Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-29 / 50. (498.) szám

2 miniszter dhiökíésévei összeül. Hír szerint a bizottság a kényszerköicsönt a íőzsdé- sekre és az uj ingatlanok tulajdonosaira akarja hárianl. A lakbérek emelése A nemzetgyűlés tegnap esti folytatólagos ülésén Pa'kots József a lakások fölszabadítá­sa és a lakbérek emelése ügyében interpel­lált a népéleti miniszterhez. Vass József dr, azt válaszolta, h-ogy a lakások fölszabadítá­sának 1926 májusára tervezett fölszabaditási határidején nem akar változtatni. A korona romlásához képest a februári lakbérekhez póüakbért kell fizetni. A lakbéremelés nagy­ságát a legközelebbi minisztertanács dönti el. P.akots József reflektálva a válaszra, hengoz- ta-tta, (hogy ez a pótlakbér valorizációt jelent, jelent. Követelte, hogy valorizálják a fixfize- tésüek és a munkások jövedelmét is. Az ülés berekesztése után a miniszter újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy a lakbérpótlék való­színűen ötven százalékos lesz „amelyet már­cius 1-én kell majd lefizetni. Rövid táviratok Salter jelentését Ausztria újjáépítéséről a szakértők tegnap este kapták kézhez. Konstantin ápolyból táviratozzék: Sahuran képviselő javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyben a kaltíátus megszüntetését, az egy­házügyi kormánybiztosoknak a kormányból való kizárását és a felekezeti iskolák megszűntetését követe®. Miért nem jelenik meg a vagyondézSma novellájának végrehajtási rendelet©. A német gazdák szövetségének egyik vidéki gyűlé­sén Wondirsch német agrárius képviselő ki­fogást emelt az ellen, (hogy a vagyondézsma- torvény novelláján ajk végrehajtási rendele­tét, amelyet már január ‘közepén jóváhagyott a minisztertanács, eddig nem jelent meg. Az eljárást azzal magyaráz'a, hogy a kormány a törvény 11. szakaszában megállapított hat­van napi határidőt arra akarja fölhasználni hogy minél nagyobb fizetéseket érjen d. A (hatvan napi határidő március 8-án jár le. Ha eddig a napig a 15 százalékos kezdő és az el­ső három félévi részieteket eredeti össze­gükben kiegyenlítik, úgy abban az esetben az adóköteles felek nemcsak teljesen kifizet­ték a vagyondézsmát, hanem számos eset­ben tu! is fizették. A végrehajtási rendelet késleltetése értéktelenné teszi a novella eny­hítéseit. Bata konzervatív pártot alapit? A P. L. arról értesül, irgoy Bata, az ismert cipőgyá­ros tegnap tárgyalásokat folytatott a 28. Rí­jon kiadójával, a lap íinanszirozására nézve. 'Bata állítólag ilyen módon akarja megvetni •egy uj politikai párt alapját, amely a nagy­ipart képviselné és konzervatív párt gyanánt alakulna meg. ______ Tá rcarovatunk: Szombat: Igmándy Géza: Kártyán nyert asz- szony. Vasárnap: Re mányik Sándor: Kődben. (Vers.) S e g e sd y László: A költő. Anya járás — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Gyallay Domokos. Tizenöt telén, februárius első napjaiban párnapos küzdelem után a Beszkidek gerin­cére szorítottuk az oroszokat. Itt egy erő­sebb csapat dühös kitartással állta utunkat. Meg kellett várnunk, hogy a nehéz tü- j zérség előretörjön és megtöiiássza a gerinc madarait. Visszahúzódtunk a közeli erdőbe s tá­bor-veréshez fogtunk. Késő délután volt már, mikor küldönc jött értem siessek a zászlóaljpatrancsnokhoz. — Be fogsz menni Volóc községbe s összeköttetést kcressz a trénnel — mondotta az őrnagy. — Azt h;zem, szívesen vállalko­zol, legalább meleg szobában fogsz aludni... Persze, hogy szívesen vállalkozom. A hó és fagy birodalmából meleg szobába pottyan!: ki ne örült volna ennek a kilátás­nak? Meghallgattam a parancs részleteit: más­nap délelőtt töltényt kellett a zászlóaljhoz di­rigálnom. Kísérőnek magamhoz vettem Elekes ti­zedest, elindultunk Volóc felé. Egy darabig könnyű volt az utunk, mert az előnyomulás­kor széles ösvényeik keletkeztek a lióbcn, azokon haladtunk. De egyszer balra kellett térnünk, ki a töretlen hó síkjára. Ki tett hosszabb utat övig erő (hóban? Kí­nos próba! . . . Az ember ina először zsib­badni kezd, majd megreszketűsödík. végül éles nyilaiások állanak beléje ... A szem sajog, káprázik a csülogásW, a szour xó, re­ménytelen érzések- szédülések lepik meg az embert , , . Péntek, február 29. A belpolitikai helyzet Prága, február 28. A koalíciós pártok vezetőinek marien- badi tanácskozásai véget értek. A koalíció­ban fölmerült véleményeltéréseket Svehla ismét át tudta hidalni és rövid időre helyre­állította a házi békét. A kormánysajtó egy­behangzó jelentései szerint Marienbadban a koalíciós pártok egyenetlenkedésein, vala­mint a szeszbotrány fejleményein kívül né­hány külpolitikai kérdés is szóba került, azonkívül pedig nagy vonásokban megálla­pították a tavaszi ülés munkaprogramját is. A képviselőház elnökségének és a koa­líció tizes bizottságának mai értekezletén ál­lapítják meg végleg a tavaszi ülésszak pro­gramját, amelynek két legkiemelkedőbb pontja egyfelől a lakbérlők oltalmáról szóló törvény novellája, másfelől pedig a szociá­lis biztosítási javaslat előkészítése lesz. Az utóbbi javaslat albizottság! tárgyalása előre­láthatóan még hat hetet fog igénybe venni, míg a főbizottság körülbelül két hónapig fog a javaslattal foglalkozni, úgy hogy a kép­viselőház plénuma már csak az őszi ülés­szakban kerül abba a helyzetbe, hogy meg­indítsa a javaslat vitáját. Ami a lakbértör­vény novelláját illeti, az még embrionális stádiumban van. Habrman miniszter rész­vételével tegnap tanácskozott róla először a koalíció lakásügyi petkája, amely úgy ha­tározott, hogy ankétot fognak összehívni, amelyen úgy a bérlők, mint a háztulajdono­sok képviselői meg fognak jelenni. A Lidové Listy a tavaszi ülésszak munkájáról írva abbeli kívánságának ad kifejezést, hogy öt esztendő után most már végre nagyobb gondot kell fordítani a törvények alaposabb előkészítésére. Az ellenzék erre eddig hiába figyelmeztetett esztendők óta. A parlamenti szezonnyitás hirére az egyes pártok is megkezdték tanácskozásai­kat. Tegnap és ma a cseh agrárpárt és a cseh nemzeti demokraták tartottak klub­ülést. A német iparospárt tegnapi ülésén a parlament feloszlatását és az uj választások kiírását követelte. Külpolitikai tekintetben a párt a szomszéd államokkal való megértés ápolását sürgette. Mayer József mentelmi ügye A képviselőház mentelmi bizottsága teg­napi ülésén harmadszor foglalkozott Mayer József képviselő mentelmi ügyével, akinek kiadatását azért kérte a biróság, mert a ház egy 1922 júniusában tartott ülésén állítólag megsebesítette Kadlec detektívet. Masata rendező kijelentette, hogy Mayer magatar­tásáról semmi közelebbit nem tud. Kadlec detektív úgy nyilatkozott, hogy Mayer őt megragadta, megverte és súlyosan meg­sebesítette. Azzal igyekezett maga iránt wa«H—Mimiim iMiiTOMnTffBgaaBgaaty^^ hangulatot kelteni, hogy megmutatta a bi­zottságnak ama rég begyógyult sebét, ame­lyet állítólag azon a viharos parlamenti ülé­sen szerzett. Végül azonban kiderült, hogy Kadlec ezt a sebet már a háborúban sze­rezte és a parlamenti csatában csak felujult- Mayer képviselő kijelentette, hogy nem is­meri Kadlecot, lehetségesnek mondotta azon­ban, hogy a nagy tumultusban valakit meg­sértett. Azon az ülésen a parlamenti őrség megakadályozta őt rendezői kötelességének teljesítésében, noha Svehla és Bradács agrá­rius képviselőknek fellépésével ő tette egyedül lehetségessé, hogy szóhoz jussanak. Az ülést újból elnapolták. A szociális biztosítás A szociálpolitikai albizottság tegnapi ülésén folytatták a szociális biztosítási ja­vaslatról megindult részletes vitát. A bizott­ság foglalkozott Rauchberg német egyetemi tanár ama javaslatával, hogy a szociális biztosítási alap tartalékait a bankokban és pénzintézetekben helyezzék el és hogy pénzügyi és közgazdasági szakemberekből álló tíztagú bizottságot küldjenek ki, amely Paris, február 28. A lajpok élénk kommentárokat fűznek a ebiga kormány bukásához, melyet a francia- belga kereskedelmi szerződésnek a belga kamara által történt meg nem szavazása idé­zett elő. Általában sajnálkozva Írnak az ese­ményről. Mindenekelőtt azokra a súlyos vi­szonyokra mutatnak rá, melyeik a kabinet le­mondása következtében Belgiumban előá’lot- tak. Azt hiszik, hogy a szocialisták és fla- mand katolikusakból álló ellenzék nem fogja tudni vállalni az uj kormány megaakitását. Tlheunis még a király sürgetésére sem haj­landó vállalni a miniszterelnökséget. A lapok megáílapitják, hogy a kabinet lemondása an- ná jelentöségteljesebb. mert éppen most van küszöbön a jóvátételi szakértők munkájának befejezése, melytől az egész jóvátételi prob­léma megoldása függ. Ennek ellenére a laipok egyetérteneik a Maiin véleményével, hogy túlzó volna feltételezni, hogy a brüsszeli események megrendíthetnék Franciaország középeurópai helyzetét. Az Echo de Paris azt hiszi, hogy (hama­rosan újra megkezdődnek a tárgyalások a francia-belga kereskedelmi szerződés meg­kötéséről és megjegyzi, hogy az ellenzék tag­megállapitaná azokat az alapelveket, ame­lyek szerint e tartalékokat el lehetne he­lyezni. A szavazást a következő ülésre ha­lasztották el. Stránsky szenátor követeli a takarékossági bizottság újból való megalakítását Stránsky Adolf dr. cseh nemzeti demo­krata szenátor a Pritomnost hasábjain nyílt levelet intézett a szenátus elnökéhez, mely­ben fölkéri őt arra, hogy a képviselőház el­nökével egyetértésben tegyen lépéseket az­iránt, hogy úgy a képviselőházban, mint a szenátusban minél előbb alakítsák meg újból a takarékossági bizottságot. Stránsky sze­nátor hivatkozik arra, hogy a takarékossági bizottság működésének szüneteltetése igen hátrányos volt eddig is az államra nézve és arra emlékeztet, hogy annak idején, amikor a földhivatal Vencel-téri házának hátrányos megvétele oly kínos megütközést keltett, el­vetették azt az indítványát, hogy az ügyet a parlament nyílt ülésén tárgyalják, mivel attól féltek, hogy ez a koalíció létét veszé­lyeztetné. jai közül sokan vannak az előnyrendszer mellett, mely még szorosabbra fűzné a két ország viszonyát. — Az Erő Nouvelle szí írja, hogy az események jelenőségéoek túl­becsülése nélkül is tagadhatatlan, hogy Európában a Theunis kormány bukásában a múlt év január 11- én megkezdett politika elitélését látják és hogy ennek visszahatása könnyen Pomca- rét is érintheti. Az Oeuvre a belga kamara tegnapi dön­tésében annak a kifejezését Iá ja, hogy Bel­gium megelégelte, hogy az 1923 január 11-én megkezdett politika utjain járjon, melynek céljait amúgy sem lehet sohasem elérni. London, február 28. A Daily Telegraph a belga kormány bukásáról igy ir: A belga kormáj^y bukását nemzetközi és belpolitikái tekintetben egyaránt jelentőségteljes ese­ménynek kell tekinteni. Közel járunk a való­sághoz, ha azt mondjuk, hogy a frank zuha­nása törte Theunis nyakát és D?wes és Ken- na elesésének előes élyén és a Ruhrmeg- szállás, valamint a zálogok jövőjének tárgya­lása előtt különösen érdekes lesz megfigyel ni, hogy kik lesznek azok a férfiak, akik a belga kormányválságból kikerülnek. —I—IM—1IMPUIW H 1 .....................TTTI™' HPiUlllH I Ida kormányválság Eiieurcitdili fr&odaerszág kOztpeorúpol helyzetét Theunis bukása magával ránthatja Poincarét is — Belgium megunta a Poíncaré-politikát Vergőd ünk, úsztunk egymás nyomában, cserélgettük a vezetést. A nap lebukott az együk csúcs mögött, metsző szél sepert vé­gig a havon. A tizedes csüggedten fordult felém. — Mindjárt ránk sötétedik, idefagyunk... — Csak kitartás, Pista fiam, még egy ragaszkodás s vert utón leszünk. Gondo’d meg: vetett ágyban fogunk a trénnel aludni, főtt menázsit eszünk. . . Végre csakugyan kiértünk az útra. Le­vertük magunkról a havat: mintha mázsányi terhet dobtunk volna le! öreg este lett, mire Volócra ériünk. A falu már tele volt katonasággal, mint ahogy az ár nagyja előtt a talaj megtelik felbugy- gyanó szivárgással. Csapattörzsek, kórhá­zak, trénszekerek, tüzérségi fogatok lepték el a helységet. Házról-lházra menve keressük a zászló­aljunk trénjét. De csak nem kaptunk útba­igazítást . . . Nem tudom: a háború leg­gyakoribb és legutál atosafeb mondása . . . Végre-valahára egy lovas trén tiszt tel találkoztunk, aki valamit mégis tudott mon­dani. Elmondotta, hogy a zászlóaljak szekerei dakaditrk egy beszakadt hídnál, csak reg­gelre lia megérkeznek. — Hol alszunk? — sóhajtott keservesen Elekes tizedes. Már alig álltunk a lábunkon. Ekkor eszembe jutott, hogy a hadosz- álykóüháznál van egy orvosísmeTÖsöm, hátha az szállást adna? Kolozsvári fiú, szíve­sen szoktunk parolázni és beszélgetni a mi kedves városunkról. Megkerestük a vöröske re sztes zászlót és a doktor után tudakozódtunk. Szerencsénk volt, a doktor megjött már: jégvirágos•ablakai kívöröslőitek az éjszakába . . . Bekopogtattunk, elmondottam, hogy mi áradban vagyunk , . . Szívesen fogadott K’s szobája volt, egy ágy benne, nagy búbos kemence, lócák a fal mdlctt. MegálDpodtunk: ón a földön fogok aludni szénából vetett ágyon, a tizedes pedig valamelyik lócán he­lyezkedik el, vagy a tisztiszolgához húzódik a civileik szobájába. A doktor beszólítotfca Ádámot, a tiszti­szolgát s teát öntetett számunkra. Mi a dok­torral az asztal mellett, a tizedes a tisztiszol- gávial a lócán vidáman szürcsölgettük zz illa­tos teát. S beszélgettünk a világ folyásáról. A tizedes lassanként bóbiskolni kezdett, majd elbódulva ráhanyaíilott a keskeny ló­cára. Nagyon nyomorékul feküdi . . . keze, lába atácsüngött, arca eltorzult a kemény deszkán. No, majd helyreigazítja Ádám ... Ne riasszuk föl első álmából. Én is feküdni készültem. A doktor fön- maraidt, még sürgős jelentéseiket kellett meg­írnia. Hát számomra sem kellett ringatás! Világos reggel volt, mire megébredtem. Künt az utcán csikorgóit a hó az ágyuk és a trénszekerek alatt, özönlöttek előre a front- mögötti hadak. Ádám a tűz körül babrált. A tűz mellett párolgó fazékon akadt meg a szemem. A doktor az asztalra borulva aludt . . . Köpe- nyeg., sapka rajta, lábán nagy szőrcsizma. — Hol van a tizedes? — kérdeztem a tisztiszolgától. Aidám a doktor ágyára mutatott. — Ott alszik az ágyban, a doktor ur he­lyén. — Hogy került ez ágyba? Ádám mosolygott és a doktor felé hu­nyorított. — Megsajnálta a doktor ur . . . a lócáról az ágyba emeltük . . . Azt mondotta a dok­tor ur: hadd aludj-a ki magát a szegény fiú, elég kint lát szegény odakint a fronton . . . Maga odaborult az asztalra . . . úgy töltötte az éjszakát . . . Gondoltam, majd ezt a jóságot bucsuzás- kor külön is megköszönöm a doktornak. Csöndesen fölkeltem, felöltöztem s utána néztem a trénünknek. Mire visszaértem, már a doktor is talpon volt és a reggeli elkészíté­sével foglalkozott. A tizedes még aludt az ágyban nagy lelki nyugalommal. Amint a teaviz az asztalon párolgott. in­tettem Ádáimnak, hogy költse fel a tizedest. Álomittasan, elbódulva tápászkoöotit föl Ele­kes István a jó vetett ágyból. Ádám megkér­dezte tőle: — Mit álmodott tizedes ur? — Én aztán furcsát álmodtam hallod-e, törüígette szemét a tizedes. — Azt álmodtam, hogy odahaza voDam és az Olt partján ta­láltam lefeküdni ... De nagyon nyomorékul feküdtem ám . . . éppen a víz szélén a sza­kadós parton . . . Egyszer csak szalad édes anyám nagyijedten, ölbe kap — mert mintha ölbeH kis gyermek lettem volna! Hazavitt, ágyba fektetett, váltig bnbusgatort. al+atga- tott . . , Hát ilyen bolondos egy álom! . . . — Dehogy bolondos álom: ennél igazab- bat nem is álmodhatott volna — kacagott nagyot a tisztíszolga. — Anya-járás volt az éjszaka, az bizony. Hipp-hopp: ott legyek a katona fiamnál! angyalszárnyra kerekedett s itt termett a tizedes ur édes anyja . . . Dejszen, megesett a szive, mikor meglátta, hogy milyen rossz fekvő helyen van a lócán a szerelmes magzatának. Bell, beli, ölbe vet­te s idehozta a szép vetett ágyba . . . ngy bizony! A tizedes föleszmélve bámult a párnára. — Né, né, csakugyan, hogy kerültem én az ágyba? Ádám a combját verte jókedvében. Mondom, no! Anya-járás volt az éjjel . . . A doktor egy jó sajka teát nyújtott oda Elekes tizedesnek. — Nesze fiam, idd meg hamar, ne ügyelj erre a kótyagos Ádámra . . . A tea ezüstös páráján át Elekes István gyanakvó mosollyal néz'e az ágyat, nézte a doktort, nézte a tisztiszolgát ... A kis szoba csordultig megtelt a szeretet melegével.

Next

/
Thumbnails
Contents