek szavaiban senkinek nincsen oka kételkedni, azt ál ltja, hogy I. Napóleont látta, amikor 1799-ben Szíria Aikkon nevű megerősitett városát ostromolta. A Szíriái ember akkor tizennégy éves volt. Hüssem király a ritka korú aggastyánt megkülönböztetett tisztelettel fogadta. xx Professor Dolcfc, a világhírű grafológus és horoszkópkészítő a „Lyra“ hangverseny iroda utján, Kassa, a nagyközönség rendelkezésére áll. Kell, hogy érdekelje a saját és hozzátartozói élete. Ismerje meg önmagát, jellemét Az ön sorsát, életének legkisebb eseményeit is okult erők, rejtett törvények irányitjáík. Küldje be ajánlott levélben pontos óimét, születési évét, lió, napját és 20 cseh koronát a „Lyra“ hangversenyiroda címére Kassa és tudóményo^iiapon kiszámítva megkapja az egész életére szóló grafológiai horoszkópját. Levelezés minden nyelven. SZÍNHÁZ ÉS ZENE canuuaaifciiMiiiNii Egy háboruellenes francia színmű Párfs, március 14. A franciák számára a háború győzelmet jelent, de az ország egyúttal másfélmillió halottját is gyászolja. Csoda-e hát, ha a Comédie-Francaise- ben egy hónap óta a háborút testvérgyilkosság- nak bélyegző darabot adnak, de amelynek első előadásai az ellentmondók heves tiltakozásától voltak hangosak. (Hozzá keld tennünk, hogy ma már csak tapsolok vannak a nézőtéren, hála a rendezők körültekintő törlésetek.) Annyi bizg- nyos, hogy a darab mellett közönyösen elmenni nem lehet. A darab szerzője Paul Raynaí. A francia színpadnak annyi émelyitő vigjátéka és társadalmi drámája közt az ő tragédiája súlyos szavaktól visszhangzó szónokba ssága mellett is a fiatalos feszülésnek, dacos Igazat akarásnak és a friss levegő vágyának sokat jelentő hajtása. A siker- hajhászók szellemes és csillogó, de léha és lélek* télén, szerelemcsomókat bontogató szüleményei után végre egy a mai idők valódi jegyét viselő alkotás, mely a tisztázásnak becsületes vágyával állítja szembe az igazi hazafiságot és a háború utálatát, azt a sok ellenkező, egymást tagadó éT- zést, gondolatot, miket a felkavart lelkekben a végevárhatatian háború szenvedései merítettek felszínre. Különös címe van a tragédiának: Le tombeau sous l’Arc de Triomphe (A diadalív alatti sir). Az Arc de Trbmphe egy száz év előtti világzajlás francia diadalainak emlékét hirdeti. Hőse, I. Napóleon, ki 1814-ben tűnik le Európa színteréről, ma az Invalides kupolájának fejedelmi sátra alatt nyugszik s szentélyszerü magányában néma gőggel fogadja álma zavaróitól a fél'steneknek kijáró hódolatot. A győzelmes embernek azonban 1914- ben félelmes vetélytársa támadt: a feláldozott ember. Ennek nincs neve, vagy ha igen, millió és millió apró kereszt felírásainak tömege gomofyo- dfk össze a szem előtt egyetlen véres árnyékká, mely kelettől nyugatnak egy világrészen át borul a csataterekre. A feláldozott emberek egyfke, az „Ismeretlen Katona*', az Arc de Tronrphe alá került. hogy szürke névtelenségével Európa egykori hódítójának ragyogó dicsőségét vitassa. S míg a sírján lobogó örök lángot sok millió halott társának elsuhanó lelke reszketted, úgy rémlik, mintha ennek az Ismeretlen Katonának temetkezési helye fölé, mely csupán egy igénytelen, szomorú kővel takart foltja Eirrópa felszaggatott testének, az ég boltozata emelné a maga végtelen dómját. Körülbelül ezt a képet akarja idézni a cím, mely híven jelzi a darab szellemét. Hanem a mii maga inkább drámai költemény, mely színpadra épp ezért kevésbé alkalmas. Gselekvénye alig van s ami történésnek nevezhető váz felfedezhető benne, az a szavak és érzések átszellemitő fény- kőre nélkül megütközést keltő szexualitás volna. De így, négy véget érni nem tudó év kitörölhetetlen tapasztalásának képe az Ember Tragédiája számára. Véletlenül előbb olvastam a szöveget, mint láttam az előadást. Izgatottan, remegve vártam, hogy a függöny felmenjen; a lázam, sajnos, hamarosan elmúlt. A költészetet bajos színpadra vinni, játszani pedig egyáltalán nem lehet Annak a színes lángokban izzó, tömjénes illatú apotheo- zisnak,' mely Ádám XX. századbeli unokájának fejét akarja dicsfénnyel övezni, a deszkákon csak az üszkeit tehetett látni. A katona, aki annyi névtelen hős kora halálra szánt ifjúságából szőtt mártír, képzeletünkben gigászi arányokban megnőtt nagyságából, mindnyájunkért érző és gondolkozó szellemiségéből hirtelen félszeg, néha hamis fenségü csukaszürkévé zsugorodik, nrhelyt ismerős vonásaival az egyik színészt látjuk benne magunk előtt. A szimbólumok, a hódoló érzés kegye- íetes tárgyai, nem tűrik a közszemlére tételt S a katona, ki egyszer az emberiség megváltójával hasonlítja össze magát (Igaz, hogy ezt kihagyták), a banálissá válás veszélyével küzd, mikor a faj életének egy elég köznapi jelvényével, azt ággyal kerül össze. A műnek ezt az értékhanyatlását látva, azt kérdjük mangunktól, nem tévedett-e az Író, mikor a lázadásnak és igazságtalanságérzetnek ezt a kiáltását a színpad akusztikájában akarta kipróbálni. Először a színház nem Is volt képes teljességében befogadni a munkát; a színészek alig a felét mondják el annak, ami könyvalakban megjelent. Azután pedig a szereplőd személytelen jellege, egyetemes lelkiformákat képviselő hivatása (a személyek csak így vannak megadva: a Katona, az öreg, Aude, aki 20 éves) nehezen tűri a három fal szűk távlatába való szorítást, amit az előadás is bizonyít. Végül az a tény, hogy müvének igazi szépségei azok a helyek, hol mondanivalói szinte monológokba sűrítve ömlenek, arra enged következtetni, hogy nehezére is esett a lávaként kitörő keserűséget párbeszédekbe tördelni. El kell ismerni, hogy dialógjai lüktetők, fordulatosak, sok helyütt meglepően egyensirlyozottak és finoman vé- settek, de ilyenkor hideg, kiszámított, észrevehe- töleg művészies s csak ott tud elragadni leginkább, hol a szavak egy deliriummá fokozódott fantázia játékaiként egyetlen sugárban iveinek fel, hogy szikrázásukkal misztikus ábrákat rajzoljanak a viharterhes égre. Ilyenkor árulja el magát a szerző, hogy nein volt elég neki a darab személyzetét háromra korlátozni; Hrizmusa csak egy i hangnemet ismer s három szereplőjének szájával ő vall; s mi nem is figyelünk, csak az ő szavaira, a vezető szólamra. S Így lesz az akart trióból egy leplezett solo, A cselekvés, ami ezt a pacifista hitvallást a szinpadra segíti, nem sok. Több mint egy évi távoliét után hazaérkezik a katona, hogy megesküdjön menyasszonyával, aki árva lány s a háború eleje óta a vőlegény apjának házában él. A fiút azonban már meg is előzte az a távirat, mely sürgősen visszarendeli a liarcíérre. A menyegző ceremóniái el vannak fujva, de a nász mégis megtörténik: a nő akarja igy. Utána bevallja, hogy fő- kép tűnő szerelmének megmentése volt a célja s hogy szivének parancsoljon, a testét adta át. A férfi könyörtelennek találja annak bevallását, hogy csak könyörületből tett az asszonya s ha most már az igazságok feltárásánál tartanak, ő is elárulja, hogy ezért a kétes gyönyörűségért ő az életével fizet: a kapott szabadság ellenében olyasmire vállalkozott, tmi a biztos halált jelenti. Fájdalmuk extazisa messze felemeli őket a polgári élet nr'nden viszonylagosságán. Evvel szemben az Öreg felháborodása a háború szenvedéseitől nem érintett, meg nem értő, a béke és rend idejére berendezkedett morált képviseli. A megbotránkozás mögött azonban önzés lappang: az öreg a megszokás rendjét és nyugalmát védi, melynek kényelme nem könnyen alkuszik meg a sérelmes kivételekkel. A fiú mindamellett épp ezt a törékeny társadalmi rendet oltalmazza a saját áldozatul hozott életével, tehát ő is elvárhatja nemcsak azt a jogot, hogy áldozatot (a menyasszonyáért) fogadhasson el, hanem hogy mindenki tisztelettel is tekintsen reá. Az apa és fiú összeütközésében az önzésnek kell megtörnie, hogy fejet hajtson a halálra szánt fiatal életnek egy uj megváltáshoz magasodó erkölcsi fensőbbsége előtt. S a katona úgy távozik, mint aki az itthagyottak boldogságáért fog meghalni. A könyvnek (valójában inkább erről, mint a csak felerészt előadott darabról lehet beszélni) legfőbb értéke abban van, hogy halványan derengő képet nyújt a lelkeket a háború vesszőfutásában elért szédületről, mely a hasitó fájdalmak ' zsibbadása közben csodálatos éleslátásu seblázzá növekedett. A sokszoros szenvedés egy hosszú élet tapasztalását pótolja. A világháború egyedül megközelíti egy ezredév csalódása:nak leckéjét Az emberiség öregebb és bölcsebb lett általa. Eszmék és tények tisztább jelentőséghez jutottak a kultúra ezerszálu szövedékéből kitépett ember elképedt tekintete előtt s az élet és halál végtelenje közt lebegő ész mindenről abszolút értékelést próbált adni: a dolgok csak az élet és halál szempontjából nyertek értelmet. Ebből a lát- szögből nézve oly egyszerű a világ, oly lemeztelenített az élet, hogy a szemlélő számára semmis, nevetséges minden előítélet és ránk tolt erkölcs- rendészet Maga a társadalmi rend Is apró jogok és kötelességek, kicsinyes hasznok és áldozatok lehetőleg mindenkit kielégítő összeegyeztetése, ha pedig valakinek az áldozata többszörösen meghaladja a többiét, érthetőleg más véleménnyel lesz a saját megkötöttsége felől. Ez teszi elfogadhatóvá az ágyjelenetet is; sőt ha a lét és nemlét szakadékénak széléről nézzük a hollónak utolsó gesztusait, akkor e tényben az élet rejtélyes céljának minden jón és rosszon túli tisztaságú beteljesülését fogjuk látni. Különben az író szavai minden dologra különös, uj fényt vetnek. A kiábrándulásnak hamis ideálokat döntögető, keserű zokszavai ezek, melyek mintegy lángot vetve csapnak le a vészes sötétbe. Meg lehet változtatni az emberi szivet? Talán már meg is változott, mondja egy helyen. Mi teszi újjá? „A dicsőség néma megvetése.*4 A háború elveszítette a varázsát. Emlékezz rá, milyen hatalmas volt. Zordnak és nagyszerűnek, a vér és tűz lángoló bíborában képzelték el. Bámulták, mint egy fekete napot. Ma az igazi nevén robotnak hívják. A legsúlyosabb, a legegyhan- gnbb, a legvrsszataszitóbb robot. Amit fenséges, nagy fenevadnak hittek szokás szerint, az főképp csak egy komor teherhordó barom. Egyszer azt mondtam a bajtársaimnak: Lehet, hogy ezt Írjátok a síromra: „Meghalt bosszúságában a hazáért. “ íme, a hírhedt háború sokkal ostobább, mintsem rettenetes. Nem félek tőle, csak utálom. Részt veszek benne, de megvetem. Beszéde m’hdenütt szenvedélyes, forró és színes, ami költeményben megjárja, a dráma számára azonban megakasztó- lag zsúfolt és szélesen hömpölygő. Rajmaiban ész- revehetőleg sok a németesen nagyvonalú és a viziószerüen patétikus látás, mely Vlctor Hugóéhoz hasonló romantikus szófergetegből lesz még nagyszerűbbé. Ezek a sajátságok azonban a drámaírót csak hátráltatják; igy nem haladhat biztosan s nem tarthatja be a legrövidebb utat. S mivel nem tudja melyik a megmondó szó, a megvilágító mondat, mindegyiket megtartja. Ezért lett müve tragédia helyett inkább egy tragikus szépségű kaleidoszkóp. A léleknek azokat a soha ki nem fürkészhető mélyeit, melyeket a háború vt- haránaik villámai csak pillanatokra világítottak meg, nehezen rögzíthetők meg. Raynal szavakat keres a látottaknak. Még homályban tapogatózik s csak a fájdalom metsző érzése árulja el, hogy elevent ért. Tóth Béla dr. (*) A fekete huszár. Budapestről jelentik: A mai operett olcsó tömegcikk, amelynek receptje igen egyszerű és sablónos. Egészséges, mulattató cselekményt hiába keresünk benne. Nem is a librettó itt a fontos. Egy-két divatos tánc, elegáns toalettek, illetve rafíinált meztelenségek szines dekorációkkal. Ez minden. Igazán meglepetés volt számunkra a Blaha Lujza-szirrház tegnapi újdonsága, amelynek ügyes és fordulatos szövegkönyve uj ember: Endrődy Béla munkája. Friss lüktetésű meséje színpadi érzékre valló beállításaival és jól megrajzolt, eleven figuráival bilincsel le. Amellett a szerző a konjunktúrának is megfelel, mert a foxiblues és shimmyn felül a jelen hangadói: a bankvezér, a kisgazda képviselő, sőt a deviza- központ Igazgatója is fölvonul a Kartal Simon gyáros zugligeti villájában rendezett kerti ünnepségre. A gyáros Eliz leányáért folyik a küzdelem Pető és Bedő között. Az utóbbi egy műkedvelői előadás keretében akarja választottját megkérni, de Pető az öreg sváb segítségéve! lefogja és elrabolja tőle a fekete huszárruháját Pető, a Mátyás korából feltámadt fringiás vitéz csakhamar elhódítja Eliz szivét De ekkor Jenki, az angol lordot játszó kalandor hirtelen szemébe vágja, hogy banktolvaj. Ebből óriási botrány lesz és a jegyes- ség felbomlik. Kartal Shnonéknál nagy a szomorúság, amikor egyszerre csak Bedő, aki időközben milliárdos lett, toppan be. Hamarosan kitudódik, hogy ő nem más, mint Pető, a fekete huszár, aki sohasem volt tolvaj, hanem tekintélyes bánya- tulajdonos. A tolvajok is előkerülnek Jenki és Lenki személyében. így aztán a fiatalok boldogságának semmi akadálya. Ehhez a kacagtató librettóhoz Rieger Tibor irta a muzsikát, amely könnyű, játszó, ötletes és eredetiségre törekszik. Egy-két táncszáma nagyon szép. A szereplők sorából feljegyezzük Vaály Ilonát, a groteszk mamát, Rozs- nyai Ilonát, a pompás jasszpárt Somogyi Nusit és Dénes Oszkárt, valamint Szirmai Imrét a gyáros Jóízű szerepében. Abonyi, a fekete huszár figurájában kissé merev és erőtlen. A színpadi képek illúziót keltőik, a rendezés ötletes. Magyarország és az utódállamok festőművészetének közeledése ' Iváíiyi-Grüiiwald Béla nyilatkozata Budapest, március 14. (Saját tudósítónktól.) A jugoszláv sajtó hetek óta élénken foglalkozik a kölcsönös kulturális „kicserélődés* eszméjével, amely közelebb hozná egymáshoz Magyarország és az utódállamok művészeiét. Fölkerestem Iváhyl-Grünwaild Bélát, a Szmnyei-Merse Pál társaság tagját, mert úgy értesültem, hogy magyar részről ő van megbízva az eszme ápolásával és ennek kivitelével illetékes köröknél. A mester Deák Ferenc-íér.i műtermében fogadott és a következőket volt szives elmondani: — Néhány nappal ezelőtt járt fenn nálam a Vajdaságból Oláh Béla festőművész, volt tanítványom é'S közölte velem, hogy a jugoszláviai festők körében nagyon szívesen vennék, ha kölcsönösen kiállítást rendeznének a két országban. Magyarországon csak Budapestről volna szó, Jugoszláviában pedig Bel- grádbam és a nagyobb magyar városokban, mint Újvidéken, Szabadkán, Zomborban. A jugoszláv kormány a siker érdekében előre is hetvenöt százalékos szállítási engedményt adna, a jugoszláviai festők pedig az egyes városokban gondoskodnának kiállításra alkalmas helyiségekről. A kiállifáson Magyarországon nemcsak jugoszláviai magyar, hanem szerb, esetleg horvát festők is résztvennének képeikkel. — Mindezekről azonban bővebben beszélni kicsit korainak tartom és éppen ezért semmit sem tudok mondani sem a kiállítás anyagáról, sem a kiállítók személyéről, mert ezek a tárgyalások bár már megindultak, mégis legelső stádiumban vannak. Annyi azonban bizonyos, hogy kizárólag jónevü festők szerepléséről lehet szó. Ha a tárgyalások az egyes kormány- és művészkörökkel sikeresen lebonyolódnak, akkor is csak őszre lehet szó legkorábban a tárlatok megnyitásáról még pedig úgy, hogy ugyanabban az időben nyitnák meg itt fenn Pesten és odalenn. — A magyar festők körében igen kedvezően és örömmel fogadják ezt a közeledést és rajta leszek azon, hogy kölcsönös jóakarattal és ögybuzgósággal minden nehézséget elsimítsanak, hogy az együttműködés minél hamarabb megteremthető legyen. Megkérdeztem a mestert, nincsen-e szó ugyanilyen mozgalomról más utódállamok művészkörei részéről? — Csdh-Szlovákiávai való ilyen tárgyalásokról még sző sincsen és addig nem is lehet, amiig az 5 részükről a kezdeményezés meg nem történik. Ml a közeledést örömmel vennénk, de a mi iniciatvánk több okbői lehetetlen Buda László. * (A Jókai Egyesület közgyűlése.) Komáromból írja tudósítónk: A Jókai Egyesület vasárnap tartja XTV. rendes közgyűlését Komáromban. Tárgysorán szerepel a Jókai-centennárium ügyében hozandó határozat is. A közgyűlés ünnepi előadását Alapy Gyula dr. muzeum- és könyvtárigazgató tartja: A tízéves komáromi kulturház címen. * (Ábrányi Emil- és Gárdonyi Géza-enüékünnep.) Komáromi tudósítónk jelenti; Ábrányi Emil költő és Gárdonyi Géza, a nagy magyar regényíró emlékének áldoz vasárnap a komáromi Jókai Egyesület, amely emlékünnep keretében méltatja emléküket. Szíjj Ferenc dr. nyugalmazott polgármester, a Jókai Egyesület elnöke Ábrányiról, Bognár Cecil* dr. egyetemi magántanár pedig Gárdonyiról tart Irodalmi méltatást kísérő műsor keretében*
