Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-12 / 35. (483.) szám

í y/jjD>t/fa t ».,«,,

JÉF ' Kötött melléinek J Prága, kedd, 1924 február 12

# ifi# ^

S&ffl érésé £ SS ^Mna ., aQflDSHBUh. jflfiy ^K[ ttRR^mnnnah. momm mb (■nmgn^ Előfizetési árak bal* és külföldön.

JPf # j£? #J|7 & jrm JRrlBr W Kriy flaT^ih M W Mffl 2nu Mm Etrósi évre 300 Ke, félévre 150 Ke.

£ Imim fwmJL \£ZLJi£*W**ÉrJFÉLJ? íMj $LM m, íisti

V^/ «f -«7 %MJtL %MS

v!&r - Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkői Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő:

PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Ótátrafiired

(fi.) Gölnicbánya, február 11.

Szövetkezett ellenzéki pártjaink legutóbbi értekezlete, amely úgy látogatottságát, mint tartalmát tekintve, ellenzéki politikánk hárowiesztendős történetének egyik legkiemelkedőbb megnyilvánulása volt, ismét bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van e harci egységre, amelynek kimélyitése és fejlesztése eminens érdeke mindazoknak á pártoknak és törekvéseknek, amelyek Szlo- venszkó és Ruszinszkó autonómiáját, népeinek boldogulását és a nemzeti kisebbségek helyzetének javítását tűzték ki céljukul. Az ellenzéki pártszövetség alkotórészeinek szoros kohéziója conditio sine qua non-ja annak, hogy a reánk váró föladatokat megoldhassuk és az ótátrafüredi gyűlésen újból bebizonyosodott, hogy minden pártban meg van a komoly akarat és a kölcsönös megértés, melyre a kohézió minél hatályosabbá tétele végett szükség van.

Hatalmas program bontakozott ki szemeink előtt. Egy program, amely átöleli és magában foglalja mindazokat a kívánságokat, amelyeket Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosai általában, a magyarok és a németek pedig különösképpen iis melengetnek a szivükben. Tudomást, szereztünk a nagy munkáról, amelyet a partszövetség közös ■ intézménye: a központi iroda végzett és örömmel hagytuk jóvá azokat a terveket, amelyeket a közel jövőben szándékozik megvalósitani. A tarthatatlan gazdasági és adópolitikát hivatott közgazdasági szakember ismertette, aki a közös bizottság egyhangú helyeslése és a legnagyobb párt elnökének külön köszöneté mellett fejtette ki azokat a remédiumokat', amelyek egyedül terelhetik helyes irányba megrokkant gazdasági életünket. Szóba került a földreform, Hodzsának ez a legkedvesebb eszköze a magyarság megnyomoritá- sára és elfogadtunk egy határozati javaslatot, amely világosan körvonalozza az ellenzéki pártok földreformprogramját, amely nem a nép földéhségének kielégítése, hanem a földosztás mai egészségtelen és erkölcstelen módja, valamint annak elnemzetlenitő tenden-. ciája ellen irányul. Megvitattuk a kisipar válságos helyzetét és megtárgyaltuk azokat a módozatokat, amelyek a társadalom e dolgos rétegén segíteni tudnának. A magyar kisgazdapárt ügyvezető-elnöke rendkívül alapos tervezetet adott elő azokról a módszerekről, amelyek a kisebbségi nyelveknek a polgári *s büntető bírói eljárásban való érvényesülését és a polgári szabadságjogoknak fokozott védelmét biztosithatnák. Végül pedig határozatba ment, hogy a népszövetség, illetőleg az állandó hágai nemzetközi bíróság elé megyünk elbocsátott tisztviselőink és az 1910 január 1-e után illetőséget szerzettek állampolgársági ügyével, továbbá a lelkészek kongruájának megvonását és a köz:gazgatási beosztásnak kisebbs'gellenes megváltoztatását is a nemzetközi fórum elé visszük. Láthatjuk tehát, hogy a közös bizottság figyelme kiterjedt a közéletnek csaknem minden ágára, úgy hogy egy közbeszóló találóan nevezhette az ótátrafüredi gyűlést az ellenzék parlamentjének Az értékes kezdeményezések egész sorozatával, a fölvetett gondolatok mélységével, pontos előkészítettségével valóban meg is érdemelte ezt az cp: tetőn or- nanstf.

Külön is ki kell emelnünk a rendkívül beható iskolaügyi vitát, amelynek folyamán a fölszólalások egész sora követte egymást, bizonyságául annak, hogy az ellenzéki közvélemény teljes tudatában van a magyar iskola- ügy rendkívül nagy, szinte középponti jelentőségének. Örömmel és hálás köszönettel hallottuk, hogy úgy a szlovákok, mint a németek teljes szivükből átérzik a magyarság szorongatott kultúrájának pusztulása miatt érzett fájdalmát és amikor a keleti szlovákok

ősz vezére a magyar kultúra védelmére kelt, percekig tartó tapssal köszönték meg a közös bizottság magyar tagjai nemes érzelmekkel áthatott beszédéi A vita, amelynek lefolyása azt a meggyőződést érlelte még bennünk, hogy kulturális életünk kiválóságaiból valami központi szervezetet kell alakítani a losonci központi iroda és kulturális referensünk támogatására, különösen a nevelés nemzeti és valláserkölcsi oldalát húzta alá, bizonyságául annak, hogy a mai kormányzat minden rendelkezésére álló eszközzel cl akarja fojtani a jövő nemzedék nemzett! és vallási érzéseit.

E támadás ellen nem elegendő segítség, ha egynéhány ember fog össze. Ezt csak az egész magyar társadalom verheti vissza. A családi otthoniban kell először is védekezni e veszély ellen. Gyönyörű föladat vár itt elsősorban a magyar anyákra, akiket Ótátraíüredről fölszólítottak arra, hogy ne engedjék elhamvadni, hanem élesszék és ápolják a magyar nemzeti érzés vesztatüzét gyermekeiknek zsenge lelkében. Az ő kötelességük, hogy otthon elbeszéljék kicsi gyermekeiknek, hogy ki volt Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Bocskay, Bethlen. Rákóczi és Kossuth, akikről a mostani iskolai könyvek mélységesen hallgatnak. Az ő szent föladatuk, hogy a Jánosikok emlékét elhal vány itsák és történelmi nagyjaink ragyogó alakját fölkeltsék a magyar gyermekek képzeletében. Reájuk vár a gyönyörű munka, amelynek célja a jövő nemzedék megmentése nemzetünk számára.

Ezt üzenték Ótátnafüredről a magyar férfiak a magyar asszonyoknak, akiknek szivében bizonyosan rezonálni fog ez az üzenet, amelynek alapgondolata egy a börtönben sínylődő magyar hölgytől indult ki.

Bethlen

a magyar itmakrMa Wípiíísíről

A magyar demokrácia más lesz, mint az októberi „demokrácia*4 volt — A szociáldemokraták tették tőnkre az országot és diszkre- ditálfák a demokrácia gondolatát — A királyság és a kétkamarás rendszer demokratikus fölépítése — Válasz a kölcsön ellenzőinek — A köicsönakció elsősorban külpolitikai akció — Nincs olyan feltétel, amely az ország szuverénitását sérti

Budapest, február 11.

(Budapesti szerkesztőségünk teleíon- j elemié se.) Hoyos Miksa gróf egységes párti képviselő tegnap Kaposvárott 'beszámoló beszédet tartóit, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök is megjelent és nagy beszédében ki terjeszkedett valamennyi időszerű bel- és külpolitikai kérdésre. A miniszterelnök beszédéből a következő részeket közöljük:

— Az ország hajótörött, olyan, mint egy hajó vitorlátlanul, árbóctaíatral és törött gépezettel. Az egész magyar társadalom erejének össze kell fognia, hogy a hajót akcióképessé tegye. A forradalom után észrevettem, hogy a felső tízezrek duzzogva félreálltak a közéletből, de ezt helytelenül tették, mert nem a fél re vonulás viszi előbbre a nemzetet, hanem az, hogy mindenki tehetségéhez és erejéhez mérten előbbre vigye a nemzet ügyét. Az a fölfogásom, hogy azok, akiknek a sors többet adott, többel kötelesek a köz javára dolgozni. Ezeknek kell előljárni a jó példával és akkor, ha áldozatkészségről van szó. Legyen vége a gyűlöletnek a polgári társadalomban, mert a kibékülés alapjára kell helyezni a nemzet jövőjét.

— A kormánynak az a kötelessége,

hogy keresse az útját a demokratikus intézmények létesítésének és védekezzen azoktól, akik a demokráciát lehetetlenné teszik. A demokráciának két ellensége van: a. reakció hívei és azok, akik a szabadsággal és a demokratikus intézményekkel, visszaélnek. Az utóbbi a nagyobb ellenfél, mert nincs nagyobb ellensége a demokráciának annál, aki vele visszaél és a demagógiát támogatja. Ezek megrendítik a hitet, a békét, a társadalmi összhangot és a munkát a becsületes emberekben. Kérem a társadalom egyes rétegeit, hogy egymássál kezet fogva segítsék elő egy demokratikus, boldogabb Magyarország lehetőségét és küszöböljék ki a társada’omból azokat, akik akár a gyűlölet, akár a szabadsággal való visszaé’és elősegítésével . és támogatásával azt lehetetlenné tenni igyekeznek.

— Az összeomlás és a bolsev izmus után minden . magyar kormánynak bárom szempontra kie iett irányítania figyelmét és

jez a mostani kormány föladata is. Az egyik

a rend fen tartása, a másik az ország politikai életének újjászervezése, mert az összeomlás után azok a pártok és férfiak, akik addig az ország életét vezették, vagy visz- sza vonultaik, vagy elvesztették népszerűségüket. A harmadik feladat, hogy az országot gazdasági és pénzügyi tekintetben a megkötött béke után életképessé tegyük. Az első kérdéssel nem foglalkozom bővebben, mert erről sok szó esik a parlamentben és az újságokban. Konstatálom, hogy a kormánynak kötelessége ezeknek az érdekeknek kielégítése. A második kérdés poirtiai életünk megszervezése. Ennek előhírnöke a kisgazdapárt volt, amely már a háború alatt megkezdte szervezkedését. Az akkori idők nem kedveztek a szervezkedésinek, a háború után azonban a választójog kiterjesztésével lehetővé vált, hogy a kisgazdatársadalom befolyást .gyakoroljon a parlamenti életre.

— A demokratikus gondolat a háború alatt ‘ törekedett hatékonyabb érvényesülésre.

Az összeomláskor a szociáldemokrácia volt az egyetlen szervezett erő, amely a demokratikus gondolatot kezébe véve, a maga hatalmi törekvéseire használta ki oly formában, hogy végeredményben tönkretette az országot, mert tönkre akarta tenni. Majd tönkretette az országban a demokrácia gondolatát is, A forradalom után szükségessé vált, hogy a magyar demokrácia valamilyen formában újból meginduljon, de más utakon, mint a forradalom alatt. A eé! az volt, hogy lehetőleg széles rétegeket részesítsünk annak lehetőségében, hogy a közügyekre befolyást gyakoroljanak. A mód csak olyan lehetett, hogy elsősorban azokat a széles rétegeket részesítsük hatalomban, amelyek a nemzeti alapokhoz való ragaszkodásuk révén garantálták, hogy nem viszik a magyar demokráciát olyan lejtőre, mint azok, akik ezt a gondolatot a forradalom idején vették kezükbe.

— Ez a szervezik ed és a kisgazdatársad>a!mat állította ennek a gondolatnak szolgálatába. Gondoskodni kellett arról, hogy ezek a tömegek: a kísgazdatársadalom, az

intelligencia és a polgári osztály együttesen törekedjenek megvalósitani azokat a fontos

célokat, amelyeket maguk elé tűztek. Így született meg az egységes párt, amely egyfelől a magyar társadalmat védi meg a forradalmaiktól és a felfordulástól, másfelől biztosítani akarja azt a fokozatos demokratikus fejlődést, amelyre a nemzetinek szüksége van, ha a kor gondola tanaik megfelelően akarja intézményeit berendezni.

— A párt programja az, hogy demokratikus szellemben alakítsuk át alkotmányunkat, de nem a királyság eltörlésével és a kettős kamara megszüntetésével, hanem ezeknek demokratikus fölépítésével. Ha Angliában összeegyeztethető a királyság a legszélesebb demokráciával, ez nálunk is lehetséges lesz. Demokratikus alapon kell megszervezni a városi,, községi és megyei adminisztrációnkat, szociális reformjainkat, a földreformot és a kultúrpolitikánkat.

— Azt mondják az úgynevezett októbristák, hogy nem demokrácia, hanem reakció az, amit mi akarunk. Ezeknek azt felelem, hogy a rombolás ebben az országban hosszú ideig tartott, tehát az újjáépítésre a demokratikus irányban még hosszabb időre lesz szükség. Ehhez azonban nyugalom szükséges, mert eddig hiányzott a konszolidáció. A puccsok alapjában ingatták meg az ország nyugalmát. A gazdasági gondok megoldása nélkül az alkotmányreformokat nem lehet tető alá hozni. A partement! fecsegés lehetetlenné tette a nagy horderejű kérdésekkel való foglalkozást. Azt felelem az októbristáknak, hogy a demokrácia ebben az országban más lesz, mint az októbrista demokrácia volt. Amit ők végeznek, az porhintés a külföld szemébe, mert a külföldön nem tudják, hogy melyek az országban azok az igazi pillérek, amelyeken a demokráciának nyugodnia kell. A mi demokráciánknak harmóniában kell maradni a nemzeti érzéssel, a tradícióval, mert csak ez jelenthet fokozatos fejlődést.

— A harmadik kérdés az, hogy a kormánynak kötelessége az ország anyagi megélhetését rekonstruálni és életképessé tenni. Gazdasági életünk tönkremenésének egyik főoka a békeszerződésnek a jóvátételekre vonatkozó fejezete, amely lehetetlenné tette, hogy országunkat a külföldi tőke segítségével ujjáépitsük. Már pedig egy végképp kimerült, földarabolt és darabjában is elértéktelenedett ország csak a külföldi erők segítségével képes saját erejét visszanyerni. Két ut állott rendelkezésre, vagy saját erőnkből -megkiséreljük a talpraállást, vagy a külföldhöz folyamodunk. Az összeomlás után csak az első ut állott rendelkezésünkre, mert ebben az időben a külpolitikai atmoszféra még olyan volt, hogy minden kísérlet a külföldi segítségre hiábavaló lett volna. Megjártuk tehát az első utat, bár láthattuk, hogy ez az ut szomszédainknál, Ausztriában és Németországban, tehát a gazdagabb országokban sem vezetett eredményre. De nem is vezethetett, hiszen a saját erőnkből való fölemelkedésnek kéf eszköze van: az egyik a takarékosság az államháztartásban és a kiadós adóztatás, a másik pedig a termelés tokozása. Mindkettőt egyidősben kellett volna csinálni, de hiányoztak az erőforrások. Tehát bizonyos idő múlva a másik úthoz kellett folyamodni.

— Egy éve fáradozunk már, hogy megteremtsük a külföldi kölcsön külpolitikai előföftételeit, A tárgyalások csak részben pénzügyiek, mert meg kellett várni a kedvező atmoszférát, amikor egyik-másik álleo csch-szl. koronáért

fizettek ma, február 11-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 94 400.— magyar koronát Bécsiben 206300.— osztrák k'

Berlinijei! 12iö9 500 000000*— német r