Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-09 / 58. (506.) szám

Finom hóiig o parlamentekben (A legutóbbi párisi páriámén ti bot­rány után az Interparlamentáris Unió programjába vette a képviselóhazákban elfajult személyes élű harcok és gorom­báskodások megszüntetését A terv sze­rint memorandumot intéznek valamennyi ^kulturálisam parlamentjéhez azzal a kére­lemmé!, hogy a képviselők a tárgyalás méltósága érdekében csak finoman és udvariasan vitatkozzanak egymással. Re­gélhető, hogy a honatyák minden állam­iban a szivükre veszik ezt az intést és akkor a parlamenti tudósitó a követke­zőkben fog beszámolni egy érdekes ülés lefolyásáról.) “Elnök: Szélsőségi igen tisztelt képvi- wlőselő ur milyen cinben mólt ózta tik óhajtani tfetezólaani? S z é sósé g i: Személyes kérdésben ins- ’ ^SHom, (ha nem untatom az uraikat. Elnök: Parancsoljon méitózttatai, vagy vsxteltoztassan parancsolni, amint ez önnek jól €!$•&. S z él s őségi: Mélyen tisztelt és nagy- >cabecsü3t Ház! Az én igen tisztelt testi-lelki jóbarátom és kép viselő társ? m. Szoczihy Ábris ctr. beszéde közben igen udvarias hangon az,t •áhította rólam, hogy sikkasztottam. Kérem paz én igen tisztelt barátomat, aki mint szo­cialista politikai ellenfelem nékem, a szélső ■ -nacionáltstának, kérem őt, méltózasson el- |ldÖntent, jól hallottam-e. vagy csak 'hailuci- Fnáftam. S z o c zhy: Jói méStóztatott haha ni! De Ctia parancsolja másban adom. S z é 1 s ő s é gii: Felie&leges. Az én igen -.tisztelt barátom és képviselőtársaim szavá­ban nincs okom kételkedni. (Sz-oczíhy kilép a ipádból, Szélsőségihez siet és hosszan, mele­gen megöleli.) Elnök (csenget): Az idő előrehaladott­ságára való tekintettel kérem ez igen tisztelt képviselő urakat, hogy öleléseiket rövidre fogni szíveskedjenek. Szélsőség!: Bátor vagyok tiltakoz­ni ez ellen az elnöki figyelmeztetés elien. Kit öleljen meg a becsütets ember, ha nem a szívből fakadó őszinteséget és férfias igaz­mondást, amit az én Szoczhy barátom képvi­sel ?! (Nagy taps az egész Házban. A szélső ttacionáíisiák felállva tapsolják és ünnepük a szocialistákat.) így hát én is felhagyok a ikerteiéssel és a barátom nemes intencióit kö­vetve magam is becsületesen megm\mom az igazságot. Szoczhy igen tisztelt barátom a háború eifi t. mini a Fekete Ktz Ászt a i tar sa­ssá g vezérigazgatója, több alkalommal rabolt, gyilkolt és más kihágásokat követett el. En­gedje meg tehát az én nagyrabecsült bará­tom, hogy ragaszkodásom jeléül átnyújtsam gaztetteinek jegyzékét, illetve bünlajstromá't félbÖrkötésben meleg ajánló-soraimmal. (Át­nyújt egy művészi könyvet.) Szoczhy: Szót kegyeskedjék adomá­nyozni, személles kérdésben. Elnök: Méltóztásson jártaim nb. szá­jak Szoczhy: Engedje meg az én tisztelt Széteöségi barátom és képviselőtársam, hogy kijelentsem, miszerint vádjai és az igazság között széles ür tátong. Szerény tiltakozásom jeléül utólagos jóváhagyása reményében ihoz- závágom ezt a tintatartót. (Megtörténik.) Elnök: A kultuszminiszter ur kíván sz-ófcani. Az ellenzék: Halljuk! Halljuk! A kultuszminiszter: Mélyen tisz­teli Ház! A tinitatartó, amely mint súlyos érv, átrepült a baloldalról a jobboldalra, menet­közben, hegy ne módiam repülés-közben, le- üsepegett és bepLszikolta vadonatúj fehér in­gemet. Bár mély sajnálattal, mégis kérnem keli a képviselő urat, mint kormány támoga­tót, hogy a jövőben mondanivalóit ne a kor­mány feje fellett baj igái ja a túlsó oldalra. Egy ben a kitűnő célzáséit fogadja úgy a magam, mint a kormány nevében hálás köszönetemet és elismerésemet. Elnök: Szoczihy képviselő urat, bár a szivem megszakad, kénytelen vagyok figyel­meztetni, hogy a kormány igen tisztelt tag­jain foltot ejteni szigorúan tilos. Szélsőségi képviselő urambályámat illeti a szó. Emelem pdharam az ő egészségére. Szélsőségi: Köszönöm. (Revolvert vesz elő.) Nem akarom a t. Ház türelmét so­káig igénybe venni, így a sok szóbeszéd he­lyett időspórolás céljából ime előadom érvei­met. (Felemeli a revolvert.) Kérem baliközé- pl képviselő ur, igen tisztelt barátomat, hogy a fejét kissé tartsa jobbra, mert a pontos célzásért különben felelőséget nem vállalok. (Elsüti a revolvert. Szoczhy meghal.) így, kö­szönöm. Kérem az egészségügyi miniszter urat, hogy a hulla elszállításáról gondoskodni j kegyeskedjen, , Egy hang: A belügyi tárcához tarto­zik! S z é s ő s é g i: Ezen nem fogunk össze­veszni. És most engedjék meg, /hogy pár me­leg szót mondjak az én tiszteit barátom tete­Budapest, március 8. A szalonban az író asszonya és két kis Jeérya artisztifcus kézimunkával bíbelődnek, Móricz Zsigroond pedig gondolatok, tépe- lődésieik szilrtjei között időzik, miiközben ro­busztus lépésekkel dong végig a parketten, amébor bejelentik látogatásra a Prágai Ma­gyar Hirliap munkatársát A magyar széppró­za ragyogóan színes tollú mestere elmoso­lyodva, mieteg barátsággal, de egyben feszült kivtábcsii sággai fogad. Körülnézek a miülheilyben,, bealdegizem a szeme’rtníbe a nagy író alkotóheüyémiek szí­réit formáit vouaiMt, széipségeliit és beszáp- pantoim a levegőjét annak a szobának, ahol Móricz Zsigmond lelke áilmodiiik és teremt az ő utóié rhetetlenül eredeti és igazi művészet­tel átitatott egyéniségével. Jól megnéztem azt a szobát, amelyből a legmaigyarabb író hamnsintdhét izmos mestermunkával gazdagí­totta a miagyar irodalmat. Kicsit csalódtam Móricz Zsigmondiban. A ■róla rajzolt, sőt fotognafált képek — még ha oly igazi művész alkotásai voltak is — egy nagyon morózus, torzonboraságában szinte félelmetes, borza-s és legkevésbbé sem szelíd tekintetű idős bohéméit mutatnak. Móricz Zsigmond pediig — az eleven és élő, aki ve­lem szemben ül — egyáltalában nem nehéz alak, nem atlíéításan erőteljes, igazán nem torzonborz vagy kellemetlenül szúrósan né­ző. Ez a Móricz Zsigmond egy fiatal, sőt fia­talos és feketeihaju, szépen fésült, mosolygó ur, aki meleg barátság hangján szól és nem látszik neheztelni azért, hogy zavarom. Egy sz-ép magyar tápuis uiribaolított alakja ez a Móricz Zsigmond, kincses-dús fajának méltó és érdekes képviselője, aki az arcán, az alakján, tempós és lassú beszédjén, a járása ríltmusáiban hordja és árulja el a magyarságát Elmélyedve, meleg hulltáimokat érezve a he­vesebben kalapáló szivem körül, néztem percekig. És ügy — némán és hangtalanul — adóztam neki, a gyönyörűségek alkotójának, a Sárarany, a Galiamb paipné, a Tűnd érkert, a Hét krajcár 'és a Buzakaliáisz szerzőjének. — Az elszakadt részek magyar iirodial- Tnlálból eddig csak az erdélyit ismerem kö­zelebbről — kezdi meg fölivilMgositásaiiit Móricz Zsigmiond. — Az erdélyi már iz­mos és tekintélyes. Sajnos, a sztovemszkóit és jugoszláviait nemi ismerem. Nem kapok onnan mostanában sem folyóiratot, sem könyveket, de még csak újságokat sem. A jugoszláviai szépirodalmi lapok közül csak a már megszűnt Fáklyá-t ismerem, amely­ből küldöttek számomra egy-két példányt. T'uilajdonikép’peni itt volna most a kény­szerű lehetősége annak, hogy a magyar irodalom decentralizációját végrehajtsák, amiről az utóbbi tiz évben annyi sokat ir­tunk és beszéltünk és aminek szükségessé­gét én is hirdettem. Persze-, ezt nem innen Budapestről keltenie megcsinálni, a kérdés lebonyolítása az utódállamok magyar írói­ra tartozik, akiknek kezében van miniden, mii a kivitel lehetőségeit illeti. A legfiata­labb, itt ma még jórészt ismeretlen nevű Írókról beszélek, mert azok az írók, akik az elszakadt részeket vallják pátriájuknak, már mind régesrégen Budapesten vannak. Szeretném, nagyon szeretném-, ha Erdély példáját követné a másik két nagy terület is és szeretném, ha ott tenne valami, ami a magyar irodalom egyetemes haladását rne felett. A leghübb barát volt, gondos és fi­gyelmes rokon és vérbeli, udvarias és finom politikus, akárcsak jómagam . . . Stetta Adorján. ' dót, ndt tort az elszakadt részeik irodaJmának jövőjéről.? — Az erdélyi irocMom kikapcsolásával nyiiilakozhaitom csak — volt a válasz. — Miután a jugoszláviai és szlővemszkói ma­gyar irodalom múltjáról semmit siem tudok, a jövőjét setm jósolhatom meg. Szeretném, ment irodalmi, de általános magyar szem­pontokból is fontosnak tartom — ha aiz ot­tani matgyaT betüvefcöik ne haszontalan és színes meséié ssel vesződnének, hogy káp­ráztassanak, hanem ha a ma levegőjét Ír­nák meg, a területükön élő emberek telkét és gondolkodásmódját a változott viszo­nyok között, arra aiz időre, amikor ezek már mind tempi passati tesznek. Szeret­ném, ha különösen Jngszlávia bu.ja meleg­ágya lenne a magyar irodalomnak. A ma­gyarság mindig sziget volt, mert nem volt rokona se jobbra, se balra és a nemzetközi kereszteződés nem volt lehetséges más, idegen népfajtáklkal. Ma olyan szomorú állapotok álltaik be, hogy saját magunk osztódtunk tol külön világokká. Ezután csak azt kérdeztem meg, mikép­pen iképzei el az önálló irodalmak megszüle­tését és kialakulását. A felelet nagyon figye­lemreméltó volt: — Elsősorban piacot kell teremteni az írások számlára — mondotta Móricz Zsig­mond, — még pedig odahaza. A tehetségek ápolásának és támogatásának ez a legbiz­tosabb módija. A piacnak azonban nem sza­bad csupán a könyv- és folyóiratkiadásra szorítkoznia, hanem ki kell verekedni azt is, hogy a magyar napilapok is adjanak te­ret a gyermekcipőkben járó irodalomnak. Közönség nélkül nem telhet dolgozni. Amint­hogy népgyiiléis nélkül nem tehet szónokdmd egy életen át... Itt emelkedetté vált az iró hangja és a szemei különös fény csillogásával meredtek előre. . .. i V* — A legfontosabb az: nem hazudm! — mondotta. — Nem hazudni. Sohasem hazud­ni ... Sem az életben, sem az Írásokban. Az iró sohase ir'iorj valótlant, sohase ha­zudjék. Az iró akkor kezdődik íróvá ten­ni, amikor -az igazságot keresi és tárja föl. Az igazsághoz való erős ragaszkodás nincs meg a mostani uj irodalmi irányzatokban, aimfi ezeknek végzetes nagy hibája. Túl­zottan színeznek, sínesnek, szépnek akar­nak bemutatni mindent, el akarják takarni a meztelen élet meztelen igazságait az ol­vasók elől. Ez — ismétlem — végzetes hiba. A valósi got sohase szabad veszni hagyni, mellékessé degradálódni a színes leírások hatása kedvéért. Ezután megkérdeztem Móricz Zsigmon- dott: szükségesnek és fontosnak tartja-e az elszakadt részeknek szorosabb kapcsolatát a budapesti irodalommal. Móricz Zsigmond, miután rövidesen csak annyit jegyzett meg, hogy egy ilyen egybe­kapcsolódást és állandó kontaktust az elsza­kadt magyarság, de az egyetemes magyar kultúra érdekei szempontjából is szükséges­ének tart, sietett megjegyezni, hogy a kapcso­lat megteremtésére nézve sem ötletei, sem javaslatai nincsenek. — Az erdélyi irodalomról — folytatta — a lehető legjobb véleménnyel voltam mindig, azóta azonban, hogy Holtai Jenő az Adhenaeum megbízásából lenn járt Ko­lozsváron, még nagyobb bizalommal fi­gyelem az erdélyiek munkáját. Heltai egész elősegítené. Megkérdeztem ezután Móricz Zsigmon­„Nem szabad hazudni" (Látogatás Móricz Zsigmondira!) A Prágai Magyar Harap részére készült mtervja csomó 'könyvre való kéziratot vásárolt össze az erdélyi íróktól, ami csak részben lepett meg bennünket, mert hiszen régóta figyeljük a kolozsváriak nagyszerű munká­ját és így tudjuk, hogy sok komoly tehet­ség, sokoldalú és nagyvonalú ifjú magyar iró él és dolgozik Erdélyben. Hálás dolog lenne, ha a többi elszakadt területen' is ha­sonló eredménnyel járna egy esetleges ilyen kirándulás. Majd hirtelen eszébe jutott valami fele­let, terv és javaslat arra a kérdésemre: ho­gyan lehetne megteremteni az összes magyar írók között a kapcsolatot: — Noha — mondatta és reménység acélozta meg a hangját — a mai politikai helyzet mellett egy ilyen állandó és szoro­sabb kapcsolat nagyon nehezen létesülhet­ne, bizva-bizom abban, hogy a tehetségek áttörnek mindenféle határokon és korláto­kon. Viszont ha olyan közönség van Szlo- veusztkóiban és Jugoszláviában, amely ad a magyar voltára, ez a közönség meg is mozdul majd az íróiért! És akkor az Írók kiadványai megjelenhetnek és eljuthatnak a határokon túlra, hozzánk is. Helyes és a magyar jövő szempontjából nagyon okos eljárás lenne, ha az elszakadt részeken ak­tivista, zenitista és egyéb komolytalan idő- pazarlások helyett az írók minden erejük­kel a szépirodalmat kezdenék kultiválni és ezen a szűz, kiaknázatlan talajon szántva, terjesztenék a szépirodalmat. Egész jö­vőnk, népi kultúránk és magyarságunk van ebbe lefektetve! . . . A fiatalos tűzzel, izzó lelkesedéssel kiej­tett szavak után Móricz Zsigmond fölcserél­te a szerepeinket: a felelgeitöből ő lett a kér­dező. Nagy érdeklődéssel kérdezősködött a szlovenszkói és jugoszláviai magyar irodal­mi viszonyok iránt, de érdeklődése kiterjedt a déli szláv irodalomra is. Örömmel csillant föl a szeme, amikor hallott az uj irodalmi re­vü (Vajdasági Kultúra) megindulásáról és fé­nyes prosperálásáról, dacára az emigrációs elgáncsolási és agyohhallgatási törekvések­nek. Mintha személyes jóvolta, vagy család­jának sorsa függne ettől a kérdéstől, olyan mohó érdeklődéssel ivott be minden egyes szót. Aztán elbúcsúzott Móricz Zsigmond. Fö- detlen fővel, karonfogva kisért ki a lépcső- házig. Búcsúra nyújtotta a szép, magyar te­nyerét: — Üdvözlöm az ottani1 magyarokat! Minden jót kívánók nekik!-. . — mondja meleg szeretettel. És mégégyszer megrázta a kezemet. Acélos erővel. Férfiasán, derekasan, kemény tapintással. Magyarosan. __________ Vasárnap, március 9._ Pé chy-Horváth Rezső. Poincaré lovagias ügye Páris, március 8. (Havas.) A kamara teg­napi ülésén Provost Delaunay bonapartista képviselő sértő kifejezésekkel illette Podnca- rét- Poincaré a kamara mai ülésének végén elküldte a képviselőhöz segédeit. Ezek az ülés jegyzőkönyvéből megállapitották, hogy sértés Poincaréval szemben nem történt és így az ügy elintézést nyert. Ausztria pénzügye a népszövetség előtt Bécs, március 8. Grünberger dr. külügy­miniszter tegnap este elutazott Genfbe. hogy részt vegyen a népszövetségi üléseken. A je­lenlegi ülések napirendjén Ausztria pénzügyi helyreállítása van kitűzve- Grünberger clr. Genfben Zimmermann dr. főbiztossal fog ta­lálkozni, aki Hollandiából utazik Genfbe. Minden kombináció, amely ezzel az utazással függ össze, tisztára légből kapott. Természe­tes, hogy az osztrák kormány nem gondol arra, hogy a genfi jegyzőkönyvek változtatá­sát kívánja, amelyek ezentúl is, úgy, mint eddig, az osztrák szanálási politika megingat­hatatlan alapjai maradnak. Poincaré beszélt Páris, március 8. A kamara tegnap dél­utáni ülésén Poincaré közel háromórás be­szédet mondott, amelyet a kommunisták és royalisták közbeszólásai gyakran megzavar­tak. A beszéd legnagyobb része belpolitikai kérdésekkel foglalkozott s élesen állást fog­lalt a francia politikában elharapódzó osztály- harc ellen. Ezután Briand beszédére válaszol­va külpolitikái kérdéseket érintett Megem­lékezett azokról a konferenciákról, amelye­ken Briand és Lloyd George részt vettek és amelyeken Franciaországnak mindig enged­nie kellett. Szólt a Ruhnnegszállásről s az­után ama reményének adott kifejezést, hogy a szakértőik bizottságának véleménye nem fog a francia állásponttá] ellenkezni. £tV Att vem: emuit mi AiMiinftf CkÉ, AhmHb fafaji ^ lllpií SirmP U / Gerduschlos f Rmao Leichtester Anschiag!. öl OS Lcmgste Lebensdauer! l DIE AnEfUK.PR'fiZiSlONSMASCHINE DENN AUES LAUFT IN KUCELLAGERN ! TCl-ana. UJSERNA áElCHENBERelGABLŐNZERSTR. AS. Uratislavaer Vertretung: Degenring; F., Juszti-sor 13. — Kaschauer Vertretuug : Cizinsky A* M-, Malom-u. 14, ~ Uahprpder Yertretung; Straussmaim S#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents