Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-24 / 46. (494.) szám
Vasárnap, február 24. Temetés repülőgépen Pelruzzi new-yorkl teme Ikezökjrály szenzációs ötletei — Temetkezési rekord New-York, február 23. Amerika a temetkezési tröszt és a zenélő gyászkocsi hazája; New-York temetkezési vállalatainak királya nemrég mauzóleum-ötletével lepte meg Amerikát, most Pedig temetkezési erőülánjaival igyekszik olcsóbbá és kényelmesebbé tenni a temetést. A kétezer sir befogadására New Jerseyben milliós költséggel készülő mauzóleum ép’tése befejezéséhez közeledik. A temetkezési királynak már is telt háza van, mert a mauzóleum sírhelyeit az előkelő tiew-yorki családok valósággal szétfkapkodták. A mazoleum gránitból, gránátból és bronzból készült és a temetkezési király állításai szerint tovább fog tartani, mint az egyiptomi piramisok. Tekintettel a telt házra, a mauzóleumnak még befejezése előtt a kiböviése vált szükségessé s ennek terveit most lázas gyorsasággal készítették el s a temetkezési király uj szenzációs hirdetései már meg is jelentek a lapokban. A zenélő gyászkocsi A zenélő gyászk öcs inak fel alálója szintén Giovanni Petruzzi, New-York temetkezési királyi. Petruzzi birodalma New-York keleti részeiben van. Zenélő gyászkocsija fölöslegessé teszi a költséges zenekaroknak zerződte'ését a temetésekhez. New-York keleti részeiben eddig mindág szokásban volt gyászzenekarok alkalmazása a temetésekhez, Fetruzzi ötlete azonban egy csapásra véget vetett ennek a szokásnak. A repülő gyászkocsi Petruzzi legújabb ötlete légi repü'lö- gyászlkocsi építése. Petruzzi egy lap munkatársának nyilatkozva kijelentette, Ihogy repülőgépen hat temetést végez el annyi idő alatt, mint autón egyet. Különösen a téli hónapokban nagy nehézségekkel jár a koporsóknak automobilon való kiszállítása a temetőikbe. A nagy hóban a koporsószál!itó autók gyakran elakadnak, ami temérdek kellemetlenséget idézett elő. A légi gyászkocsik a koporsón kívül hat személyt fogadnak be. Pet- ruzzi beadványt intézett New-York városi tanácsához, melyben azt kéri. hogy engedtessék meg neki, hogy New-York keleti részének szivéből, a Broome-sitreetről startol- thastson gépjével a temetőbe. Az asigo! Mkoftomimkások keddess megkezdik a munkát London, február 23. A kikötőmunkások valószintien fölveszik kedden ismét a munkát. Egyes- sztrájkvezérek kiutaztak a kerületekbe, hogy rávegyék a munkásságot arra, hogy a kötött megegyezést elfogadják. Cly- rtcs a tengeri forgalom kamarájának tegnapi bankettjén beszédet mondott és kijelentette, hogy szociálpolitikai intézkedésekkel meg kell találni annak a módját, hogy hasonló események, minit a kikötőmimkások sztrájkja, ne ismétlődjenek. Három a magjpr igazság! Az érsekujvári községi választáson minden magyar a 3-as lisffflwesl BZaV«RZZOn A szö¥dkczetí Országos KercszténvszodailsUi és Országos ftűgijár iflsgázáa*. FOIámttves- és Hlsíparospárfra ■üiiöj Egy szerkeszt®, aki Nikltáinak köszönheti karrierjét Az élelmes volontőr és a lemaradt konknrrens riporter — Aranyceruza helyett Danüo-rend és kapitányi rang — A balkáni konferencia és a DanSSo-rendes újságíró — A Daniló-rend gyakorlati haszna Prága, február 23. Schweriner T. Oszkár, a Berliner Lo- kal-Anzeiger főmunkatársa, kinek cikkeit és tudósításait jól ismerik a P. M. H. olvasói is, Londonba költözött, ahová a Central News szerkesztőjének hívták meg. Schweriner az első német újságíró, aki a háború óta egy angol lap szerkesztőségében foglal helyet. Elutazása előtt meglátogatta szerkesztőségünket s a bucsuest során felelevenítettük régi emlékeinket, majd — kérésemre — elmondotta, hogy tüneményes ujságirói kar- riérjét tulajdonképpen Nikitának, a néhai Montenegró ma már halott királyának köszönheti. — Régen volt — kezdte. — Akkor még mint voloníőr voltam a híres Ullstein-cég kiadásában megjelenő Vossische Zeitungnál. Nikita akkor Franciaországból Németországon keresztül Oroszországba utazott. Táviratoztam őfelségének, akit arra kértem, hogy fogadjon az udvari vonatban. Legnagyobb meglepetésemre az a válasz érkezett, hogy Nikita kivételesen fogad, de semmiféle politikai nyilatkozatot nem ad. Annyi időm volt, hogy frakkba öltözhettem, autóba vághattam magam és elértem a frankMint valami mesebeli húsos virágszál. Meg kell abba bolondulni, mikor a ruganyos boka gndalgó ritmusa gömbölyűre feszíti. Órájára nézett, fogta a barackot s leballagott az utcára. —: Van még húsz perceni, tiz alatt odaéfSk. Kellemetlenül érintette, hogy mindjárt a kapu előtt három ismerős diákba ütközött. — Hová mégy, öreg? — A vasúthoz — füllentett Péter s meggyorsította lépteit. Hanem az ismerősök csak nem akartak kifogyni. Most már öíös-tizes csoportok keresztezték az útját s versengve ajánlkoztak, hogy elkísérik. —• Majd máskor — pislogott zavartan Péter —, most egyéb dolgom van. A /,Kis pipa“ előtt rémülten állapította meg, hogy a Szentkirályi-utca vége feketéink a kollegáktól, csak kerülővel juthat ki a Rákóczi-utra. Végre odaérkezett a fatális kávéház elé. — Szervusz, Péter — harsogta feléje a kórus, — hát te mit keresel itt? — Hát ti? — vágta vissza Péter. — Mi minden délután itt tartózkodunk. Ez a legszebb utca Budapesten. Péteren végigszaladt a hideg: No iszen jó helyet választottak. Vergődve nézett körül s akkor az egyik liahotázó csoport közepén megpillantotta Kovács Ferkét. Mint a villámcsapás, úgy járta át a bizonyosság: — Ezek a randevúra jöttek. Igyekezett jó képet vágni. — Gyerekek, a tréfátok sikerült, de most már, a pokolba is! hagyjatok magamra. — Micsoda tréfa? — zúgták* amazok. — Ki mer itt tréfálni? Pétert elöntötte a méreg. — Vigyen a manó mindnyájatokat 1 Látom a pofátokról, hogy miben sántikáltok. Koíródjatok! De azok csak közelebb jöttek. Úgy körülfogták, hogy amint lépni akart, a saját lábára taposott. Péter könyörgésre fogta a dolgot: — Gyerekek, az Isten áldjon meg benneteket, ne okoskodjatok — hát megmondom: randevúm van... Mintha az ég szakadt volna le, olyan hahota volt a válasz. — Randevú?! Teringetíét! De ezt már megnézzük! — Összetett kézzel kérlek ... — Lári-fári! Ilyen veszedelemben nem hagyhatunk egyedül! Megvédünk az utolsó csepp vérünkig! Éljen Péter! Vesszen a randevú! furti vonatot, mely tiz perccel előbb érkezett Haliéba, mint az udvari vonat. Halié pályaudvarán újabb meglepetés ért: N. kartársam, a Berliner Lokal-Anzeigernek, az Uílstein-vállalat legnagyobb konkurrens lapjának munkatársa fogadott. Tudtam, hogy kartársam szinte baráti viszonyban van a fekete hegyek uralkodójával s nagyon kellemetlenül érintett az a gúnyos mosoly, amellyel kijelentette, hogy Nikita csak őt fogja fogadni. — Elegendő időm sem volt az eshetőségeket megfontolgatni, amikor a berobogó udvari vonatból^ őfelsége főudvarmestere szállott le. Egyenesen kartársam felé tartott, karonfogta s engem szóra sem méltatva, mézédes nyájassággal becipelte az étkezőkocsiba. Annyi időm maradt csak, hogy a király szalonkocsijába fölugorhattam s a vonat már is indult. Az ajtót magam után betéve, örömmel állapítottam meg, hogy a szalónkocsit az étkezőkocsival összekötő átjáró föl van húzva és igy meg voltam nyugodva, mert tiTdtam, hogy N. barátom Berlinig nem kerülhet Nikitához. — Őfelsége rendkívül barátságosan közölte, hogy politikai nyilatkozatot már csak azért sem tehet, mert attól tart, hogy úgy jár, mint legutóbb, amikor egészen más jelent meg nyomtatásban, mint amit mondott. Nyilatkozattétel helyett ő kérdezett s kérdéseire válaszolva azt monaottam, hogy Montenegró királyát, ha másról nem is, de irodalmi tevékenységéről feltétlenül ismeri mindenki Németországban. Őfelsége előkelő gavallérhoz illően tüstént visszaadta a bókot és azt mondta: „Ha nem lennék király, úgy újságíró szeretnék lenni.“ Engedelmet kértem, hogy legalább ezt a nyilatkozatát leközőltethessem. Nikita ezt megengedte, majd a beszélgetés során azt mondta: jó! van, nem bánom, nyilatkozom, de azzal a föltétellel, ha a nyilatkozat szövegét itt írja meg. — Amint említettem, frakkban voltam. Sem papír, sem ceruza nem volt nálam. Ni| kita az asztalon heverő menükártyákat kereste elő, majd lecsatolta óraláncáról remekművű aranyceruzáját. A nyilatkozatot a menükártyák hátán őfelsége ceruzájával Írtam meg és amikor készen voltam, köszönettel adtam vissza a ceruzát, őfelsége egy pillanatig habozott: — Nekem most rm lene ajándékoznom magát ezzel a ceruzával — mondta —, de ezt a ceruzát magam is ajándékba kaptam; még pedig egy szép hölgytől. Mint öreg uralkodó tudom, hogy ml a kötelességem, de annyira öreg mégsem vagyok, hogy egy szép hölgytől kapott emléktől ilyen könnyelműen megváljak. Hanem — s itt a frakkom gomblyukára kacsintott — majd odateszünk valamit. — Berlinben óriási szenzációt keltett Nikita nyilatkozata. Máról-holnapra tekintély lettem a szerkesztőségben és a főszer| kesztőm szívből gratulált, amikor néhány hét múlva gyönyörű okmány kíséretében megkaptam a Daniló-rend első osztályát és a montenegrói hadsereg kapitányává való kinevezésemet. — Néhány hét elteltével a balkáni államok diplomatái Londonban értekezletet tartottak. A tanácskozás teljesen titokban folyt le. Újságírót közel se engedtek a tanácskozás helyéhez. Lapom engem küldött ki Londonba, mint „balkánszakértőt“ s amikor semmiképpen sem bírtam megtudni az ott lejátszódó eseményeket, kétségbeesésemben fölmentem a Montenegrót képviselő szerb követséghez, amely, mint a legnagyobb montenegrói kitüntetés lovagjának és a montenegrói hadsereg kapitányának, megi szerezte a tanácskozáson való részvétel engedélyét. így én voltam az egyetlen újságíró, aki elsőnek jelenthette az ott hozott fontos határozatok hirét. A világsajtó napokig én reám hivatkozott. így lettem híres ember — Nikita jóvoltából. Egy másik kedves és jellemző apróságot is elbeszélt a montenegrói királyról Schweriner. Egy berlini kereskedő, aki valamikor valami üzletet bonyolított le Montenegróban, Nikitátől megkapta a Daniló- rend harmadosztályát. A kereskedő, aki rendkívül hiú ember volt, a szegényes rendjelet értékes gyémántokkal rakatta körül, hogy az többet mutasson és a társaságokban büszkén hordta az igy impozánssá vált rendjelet. Nemsokára ez a kereskedő üzleti ügyekben újból Montenegróba utazott és kihallgatáson jelent meg Nikitánál. Frakkba vágta magát és rendjelét is föltüzte. A kihallgatás ideje alatt Nikita mereven nézte a kereskedő gomblyukában pompázó rendjelet, amelynek gyémántjai a ráverődő fényben gyönyörűen szikráztak. A kihallgatás befejezése előtt Nikita a kereskedő gomblyukához nyúlt, kivette a rendjelet és igy szólt: — Hogy lehet, hogy ilyen kiváló embernek, mint ön, csak a Daniló-rend har! eaiüavq Árpái I 5 ® * a legjobb cigányprímás K . t és Szlovenszkó kedvence % l isméi Prágába érteiéit \ S ■ S Február 16-tó!, minden este a £ 1 BOSTON BABBAN j 5 (Prága 1., liasfek 3 szám) \ 3 muzsikál. 3 3 »iiaaaiaaaaaaaHBaBaaaBBaHiaaaiaiiaaaaaaaaaxai». Most egy barnaszalagos puha női kalap tűnt fel a Rókus irányában a láthatáron. Péter kétségbeesett pillantást vetett maga körül, azzal — lovagiasság ide, lovagiasság oda, segítsen magán mindenki, ahogy tud — kitört a csordából, élete kockáztatásával felugrott egy arra száguldó villamosra s hat embert döntve a perronon egymás ölébe, szitkok, fenyegetődzések záporában bukdácsolt a kocsi belsejébe, ahol egy körözött gonosztevőhöz illő ábrázattal szorongatta a két kiló barackot. A végállomáson letessékelték, miután a kalauz a fülébe kurjantotta, hogyha a Rózsadombra akar menni, akkor csak mindig balkéz felé tartson. Ment hát balkéz felé s félig öntudatlan állapotban bolyongott az árnyékos akácfák között esti szürkületig. Akkor csendesen benyúlt a csomagba s elkezdte majszolni a barackot. Az elsők után olyan keserű arcot vágott, akárcsak Saturnus, mikor a saját gyermekeit falta, de aztán lassan-lassan kisimultak a vonásai s amint az utolsó barack is eltűnt az állkapcsai között, halkan megszólalt: — No, ez jó volt. Kipiszkálta a fogát, füttyentett, felfújta az üresen maradt papírzacskót s egy alkalmas akácfa derekán gondtalan mozdulattal elpukkantotta. | Ír r 1 111 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg $CIIÍ*llDTIIAtIEIft‘!£l€ | ÍT3j|Tnr SII ICll Y* IC O 1 T Sl ATI - keserűm, mert szükség esetén reggeSSZéS elöli félpoltárral tiasz* IfflaL - * (A 4a Vr aiia, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben iBE rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben, 101# Az „SglVSállgfi" nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkei
