Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)
1924-03-22 / 67. (515.) szám
Szombat, március 22. Nacdonold Iliül levelet irt PalnearMk Franciaország biztonságának kérdése a levegőben lóg — Angisa biztosítani akarja ngy Németország, mint Franciaország biztonságát Berlin, március 21. A Lokál aíizGigernék jelentik Londonból, hogy ottani körök határozottan áflilják azt, hogy Macdonald levelet irt Poincaréhoz, amelyben a következő pontokra nézve tesz javaslatot: 1, Franciaországnak joga van a biztonság kérdésének szabályozását követelni, mivel az „jelenleg a levegőben lóg", raiu án Anglia és Amerika a tervezett biztonság! egyezményt elvetették. 2. Kifejti Macdonald azt a nézetéi, hogy Franciországra nézve a német veszedelem ugyanolyan módon fönnáll, mint az 1870. év után Németországra nézve a francia veszedelem s ezért e veszéllyel szemben intézkedéseket keli tenni. 3. Macdonald a háboruelőlti formában kötendő katonai szerződések ellen foglal állást, mert az a meggyőződése, hogy ezek uj háborúi okoznak. Azt javasolja tehát, hogy Németországot vegyék föl a népszövetségbe, hogy Németország, mint Franciaország hasonló fedezetet találjanak a népszövetségben. Ha ez megtörténik, akkor Macdonald Anglia biztosítékát javasolja, amelyben Anglia kötelezné magát arra, hogy az összes szárazföldi, tengeri és légi hadere’éí az ellen az ország ellen fogja felhasználni, amely konfliktust provokál anélkül, hogy a vitás kérdést először a népszövetség elé terjesztette volna, Maccto- naíd további javas’atai a jóvá étel kérdés végleges megoldására vonatkoznak. Daca a román külpolitika Ildiidéről Bukarest, március 21. Daca kűiügymih&zter a képvisclöházbaai Lupái képviselő interpellációja nyomóin Románia külpolitikájáról expozéit mondott. Románia őszinte és átfogó pacifista, politikát folytat, — mondotta — mely a béke- szerződések álltai teremtett egyensúlyra van alapítva 'és ennek a politikának érdekében a szövetséges nagyhatalmakkal szoros és szívélyes, a romániai érdekekkel rokon szom- szédájUaniokfaal valló tetei és szívélyes barátságra törekszik, továbbá azon van, hogy a többi államokhoz való viszonyát is miinél kedvezőbbé tegye. Románia minidig a béke konszolSdáokrjára törekedett és azon veit, liogy a szövetségesek egymáshoz való közeledését minél jobban előscgSitee. Ennek az jpark'Odásnak bizonyiltéka Bratianu aikcíója a igéffmsai konferencián, továbbá a lausairroei román delegátusok eljárása. A marit gazdasági tikfvidáiciiióiából előállott nehézségek több, mint háromnegyed részét már elimnáiták éts a legjobb úton vannak, hogy a többi kérdésit is szabályozzák. A francia és a román parlamentek iájvirátváltása a két állam közötti békés viszony legfényesebb taffiiujele. Románia Olaszországgal való barátsága a közös faj és a közős történetei emlékek eltörölhetettem alapján nyugszik. Be'giiummial, Japánnal és az Egyesült Államokkal a l'egbarátságosabb Viszonyt tartja fönn Románia. Airnii Lengyelországot illeti, a két nemzet mindinkább meggyőződik a közös érdekek fontosságáról és ez a román királynak legutóbbi varsói látogatása alkalmával különösen kitűnt. Románia és a kis antant többi államai között a nézetek 'tökéletes összhangja uralkodik, mely a perü odikusan megismétl ödő komieirenicliákoat világosan megnyilvánul, így például a legutóbbi belgrádi konferencián is, mely bebizommmmmm mm ■ mama m n ian Téved az ember.*. — A Prága? Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Farkas István. Csikorgóit a hó az emelkedő talpak alatt. Itt-ott gyürődött, fehér buckák álltak az útban, eső egymáshoz sodorta, uj fagyás egymáshoz ragasztotta őket... János, a bakter szorosra kötötte az éjszakai subáját. Tíz óra tájon már dühös, fehér füstoszlopok kavarodtak ki a kéményekből, amikor nekiindult a falunak. A kutyák a vackon hevertek, de amint az öreg ismerős lépteit s még ismertebb kü- liécselését meghallották, nyaífantva rohanta- nak neki. János ismerte őket mind. A Sólyomék Bodrija került elsőnek az útjába. Arra nem kell bot; ha visszamorog- nak, elhallgat, azt gondolja a bolond állat, másik kutya ugat a suba alól. A Zsiga Jánosé már komiszabb. Arra botot kell emelni. Máskülönben kíváncsian dugná az orrát a suba közelébe. Attól pedig megviszket ijedtében az ember lába!... nyitotta a liánom állóm szolidaritását Közép- európa rendjének főn tartása érdekében. Románia jelenleg a Cseh-Szlováídára! való gazdasági összeköttetések megszilárdításán dolgozik. továbbá a szerb Bánság iskolai és egyházi ügyeinek fkl'elégiiő szabályozásán. A semleges hatalmakkal Románia ugyanezt a szívélyes viszonyt tartja fönn. A közös latin eredet eredménye, hogy a Spanyolországgal való viszony különösen barátságos, ezt a román király madridi utazásának terve bizonviíja legjobban. Romániának az a kívánsága, hogy Görögország a Balkán államok között efíektiv tényezővé váljék és hatalmas éis konszolidált állammá fejlődjön. Románia sohasem avatkozott Görögország bébi gyeibe. A balti államokkal való közös érdekek a kormányt arra indították, hegy a velük való szorosabb szövetség megkötésére törekedjen. Bulgáriával is megtartják a békés viszonyt abban az esetben, ha Balgára hajlandó a szerződéseket és a Balkán békéjét respektálni. Magyarországgal azzal a föltételei kezdik meg a szomszédi viszony tfinajavitápát, hogy ha Magyarország fölhagy irredenta propagandájával és betartja a békeszerződéseket. A Törökországgal való diplomáciai ösz- szeköttetés't iniár a liaiusanmei békeszerződés ratifikációja előtt fölvették és ez a két álltam barátságának legjobb bizonyítéka. Seipei dr. osztrák kancellár bukaresti utazása mindkét koomáfny legjobb intene5óinak bizony!tékát szolgáltatta. E hét végén egy román bizottság utazik Becsbe, mely a siamt-germaini békeszerződés mindeddig elintézetlen kérdéseiről kíván tárgyalni aiz osztrák kormánnyal Románia azt kívánja, hogy Németországhoz A korcsmárosé nyafogó kis pincsi. Nem árt senkinek, mellőle bátran elmehet még a szopósgyerek is. De a tanítóé az már veszedelmes jószág. Nem hiába, hogy a gazdája az egyedüli „intelligencs44 ember a faluba4, azon mód is viselkedik. Hiába emeli rá a botot, annál előkelőbben morog. Mintha rejtett gúny ülne az ugatásában. „Vau, vau! Urikutya vagyok én, bakteroktól nem félek én, vau, vau!“ János bácsi tisztelettudóan utat is enged a kutyának. Az azonban nem enged. Annál inkább nekiszemte' enkedik. Az öreg menekül előle. Akkor két tűz közé kerül. A Géci Pista fehér komondorja állja el az utját! — Mitévő legyek, Szüzanyám! — sóhajt az öreg a bajusza alatt... Nincs sok ideje a gondolkodásra. A Géci Bundás lekapja nagy hirtelen a subát a nyakáról. Még észre sem térhet, már a lábaszárát kapdossa a Tanító Cézár. — Kutyácskáim, — könyörög János bá‘ —• legalább a subáin engedjétek! való viszonya is meg javuljon, ennek azonban a jóvátétel! kérdés kedvező megoldása a föltétele. Az Oroszországgá'! való összeköttetés a román kormány kívánsága ellenére még mindig nem a normális. A szovjetkormáry ismeri .a küszöbön álló tárgyalások alapelvert, a miit Romániának biztonsaga és területi integritásának érdeke diktál. Ezt illetően Románia köz vél emiény ében teljesen egyöntetű felfogás uralkodik. A Vatikánnal kötendő konkordátum ügyében a Bukarestben folytatott tárgyalások remélhetően szintén kielégítő eredménnyel fognak végződni. Mivel a nép- szövetség poiitikiáSa teljesen megegyezik a román politika fennemlütett direktíváival, Románia minden erejével támogatni kívánja a népszövetséget. A nemzeti kisebbségek kérdésében — fejezte be expozéját a külügyminiszter — a kormány liberális politikát folytat, de kénytelen hangsúlyozni azt, hogy a Cipői CSAK „MA€hI-“ NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA 25. 1779 kisebbségeknek mint lojális állampolgároknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Párisban épifik az uj Oroszország cári trónusát Wrangel Nlkolajevics nagyherceg kezébe tette a fehér hadsereg sorsát A P. M. H. párisi tudósítása Páris, március 21. A párisii oroszok körében nagy miegmoz- dultílst váltott ki az az esemény, hogy Wran- gel Péter báró tábornok, az orosz boilseviki- elLemes hadsereg főparancsnoka Parisba érkezett. Mindenki budija azt. hogy WrangeJ nemcsak Párisiban élő feleségét és gyermekeit jött meglátogatni, de politikai célok hozták a francia fővárosba. Az a körülmény, hogy Wrangelt Sebiclev irodai önök, aki a miniszterelnök szerepét tölti be, Parisba elkísérte, szintén azt igazolja, hogy Wrangeí utjának fontos politikai céljai vannak. A párisi monardhista oroszok már régen tisztában voltak Wrarugel párisii utjának céljaival és nem titkolták azt, hogy Nikoilajevics Niko- laj nagyherceg rövidesen ismét a politikai porondra lép és hogy ehhez az eseményhez Wrangel Parisba érkezése szolgáltatja a nyitányt. Nikolajevács Nilkolai nagyherceg jelenleg hatvanhat éves és Mlhajlovics Mihály nagyherceg után a legidősebb tagja a Romanow- d'na szíjanak. Feltűnő hirtelenséggel megszakította rivieraii tartózkodását és Páriisíba érkezett. Az eternit napokban fogadta Wrangelt. A kiíhaFgatás alkalmával Wrangel átadta a nagyhercegnek a Jugoszláviában lévő orosz fehér hadsereg protektorátusai és bejelentette azt, hogy az összes monarchista orosz szervezetek alávetik magukat a nagyhercegnek. Ennek a körülménynek rendkívül nagy jelentősége van, mert Wrangel eddig állandóan azt hangoztálía, hogy nem csatlakozik egyetlen politikai irányzathoz sem s hogy neki és hadseregének teljesen mellékes az államforma kérdése, mert föladatának csak azt tartja, hogy Oroszországot megszabadítsa a bolseviki uralom alól. Bizonyos az, hogy ma Páris az amtibol- sevis'ta oroisz mozgalom központja. Lenin halála után uj reménységek ébredtek az orosz emigráns szivekben s Páris az a hely, ahol e reménységek nyomán pozitív megmozdulásokat is észlelhet az ember. A Ga>- zefctJe Rnsse cirnü orosz momairohista lap, amely eddig Berlinben jelent meg, áttette Parisba nSgjelenési helyét. Párisban van a Kartaisow vezetése alatt működő úgynevezett nemzeti koimiíé, azonkívül Párisban székel a kadettek pártjának vezetősége az élén Miljuikovval. Nagy feltűnést keltett az a körülmény is, hoigy Wrangellel egyidöben érkezett Parisba az orosz monarchista köröknek két jelentős személyisége. Krasnow tábornok, az ismert kozákvezér és kitűnő orosz Író, aki Nikoliajeviics nagyherceg vendége volt, továbbá Markov, aki az orosz monar- ; ohésÉaf mozgatom helyzetéről rendkívül opti- mísztikius akkordokat tartalmazó előadást tartott. Végül meg kell említeni azt, hogy Wrangel a Mozart-te remiben négyszáz orosz tiszt előtt kihirdette, hogy a fehér hadsereg sorsa ezentúl annak a hadvezérnek kezébe van téve, aki a világháborúiban diadalra vitte az orosz hadsereget és akinek neve össze van forrva a diadalmasan lobogó orosz zászló dicsőségének korszakával. M mgs&tgsrs &&n«Mtpfe£ÉtttB&s a mi íaSBSMiaSf? <«* * JPÜs iétovén&T.. Jítcíícuft ? Qtpsífiss ef&1 MBBHBI Bundás gúnyosan vicsorítja a fogait: — Vau, vau, én nem engedem! Végre is Cézár egy semmitmondó pillantással behúzza a farkát és ásítva sétál vissza az udvarba. Bundás udvariasan körülszagolja, majd melléje szegődik ... Hogy János bácsi visszanyeri a subáját, eltöpreng a falusi kutyapszichológián. Van ideje minden áldott éjjel éttanulmányozni, ha négy elemit járt volna legalább, bízvást könyvet Írhatna róla. Mivelhogy ilyen gondolatok meg nem környékezik — rágyújt. A hó egy darabon vakítóan fehérré válik. Amint a gyufa elalszik, olyan mértékben sárgás szín ereszkedik a fehér fölé. Aztán megint csak a szürkés, fehér hó- tömeg. Itt-ott közéjefagyott sárral... Vigan kocog tovább ... A szemei alig, hogy látnak valamit a külvilágból, nagy a suba gallérja, kevés helyet hagy takaratlan az arcból... Hirtelen megáll. Valami kisértet jár a Bendeék udvarán. Ide-oda himbálja a testét, a kezében meg egy hosszú póznát tart.... A halál-e? Kasza is van nála! — állapítja meg János bácsi nagy ijedelemmel. Mégis közelebb merészkedik. Szemlélgeti. A kísértet, mintha az utat keresné. Ni! Most megbotlott a kőben. A kendő széjjelválik a fején. Asszony az! — A ménkű látott illyet! Mit keres itt ez az asszonyi kísértet? Öt nem látszik észrevenni. János bácsi önnön eszével tanakodik: — Mennyek-e, ne!? Mennyek-e, ne!? A lajbigombokon akarja kiszámítani. Igen ám! De a íajbi mélyen benn van a suba alatt. A suba alá meg egy kisértet kedvéért nem érdemes kotorászni. Hadd maradjon csak az öreg test az őt megillető jó meleg helyen! — Hátha lopó!? — vélekedik másként az öreg. — A kisértet csak haza szokott járni. Má‘ pegyig a saját portáját minden becsületes kisértet esmérheti!... Az asszony a kilincsre tette a kezét. Nyitogatni próbálta. János köhintett egyet-kettőt. Az megbá- toritotta. Közel ment egészen. — Hallod-e, hé! — kiáltott rá reszelős. reszkető hangon. Az asszony a hangra összerezzent. m im. Mim é0 innnnDiniin w*1"**'*11 í ;sa piflOIDB- es Hippi -52* | • . j (UIIIIBMUn
