Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)
1924-02-20 / 42. (490.) szám
Szerda, február 2b. 3 Ó riási panama hamispénzzel Amerikában Újabb petroleumpanama Berlin, február 19. Egy newyorki távirat arról ad hírt, hogy washingtoni kormánykörökben tegnap óta élénk izgalmat okozott egy újabb panama híre. Jól informált körök úgy tudják, hogy egy nagyarányú s hamis pénzzel űzött operációról rántották le a léptet s hogy ezt az operációt az amerikai jegybank egyik fiókintézetének tisztviselői igazgatóik segítségével akarták keresztülvinni akként, hogy két millió dollár értékű hamis bankjegyet akartak becsempészni a jegybank trcsz- szorjába és azt mint állami bankjegyeket akarták forgalomba bocsátani Ezenkívül egy újabb petroleumpanama foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. A panamát vizsgáló bizottság foglalkozni fog a Sahaün-szigeíen lévő petroleumforrások koncessziójának ügyéve! is. Sinclair ugyanis, aki a szovjetkormány részéről koncessziót kapott a Sahaíin-sziget északi részének kiaknázására, annak idején magával vitte Moszkvába Fali képviselőt, aki azelőtt belügyi államtitkár volt. Azt hiszik, hogy Sinclair az orosz kormánytól a koncessziót csak annak ellenében kapta meg, hogy Fal! befolyásolta a bolsevíkiekeí és hogy biztosította őket arról, hogy az amerikai kormány e! fogja ismerni Szovjetoroszországot. Kanada legelőkelőbb téli sporthelyén — A P. M. H. eredeti tudósítása — Báni?, Alberta, Canadian National Park, február eleje Nagyságos Asszonyom! Emlékszik? úgy búcsúztunk augusztus végén a Klubban: „Hát aztán csak Írjon egykét szép cikket, kíváncsian várom érdekes útleírásait." Hogy érdekesek lesznek-e, más kérdés, de hogy nem felejtettem el kedves kérését, bizonyság rá e levél, melyet Kanada egyik legszebb pontján, a Rocky Mountaíns szíve közepén, a világ leggyörnyörübb téli sporthelyéről irok, s körülnézve a szállodák jól fűtőit halijában s od'akünn a havas hegycsúcsok között, öleíshü fotográfiát igyekszem küldeni megfigyeléseimről. Banffot alig ismerik Európában. S azok a bolondos .amerikaiak is Svájcba, St Moritz- ha, a Riviérára, Monte-Carlóba, Nizzába járnak költeni a pénzüket, holott a világ legszebb télisporthelye az orruk előtt vau. A C. P. R. (népszerűén „Szipiárí'-nak nevezik a Canadian Pacific Raihvay-társaságot) olyan szállodapalotát épített ide a hat-tízezer láb magas hegycsúcsok közé, hogy a st. moritzi Engad’ner Kulim-, Paíace- és Carltoo-szállo- dák elbújhatlak előle. De meri közel van s olcsóbb, mint a Svájc, a gazdag amerikai télen inkább a tengereken 'túli helyekre tódul s nem becsüli meg a szomszédos kincset. A benszülött kanadai azonban szereti otthonát s ritkán utazik Európába. Mást, mini kanadait álig találtaim a környéken, a természet szépségei mellett ez teszi főleg olyan kedvessé Banfrot. Szelídített szarvasok. Calgaryból este 11 órakor ér a vonat Banfíba. Szánkóval küldtem csomagjaimat a szállóba, a holdvilágos gyönyörű téli éjszaka" bán gyalog sétáltam be az állomásról. Mint gyémánt diadémok szikráztak körülöttem a hófehér Mount Editül, a Cascarde, a Devits Head Moun'jain s a többi sok-sok ezer láb magas hegycsúcs. A szánkók elcsilmgeítek, magam haladtam a simára fagyott erdei utón. Sehol egy hang, puha csendben pengett a mélyre nehezedett fenyő gályák ml egy kis mókus zavarta hócsomó. Teli tüdővel szívtam magamba a pompás hegyi levegőt. Milyen jó itt lenni! A Brodway. a Fiíth Avenue s New-York többi lármás he’ye jutott eszembe. A felhőkarcolók Bt a kilencezer láb magas csúcsok, a milliónyi reklám fény helyett szelíd szép holdvilág ragyog s az utcák lármája . . . Nagyot zörrent mellettem a hullott ág s a havas utón finom szökkenéssel ugrott elém egy hatalmas szarvas. A hold ezüstös fényétől bevilágítva, pompás aggancskoronája ott rengett néhány lépésnyire tőlem, nagy okos szemeivel rám bámult, — s nyugodtan tovább sétált. Szent Hubertus ámulatával élveztem az álomszerű csodát s szinte önkéntelenül dörzsölni kezdem a szemem. Nem álmodom? S csak miután Bandiba érve, a házak között több ilyen szelíd példánnyal találkozom, ráeszméltem, hogy errefelé valószín üteg hatóságilag óvják a vadat s ez a nálunk oly nagy értékkel bíró pompás erdei vad, akárcsak a házőrző eb, idők folyamán teljesen hozzászokott az emberekhez. Az indiánok rémei Szeretnék valamit a „Mounted Polkáról mesélni. Valamikor negyven-ötven évvel ezelőtt az indián törzsek megfékezésére, vagy amiint az angolok hangoztatni szeretik, Nyugat-Kanada civilizációjának biztesitásá- ra szervezték a lovasttott hegyi rendőrséget, Kanada és az Unió eredetileg tudvalévőén nem az angoloké, hanem az indiánoké volt s lépésröl-1 epésre, vad harcok közepette kellett azt tőlük — mondjuk ki őszintén — elrabolni. No de nem baj, a .honfoglalás** a „civilizáció szent nevében" törént s igy igazolva vau. Az indián urakkal azonban nehezen lehetett megértetni, hegy mindez értük és a civilizáció érdekében történik. Nagy elszántsággal álltak ellent minden hódítási kísérletnek, míg végre a „sok lúd disznót győz" elvénél fogva, lassankint, de nem egyszerre, megadták magukat az elkerülhetetlen sorsnak. Ez a „lassankinit" simán s egyszerűen van mondva, pedig mennyi harc ősi dac és sok-sok vér rejlik mögötte. A Mounted Police-n-ek volt a feladata a még teljesen meg nem nyugodott s helyen- kint fel-fel lázadó indiánitörzsefcet időnkint rendre, békére tanítani és főleg arra figyelmeztetni, hogy a nyílnál messzebb visz az angol fegyver és hogy csak kettő között választhatnak, vagy elfogadják a rájuk kény- szerített civilizációt s élvezik annak áldásai^ vagy pedig kérlelhetetlenül lehengerelik őket. A vad indián harcosokkal vívott, nem ritkán igen véres harcokban tanúsított bátor magatartásuk idők folyamán legendás hősöket nevelt a Mounted Police pompás ember- példányaiból s ezek ,a hatalmas szál legények a nép között ma is köztisztelet és csodálat tárgyai, tekintélyük pedig oly nagy. hogy a még i-donikinií ki-kitörő indiánzavargások esetén, három-négy tagból álló, ska,rí átszőni formaruhában megjelenő lovas őrjárat elegendő egész fellázadt törzsek megfékezésére. . Izgalmas medvekaland A veszedelmes hegyi utakon való kalauzolásra, főleg azonban — úgy hiszem — kóbor indián csapattal való találkozás esetére előáílható kellemetlenségek elkerülése végett, az itteni állomás figyelmes parancsnoka egyik ügyes emberét osztotta be mellém kísérőül, akivel most már a legnagyobb biztonsággal járom be, részben lóháton, részben kutyákvontatta szánkón, a Rocky Mountaíns csodálatosan szép, de a jára'Üan idegen előtt sokféle veszedelmet rejtegető nyaktörő helyeit. Egy gyönyörű napsütéses délután azonban minden bot és fegyver nélkül, csakis Kodak-gépemmel kezemben, egymagám indultam nagyobb sétára, az ötezer láb magasságban fakadó melegvizü szulfur-források megtekintésére. Azt mondták, hogy másfél óra latt megjárom az utat s fél órai pihenés után még besöbétedés előtt érhetek vissza az öt órai teára. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy az utat nem ismerem s hogy a legkisebb eltérés a megjelölt útiránytól, könnyen egy-két órai késedelmet okozhat. S úgy is volt. Egy keresztező erdei utón helytelen irányit választottam s nemcsak hogy a meleg forrásig nem jutottam el. de oly messzire kerültem, hogy koromsötét lett mire kínos bukdácsolás után a rendes szekér- utra kerültem vissza, melyen lefelé haladva, mái el nem tévedhettem. A magas fenyőfák övezte útra azonban csak alíg-aíig szűrődött át némi világosság a csillagos éjszakából s igy nem egyszer botlottam meg valami lefordult fában s buktam be hőtakarta gödörbe s bizony-bizony hálát adtam az Egek urának, mikor végre, bár még jó mélyen alattam, felpíslogoít hozzám a hólepte házak első ablakfénye. Az igazi veszedelem azonban még előttem volt. Tompa dübörgés távoli zajára neszeltem fel óvatos lefelé menetelés közben. Megálltam s hallgatództam. Közeledő vonat zaja nem lehet, ment ennyire rövid időközökben a vasút nem szünetelget Autó puffogá" sa is másképpen hallatszik. Esetleg emberek . . . viagy talán állat , . . erdei vad . . . ohó, de miilyen? . . . hosszabb csend, majd valamivel közelebbről, de már erősebben ... mintha vastag dorongokkal vernék a fákat s közben morogva szuszog valaki, vagy valami . . . Istenemre, ez csak medve lehet. Egy pillanatig a tegnap látott buffalokra gondoltain, ezek azonban Kanada ezen a részén csak magas drótkerítéssel elzárt területeken tartózkodnia ínak, tehát csakis medve lehet. Egy újabban tanult kanadai káromkodást fojtottam magamba hirtelen. Most légy okos, Domokos! Kezdtem sajnálni, hogy annak idején a gimnáziumban nem elég lelkiismeretesen tanulmányoztam az állattant. Vájjon a medvének is olyan jól ki van fejlődve a szaglász! tehetsége, mint például a vizslának, mely száz lépésről megérzi a vadat és ha igen, mivel lehetne a kellemetlen bestia orrát félrevezetni? Fél-e a medve a fűztől, miint a farkas, mert ez esetre szerencsére velem volt a villanyláimpám. Vagy talán egy dorongot keressek s végső esetben ezzel várjam be a medvét? Nevetséges, nem vagyok én Kinizsi, pedig ő is asak farkasokkal, nem pedig efféle Rocky Mountaíns-beli medve- óriással hadakozóit. A gyermekkoromban tanult mese jutott hirtelen eszembe: földre kell feküdni s holtnak tettetni magát, a medve nem bántja a dögöt. Szép, szép, minderről igy utólag a Cascade-szálló irószobájában elmó- káznl, bezzeg ott a sötét őserdőben . . . Recsegés, ropogás s én akkora gyorsasággal, amint csak hókeztyüs kezemtől tellett, egy jókora hótorlaszt kapartam össze az Piszéire s szégyen, vagy nem szégyen — mögéje kuporodtam. Hogy is csinálja a strucc?! — talán, ha én nem látom őkéimét, sötét lévén, talán a medve sem lát meg engem... Újabb dörgés, — most már tisztábban hallom a medve morgását, —- mi a csudának kellett nekem igy télvíz idején ebbe a fene hideg Kanadába jönnöm? . . . s azután mindig csendesebb és távolibb a zaj s néhány perc milva, már csak minit elhaló sötét emlék, a túlsó völgykaiihanból száll felém valami ismeretlen mese ... S egyszerre megint nagyon bátor lettem. No és különben is, eszembe juthatott volna, hogy a megve sohasem tiámad s csak ha megsebzák, megy neki a vadásznak. De én azért most már mégsem fogok többé éjjel a hegyekben mászkálni. Fürdés mimiSz 10—-15 Fahrenheit fokos hidegben Á környék legnagyobb nevezetessége az előbb említett forrásoknál kevésbé nehezen megfközelithető világhírű kanadai „Cave and Basín“ bariangforrás és a télen-nyáron üzemben lévő nyit medence, melyben mínusz 10—15 Fahrenheit fokos hidegben 90 Fahrenheit fokos szuiforos meleg víziben a szabad ég alatt fúrdenek az emberek. S fürödtem persze én is. Le is fotografáltak, amint Óhajra mindenkit lefotografálnak ok, a jég-csapok és havas szikláktól körülvett nyílt medencében. Máskülönben azt hinnék Európában, hogy az egész csak afféle Hári János féle mese. Fürdő után persze igen gyorsan ugrálnak kifelé az emberek s bújnak be a jól fütötit kabinokba. Meghűlni mégse lehet, mert az alatt a néhány pillanat alatt, mig az illető a kabin ajtóig jut, a kiáradó szuiforos forró pára nem engedi kihűlni a testet. Szánkózás kutyafegaton A legmulatságosabb sportok egyike itt a kutyákvontatta szánkózás. Négy-öt hatalmas komondort fognak teknőformáju, együléses, alacsony szánkóba s aztán hajrá! Repül a könnyű szerszám, a kutyáik csaholva rohannak a süppedő hóban, ugyancsak meg kell fogódzkodni, nehogy kirepüljünk s a kutyák utas nélkül térjenek vissza, ami a helybeli lakosság nagy gaudiuimára, nem is olyan ritka' eset. Nagyobb távolságra persze csak friss hóban tanácsos útra kelni, mert jeges utón könnyen farolgat a szán s csúszhat be valami szakadékba. Beljebb a hegyek között háznál nevelt szarvast is fognak az Indiánok a szánkó elé s éppen úgy kezeik, mint a lég’ járnlborabb lovat. Egyenes utakon, sima mezőnyön teniss-rakett formájú hó talpakon csúsznak, rohannak az emberek, a skizés kevésbé divatos, főleg az idegenek űzik; február első hetében tartják a karnevált, amelyre messze vidiékről seregük össze a lakosság $ ékkor tartják a sportversenyeket is. Hölínafiárradtan a napi sportolástól, hó- csizmábam, sveaterben a nagy kandalló körül telepszik le a szálló társasága. Vaíameny- nyl kanadai angol, magam vagyok csak idegen, külföldi. Kínai pincérek hordják körül a teát, vajas pTiíós kenyeret s mindenféle kekszet. A hölgyek felhörpintik teájukat s szobáikba vonóinak, lent csak az urak maradnak vissza. Most* mér a pipáik is előkerülnek, a lábakat felrakják székre, asztalra s valakinek zsebéből egy lapos ezüst kulacs is előkerül. — Iszik egy kis orvosságot? — kínálják egymást tréfás komolyan. Az én kezembe is eljut a kulacs, hörpiníek belőle, — brr! — méregerős tiszta whisky... Bodor füstfelülök kavarognak a fejek fölött, a csendesen indult társalgás hangosabb, majd megindul az adomiázás Mindenki tud valami jót, nagyokat kacagnak, mégis csak más az itteni, mint az angolországi angol, lassan én is előhozakodom egy-két ,hazai- val“, majd ismét ők kerülnek sorra s képzelje, egy csomó olyan adomájukat kacagtam meg gáláns udvariassággal, melyet rég ismertein s szentüj hittem eddig, hogy azok nálunk született eredeti magyar viccek. Hát nem kicsi a világ?! Hét óra. Dinerre csengetnek. Sietek átöltözni. Búcsúzom. Kezelt csókolja és mindnyájukat szívélyesen üdvözli Dobay István. A ruszinszkói kormánypártok egymás köpött Közös listán dolgoznak a szeszpanamás pártok — A magyar pártok öntudatos állásfoglalása a masstagoló kormánypolitikával szemben — Munkában a ruszin dlsszidensek IJngvár, február 19. (Ruszimszkoi szerkesztőségünktől.) A választások kiírása után az egyes pártok kebelében gőzerővel megindult a munka és a nyomdák lázasan dolgoznak a különféle röp- iratokon. Elsőnek a magyar pártok szövetségének röpiratfa jelent meg vasárnap reggel. A „Ruszinszkói Magyar Hírlap" rendkívüli kiadásában intézett szózatot Ruszinszkó magyarságához. A prágai kormány minden igyekezetével azon van, hogy az összes ruszinszkói úgynevezett kormányhü pártok közös listát állítsanak föl. A cseh agrárpárt ugyanis, amely hihetetlen mennyiségű szeszp anamapénzt dobott most a választási piáéra, a ruszin nép körében jókora talajt vesztett. Hogy a térvesztés ne legyen oly szégyenteljes, az eddigi kétszázötven agitátort mégegyszer any- nyival egészítették ki és főleg magyar falvakra vetették rá magukat. Ezen a téren azonban szintén nem nagy siker kecsegteti a cseh agrárokat, egyfelől azért, mert a magyar nép aligha fog beugrani nekik, másfelől pedig azért, mivel a szociáldemokraták is a magyar vidéken kísérleteznek. Az egyik szociáldemokrata politikus nyíltan ól lakozik ama híresztelések ellen, hogy a szociáldemokrata párt is hozzájárult ahhoz a paktumhoz, amely közös táborba akarja terelni' Ruszinszkó „köztársasághü" pártjait, úgymint a polgári pártöt, a zsidópártokat, az alakulóban lévő iparos és kereskedő pártot, a nemzeti szocialistákat és a cseh agrárpártot. A szociáldemokraták kijelentették, hogy az ő pártjuk nem kompromittálhatja magát közös listán sem a spirituszból fabrikált müagrárok, sem a nemzeti demokrácia leple alatt maszlagoló és sovinizmustól túlfűtött reakciósok, még kevésbbé holmi klerikális uszályfaordozók pártjával. Ebből a kijelentésből a magyar választóközönség megitélheti, hogy a kormánypártok milyen „erkölcsi" alapon állanak. Nem a magyar ellenzéki pártok állítják ezt róluk, hanem egy másik kormánypárt. A szociáldemokraták állásfoglalását elsősorban a magyar nép fölötti marakodás befolyásolta. E marakodás személyi harccá fajult, amelyet a szociáldemokraták sajtóorgánuma a következő közleményben tálalt a publikum elé: — Komédiáról cikkezik Kaminszky ur, a spirituszban fogant agrárpárt méltó vezére és alaposan leszedi a keresztvizet azokról, akik, kiválván a pártból, nem akarnak Kaminszky úrral együtt úszni a — spirituszban. Furcsa dolog, hogy a komédia szót éppen az veszi a tolla hegyére, aki — maga is holmi vásári csepürágó 2«D«Bevoi*BKBvmttarc*Bi9i''nv«cjTBgsflf(T«aaBO!i9nn03'B«rcB£R iiüíMWf árpái a legjobb cigányprímás és Szlovenszkó kedvence jj isméi Prágáli érkezet! i Február 16-tól, minden este a I BOSTON BABBAN [ (Prága I., Mustek 5 szám) muzsikál.
