Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-05 / 29. (477.) szám
2 Kedd, február 5. A franciáknak született ellenségei: az angolok A íashion parisienne és VII. Edvard „enten'.e- cordsaSe“-je — Aj angolok kihasznál ák a franciákat — Szomorú a békeszerződésekről beszélni — Franciaországnak Német- és Olaszország fejé kell közelednie — Egy francia képviselő nyilatkozata a P. M. H. munkatársa előtt — Pár Is, február -1 Ennél a kérdésnél súlyosabb s az egész világtörténelem fejlődésére döntőbb problémája az emberiségnek két évszázad óta nem volt. Botorság volna azt hinni, hogy erre a súlyos kérdésre egy újságíró ankétja feleletet tudna bozni. A kérdés fölvetése mégis aktuálisnak tetszett s azért kérdést intéztünk a francia közélet pár eminens egyéniségéhez. Bennünket magyarokat a probléma elsősorban kell; hogy érdekeljen. H:Szen az egész világ, egész Európa s elsősorban Kö- zépeurópa sorsa függ ennek a fontos kérdésnek megoldásától Meg kell jegyeznünk,' hogy a németfrancia közeledésnek régtől fogva vannak Franciaországban meggyőzödé :es hívei, ak:k azonban nem tartják még az idő1 elérkezettnek s talán báorságuk s'ncs ahhoz, hogy ezt a kérdést elfogulatlanul megvizsgálják, A frank súlyos krízisének azonban az a következménye is megvolt, hogy az emberekben megmgatta azt az abszolút hitet; hogy Franciaország eddigi polit:ká:a az egyetlen helyes és célravezető ut Távolról sem kell azt hmm, hogy a francia közvélemény a reparációs kérdésben eiíogla’t álláspontját most már gyökeresen megváltoztatta volna, bizonyos azonban rz, hogy a gazdasági válság mindinkább lehetővé fogja tenni az edd:gi külpolitikai irány rev'- zióját, vagy uj átgondolását. Mindez* az alábbiakban nyíltan és bátran hirdeti Georges Barihelémy, aki mint a tartomány kénv'selője, a francia kamarában mindenesetre illetékes arra, hogy az angolfrancia viszonyról s ezzel kapcsolatban a német-francia közeledésről nyilatkozzék. íme az interjú: — Minket, franciákat minden elválaszt az angoloktól: a faj, erkölcseink, életfelfogásunk és életmódunk, még kereskedői szokásaink Is. Egyszóval’: minden. Semmi közösségünk nincs velük és nálnnk nagyon gyakran elfelejtik, hogy a mi született ellenségeink vödképpen az ango’ok és nem a németek! Csakhogy ezt ma még nem merik náhmk bevallani. — Nem tagadom, hogy az elmúlt évszázadokban akadtak Angliában is barátaink, de ezeket sz'nte az ujjunkon lehetne megszámlálni'. Leghívebb volt közöttük VII. Edvard, az „entente cordiale“ . megalapítója. Srjnos őt senki sem vette nálunk nagyon komolyan . . . aminek különben meg is van a maga oka. Azt hiszem ugyanis, hogy őt legjobban a párisi chique, a „fashion parsienne“ vonzotta s Tárcarovatunk: Szerda: Geszt esi Gyula: A modern francia szinmüirás. Csütörtök: Segesdy László: Két vándor. (Verses elbeszélés.) Péntek: Szvatkó Pál: Egy szlovenszkői író regénye. (Egry Viktor: A rácsablakos ház.) Szombat: S z. Szigethy Vilmos: Négy kis kócos árva. Vasárnap: Csaimay: Pollice verso... (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Hogy lettem tojáfcki- rály? Szederkényi Anna: A lépcsőn. Lecke Mily bölcseségre tauitgassalak, Hogy boldoggá tehesd jövőd, magad, És megáldhassad liiiit poraiban, Ki jóra oktatott, kedves fiam? Nos hát, légy önző, durva, szívtelen; Egy bálványod: önérdeked legyen. Ne fájjon, hogyha ez mást bántva sért; Más könnyét, balsorsát ne lásd, ne kérd. A jót nem tenni, de színlelni kell; Vájó szándékod jól rejtőzzön el. Ha lopva élsz, úgy óltél boldogan. Ez a bölcseség nyitja, kis ham! Zivuska Jenő. Szegényke az úton — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —■ Irta: Scfoalkház Sára Szegényke kis gyerek volt. Két, kék kisgyerekes szeme kitárultam nézte a világot, olyan igazi gyerekbámülással, ahogyan csak gyerekek tudnak Mfhulni. Komolykodó, .szótián bámulással, nagyratáguÜt csodá Jko- zássá, kiváncsi!:odó kíváncsisággal. De Szegényke nem bámult ostobán. ami legjobban tetszett neki a franciáknál, az a francia hölgy volt. — Kiábrándító doiog, hogy a francia poliiíka vezetői napról-napra s legkülönbözőbb hangnemekben ismételgetik, hogy a francia-angol szövetséget semml- félő ürüggyel, semmiféle elmen se lehet felmondani és szinte ellágyult íirai modorban hangoztatják, hogy mi franciák menynyivel fertőzünk hü szövetségeseiknek. — A valóság az, lrgv ezek a hü szövetségesek miden Időkben kihasználtak m’nket. Nem szándékom most történe'mi példákra hivatkozni de ha csak az utolsó tiz évnyi idő írtamra tekintünk vissza, rregállap'íhat'ul', hogy a ml kedves barátaink ^ habom kitörésekor azért álfrk me'lénk, mer1 nck:k volt a !eg*öbb okuk fé'nl — a n*i balsikerünktől. Nem a m? érdekeikben, hanem a saj't maguk érdekében, hiszen nek»k js megvoltak a maguk „hadicéljaik". Hogy vélekedik képviselő ur a béke- szerződések, illetve a béketárgyalások felől? — A békeszerződések? Szomorú ezekről még csak beszélni Is. Lloyd George kénye kedve szerkfr látszott a köszvényes Clemenceauval. És a végén Angfa mindent megkapott, amit csak akart: a német Fottát, a legvirágzóbb német gyarmatokat és természetesen a gyarmat és tengeri egyeduralmat. A békeszerződések utáni időszak nem jelent-e mégis bizonyos tekintetben haladást? — Haladásit? — hangzott a kérd'S kérdésünkre. — Mennyi konferencia és milyen eredménytelenség! Franciaországra legalább is semmi jó se származott belőlünk; az egyetlen álfám, amely mindig csikart ki magának valami engedményt — Anglia. Mi a képviselő ur véleménye a jelenlegi diplomáciai helyzetről, a francia—csehszlovák és az olasz-jugoszláv szövetségek után? — Franciaország szempon jából mindama szövetségeknél fontosabb útmutató az, hogy ma egy angol font majdnem száz frankba kerül Ez pedig ugy-e bár csak egy hü szövetségi politika eredménye lehet! Pedig az angol nép magas valutája és !át?zólagOs pénzügyi gazdagsága mellett se boldog. Mindenütt sz rájk és munkáílanság országszerte. Pénzük o’yau drága, hogy áruikat semttrféfe európai piacon nem tudlak elhelyezni s hiába rendeznek most erenünk egy alattomos ós rosszindulatú gazdasági háborúi A harcot már eleve elvesztették. Saját gazdagságukban fognak felfordulni. — Az angol francia szövetségről az alábbiakban fogyhatnám össze véleményemet; érzelmi szempontokból tekintve ez a szövetség nem sokat ér, nemzet- gazdasági tekintetben pedig egyálta’án semmi':. —. Az egyetlen kereskedelmi szövetség, amely ránk nézve előnyöket jelent: a Németországgal majd kécöbb az Oroszországgal való szövetség. Szükséges ez a szövetség Németországgal, mert arra vagyunk hivatva, hogy megértsük egymást. Földrajz-gazdasági tekintetben Németország és FarnciaorSzás egymás kiegészítő részei. Ami pedig Oroszországot ille I az a jövő országa, természeti kincseivel, még fel nem tárt és végtelen gazdagságával. A .legelső feladat azonban mindenekelőtt tigy Franciaországban, mint Németországban és Oroszországban Is az volna, hogy a re- vánsra szomjuzó soviniszta elemeket el- hal’gattassák. Gesztesi Gyula. Szegényke okos kisgyerek volt és lm bámult, a bámulás tárgya sokáig motozott fejében, gondolatokat csiholt agyacskájábm Okossága amolyan kisgyerek-okosság volt. Szegényke az Utón ment. Sokan mentek az Úton, nagyon sokan. 6s Szegényke a maga kisgyerek-bámulásával bámuRa eket, a maga kisgyerek- okosságával okoskodott a látottakon. Mert az ő tágra tárult szemével sokat látott Látott mindenkit, aki az Utón ment. És mindenki, aki ment, vitt valamit. Bizony, vitt valamit A legtöbbje nem is vitt, hanem cipelt. Irtó nehéz zsákokat, hogy csak úgy fakadt a véres veríték a cipel ökröt Szörnyű nagy batyukat, melyek olyan nehezek voltak, hogy h-uzni kellett rettentő eröfesetéssel. Ezeket a nagy-nagy terheket mind emberek cipelték. És látott ottan menőket, hatalmas, izmos karokkal, roskadozva gömyedeztek súlyos teher alatt. Szegényke azt hitte: ezeknek mindjárt össze kel! esni a súlyos szörnyűség alatt, mindjárt meg keli roppanni a kemény derekaiknak a terhes nehézség altett. Pedig ezek hurcolták azt a terhet nagy-nagy bátorsággal, biztos szemükben boldogság merészkedett és ajkukon vidám dal muzsikált. És barna arcúikon úgy fény lett a veríték csöpp, amint & nap rá ragyogott, mint valami csodás, gyönyörű, boldogom drágakő. De voltak közöttük olyanok Is, akik kettétörtek és görbült ajkukról nagy, nehéz, ocsmány szavak átkozták a létet. Ezeknek arcáról a veriték is feketén ömlött. És látott ott olyan fo’tosruiháju asszonyokat, akiknek szeméből a könny is a rneg- yigaszlialódás nevetésével fakadt és ajkukon Prága, február 4. j Az angol minisztertanács pénteki ülésén elismerte a szovjetkormányt. Moszkvai távirat szerint az angol munkáskormánynak ez i a lépése Moszkvában nagy megelégedést váltott ki és a feszült nemzetközi helyzetben j ennek különös jelentőséget tulajdonítanak. A ' szovjetek szövetségének kongresszusa elha- j tarázta, hegy Nagybritánnia népeivel a béke- politikára irányuló munkaközössége a legfontosabb gondját’ alkotja majd a szovjetkormánynak, hogy a szovjetkongresszus testvéries kezet nyújt az angol népnek s megbízta a szovjetkormányt, hogy a megtörtént elismerés után következő lépéseket foganatosítsa. London, február 4, A vasárnapi londoni lapok kedvezően kommentálják az angol kormány határozatát a szovjet elismeréséről. Az Obs,érvér szerint az angol kormány helyes cselekedetet végzett helyes módon. Az a fő- kérdés, vájjon ki fogja-e egészíteni a kor-1 rnánynak ezt a lépését Oroszországnak belépése a népszövetségbe. A Sunday Times szerint Macdonald okos módon és egészséges szellemmel adta tanúságát a praktikus j állammüvészetnek. A lap reméli, hogy a kor- : mányftak ezt a lépését szerződés fogja követni. A Times szerint az elismerés csak az első lépés, mert Oroszországnak inkább pénzre van. szüksége, mint az elismerésre. A Moraing Fost kardinális hibának tartja a ; kormány lépését s különösen azt sajnálja, hogy az angol kormány nem követelt garanciákat. A Daily Telegraph szerint az angol kormány jegyzéke csak bevezetője a további tárgyalásoknak. A Daily News szerint a jegyzék az uj kormány első nagy cselekedete, amely véget vet az Oroszországgal való szakítás esztelen politikájának. A Westminster Gazette kijelenti, hogy a kormánynak ezt a cselekedetét. az összes liberálisok helyeslik. A Daily Héráid szerint a kormány elhatározásának nagy kihatása lesz az angol iparra és kereskedelemre. A Daily Express- nek az a néze-te, hogy Macdonald okos és államférfim cselekedetet végzett. Nem kö1 törte meg Anglia kezét és alkalmat adott az orosz szovjetnek arra, hogy tanúságot tegyen jóakaratáról és belátásáról. Paris, íe-bnár 3. (Saját tudósitónktól.) Az angol kormánynak a szovjet elismerésére ! vonatkozó határozata Párisi váratlanul érte. 1 Nem hitték azt, hogy ez ily gyorsan fog be- i következni. Erősen mérlegelik azt a kérdést, vájjon helyesen viselkedik-e a francia kormány MoczkvávaI szemben. Ere Nouvelíe követeli, hogy Franciaország ugyanazt az utat válassza, mint Anglia. Anglia már jó helyet biztosított maginak Berlinben és most, hogy Moszkvába is elért, könnyen kezébe kerítheti az egész európai kontinentális politika fölötti ellenőrzést. Ha Franciaország nem állítja helyre szo'id alapokon az antantot, akkor önmaga zárja ki magát azokból a Ion os eseményekből, amik Európ'öan történni fognak. A jobboldali lapok azt tanácsolják a kormánynak, várja be azt, milyen tapasztalatokat szerez Oroszországban Anglia. London, február 4, (Havas.) A Daily i News úgy tudja, hogy a szovjetkormáhy | kérni fogja az angol kormánytól, hogy vál- i lalja el a Kolcsak-, Denikin- és a Vrangcl- intervenciók álfa! okozott károk fele’össégé- nek egy részét. Az angol kormány valószínűen .beleegyezik ebbe a föltételbe. . i i A „rőáIpo!itlka‘“ csalódottjai. A ruszin- . szikéi községi vá aszátsoknál a magyarság fronti át megbontó polgári párt a „reálpcliti- ka“ jelszavával az ungvári magyar ginr'ásiura és a magyar törvénykezési nyelv igéretfji használta föl koríeseszíközü Azóta hóh-áwk teltek d s az ígéreteik a „reá!po!itIka“ dicsőségére osalk ígéretek maradtak. Most a polgári párt szócsöve, az Ungvári Közlöny is ébredezni kezd és a keserű csa'óáás hanfíáán állapítja meg, hogy kevés értéke lehet a neál- poílitika folytatásának akikor, mkor a rd/too- litika nem realizálható, mert a kormány-ígéretek zsírója teljesen elértéktelenedett. Csalódni fáj: — a kormányigéretökben cselódni nem újság! A szovjet elismerése MaeiiosiaM els® cselekedete Az angol sajtó megelégedett, a pásisi közvé’emény nyugtalan — Erősebb, mint én? Nem lehet, kis fiam. Szegényke összehasonlítva nézőit előbb a másikra, aztán a dalolóra. A má^ik hatalmasabb volt. Hataimas, nagy váltakkal, széles, dagadó izmokkal. Olyan volt, mint maga az erő. De amint a daloló biztos* bátor szemét látta és szemén keresztül biztos, bátor szivét, akkor azt mondta: — Te erősebb vagy! Aztán odament a másikhoz. És megkérdezte tőle is gyerekes komolysággal: — Mit viszel? * A másik ránézett. Szeméből valami vadság gyülöletesikedett hideget zwhantva Szegényke kis szavére. — Hogy a hatvanhatszoros inennydörgös menuykö csapjon ebbe a rohadt, büahödt, rongy, piszok életbe... — áí&ozódoft ajkáról szakadatlan ocsmánysággal a gyengeség. Szegényke b átnősz szemében riadtan ugrándozott az ijedtség. Fülébe éleseket hasított a szitok. Sietett. El, el a másiktól Aztán tovább ment. Itt is, ott is megállt. Itt is, ott is kérdezeti. Kifestett arcú nevetések feketén csaptak hideget lelkére, de akkor a foltosruháju asszonyok nevetős könnye szelíden permetezte a melegséget és felmelegitette az átikos sírástól szitikos nevetéstől hidegre fagyositott szivét Egyszer jött egy szép. Őszhaju ember. Előkelő, gondozott ruhában. A csomagja olyan volt, mint semmi Szegényke megállt előtto. Nézte. Az öreg ember két tiszta, kék szeme rá- mosolygott Szegénykére. Felhőtlenül mosolygott ez a két szem, múlt a nyári, felhőtlen,, kék én. 2 megelégedés boldogságot kacagott. És látott olyanokat, akiknek sírása feketén átko- zódotí. Mentek még szép, előkelő férfiak, cifrán páváskodó nők. Ezek is vittek. Igen, előkelő, szép kis csomagot vittek. Könnyen emelték, elegáns, csinos, betanult mozdulattal. De azt is látta, hogy ezek közül sokaknak kifestett arcú nevetése mögött több fekete sírás csordul, mint a foltosruháju asz- szonyok nevetős könnye. És sok kifestett nevetés fekete volt, mint a szitok. Azután sokan — ha nem láttáik — ezt a kis, előkelő, szép csomagot olyan fáradtan hurcolták, hogy néha meg-megálitaik pihenni. Szegényke ment az Utón és ezeket látta. És csodálkozott, hogy mért oly nehéz az a kis csomag? És inért dalolnak olyan keveset azok, akik a’ig visznek valamit? Lám a szörnyű zsák hordozók hogy tudnak énekelni! Milyen víg nóta vidámul az ajkukon. És odament az egyik da tolóhoz, akinek arcán drágakőként osillogott a veríték. Odament és kérdezte, gyerekesen: — Mit viszel? A dalo'ó ránézett. Szeméből annyi vidámság kacagott, hogy Szegényke felmelegedett ettől a jó kacagástól. Az Életet viszem, kis fiam — felelte és hangja vigasságot tilinkózotit Szegényke szivébe. — Nehéz? kíváncsiskodott Szegényke. Kinek milyen. Nekem n«m, mert én erős vagyok! — De nézd, az ott szintén erős. talán erősebb, mint te és mégsem tudja úgy vinni. És nézd, uí ö terhe nőm oly nagy, mint a tiéd!
