Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-02 / 28. (476.) szám
maaummmmmmHamaammmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmm wmm mv+J* Szombat, február 2. A cselt szociáldemokraták menekülnek a korrupció süllyedő hajójáról Rágalom-hadiárat indult a ruszin disszidensek ellen Kaminszkyék a magyarokkal ijesztgetik a ruszin népet — Egy szenzációs röpirat Prága, február 1. A cseh szoci áldemok ra ta képviselőik 'klubja tegnap értekezletet tartott, amelyen „a legutóbbi hetek eseményeire** való tekintettel szükségesnek ismerték föl azt hogy a legsürgősebben tribünéit létesítsenek, amely alkalmas volna a vizsgálatra és a lakosságnak elegendő biztosítékot nyújtana arra nézve, hogy tárgyilagosan jár el. A klub alkotmányjogi osztályának képviselői közölték ama tervezetüknek alapelveit, amely a nemzetgyűlési tagság és valamely közkereseti vállalatban elfoglalt tisztség összeférhetetlenségéről szól. A javaslatot a klub elnökségéihez és a párt végréhajtóbizottságához tették át további megvitatás céljából, Nemec képviselő indítványára utasították az elnökséget, hogy követeljen fölviíágositást a kormánytól az orosz diákok számáról és a nekik nyújtott segélyek összegéről valamint arról 'is, hogy mikor fogják már véglegesen elintézni a-z orosz emigránsok problémájának egész komplexumát. A szovjet hű marad Lenin politikájához Moszkva, február 1. A második szovjet- kongresszuson Kamenev kijelentette, hogy a szx>v)e tkanmény külföldi ellenségei is kénytelenek elismerni a szov je trendszer stabilitásának bekövetkeztét. Azt a hírt, hogy Troc- jkü visszalépne, nevetségesnek mondotta. A gazdasági fejlődésről szólva kijelentette, hogy a mezőgazdaság a hfáiborudöttá termeié snetk 65 és aiz ipar 36 százalékát érte el. A lakosság jóléte emelkedett s Így nincs szükség az uj gazdasági poTiltika neviziójára. Kijelentette, hgy SzovjetoTOSzország gazdasági fejlődése a vüMiggal való gazdasági kapcsolsu- tofk nélkül lehetetlen. Skiripniilk ukrán delegá- tfus panasz tárgyává tette, hogy Lengyelország nem respektálta az ukránok és fehéroroszok kisebbségi jogait. Az ülés végén Ka- menev kiijelieTiítette, hogy a szovjetkormány a nemzeti kisebbségek ölnyomását netmcsaik Lengyelországban, de példáiul Romániában te fgytelemmd kíséri. Beszédét így fejezte be: — A Lenin politikája továbbra is minden változtatás nélkül a kormány s a szovjet köztársaságok szövetségiének politikája lesz. Ez a politika dl?ad!a!lmias volt és diadalmas tesz. Ma dönt az angol minisztertanács az orosz kérdésben London, február 1. Az angol minisztertanács ma délután összeül és hírek szerint dönteni fog a szovjetkormány elismerése kérdésében. Munkács, február 1. (Alkalmi levelezőnktől.) Megirfa a P. M. H„ hogy a Fnankenberger szellemi vezetése alatt álló cseh agrárok Kaminszky nevének fölhasználásával azzal agitálnak az uj ruszin ellenzék ellen, hogy a magyarok szolgálatában áll. A magyarság egyes vezetői, akikhez e tekintetben kérdést intéztünk, közönséges rágalomnak mondják ezt az állítást, de el voltak rá készülve, mert hiszen ezzel az álérvvel esetleg diszkrediíá.lm leket a becsületes ruszinok akcióját. Arról, hogy a cseh agrárok miként élnek vissza a „magyarokkal" való ijesztgetéssel, a legviiiágosabban beszél az az orosz nyelvű röpinat, amellyel Frankenbergerék egész Ru- szinszk.ót elárasztották. E röpirat a magyarság meghurcoltatásának és megrágalmazta- tásának egyik újabb bizonyítékát szolgáltatja, amiért! is szükségesnek tartjuk az alábbi részleteket közölni belőle: A magyarok mnnkáhaal Kurtyák, Demkó, Bródy, Riskó Horthy | szolgái. Az ö uj magyar pártjuknak a pro-; gramja: „Nem, nem, soha!" (Magyar nyel-! ven írva.) Ruszin földmivesek, vigyázat, ne legye-j tek a magyaroknak segítségére, mert kipusztulunk erről a világról. Ök (a disszidensek) mindenütt azt hlrde- ! tik, hogy Ehrenfeld távozása óta semmiféle | változás sem történt. Pesek még mindig Lng- j váron van, az ukranizálás még mindig ío- ; lyik; egy szóval minden a régi szerint megy. i De ne gondoljuk, hogy Ők szívből óhajtják az í orosz nyelv bevezetését, mert hogyan óhaj- j íanák az orosz nyelvet az olyan emberek és \ hogyan óhajthatnának ők orosz, szláv szellemben dolgozni, amikor ők maguk állandóan csak magyarul beszélnek. Hogyan protestálhaínak ezek az emberek a mi népünk elukranizálása ellen, amikor mint a szolgák járnak és keresik a Volosin és Brascsajkóval való szövetséget? Hogyan protestálhatnak őszintén az ukranizálás és a „ruszinság" (?) ellen, amikor titkáraik közül az egyik az elmúlt év végén „Ruszinszkói Almanach" címen kék-sárga díszítéssel magyarnyelvű könyvet ad ki! Hogyan dolgozhatnak ők valóban a kárpátorosz földmive- sek javára, amikor nekik egyedüli céljuk az volt, hogy az összes földmivesek egyesülését megbontsák és szétbontsák azokat az erőket, amelyeket oly nagy fáardsággal tömörítettünk. Ne gondoljátok, hogy az Ö kalandorsá--1 * Ez a röpírat tartalma .amelyhez — mivel velünk, magyarokkal a 1 eg megáld zó bb hangon foglalkozik — kénytelenek vagyunk kommentárt fűzni Amint az újságokból értesülünk, a cseh agrárok egyik legnagyobb agitátora: Iía- íminszky minden erejét! arra fordítja, hogy a 1 ruszinszkói magyar községek józan magyar- ; ságát földigérgetéssel a cseh agrárok tábo- j rába csalogassa. E cél érdekében például guknak főcélja megmenteni a párt önállóságút. hanem csupán a saját személyi érdekeik szolgálata, ök úgy képzelték a rezsimválto- zást, hogy a magyar rezsim óta híres Riskó máramarosi zsupán lesz, Bródy a kormányzó titkára, Kurtyák pedig, lehetséges, hogy fan- j ügyi referens szeretett volna Ienni(?). Az ő munkájuk lelkiismeretlen, mert az ! alatt az üríigy alatt, hogy ők a földmivesek- j neh vannak segítségére, valójában Magyar-1 országhoz akarnak átvinni bennünket! Máramarosi oroszok! Gondoljatok a ti j nagy és rettenetes szenvedéseitekre 19!2-ben, a (schizma-) pör idejére, amikor a magyar csendőrség és a magyar főszolgabirák (magyarul kiírva) Riskó Béla vezetésével halálra kínoztak benneteket. Gondoljatok az 1914-ik évre, amikor titeket a Demkó, Bródy és Kurtyák szellemű magyar kat’onák halomra lőttek és most magatok ítéljétek meg azoknak a magyaroknak a munkáját, akik mára titeket édes szavakkal Huszt’ra hívtak és holnap, lehet, hogy ugyanezek a magyarónok fognak rátok lövetniO). Ezek a magyarónok a ti segítségetekkel, a ruszin földmivesek segítségével akarnak urak maradni, hogy továbbra uralkodhassanak fölöttetek. Orosz földmivesek! Most szabadságban élünk és ezek a magyarónotk részetekre halált készítenek és készítik a magyar jármot! Ne menjünk a magyarokkal, kergessük ki őket Budapestre, mert az ilyen lelkiismeretien embereknek ott’ van a helyük! X-Wo a. ( Eszeny magyar községben gyűlést tartott, ahol a legnagyobb ielkinyugalommal szavalta a következőket: — A ruszinszkói demokratikus földrnü- vesség megtalálja a pártban (már tudniillik a cseh agrárpártban) a maga szószólóját és védelmezőjét. Ezt a cseh agrár agitátor a magyaroknak mondja, de ugyanakkor pártja a röpirat- ban még nagyobb hangon kiáltja: — Ruszin földmivesek, vigyázat, ne legyetek a magyaroknak segítségére, mert kipusztulunk erről a világról! A korteskedésnek ez a kétkiáacsos módja a legaljasabb politikai fegyver. A magyar földmivesnép azonnal tisztában lesz vele? hogy milyen perfid játékot űznek Kaminszky ék. Semmi közünk az uj párt vezéreihez és titkáraihoz, de azt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy akkor is ugyanazt a nyelvet beszélték és ugyanúgy szerkesztettek magyarnyelvű almanachot, amikor a Ka- minszkyék szekerét tolták. Ami akkor nem volt hiba, ma főbenjáró bűn. A legélesebben a röpirat utolsó mondatát kell elitcinünk. Az ungvári államügyésznek nem lesz-e szava ez ellen az izgatás ellen? Hajsza Föídesi elleti Az ungvári rendörigazg., mint jelentettük, arról értesítette Földesi Gyula, a Karpatoruszkij Viszitek kiadótulajdonosát, hogy a lapot nem ismeri el az ő tulajdonának. E határozatot közvetlenül azután adta ki, amikor Frankenbergcrnek a lap megvételére irányuló tárgyalásai a Földest iniranzigens magatartásán meghiúsultak. A lapért hatvan, sőt százezer koronát is felajánlottak neki. A rendőrigazgatóság most utasította az ungvári postahivatalt, hogy a Karpatoruszkij Viszte nlik elmére érkező postai küldeményeket ne kézbesítse Földesínck, hanem azt Kamln- szkyhez juttassa. Masaryk és Mann. Hetorinűh Marni, az ismert írómét író, több cseh lapban közzéteszi azt a beszélgekést, amelyet Danáiban folytatott Masaryikfkal A köztársasági elnök a többi között azt mondatta, hogy Németországnak most szenvednie kel. Olyan sors ez, amelyet maga idézett elő és amelyet csak egy helyesebb megismeréssé! változtathat meg. Egyik német kormány sem ismerte el vereségének következmény elit. A miikor Mann közbevetve Wlrtbre hivatkozott, aiki hatandó lett volea fizetni, Masaryk elismerte, hogy a szociáldemckratá'k és első minisztereik hibája, hogy az eTIontálást nem mind!árt a kezdet kezdetén törték meg. Cseh-Sz!ovx'tkiéinak Franciaországhoz való viszonyáról úgy nyilatkozott Masaryk, hogy nemcsak mi vagyunk hozzákötve Franciaországhoz, hanem Franc:aország lis hozzánk van kötve. Véleménye szerint a németek lelkileg elzárkóztak más népektől és nem ismerik a dranca- kat, akikkel pedig legtöbbet kel! tárgyalniuk. Előnyösebbnek tartaná, ha valaki a németek közül kezdene megbeszélést egy kviolával, például Barfhouvail. Majd azt moiNmiiu Masaryk, hogy Poincaré kezdííől fogva a ítehr- megszállás ellen volt, m’g M'lbrami nem ellenezte a Ruhr-vídék megszállását. Azonban Poincaré, aki alkotmányos tekintetben fcez- vefonül felelős, nehezebben ejti el e gondolatot, mint Millerand, aki most mérsékeltebb í magatartást tanus’t. Tárcarovatunk: Kedd: Zivuska Jenő: Lecke. (Vers.) Se halkház Sára: Szegényke az Utón. Szerda: Q e s z t e s i Qyuia: A modern francia szinmüírás. Csütörtök: Segesdy László: Két vándor. (Verses elbeszélés.) Péntek: Szvatkó Pál: Egy szlovenszkól író regénye. (Egry Viktor: A rácsablakos ház.) Szombat: Sz. Szigethy Vilmos: Négy kis kócos árva. Vasárnap: Csalmay: PolHce verso... (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Hogy lettem tojáskirály? Szederkényi Anna: A lépcsőn. A hős kilép ... Fagyos arccal kilépek a színre S hagyom úszni magam mögött Nagy gőg-uszályom Súlyos és kínosan — redőzött leplét. Pedig sírni, vagy kacagni szeretnék? ... Hermelines biborpalástom alatt Ökölbeszorult a kezem S körmeimet betevéstem a húsba, Hogy fájjon, ha az arc hideg Is... Az ilyesmit megértik is, nem Is... — Rá se nézek a bámuló tömegre, —* Hadd szóljon a szerep! Nem aktor az, ki most a színre lépett: Nagyúr, kinek így hozta játszi kedve... Hallgassatok, s tapsolni ki se merjen. (Budapest.) Jakab Géza, A halottak erdeje — Kél hcnfmegyei zsentri pusztulása — — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Móra Ferenc Az időknek sok rémségét elevenítik fel mostanában, de amit éti megírok, az nagyobb rémség, minit a többi, együttvéve. Pedig ebben egytől egyig csupa magyarok szerepeinek. Hiszen éppen ezért iszonyodik úgy az ember ettől a- 'témától. Tűnődtem is rajta, megírjam-e, nemi-e? Megírom, mert amit kőemlék hirdet, azifc úgyis hiábavaló volna elhallgatni. Pedig a szegedi tanyák közt éppen most tiz esztendeje állítottak márványemléket annak a két vértanúnak, akiknek én is engesztelésiül ajánlani ezt a pár sort: Graca Antalnak és Záhony István-j naik. Nem erre a tájra való emberek voltak, hanem volt nemes urak, honfimegyei zsen>- triik, Graca a bozófci járás szolgabirája volt, Záhony pedig dacsóbakni jegyző s eíváihatatlan barátok jóban, rosszban. Graca őrnagyi rangot viselt, Záhony meg kapitányit, de nem tartoztak a sorkatonasághoz. Ke- peczky kormánybiztos jóváhagyásával öt- ven-hatva.n főből álló szabadcsapatot szerveztek, amely a maga kezére háborúskodott s maga ruházta, maga élelmezte magát abból, mit az ellenségtől elszedett. Az Ócskay brigadéros taktikája szerint hol itt, hol ott ütöttek rajta váratlanul a kisebb osztrák osztagokon s dicsőséggel verekedtek végig az egész szabadságharcot. Mikor Lőcsét már megszállta a muszka, egy éjszaka rajtaütöttek a helyőrségen s legalább huszonnégy órára fölszabadították a várost. Igaz, hogy drága szabadság volt Lőcsének, ;mert az erősítést kapott oroszok aztán íel | gyújtották a visszafoglalt várost. Világos után a két gu er illa vezé r csapata ciszéledt, ők magúik hazanéztek Honiba, levetették a honvédruhát, ellátták miagukat pénzzel s elbúcsúztak a kedveseiktől azzal, hogy kibuj- dosnak Törökországba a többi emigráns után s majd azokkal együtt jönnek vissza rendet csinálni. Halasig baj nélkül bujdosták vég'g az Alfö'det, (ott azonban valami csárdában beléjük kötött egy mulatozó vadásztársaság, elszedte a (lovukat, az utipodgyászukat s csak a rajtuk va'ó maradt meg. meg az ingderékba rejtett pénztárcájuk. Hiába mondták, hogy _______________________________________ ők menekülő honvéd tisztek, a falusi lágerek azzal tankolták le őket, hogy ne csináltak volna zenebonát, akkor most nem volnának földönfutóik. Halastól gy a jogszerrel mentek Kötcny- pusztáíg, de ott belátták, hogy így sohase jutnak el Törökországba. Fuvarost kerestek, | aki az alföldi homokokon át levinné őket Uj- | vidékig. Találtak is egy Gáspár Mihály nevű becsületes csőszt, aki készséggel vállalta a fuvart, csak éppen azt kérdezte, hogy van-e a tiszt uraknak pénzük. — Honnan tudja, hogy mink fezt urak vagyunk? — kérdezte Graca őrnagy. — Tudom én, hogy aki most kifelé igyekszik az országból, az mind tiszt ur. Meg a vasasnémetek is mondták, akiket tegnap útba igazítottam, hogy nagy szál adásban vannak most a tiszt urak. — Hát aztán kend a vasasnémetekkel is szóba áll? —■ fortyant fel a temperamenfu- roos&bb Záhony. — Hűt miért ne ál in ék? Nem bántanak ■azok se senkit, nagyon barátságosaik voltak, még a pláhikulacsból is megkínáltak, amiért az utat megmutattam nekik. Mert csak szeptember vége felé járt még s a pusztákra még nem hallatszott ki Magyarország halá'harangjának a kongása. S a nagy mérne tgy ülőiét csak a zsandárral kezdődött, meg a bélyeges papirossal, meg az adókönyvvei. (Ugyan Kötönyben még tán most is csak porcióskönyvnek hívják.) Graca intett Záhonynak, hogy ne ellenkezzék a csősszel, inkább adjon neki foglalót, mert őnála volt az útik assza. A százados elő is vette a tárcát és kivett belőle egy bankót. — De aztán indulunk-e mindjárt? — Nyomban mehetünk, csak átguritom a jobb hátulsó kereket a Lefánti sógorhoz, ott majd rászorítjuk a ráfot. Aztán a fiirhéccel volt baj. azért a Mes- kó sógorhoz kellett elszaladni, a hám ügyében Zsembéri Cifra Istvánnal kellett szót érteni s mivel Kötönyben messze vannak a tanyák egymástól, korán regge.böl jó déi lett, mire a fakó kocsi rendbejött. Akkorára meg a lovak bolyongtak el a semlyékböl, azok után kellett bócorogni, jói bea konyodotr. mire a csősz előkerült. De akikor legalább jó iúrt hozott. — No nem kap már e! bennünket a mar- koláb. Lesz három társunk is, azok lóháton, jönnek, Szabadkára igyekszenek hetipiacra, odáig elkísérnek bennünket. Az első dülőutnál csatlakozott is hozzájuk a három lovas ember. Lefánti I lés, Zsembéri Cifra István, meg Meskó János. Fiatal gazdálkodók voltak, régi terminológiával szólva: parasztok. Illedelmesen köszöntek és nem firtatták, kifélék-mifélék a Gáspár Mihály utasai. Léptetve mentek a lovak a sivány buckák között, nyiszogott a homok a kerekek alatt és fönt a láthatatlan magasban jajgatva húztak a széikiáltómadarak a korán fetoe- fedö éjszakában. — Eső lesiz — magyarázta a pusztai meteorológus szakbeli jártasságával a csősz. — Csak a ruki erdőig baj nélkül elsegitsen bennünket az Isten. A ruki erdőt jó hangosan mondta és jó hangosan felelt rá az egyik lovast — Éjfélre elérhetjük. Kötönyön, Harkán, pogány novii pusztákon, ahol királygyiiikos kunok hazajáró lelke szálldos, baj nélkül keresztülsegitette őket a jó isten, hanem ahogy a ruki erdőbe beértek — ez már szegedi földön van — nagyot reccsent a tengelyes a kocsi fölfordult. Gáspár Mihály végigkáromkodta az egész martiológiát, de azzal se a kocsit a kátyúból kiemelni, se a koromsötét éjszakát bevilágítani nem lehetett. Leszálltak a lovasok is, összeálltak tanakodni, mitévők legyenek, végre se* tudtak okosabbat, mint tneg- éjszaikázni ott* ahol vannak. Az egyik. raa«(
