Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-29 / 72. (520.) szám

Szombat, márdtts 29. Április 6-án lesznek a nyitra* megyei választások Prága, március 28. A nyitramegyei választásokat meglepe­tésszerűen április 6-ára tűzték ki. A kormány azért állapított meg iiy rövid határidőt, meri azt remélte, hogy az ellenzéki pártoknak ilyen módon nem íesz elég ideijük a válasz* tási előkészületek megléteiére. A kormány azonban ezúttal is csalódni fog, mert az ellenzéki közvélemény szilárdan kitart azok mellett a pártok niellett, amelyekre föleskü­dött, sőt nagyon is valószínű, hogy az utóbbi hónapok eseményeinek, különösen fi soroza­tos botrányoknak hatása alat még igen sokan fognak az ellenzékhez csatlakozni. A szep­tember 30-iki választásokon a kormánypár­tok lí szavazatával szemben az ellenzéki pártok 24 mandátumot kaplak, amelyek közül 5 esett a magyar kisgazdapártra, 4 pedig a keresztény szocialista pártra. A választások megsemmisités© a keresztényszocialista párt ama panaszára történt, hogy a választási eljárás tör vény ellenesen íolyt le, mivel a koalíciós pártok és a zsidópártok iisíakapcso- lását nem publikálták, úgy hogy számos zsi- dőpoigár a zsidó listára szavazott, noha — ha tudta volna, hogy ez a párt szövetkezett a koalíciós pártokkal ezt nem tette volna meg .A most kiadott választási hirdetmény szerint a választási eljárásnak csak azt a részét ismétlik meg, amely azután folyt le, hogy a cseh szociáldemokrata párt, a rol- uicka-párt, a cseh nemzeti szocialista párt bejelentették listájuknak a zsidópárt listájá­val való kapcsolását. Térvény] avaslat a sdovenszkói és rnszinszkói legelőkről Megszűnnek a íegelöbizoítságok Prága, március 28. A (kortmlány a Üdévé Ltsty értesülése szerint legközelebb törvényjavaslatot nyújt be a szdovetiszikói és iruszdoszkód közlegeíők- Ti&í az 1924—>1929 időszakban való haszná­latijáról, Az uj törvény előreláthatóan addig íesz érvényben, amíg végrehajtják a föklibii- itofkreíformo't. A javallat az 1923. évi helyzetet veszd aJatpul és intézkedéseket tesz arra ^ nézve, hogy kiknek igényét kell előnyben részesíte­ni. Intézkedik továbbá azoknak .az ellenté­teknek' 'kiegyenlítéséről, amelyek ngy támad­hatnak, (hogy a használati jogot nem egyfor­mán osztják m:eg. Az erdőik tönkretételének megakadályozására és a legelőkkel való ren­___ - mi irrwrriT-rmiim —HÍM 9 TVfPIHP'JWTrFr^TTTff de s gazdálkodásra nézve is fontos rendelke­zéseket tartalmaz a javaslat. A használati jog átruházása, vagy albérletbe adása meg nem engedhető. A legelők használói közös erővel kötelesek azokat jó állapotban tartani. A föildmivelé'S'ügyl miniszer fölhatalma­zást kap arra, hogy a bérek megállapítását fölülvizsgálja és szabályozza. A bért a köz­ségek birái fogják behajtani. A fölügy etetet a községi tanács tagjai és állami közegek fog­ják gyakorolni. A legetőbízottságok meg­szűnnek és a döntés joga az állami hatóságo­kat fogja megilletni. A kormány a javaslat rövidített tárgyalását fogja indítványozni. •»»»»♦♦**»♦ »♦■>»»»♦♦■»♦♦♦<» »«»<>»♦»♦♦♦♦»>»*«■♦»» *«»♦♦« €Ipéi CSAK „NA€&W-M NAL VEGYEN HASSA, FÖ-UTCA 25. 1779 iclllcii lárgpl ai ciciiCSihcs A kölcsöíiJavasSatoi hwsvétig le kell tárgyalni, elleneseibe?! az ország újjáépítése meghiúsulhat — Az uj pénzügyminiszter programnyilatkozata Budapest, március 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­ié leütése.) Az egységes párt 'tegnap este Mayer János elnökletével értekezletet tar­tott, amelyon letárgyalta a szanálással kap­csolatos törvényjavaslatokat. Valamennyi föl­szólaló meg egy eizett abban, hogy a kormányt a legnagyobb elismerés illeti azokért a fára­dozásokért, amellyel a szanálási akciót mai stádiumába eljuttatta. A felszólalásra .vála­szolva Bethlen kilátásba helyezte, hogy a búza és földadóra vonatkozó kedvezménye­ket fönntartja és megígérte, hogy az uj pénz­ügyminiszterrel egyetértőén igyekezni fog teljesíteni a gazda'társadalom ama kívánsá­gait, amelyeket az állam pénzügyi érdekei­nek hátránya nélkül tehet teljesíteni. A kényszenkötesönrői kijelentette, hogy az újabb kölcsönrészletet részben jonios hónap­ban, részben pedig aratás után kelt befi­zetni. A vagyonváltság fizetési határidejét úgy állapították meg, hogy nem esik össze a most fizetendő terhekkel és nincs hévévé a szanálási program keretében az állam jövedelmei közé, hanem tartalékul kíván szolgálni a beruházásokra. A párt ezután egyhangúan elfogadta a javaslatokat. Korányi letette az esisüt iMa délben 12 órakor Korányi Fri­gyes báró pénzügyminiszter Horthy Miklós kormányzó kezébe letette az esküt, majd Bethlennel és Haröinggal folytatott tanács­kozásokat. Becsből jelentik: Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a Neue Freie Presse mun­katársának hosszabb nyilatkozatot adott, amelyben kijelentette, hogy hosszabb meg­fontolás után azért vállalta e! a pénzügyi tárca vezetését, mert mint párisi követ meggyőződött arról, hogy Magyarországnak meg kei! ragadnia az egyetlen utat, amelynek segítségével a gazdasági, pénzügyi és politikai katasztró­fából küáboihat. Nézete szerint Magyarország sorsa a legszorosabban össze van kapcsolva a nép- szövetség által kidolgozott újjáépítési javas­lattal. A magyar kormány súlyos terheket lesz kénytelen a lakosságra kiróni, amelynek azonban teherbírása végső határáig kell tel­jesíteni kötelességét. A magyar kérdés az utóbbi időben világpolitikai kérdéssé nőtte ki magát, csaknem azt mondhatja, hogy Ma­gyarország bekerült a recípiált nemzetek közé. Az uj atmoszféra megteremtése első­sorban a népszövetség támogatása és irán­tunk tanúsított érdeklődése révén vált lehe­tővé. Ha meggondoljuk, hogy a népszövet­ség közbelépése előtt Magyarországot gaz­dasági megsemmisülés fenyegette és a kis- anfant államai is mindent elkövettek, hogy az ország gazdasági megerősödését lehetet­lenné tegyék, kétszeres hálával kell adóz­nunk a népszövetségnek közbelépéséért. Végül hangoztatta, hogy az ujjáépitési javaslatokat a nemzetgyűlésnek áprilisban okvetlenül le keH tárgyalnia, mert ha ez nem történik meg, akkor az egész újjáépí­tési akció kútba esett. Nem hiszi, hogy akadna olyan párt, amely a javaslat vitájá­nak elnyujíásával az ország újjáépítését lehetetlenné akarná tenni és ezért a mun­kájáért hajlandó lenne 3 nemzet iíéíöszéke előtt a felelősséget vállalni. Korányi az Esti Kurir munkatársa előtt is nyilatkozott. Kijelentette, hogy optimiszti- kusan látja a kibontakozás útját- A gazdasági élet stabilizálása máris erősen érezteti hatá­sát a tőzsdén. A végleges stabilizáció azon­ban a mai állapotot teljesen meg fogja szün­tetni. Azok az értékek, amelyek mögött tény­leges vagyon van, vissza fogják nyerni hó­napokkal ezelőtti magasabb értéküket. Nem érti, hogy a népszövetség döntése után miért járnak Budapesten az emberek lógó orral, noha a döntés azt jelenti, hogy ezentúl itt csak becsületes munkából lehet majd meg­élni. Parisban valóságos örömujongás tört ki a kedvező népszövetségi döntés hírére. Pártkozi értekezlet Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés el­nöke ma délben fél 12 órakor az ellenzék ve­zéreit pártközi értekezletre hívta össze, me­lyen Bethlen István gróf miniszterelnök is részt vett. Az ellenzék vezérei közül meg­jelentek: Gömbös Gyula, Peidl Gyula, Fried- rieh István, Hialler István, Szilágyi Lajos, Ugrón Gábor, Pakots József, Meskó Zoltán és mások. Rassay Károly, Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf nem tettek ele­get a meghívásnak. Szcitovszky ház elnök a megjelentek előtt kifejtette, hogy a szanálási javaslattal szoro­san összefügg az ország újjáépítése. Véle­ménye szerint a képviselőknek a bírálat joga mellett tekintettel kell leuniök az ország ér­dekeire is, amelyek a javaslat gyors tető alá hozását követelik meg és lehetővé kell ten­niük a vita mielőbbi befejezését. Bethlen István gróf miniszterelnök szó­lalt föl ezután. Kérte a megjelenteket, hogy ■tegyék lehetővé a javaslat husvétig való le- tárgyalásá't, ami különösen pénzügyi szem­pontból bír nagy fontossággal, mert a fede­zetlen bankjegyek kibocsátását csakis a ja­vaslat törvényerőre való emelkedése után lehet beszüntetni. Másrészt a kormány a kül­földi bankároktól előleget akar fölvenni az aranykoronás kölcsönre. Végül pedig azért is szükség van a javaslat sürgős letárgyalására, mert a külföld, ha azt fogja látni, hogy jó­akaratát ignoráljuk és azt látja, hogy Ma­gyarországnak nem sürgős a kölcsön, akkor ő is arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy neki sem fontos Magyarország újjáépí­tése. Majd abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy nagypéntekig be fogják fe­jezni a vitát, amely idő alatt az ellenzéknek módja lesz hozzászólásait megtenni. Gömbös Gyula kijelentette, hogy végle­ges választ nem adhat, mert előbb pártjának tagjaival kell érintkezésbe lépni. Bethlen ismét fölszólalt és hangoztatta, hogy e javaslatokban nem a kormány iránt tos, hogy a lelkére kötötték, maradion a rej- tekében, de hogyan lehetne ellentállni ekko­ra látványosságnak. Néha maga is ugrott egyet-kettőt s ha tud a nyúl nevetni, azt hi­szem, derült szívvel kacagott nagyokat. A róka köre lassanként csak akkora lett, mint egy cirkuszi porond, ott voltak már egész közel egymáshoz. — Nini, — gondolta a süldő — hiszen ez pompás cimbora, én velem pedig még ed­dig senki sem játszott! Az egyik bukfenc után hát ö bátorodott feléje. Most egészen különös játék következett. Fogócska. A róka tettetett lomhasággal szaladni kezdett, a süldő cl akarta fogni. Pompásan utánozta az ügyetlent, felbukott, a süldő pedig belekapaszkodott. Megvagy, nem eresztetek el! — Jaj, jaj, bátor, hős nyulacska, csak az egyszer irgalmazz, soha többé nem le­szek rossz! Hát nem felséges mulatság ez? A róka hempergett s a nyuszi ott tán­colt a mellén, megráncigálta a zászlaját, beleharapott a fülébe. Azt mulattatta a szó­rakozás, akárcsak minket az örökös ellenfe­lek ritka egyetértése. Most megfordult a fogócska. A nyúl próbált szaladni, a róka elcsípte, eleresztet­te, mikor pedig már tetőfokra hágott a han­cúrozás, hirtelen derékon kapta s vad iram­ban elrohant vele. — Jaj, de csiklandós vagyok, — kiabál­ta a nyuszi, de nyilván nem sokáig, mert hamarosan eltűntek a szemünk elől a róka­lyukban, ahogy pecsenye lett a ravaszul megszerzett süldőből. __Hogy miért mondom el ezt én te­neked, kis lányom? Hát csak azért, mert kezdesz nagylány lenni s tizenhat esztendős ártatlan tekinteted szent bizalommal nézi az ismeretlen eletet. Te még azt hiszed, hogy minden olyan tiszta és ártatlan, amilyennek látod az intézeti élet szemüvegén keresztül. Nagy ábrándok, romantikák csillaga világit u telkedbe s hogyan győzzelek meg róla, hogy az a csillag megmérhetlen messze van, talán elet sincs benne, éppen csak csillog! Lelked himporához nem nyúlhatok bo­tor kézzel, mégis tisztán kell látnod, hát azon kezdtem óvatosan, hogy elárultam a kedvedért az egész féríínemet. Körülbelül mindenen átmentem, amin férfi átmehet, jobb mestert Hálámnál nem ta­lálhatsz, de az én tanításom csupa negatí­vum. — Sohse. komolyodsz meg, — mondta akárhányszor az édesanyád, pedig hidd el, édes gyerekem, hogy halálos komolyan ve­rekedtem mindig az élettel, többet adtam, mint amennyi a kötelességem volt. De kifá- radtan kerestem a föltétien szépet, jót, meg­értőt s ebben telt el az életein. Egy kis csendért, nyugalomért feláldoztam volna mindent. Az emberek tömege kimerített s nekem tömeg volt már az öt-liatíagu társa­ság is. Csak sziik körben voltam elememben s igy esett, hogy néha ingerült vitatkozások alapja lettem. Volt, aki azt mondta, hogy halálosan unalmas, koravén ember vagyok, két szót nem beszélek egész este, bóbiskolok szel­lemtelenül. A másik kardot rántott mellettem, hogy én vagyok az elevenség magam, hatvanéves kóromban is fiatalos legény maradok, fölöt­tem észrevétlenül szalad el az idő. Az el­mém frisseségéről hogy mit mondtak, azt nem ismétlem cl, hátha szerénytelennek tar­tasz. Talán ez volt az oka, hogy az anyád­dal sem értettük meg egymást s elágazott az utunk abban a korban, mikor — ha má­sért nem — miattad kellett volna együtt ma­radnunk. Azért nem szabad, hogy bármit is órezzél ebből a válságból s most, amikor drága vendégem vagy néhány hétre, szíve­sen viselem a gárda szerepét, bár érzem, hogy feszélyezlek benneteket gyermekes szórakozástokban. Ennyi lánnyal, Ifjú legény­kével még sose voltam együtt. Nézem is őket hunyorgó szemem alul, találgatom, ha ketten összesúgtok, miről beszélgettek, igyekszem elfogni a tekinteteket, mikor csil­lan fel bennük a közömbös öröm s mikor leplez el valamit játékos róka-módra. Vigyázok mid, kis süldőm, ismerem a fo­gásodat. Tudom, hogy talán fáj, ha néha va­lami józanat, kijózanitót mondok, de hidd el, hogy jobb most, kezdetben megtépni egy- egy helytelen vágányba indult ábrándot mint később, amikor vele szakad valami a létekből is. Épp azért ne vedd zokon, hogy a mi­napi kirándulástokról lebeszéltelek. Csak csacsogjatok itt a korzó platánjai alatt, ahol mindenki lát benneteket Ez nem baj, ez a ti életetek. A zsablyai park messze van, szinte a város határán, oda csak szülők társaságá­ban mehetnek tizenhatéves leányok. — Képzeld el, drága kicsikém, hogy meglát valaki s amilyen rossz a világ, mind­járt pletykába kever. Tudom ugyan, hogy te elmondod minden gondolatodat témádat; beszéltem rnár olyan halálos komolysággal neked az életről, hogy nem veszed kész­pénznek — kis süldőm — amit a lángoló, csak a mát tekintő fiatalság esetleg hangu­latból, (föltétlenül csak hangulatból) mond a rózsás fiilecskédbe, de egyáltalában nem ajánlatos a zsablyai park, a tervezett na­pon pedig különösen nem volt az. Még za­varba jöhettél volna olyan körülmények folytán, amiket nem részletezhetek s te fél­reérthetsz. Elég abból annyi, bőgj'- aznap valami dolgom volt a parkban, egy fiatal lánynak adtam tanácsokat, aki erre meg­kért, mert bízik bennem, a tapasztalomban s ha az embernek titka van, hát fél tőle* hogy ellesik — mondjuk — a korzón. Azt csak ott bízhatja másra, ahol nincsenek ide­gen fülek. Az anyád bizonyára másképpen magyarázná a dolgot, egész kalendáriumot csinálna belőle, de tudom, hogy te megér­tesz. hiszen ismered apádat, hogy fáradt, öregedő ember vagyok, aki halálosan unal­mas a társaságban s egész este tíz szót se beszél. Te sose fogsz félreérteni. S Tárcarovatunk: Vasárnap: Donászy Kálmán: Tavaszi szim­fónia (vers). — Molnár Jenő: Olyan furcsa cl őérzetem van. _______________________ A róka meg a süldő — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Sz. Szigeíhy Vilmos. Édes, kis lányom! Egyszer régen, — olyannak tiinik fel, mintha ezer éve lenne — te még apró gyerek voltál s kocsin elvittünk a vadászatunkra. Sátort vertetek anyáddal (Istenem, hol van. azóta az anyád!) s meg­vártatok bennünket, amíg visszatérünk a nyálakat nyugtalanító kőrútunkból. Talán eszedbe jut egy történetünk is, részint ka­cagtál akkor rajta, részint ijedt őzike-szem­mel hallgattad, hogy a végén ^írásba törj ki. Úgy volt az, hogy épp kijöttünk a ku­koricásból, amikor nagy messzeségből vala­mi furcsa ördögkarikázás tűnt a szemünkbe. Uramfia, mi lehet az? Felvágódott néha a magasba, hol eltűnt, hol előkerült, végül is Bandi bátyád jött rá, hogy róka. Nagyon érdekes volt az nekünk is, ugyan miben törheti fejét a ravasz állat s visszamentünk a kukoricásba, megkerültük az egész táblát, hogy közelebb jussunk hoz­zá. Most már tisztán láttuk, de még mindig nem értettük. A róka játszott, mint ahogy jókedvű vizslakutyák szoktak. Nekiiramo- úott egy darab területnek, hirtelen fordulat­tal visszatért, bukfencet vetett, meghemper- gett a tarlón, még a két hátulsó lábán is próbált rnegállani. A terület azonban, amelyen produkcióit végezte, egyre szűkült. Lassanként úgy tűnt fel, hogy körben történik minden mozdulata s ez a kör kisebbedik. — Isten úgyse, nyiuiók van valamerre, — mondta Bandi bátyád — s ahogy kutako­dó szemünk hozzászokott a terephez, fölfe­deztük a süldőt. Buti kis jószág volt, bámulta a cirkuszt, amely egészen újszerű volt neki. Egész biz-

Next

/
Thumbnails
Contents