Prágai Magyar Hirlap, 1924. március (3. évfolyam, 51-73 / 499-521. szám)

1924-03-01 / 51. (499.) szám

im Politikai tavaszvárás (g.) Prága, február 29. A tavasz, a nehezen várt és még nehe­zebben kivajudó téltemetés, a friss föld sza­gának virágillatos bódítása el fog jönni. Hoz­zánk fog simulni létünk gyűrött ágyában a melengető test, amitől megpezsdül és sokszor megvadul a vér s elkapja agyunkat és akara­tunkat az a természeti erő, ami márciusokat teremtett a történelemben és amiben benne lüktet a szabadon hajrázó életnek akarata és az emberi vágyak fiatalos energiája. A tavasz, a vérpezsdülés és megmámo- rcsodás évszaka: boldogság és veszedelem. Veszedelmes boldogság és boldogságos ve­szedelem. Olyan, mint a meg nem engedett szerelmi kaland, csókok forrós ágával fütött, meg nem gondolt és a pillanatnyi fejve sz/t’és kábulatában meg nem bánt... Boldogság, mert hitet ad, reményeket muzsikáltat s akaratokat teremt. Veszedelem, mert a hitnek és reménykedéseknek átkos sorsa a tűznek lehamvadása és az életre ki- csókolt virágoknak lehervadása az ő végzete is. Aki azt hiszi, hogy ami jön, az szebb lesz és vigasságosaibb, mint’ ami eddig jött, az a boldogságát szürcsöli a tavasznak, aki az élet valóságában megcsalódott s aki nem tudja már megfeszíteni a kikin zott idegeit a szebb és jobb célok perspektívája felé, az csak a veszedelmeket érzi. . , x Az, aki szeretne optimista lenni, *de akit a csalódások a sötétlátás papjává avattak föl, az, aki lélekkel és hittel induld a mai élet­nek jóformán egyedüli országútidra a politika szerpentinjein, az vajmi kevés boldogságot vár a tavasztól, mert az csak a veszedelem gidres-gödrös útvesztőit látja maga előtt. A politikai tavaszvárás ma sem nem he­vít, sem nem lelkesít. Belevész abba a letar­gikus érzésbe, amit rápréselt az emberi tel­kekre az elmúlt évek porkolábja s mindnyá­jan tudjuk, hogy jön a tavasz, mozgatni fog az eleven erejével, nyugtalanítani fog a vér- kergetésével, gyönyörködtetni fog a kizölde- lésével, hódítani fog az ibolyás mesevilágá­val, de nem hoz megújhodást ott, ahová el- szegődtet'ték a lelkünket és ahová elszegőd- tették az életünket: a politikába. Pedig lesznek tavaszi események, amik nyomán el takarodhatna sok megpiszkult és a szűz fehérségből szürkébe rothadt hótö­meg, de ezek az események nem ígérik a tavasz nagy megfordulását, az uj élet és a bimbós kiserkedés kezdeti energiáját. Lírikus képzelgés és a tavaszba hajló éjszakák ál­modozása lenne az, ha azt hinnők, hogy az a tavasz, ami elé most vonszoljuk a napjain­kat, az uj élet, az uj európai és emberi éle­tünk tavasza lesz. Mert lehet ugyan hinni abban, hogy a tavasz időszakára eső francia választások végigsöpörnek a ma uralkodó és az európai politikára irányitó bélyeget nyo­mó kormányzati rendszeren, ámde hol van a kijózanodásnak az a francia politikai irány­zata, amely határozott lenne, mint egy Hen- derson és szívósan energikus, mint egy Poin- caré? Hol van az a francia párt, amely felé úgy tekinthetnénk, mint a tavasz Ígéretére, hol vannak azok a francia politikusok, akik­nek programja nyomán remélni lehetne, hogy a kezdjük elölről rendezni a világot elv fog a gyakorlatban érvényesülni? A baloldali és szocialista pártok győzelmét1 jósolják a tava-. szí választásokra s e győzelem nyomán ta­lán el fog tűnni az európai politikának neo- napoleonja: Poincaré, de hol van az az uj csillag, ami fölvilágitana azok előtt, akik ma kesergik és átkozzák a sors igazságtalan­ságát'? És uj politikai lehetőségeket hozhat a ta­vasz Németországban és Olaszországban is, de itt sincs pozitív irányzata a kibogozódás- nak és az európai politika megbákülési lehe­tőségének — mindenütt csak az elhatárolt nemzeti és állami érdekek tavaszi dörgése várható, de sehol sem érződik a tavaszi nap­nak az a meleg megcsillan ása, aminek a nyo­mán eltakarodik az európai csúcsokon meg­fagyott és a poros szelektől elszürkült hó ... Tavaszi csodának kell jönnie, hogy rá­cáfoljon a mi előrelátásunkra. A realitásnak borzasztóan szürke, számító és önző korsza­kában csodát várni gyerekes álmodozás. Hi­hetünk abban, hogy ez a tavasz belémarkot a mi kis' életünkbe, örömet hoz, mert virágo­kat fakaszt, kacagást hoz, mert fölemeli a Belgrád, február 29. Miután az ellenzéki pártok vezérei között létrejött az elvi meg­egyezés az ellenzéki blokk létesítéséről, már csak a horvát parasztpárt plénumának beleegyezését várják, hogy hozzákezdjenek az egyezmény végrehajtásához, melynek elsősorban a kormány parlamentáris meg­buktatása a célja. Kormánykörökben még mindig kételkednek az ellenzéki blokk meg­Berlin, február 29. Stresemann külügyminiszter a birodalmi gyűlés tegnapi ülésén tartott expozéja a né­met belpolitika homlokterében áll. Strese­mann kifejetette, hogy a német külpolitika a szakértői bizottságok munkájának a benyo­mása alatt áll. E bizottságok munkájától függ a jóvátétel! kérdés megoldása. A szakértők úgy látszik meggyőződtek arról, hogy Né­metországnak szüksége van a moratóriumra és hogy a moratórium idejére Franciaorszá­got nemzetközi kölcsönnel kellene kártala­nítani a német fizetések elmaradásáért. Stre­semann a nemzetközi kölcsön kérdését elvá­laszthatatlannak tartja a Ruhr- és Rajna- vidék felszabadításának lehetőségétől, s ke­vésbé fontosnak tartotta azt, hogy a külföldi kapitalisták helyet kérnek azoknak az intéz­ményeknek felügyelőbizottságaiban, melyek részére tőkéjüket odaadják. A Micum-szerződések március 15-én jár­nak le. Ez egy angol terminus. A német nagyiparosok egyhangúan kijelentik, hogy képtelenek további teljesítményekre és nyil­vánvaló, hogy a kincstár sem tudja a szerző­dések további finanszírozását ellátni, amint azt ellenfelei is elismerik. Mindezek a viszo­nyok a jóvátételi kérdés rendezését sürgetik. Németország mindenkor a Franciaországgal való megegyezésre törekedett. Most is haj­landó a jóvátételi kérdésről való tanácskozá­sokon résztvenni, anélkül, hogy a szakkörtől bizottságok munkáját zavarná, azonban kü­lön békét nem köthet Franciaországgal, mert a jóvátétellel az egész antantnak tartozik. Stresemann örömmel üdvözli a szövetsége­sek ama igyekezetét, hogy módot teremtse­nek arra, hogy Franciaország különös pénz­ügyi szükségleteit a jóvátételi kérdés szabá­lyozásánál kielégítsék. Poincarénak nem sza­bad azonban azt mondana, hogy Németor­szág még semmi jóvátételt nem fizetett, mert külföldi becslés szerint is huszonöt milliárd aranymárkát mutat Németország jóvátételi számlájának az aktívája. A népszövetségről a következőket mon­dotta a külügyminiszter: A nemzetközi szoli­daritásnak a népszövetség alapját alkotó eszméje a népszövetség mai szabályzatában csak tökéletlenül van megvalósítva. Németország ennek ellenére nem utasi'ja vissza elvből a népszövetségbe való belé­pést Ha a kérdés akut lesz, a német kor­mány meg fogja vizsgálni, hogy Németor­hitet, meleget hoz a szivekbe, mert velejár a szerelem megpajtásodott kísérője, de ne higyjünk abban, hogy ez a tavasz politikai kikelet lesz, hogy ebben a tavaszban egy uj élet, nekünk is élet és nem haldoklás ígé­rete lidércezik... Úgy látszik, a mi tava­szunk, az emberiesség és békesség tavasza még messze jár a földtől és nem küldi hoz­zánk meleg csókjait, amitől elmenne a tava­lyi, tavalyelőtti és sokesztendös hideg, szür­kült hó... alakulásában, azonban a kormány erélyesen dolgozik azon, hogy az ellenzék akcióját a horvátok és szerbek közötti közvetlen meg­egyezés által hatálytalanítsa. Markovics volt igazságügyminiszternek, a radikális párt bizalmi emberének zágrábi útja ez ok­ból történik és ezért neki különös jelentősé­get kell tulajdonítani. szágnak, teljesen egyenjogú tagként való kezelés© és a népszövetségi tanácsba való fölvétele biztosítva lesz-e és belépése nem lesz-e megalázó föltételekhez kötve. Tekin­tettel lesz arra is, hogy a népszövetség ha­tásos működést csak akkor fejthet ki, ha az univerzalitás célja legalább Európára nézve biztosítva lesz. Stresemann végül nagy elismeréssel em­lékezett meg a jóvátételi szállítási illetékek­nek az angol kormány által való leszállításá­ról és a német-amerikai kereskedelmi szer­ződésről. Berlin, február 29. Stresemann beszédé­ről a Vorwárts azt írja, hogy kevés újat mon­dott Stresemann. Németországnak a népszö­vetségbe való belépéséről sokkal nagyobb tartózkodással nyilatkozott, mint ahogy az angol munkáskormány magatartására való tekintettel helyénvaló lett volna. A külföldi közvéleményben oly változás történt, hogy a népszövetséget ma már lehetetlen az antant politikai ügynökségének tekinteni. A német kormánynak a népszövetségbe V3ló belépése tekintetében már előbb is nagyabb aktivitást kellett volna kifejtenie s Stresemann ezt most is elmulasztotta. — A Vosslsohe Zeitung sze­dni Stresemann beszédéből a népszövetség­be való belépésre nézve kihallatszik az elvi ,.igen“ és ez fontos lépést jelent Németor­szágnak a népszövetséghez való ezután! vi­szonyában, melynek szerepe a jóvátételi probléma megoldásában eléggé fel nem be­csülhető. Páris, február 29. Perinax az Echo de Parisban a következőket Írja: Stresemann a francia kormány várakozó álláspontjának túl­ságos jelentőséget tulajdonit. Franciaország hajlandó nagy áldozatokat hozni, hogy evvel az általános béke ügyét szolgálja, de Fran­ciaország semmi esetre sincs arra elhatá­rozva, hogy azt az eszközt, amelyet most kezébe tart, kiadja anélkül, hogy előbb arról ne lenne biztosítva, hogy soha többé szüksé­ge nem lesz rá. — A Figaró sajnálja, hogy Stresemann Franciaországot nem találja elég­gé engedékenynek .,a koncilláns és bizalomra méltó1* Németországgal szemben. A szakér­tők, akikre Stresemann hivatkozik éppen nem azt a benyomást hozták Berlinből ma­gukkal, mint ahogy Stresemann szeretné, ha­nem inkább azt az impressziót, hogy Német­ország messze van attól, amit a jóvátételi ügyben tennie kellőit volna. füesziaQák a brüsszeli parinincnid? Berlin, február 29. Több brüsszeli jelen­tés szerint a belga kormányválság megoldá­sa igen nehéz lefolyású lesz. A válságból va­ló egyetlen kiírtnak a parlament feloszlatását tartják. Páris, február 29. A reggeli lapok szerint a belga kormányválság még nem jutott köze­lebb a megoldáshoz. A király tegnap magá­hoz hívatta a kamara és a szenátus elnökeit, ma pedig a volt kormány tagjait fogja audi­encián fogadni. — A Matin szerint Vander- veldet, a Theunist megbuktató koalíció veze­tőjét fogják megbízni az uj kormány megala- kitásával, általában argonban azt hiszik, hogy Vandervelde vissza fogja utasítani a megbí­zást. — A Journal a következő kombinációt tartja a legvalószinübbnek: mlniszterelnökje- löítek: Van de Vyvere, vagy Renkin katoli­kusok, a külügyminiszteri tárcát liberális képviselő kapná, a pénzügyi tárcát a katoli­kus pártihoz tartozó Houtart képviselőt jelö­lik és belügymimszter jelöltként leginkább Carton de Wiart jöhet számításba. — Az Echo de Paris szerint bizonyos, hogy a mi­niszterelnök mindenesetre a parlament tagjai közül fog kikerülni. Bizonyos szocialista kö­rök Carton de Wliartot szeretnék a mirrsz- terelnöki székben látni. London, február 29. A Reuter-ügyaökség arról értesül, hogy az angol hivatalos körök­ben semmi hajlandóság nem mutatkozik a belgiumi politikai válsággal szemben való ál­lásfoglalásra, Jól értesült körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy a belga kor­mány bukását belügyi kérdés okozta. Két­ségtelen, hogy a frank bukása és az árak ál­landó emelkedése elégedetlenségei . keltett Belgiumban és bizonyos körök a belga-fran­cia egyezményt Belgium szempontjából nem találják elég előnyösnek. A diplomáciai körö­ket az egész dolog nem érdekli és rendkívül valószínűtlennek tartják, hogy a francia-bel­ga együttműködés a jóvátételi, vagy egyéb kérdésekre valami befolyással is lehetne. Feloszlatják a német birodalmi gyűlést? Berlin, február 29. Lapjeleníések szerint tegnap este a birodalmi kancellár és a öiro- dalmi gyűlés pártvezetői között tárgyalás folyt a birodalmi gyűlés feloszlatásának kér­déséről. Végleges határozatot nem hoztak. Jarres dr. birodalmi belügyminiszter a Ber­liner Tageblatt munkatársának kijelentette, hogy a birodalmi gyűlés feloszlatása a pár­toknak további, a szükségszabályzat külön vitája alkalmával tanúsítandó viselkedésétől függ.__________________________________ Közgazdasági javaslatok a parlament ta­vaszi ülésszakában. A kereskedelemügyi mi­niszter a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakéiban a többi között a következő javaslatokat ter­jeszti a nemzetgyülés elé: 1. a szlovenszkói és ruszin szikói uj ipartör vény, 2. egyes iparágak­nak képesti'téshez való kötése, 3. házalás! törvény, 4. javaslatot az építőiparról, 5. a szlovenszkói Ipari szövetkezetek jogviszo­nya, 6. a cseh-szlovák állam éz az oderai hajózási részvénytársaság viszonya, 7. a nyomdaiparra vonatkozó törvényes rendel­kezések novellája. 100 cseb-szl. Koronaőr! fizettek ma, február 29-én; Zürichben 16.75 svájci frankot Budapesten 197 000.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben Í22Í930QOOOOOO.— német márkát Létrejött a jugoszláv ellenzéki blokk A blokk főcélja a kormány megbuktatása fordulópont Németország és a népszövetség hözti viszonyban? Stresemann beszédének visszhangja — Német és francia sajtóvélemények Mf^TL UL évfolyam 51. (499.) szám \ BifalkendBk ) Prága, szombat, 1924 március 1 ______ áSW juh, Előüsetóni árai bel- és külföldön: TT*Kit JT/r.lTM SSnpSwg 'Wgr mm* olloa iá s*^ Telefon 6797. szám, 0l^r Hggír — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felel6s “Vesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr. ——mi—ii n——iimiiiimii—m——ir——T—II—iniiimi■■ un i mim— nimimii mmn—■ —1 maiiinmiinnir-M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents