Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-07 / 56. (504.) szám

saa A magyar belpolitika* Irta: Flelschmann Gyula dr. I. A keresztény kurzus. Kassa, március 6. Mi, akiket a sors a cseh-szlovák állam keretei között kényszerit élni, — habár ezer gond és nehézség is köt le bennünket s min­dennapi kenyerünket csak megfeszített mun­kával tudjuk megszerezni, mégis állandó fi­gyelemmel és féltő gonddal kisérjük a ma­gyarországi eseményeket. Örülünk az onnan jövő jó hereknek, sikereknek s azoknak az ér­tesüléseknek, amelyek az ottani helyzet ja­vulásáról szólnak s fájdalom fog el bennün­ket, hogyha rossz hirek érkeznek, ha azt halljuk, ogy a sok külső ellenség mellett még belső nehézségek is súlyosbítják a sokat szenvedett ország helyzetét, hogyha azt kell látnunk, hogy Magyarországon nem a meg­értés, hanem a gyűlölet szelleme uralkodik a lelkeken és a belátás helyett bosszú, ön­érdek és szenvedély vezet olyan embereket, akik széles néprétegek vezérei s akik felelő­sek mindazért, amit az országban a mögöt­tük állók, de elsősorban, amit ők maguk csi­nálnak. A kommunizmus bukás*, után az ország kereszténypolitikát akart. Az évtizedeken át uralkodó liberális rendszer, a magyar nép tömegeinek nehéz helyzete és a zsidóság po­litikai és gazdasági vezetőszerepe váltották ki lassan a magyar népből az ezután való vágyódást, amely a kommunizmus összeom­lása után a magyarságból elementáris erő­vel tört ki. Ekkor az ország sorsának inté­zése a keresztény és nemzeti irányzat expo­nenseinek kezébe került s a magyar nép elő­legezett bizalommal várta, hogy munkához látnak és megteremtik a keresztény Ma­gyarországot. Kétségtelen, hogy a keresztény kurzus a legnehezebb időben jutott uralomra. Az or­szág megcsonkítva, kirabolva, leszegényed­ve, ellenségektől körülvéve, pénzforrásai be­dugulva és ami a legfontosabb, hiányzottak a nagykoncepcióju, előrelátó, alkotni és szer­vezni tudó emberek, akik a titáni munkával meg tudtak volna birkózni. A liberalizmus magához kapcsolta az értékes egyénisége­ket és most az uj irányzat hatalommal a kezében itt állott tehetetlenül, tervtelenül. Mert, akik hatalomra kerültek, — talán ön­hibájukon kívül — nem tudták megoldani még az első nagy feladatokat sem: kivá­lasztani a megfelelő, tehetséges embereket, koncentrálni az erőket és megszervezni az országot politikailag, társadalmilag és főkép­pen gazdaságilag. Már az elején kicsinyes féltékenység! és személyi harcok ütötték fel a fejüket s még az egység megteremtése előtt kezdtek mutatkozni a bomlás jelei. Hogyha a keresztény irányzat Magyaror­szágon hanyatlott és egy uj választásnál ki­sebbségben maradna, úgy ezért a felelősség — tisztelet a kivételeknek — kizárólag a ve­zetőket terheli. Hangzatos frázisokkal, jel­szavas antiszemitizmussal és rövidlátó em­berekkel nem lehet egy országot újjáépíteni, s legkevésbé azzal, hogy ha az ország mun­kájából erőszakosan ki akarunk kapcsolni olyan rétegeket, amelyekre szükség van. Magyarországon szükség van a liberá­lis körök és a zsidóság munkájára, mert ezek egy bizonyos erőt és értéket képvisel­nek, amellyel úgy kül-, mint belpolitikai szempontból számolni kell. Nem kell messze menni, csupán Ausz­triáig, ahol a zseniális Seipel, a katolikus pap és keresztényszocialista vezér az ő ki­csiny, koldus országát a zsidóság közremii­* Fleisohrnann Gyula dr., a keresztényszo­ciális párt főtitkárának érdekes és értékes fejte­getéseit azzal közöljük, hogy azok a szerző egyéni véleményét tükröztetük vissza, amelyet sok tekintetben érdemes volna, megszívlelni azok­nak, akikhez szól ködésével építtette újjá s bár a zsidóság hi­hetetlenül meggazdagodott, a keresztény osztrák nép is megmenekült az összeomlás­tól és ma már egy lépéssel tovább mehetnek a keresztény újjáépítés munkájában. Ez a példa, vagy ez a gondolat lebeghetett a ma már egész Európában ismert zseniális állam- férfiú, Bethlen István gróf szemei előtt, ami­kor nagyon nehéz időben, kaotikus belpoli­tikai viszonyok közepette került az ország élére. Kétségtelenül számolt azzal, hogy a de­struktív elemek akadályokat gördítenek majd a munkája elé, de nem számolt azzal, hogy a magát konstruktívnak tartó keresztény politikai tábor fog szembehelyezkedni vele. A pozitív keresztény alkotó munka helyett személyi torzsalkodásokba merült keresz­tény politikusok egy része az országot men­teni akaró Bethlen Istvántól nemcsak, hogy elpártolt, hanem egyenesen szembehelyez­kedett vele. És ez az egyik legfőbb oka an­nak, hogy Magyarország még nincs talpra­állítva, még nem jutott odáig, ahol Ausztria van. Ez a harc kétségtelenül sok energiáját emésztette fel Bethlen Istvánnak, sok áldo­zatába került az országnak, de ami a leg- szomorubb, aláásta a keresztény irányzat tekintélyét, teljesen megbontotta a még léte­ző keresztény egységet és megrendítette a nép hitét a keresztyény politikai irányzat, bán, bizalmát a vezetőkkel szemben. Krono­logikus sorrendben el lehetne mondani, ho­gyan töredezett mind több és több darabra a keresztény egység egykor hatalmas tábo­ra, hogyan vesztek össze a vezérek s ho­gyan maradt, mindinkább magára a keresz­tény magyar nép. Kronologikus sorrendben el lehetne mondani a keresztény ellenzék Bethlen István elleni harcainak összes fázi­Prága, március 6. Az október óta szinte nap-nap mellett föl-fölrobbanó botrányok hosszú sorozata arra kényszeritette a koalíciót, hogy az iz­gatott közvélemény megnyugtatására vala­mit tegyen. De ez az eszköz, amit a koalíció bölcsei kiválasztottak, egyáltalában nem bi­zonyult célszerűnek. Svehla miniszterelnök ugyanis a képviselőház mai ülésén, amelyet az előzmények után rendkívül nagy érdek­lődés előzött meg, a koalíciós pártok meg­rendelt interpellációjára válaszolva bejelen­tette, hogy a kormány a sajtó deliktuinokat ki akarja vonni az esküdtbiróságok hatás­köréből és a szakbiróságok hatáskörébe akarja utalni. Ez a kormánynyilatkozat ter­mészetesen nem alkalmas arra, hogy eloltsa a szenvedélyek tüzét, hanem azt még na­gyobb lángba borította. Az ellenzék- olyan éles ostromot indított ma a koalíciós több­ség ellen, amilyenre már rég nem volt pél­da ebben a botrányokban oly gazdag par­lamentben. Az ülés elején a kommunisták igen nagy vihar között követelték a legna­gyobb nyomatékkai a nemzetgyűlés felosz­latását, de az ülés későbbi folyamán az iz­gatott hangulat átterjedt a többi ellenzéki csoportra is és a miniszterelnök beszéde után megindult vitában különösen a német nemzetiek támadták a legnagyobb hévvel a mai kormányzati rendszert. A rendkívül vi­haros ülésről alábbi jelentésünk számol be: Szeszszag terjeng a levegőben A képviselőliáz mai ülését szokatlanul nagy érdeklődés előzte meg. A kariatok tu­sait mindaddig a napig, amikor Rakovszky István, aki magát keresztény politikusnak tartja, az ország egyik legkritikusabb idő­pontjában, az elmúlt héten nyilván összfo- gott a szociáldemokrata Györki képviselővel a kormány megbuktatására. Mi, akik itt a pozitív keresztényszociális irányzat meggyőződéses, fáradhatatlan har­cos katonái vagyunk, szomorúan látjuk és vesszük tudomásul, hogy ma Magyarorszá­gon, amelyhez bennünket a legszorosabb kötelékek fűznek, keresztény politikusok összeállnak és össze mernek állni olyan em­berekkel, akik hol burkoltan, hol nyíltan újabb felfordulást hirdetnek és készítenek elő s meg akarnak buktatni egy kormányt, amely az országot meg akarja menteni, ki akarja vezetni a bajból s a nemzeti gondo­lat védelmezője. Az okos keresztény politika ma Magyar- országon is csak egy lehet: mindenekelőtt talpraállítani Magyarországot! A pozitív ke­resztény politika azt követeli, hogy a ke­resztény politikai frakciók egyesüljenek s fogjanak hozzá a nép gazdasági és politikai megszervezéséhez és a legintenzivebb kul- turmunkához. A magyar keresztény politi­kába be kell vinni a legnagyobbfoku demok­ráciát és a keresztény értelemben vett igazi, őszinte szociális tartalmat. A bizalmában megrendült népet újra meg kell, nyerni be­csületes, önzetlen munkával. Nem a rosszindulat, hanem a féltő aggo­dalom diktálja ezeket a sorokat s az a meg­győződés, hogy ha nem sikerül rövidesen regenerálni a keresztény irányt, akkor hiába voltak a nagy erőfeszítések s a keresztény magyarság egy nagy reménysége ismét év­tizedes dermedtség állapotába juthat, amely­ből ki tudja, mikor ébred fel újra, s ki tudja, ki fogja felébreszteni. folva vannak, a diplomatapáholy tele van sze­nátorokkal, az ülésterem padsorai már egy órával az ülés megkezdése előtt megteltek, csupán a cseh szociáldemokraták padsorai üresek, mivel ők most pártkonferenciát tar­tanak. Féltizenkét óra tájban egymásután vo­nulnak be a terembe a kormány tagjai, élü­kön a szalonkabátba öltözött Svehla minisz­terelnökkel. Pár perc múlva a cseh szociál­demokraták is bejönnek, mire Tomasek elnök megnyitja az ülést. Ebben a pillanatban Smerál kommu­nista képviselő stentori hangon kiáltja: „El a kormánnyal! írjátok ki az uj választáso­kat!" Óriási lárma tör ki erre. A képviselők íölugrálnak helyeikről. Svehla gúnyosan mosolyog, ami az izgatott hangulatot még . csak fokozza. A nagy lármában Smerál és társai a nemzeti szocialisták padsorai felé nyomulnak. A fülsiketítő zajban Tomasek elnök tehetetlenül ül a helyén, hiába rázza a csengőt, a rendet nem tudja helyreállí­tani. Egyetlen értelmes mondatot sem lehet kivenni, csak a handabandázó képviselőket lehet látni. Egyszerre Smerál öklével teljes erővel mellbe vág egy nemzeti szocialista képviselőt, aki visszatántorodik és levegő után kapkod. Haken kommunista képviselő egy csehszlovák nemzetiszinü zászlócská­val díszített és szesszel megtöltött palackot helyez Svehla miniszterelnök asztalára. Ebben a pillanatban a pokoli lármát tulkia- bálva, egy erőteljes hang stivit: „Spiritu- szos nemzetgyűlés!" Svehla erre durván eltasziíja magától Hakent és a szeszes pa­lackot a földre dobja. Az üvegből kiömlik a szesz és pillanat múlva alkoholszaggal te­lik meg a képviselőház terme. Tomasek elnök a nagy zajban Smerál és Kreibiüh kommunista képviselőket rendre- utasítija. Wilson emlékezete A lárma lassan-lassan lecsillapul. Amikor a rend helyreáll, az uj képviselők: Maxian József, Farbuia Róbert utóda és Mikié Vince, Nagy Gyula utóda leteszik a fogadalmat To­masek elnök kezeibe. Az elnök ezután elpa- rentáija Wilsonf. Beszédét a képviselők állva hallgatták végig, a német polgári párti kép­viselők azonban tüntetőén kivonultak a te­remből. A gyászbeszéd befejezése után To­masek elnök a gyász jeléül az ülést tíz percre fölfüggesztette. Szünet után Tomasek elnök föfolvsatatta a beérkezett indítványokat. Smerál huszonnégytagu vizsgálóbizott­ság kiküldését indítványozza a bécsi titkos levéltár okiratainak íölülvizsgálására. Krei- bich kommunista a szeszpanama ügyében szintén huszonnégytagu vizsgálóbizottság kiküldését javasolja. Lukavsky, Marék, Nő­sek, Slavicek és Stanek képviselők (a koa­líciós klubok elnökei) sürgős interpellációt intéznek a miniszterelnökhöz, hogy terjesz- szen be oly értelmű javaslatot, amely a sajtó utján elkövetett becsületsértések ügyét kivonja a esküdtbiróságok hatáskö­réből és a rendes bíróságokhoz utalja. Svehla miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra: Az interpellál ókat — mon­dotta — az az intenció vezette, hogy lehetővé tegyék a sajtóvétségek gyors letárgyalását és meggátolják a mindinkább fölburjánzó rá­galmakat. Ezeket az intenciókat a kormány teljes egészében magáévá teszi és törvényjavaslatot fog beterjeszteni, amely a sajtó utján elkövetett rágalmazásokat ki­vonja az esküdtbiróságok hatásköre alól. Ezt a javaslatot teljesen megokolják a leg­utóbbi napok eseményei, amelyek bebizo­nyították, hogy a cseh lapok kifejezéseik megválogatásában nem eléggé elővigyáza­tosak. Blazek kommunista: A kormány a korrupciót védelmezi. Ez a javaslat is csak a korrupció védelmét szolgálja. Tomasek elnök: Blazeket rendre- utasitja. Svehla: Az utóbbi napok eseményei azt bizonyítják, hogy a sajtó nem tudja a kellő tárgyilagosságot megőrizni. Az inter­pelláció annak az atmoszférának a szülemé­nye, amelyben élünk és amely tele van (köz- beszólás a kommunistáknál!: korrupcióvá?) támadásokkal. Blazek: Nincs bátorságotok arra, hogy a korrupciósoknak kitekerjétek a nyakát. Svehla: Nekünk meg van a bátorsá­gunk arra, hogy ezekről az ügyekről (kom­munistáik: hallgassunk!) nyilvánosan beszél­jünk- Kijelenti, hogy semmi ok sincs a hall­gatásra. (Nagy zaj az ellenzéken.) Blazek: Ki kell írni az uj választáso­kat! (Nagy zaj.) Svehla: Akkor is fognak a kommu­nisták beszélni, ha róluk lesz szó? (óriási zaj a kommunistáknál. Tomasek elnök Krei- bicfoet rendreutasitja.) B u r! a n : Prásek és Donét alapították meg a korrupciós alapot és nem mertetek ve­lük leszámolni. 100 cscti-szl. koronáén fizettek ma, március 6-án: Zürichben 16.74 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát MM J22ÍG 000 000 000*— német márkát Viharos üléssel Kezdődött a parlament tavaszi ülésszaka A kormány kiveszi az esküdtbiróság hatásköréből a sajtódeliktumokat — Svehla kertel — Nagy vita a korrupcióról — Tettlegességre is sor került — Eltörött a szeszes-üveg (ÜL MíSMW nL évfolyam 56. (504.) szám WjMWli \ *** ) Prága, péntek, 1924 március 7 Jjr »"■"—■in .. a.1 vX / %£$££X£yX£Z ^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents