Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-06 / 55. (503.) szám

J W4T Bnta* / Prága, csütörtök, 1924 március 6 r **4 —1 in ■ 9-* N^/ . __ X'SfP' _______ .így Előflxetési árak bel- é« külföldön:-J T/ WE %JF lí Jf JE M*mS i s .rníSaaMiitíimfmi^pi^^^í^l^ — Sürgrönyeim: Hírlap, Praha. — j '^illl if|"|IJWW 'MTilB»^illWT^W^!lil|||riiiiBMiWTWBWwnriniW^»nr«iwi[w ■yiawi^i m mwihw«i^pmi j"r ..ji i in ^ íprui ] Fő szerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkői és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. 2289 Parlamenti kapunyitás előtt (fi.) Prága, március 5. Majdnem háromhavi szünet után holnap ismét megnyilnak a parlament kapui. A kor­mány szándékosan pihentette ily soká a tör­vényhozókat, hogy az őszi botrányok hosszú sorozata után egy kis lélekzetet vehessen és a szüntelen támadások elől egérutat találjon a menekülésre. Számítása azonban nem vált be, mert az ellenzéknek eszeágában sincs, hogy megfeledkezzék arról, ami az őszi hó­napokban történt, sőt a helyzet csak kiéle­ződött annak folytán, hogy azóta újabb és újabb skandalumok robbantak ki. Prásek utódáról kiderült, hogy ő sem jobb a Deákné vásznánál, Tucsny postaügyi minisztert idő­közben szintén el kellett ejteni, pár nappal ezelőtt pedig kipattant a benzinpanama is, amely élénken visszaemlékeztet azokra a háborús hiénákra, akik papirtalpu bakkan- csokat szállítottak a hadseregnek és ezzel az ördögi tettükkel a katonák ezreit küldték a korai halálba. A korrupció tehát ahelyett, hogy a fele­dés homályába merült volna, csak még job­ban felburjánozott. Egy lelkiismeretes par­lament nem hunyhat szemet ilyen piszkos dolgok felett és ha a többség nem érez ma­gában elegendő kötelességérzetet, úgy az ellenzékre hárul a föladat, hogy a legkímé­letlenebb ostromot indítsa meg a korrupció fellegvára ellen. Nem kételkedünk benne, hogy az ellenzék teljesíteni fogja ezt a kö­telességét és nem nyugszik meg mindaddig, amig végre-valahára elő nem veszik az ala­pos takarítás nagyseprőjét. A holnap meg­kezdődő parlamenti ülésszaknak legfőbb föl­adatát éppen abban látnék, hogy a közéletet megtisztítsa azoktól az egyénektől, akik a politikában is csak üzletet látnak, sőt az ál­lamot saját hasznothajtó vállalkozásnak te­kintik. A prágai parlament mai alakjában azonban egészen beteg és korhadt intéz­mény, amiért is attól kell tartanunk, hogy e nagy feladat teljesítésére képesnek bizonyul­ni nem fog. Az Augiász istállóját csupán az uj választások kiírása után lesz lehetséges kisöpörni és ezért az eddiginél is fokozot­tabb mértékben kell követelnünk a mai be­teg törvényhozó testületek föloszlatását Az ellenzék esztendőkön keresztül hir­deti, hogy a parlament a koalíciós többség hibájából nem tud alapos, körültekintő és célirányos törvényeket alkotni. A koalíció, amely voltaképen a kormány engedelmes esz­köze, a maga hatalmi mámorában semmi­féle kritikát nem tűr meg, az ellenzék sem­miféle tárgyilagos megjegyzését figyelembe nem veszi és petkája utján a zárt ajtók mö­gött szavazza meg az egyes törvényjavasla­tokat, úgy hogy a nemzetgyűlésnek, mint egésznek, soha nem áll módjában, hogy vál­toztatásokat tegyen a kormány javaslatain. Ennek a módszernek természetes következ­ménye, hogy a törvénygyárból kikerülő tör­vények majdnem kivétel nélkül magukon hordják a kapkodás, az elsietettség és a fe­lületesség bélyegét. Ha egyes koalíciós pár­tok most azt a követelést támasztják, hogy a törvényhozás működését megfontoltabbá, alaposabbá és eredményesebbé kell tenni, úgy ezt a nagyon elkésett kezdeményezést, mint az ellenzék egyik régi óhaját; jogosnak kell mondanunk. Ámde meg vagyunk győ­ződve róla, hogy a cseh néppártnak ez az indítványa csak írott mulaszt marad, mert ott, ahol rendszerré vált áz ellenzék teljes negligálása, ott szinte ki vati zárva, hogy a parlament alapos munkát végezhessen. Mind­addig amig a többség nem akarja meglátni, hogy az ellenzéki padsorokban vele szem­ben egy rendkívül tekintélyes kisebbség­ellenzék is ül, mindaddig a cseh-szlovák tör­vénytárba jól átgondolt és a lakosság vala­mennyi nemzetének, felekezetinek és társa­dalmi rétegének érdekeit szem előtt tartó törvények nem is juthatnak bele. A tavaszi ülésszakban főként gazdasági javaslatok fogják dominálni a parlament munkarendjét. A súlypont a szociális bizto­sítási javaslatra esik,, amelynek előkészítése azonban hosszú ideig fog eltartani, úgy hogy a javaslat nem is kerül a képviselőház plé­numa elé. A másik igen fontos kérdés a lak­bérleti törvény meghosszabbítása, amely azért bir olyan nagy jelentőséggel, mert nemcsak a háztulajdonosok egynémely jogos követelésének teljesítése függ tőle, hanem azért is, mert a még mindig érezhető lakás- inség leküzdése is csak a törvényjavaslat helyes megalapozásától remélhető. Ami a többi javaslatot illeti, bennünket közülök különösen a készülő uj szlovenszkői ipar­törvény érdekel, amely áldásthozó csak úgy lehet, ha a törvényhozás tekintettel lesz Szlovenszkó és Ruszinszkó különleges vi­szonyaira és azoknak a történelmi országok­tól eltérő fejlődésére. Általában igen kívána­tos volna, ha a törvényhozás Szlovenszkó és Ruszinszkó speciális viszonyainak na­gyobb figyelmet szentelne, mert ezeknek az országrészeknek kétségbeejtő gazdasági helyzete egyszer még nagyon komolyan megbosszulhatja magát az egész állam szem­pontjából is. Ebben az ülésszakban vonulnak be a parlamentbe Ruszinszkó legközelebb meg­választandó képviselői és szenátorai is. Örömmel fogjuk Őket üdvözölni, mert hiszen nálunknál erélyesebben senki sem követelte a ruszinszkói parlamenti választások kiírá­sát. Szomorú jele az időknek, hogy a parla­ment még azután is csak csonka parlament lesz, mert hiszen a lengyelek lakta tescheni választókerületben máig sem Írták ki a nem­zetgyűlési választásokat. A kormány teljes joggal fél attól, hogy egy választókerület parlamenti képviselőinek bevonulásával új­ból megerősödnék az ellenzék, mert hiszen köztudomású, hogy a cseh-szlovákiai len­gyelek éppen úgy, mint a többi nemzeti ki­sebbség, a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetnek a mai kormányzati rendszer iránt. Mihelyst egyszer a lengyelek is be­jutnak a nemzetgyűlés csarnokába, a parla­mentben is ki fog bontakozni ez állam nem­zetiségi struktúrájának teljes képe: az egyik oldalon állanak a csehek, a másik oldalon pe­dig a németek, magyarok, szlovákok, ruszi­nok és lengyelek. Az utóbbiak többen van­nak és azért előbb vagy utóbb a parlament­ben is ki kell kényszeritcniök a maguk aka­ratát. Helytelenül tennék, ha ezt a biztató helyzetkilátást szem elől tévesztenék, mert ezzel csak megerősítenék a nemzeti kisebb­ségek ellenére kormányzó mai rendszer in­gatag helyzetét. As angol-francia msgegvesés Mussolini terveit keresztezi London, március 5. A Daily Héráid párisi tudósítója arról ad hirt, hogy Mussolini a római francia követnek javaslatot tett arra nézve, hogy Franciaország Anglia földközi-tengeri flotíapro- gramjával szemben lépjen be az olasz-spanyol antantba. A javaslat szerint Franciaország ellátná az olasz acélipart érccel, ugy hogy Olaszország termelése évenként egymillió tonnára rúgna. Ez­zel szemben Olaszország kötelezné magát arra, hogy a jóvátétell tárgyalásoknál a francia állás­pontot fogja támogatni. A tudósító megbízható helyről arról értesül, hogy Franciaország ezt az ajánlatot visszautasította, mert egy Ily orien­táció nyílt szakítást jelentene Franciaország és Anglia között. Ezután az elmúlt hét közepén Mussolini magához kérette a francia követet s azt a kérdést vetette föl, vájjon hajlandó-e Fran­ciaország támogatni Olaszországnak Brit-Ke!et- aírika egy részére irányuló Igényét. Kijelentette a követ efőtt, hogy az olasz acélipar, amely a Ruhr-Wokád folytán sokat veszített, kártérítést követel ércszállitások formájában. Ha Francia- ország nem teljesiti ezeket a föltételeket, ugy Olaszország kénytelen lesz az angol álláspontot támogatni. A tudósitó ugy tudja, hogy Mussolini­nak ez a politikája legfőbb oka annnak, hogy Pofncaré meg akar egyezni Angliával. Jól érte­sült londoni körökben megerősítik e tárgyalások­ról szóló híreket. Hangoztatják, hogy Mussolini az utóbbi hetekben ugy nyilatkozott, hogy a kö­zelgő jóvátételi tárgyalásoknál Olaszország ál­láspontját vagy területi vagy gazdasági előnyök fejében hajlandó Franciaországnak vagy Angliá­nak eladni. Macdonald és Poincaré levélváltásá­nak közzététele állítólag csak azért történt, hogy Mussolini előtt nyilvánvalóvá tegyék, hogy egy angol és francia megegyezés küszöbön áll és hogy a két állam köszönettel nem reflektál az ö támogatására. 444444444444444444*w>44444 >444444444444*444444444* Anglia teeleavatMozoít a macedóniai Kérdésbe Belgrádi, március ,5. A belgrádi reggiel lalpiqik közlése szerűit a szófiai angol követ 'dteimiarsot intézett a bolgár kormányhoz, amiedylbierj követelte, hogy akadályozzák meg a macedón bandáik jugotszMiviaii betöréseit. A deimars után a bolgár' kormány számos elfo­gatási eszközölt. Gainitoorv, a legális macedó­niai szervezetek elnöke is a letartóztatottak között van. Szófia, március 5. Rusev. belügyminiszter az újságírók előtt a következőképpen nyilat­kozott a macedóniai elfogaitásokról: — A kormány meg alkarja mutatni, hogy Jugoszlávia alaptalanul vádolja Bulgáriát. A bolgár kormány békét akar a Balkánom és amiatt minden kétes elemet letartóztat és közbelép Keletbulgáriáhan, hegy Alexandrov Todo.r akcióját megakadályozza. Lehet, hogy ezek a rendszabályok ártatlanokat is fognak érni, de. a kormány nem telhet másképpen. A kormány az elfogatások könyörtelen végre­hajtását rendelte el és a hatóságokat szükség esetén a katonaság is támogatja. Karangyulov macedóniai születésű kép­viselő a szobrainje ülésén iinterpeilláic'ót inté­zett Rnsev belügyminiszterhez az elfogatások ügyében. A belügyminiszter kijelentette, hogy az elfogadások az állam érdekében történtek A választ a kormánytöbbség tudomásulvette. Szófia, március 5. A macedóniaiak P®­i tricben ellentállást tanúsítottak a bolgár kor­mánynak letarfóztafási intézkedésével szem­ben és az alkalommal összeütközésre került a sor a macedóniaiak és a rendőrség között s mindkét részről több sebesülés történt. Eddig a kormány körülbelül négyszáz mace­dóniait tartoztattatok le. A kormánynak az a szándéka, hogy az összes macedoniaikat a szerb és görög határra internálja. Belgrád, március 5. A szófiai angol követ (intervenciója folytán a bolgár hatóságok külomibözö határpontokon letartóztatásokat esz,közöltek. A belgrádi sajtó a rendszabá­lyokkal foglalkozva arra figyelmeztet, hogy a bolgár macedóniaiak két szervezetbe van­nak tömöriitve s hogy ezek közül az egyik legális s a másik, amelyet Alexandrov Todor vezet, terrorisztifcus akciókat tervez. Mivel eddig csak az első csoporttot tartóztatták lie, a belgrádi sajtó ebből azt állapítja meg, hogy a Caníkov kormány rendszabályait nem lelhet kielégítőknek tekinteni. A földreform és a magyar nemzeti szempont Irta: Turáni, Szlovenszkó, március 4. A „földosztás" gondolata a legyőzőitek : romjain a győzők akaratából született állam- ; bán már magában véve is bizalmatlanságot j kelt. Kétszeresen áll ez arra az esetre, hogy- ' ha az újonnan alakult államban már kezdet­től fogva megkülönböztetést tesznek az uj győző: az államalkotó és az uj legyőzött!: az állítólagos „államellenes" között- Egy ilyen eszmekör teljesen alkalmatlanná teszi a ta­lajt egy demokratikus és szociális szempont­ból üdvös földreform végrehajtására. így vagyunk a cseh-szlovák köztársa­ságban is, ahol egy nagyratörő — jelenleg éppen a földművelésügyi miniszter székében ülő — férfiú egyenesen hadat üzent a köztár­saság déli részén lakó magyarságnak. Romá­niában és a jugoszláv királyságban minden nagyobb manifesztáció nélkül hajtják végre a földreformot, mert elvégre tudatában van­nak, hogy erkölcsileg ehhez magyarázatot adni, az egész szisztémát etikailag alátá­masztani a külföld előtt ugy sem lehetséges. Hodzsa miniszter ur~ ellenben jogot emleget, elévülhetetlen jogot. amelyre évezredek ■múlva is 1 ellet hivatkozni. A magunk részé­ről ezt a jogot, csa^k azzal a föltétellel ismer- hetnők é'i, ha viszont Európa mai állapotát illetően szintén elfogadnák azt az elvet, hogy állítsa helyre az ezer évvel ezelőtti határo­kat. Ezzel még nem is mentünk oly messzire, mint Hodzsa miniszter ur. Á köztársaság keretén belül élő magyar­ság precizirozta álláspontját a földreform ügyében. A magyar nemzeti védelem érde­kében legyen szabad egyes elveket határo­zottabban kidomborítani és legyen szabad ezáltal a magyar front ellent álló erejének erősítéséhez hozzájárulnom. A cseh-szlovák állam földreformtörvénye ugy van megal­kotva* 1, hogy egyszeri átolvasása azt a hatá­rozatot kelti, mintha, valóban szociális szem­pontok hívták volna életre, de ha a végre­hajtás és a végrehajtás mikéntjét nézzük, lát­nunk kell, hogy bárhogy is hajtjuk végre, a törvény mindig módot nyújt arra, hogy a magyar földbirtokostól elvehessenek minden birtokot és a kiosztott földekből ne kapjon egyetlenegy holdat egyetlenegy magyar föld­műves sem. E törvény engedelmes eszköz a ma­gyarság anyagi helyzetének tönkretételénél- El kell proletárositand a magyart — igy kép- J zelik —, hogy engedelms szolgájává váljék az államnak s ha proletárrá válik minden magyar, akkor nem lesz többé magyar kér- : dés, legföljebb közös, cseh szociális kérdés. ■ Ezt a célt szolgálja a nemzeti földreform esz­méje, amely egy tulajdonoscsere végrehajtá­sát akarja az egész vonalon. Nem az a fon­tos, hogy „X“ magyar gróf birtokát tiz-husz- ; holdas parcellákban műveljék, hanem hogy ; „X" magyar gróf megszűnjön birtokos lenni í Az, hogy a kormány időnként mondvacsinált i köztársasági magyar pártokat kreál, ame-! lyek utján földet ígér, politikai sakkhuzás az! ellenfél gyöngifésére. Időszaki, szezonpár­toknak nevezhetnek el ezeket a kreatúrákat, i (ilyen például a Csánki-párt), amelyekre a kormány csak addig költ pénzt, amíg szere­püket el nem játszották. A földreformtörvény végrehajtása meg- j győződésünkké teszi, hogy itt csak veszíteni- ! 44444444444444t44444444444444'»4«4-»4*«>'» ><'♦♦'><>♦0 100 cseh-szl. Koronáin fizettek ma, március 5-én: Zürichben 16.7325 svájci frankot Budapesten200 500.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 12210000000000.— német márkát

Next

/
Thumbnails
Contents