Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-26 / 47. (495.) szám

Kedd, február 26.

csak a legutóbbi elmagyairtasiiitaíii akaró évtizedeik alatt liedt magyarrá. (Közbekiáltások: So’hia! Soka! Hazugság!) Mikor , a boíse vilid karcokka.it ellesett Ié®iorudurku-Sroik emtéktáblá- 5ái:ak alapkövét letették, a hatóság előtt megfogadták eiilenisegemk, hogy Érsekújvár magyar lakossága rövid évírzied alatt szivben- íéíekben és nyelvben szlovák lesz. (Közbekiáltások: Soha! Soha!) Ebbe belenyugodni soha nem fogunk. Érsekújvár magyar volt és magyar marad. (Hosszan tartó éljenzés.) Láttunk már más szeleket is fújni, miikor Érsekújvár erős vár volt, legutóbb Rákóczi idejében. Ha sikerül ismét megbomfíasztani demokratikus gondolkozása cseh barátainknak a magyarság félelmetes erejét, (Közbekiáltások: Nem’ engedjük soha!) akkor ismét hosszai, sötét éjszaka borul ránk, melyben a demokratikus gondolkodású csehek könnyű szerrel elérik céljukat, a szlovákositá'st. Ismét oly időik következnének Érsekújvár magyar lakosságára, animt a Habsburgok ideiében, századokkal ezelőtt, akiknek az eluómetesités volt a céljuk. 1867-iben a Habsburgokkal történt kiegyezés idejében, mikor Ferenc József seregeit ,a poroszok döntő csatában megverték, Érsekújvár lakossága nyelvben és szívben magyar volt. Gyakran efnd'egetik azonban a cseh-szlovák barátaink, hogy ezt az elmagya- rositás okozza. Ha a Habsburgok uralma alatt ehnagyarosodás történt volna, akkor ebben az időben, miikor az állam nyelve a hivatalos német nyebv vőlt, egyenesen az áTlambatalom ellen irányúit volna. A cseh-szlovák kormány nem kiírtéit a pénzt és fáradságot, hogy megtörje a félelmetes magyar ellenzék erejét, mely, ha itt érvényre jut, úgy ez nagyfontos- ság« egész Szlovenszkó jövője tekintetében. Bn azt hiszem, hogy megbántanám a város lakosságát azzal, ha arra kérném, hogy ne adja oda magyar becsületét az arra éhes kor- .niiáíiy emberelmek. Magyarországon a háború tflíolsó éveiben a zsidóság legalsó rétege is, különösen pedig a Galíciából bevándoroltak", meglehetős vagyonra tettek szert, általában nagy részük van Magyarország közgazdasági föllenditésében, amelyet később a forradalom, a bolsevizrmis és az utána következő évek teljesen' tönkretettek. Magyarországon a zsidóság csupán vallási tekintetben mondta magát zsidónak. Szinte sértő veit rájuk nézve az, ha valaki zsidónak és nem magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű zsidónak nevezte őket. A zsidóság a művelődés oly nagy fokán állott még a béke éveiben, booy nagy része van a magyar kultúra és a műveltség fellendítésében. A zsidóság azt hangoztatta, hogy a saját akaratából kifolyóan akar beolvadni a magyarságba.

Ha tehát zsidó polgártársaink, akiket a cseh-szlovák kormány nemzeti kisebbségnek elismer, a mostani választások előtt engedi magát a csehek által félrevezettetni, úgy kénytelen lesz most már nem salát akaratából és Jószántából beolvadni a cseh-szlovák nemzetbe, hanem kényszerűségből, ha azáltal a választások a kormány Javára dőlnek el, ha szavazataikkal hozzájárulnak cseh-szlovák barátaik győzelméhez, akik őket jobban gyűlölik, mint a Szíovenszkófean és a SzepességTárcarovafunk:

Szerda: Marék Antal: Parasztasszonyt láttam. Péteríy Tamás: Á sokepéjii Fodor Jenő. Csütörtök: Kárpáti K. Jenő: Homályban. (Vers.)

Selma Lagerlöff: A hét halálos bűn. Péntek: Gya 11 ay Domokos: Anyajárás. Szombat: Igmándy Géza: Kártyán nyert aszszony.

Vasárnap: Re mányik Sándor: Ködben. (Vers.) S e g e s cl y László: A költő.

A katicabogár

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Csermely Gyula

Valamely pestvidéki kertészetből kerültek a virágok a Károly-körut és a Kossuth Lajos-utca sarkára, az asszony asztalára, aki ott árult és a virágokkal együtt egy kis bogár is. Domború hátú, piros pe- esétviaszszárnyu, öt vagy hétpeítyes pöttöm kis bogár.

Katicabogár!

Az éjszakai hűvösség és a reggeli harmat megdermeszthette az árva kis bogarat, mert mozdulatlanul lapult meg valamely őszirózsa vagy krizantém szirmai között. De mikor kisütött a nap és magához térítette a melege, csakhamar megmozdult és kióvakodott a virágból, mely eddig otthona volt.

Szépnek találta-e Pestet vagy másvalami ösztökélte, ki tudja? Emelgette pecsét- viaszszárnyait és lerepült a napsütötte aszfaltra.

Az illatos virágból a IdUrányszagu, porlepte aszfaltra.

Prisci tizenkilenc — vénát ego után lesi

A szenátus uj elnöke volt a korrupciós alap megalapítója — A pénzekből „valamit magának is megtartott" s rendbehozta birtokait

Prága, február 25.

A Rudé Právo Donét szenátusi elnöknek a szeszbizoítságban kifejteit tevékenységével foglalkozva megállapítja, hogy Donét a szesz bizottság elnöke és a mezőgazdasági szeszfőzők szövetkezete felügyelő bizottságának elnöke volt. Ebben a minőségében létesítette és kezelte a korrupciós alapot. Működésének tartama alatt az agrárpárt ebből az alapból ötmillió koronát kapott, a szociáldemokraták pedig a decemberi események idején szintén nagyobb összeget kaptak. Hatszázezer koronát egy szíovenszkói befolyásos személyiség kapott s valamit magának is megtartott a szenátus jelenlegi elnöke, aminek az lett a következménye, hogy a fegyelmi bizottság megvonta tőle a korrupciós alap fölötti diszponálás jogát Donét ebben az időben rendbehozta és föllendiíette birtokait s ipari vállalatait.

Milyen az Ideális demokratikus állam?

A cseh néppárti Cech az egyre fokozódó néppártellenes agitációval foglalkozva a következőket Írja:

— Nézetünk szerint a cseh néppártnak a koalícióban való részvétele nem volt káros az államra. A párt megőrizte a becsületét és tisztességét. A számos korrupciós botrány egyikében sem szerepelt, noha Cseh-Szlovákiában éppen elég ilyen botrány volt. A Rudé Právo tegnap újabb okmányt közölt a szeszbotrányról.

Minden tisztességes köztársasági érzelmű embernek mélyen szégyelnie kellene magát, hogy ilyen gaztetteket három esztendeig eltűrtek. Amíg az egyik bűnöst kiűzték a szenátus elnöki székéből, a másikat addig beleültették abba. Az ügy gondolkodásra méltóbb és veszedelmesebb, mint ahogy azt képzelni lehet. A gazdasági helyzet egész Európában szomorú; más államokban talán szomorúbb,

ben túlnyomó részben lakó magyarokat és németeket. Ha a jó időkben a magyarsággal tartottak, úgy most joggal elvárhatjuk tőlük, hogy most is oldalunkon harcoljanak a cseh elnyomatás és e'szlovákositás ellen. Viszont ha most visszavonulnak tőlünk és a kormány mellé állnak vagy pedig egyszerűen semleges álláspontot foglalnak el, úgy lesz idő, amikor a magyarság sem fogja őket megismerni. Nagyon kérem tehát a köztiszteletben álló izraelita polgártársaimat, jól fontolják meg elhatározásukat. A zsidópárt, amely nemrégen alakult meg, csak egy átmeneti állapotot képez s nem józangondoíkozásu zsidók, hanem egyes, a kormány által megfizetett felelőtlen elemek alapították meg. Március 2-áig hétszer egy nap, tehát egy egész hét mint megfontolás! idő adatik zsidó testvéreinknek, mely idő alatt reméljük, hogy azimmár többségben levő szövetkezett magyar ellenzék lls'ájára fognak szavazni, mely jogaikat éppúgy tiszteletben tartja és harcol értük ez esetben, mint a magyar kisiparosok vagy keresztényszo- ciafsta kisgazdák érdekeiért.

— Említésre szorul miég a Kramar-párt. (Közbekiáltások: Abzitíg! Le vele! Nem le, hanem fel! Akasztóiéra!) Ez a párt Iégibuz- gó'bSb mertkiáfficotd'ást fejt ki és a •legernyedetmlnt nálunk. A válság azonban számunkra nézve is súlyos. Ezt a munkanélküliek nagy tömege is bizonyítja. De a dolgozók élete sem rózsás. Az ipar és a kereskedelem nyög az adóterhek súlya alatt. A mezőgazdaság helyzete ismét zilált és az állami alkalmazottak hadserege nem képes a fizetéséből kijönni. Ezzel szemben rengeteg bál és mulatság van. Ezek azonban a bizonytalanságot jellemzik: ma még élünk, ki tudja, mit hoz a holnap — ez a jelszó, ilyen helyzetben azt olvassa a nyilvánosság, hogy ez vagy az az egyén mennyi milliót milyen könnyen keresett, hogy építtetett magának házakat és hogyan tivornyázoít. Államunk adóssága mintegy ötven milliárd korona, az adófizetők pedig megtudják, hogy ehhez a íe- herhez még harminc milliárd járul. A hadsereg és a fölszerelés még mindig milliár- dókat nyel el: és ezt nevezik egy demokratikus állam ideáljának?

előzésének érdekében. A zsidóság kapcsolta listáiéit ezzel a párttal. (Közbekiadások: Árulás! Le velük!) Hogy a zsidóság listáját a Kramar-párthoz csatolta, ez nem iőzangoo- doikazásiti zsidóiknak, nem meggondolt vezető férfiaknak, hanem az olyan Hirs és Hoíf- mann-féEknieík köszönhető. (Felkiáltások: A Osánkiakkail együtt!)

— 1704-ben Heisztler tábornok serege be- vciimiilt Érsekújvárra, megszállotta a várost s ifikor történt, hogy Érsekújvár ős kuruc magyar lakossága egy éjszakán az alvó osztrák tábort meglepte, kiverte és megnyitotta a vár kapáit a bevonuló Rákóczii fejedelem csapatainak. Erős meggyőződéssel hiszem, hogy ismét megnyitják kuruc apáknak fiai Érsekújvár kapuit az egyesült magyar ellenzék sorai előtt. Isten segítsen bennünket győzelemre!

Méiey Lajos beszéde

PerogialM Oszkár dr. beszéde után az ősz Mérey Lajos, Érsekújvár első függetlenségi képviselője mondta el nagy érdeklődéssel hallgatott beszédét. Kifejtette, hogy a községek önkormányzatáról van szó a választási harcban. Az önkormányzat azt jelenti, hogy a községi képviselő testületnek joga és feladata a község ügyeit vezetni, vagyonát kezelni, a polgárok jólétét biztosítani. Szóval a polgárok érdiekért képviselni. S mivel ez a város ezidőszerint — a csehek előtt is _ az őslakosságé, csak nem fognak valami idegen, dseh embert hívni a város vezetésére?! A magyarság ellen küzdők azt mondogatják, hogy kapcsoljuk ki a politikát. Nem tudok elképzelni képviselőtestületet anélkül, hogy poétikai kérdések ne .kerüljenek szóba.

_Olvasom, hogy valami Független Párt

al

akult itt Érsekújvárod. Kérdem, hogy a ke- resztényszociaMísta vagy a kisgazdapárt függő talán? (Derültség és taps.) Az írják, hogy . ez a párt neim politizál és • programja sincs. Erről önkéntelenül egy anekdota jut az eszembe: Becsületsértés mi;att a bíróság elé kerül egy kiír te len vérü ember. Azt kérdi a bíró a vádlottól: Miért volt olyan goromba ahhoz a tisztességes emberihez? Miért sértette a becsületében? — A vádlott mentségére azt mondotta: Én nem sértettem őt, bíró ur, a becsületében, hiszen azt sem tudtam, hogy van becsülete ... (Nagy derültség.)

— Azt mondja ennek a pártinak a reprezentánsa, hogy a nemzetiségi szempontok feleslegesek. Dicsérnem kell a cseheket, akik azelőtt is, most is a nemzeti kérdést tolták előtérbe.

— Mindig akadnak olyan akarnokok, akik minden áron.be akarnak jutni a közgyűlésbe s ha a nagy pártokban „nincsen számukra hely’4, azt hívén, hogy nélkülük Összedőli ez a város — uj pártot alapítanak, ahol nagyszerényen listavezetőknek salát magú- kait teszik meg.

— Tudom, érzem, Érsekújvár népe nem fogja engedni ezt. Érsekújvár a történelem folyamán 1919-ig mindig a magyarság gyöngye volt. 1919 óta pedig Szlovenszkó magyarságának a gyöngye. A polgári önérzettel párosult nemzeti hiúság, a vég'g kitartó faj- szeretet kagylóiból keletkezett ez a gyöngy. Ezt bepiszkítani nem lehet! (Soha! — Viharos taps.)

Tarján Ödön a kormány

gazdasági politikáiárál

Tarján Ödön, a Magyar Jogpárt elnöke leginkább gazdasági kérdésekkel foglalkozott.

— Tűrhetetlen — mondotta — az a megterhelés, amely alatt Szlovenszkó lakossága a kormány rövidlátó politikája folytán nyög. A cseh-szlovák köztáraság minden polgárára — s itt' polgárnak számit már az újszülött csecsemő is — átlag óvj 605 korona adókötelezettség hárul. Csaknem 300.000 állami tisztviselőt kell eltartanunk, amelyek közül jelentős rész fölösleges Így például a vasútnak annyi alkalmazottja van. hogy minden 90 méter sint egy vasutas őriz Ha a felére csökkentenék ezek számát — pedig hát egy ember 180 méter sint is meg tud őrizni —, akkor évente 5000 kilométer uj sínpár építésével volna növelhető a nemzeti vagyon. Van azonkívül 142 tábornokunk és több, mint 10.000 tisztünk, amelyek egyhar- mada persze légionárius. S amikor ilyen tételek a végletekig megterhelnek mindenkit, kereskedőt, iparost, gazdát egyaránt, megben túlnyomó részben lakó magyarokat és né- 1 enebb szorgalmat tannusittja a magyarság ülDe a nap tűzött oda és ez vonzotta a tapasztalatlan kis teremtést.

És érezvén, hogy odalent jó meleg van

— a virágban bizony didergett —, vígan tovább mászott a gyalogjárón, mindig befelé.

Emberek mentek el mellette, jöttek és mentek a járókelők, de egyik sem vette észre a kis jövevényt.

Két pesztra volt, aki legelőször meglátta. Két falusi csitrilány, melyen minden még hamisitatlan falusi volt. A pántlika a hajukban, a piros kaláris a nyakukon s a többi. Még a riszáló járásuk is a sokrétű, sokráncu szoknyában.

Meglátták, megálltak és valami melegség áradt a szivükbe. Tán az otthoni napnak egy sugara.

— Ni, katicabogár --■ mosolygott az egyik.

— Katicabogár! — ugyanígy a másik.

És kedvesen összesimult a nézésük.

Azután megolvasták, hány petty van a

szárnyán. Minden petty egy-egy esztendő, öt petty tehát öt esztendő, annyi múlva fognak férjhez menni ők kelten.

És kéz-kézbe fogózva, mint otthon, mikor kijöttek mise után a templomból, derűsen folytatták útjukat.

Ök is a bizonytalanság felé, mint kicsi földijük, a bogár.

A második, aki észrevette a kis bogarat, szemüveges úri ember, tanár volt.

— A kis oktalan — gondolta magában

— nem is sejti, milyen veszélyben van az életei Csak mászik itt ész nélkül, mert ide- tüz a nap és itt meleg van.

De ahelyett* hogy felvette volna a bogarat és rátétté volna valami faágra, csak filozofálva tovább ment a tanár ur.

— Oktalannak mondtam a kis bogarat? — igy filozofált. — Hát különbek vagyunk mi emberek? Mi is csak ész nélkül mászkálunk és minket is csak a magunk jóléte mozgat. De hogy az életünkbe is kerülhet, azt már nem tudjuk.

Hétéves kis fiú jött arra, öt és féléves vagy hatéves kis lánykával. A leányka tiszta, rendesen felöltözött kis lány volt, balkarján vesszőből font kis kosár s a kosárkában zsebkendő és kiflivég; a fiú mezítlábas, fedetlen fejű és rongyos volt, igazi csibészpalánta a javából. Tudja Isten, hol barátkoztak meg egymással.

A fiú észrevette a katicabogarat és felvette.

— Katicabogár — mondta és engedte, hogy végigmásszék a nagy ujjam

— Taticabodáj — mondta utána a leányka és rábámult. Még soha életében nem látott ilyen bogárkát.

— Most meg fogom ölni — mondta a fitt. — Egy fricska a körmömmel és vége lesz.

— Ne öld meg. inkább nekem add.

— Aztán mit csinálsz majd ezzel a bogárral?

A leányka gondolkozott. — Beteszem a kalitkába a kanárihoz. Mert az én apám — tette hozzá kevés logikával, de kedvesen — házfelügyelő ur s nekünk kanárink is van.

— Ha nekem adod a kiflidet, csak úgy.

A csereüzlet megtörtént, a fiú nyomban

cl is szaladt a -kiflivel. a lányka pedig gyöngéden a kosárkájába tette a bogarat. És azzal az elfogulatlansággal, mely, jellemzi a

pesti gyereket, megszólított egy urat, ki vele szembe jött:

— Bácsi kérem, mit eszik a katicabogár?

Mert hátha nem eszik kendermagot és tejbe áztatott zsemlyét, mint a kanári?

A buta kis bogárka! Kit — mint a tanár ur mondta — csak a saját maga jóléte mozgatott és nem gondolt rá, hogy az épségébe, az életébe is kerülhet.

Mert észrevétlenül kimászott a kosárból és konokul megint lerepült az aszfaltra.

A tiszta kis zsebkendő alól a porlepte kátrányos aszfaltra!

És két asszony közül, aki arra jött, meglátta az egyik a kis állatkát. És undor ült ki az arcára.

Mert poloskának nézte a kis bogarat.

— Még az aszfalton is mászkálnak itt a poloskák — fordult oda iszonyodva a másikhoz. — Sohasem tudhatja az ember, hol szed föl magára ilyen férget. És halálra tiporta a bogárkát.

... Kellett ez neked, te tudatlan kis katicabogár? Ez a meg nem érdemelt tragikus elmúlás? Volt virágod, ott hagytad, volt tiszta kis zsebkendőd, ott hagytad és lerepültél a porlepte aszfaltra. Most itt az eredmény, elvesztél. Ámbár nem te vagy az egyetlen, aki igy jár; emberek is vannak szép számmal, kiket utólér az ő tragikus végzetük. Hogy mint katicabogarak jönnek fel Pestre s itt mint poloskák halnak meg az aszfalton.

Ki tudja, hátha az a két pesztra is...?

,vw7fmEE