Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-02 / 52. (500.) szám

a

Vasárnap, március 2.

mán hatalmas gátjai a kívánatos, az ideális ember kialakulásának. A XVII. század egyik íegderekabb magyarja, Apácai Cseri János, azt írja a többi között pedagógiai tanácsaiban, hogy az igen tudós s az igen gazdag ember ritka. Valóban úgy van. A kincsek mérhetetlensége nem az igazságok, hanem az élvezetek, szórakozások felé terelik az ambíciókat. És amennyire rtem sokat törődik a nábob a tudományokkal, éppen olyan keveset ád az erkölcsösségre is. A nagy vagyon veszedelmes, alkalom a ha taimaskodásra, gőgre, kicsapongásra, léhaságra, kapzsiságra és mindennemű degenerációra. A teve köny- iiyebben hatol bel a tii fokába, mint a szertelenül gázdag a mennyek országába, mert a lelke, egynéhány szórványos esetet kivéve, sem nőm tiszta, sem igazság után nem só- várgó, som nem harmónikus. Művészetpártoló és kedvelő még leginkább akad közöttük, de ennek sem a szép őnönmagáért való kultusza az indító oka, a legtöbb esetben hanem Melégithetet’en epikureizmusuk. Olyan szív, aminö az Andrew Camegie-é volt, kevés akad a milliárdosokban. Ez a nagyon gazdag amerikai, amint a gazdagság evangéliuméiról írott köny vében kifejti, úgy gondolja, hogy ;az a helyes, ha az összeül almozott vagyont tulajdonosa még életében kiosztja a kulturális és humánus intézmények között. Feleségének és gyér mekeirek tisztességes év járadékot biztosit, a többi aztán a közösségé.

Ritkán teremhet trsziteletreanéltó, derék embereket a nyomorúság is. A szegénység még lehet a magasra emelkedés forrása, mert összeszedefi az erőket, megfeszitteti az izmokat és idegeket, de már a nyomor nem felfelé tol, de lefelé húz. Akinek nincs meg az, aimi a legíkezdetlegesebb állati élethez is mul- liaftatlamul szükséges, akinek nincs hajléka, ruhája, kenyere, fűtőanyaga, hanem oda van dobva a íegszömyübb nélkülözéseknek és nem képes hozzájutni az igazi emberi étet legelemibb javaihoz sem, sq. aligha tölti majd meg elméjét ismeretekkel, nem igen lágyítja meg szívót másók buzgó szolgálatára, nem igen nézi azt, mi szép, mi bájos, mi fenséges a művészetben s a mérhetien természetben, hanem ijesztően sötét marad a lelke, elvadul a szive, kivetkőzik emberi mivoltából és keserűsége, és szégyene lesz önönmagán-ak és fajtájának egyaránt.

Az emberiség legsugárzóbb alakjai, a legkiválóbb tudósok, a legnagyobb államférfiak, az egyetemes emberszeretet és igazságosság legmelegebb szivu apostolai, a vallási szervezetek legragyogobb személyiségei túlnyomó többségben középsoirsú emberek gyermekei voltak. Ez az a kedvező talaj, amely sem nem foiit a maga gyilkoló bőségével, sem nem szárászt a maga sorvasztó ösztövérségével, hanem megadja mindazt, ami a várva-várt terméshez okvetlenül szükséges. Svájc éghetőié, havas-, jegesrejü begyei megdöbbentők, bá- imulatraméltok, akárcsak a hatalmas tőkék bir tokosai, de búzaföldeket siem rajtok, sem völgyeeikban nem lehet taláíM.

A gazdasági különbségek szédítő arányai azonban nem csupán a kívánatos személyek kialakítás ára nem kedvezők, hanem veszeTárcarovaíunk:

Kedd: Hajnóczy R. József: Laza Ferdínánd. Szerda: Darkó István: ítélkezés. I.

Csütörtök: Urr Ida: Hattyúdal. (Vers.)

Darkó István: ítélkezés. II.

Péntek: Darkó István: ítélkezés. III.

Szombat: Tóth Béla dr.: Európa kalandregénye. Vasárnap: Jakab Géza: Valamire emlékszem.

(Vers.)

Egry Viktor: A toronyszoba.

Ködben

Hajszáléles, kemény körvonalak:

Egy percig egyértelmű a világ.

Aztán a hűvös, gúnyos köd leszáll S rair nem tudom, vájjon fák-e a Iák? Vagy lelémnyuló, nagy polipkarok.

Hová Is megyek, mit is akarok?

Lengő, fehér ködvllág mindenütt.

Hisz meglehet: e ködvílázon túl A tiszta tudás fényes napja süt,

De nekem az a nap nem bizonyosság.

Én nem tudom, vajion fák-e a fák,

Vagy felémnyuíó, nagy polipkarok?

Az én világom ez a köd világ.

Hová is megyek, mit is akarok?

Lengő, fehér ködSátylak mindenütt.

Valahol tán a tudás napja süt.

De én gyűlölve is szeretlek, köd!

Gyönyörű látszat, kínzó sejtelem: Költő-végzetem tchozzád kötött.

Jaj, nekem nem Is kell tán bizonyosság.

Jaj volna, ha tudnám: a fák csak fák,

S nem fenyegető, zord polipkarok,

Jaj volna nekem, ha biztosan tudnám: Merre Is megyek, mit is akarok.

Akkor a költő szörnyöt ^Mna bennem. KolozsvárJ_ Rcményik Sándor.

daliméi az álaimiéletneik is. Izrael népének országa csak addig virágzott, amíg a zsidók ragaszkodtak azokhoz az okos törvényekhez, amelyek védték a gyengét és meggátolták a nagy vagyonok összeverődését. A jubileumi évben, azaz minden 50. esztendőben a családi birtokoknak vissza kellett szállítani olk az eredeti tulajdonosokra és előkép lehetetlenné vált, hogy bárki is nagy terjedelmű földnék urává legyen. Salamn király idejétől már nem igein tartatták meg ezt a törvényt s az állam hanyatlása párhuzamosan haladt a vagyarikoncentrációval, a nép ijesztő elszegényedésével. Perikies, Arlstateles és De- mastbones híres köztársaságáról, Athénről is azt írja a történetem, hogy azt a csőcselék önzése, a vagyon össponto- sulása s a polgárság megrogyása ölte meg. Rómáról általánosan ismert az a históriai meg- 'áililaipitás: „Latifumdiiia Romám percMere",

akkor veszett el Róma, amikor a kisebb birtokokat eln-elte a nagy s a fővárosba örnlö do’.ogtalan tömegeknek nem kellett egyéb, mint kenyér és cirkuszi játék. A XV. és XVI. század paraszttázadásaii s az újabb idők szociális forradalmai hátterében is ott lehet találni mindig az anyagi javak igazságtalan, oktalan elosztódását, mély ségben tengők ijesztő sorsát s a felszínen csillogók kihívó, izgató, fuT- iasztó bőségét.

Ma nagybirtok 'nélkül nőm élhetnek a városok, de a nemzeti tókének kevés kézbejutása s a széles néprétegek teljes elszegényedése sem erkölcsi, sem állami szempontból meg nem engedhető. A progresszív adózást s a földbirtokeformot örömmel üdvözölheti tehát mindenki, akinek az emberiség s az állam érdeke a szivén fekszik, de csak akkor, ha ezeket nem a vak sovinizmus, hanem a hurná- nusés valóban állami szempont ek Irinyit iák.

rokkant'4 a foglalkozása. A cseh szociáldemokrata képviselők parlamenti klubjának úgyszólván minden tagja Ruszinszkóban tartózkodik, ahová a jövő hétre várják a párt minisztereit is. Mondanunk sem kell, hogy a cseh szociáldemokraták trükkje ellenkezik a törvénnyel. A törvény szerint ugyanis a listán a jelölt foglalkozását kell megjelölni, már pedig „Masaryk köztársasági elnök ur előadója", vagy „százszázalékos rokkant" nem egy hivatali cim megjelölése, illetőleg nem foglalkozás.

Ismeretes, hogy az egyesült zsidó párt listájának második jelöltje Reisz Gyula dr. pozsonyi ügyvéd, aki nemrég kortesköruton. is volt Pozsonyban. Reisz a pozsonyi képviselőtestületnek is tagja, ahová szintén egyesült zsidópárti programmal választották be. Mint pozsonyi tudósítónk jelenti, Reisz Gyulát a pozsonsd pártvezetőség most fölszólította, hogy nyolc napon belül igazolja ruszinszkói tevékenységét, amely egyes körök véleménye szerint nem volt ment minden baklövéstől.

Ittasaié Mrek a Balkánról

Csak napok kérdése a jugoszláv—bolgár háború? — Sándor király Szalonikire vetette

a szemét

Berlin, március !•

A Lokalanzeigernek táviratozzak Londonból: A Balkánról érkező je'entések egyre komolyabb jellegűek. Arról beszédnek, hogy immár csak napok kérdése, hogy Jugoszlávia hadat üzenjen Bulgáriának. A bolgár határon félmilliónál erősebb jugoszláv csapatokat koncentráltak. Belgródban immár csak egy újabb macedóniai betörésre várnak, amellyel a Bulgáriába való behatolást lehetne megokolni. Északalbániában, a macedóniai bandák főhadiszállásának állítólagos állomáshelye körül, szintén hatalmas csapaíösszevoná- sok történtek. A görög kormány attól tart, hogy Jugoszlávia arra is fog ürügyet találni, hogy Szalonikií megszállja és ily módon nemzeti kikötőhöz jusson. A király állítólag hatalmas balkáni állammá akarja kifejleszteni Jugoszláviát A balkáni háború kikerülése csak akkor remé'hető, ha más belgrádi kormány kerülne uralomra.

A ruszSnsskéi szociáláesnoliritál törvénysllifisi trükk!®

Milyen pártok vesznek részt a második skrutiniumban ? — Reiss Gyulát

saját pártja vonja felelősségre

Prága, március 1.

A sajtóban különböző nézetek hangzanak el arra nézve, hogy a ruszinszkói választások alkalmával a második szkruti- niumban részt vehetnek-e azok a pártok is, amelyek nem érték ugyan el a választási számot, de szavazataik száma meghaladta a húszezret, avagy pedig csak azok a pártok kerülnek be a második szkrutiniumba, amelyek elérték a választási számot és annak alapján egy mandátumot már szereztek. Mivel általános választások idejében a második szkrutiniumban a törvény értelmében föltétlenül részt vesznek azok a pártok, melyek valamely választókerületben húszezer szavazatot elértek, véleményünk szerint az előbbi nézet inkább megfelel a törvény rációjának. Mivel azonban a választási kormányrendelet erre nézve nem intézkedett, jogászi körökben is teljes bizonytalanság uralkodik a tekintetben, hogy a második szkrutinium miképpen fog lefolyni.-* A kormányra sürgősen a-z a feladat vár, hogy még a választások előtt rendeletet adjon ki e vita eloszlatása céljából. A közvélemény ugyanis joggal tart attól, hogy a kormány azért nem siet a kétségek eloszlatásával, mert nem akar szint vallani mindaddig, ámító a választások le nem zajlanak, hogyj azután úgy osztassa szét a második szkrutiniumban a mandátumokat, amint az neki jobban megfelel. Nagyon természetes, hogy a kormánynak ez a taktikája nem foszthatja meg a pártokat attól a remediumtól, hogy szükség esetén a választási birósághoz ne fordulhassanak panaszukkal.

A cseh szociáldemokraták — mint Ung- várról jelentik — a demagógia minden eszközét igénybe veszik, hogy mentsék, ami még menthető. Listavezetőjük, Necas mérnök foglalkozását úgy jelölték meg a jelölő listán, hogy „Masaryk köztársasági elnök ur előadója". A lista ötödik helyén egy Márkus nevű egyén áll, akinek „száz százalékos

A volt lengyel pénzügyminiszter megkárosította a kincstárt?

Varsó, február 29. A szejm költségvetési bizottságának legutóbbi ülésén Moracsev- szki szocialista képviselő javaslatot terjesztett elő, melyben azt kívánja, hogy Kuhar- szki volt pénzügyminiszter ellen port indítsanak és az állami törvényszék elé állítsák. Kuharszki volt minisztert azzal vádolják, hogy minisztersége alatt az államkincstárt kétmillió aranyfrankon felüli összeggel károsította meg. Moracsevszki képviselő javaslatát elvetették, de elfogadtak egy másik javaslatot, amelynek értelmében vizsgáló- bizottságot fognak ebben az ügyben kiküldeni. A bizottság, mely ma tartotta meg első ülését, hétfőn fogja a pénzügyminisztérium erre vonatkozó aktáit áttanulmányozni.

Varsó, február 29. A pénzügyminisztérium a szejm elé törvényjavaslatot fog terjeszteni, melyben a kormány fölhatalmazását kéri, hogy a francia parlament által 1923 októberében Lengyelország számára megszavazott négyszázmillió frank kölcsönre zálogot köthessen lt a francia kormánynak. Zálog gyanánt a Thorn-vidéki állami erdőségek jövedelmét javasolják.

Súlyos ellentétek a cseh nemzeti szocialista pártban. A Sozialdemokrat jelenti: A

cseh nemzeti szocialista párt belső differenciái egyre jobban kiéleződnek. Stribrny és Franké miniszterek Klofác szenátorra] tegnap a Hvézda-palotában tanácskozást tartottak, utána pedig a párt néhány szenátorával és képviselőjével tárgyaltak. A Tucni távozásával megüresedett postaügyi tárca betöltéséről volt szó, amerre a szenátori klub tart igényt. A párt szenátorai ugyanis egy szenátort akarnak a kormányba küldeni, amibe azonban a képviselők nem akarnak beleegyezni. Az igen heves lefolyású tanácskozás este féltizenegykor ért véget.

A költő

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Segesdy László

Hatvan éves volt már és ott élt a főváros melletti kis községben egy rozsdás domboldalon. Kis házikója volt bérletben csöppnyi kerttel, egy olyan kerttel, melynek messze környékben hire volt. Soha még húsz négyzetméteren nem tudtak ennyi szépet, ennyi hangulatot, ennyi kedveset fölhalmozni, mint amit a költő, magának idevarázsolt. Húsz évig tervezgette, húsz évig dolgozott rajta és mindig uj színeket, mindig uj hatásokat, mindig nagyobb meglepetéseket hozott ki ebből a kis területből, mely a természet óriási öléből jutott neki. Azaz hogy nem is volt az övé, csak bérelte és húsz esztendő óta mindig csak mint bérlő lakott a rozsdás domboldal tenyérnyi paradicsomában. Soha nem volt annyi pénze, hogy végleg biztosítani tudta volna magának. Jó volt igy is. Hisz költő volt, ábrándos és szertelen lelkű, végtelen ideális és szubtilis egyéniség, aki sohasem gondolt nagyobb dátumokra, mindig csak a pillanat múló varázsának élt s azt élvezte teljesen és korlát nélkül, amit a jelen tálalt föl hol bőkezűen, hol szűkösen elébe.

És meg volt elégedve. Tavasszal és nyáron ő volt a legboldogabb ember, akivel nem lehetett beszélni és aki nem is akart beszélni senkivel. Elbújt ide a város melletti kis odújába és álmodott, tervezgetett, reménykedett örökké. Gyümölcsfái és virágai körülölelték a hintaszékét s fügék és narancsok illata felejtette el véle a szomorú életet. Dolgozott, Hatalmas munkára készült

minden esztendőben. Ez a néma paradicsom mindig megihlette, a pálmái és citromjai uj témákra izgatták s ez a kis egzotikum valami csodálatos, mesebeli álomba ringatta hónapokon keresztül. És mégsem végzett be semmit. Mikor jött az ősz és fáztak, betegeskedtek a virágai, akkor elment. Bepólyázta valamennyit, bezárta a házat és visz- szament a városba, hogy ne lássa a pusztulást, amit a tél szigora okoz.

A városban sok volt a barátja, fiatalok és öregek vegyesen. Mindenki szerette a szakálas, ősz költőt, az ábrándosat és örökké fiatalt. Jó kedélye volt. órák hosszat anekdotázott s a • legkülönfélébb vicceket gyártotta a pajtások ugratására. Öt is ugratták, de nem bánta. Csak a művészetét nem volt szabad bántani, csak a költőt nem engedte soha magában megsérteni. Nem tűrte még a célzásokat sem s oly magasan fölötte érezte magát az embereknek, hogy ilyen témáról senkivel sem beszélgetett. Csak otthon, a kis házában vagy a kertjében, mikor senki sem hallotta az ég madarain és virágain kívül, akkor áradozott el a lelke a költészetről, akkor nyílt meg a szive és az ajka s szólt a hangja órákig szünet nélkül a földhöz, a fákhoz, a lepkékhez, a virágokhoz és az istenhez.

Indiába vágyott, a misztikum hazájába. Ide húzta a lelke, vonzotta a vágya és hívta az ismeretlen föld titokzatos, isteni hatalma. Mindenki tudta ezt a gyöngéjét. Nem vágy volt ez, a megismerés utáni szimpla vágy, hanem hatalmas, lélekemelő, szivdagasztó, áhitatos vonzalom egy misztikus, álomszerű levegő után, melyben, azt hitte, legjobban tudná kiélni az életét. Megálmodta százszor ezt az utazást. Átélte ezerféle változatban

az ottani életét s mégis mindig újabb és újabb gyönyörrel vágyott utána, hogy. uj lehetőségeket keressen.

Egy nagyon öreg asszony szolgálta ki. Nála sokkal idősebb, mogorva, szófukar, olyan, amilyent áhított ide, maga mellé a remeteségbe. Tiz éve laktak már együtt, de ezalatt a tiz év alatt tízszer sem beszéltek egymással, a költőnek nem voltak igényei, az Idealizmusa minden vágyát kielégítette s az asszony pedig végezte egyhangú dolgait, mint a motolla. Ugyanaz, minden nap, mindig, mindig...

Ebben az esztendőben igen nagy dologra készült a költő. Meg akarta Írni a vágyai hazáját, meg akarta örökíteni a saját képzelt életét Indiában, úgy, ahogy milliószor megálmodta és végigélte képzeletben. Óriási koncepciójú munka volt. Fantazmagóriája a költőnek, szárnyrakapása a képzeletnek és látszólagos megvalósulása az ideálnak. Ezt akarta megörökíteni, mielőtt meghal és mielőtt végleg tudomásul veszi, hogy sohasem mehet álmai színhelyére. Éjt-napot eggyé tett és dolgozott. Álmodott és irt, megirta, amit megálmodott, képzelődött és megrög- zitette az elképzeléseit. És úgy látszott, hogy ez lesz az egyetlen munkája, amely elkészül: öröm, csodálat, élet, isten ..

De gyönyörű nyári délutánon, mikor legszebben szóltak a madarai és legpompá- sabban színeztek a virágai, csoda történt a költő házában. Valaki megzörgette a kaput. A költő fölriadt álmából és várt csodálkozva, az öregasszony kisvártatva haragos arccal egy levelet nyújtott át neki. Levél... Nagy barna boríték volt. idegen bélyegekkel. idegen postabélyegzőkkel és sok országon jött keresztül. Megdobbant a szive. Föl-