Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-01 / 51. (499.) szám

Szombat, március 1.

Az anyakönyvi kivonatok kiállítási nyelve

Bechyne képviselőink interpellációjára visz- szavonía az iskolaiigyi reSerátus törvényellenes rendeletét.

Prága, február 29.

Paikovich Viktor keresztónyszoclális nemzetgyűlési képviselő hosszabb Idővel ezelőtt interpellációt nyújtott be az iskolaügyi miniszterhez a pozsonyi iskolaügyi referátus 1922. december 13-án kelt ama rendeiete tárgyában, amely szerint az egyházi felvezetek által kiadott anyakönyvi kivonatokat csak abban az esetben ismerik el közös okiratoknak, h aaz állam nyelvén állítják ki. Paikovich Viktor képviselő hivatkozva arra, hogy ilyen rendeletét csak pozitív törvény alapján lehetett volna kiadni, hogy továbbá egy kivonat csak akkor hiteles, ha az nemcsak nyelvi, de helyesírási tekintetben is megegyezik- az eredeti okirattal és hogy az anyakönyvvezeíő feladata nem lehet a hiteles fordítás elkészítése, követelte, hogy ezt a törvénytelen rendeletet ne hajtsák végre. Paikovich Viktor képviselő alapos érvei előtt az isko'aügyl miniszter is kénytelen volt meghajolni és a képviselőnek adott válaszában kijelentette, hogy intézkedett aziránt, hogy a rendelet betartását ne követelhessék meg a felekezeti anyakönyvek vezetőitől. A kormány Jablo- niízky János képviselő egyik interpellációjában megemlített konkrét esetben hasonlóképpen intézkedett azzal, hogy e kérdést a nyelv törvény végrehajtási rendeiete fogja szabályozni.

Az utolsó órában

Szlovenszkó, főbírói- 29.

A magyar falvak bogárkától kis házadnak ablakán fekete vendég kopogtat: a nyomor. 'Nincs munka a csallóközi faltukon és tavaszra sem lesz, mert a földreform folytán felosztás alá került nagybirtokok idegen telep esekkel való benépesítése hajléktalanná és ntuníka- mélkülivé tette a s,zegény, magyar zsellért és gazdasági cselédet.

Rettenetes perspektíva! A városok öt év óta munka nélkül nyomorgó, fázva vánszor- gó, éhező tömeged mellé oda áll nemsokára a falu proletárja, hogy szaporítsa ezt a gyászos — mindennél gyászosabb — tömeget. Hová indul ez a tömeg, ez az óriássá dagadt áradat? hol keres segítséget, munkát, kenyeret?

1920 tavaszától őrizgetek egy szlovák iröpiratot, amelyet a hírhedt „tiaioová koncéi- 3áT§a“ adott ki. A röpiirat ezekkel az epébe mártott tollal megírt mondatokkal végződik:

„A szlovák jószávü ember és sajnálja azokat a magyaroíkat, akik elvesztik önbizalmaikat s azért hajlandó rajtuk segíteni. A szlovák a magyar uralom kénye alatt drótozott, tanácskozott stb. Szívesen megtanítja erre a mesterségre a magyarokat, sőt megmutatja az utakat is, amerre házalt s hol keresete volt s ráadásnak még Is tan hozzádot is mond és: Sok szerencsét kíván.**

Igen régen készítik nekünk elő ezt a sötét jövőt. Régen áissák a rettentő mélységet. Mért nem kiáltunk?! Óh, ha ón most úgy tudnék beszélni, ahogyan még senki sem tudott. Istenem, ha ki tudnék találni szavakat, ezüstkürtöket, gyémántharsonákat, amik búgva zengnének végig hegyeken és völgyeken, nagy érzéketlen világokon és megráznának minden alvót!

Ha ón most úgy tudnék szólni, kiáltaná, ahogyan a szivem fájva sikoltva zokog.

Hát igazán nem tudnánk magunkon segíteni? Hát ha nincs más segítség, rtetm lehetünk mi is takácsok, házi-ipart űzők? Vagyunk még néhányam akilk akarunk és fogunk is segíteni. Rajtuk, a mieinken, édes atyánkfián, egy anyától szakadt drága testvérünkön.

Tanítsuk meg fonni, szőni, háziipari űzni. Legyen minden faluban fonószoba, szövöPrága, február 29.

A Magyarság című budapesti lap Csehszlovákiába kiküldött munkatársa meginterjúvolta a szudétanémet politika egyes kimagasló egyéniségeit: Mayer József német agrárius képviselőt, Kafka Bru.no dr. egyetemi tanárt, a német demokrata párt elnökét és Knirsch Jánost, a német nemzeti szocialista párt egyik vezetőjét, akik a többek között arról is nyilatkoztak, hogy pártjaik milyen állást fognak elfoglalni akkor, amikor a magyar kölcsönre vonatkozó nemzetközi egyezmények a prágai parlament elé kerülnek.

Mayer János nyilatkozatának idevonatkozó része így hangzik:

— Parlamenti harcainkban én rendkívül fontosnak és kívánatosnak tartanám az ellenzék egységes frontjának helyreállítását, vagy legalább is annak biztosítását, hogy az ellenzéki pártok, főképpen a németek, magyarok, szlovákok legalább esetröl- esetre taktikai megegyezéseket létesítsenek. Ez annál könnyebb, mert az egyes pártokat az érdekközösség is összefűzi. Mi például csak üdvözölni tudjuk a szlovák néppártnak az autonómia elérésére Irányuló küzdelmét, mert az aufonómiszíikus berendezkedés a köztársaság belső fölépítését csak egészségesen alakítaná át.

— Amennyiben a magyar kölcsönfigy rövidesen a parlament elé kerül, a mi pártunk valószínűen nem fog kifogást emelni a megállapodások ratifikálása ellen.

Kafka Brúnó dr., miután elítélte Benes külügyi politikáját, különösen a cseh-szlo- vák—francia szerződést és a prágai kormány kereskedelmi politikáját, ezeket modotta:

szék, hímző- és varró iskola. Képezzük kii a férfiakat is takácsoknak, házieszköz és játék- farag óknak és legyenek szövetkezetek, amelyek a munkájukat nyerészkedés nélkül beváltják. S mi, akiknek Isten juttat még néhány garast ruhára is, — mi mindnyájan odajárjunk vásárolni. Tépjük le magunkról az idegen cafrangot, a párisi selymet, vegyük fel a vezeklés darócit, járjunk a mi asszonyaink szőtteseiben s ha díszre van szükségünk, minden kis csipke, hímzett rózsa vagy tulipán nekik virítson kenyeret.

Hisz nem utópia az, amit ezáltal elérni remélünk. Láttuk, tudjuk, hány szegény szlovák családnak volt ez a kenyre, nemcsak a múltban, de ma is. A mi asszonyaink keze is szorgalmas, ügyes, közéfekvő példa rá Szentpófer, Martos, Helény, Izsa csodaszép ház'ipara. Pártoljuk föl a meglevőt, teremtsünk újat, ahol kell és fogjunk össze szent, néma eskü véssél, mert Így kell, mert ez a szükség, miért itt az utolsó óra.

Magyar asszony.

— Nagy figyelemmel hallgattuk röviddel ezelőtt a külügyminiszter beszámolóját a magyar külföldi kölcsönről. Az osztrák kölcsön esetében a legélesebben elítéltük az osztrák parlament jogainak korlátozását, azonban magát a hlíeljavaslatot megszavaztuk. A magyar kérdésben valószínűen ugyanez lesz a német pártok álláspontja.

— A ma.i pillanatban nem bízom abban, hogy a német pártok egységes frontját helyre lehelne állítani. Ehhez túlságosan élesek a pártokat elválasztó differenciák A német szociáldemokrácia elvileg elutasítja a polgári pártokkal való együttműködést. Éppen ezért nem tartom megvalósíthatónak az összes ellenzéki pártok parla- ment-íaktikai egységes frontját, ami nem jelenti azt, hogy ezt az egységet nem tartanám kívánatosnak és nem iparkodnék annak előmozdítására dolgozni.

Végül Knirsch János igy szólt a Magyarság munkatársához:

— Csak természetes, hogy mi az ellenzéki frontnak minél teljesebb kiépítését csak a legnagyobb örömmel tudnánk üdvözölni. A magyar kölcsön ügyében álláspontunkról még nem döntöttünk. Ausztria esetében mi a kölcsön ellen szavaztunk, mert nem akartuk hozzájárulásunkat adni Ausztria teljes gúzsbakötéséhez. A magyar kölcsönhöz csiak akkor járulnánk hozzá, ha biztosítékot kapnánk arra vonatkozóan, hogy egyes hatalmak nem akarják ezt a kölcsönakciót egy független állam bél- ügyeibe való beavatkozásra fölhasználni. Ez az aggodalom ma föltétlenül jogosult.

Hendlerson lett a burisley-i ' képviselő

London, február 29. A Burnleyban tegnap megtartott pótválasztáson Henderson belügyminisztert 24.571 szavazattal Camps konzervatív jelölt 17.534 szavazata ellenében képviselőnek választották.

Nem függesztik fel a német kivételes állapotokról szóló rendeletet

Berlin, február 29. A birodalmi belügyminiszter a birodalmi gyűlés tegnapi ülésén a következőket jelentette ki: A kivételes állapotról szóló intézkedések teljes felfüggesztése a birodalmi elnök, valamint a birodalmi kormány felfogása szerint ma még nem lehetséges. A kormány el van határozva, hogy könyörtelenül letörjön minden az alkotmányformának törvényellenes utón való megváltoztatására irányuló törekvést, jöjjön az a bal- vagy a jobboldalról. Ezeknek a fölforgató tendenciájú törekvéseknek megfékezésére kell egyelőre a kivételes állapotokról szóló rendeleteket, nem katonai formában, továbbra is fentartani.

Julius végéig tart a parlament tavaszi ülésszaka. A képviselőbáz elnökségének tegnapi értekezletén megállapították a már- oüs 6-:iiki ülés tárgysorozatát. Napirendre a következő ügyeket tűzték ki: a norvég kereskedelmi szerződés, a mázolok védelme, a választási bíróság kiegészítése, valamint Ju- riga, Záhorsiky, Warrnbrunm, Miknlcsek, Moly, Meyer és Schollich képviselők men- telírni ügye. Az ülés tizenegy órakor kezdődik, megelőzően ismét elnökségi értekezlet lesz, améyben meg fogják határozni a következő ülések programját. Ceoh képviselő- házi elnök előterjesztésére azután foglalkoztak az ellenzéknek azzal az indítványával, hogy a klmbelnöki értekezleteket Ismét léptessék életibe. Az erre vonatkozó tervezeteket a koalíciós pártokhoz tették át nyilatkozattétel cédáiból tíz enné gynapi határidővel. Schollioh képviselő ismeretes numerus clau- sus javaslatából kiindulva az elnökség azt a határozatot hozta, hogy a képviselők egyes javaslatain szereplő aláírásokat a javaslatok kinyomatásálg, illetőleg szétosztásáig vissza lehet vonni, hamisított aláírásokat pedig bármikor semmiseknek lehet nyilván tani. Patzel néniéi Képviselő ama kifogása alapján, hogy az interpellációkat a minisztereik elkésve válaszolják meg, elhatározták, hogy ebben a tekintetbein el fognak járni a miniszterelnöknél. Végül elhatározták, hogy a tavaszi ülésszak juniuis végéig fog tartani. A szenátus ülése is március 6-án lesz és délután öt órakor kezdődik. Napirenden az építkezési mozgalom írói, az ódéra! hajózási egyezményről és a litván kereskedelmi szerződés ratifikálásáról szóló javaslatok szerepelnek. A pl'énum ülését elnökségi és klutbrfnöki értekezlet fogja mege'őzni.

Szudétanémet politikusok a magyar kölcsönről

Az ellenzék egységes frontja — Mayer, Kafka és Knirsch képviselők nyilatkozatai a

Magyarságban

Tárcarovatunk:

Vasárnap: Reményik Sándor: Ködben. (Vers.)

Segesdy László: A költő.

A kártyán nyert asszony

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Igmándy Géza

— Tekintetes asszonyom, kezét csókolom — pironkodott a szolgáló —, a Grósz azt üzeni, hogy addig egy borsszemet sem ad, amig a kétszáztizenhét forint huszonhárom krajcár adósságot ki nem fizetjük.

Zombory Imréné tekintetes asszonynak összeráncolódott a homloka és pirosság öntötte el szép halvány arcát.

— Jó. Menj dolgodra.

Lopva a vendégére nézett. A szomszéd földbirtokos messze földön hires szépségű és még híresebb éles nyelvű feleségének gúnyos mosolygás huncuíkodott szőlőzsir- ral ápolt szája szögletébe, de mintha nem hallotta volna a tapintatlan szolgáló nyílt beszédét, folytatta előbbi mondókáját.

— Tudod, Milcsikém, olyan utálatosak a férfiak. Lucikám, maradj nyugodtan, többet nem hozlak el. Úgy, ülj szépen.

Pergett a nyelve, csillogott a szeme, amint kisleányát leckéztette. Zomborynénak pedig zúgott a feje. Nagy szégyenében nem figyelt az áradozó beszédre, csak nézte fényes cipőjének keskeny orrát.

— Tudod, Milcsikém — kelepclte tovább Csepyné —, olyan utálatosak a férfiak. A megyebálon, tudod, most húshagyó kedden, igen jól mulattam. Egy dragonyos kapitány settenkedett körülöttem. Gyönyörű, ruganyos alakja volt. A maskara alól csak úgy perzselt a két feke^**szeme. Nem tágított mellőlem. Kéyytelen voltam vele táncolni. És tudod, ekkor vettem észre, hogy

magyar és pedig — no de ne ijedj meg, drágám — idevaló erre a vidékre. Addig egy szót sem szólt, de amikor azt mondtam neki, hogy csak magyar ember tud igy csárdást táncolni, úgy megszorította a derekamat, hogy majdnem felsikoltottam. Nem akarta elárulni magát, de én megismertem. Kimentünk a folyosóra. Bent játszott a cigány, ropták a táncot, hogy még a folyosóablakok is mozogtak. A lámpák alig pislogtak, félhomályban voltunk. Nagyon melegem volt. Legyeztem magamat, de a kapitányom kivette a kezemből és egészen rám hajolva susogta: — Szépasszony! egészen megbolonditotí. Mondja meg, hol találkozhatunk? — Tudod, drágám, én azonnal megismertem, de hallgattam. Alig birt magával. Megragadta a kezemet, éreztem erős markának remegő szorítását, szinte tiiz csapott ki a szeméből és... Lucikám! nézd csak meg, mit csinál a Mimi az ebédlőben?

A hétesztendős kis Luci szökdécselve futott ki a szobából, az édesanyja pedig közelebb húzódott Zomborynéhoz és úgy folytatta:

— És, no igen, megcsókolta a váliamat. Tudod, drágám, olyan jól esett ez a tiltott csók! Még most is izgatott vagyok, ha rágondolok. Megölelt. Alig tudtam kibontakozni a karjából. De képzeld el a lovagom meglepetését, amikor hirtelen lekaptam az álarcomat. Mcgíántorodott. Megismert. No, találd ki, ki volt?!

— Szarka Elemér — válaszolt Zombory né nyugodtan és várta a hatást, mert szép barátnőjét sokszor emlegették ezzel a hires gavallérral kapcsolatban.

— Tévedsz, drágám! A saját uram volt: Csepy Zoltán! No, mit szólsz hozzá? Másodszor is meghódítottam. Éppen úgy, mint ezelőtt nyolc évvel gyertyaszentelőkor az álarcos bálon. Hát nem utálatosak a férfiak?

Csak az asszony, a ló és a kártya kell nekik.

Zomboryné elfehéredett, amikor barátnője a kártyát említette. Az ura határtalan kártyás szenvedélye miatt töltött álmatlanul sok-sok éjszakát, a ferbliasztal mellett úszott el a kétezerholdas birtok háromnegyedrésze, a jópajtások váltóira kellett még kora tavasszal lekötni a nyári búzatermést, a gyapjút és a mustot. Agyafúrt ravaszsággal kellett néhány száz forintot íél- redugnia, hogy a kis Miminek ruhát vehessen. A zsidó már nem ad hitelre. Mikor ideért, ismét pirosság öntötte el az arcát. Szé- gyenlette, hogy a szolgáló Csepyné előtt adta át a Grósz üzenetét.

A szomszéd szobából éles gyermeksirás zavarta meg őket. A szobalány ozsonnára terített és amig kint járt a konyhán, Mimi és Luci összeveszett az ezüsttartóban talált egyetlen szem kockacukron. Egymás haját tépték s közben nem vették észre, hogy a földön széttaposták a cukrot.

— Gyerekek, ne verekedjetek, itt a cukor! — csitította Csepyné a hadakozó apróságokat, de torkán akadt a szó, amikor a tartóban semmit sem talált. Zomboryné szeretett volna elsülyedni. Állt mereven össze- szoritott ajkakkal, de erőt vett magán.

— Látod, édesem — fordult szomorúan Csepynéhez — ez a kártya eredménye.

Felsóhajtott. Leültek az asztal mellé. A szobalány tejet, vajat, mézet és kalácsot rakott eléjük. Ezt nem kell a Grósztól hozatni — könyvre.

Késő estére járt már az idő, amikor Zomboryné útnak eresztette a vendégeket. Lefektette a kisfiát. Odaült az ágya szélére és hosszasan nézte a kis emberke pihegö alakját. Éppen ilyen az apja is. Ugyanazok a finom vonások, puha, sötétbarna, selymes haj, majdnem fekete, csillogó szemek, kissé

hajlott, keskeny orr, összeszorított, vékony ajkak.

— Istenem, mennyire szerettem! — nyögött fel önfeledten és eliátyolosodoti a szeme. Lassan föleleveueatek első találkozásuk emlékei és egy pillanatra elfelejtette, hogy mennyire csalódott. Nyoic éve a megyebálon látta meg először Zombory Imre huszárhadnagyot. Együtt járták a keringek s maga sem tudja, hogyan, hogyan nem, nem tudta elfelejteni a sarkantyúja pengését. Imre meglátogatta őket és az édesapja csak azt a íeltételt szabta boldogságuk elé, hogy Imre vesse le az egyenruhát. Kétezer hold föld elég egypár embernek. Úgy éltek, mint a galambok. Az ő finom lelke félév alatt lekoptatta Imréről a hadapródiskolában ráragadt érdességeket. Zavartalan boldogság, örökös tavasz ragyogta be az életüket. És amikor ez a kis apróság megpecsételte a frigyüket, mennyországgá változott az öreg Zombory-kuria. Együtt ápolták, együtt hallgatták gőgicsélését, együtt örültek, amikor kövér kis lábacskáit egymás elé rakva, egy verőfényes tavaszi napon az ö székétől oda- tippegett az édesapjához.

— Istenem, mit vétettem, hogy ennyire megvertél? — Ráborult az ágy végére és hangosan zokogott. A sok megszégyenítés és izgalom felőrölte minden erejét. Tehetetlenül vergődött. Most is, mint már annyiszor, azon tépelődött, hogy mi okozta ezt a változást? Hátha ő a hibás? Hátha ő nem tudja az ura lelki igényeit kielégíteni, hátha azért szökik el hazulról, mert itthon nem találja meg a régi meleg családi férzket és inkább napokig ül a Fehér hajó füstös, borgőzös kártyaszobájában? Megvizsgálta minden mozdulatát, minden szavát, de nem találta meg az okot. Nem. nem benne van a hiba, hisz Ijjire most is a régi szeretettel, régi imádatos tisztelettel öleli magához, csak

lg