Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-15 / 38. (486.) szám
Az igazságügyi sérelmek Irta és a szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottsága elé terjesztette: Törköly József dr. 11. A szervezeti sérelmek Rimaszombat, február 14. A szervezeti sérelmeknél elsősorban .a területi hatáskör s ezzel kapcsolatos jogok jönnek szántba. Megfelelő könnyítésekről beszél a saint- germaini szerződés. Igaz, hogy nem mondja meg, hogy mit ért „k ö n n y i t é s“ és főleg „megfelelő könnyítés14 alatt, de az kétségen Évül áll, hogy nem jogmegszoritást, nem jog- kisebbitésít értettek a szerződők e kifejezéseik alatt. Már pedig az a tény, hogy 20 százalékhoz köti a nyeivtörvény a nyelvhasználati jogot. a,z a tény, hogy törvényt hoztak, amely a végrehajtó hajaimat felruházta azzal a joggal, hogy egyes bírósági járások területén minden korlátozás és a nép minden megkérdezése nélkül változtatásokat eszközölhessen s tetszés szerint telhesse mesterséges területi átkapcsolások révén valamely nemzeti kisebbség 20 százalékos számarányát 10 százalékossá, igy a saját nyelvének használatára az igazságszolgáltatásnál és közigaz- •gaítsnáí jogiképtelenné, ez már nem is jog- megszoritás, vagy jogkisebblités, de tendenciózus jogfosztás, vagyis az arra való lehetőség törvényhozási utón történt nyitva tartása. Ezzel is a sainx-germaim szerződéssel ellenkező s igy de jure érvénytelen joggal élt már a végrehajtó hatalom akkor, amikor a pozsonyi járásbirósági terület minden szükség nélküli megváltoztatásával a magyarság számarányát Pozsonyban és a pozsonyi járás területén mesterségesen 20 százalék alá sül vesztette s élni készül ezzel a jognéiküH joggal a végrehajtó hatalom rima- szombati járásbirósági terület tervbe vett megváltoztatásától is. Ezután a bárói függetlenség mondhatni teljes hiánya a legteljesebb jogsérelem. A bírót bármikor elmozdíthatják, áthelyezhetik. Ez a lakásínség és a gazdasági nyomorúság korszakában borzasztó kényszerítő eszköz. A csekély számú magyar bíráknál ehhez jön még a megkívánt szlovák nyelvvizsga kellő átmenetű fdő nélkül. A jogbizonyosságnak, a személyes szabadságnak s végül a valódi igazságszolgáltatásnak személyi biztosítékai tehát úgyszólván teljesen hiányoznak. Ez a megállapítás még erősebb akkor, ha az ügyészségnek a mindenkori kormánytól függő viszonyát is számításba vesszük. Az ügyvédi szervezeti kérdés pedig egyenest tagadása annak, hogy a köztársaság demokratikus államszervezet volna. Demokratikus állam el nem ismerhet csupán miniszteri lég bármikor elmozdi'lható- lag kinevezett ügyvédi választmányból álló ügyvédi kamarát, amelynek nincs ügyvédi kamarai közgyűlése, nincsenek független és szavazattal bíró ügyvéd tagjai, csak jognél- küH, a kinevezett ügyvédi kamarai választmány fegyelmi diktatúrája alatt álló s a reá- ' juk megkérdezésük nélkül önkényesen kirótt tagdíjat fizető ügyvédi árnyékai. S ez a jogsérelem annál nagyobb, mert az „egységes áliambau14 jogegyenlőséget proklamál a.z alkotmány s az úgynevezett történelmi országokban szabad ügyvédek, ügyvédi szabadság és demokratikus ügyvédi kamaráik vannak. Lehet még beszélni az állami közjegyzők szlovenszkói szervezetéről is. Az o kamarájuk is oly szabad és demokratikus intézmény, mint a szlovenszkói ügyvédi kamara intézménye, a különbség csak az, hogy a közjegyzői karba ma már úgyszólván kizárólag cseh-szlovák nemzetiségű állami közjegyzők taroznrk, akiknek legtöbbje poétikai szolgálatának jutalmaként kapta a kormánytól a kinevezését, igy tehát nekik nincs okuk és alkalmuk a panaszra! Hiszen a jutalmazási düh már oly nagy, hogy a közjegyzőket magánokiratok felvételére is feljogosították s újabban már arra is fel kinvánják jogosítani, hogy feleiket bíróságok élőit is képviselhessenek. Magyart közjegyzőnek nem neveznek ki Ifit tehát magyar részrérőí! nincs panasznak helye. Az ügyvédi és a bírói vizsgáról, a dokto- , rátus megszerzéséről, a vizsgáló bizottságok összeállításáról és kinevezéséről, magukról a vizsgákról, a jogi oktatásról s a kezelő és segédszemélyzetnél a megfelelő szolgálati pragmatika hiányáról s ezekkel kapcsolatban a magyar nemzeti kisebbség sorsáról szintén lehetne egy párt szót beszélni és a sérelmekből egy csokrot nem lenne nehéz összekötni. Mindezek a nagyvonásokban megvázolt sérelmek rámutatnak arra, hogy az igazságügyi szervezet kiépítése a köztársaságban nem a nemzetiségi egyenjogúság elvei alapján (történt. III. igazságügyi eijárási sérelmek A legeklatánsafob sérelmek itt azok, amelyek a nyelvtörvény nyílt megsértését jelentik. Ezer esetben bizonyithait'ó tény az, hogy kivált az adóbíróságok a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó jogkereső beadványát, noha oly bírósági járás területéhez tartozik, ahol meg van hivatalosain is elismerten a 20 százalék kisebbség, nem intézik el magyar nyelven is. Idéző végzéseket, végzéseket, válóperi végzéseket, váltófizetési meghagyásokat, sőt ítéleteket tisztára cseh vagy szlovák nyelven bocsátanak ki a bíróságok, amely fényükkel arra kényszerítik a feleket, hogy fordítási költséget fizessenek, vagy arra, hogv joghátrányt szenvedjenek. A szlovenszkói ügyvédi kamara fegyelmi vétségnek deklarálta azt, hogy szlovák fél nevében magyarul adták be az ügyvédi meghatalmazást, pedig ezt a törvény sehol se mondja tilosnak. Hát akkor miért nem indítanak fegyelmi eljárást ama bírósági hivatalnok ellen, aki a törvényben biztosított kisebbségi jogot nem respektálja, illetve megsérti? Vagy talán a magyarság ellen elkövetett minden törvénysértés , .amnesztiát élvez? Nagy sérelem az is, hogy magyar nyelvű egyének ellen folyamatban lévő bűnügyekben igen sokszor a magyar nyelvet nem értő ügyészek járnak el s csehül mondják el indítványaikat és vádbeszédjüket, amiből a vádlóiét és legtöbbször védője mit sem ért. Ez még oly helyeken is kezd uzussá válni, ahol a magyar nyelvet tökéletesen beszélő más ügyész is van. Rendkívül nagy sérelem az is, hogy a tárgyalás nyelve nem igazodik mindig a vádlott, illetve a perfél nyelvéhez s a tárgyalási jegyzőkönyvet a polgári és büntető ügyekben égi/a ránt mindig cseh-szlovák nyelven veszik fel még akkor is, ha mindkét fél csak magyarul ért és beszél. Az, hogy nincs elegendő oly bíró, aki a peres felek nyelvét értené, hogy nem alakítanak magyar tanácsot, hogy megfelelő pragmatika hiányában a segédszemélyzetből a magyarokat úgyszólván teljesen száműztek s emiatt az ügyek elintézése (illetve Ieirása) borzasztó hátrányt szenved, hogy az esküdf- biróságnál csak az esküdt, aki szlovákul tud. azok már mind ismert közhelyek, amelyek a sok-sok nyomorúság mellé beállítják az igazi igazságügyi nyomorúságot is. Norvégia is elismerte a szovjetet Litvkiov az uj államok elismeréséről Krisztiánra, fsa nár 11. Az Arbtiterblae:' a norvég munkáspárt lapjának közlése szerint Norvégia e határozta Oroszország de jure elismerését. Á jegyzék már csak aláírásra vár. H'r szerint az angol elismerés elvén ismeri el a norvég kormány is Oroszországot, még pedig olyképpen, hogy a formai elismerés után mind- két kormány egy vegyes bizottságot küld ki a két ország közötti függő kérdések szabályozására. Moszkva, február 14. Abból az alkalomból, hogy Norvégia is elismerte az orosz szó v jetiköztársaságokaé, Litv'nov kijelentette, hagy örvendetesnek tartja azt a jelenséget, hogy a külföld belátja, hogy az elnem- ismerésse! semmi nagyobb engedményt Oroszország részéről elérni nem tudnak. A kis államok nevetséges helyzetbe kerülnének, hogy ha azt várnák, hegy a tanácskor- mány a mindeddig visszautasított követeléseket végül mégis csak elmerje. A tanács- konmány de jure elismerése előtt visszauta- rfít mendenpj a előzetes tárgyalást, mert a Németországgal, Angliával és O’aszország- gal történt rendes összeköttetések gazdasági tevékenysége számára kellőleg biztoskják a szükséges teret. Most már az újonnan alakult álamok számára sokkal fontosabb Oroszország elismerése, mint az, hogy ők elismerik-e Oroszországot. Oroszország azonban hajlandó az uj államokat minden feltétel nélkül e*ismerni JS vmi &*g«ir.cf'sv6ÍÍTtfs <ra te &*6t.efke«a* Tárcarovatunk: Szombat: Ottlik Pálma: Magyar zenei élet. Vasárnap: Kersék János: Öröm és bánat Dániel né, Lengyel Laura: A szerzőnél. Két vers NEKEM... Nekem ne küldj soha virágot, Énnekem ne adj szerenádot. Nem kell — amin más lányok kapnak — Özöne bókoló szavaknak... Csak eg.v pillantást küldj íelétn ... megértsek én. VISZONTLÁTÁS Tavaszi mezőkön bolyongtam véle. Boldogan kacagtunk egymás szemebe. Ezer virágot tiport a lábunk. Tavaszi ég alatt Izzótt a szájunk. Ma láttam. Ködbefult őszi estében Egyedül bandukolt a járdaszélen, Megálltam, mintha most is rá várnék S közénk nyúlt csendesen egy karcsú árnyé* Técby Mái la. Az első titkár — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Rákosy Gyula II. •Jobbágy Margit, az úgynevezett cifeő ■titkár, hellyel és cigaret áva! kinála meg Századost s mikor megaidtavhogy csn-pún í gy egyszerű aláírásról vau szó, teljesen Megnyugodott. — Méíltóz'tassék itt hagyni az aktáit — mondotta — s én holnap aláírással ellátva eljuttatom kegyedhez. — Nagysád igen kegyes — felelte Százados •— de az én megbízásom úgy szól, hogy személyesen írassam alá az iratot. Az első titkár, látva Százados merevségét, 'kissé merészebb lett: — Nagyon megbecsülendő ez a diszkréció, amellyel megbízatását végzi, de előttem felesleges titkolóznia: aláírás előtt én úgyis látni fogom az aktát. Én mindent látok, sőt — tette hozá jelentőséggel. — Hiszen nem azért vagyok első titkár! — Kérem, nagysád, — felelte visszautu- svtóan Százados — ez már teljesen az ön és Igazgatója dolga. Az én dolgom viszont, hogy teljesítsem, amuré utasításom van. Jobbágy Margit most már látván, hogy Százados konok ságával sehogy sem bir, határozottan fel'ingerlődüti: ! — Értsük meg egymást — kezdte magára elölte tett nyugodtsággal, — magyarázó hangon — az igazgató ur annyira elfoglalt ember, hogy nem ér rá az ügyekkel részletesen fog’aükozni s ezért minden — ezt a szót megnyomta — ügyet nemcsak megmutat, de előbb velem beszól meg s csalk azután intézkedik bemne. — Ez mindenesetre nagyfádnak válik dicséretére — hajtotta meg magát udvariasan Százados s ezt gondolta magában: cl is hiszem, határozol tan csinos jelenség; álláspontját azonban védeni próbálta: — Mégis ugyebár . . . Ebből az egy fokkal gyongódebb hangnemből Jobbágy Margit szinte megérezte, hogy imlyoníajU gondolatok járhattak Százados Jenő agy álban, ettől viszont neki támadt kitűnő ötlete. Abban már bizonyos volt, hogy ennél a makacs férfinál nem fogja tudni elérni, hogy az aktái* kivegye a kezéből s így megakadályozza az igazgatóval való találkozást, más eszközökhöz kellett folyamodná:, hogy a veszedelem tornyosuló fel1'egek eloszlassa. Hangja mieleggé változott, viselkedése felbátorító lett, beszélgetésük elka- ! bndozoitt a tárgy éi s Százados, aki a nőkkel szemben, ha nem elvi. vagy hivatalos dolgokról volt szó, egyébként nem volt vakarni nagyon ellenálló. Így most maga sem tudta hogyan, de azon vette észre magát, hogy Jobbágy Margitot forró ölelésben tartja s a leány magáról elfelejdkezetten odaadással íaiprd a férfi csókoló ajkához, azután hirtelen k bont akozik: — Jóságos egek. mit tett maga ve’em? —• mondta rekedten, sírásra álló szájjal -— Megcsókolt, oh én szerencsétlen! — Mi lelte Margitka? — kérdezte felocsúdva csodálkozó bámulattal Százados. — Megcsókolt engem! — sírt a leány. — Megcsókolta a más menyasszonyát! A férfi csak bámult, egészen megzavarta ez a váratlan fordákt, a leány pedig beszélt sebesen egyfolytában: — Nos hát igen, tudja meg, én az igazgató menyasszonya vagyok. Tisztességes leány vagyok, aki tudja kötekségét: be kell jelentenem ezt az egész esetet az igazgatónak. Igen, be kell Jelen’enem, ne vágjon a szavamba és ne is próbáljon vigasztalni, mert én a szerencsémet dobom el most magamtól. A maga hevessége megszéditett és most vége az én életemnek. r-w* De Margit, esy szót sem értek abból, Péntek, február 15. A lengyel ellenzék közeledést kíván Angliához A lengyel külügyi vita és a cseh-szlovák— francia szerződés Varsó, február 14. A külügyminiszter expozéja fölött megindult tegnapi vitában több képviselő intézett kérdést a miniszterhez. A kérdésekre a külügyminiszter kijelentette, hogy Oroszországnak és Németországnak a népszövetségbe való fölvétele még sokáig nem lesz aktuális. A Javorma-kérdésről szólva azt mondotta, hogy rendkívül nehéz már most konkrétumokat mondani, az azonban bizonyos, hogy a kérdés eddigi fejlődése nem megnyugató Lengyelországra nézve. Perl szocialista képviselő hangoztatta, hogy a külügyminiszter expozéja túlságosan általános volt. A lengyel kormánynak Németországot a demokratizálódáshoz és megnyugváshoz kellene segíteni és nem szabadna e tekintetben Franciaország kívánságainak eleget tenni. A francia-cseh-szlovák szerződésben annak veszélyét látja, hogy az esetleg Cseh-Szlovákia közvetítésével közeledést hozhat létre Franciaország és Oroszország között. A szónok kételkedik abban, hogy Cseh- Szlovákia és Lengyelország között megértés lehetséges, különösen azért, mert Cseh- Szlovákia még mindig nem ösmerte el a lengyel kelleti határoka. Az esetben, ha Lengyelország és Oroszország között konfliktus támad Cseh-Szlovákia Oroszország oldalára fog áílani. A szónok szerint szükséges lenne Angliával megegyezést keresni. Stronsky nemzeti demokrata polemizál Perüel s kijelentette, hogy véleménye szerint anak veszélye, hogy Cseh-Szlovákia közvetítésével Franciaország és Oroszország között megegyezés jön létre, egyáltalában nem aktuális. Ha Franciaország Oroszországgal megegyezés óhajt, akkor ezt minden közvetítés nélkül keresztülviheti. Arra az aggodalomra nézve, hogy Cseh-Szlovákia kon- I fliktus esetén Oroszország oldalára áll, megjegyezte Stronsky, hogy a francia-cseh-szlovák szerződés a csehszlovák politikát inkább arra szorítja, hogy számoljon egy esetleges francia német konfliktussal. Nietcialkovsky szocialista képviselő hangoztatta, hogv a lengyel politikának Angliához kell közelednie. Franc'aország még nem t^r^a! Oroszország?? * Paris, február 14. Az Echo de Paris közlése szerint illetékes körök az utóbbi n:pok- ban újból foglalkoztak a francia és orosz kormányok közti egyenes tárgyalás lehetőségével valószínűen a szovjetkormánynak Anglia által történt el ismerésének ha vsa alatt. Az eddigi elért eredményeket azonban negatívnak kell minősíteni. ________ amit beszél. Mondja mit kíván tőlem? — M't kívánok? — kapott most mohón a leány a férfi szaván. — Nos hát ide figyeljen: Egy mód még van arra, hogy mindent jóváíegyen. Én be fogom vezetni a,z igazgatóhoz, hogy az okmányát aláírassa vele. Ennek azonban az a feltétele, hogy ha ott lát .valamit, ami esetleg feltűnő magának, erről soha. senkinek sem beszél. Ha erre nem adja a becsületszavát akkor esküszöm magának, hogy sohasem kapja meg a kívánt aláírást. mert én kénytelen leszek elmondani az igazgatónak, ami itt velem történt, az igaz, hogy tönkreteszem ezzel a magam jövőjét, de rönkre van slláuyitva a magáé is. Nincs tehát mit választania. Adja a becsületszavát ? —Ha csak ezt kívánja tőlem — mondta álmiélkodva Százados. — szavamat adom, hogy sohasem fogok arról beszélni, amit itt tapasztaltam s ami velem történt . . . Az első titkár a legszívesebb, legudvariasabb barátsággal tárta ki az Igazgató ajtaját Százados Jenő előtt. Alig hegy gondosan betelte maga mögött a párnázott ajtót, odaugrott Százados mellé. Az igazgató arcán a halálfélelem retteneté ült. mint akire váratlanul gyilkosok lőréik rá. Jobbágy Margit tekintete kereste az igazgatóét s kifejezése biztatást, bátorítást é*s teljes megnyugtatást iparkodott a kétségbeesett emberbe önteni. Százados Jenő pedig álmél- kodássai mutatott az igazgatóra: — János! Hisz ez János, a é:i volt tisztlsaolgám. — Hidegvér, fiatalember mondta az első titkár most mar fölényesen es a Jánosnak, xmú tfözúsjolsának nevezeti egyénre
