Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-24 / 46. (494.) szám

Vasárnap, február 24. Temetés repülőgépen Pelruzzi new-yorkl teme Ikezökjrály szenzá­ciós ötletei — Temetkezési rekord New-York, február 23. Amerika a temetkezési tröszt és a zenélő gyászkocsi hazája; New-York temetkezési vállalatainak királya nemrég mauzóleum-öt­letével lepte meg Amerikát, most Pedig te­metkezési erőülánjaival igyekszik olcsóbbá és kényelmesebbé tenni a temetést. A kétezer sir befogadására New Jerseyben milliós költ­séggel készülő mauzóleum ép’tése befejezé­séhez közeledik. A temetkezési királynak már is telt háza van, mert a mauzóleum sír­helyeit az előkelő tiew-yorki családok való­sággal szétfkapkodták. A mazoleum gránitból, gránátból és bronzból készült és a temetke­zési király állításai szerint tovább fog tarta­ni, mint az egyiptomi piramisok. Tekintettel a telt házra, a mauzóleumnak még befejezése előtt a kiböviése vált szükségessé s ennek terveit most lázas gyorsasággal készítették el s a temetkezési király uj szenzációs hir­detései már meg is jelentek a lapokban. A zenélő gyászkocsi A zenélő gyászk öcs inak fel alálója szin­tén Giovanni Petruzzi, New-York temetke­zési királyi. Petruzzi birodalma New-York keleti részeiben van. Zenélő gyászkocsija fö­löslegessé teszi a költséges zenekaroknak zerződte'ését a temetésekhez. New-York ke­leti részeiben eddig mindág szokásban volt gyászzenekarok alkalmazása a temetések­hez, Fetruzzi ötlete azonban egy csapásra véget vetett ennek a szokásnak. A repülő gyászkocsi Petruzzi legújabb ötlete légi repü'lö- gyászlkocsi építése. Petruzzi egy lap munka­társának nyilatkozva kijelentette, Ihogy re­pülőgépen hat temetést végez el annyi idő alatt, mint autón egyet. Különösen a téli hó­napokban nagy nehézségekkel jár a kopor­sóknak automobilon való kiszállítása a teme­tőikbe. A nagy hóban a koporsószál!itó autók gyakran elakadnak, ami temérdek kellemet­lenséget idézett elő. A légi gyászkocsik a ko­porsón kívül hat személyt fogadnak be. Pet- ruzzi beadványt intézett New-York városi tanácsához, melyben azt kéri. hogy enged­tessék meg neki, hogy New-York keleti ré­szének szivéből, a Broome-sitreetről startol- thastson gépjével a temetőbe. Az asigo! Mkoftomimkások keddess megkezdik a munkát London, február 23. A kikötőmunkások valószintien fölveszik kedden ismét a mun­kát. Egyes- sztrájkvezérek kiutaztak a kerü­letekbe, hogy rávegyék a munkásságot arra, hogy a kötött megegyezést elfogadják. Cly- rtcs a tengeri forgalom kamarájának tegnapi bankettjén beszédet mondott és kijelentette, hogy szociálpolitikai intézkedésekkel meg kell találni annak a módját, hogy hasonló események, minit a kikötőmimkások sztrájkja, ne ismétlődjenek. Három a magjpr igazság! Az érsekujvári községi választáson minden magyar a 3-as lisffflwesl BZaV«RZZOn A szö¥dkczetí Országos KercszténvszodailsUi és Országos ftűgijár iflsgázáa*. FOIámttves- és Hlsíparospárfra ■üiiöj Egy szerkeszt®, aki Nikltáinak köszönheti karrierjét Az élelmes volontőr és a lemaradt konknrrens riporter — Aranyceruza helyett Danüo-rend és kapitányi rang — A balkáni konferencia és a DanSSo-rendes újságíró — A Daniló-rend gyakorlati haszna Prága, február 23. Schweriner T. Oszkár, a Berliner Lo- kal-Anzeiger főmunkatársa, kinek cikkeit és tudósításait jól ismerik a P. M. H. olvasói is, Londonba költözött, ahová a Central News szerkesztőjének hívták meg. Schweriner az első német újságíró, aki a háború óta egy angol lap szerkesztőségében foglal helyet. Elutazása előtt meglátogatta szerkesztősé­günket s a bucsuest során felelevenítettük régi emlékeinket, majd — kérésemre — el­mondotta, hogy tüneményes ujságirói kar- riérjét tulajdonképpen Nikitának, a néhai Montenegró ma már halott királyának kö­szönheti. — Régen volt — kezdte. — Akkor még mint voloníőr voltam a híres Ullstein-cég kiadásában megjelenő Vossische Zeitungnál. Nikita akkor Franciaországból Németorszá­gon keresztül Oroszországba utazott. Táv­iratoztam őfelségének, akit arra kértem, hogy fogadjon az udvari vonatban. Leg­nagyobb meglepetésemre az a válasz érke­zett, hogy Nikita kivételesen fogad, de sem­miféle politikai nyilatkozatot nem ad. Annyi időm volt, hogy frakkba öltözhettem, autó­ba vághattam magam és elértem a frank­Mint valami mesebeli húsos virágszál. Meg kell abba bolondulni, mikor a ruganyos boka gndalgó ritmusa gömbölyűre feszíti. Órájára nézett, fogta a barackot s le­ballagott az utcára. —: Van még húsz perceni, tiz alatt oda­éfSk. Kellemetlenül érintette, hogy mindjárt a kapu előtt három ismerős diákba ütközött. — Hová mégy, öreg? — A vasúthoz — füllentett Péter s meggyorsította lépteit. Hanem az ismerősök csak nem akartak kifogyni. Most már öíös-tizes csoportok ke­resztezték az útját s versengve ajánlkoztak, hogy elkísérik. —• Majd máskor — pislogott zavartan Péter —, most egyéb dolgom van. A /,Kis pipa“ előtt rémülten állapította meg, hogy a Szentkirályi-utca vége feketéi­nk a kollegáktól, csak kerülővel juthat ki a Rákóczi-utra. Végre odaérkezett a fatális kávéház elé. — Szervusz, Péter — harsogta feléje a kórus, — hát te mit keresel itt? — Hát ti? — vágta vissza Péter. — Mi minden délután itt tartózkodunk. Ez a legszebb utca Budapesten. Péteren végigszaladt a hideg: No iszen jó helyet választottak. Vergődve nézett körül s akkor az egyik liahotázó csoport közepén megpillantotta Kovács Ferkét. Mint a villámcsapás, úgy járta át a bizonyosság: — Ezek a randevúra jöttek. Igyekezett jó képet vágni. — Gyerekek, a tréfátok sikerült, de most már, a pokolba is! hagyjatok magamra. — Micsoda tréfa? — zúgták* amazok. — Ki mer itt tréfálni? Pétert elöntötte a méreg. — Vigyen a manó mindnyájatokat 1 Lá­tom a pofátokról, hogy miben sántikáltok. Koíródjatok! De azok csak közelebb jöttek. Úgy kö­rülfogták, hogy amint lépni akart, a saját lábára taposott. Péter könyörgésre fogta a dolgot: — Gyerekek, az Isten áldjon meg ben­neteket, ne okoskodjatok — hát megmon­dom: randevúm van... Mintha az ég szakadt volna le, olyan hahota volt a válasz. — Randevú?! Teringetíét! De ezt már megnézzük! — Összetett kézzel kérlek ... — Lári-fári! Ilyen veszedelemben nem hagyhatunk egyedül! Megvédünk az utolsó csepp vérünkig! Éljen Péter! Vesszen a randevú! furti vonatot, mely tiz perccel előbb érke­zett Haliéba, mint az udvari vonat. Halié pályaudvarán újabb meglepetés ért: N. kar­társam, a Berliner Lokal-Anzeigernek, az Uílstein-vállalat legnagyobb konkurrens lapjának munkatársa fogadott. Tudtam, hogy kartársam szinte baráti viszonyban van a fekete hegyek uralkodójával s nagyon kel­lemetlenül érintett az a gúnyos mosoly, amellyel kijelentette, hogy Nikita csak őt fogja fogadni. — Elegendő időm sem volt az eshető­ségeket megfontolgatni, amikor a berobogó udvari vonatból^ őfelsége főudvarmestere szállott le. Egyenesen kartársam felé tar­tott, karonfogta s engem szóra sem méltat­va, mézédes nyájassággal becipelte az ét­kezőkocsiba. Annyi időm maradt csak, hogy a király szalonkocsijába fölugorhattam s a vonat már is indult. Az ajtót magam után betéve, örömmel állapítottam meg, hogy a szalónkocsit az étkezőkocsival összekötő átjáró föl van húzva és igy meg voltam nyugodva, mert tiTdtam, hogy N. barátom Berlinig nem kerülhet Nikitához. — Őfelsége rendkívül barátságosan kö­zölte, hogy politikai nyilatkozatot már csak azért sem tehet, mert attól tart, hogy úgy jár, mint legutóbb, amikor egészen más je­lent meg nyomtatásban, mint amit mondott. Nyilatkozattétel helyett ő kérdezett s kér­déseire válaszolva azt monaottam, hogy Montenegró királyát, ha másról nem is, de irodalmi tevékenységéről feltétlenül ismeri mindenki Németországban. Őfelsége előkelő gavallérhoz illően tüstént visszaadta a bó­kot és azt mondta: „Ha nem lennék király, úgy újságíró szeretnék lenni.“ Engedelmet kértem, hogy legalább ezt a nyilatkozatát leközőltethessem. Nikita ezt megengedte, majd a beszélgetés során azt mondta: jó! van, nem bánom, nyilatkozom, de azzal a föltétellel, ha a nyilatkozat szövegét itt írja meg. — Amint említettem, frakkban voltam. Sem papír, sem ceruza nem volt nálam. Ni­| kita az asztalon heverő menükártyákat ke­reste elő, majd lecsatolta óraláncáról re­mekművű aranyceruzáját. A nyilatkozatot a menükártyák hátán őfelsége ceruzájával Ír­tam meg és amikor készen voltam, köszö­nettel adtam vissza a ceruzát, őfelsége egy pillanatig habozott: — Nekem most rm lene ajándékoznom magát ezzel a ceruzá­val — mondta —, de ezt a ceruzát magam is ajándékba kaptam; még pedig egy szép hölgytől. Mint öreg uralkodó tudom, hogy ml a kötelességem, de annyira öreg még­sem vagyok, hogy egy szép hölgytől kapott emléktől ilyen könnyelműen megváljak. Ha­nem — s itt a frakkom gomblyukára ka­csintott — majd odateszünk valamit. — Berlinben óriási szenzációt keltett Nikita nyilatkozata. Máról-holnapra tekin­tély lettem a szerkesztőségben és a főszer­| kesztőm szívből gratulált, amikor néhány hét múlva gyönyörű okmány kíséretében megkaptam a Daniló-rend első osztályát és a montenegrói hadsereg kapitányává való kinevezésemet. — Néhány hét elteltével a balkáni álla­mok diplomatái Londonban értekezletet tar­tottak. A tanácskozás teljesen titokban folyt le. Újságírót közel se engedtek a tanácsko­zás helyéhez. Lapom engem küldött ki Lon­donba, mint „balkánszakértőt“ s amikor semmiképpen sem bírtam megtudni az ott lejátszódó eseményeket, kétségbeesésemben fölmentem a Montenegrót képviselő szerb követséghez, amely, mint a legnagyobb montenegrói kitüntetés lovagjának és a montenegrói hadsereg kapitányának, meg­i szerezte a tanácskozáson való részvétel en­gedélyét. így én voltam az egyetlen újság­író, aki elsőnek jelenthette az ott hozott fontos határozatok hirét. A világsajtó na­pokig én reám hivatkozott. így lettem híres ember — Nikita jóvoltából. Egy másik kedves és jellemző aprósá­got is elbeszélt a montenegrói királyról Schweriner. Egy berlini kereskedő, aki va­lamikor valami üzletet bonyolított le Mon­tenegróban, Nikitátől megkapta a Daniló- rend harmadosztályát. A kereskedő, aki rendkívül hiú ember volt, a szegényes rend­jelet értékes gyémántokkal rakatta körül, hogy az többet mutasson és a társaságok­ban büszkén hordta az igy impozánssá vált rendjelet. Nemsokára ez a kereskedő üzleti ügyekben újból Montenegróba utazott és kihallgatáson jelent meg Nikitánál. Frakkba vágta magát és rendjelét is föltüzte. A ki­hallgatás ideje alatt Nikita mereven nézte a kereskedő gomblyukában pompázó rend­jelet, amelynek gyémántjai a ráverődő fényben gyönyörűen szikráztak. A kihallga­tás befejezése előtt Nikita a kereskedő gomblyukához nyúlt, kivette a rendjelet és igy szólt: — Hogy lehet, hogy ilyen kiváló em­bernek, mint ön, csak a Daniló-rend har­! eaiüavq Árpái I 5 ® * a legjobb cigányprímás K . t és Szlovenszkó kedvence % l isméi Prágába érteiéit \ S ■ S Február 16-tó!, minden este a £ 1 BOSTON BABBAN j 5 (Prága 1., liasfek 3 szám) \ 3 muzsikál. 3 3 »iiaaaiaaaaaaaHBaBaaaBBaHiaaaiaiiaaaaaaaaaxai». Most egy barnaszalagos puha női kalap tűnt fel a Rókus irányában a láthatáron. Péter kétségbeesett pillantást vetett maga körül, azzal — lovagiasság ide, lova­giasság oda, segítsen magán mindenki, ahogy tud — kitört a csordából, élete koc­káztatásával felugrott egy arra száguldó villamosra s hat embert döntve a perronon egymás ölébe, szitkok, fenyegetődzések zá­porában bukdácsolt a kocsi belsejébe, ahol egy körözött gonosztevőhöz illő ábrázattal szorongatta a két kiló barackot. A végállomáson letessékelték, miután a kalauz a fülébe kurjantotta, hogyha a Ró­zsadombra akar menni, akkor csak mindig balkéz felé tartson. Ment hát balkéz felé s félig öntudatlan állapotban bolyongott az árnyékos akácfák között esti szürkületig. Akkor csendesen benyúlt a csomagba s elkezdte majszolni a barackot. Az elsők után olyan keserű arcot vágott, akárcsak Saturnus, mikor a saját gyermekeit falta, de aztán lassan-lassan kisimultak a vonásai s amint az utolsó barack is eltűnt az állkap­csai között, halkan megszólalt: — No, ez jó volt. Kipiszkálta a fogát, füttyentett, felfújta az üresen maradt papírzacskót s egy alkal­mas akácfa derekán gondtalan mozdulattal elpukkantotta. | Ír r 1 111 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg $CIIÍ*llDTIIAtIEIft‘!£l€ | ÍT3j|Tnr SII ICll Y* IC O 1 T Sl ATI - keserűm, mert szükség esetén reggeSSZéS elöli félpoltárral tiasz* IfflaL - * (A 4a Vr aiia, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben iBE rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben, 101# Az „SglVSállgfi" nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkei

Next

/
Thumbnails
Contents