Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-22 / 44. (492.) szám
fS Péntek, február 22. handabandázó Esztergályos János szociáldemokrata képviselőnek, a tettleges inzultust azonban megakadályozzák. Dabasi-Halász Móric ugyanis föltartóztatja D:műddel-Szünet után Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt Berky interpellációjára: Minden kormánynak joga vau bizonyos esetekben srzükségneadeletekkel szanálni a helyzetet. A kormánynak ilyen esetekben í$te!essége, hogy a nemzetgyűléstől iöísri&uiést kérjen. Ennek a kormány eleget tett. Ha azokat az okokat vizsgáljak, amelyek előidézték a koronapánikot, akkor nyomatékosan föl kell hívnom a nemzetgyűlés figyelmét azokra a rémhírekre, amelyeket bizonyos körök részéről mesterségesen terjesztettek. Ezek cél- zato&ak voltak és arról szóltak, hogy a jóvátétel! bizottság kedvezőtlenül fog dönteni a kölcsön ügyében. Arról beszéltek, hogy Peldl, Garami és Vámbéry Londonban a külföldi kölcsön ellen interveniáltak, Állítólag azt kérték az agnol kormánytól, hogy bizonyos belpolitikai fel ételekhez kösse a kölcsön megadását. Én nem adtam Mtelt ezeknek a híreknek, de konstatálnom kell, hogy a Szociáldemokrata pártban nem akadt egyetlen képviselő sem, aki az ilyen híreket megcáfolta volna. Ennek következtében a közönség körében a kormány cáfolatok elienére rémhírek terjedtek el, amelyeknek azután az amúgy Is tufizgatotí közvélemény hiteit adott. A következmény a korona zuhanása lett. A mai helyzetért tehát csupán a rémhírter- jesztők a felelőssek. Nem tudom elhinni, hogy Peidf a kölcsön ellen interveniált volna, mert föl nem tételezhetem egy magyar képviselőről, hogy a külföldön ilyen súlyos időben, ilyen tettre a nemzet érdekei ellen képes lenne. De le keli szögeznem, hogy a szocialistákat is ielősség terheli, mert a rémhíreket nem cáfolták meg. Hozzájárult a helyzet súlyosságának fokozásához, hogy éppen ezekben az időkben nehézségek merültek fel a devizaellátás terén is. A kormány minden erejével igyekezett útját állni a pániknak, sajnálatos tény, hogy a hiteles helyről elhangzó cáfolatok süket fűtekre találtak. A kormány szükségrendeletekkej igyekezett megoldani a tényleg súlyossá vált helyzetet és kéri, hogy a nemzetgyűlés ezekben a súlyos időkben teljes bizalmáról biztosítsa a kormányt, mert a kormány ezekkel a rendeletekkel áll vagy bukik. A imJrászterielnök bestédét az efcfenizék üüamló viharos Hcössbeszólásotokat kísérte. A beszéd befejezése után a jobboldal és a jobb közép percekig tartó tapssal és élü'enzé'ssel ünnepelte Bethlent. Az elnök ezután a beterjesztett bizalmi i indítvány fölött elrendelte a névszerinti j szavazási. Az egész jobboldal és jobbközép i bizalmat szavazati a kormánynak, míg az eüenzék a szavazást Is zajos közbeszólá- sbkkai kísérte. A szavazatok megszámlálása után kiderült, hogy Bethlen melleit kilencvenöt, ellene pedig harminchét szavazat esett. Száztizenhárom képviselő nem volt jelen. Áz an&ol kormány sürgeti a kölcsönt Londonból jelenti a Magyar Távirati Iroda: A sajtó egyhangúan meg van győződve arról, hogy a magyar kormány intézkedései elégségesek arra, hogy az alaptalan pénzügyi pánikot megállítsák. A Reuter-ügy- nökség jelentése szerint az angol kormány magáévá tette azokat a kötelezettségeket, amelyeket az előző kormány a magyar kölcsön ügyében magára vállalt és minden igyekezetével azon van, hogy a köícsöntervezetet keresztülvigye. A kisantant rosszakarata A Magyar Hírlap illetékes helyen arról értesül, hogy a kormány rendkívül nyugodtan fogja föl a helyzetet annál is inkább, mert. ma Londonból bizalmas értesítés érkezett | a külügyminisztériumhoz, amely szerint a külföldi kölcsön utjából minden akadály elhárult és a jóvátételi bizottság kedvező határozata rövidesen nyilvánosságra kerül. A halasztás csakis a kölcsön lényegével össze nem függő kérdéseken múlik. Ilyen például a kisantant íölszabaditási adóssága. Sajnálatos, hogy a kisantant, amikor látja, hogy a kölcsönügy halasztása milyen súlyos következményekkel jár az országra, e kérdés fölvetésével késlelteti a végleges perfektuál ást, amiből a kisantant rosszakarata tűnik ki. A fölszabaeiifási költségek Szitierényi József báró, aki az osztrák- magyar javak likvidálásával megbízott magyar bizottság elnöke, a következő nyilatkozatot tette újságírók előtt: — Az utódállamoknak a békeszerződés éMeinlében meg kell téritemök azt az állami vagyont, amely az álfáink átvett területen i van. Ilyenek például a vasutak, országutak, állami intézmények épületei stb. Ezeknek átvételi értékét a jóvátételt bizottság fogja megszabni. Úgy Magyarország, mint Ausztria igen n,agy összegeket fog kapni, amelyet a jóvátétel] számlára imák. A kártérítés kérdését Cseh-Sziovákia össze akarta kapcsolni a kölcsönnel, de ezt Bethlen igen ügyesen ki- , parírozta azzal, hogy e kérdés eldöntése tel- I jesen a jóvátételt bizottságtól függ. szag, mint Horvátország számára. Boroviczény beszámol arról, hogy a horvátok megbízottá mint tárgyalt az q jelenlétében a bécsi olasz követtel és az olasz hadvezetőségnek egyik őrnagyával. 1919 augusztusában az olasz őrnagy azt a tanácsot adta a horvát megbízottnak, hogy lépjen érintkezésbe D’Annunzióval, aki a hor- vátoknak messzemenő segítséget fog nyújtani a szerbek ellen, anélkül, hogy kompromittálná az olasz kormányt, amely a béke- konferencián a francia kormánnyal egyetértést tanúsított. A horvátok engedelmeskedtek és fölvették az összeköttetést D’Annunzióval; pár hét múlva D’Annunzio hatalmába kerítette Fiúmét. Jugoszláviában különböző szervezetek alakultak, amelyeknek 1920-ban nyolcvan- ezer tagjuk volt. A szervezetek tagjai volt tisztekből kerültek ki s céljuk az volt, hogy megteremtsék az önálló horvát hadsereg tisztikarát, amely azután adott alkalommal magához ragadná az tij jugoszláv hadsereg horvát legénységét. Az említett olasz őrnagy, később pedig D’Annunzio szállították ezeknek a szervezeteknek a fegyvereket. Titkos fegyverraktárakat létesítettek, melyek közül a szerbek egyeseket felfedeztek, de magát a szervezetet nem tudták leleplezni. Az emlékirat szerint Cseh-Szlovákiában a német népnek már előbb megvoltak a szervezetei és a Reichenbergből Becsbe menekült csehországi német országos kormány pedig a maga külön politikai céljait követte. A különféle vidékek politikusai kezdetben különféle utakon jártak. Később azonban egymásután jelentek meg a bécsi bizottság, majd a bolsevikiek bukása után a magyar kormány előtt Dvortsák, Jehlicska Hlinka (?) és.-megkezdték a tárgyalásokat. A bécsi bizottság és később a magyar kormány a csehországi német országos kormánnyal is fölvette az összeköttetést. A csehországi németek ígérték meg támogatásokat Magyarországnak és a magyar-cseh feszült viszonyt arra akarták kihasználni, hogy saját céljaikat elérjék. Morvaországban elszánt emberekből centrum alakult, amely a magyar bolsevizmus bukása után az uj magyar hadsereggel keresett összeköttetést és értékes katonai híreket juttatott el a magyar vezérkarhoz s állandóan készen volt arra, hogy1 komoly események ‘idején Csehország és Szlovenszkó között az összeköttetést erőszakkal megzavarja és adott alkalommal Ausztriához csatlakozzék. Ez a szervezet hü volt a császárhoz. mént Aoxsánli lovfosof. tártad ik&tefcssééerineifc u* ftireí*e< is JÜéw ftóí van: rnnií mi fiifiSEfinftf Boroviczény újabb szenzációs adatai Horvátország és Magyarország perszonális uniója — D’Annunzio fegyvereket szállított a horvátoknak — A szlovák emigráció működése Prága, február 21. Boroviczény Aladár a berlini 8-Uhr- Abendblattban folytatja emlékiratait és rendkívül érdekes fejezetben számol be arról, hogy mint szervezkedett meg és találkozott össze Bécsben az uj államalakulások után Cseh-Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából elmenekült emigráció azzal a magyar emigrációval, amelyet a Magyar- országon tomboló „vörös farsang** űzött ki hazájából. Az emlékiratok szerint a horvát emigráció jelent meg először Bécsben s céljául tekintette a szerbek elleni küzdelmet. A Bécsben képviselt horvát pártok megtalálták az egyesülés platformját Horvátország autonómiájának követelésében, amelyet azután a teljes állami függetlenség követett volna. A horvátok szövetségesek után néztek és természetszerűen rátaláltak a magyarokra. A horvát emigráció úgy képzelte el a jövőt, hogy Horvátország Magyarországgal Szent István koronája alatt perszo- náluniőt alkot vámunióval, de különben teljesen független lesz. Második természetes szövetségesük Olaszország volt. Olaszország kezdetben nem akarta a jugoszláv államot elismerni. 1918-ban az olasz kormány Borghese herceget küldte Belgrádba, mint Olaszország szerbiai követét. Amikor megbízólevelét át akarta adni, kijelentették előtte, hogy Szerbia többé nem létezik, hanem csak SHS. királyság. A győző államok intervenciójára volt szükség, hogy Olaszországot rábírják arra, hogy követet nevezzen ki Jugoszláviába. Borghese herceg, a szerbek nagy ellensége, ekkor a római kormány megbízásából Bécsbe került. Az olasz támogatás tekintetében azonban nagy nehézséget okozott az, hogy a horvátok Károlyt elismerték királyokul, mig Olaszország félt a Habsburg- monarchia visszaállításától. Megegyeztek tehát abban, hogy a horvátok szigorúan köztársasági alapokra helyezkednek és hogy összeköttetésük Magyarországgal csak a kölcsönös ellenség, a szerbek elleni veszedelemből folyik. Fiúméra nézve megegyeztek abban, hogy olasz protektorátus alatt önálló lesz és szabad kikötő lesz úgy Magyarormám Tárcarovatunk: Szombat: Tóth Béla dr.: Romain Rolland. Vasárnap: Mécs László: A lámpásos ember útja. (Vers.) M a r ó í h y Jenő: Randevú. A tilinkós ember — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta-: Burányi Miklós. CsrOidáJaitos férfin vdlt ő s ha házaink előtt a téglával kirakott gyalogjárón végigkopog- tatra mankóját, nekünk gyerekeknek eiállött a szivünk dobogása.. — Ha iram teszitek jók. elvisz benneteket a tiiinfkós ember! — így fenyegettek meg apró csinytevéseinkért és ez. a szörnyű eshetőség léngragyujtotta fantáziánkat s láz verte ki reszkető ajkunkat. Elképzeltük, hogy a tiiíinkós ember elvisz a tahi végére, ahol méltósággal ömlik a Duna piszkos tengernyi vize, leránt a folyam ázialagos, iszapos, kagylós, rákos, lidérces fenekére és beleiül! ászt a Innának és iszalagok közé, gyer- mekarou békák, kígyók és nyirlóstestü vízi- rétnek közé. Mert a féllálbu, kopasz, nyuTgatestü, ha!- szernü, ritka bajsza, bór.iihorgas címben egész napját a Duna partján töltötte, hajadonfőn, nagy vörös orrával szimatolva a nedves levegőt vagy busán tűink ózva hosszú, fekete hangszerén. Oda vitte rongyos tarisznyájában az ebédjét, amelyet félős, vágyós, szégyenlős menyecskék hordtak el hozzá reggelenként, mielőtt a mezőre mentek tengerit kapálni. Mert a tilinkós ember minden fehér- szemé ívnek barátja, bizalmasa, tanácsadója volt a szerelem dolgába. Ezért a férfiak megvetették és káromdták. De hozzányúlni nem mert emberfia, mert varázslónak és az ördög cimborájának tartották a faluban. Emellett szóit, hogy nem volt Integ soha, bár té- íoiMtyároíi egy szál szűk fehér posztóuad- i'ágban, vékony katouabluztofln, mezítláb járt- keit n folyam töltésén és fagy, víz, napfény, (Midiéig és hőség oly keményre cserzette a bőrét, mint a ríboeeroszét. Nem járt a templomba, búcsún, körméreten hírét sem hallották, de korcsmában sem fordult meg soha, csak a folyam partját szerette, a sást, a médiást, a füzest, térdig járt az iszapban és a vadkacsaik és viziítyukok fél sem rebbentek előtte, mintha cimborái volnának a tiliukós- nak. Ott itta meg a menyecskék borát, ott .ropogtatta a lányok pogácsáját, ott szivogatta a dohányt, amellyel özvegy asszonyok töltötték meg a bőrzaeskóját. Ügy élt a faluban, mint egy elátkozott királyfi. Ha pedig elővette tllmkóját, a szomszéd kukoricásban a lányok tetették a kapát és teke v eredteik a porbaryós göröngyökre. A bátrabbak egész közel húzódtak a tihnkóshoz és tátva felejtették piros ajkukat, úgy szüresöl- tek be a mélabus da&molkiat. A legvásottabb gyerek sem mert mukkanni sem, ha megszólalt a nádasban a panaszkodó, csapongó- nevetős, siróshaogu síp s a kuvaszkutyák kilógó nyelvvel, megbabonázva szűkültek a gazda bundáján, a barázdában. Ember, állat eíbafligatott, a verebek megszűnteik csipogni, a vádlód nem kiáltott addig, a tehenek boldogan kérődztek rég elmúlt lakomáikon, a varjak a templom tornyáról figyelték a dalt, a folyam lágyan susogott, a száraz nádszálaik összez’zegtek, kíséretül a buja, csiklandós, csábító melódiáiknak. És a lányok, még a lég.szégyen!ösebbek is, elhatározták, hogy ma este megnyitják a kiskaput a sóvárgó legényeiknek, a menyecskék bűnös terveket szőttek, hogy kijátsszák az unok éberségét, a férfiak égő szomjúságot éreztek a torkukban és a korcsmaaszta! mellé vágyakoztak, ahol teketüszeirnü piarcérlány méri a muskotályt De valamennyi borzadozott és félt a ti- Ifoikóstól, Senki sem tudta, hol született, honnan vetődött, mi a fajtája, a nemzetsége, hol vesztette el a baliábát s miiért potyog a könnye, ha a víz partján fújja a furulyáit, ...Karácsony este minden teremtett lélek kályha indlett ült, diót ropogtatott, mézeskalácsot és rántott hatat ©vett s a korcsma üres volt, mért a szent estén mindenki tafiiáiit családi környezetet, meghitt, meleg társaságot, rokont, barátot, szeretőt, akivel együtt várja az éjféli misére konditó harang- szót. Minden háziban egyszer v-agy kétszer megkérdezték: Miit csinálhat most a tilinkós ember, szeglény, ördögadta? A vén asszonyok keresztet vetettek, a gyerekeik összebújtaik a kemence körül, a lányok elpirultak, a férfiak bosszúsan d’örmög- 'tieík valamit a bajuszuk alatt. — Boszorkánynál tölti a karácsonyt! — Az ördöggel iszik most örök barátságot! — A Duma tündéreivel cicázik. — Ott ül a. temetőben és tóink ó zik — hozta meg a húrt a bak tér, aki végigjárta első éjjeli 'körútját s pohár borra betért a kurátorhoz. A harangszó megkondull't, az emberek felciihelödtek és lámpást tartva kezükben a fagyos uiton megindultak a kapóimé felé. A kis templom a temető közepén volt, öreg sírkeresztek, friss dombocskáik és beho.rpadt kőkoporsók szegték be az udvarát. Ahogy a kirvHágltoit kis szentély felé közeledtek, megcsapta fülüket a t'iiintkó istentelen buja dallama. — Szépség törő, bitang, gazember! — kiáltotta dühösen a teisbiró és megsuhogtatta meggy faszára, ólomgombos, rézzel cifrázott fütykösét. Az emberek meggyorslfotikík lépteiket. A kápolna ragyogó fényben úszott, mintha száz viaszgyertya ontaná sárga világosságát. Pociig pap, kántor, sekrestyés nem volt •látható sehol. A két kis harang csengve- bongva szólott, ámbár senki sem húzta a kötelüket. Az oltár előtt magától lóbálózott a íömjénfüstödö és ontotta magából az erős, fel- leges, jószagu fehér vastag füstöt. Az emberek észrevették, hogy még tizenegy óra sincs s a harangoz ónak csak félóra maiivá kellene megcsendhenie az első bivogatót. — Mi történek itten? — kérdezték egymástól tanácstalan és a templom előtt föld- begy ök erezett a lábuk. — Ez az ördög munkája vagy az Anifcikrisztusé. — Qunyt üz az Isten hajakéból ás korcsmába való céda uészéü nótákkal csúfolja a Madonnát — szép égték, suttogtak, ebr- •inüg'telk, szitkozódtak az emberek és rá akarták magukat vetni a tilinkós emberre, aki ott iilt az oltár lépcsőjén, a gyermek Jézus képmása előtt, fából való bal láb át mereven kinyújtva, hajadonfőn, kopaszon, hatalmas orra ellőtt tartva t:WnkóMrt és vidáman billegette ki rajta legcsapongóbb, legcifnáb'b, legszerelrne- sebb dallamait. Olyan hangok voltak ezek, mint a részeg pacsirtáé, vagy a hlemdéé a nászé jS'zakán. A lányok sírtak, a vén,asszony ok halkan rebegték a szentek neveit, a férfiak meg akarták suhintani botjaikat, hogy agyonverjék az istentelent. De senki sem tudott megmoccanni, álltak a templom ajtajában, mint a megszállottak. Az orgona megszólalt és liailk akkordokban kisérte a fuvola ujjongását. A Madonna pedig mosolyogva nézett a tilinkós ember kopasz fejére, amely fölött olyan halvány, fehér világosság égett, mint a szentek homloka körül a középkori festményeken. Aztán végétért az éjjeli zer.e, elhallgatott a síp, megnému'tak a harangok, kialudtak a gyertyáik, a tilinkós ember fel'tápász- kodofct s fallába vidáman kopogott kifelé a templom kövezetén. A fuvolás eltűnt a karácsonyéj sötétjében, a falu népe pedig megdermedve bámult hó'rihorgais, kutonahltvzos, fehérnadrágos alakja után. Nekem gyermeké sszel az jutott eszembe, hogy a szereltem és az őrültség bús tilin- kósait lám, többre becsülik az égben, mint itt, a sivár ős könyörtelen földön a képmutatós embereik.., *
